05:05-kor tűnődtem, fölébredjek-e, többlépcsős nagy dörej az utcáról. Nem karambol, három méteres vízsugár a szemközti volt minisztérium-épület előtt, de másfél méteres átmérővel. 112 vonal nem veszi föl, tűzoltóság. Nem rájuk tartozik, de átszólnak. Ki a konyhába, vettem egy lábos vizet. Egy rendőrautó tíz perc múlva forgalomterel. Aztán látom, a robaj a három méterre repült reklámoszlopnak szólt. Fél óra múltán a Vízművek is, közben megittam a teámat. Először ketten a hirdetőoszlop kerek tetejét gurították a vízsugárra, majd egyikük ráállt, hogy lenyomja. A szökőkút élő szobra.

 

08:54 A valóság prózai. A munkások elmesélték. Nem a hirdető robbant föl. Egy illuminált VW elvitte a tűzcsapot (ha így hívják), egy fatörzset, majd a hirdetőoszlopot. Gazdája nagyon dühös lehetett az autóra, mert meg is rugdosta.

 

 

--- 2013. szeptember 2., hétfő ---

Reggel az öltözőben rámkérdeztek, hol sültél le ennyire.
- Csak a forró zuhany alatt felejtettem magam, mert levelet írtam.
Ime:

2013. 09. 2.                html-2013/mucsarnok-2013-09-2.htm                                       C.12365
ajánlott levél, elment: 12:16

MŰCSARNOK
Budapest

Kedves mb. Igazgató Asszony!


Nem vagyok halogatós típus, bocsánat, hogy ilyen késedelemtelenül.


1. Gulyás ig. úr eredendően még 70. szülnapommal kapcsolatosan írta 2011. június 14-én:
"...2013 őszén viszont szívesen rendeznénk a Műcsarnokban egy tematikus tárlatot az életművéből."


2. Decemberi lemondását követően, januárban jelezte nekem,
hogy idén biztosan nem lesz meg ez a tárlat.

3. Évek óta nem vállaltam önálló kiállítást.
Föl vagyok készülve erre a tárlatra.
És minden szükséges háttér-információ együtt; kompjuterben.


Tisztelettel kérem engem nem elfelejteni.


Szívélyes üdvözlettel:


--- 2013. szeptember 3., kedd ---

Tegnap a folyosón, már felöltözve, megszólít egy idős asszony. Nem szoktunk beszélgetni, a szomszéd sávban úszik.
-Hozok magának holnap valamit!
-Nagyot kérek sok cukorral.
-Nem lesz rajta cukor.
Ma meghozott négy pár füldugót, hogy ha kell, még van. De azért megcukroztam. Vagy mégsem. Hiszen 10 hónapja semmi édesség.



Ma hatvan éve találkoztam először Fiúval. Akkoriban bölcsészhallgató és zeneakadémiás zeneszerző szakon; illegális bencés cserkészek egyik vezetője, akikkel aztán sorsom évekre összefonódott, gondolkodásom általuk alakult (ki). 1953. szeptember három, szülei Dózsa György úti lakása, az ő kis udvari szobája. Ismerkedés. Nem az ő csoportjába kerültem. Pilisi kirándulásainkon a szénapadlásokon éjszakára maga mellé vett, én voltam a legkisebb. Hamarosan aztán irányító papunk ÁVH-általi lefogása, a mi jegyzetfüzeteink elégetése, majd belső utasítás föloszlásra. Vezetőm és bérmaapám disszidálása. De Laci, a Fiú halálig fontos emberem lett-maradt. Bölcsészdiplomája 1955-58? táján Kleeről. Egyszer a Dunán találkoztunk, ő hat tanítványával  – egyikük Jávor Kata  – nagy csónakban; kipróbálta, majdnem borult a szkiffemmel. 1960-körül épp közelünkben lakott, első olajképeimet rajztáblára szögelve vittem át neki, mutatni. Szobája nekem végig hátborzongatóan igénytelen, díszetlen, sehol egy kép, csak egy hatalmas zongora. Dobszay László, civilben is zseni; amúgy zenetörténész; egy ideig a Széchényi Akadémia elnöke. (Ez alkalomból jól összeveszett korábbi barátjával, az akadémiaalapító Makovecz-cel.) Hatalmas hanglemezsorozata: a fölfedezett magyar gregorián múzeuma.
Egyik fia a sok közül nálunk mondja a vasárnap esti szentmisét.
Ezt a szeptember harmadikát magamban máig megünneplem.

Benne van az 5:23-as vekkeremben, a 71 évesen most vásárolt új futócipőben. Amit aztán fekete tussal kentem át.

[kondoleáló levél lehet]

reggel, pizsamában.
most megyek a jógaszőnyegre,
aztán ezt legépelem.

 

Apád meghalt, és meghalt Illyés Gyula is.
53. szeptember 3-án (csüt.) ismertelek meg [...]

...ezt neki, édesapja halálára, 1983-ban.


--- 2013. szeptember 4., szerda ---

Klub; megszólítom a folyosón,
- Na, Laci, volt Szíriában vegyitámadás?
Megöregedett az utóbbi években. Az ország vezető katonája volt vegyifegyverek dolgában, volt szerepe a NATO-ban is, vagy valami ilyesmiben.
Leteszi a szatyrát, látom, máris dühös.
- Hol a bizonyíték?
- Fotók, lemerevedett emberek kórházi ágyon.
Sátáni kacaj.
- Olyat te is tudsz csinálni, nem?! És ha volt is. Egyre figyelj, kinek az érdeke? Száz halott? Érdektelen. Mi a haszon belőle egy harcban. De mi a felkelők haszna? Berángatni Amerikát. És mi Amerika haszna? Amerikát a fegyverlobbi irányítja, én tudom, ismerem. Hát ennyi az egész.


11:01 Deske, egy fotóm;
üdvözlet neked Göteborgból
az Új Héber Esztendö küszöben.

"Irassék be neved az Èlet Könyvébe". 5774.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 




 

Szia, Deske! Fájl-rendezés közben találtam: G.

Dessewffy - Kazinczynak, August. 1815 …Örvendek tiszta szívemből, hogy a politika körme közé nem kerültél, ezek vagy széttépik, vagy eldugják az embert. Hogy esik az, hogy minden politika mellett annyi a tolvaj, annyi a gazember, és hogy az emberséges embernek is annyira kell tartani amazoktól, mint magától a politikától?            


Igen, nagyon fegyelmezettnek kell lenni gondolkodásban, hogy az ember ne undorodjék a politikától. d     



Este 6-kor Csató József
(1980-) megnyitó a Virág Judit Galériában. Végre egy igazán jó festő, és a kevesek között, aki tud valamit a színekről is. Nagyon markáns, amit csinál, kedvelem, régóta.
2007.11.09. fedeztem föl magamnak, és említem; aztán írtam is ide róla már képekkel:
2012.08.09.
2012.09.19
Az előbbi a tavalyi remek kamarakiállítása a zsinagógában. Ez volt a legjobb együttes, amit tőle láttam. Szütsöt idézem, mert ez igaz a mostani anyagára: Cs. most éppen úton van valahonnét valahova; meglátjuk. Tán legjobb képét mutatom, és itt a honlapja: http://csatojozsef.hu

Most inkább Virág Juditot fotóztam, olyan gyönyörű jelenség volt a megnyitó közben, a falhoz támaszkodva, egymagában, egy Rippl-Rónai opusz.
Fotó: F/2013/236


--- 2013. szeptember 5., csütörtök ---

A tegnapi nap szentje Szt. Notburga (+1313), egy tiroli lovag szakácsnője. Meg fogom szerezni, fantasztikus életrajza van. És a mai zsoltár (79) gyönyörű képes beszéde, imája:

Egyiptomból telepítetted át szőlődet,
népeket űztél el, hogy elültethesd.

Helyét jól megtisztítottad,
gyökeret vert, és betöltötte már a földet.
Beborítja árnyéka a hegyeket,
ágai hatalmasabbak a hatalmas cédrusoknál.
Indái a tengerig elértek,
hajtásai meg a Folyamig.

 

 

--- 2013. szeptember 6., péntek ---

    Mottó1: A világ érdekes.
    Mottó2: Meghalt?! Hihetetlen. Pedig tegnap még élt.

Különös éveim következnek. Ha következnek. Emberemlékezetet meghaladó idők óta zsebkendőm nadrágom jobb hátsó zsebében. Igaz, akkoriban még seholsem alkalmaztak bal hátsó zsebet. Azóta hozzászoktunk. De nem úgy a NATO német ruhagyárai, ezen az új előregyártott-festékfoltos terepmintás pantallómon megintcsak nincs. Pedig 1980 óta nálam funkcióbővülés, hova tegyem mikroszálas szemüvegtisztítómat. Bal hátra. De ha az itt nincs. Érdekütközés. És ilyenformán e héttől a zsebkendő a jobb fölső-első zsebbe át. Hármas funkcióval; orrfúvás, morzsalepucolás, és alkalmi festmény-portörülgetés, képmutatás közben. A második ügyében Kata ingadozik, a harmadik funkciótól egyérteműen elhatárolja magát, egyébként.
Szóval, odanyúlok, és nincs zsebkendő.




Mindig is tudtam, hozzáállásom butuska, és nincs igazam. Halkan, és határozottan lenéztem a borivást. Erre pénzt, de főleg időt...?! Nem tudtam magam túltenni rajta, és nem is nagyon akartam. De hogy jön ehhez Jézus megszentelő gesztusa, első csodája, a borcsinálás, valami pár száz liter. Ejnye. Aztán ma reggel Barsi Balázs OFM. néhány szóban megmagyarázta: "A bor megvidámítja az ember lelkét." A bor szimbólum, egy láthatatlan valóság kifejezőeszköze, és az a láthatatlan valóság, ami egyedül megvidámítja, örömtelivé az ember szívét, az a szeretet-, mint amikor szeret.
BB. 48 A szeretet megvidámít. 17 p.




Megkaptam a csudálatos életű szent Notburga szakácsnő életleírását: Schütz Antal Szentek élete az év minden napjára. III. kötet, Bp. Szt. István Társulat 1933. << A lovag utána siet és rátámad: Nem megmondta a nagyságos asszony, hogy ételmaradékot nem szabad többé elosztani, mert kell a moslékba?! ... A lovag azonban, ahogy a legenda mondja, csak forgácsot látott a kötényben...>>




Tegnap este Nagy Géza kiállítása a szokásos Fonóban,
a Sztregova utcában.
Kompozíciói nagy erősek,
ahol a színek is ehhez hozzádolgoznak,
ott nagyon jó.
És a vendégeknek hiánytalan lecsót főzött.







21:43 Utolsó percek;
nem vették meg,
viszik tőlem vissza a képet.

Már csak egy igen picit nyúltam bele,
szinte csak én látom-tudom,
ízesítés,
egy kis majoránna,
egy kis kapor.
A kerítés vörössét zölddel, maradjon csak egy szín, a háttér.
A fölső fehér követ erősebbre, de bontottra.
A fölső fácskát konkrétabbra és színtelenebbre.









--- 2013. szeptember 7., szombat ---

Továbbgondolva. Ezt a kánai borráváltoztatás-csodát így is meg lehet közelíteni, egyszerűen: szeretetgesztus. Ha ez kell nekik, ez hiányzik. Ahogy Szüts mondta annó: Segíteni nem akkor kell, amikor nekem jó, hanem amikor kérik.




06:17 Ma Szt. Márk, István és Menyhért áldozópapok, kassai vértanúk ünnepe. Bethlen Gábor kálvinista hajdúi 1619. szept. 5-én elfoglalták Kassát, és hármukat arra akarták kényszeríteni, hogy az új valláshoz szegődjenek. Midőn ez nem sikerült nekik, szept. 7-én borzalmasan megkínozták és megcsonkították, majd a szennygödörbe dobták őket, ahol Pongrácz István még 20 órát élt.

Abszurd; kinek lesz jobb, ha ők áttérnek az új hitre.
Emlékeztet a szíria válságra. Ha légicsapásokkal sikerül még néhány embert megölnünk, akkor béke lesz.

Mára Ferenc pápa az egész hívő világra imát és böjtöt hirdetett ez ügyben. Buddhisták, mohamedánok, zsidók is csatlakoztak.

08:23. Arra gondoltam, nekem az lenne áldozat, ha ma háromszor jóllaknék. Vagy kétszer. Nincs hozzá bátorságom. Pirított kenyerek és teák. Meg kalmopyrin




Hogy kerülhetett hozzánk ez a méteres régi tükör, nem tudom, talán Kata lomtalanította, ő szok ilyet. Most Zsófiékhoz kerül, hát átfestettem és hátulról egy repróval vakfolttalanítottam. A leányunokákra a Nagy Mester néz majd vissza szigorúan / elnézően, hosszas fésülködésük közben.




Miki múltkorkölcsönkérte az autót.




--- 2013. szeptember 8., vasárnap ---

Tegnap, félbetegen, vagy öt óra vonatozás; Győr, Nagy Miklós orvos barátunk grafika-kiállítása. Ugyan fotónak hirdetve, technikája szerint az is, de. De. Nem tudom túltenni magam az ellenszenven, kompjuteren agyonmanipulált fényképek láttán. Tudom, hogy nincs igazam, én is csinálom, csak halkabban; az új műfajok elfogadandóak.
Miklós nagy, szomorú,  – mondjam? istenkereső  – lelkével nézi, illetve inkább csinálja a fákat, fasorokat. Tán legjobb tájfestőnk. Önarcképek, természetesen. Nagyon sok képe mondja ugyanazt. Megborzongató. Munkácsynak van egy ilyen akvarellje. Igen, néhol hátborzongató. Élmény.




 

21:31 Végig ágyban, félálomban, nátha, de leginkább csak nagyon fáradt. Kata hozza a teákat.




--- 2013. szeptember 9., hétfő ---

Vas Megyei Rendőrfőkapitányság
9701 Szombathely Pf 53.


T. Cím, közigazgatási bírság határozatukra válaszolva jelzem, hogy a jelzett időpontban a sz.gépkocsit nem én használtam. Öreg ember vagyok, én ilyen gyorsan járni nem tudok már. A gépkocsimat fiam... Szívélyes üdvözlettel vd.

 

08:49 Szia, Deske, kérdezd meg tőlük, hogy grafikával lehet-e fizetni. Szépen mutatna a Nínóság irodájában egy Váli-opusz. A.

 

16:13 Szia! Valld be, hogy ezt a levelet nem küldted el. G.


16:20 Mért ne küldtem volna. Emberből vannak ők is. (Fiam is küld papír; ő vezetett). 74-ben a BM. úgy adta meg elutasított útlevelemet, hogy arra hivatkoztam, muszáj a feleségemet elkísérni, mert mindig mindent elveszít. d.

 





10:32 Van itt egy nagyon fontos
dolog. A tegnapi Illyés-napló kapcsán (1965. szept. 23.):

Utazni fölösleges. Érett eszű ember nem utazik... A nyugtalanok utaznak; a kielégítetlenek... . Utazni agylustító, utazni képzeletrontó. Azok utaznak, akik beérik azzal, amit a létről két vaksi szemükön át kaphatnak. Akik a vágyat összetévesztik a látnivalóval... A másodrendű lírikusok, akik – merő képzelethiány folytán – azt hiszik, hogy a Thulén túli tájon másvalami van, mint Mezőtúron vagy Solymáron...


(Dörmögi egy nagy utazása után, magának.)
- De ami ezt a gondolatot hatalmasra tágítja, egy grafikus barátom 30 év előtti interjúja, hogy magát és másokat is óvna
  a FÖLÖSLEGES TUDÁSOKTÓL. Ejha.
- A liturgiában eddig egyetlen helyen láttam erről, talán egy zsoltárban.
- Rilke is ide, ezt Pilinszky szerette idézni: Rettenetes, hogy a tényektől sohase tudhatjuk meg a valóságot.
Erről a kérdésről senki nem beszél. Közkultúránkkal szembeforduló magatartás, ugyanis.

Hogy vagyok én mindezzel.
- Nem érdem, mert zsigeri, mert keservesen megtapasztaltam alkalmatlanságomat a SOK befogadására, földolgozására: élményt nagyon csak mértékkel. Tv, mozi nem; valamint utazás, könyvek. Elvittek volna a világ fővárosába, Jeruzsálembe.
- Nem érdekel, hogy Brezsnyev és Orbán mit vacsorázott. Egy barátom: Engem nagyon is foglalkoztat a politika, de nem a napi zsurnalisztika szintjén.

De ne rólam; hát mások?!.
A fő kérdés, ajánlható-e ez a mérlegelő magatartás? Lehet-e gazdagabb-, lehet-e több az ember azáltal, ha kevesebbet fogad be?
Úgy gondolom, igen.

A belső csönd. És a belső zajok.


12:42 Deske volt egy nálam sokkal okosabb professzorom az egyetemen. Azt mondta, hogy a sok tény tudása olyan, mint a zongorán a billentyűk. Ha összesen 3 billentyű van a zongorán, akkor nem lehet rajta játszani semmit. Ha minden billentyű a helyén, akkor előfordul, hogy egy dallamhoz a felét sem használjuk, a másiknál pedig csak amazokat. Nem lehet úgy ítélkezni a világ dolgaiban, ha csak a 3 billentyűt ismerjük. Akkor kár volt leszállni őseinknek a fáról. Úgy járhatnánk, mint a mohamedán hadvezér, aki elfoglalta Alexandriát, és felégette a több százezres könyvtárat... R.

 

13:10 Köszönöm, igaz. De azért van itt valami... talán az arányok, és az irányok... Nem parttalanul, ugye?!. d.

 

14:44 Deske, a kérdés filozófiai. A parányok végtelenbe torkolló kevéssége valóban kevés-e? A makrokozmosz végtelensége sok-e?  A hárombillentyűs zongora nem hangszer. A csak alaphangot és felhangokat tudó tilinkó viszont hangszer.
Volt egy jezsuita tartományfőnök. Tán Vargának hívták. Szabbatikum évre kívánták volna küldeni pihenni, körülnézni a világban. Jezsuita házak mindenütt vannak. Az idősödő ember nem sokat teketóriázott a válasszal: Nézzétek, kapásból felsorolok ötezer olyan várost, melyet meg kellene néznem ezért vagy azért. Nincs rá elég időm. Minek kezdeném el? És kihagyta a lehetőséget.
Külön téma lehetne a lélek belső világa, annak gazdagsága és a külvilág csábításai.
Máris sokat beszéltem. N.  

 



Jó néhány év után ma technikai okból (nem ablakmosás), ideiglenesen levettem az ablak bal feléről a takarólemezeket. Meghökkentően világos itt minden. Evvel 40 éve variálok. Jön a tél. Maradjon?!
De az a néhány lógatott farostlemez a keresztbeállított állvánnyal nekem tompafényű hálószobát csinált, szeretem. F/2013/238 - F/2013/237









A vakfoltjától Rembrandt-repróval megszabadított tükör megy az onokáknak.
Délelőtt még pár betű rá.







És a föntebbiek
folytatása; Illyés - utazás - többlettudás:

21:21 Deske, a magam részéről igyekszem minél többet tudni, hogy ne csaphassanak be a tudatlanságom miatt és ne kövessek el jóvátehetlen dolgokat sem. Nem szeretnék olyan lenni, mint Nürnbergben a sok tudatlan és átvert, érzelmekkel becsapott ember, aki őrjöngött Hitlerért, előre nyújtotta a kezét és üvöltötte, hogy Sieg Heil. R.

 

22:34. Úgy gondolom, ahhoz a vértezet nem a nagy tudás, hanem időálló világnézet, biztos erkölcs. d.

 

Nem sok tudásra van szükségünk, hanem bölcsességre. Arra, hogy életünket helyesen tudjuk értelmezni, és végül eljussunk oda, amire vágyunk: a boldogságra. H.




--- 2013. szeptember 10., kedd ---

2013.9.10.        html-2013/erdo-02.htm         C.12368
ajánlott levél / elment: 08:23
Dr. Erdő Péter

Kedves Püspök Atya, a szűkebb nyájához tartozom,
evvel máshoz nem fordulhatok.
Tudom, közben pápaválasztás, meg minden.
Ismét elküldöm 2013. 4. 15-i kérvényemet.
Szívélyesen:
Váli Dezső

A kérvény: erdo-01.htm
A mai levél pedig ferencvárosi szókészletre lefordítva: Jóapám, ne már hogy ... nem merem leírni.





Mikica-fiam, kisbaba – most 31 – hüppögve állt ott alant, a fürdőkád melletti farácson:
- Nem akarom ezt.
- Ezt a kék törülközőt? Hát akkor a barnát?!
- Nem, nem akarom; és a lábamhoz simult.
   Fölkaptam, s úgy, csurom vizesen magamhoz öleltem,
- Jó, akkor nem.
        Ezt a minapi álmomat érteni vélem.

Ebből a szövegecskéből az utolsó mondat volt leírva, két napja.
Zelk mondja, gyakran verse utolsó sorát találta meg legelőször.





Még félárbócon; a mai kép tovább. A/13/51


És itt balra a második, A/13/34

Induló állapotában borzadályos volt,
nem szándéktalanul.
Nyáron, Törekiben így kényszerítettem magam
ezekkel az első (piros) képekkel,
hogy ne szokott sablonjaim.
Olyan buta kép, mint egy tál őszibarack.
De lehet, hogy ez nem baj.





Délután: Gábor legújabb Vasárnapi Újság-cikkének
39 ábrája.
Most 1881-nél tartunk.
Levenni, méretezni, rendbe tenni.
19:10 Most itt tartok, a munka három fázisát mutatom.
20:01 Kész. http://www.berszangabor.hu

 

Még szept. 2-án küldtem egy mailt a Műcsarnok lemondott igazgatójának, Gulyás úrnak. Válasz most sem nem érkezett. Eddig.

Kedves Gábor, próbálom továbbgörgetni műcsarnoki kiállításom ügyét, most írtam is a megbízott igazgatónak. Hogy tárgyalóképesebb legyek, megírnád, végül milyen időpontra ütemezted be a kiállításom időpontját?
Köszönöm: d.



A tegnapi, többi válaszhoz tettem ezt is – ma érkezett –, de itt megismétlem.

Nem sok tudásra van szükségünk, hanem bölcsességre. Arra, hogy életünket helyesen tudjuk értelmezni, és végül eljussunk oda, amire vágyunk: a boldogságra. H.




Húsz éve egy
ötletem, azóta vidéki - pesti kiállítás-látogatásaimról mindig dedikáltam egy onnét hozott képeslap-reprót Mikinek. S lám, ó, ó, múló idők, a Szépművészetiből most ő.
És ha összejön, együtt is megnézzük majd azt a Schielét.

 

 

Bezárt a boglári kiállításom. Mail érkezett; elnézést, csak később tudnak szállítani. És hogy kb. 1500 látogató volt, Pestről, vidéki városokból is.



--- 2013. szeptember 11., szerda ---

Mail fiamnak, avval adta vissza, hogy az első zápor úgyis leviszi..

Édes Úr!
Zivatar megvolt.
Kocsin sár maradt.
Kéretik a héten elmúlasztani, hosszú ú-val.
Vödör van.
Szívélyes d.



Ő is; Örkény, Mindig van remény
(Csak e hónapban) mindketten hetven. Rendezzük végső dolgainkat. Édes napsütés, Margit körút. Ellibegnek előttünk. Szemléljük mindketten. Kata odamutat: - Te, a férfiaknak melyik a jobb, a forrónadrág, vagy a mini? Nem kell törnöm a fejem. - A mini. Ott mindig egy kis remény. Hogy kivillan.

Milyen kár, hogy az én tehetségem öt mondatra szól. Milyen jó lenne ebből regényt írni.

Nem vagyok jártas, de azt megjegyeztem, tudom, hogy 1966-ban az északlengyel tengerparti strandokon bugyi jellegű fehér fürdőnadrág volt divatban. Zseniális ötletnek tartottam.




Deske, nem tudom megállni, hogy el ne küldjem, részlet Hamvas Béla "Kirkegaard Szicíliában" című esszéjéből. L.
"Az utazás első élménye a lehetőségek rejtélyes kitágulása nemcsak arra, amerre valaki utazik, hanem minden irányba, és a hirtelen sokszorosára nőtt világban különös lélekjelenlétre van szükség, hogy az ember biztonságát el ne veszítse. Az az elhatározás, hogy most Szicília felé halad, a lehetőségek egészen kolosszális méreteihez képest szegényes, és van benne valami komikus önkény. Miért éppen Szicília? Ez az egy? Mintha valaki a tál gyümölcsből, amely az egész kert kincsét az asztalra hozta, egyetlen szem cseresznyét választana ki, ahelyett, hogy az egészet megenné. Tulajdonképpen minden állomáson le kellene szállni; az épületből kilépve minden irányba el kellene indulni, egyszerre.
Fontosabb otthon maradni s még az ablakon se nézni ki; rövid és biztos út a világegyetemet körülhajózni. De ha már a küszöböt átlépte, ugye tükrök közé lép, s azon szórakozik, hogy állandóan elfelejti: mindabból, amivel találkozik, titokzatos módon eltorzulva saját magának arca néz?
Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat; mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel."





18:21 Délelőtt elővettem, átfestettem, aztán levágtam belőle és egy átszínezett öreg keretbe. A keret színe délután, félálomban jutott eszembe, harmadik próbálkozásként. Ékszer műterem - A/13/36, 36x46 cm.








--- 2013. szeptember 12., csütörtök ---

Nem igazán az ilyen típusú bűnök fenyegetnek, de borzadva gondolok a példára; a legendás fotóművész több tízezer negatívot hagyományozott a hálás utókorra. Rendezze? tegyen vele, amit akar. S csináltak a soha-kiállított képeiből is egy kiállítást. Gyenge volt. Festményt szelektálni szokok, az rendben. Hanem a fotóim. Informatikus barátommal most megcsináltattam, minden kép alá kényszeresen fölírva: KIÁLLÍTÁSRA NE. Aztán most majd kezdem kockánként lecserélni ezt a tiltást. Túllihegése a témának, tudom.
Már csak azért is, mert sokkal érdekesebbek a VÁLINEWS-szövegek 13 év alatt fölgyűlt alkalmi illusztrációi a 15. VÁLINEWS KÉPEK alatt.
Például A FOTÓN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK szerint:
Agnetha Faltskog
Albert újságárus
Alföldi Róbert
Assy bernáthegyi kutyám.

 

 

11:46 E percekben a Várban a Chagall - Ámos megnyitó. Diplomáciai kocsik, kottaállvány, a fontos emberek szeretnek beszélni, és a képekhez nem engedtek addig belógni. Úgyhogy azt majd máskor; megnyitó helyett hazajöttem adatbáziskodni. De a két! katalógust megnéztem, nagy és jelentős anyag lesz. Ámos különleges színvilága.

13:27 Na, megvan.
Kétfelé bontottam a VÁLINEWS-KÉP-eken belül: festmény(em) 1739, ill. festmény mástól. Áttekinthetőbb. Festményfázisok, azóta kidobott képek.
Tegnap Katával egyszerre szisszentünk föl, egy elsőrangú köztük... Belefér.

18:06
A fotóknál is kész; a 7500 sor átnézve fotó illetve fotó mástól. 2592 saját. A (nekem izgalmas) kilencedrangú alkalmi fotók is.

 



19:00-
ra Fischer Balázs megnyitójára, valami új hely ez a MOHA galéria, Bartók Béla út 11.

21:31 Kiderült, ez egy kávéház
a Godot Galéria alatt; kiállítás à la Utrillo. Balázsnak majd húsz éve figyelem a sorsát, hajdanán olykor korrigáltam is. A képek több mint a fele nagyon jó. Néhány éve a Műcsarnok kamarakiállításán lekőrözte össz rangos kollegáját.

A hely reggeltől nyitva, napvilágnál érdemes menni, nincs tisztességes világítás. Illetve semmilyen nincs.

Ha én a Godot Galéria lennék, örülnék egy ilyen anyagnak, kiállítani.






--- 2013. szeptember 13., péntek ---

Betegségügyben visszaestem. A FOTÓ / VÁLOGATOTT MŰVEK - viszont kitalálva, újjáalakítva, megcsinálva. Öt ember gondolkodott velem. Nem lett kiállításról letiltás, nem lett külön engedélyezett csoport, semmisem. A 36 válogatott helyébe kerül egy teljesebb válogatás, és ez az adat most a kép alá is. 16:17. Kész. Akkor most ágyba, vissza, betegnek lenni.

 



--- 2013. szeptember 14., szombat ---

Kata hétre el, Szepes vármegyébe – most nem úgy hívják – az ukrán-lengyel határ közelébe; várak, templomok; kiscsoportos felnőttek, busszal. Napi egészségőrzési-mandulafejadagomat kikészítette. De ami fontosabb, sült húst vihetett, adag szaft maradt a lábos alján. Tunk, és fexem vissza, betegágy. Mandula majd idejében, délután.ű

 

21:48 Kalmopyrin, hálósapka, hálózsák. Pokrócba bagyulálva csak erre keltem ki este: a FESTMÉNY-eknél is megvan a válogatás, gyakorlatilag a kedvenceim, 128 munka. És most a művek alá is bekerült: SELECTED WORK. A többit meg ki kéne dobni, ha lehetne.

 

 

 

--- 2013. szeptember 15., vasárnap ---

Nézetén ismét fanyalgok,
ismét remekelt.
Marabu.

Népszabadság, 2013-09-13.








--- 2013. szeptember 16., hétfő ---

Alkotóereje teljében ágyban.
És a madártejre gondolt.
Neje a Kárpátokban.




Sok bonyolult gondolat
létezik a zsidóságról.
A helyes kiindulópont a Jákobnak tett három ígéret; a kiválasztottság. Teremtés könyve 28. 12:
1. Ezt a földet, melyen fekszel, néked adom és a te magodnak.
2. A te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
3. És ime én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz.

Isten nem szokott a levegőbe beszélni.

[És hogy reagál erre a csacsi Jákob:
<<Ha az Isten velem léend, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ádánd nékem; és békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr léend az én Istenem.>>
Vagyis nem hiszi el a kijelentő mondatot (3. pont), amit az előbb kapott.]




"Az a Voyager 30-40 ezer év múlva éri el a [legközelebbi?] csillagot, feladatát lényegében elvégezte, nem nagy veszteség, ha elveszítjük vele a kapcsolatot." MR1 08:44



Talán ez is a betegséggel jár, magam számára váratlanul és ok-talanul lepucoltam teaforralóm 14 éve gyűlt dzsuváját. Fehér lett. Sokszor fogtam festékes kézzel. Idegenkedve, döbbenten nézem. Élet után a halál. Ha én Zelk Zoltán lennék.




[Mailem, hogy Schielét szárnyalóbb tehetségnek látom, mint Picassót]

Kedves Deske, [...] Valószínűleg pontatlan voltam. Picasso (valahol a "drámai" Guernicát is láttam eredetiben: hol? Londonban?) nem kavarja úgy fel a lelket, mint ezek a Schielék: a kettős kísértetalakok vagy a csontváz-anya a két csecsemővel - de akár az őszi fa, vagy az a félelmetesen gyönyörű "Stein am Donau" (az a címe?) városkép. Ehhez még csak annyit, hogy - bár egészen más eszközökkel - a "mi Mednyánszkynk" is hasonló erős érzéseket vált ki. Lehet, hogy a háború rettenete is benne van ebben? Vagy ...? O. 



- Kedves Deske, ...szóval madártej? K.
- A helyzet bonyolultabb. Nálam az a mákosguba fedőneve. d.




Befőttes üvegeket csomagolok.
Marabu véleménye / Népszabadság,
(hogy Le Meux-ben is értsék:)
2013.09.06. a szíriai polgárháború rendezési problémáiról,
2013.09.10. a baloldal választások előtti belső viaskodásáról.



14:30. HIRADO.HU-n találtam.
1977-ben indult a Voyager-1. 2012. augusztusában elhagyta a Naprendszert. Küldetését 1989-ben befejezte a külső bolygók - Jupiter, Szaturnusz stb. - megfigyelésével. Óránként 60 ezer km-es sebességgel, azóta is, jelenleg 19 milliárd kilométerre jár. Rádiójelei 17 óra alatt érnek ide. 38 ezer év múlva halad el a következő csillag mellett a Kismedve csillagképben. Arannyal bevont hanglemezt visz, földi hangokkal.




Sárga hálósipka által szoktam gyógyulni.
Nagy Miklós barátom megörökített.
F/2013/241






--- 2013. szeptember 17., kedd ---

Egy érdeklődő már élőben is megnézte,
előtte most délelőtt a kép fotózása,
és átnevezése is,
Tűnődő helyett Ékszer műterem - A/13/36




Lehet, azért szappanízűek újabban a teáim, hogy a napokban elmostam a forralót.



Se láz, se nátha, se köhögés, se torokfájás, csak bágyadtság, egy kis borzongás és burgonyáspogácsa iránti olthatatlan vonzalom.




--- 2013. szeptember 18., szerda ---

Alkonyati sikerek. Lám csak. Ezt nem férfiember írta. Ja, a Capa-kiállítást majd meg kell nézni:

Kedves Váli Dezső! A sárga hálósapkás fotóját föltette... Hogy maga milyen jó pasi... mellesleg legyen mondva... Gyógyulást kívánva. Tisztelettel T.

Mi jut erről eszembe.

1977. 12.    C.00657 

okos vagyok

tehetséges vagyok

szorgalmas vagyok

tisztességes vagyok

van hitem

lényegében gazdag vagyok

egészséges vagyok

és nevetséges vagyok

Tulajdonképpen a zoknijaimat is be lehetne számozni.




Isten nem pusztít, mondja az Ószövetség, tanítja Barsi Balázs az 51. prédikációjában. Erről (az is) eszembe jutott, csinálnék egy 24. számú fotócsoportot a másik 23 mellé: KIDOBOTT FOTÓK. Ugyanis kisfelbontásban továbbra is megvannak a szerveren. Vicces lenne. Valamennyire tartalmas. Mégsem lehet, dátumra keresésnél, stb. is följönnének, rettenetesen fölhígítva az anyagot. Nem vagyok isten. Majd leszek, tanítja Pál.
És ha egyetlen dátumba tenném őket, mondjuk 2062-re? A mű címe elé pedig két Z; legalulra sorolódna, külön. Mennyi lehet; vagy 500 biztos, azt a múlt héten dobtam ki, tán néhányszáz ezen fölül. Nem, nem érdemes.

 

Hív és meséli lányom, valahai garázsuk, későbbi zene-próbaszoba, apának, mostanára Kingaszoba komplett lett. Ablakot múltkoriban vásárolt, és kivágva a falat, beépítette, még párkányt is csinált neki a lánygyerek kívánságára, habarcsból. Most a fűtés került sorra, tegnap. Kisméretű vaskályha üvegablakos, áruházból. Ha látja a nagylány a lángot, hamarább tanulja majd a kezelését. Megbeszéltük a füstcső lehetőségeit, az még hátra van. Aztán azt mondja, közben Vácra értem, Kinga itthon hagyta a három napig írt dolgozatát, viszem utána... - Jesszasz, vezetés közben beszélgettünk? - Van ilyen füldugósom.




14:20 Visszaestem, a fene egye meg, pedig még a nekem kikészített szőlőt is ettem. Ágyban, pokrócba bagyulálva is fázik a két talpam. Zokniban. Kalmopyrin. Megint a visszatérő álom, hogy az iskola legalább utolsó tanítási napjára be kéne engedjenek, valahogy elbúcsúzni. És tűnődtem, mi a különbség egy jól felszerelt amatőr és profi asztalosműhely között. A tokmányba fogott csillogó fúrófejet jól megnéztem. Álmomban annyi, hogy az amatőrnek többet kell rakodni, a profinál mindig minden kéznél van.
Fölöltözni, le kell menni ebédért. Aztán vissza a zágyba.

Érdekes, az Ékszer műterem címet többen kifogásolták. Akkor visszacsinálom. Egy beteg ember.



Ezen számlálom a napokat, órákat,
mikor jön meg Kata Felvidékről.
Kissé csökkentett a holnapi fejadag,
mert egy vendégem beleevett.

Szemem se rebbent,
igaz, nem is rebbenhetett,
épp mákosgubáját ettem a konyhában.
Ő meg nézte.



Mailben kaptam néhány A3-as szénrajz reprót. Kaszás István, 38 éves, egyedülálló, műkedvelő és ijesztően tehetséges.






--- 2013. szeptember 19., csütörtök ---

Deske, ijesztően tehetséges műkedvelőket nem nézegetek..besárgulok :-))
Gyönyörű.
És hogy teszik lenni? M.

Gyönyörű. Hátha még leveszem a sapkámat.
2. Betegségem riasztó fordulatot vett,
Ülök a gangon a napsütésben és nem akarok csinálni semmit. d.





Egy ilyen
forma önmagában istenbizonyíték,
mondaná a drága N. atya.

Most kaptam, ajándék.

Olyan céllal, hogy zsebben tartva
kíválóan alkalmas
hüvelykujjat csúszkáltatni rajta
örökké nyugtalan kezemnek.

Hete még a szardíniai parti fövenyben.

És ott mióta?

fotó: F/2013/242




Még júliusban! kerestek meg. Újságban meghirdetve, hát akkor legyen itt is:

ARS SACRA FESZTIVÁL 2013. szeptember 14-22.
templomok éjszakája - zene - film - irodalom - kiállítás
.......keretében
NYITOTT MŰTEREM VÁLI DEZSŐNÉL
szept. 21., / most szombat, 10 - 13h.

Kértem két segítséget ajtónyitogatónak, kísérőnek. Zoknijaimból lophatnak, kép túl nagy, a feszületemet pedig megint az asztalhoz csavarozom, alulról.





--- 2013. szeptember 20., péntek ---

Mail, elment Gulyás Gábor volt Műcsarnok-igazgatónak.

2013.09.20.              C.12374

Gábor!

2011. június 14-i leveledben '13 őszére meghívtál a Műcsarnokba; életmű-kiállításra.
Másfél éve, időpont-pontosítást kérve, írtam: nyugodtan mondd le, ha meggondoltad magad.


Idén januárban jelezted, hogy akarod, de az időpont csúszik.
Most, elkerülésed után kiderül, senki nem tud róla, ez a Műcsarnok kiállítás-terveiben nem szerepel.
Sajátos.

üdvözlettel:

 

Ha csak később észhez nem térek, ezt tényleg megtartom, most délelőtt fotó, erről is.
Megtagadott műterem - A/12/13
, 2012-13, 90x90 cm.







Kata végül mégiscsak elzavart/elkönyörgött orvoshoz, mivel hogy nyolcadik napja. Két óra várakozás után a rendelőben megbeszéltük Paál és Munkácsy különbségét (1. látomásos - 2. mindent meg tudott festeni és nem volt mondanivalója a világról), Márai kontra Herceg Ferenc (nagyszabású gondolkodó, bicsakló koordinátákkal - Herceg pássz), és hogy Csontváry máriás képén a kisbaba lábfeje fordítva. Kint ötszázan várakoztak. Nyálkahártyagyulladás, két perc, igyak sokat, nem arcüreg, amit Kata diagnosztizált. Medicinának MEDVEHÁJ, hogy ő nem szereti a gyógyszereket. Én se. Aztán plakátkészítés a kapu alá, holnapra.


Kedves L., persze elővettem a Márai 43-44-et (Katánál minden megvan) a rendelő-várakozásban is azt., azért került szóba az orvossal. M. széles látókörű pali, olvasmányos, és minden második oldalon hasra esik egyszer. De hát jó-, ezen átlépünk… (Pl. a gőgje, nem tudom elhessegetni a gyanakvást, hogy az a kisebbségi érzés megnyilvánulása szok lenni. De az meg merről? Kapcsolatban világnézeti bizonytalanságaival? Észrevette, hogy ő ettől gyenge ember?) Kösz az ötletet: d.






--- 2013. szeptember 21., szombat ---

Egy kezemen meg tudnám számolni, tán tizenöt vendégem volt összesen, igaz, azok tartósan. Reggel sokáig smirgliztem, mire az elsők jöttek, még pirosra át tudtam festeni ezt a zöld A/12/83-at. Aztán már kérdésekre válaszoltam. Jó hosszan. Rutinmondataim elsőre mindig érdekesek. Előkapartam emlékeimből a halála előtti Braque-ot, lesommáztam Picassot, pironkodva a bergeni múzeum hat gyenge Klee-képéről, igaz, hogy a Szindbád-képe... azt meg is mutattam a honlapomon. Egy kis Vermeer, az jó volt, nekem is továbbgondolás a spontaneitás lehetségességéről, nála.
És hogy tényleg 05:23. Kaptam egy üveg baracklekvárt. 13:07-kor mentek el, minden jó volt, azon túl, hogy a medveháj még? nem hatott, kissé szédelegtem a végére.
Csak négy képet tettem ki, hogy jobb így, a figyelemnek. Aztán egy ny. múzeumigazgatónő előszedetett velem egy csomót, amit én boldogan.

Műterem, csend - A/12/83, a kép véletlen lett piros, ezt már ő okozta magának. A nagyonzöldet akartam eredetileg semlegesíteni, hogy eljutok a boldog gazdagszürkéig. Bizonytalan volt a két fontos hely viszonya, az elülső takarócsík, és oldalt a falon a kép. Azon amúgy is rosszak voltak a belső osztás-arányok. A bordó csík rajta sajnálatosan tartalmatlan, semmitmondó. Valamint a kép jobb alsó felén a szignó fölötti sárgás csík is pontatlan volt. Ugyan válaszolt a képkeret sárgás-okkeres színére, de nem tudott fontos lenni, ami nem mondott volna ellen mellékszerepének, csöndességének. A pokróc és a fal (amúgy szép színe és faktúrája) nem volt tisztázott viszonyban egymáshoz, két szférában maradtak. Megjegyzendő, ennyi hibával még bőven tudna egy kép nagyon jó lenni. Ennek nem sikerült.
Ez az új változat nekem most együgyű, kedves, és megfelelő. Azt a feketét tubusból, teljes tenyérrel szétmaszatolva, az nagyon jól esett. Kontúrvonala hiteles. A piros csíkkal fontosan beszélget.

90 centis kép, jó nehéz most emelgetni.




--- 2013. szeptember 22., vasárnap ---

Tovább írtam a tegnapi zöld-piros kép kritikáját, lásd fent.


Fotó: ablakom alatti lombok;
egy kisebb - nyilván ellenzéki - csoport úgy gondolja,
hogy már itt az ősz.


Betegség maradt,
tünetek is; jól megvagyok velük,
sőt, mondhatni javulok,
hogy sikerült a katonai hálózsákomat,
és egyik fotógépemet (26x optikai zoom)
igen kevés munkával elajándékozni.





--- 2013. szeptember 23., hétfő ---

05:44 Nem igazán okos ember. De amíg és amikor szeretetben gondolkodik és beszél, képtelen működni részleges butasága. És ez mindenkire igaz.

Hoppá, Márai. Nagykaliberű gondolkodó. És szintén akkor nem esett hasra, amikor –



- Szia Deske, volt régebben egy mondatod....kb. "hadigépezetemmel elindultam, hogy letegyek egy virágcsokrot az ajtód elé" - valami ilyesmi. Hogy van ez a mondat pontosan? köszi: É.
- Fogalmam sincs, a Zsófi-szerelem ideje lehetett, próbáld a keresőben. d.

- Megvan, tényleg,  C. 01234 B, "motorizált hadosztályommal nekiindultam, hogy egy tollpihét letegyek az ajtaja elé". (a virágcsokor nagyon gyanús volt, és tényleg...) É.




 

Lassan összeáll a kép. Hogy Végh Alpár Sándor a múltkoriban megemlékezett műtermemről a Magyar Nemzetben, most rákérdeztem nála., aztán utána néztem.
Tehát műtermi elődeim. A ház 1912-ben épült, Bárczy István (1866-1943) polgármestersége (1906-1919) idején, aki a környéken is több műtermes házat építtetett.
Petrovics Elek (1873-1945) Szépműv. Múzeum igazgató - valamikortól lakott itt. Ezt én hallottam egyszer. Őt aztán
Csánky Dénes (1885-1972) festő, művészeti író váltotta az ig. székben 1935-ben, valószínűsíthető, akkor költözött ide. (1945-ben külföldre került.) V.A.S. ezt a fiától tudja. Utána közvetlen(?), de a fotó tanúsága szerint 1949-ben már biztosan
Diener Dénes Rudolf (1889-1956) élt és dolgozott itt, én özvegyével cseréltem lakást, 1972-ben. Egy szoba, komfort, műterem. Mi – gyerekek okán – 83-ban két szobával bővítettük. A nagy átalakuláskor, szerencsére, ha akartam-tudtam volna, se lehetett megvásárolni, minisztériumi tulajdon. Utánam alghanem fiamé lesz. Alkalmazott grafikus-, designer.

12:14 idézek: VÁLINEWS 2009. szept. 26. Egy harmadik mail-váltás, Izraellel. Megtudtam belőle, hogy Bán Béla itt, a hatodikon a sarokműteremben lakott, tehát a Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági Gyár sztahanovistája családja körében kép mégsem az én műtermemben készült, bár a látvány stimmel. Itt Diener Dénes Rudolf lakott, ezt tudtam, középen pedig a kacskakezű Ölmacher Anna, a vérestollú szocreál. művtörténészek egyike, neve már feledésben.


13:01 Újabb adat a a Google-ról. Diener kép 1954-ből!, "Klement Gottwald Gyár". Ez az én látványom is lesz, illetve persze a Millenáris Park; ha tényleg lebontják ezt volt Ganz gyárat eltakaró szemközti irodaépületet. A látvány nagyszabású lesz, megtanulok lesmirglizett ablaküvegen át nézelődni. Fűtésszámlánk majd hatalmasan megnő, északi szél.








--- 2013. szeptember 24., kedd ---

08:15 Pedig még csak tegnap kezdtem el. Kissé (nagyon) fáradt vagyok. A 4584 soros fotótáblázatban kell soronként végigmennem, és egy új oszlopba beírni az öt közül valamelyiket:
szerzői kópia
szerzői kópia: --
szerzői kópia: P1
szerzői kópia: P1-P4
Tüdős B. szkenn
De hát ezt az életben csak egyszer kell.



Mailválasz Gulyás G.
volt Műcsarnok-igazgatónak.

Gábor, bő két éve abban a hitben tartasz, kiállításom lesz a Műcsarnokban, én erre két évig készülök, minden más kiállítási lehetőséget lemondok, stb., te közben ezt a tervedet tudtom nélkül elveted, s most ezt írod válaszleveledben: 
"6. A magam részéről semmilyen formában nem fogom kezdeményezni, hogy bárhol kiállításod legyen." 
Ez a te etikádba belefér?
 vd.


--- 2013. szeptember 25., szerda ---

Lányom (38) mailje. Botond: unokám (10).

Apóka! Képzeld, Boti kölcsönadta nekem tegnapi hideglelésemkor a tőled most kapott hálózsákot, szinte rám erőltette, hogy aludhatok benne, akkor nem fogok fázni, mert ez katonai. Tehát, tegnap még éreztem, mára már csak az emléke van, a totálisan beazonosítható Váli-műterem, à la Apó-illatnak, ami kvázi a gyönyörű gyermekkorom illata. Szuper volt, ahogy kibontotta és kiáradt belőle a múlt...
Jó éjt! Zsófi




Tisztelt Váli Dezső! Olvasván a netes naplóját, látom, nem érti, hogy Gulyás Gábor miért olyan "etikátlan" önnel. Nem lehet, hogy az esett neki rosszul, hogy miután ön múlt év november 26-án a sajtóból értesült a lemondásáról, már másnap levelet írt a Gulyás szerint elfogadhatatlanul helyzetbe hozott MMA-nak Tavaszi Tárlat ügyben? Nem lehet, hogy azt gondolja GG, hogy ha önt ennyire érdekli csak az ő problémája, helyzete, hogy egyből a másik oldalnál fontoskodik, akkor ő sem fog az ön kiállításával törődni? Nem ismerem GG-t, de számomra is furcsa volt önnek ez a tette. Nekem sem esett volna jól, még ha maga ezt esetleg naivitásból(?) tette.
Nem biztos, hogy igazam van, csak gondoltam, hátha segítek megérteni a dolgokat. 
Üdvözlettel: R.


De bizony ez esett neki rosszul. Illetve, levele szerint, hogy jelentkeztem az MMA-nál, ha már egyszer az ő feladatuk lett, tudjanak kiállítás-meghívásomról. (Megkérdeztem, válaszát nem engedi publikálni.) Ma is egyetlen logikus lépésnek tartom. Munkám része. Bocsánat, nem érzelmekről, még csak nem is rólam van szó. Munkáról. Hivatalnok - ügyfél viszony. Most éppen az lenne a feladata, hogy kiállításomat elősegítse.
Évenkénti Tavaszi Tárlat ügyben pedig 29 éve mindig minden illetékesnek írtam. Elődjeinek is, neki is. Hihetetlen nagy szellemi kárt okoztak, hogy ezt elsikkasztották. A Műcsarnok erre épült. Nem hogy az érdeklődők, én is alig ismerem a fiatalabb magyar festőket.
Köszönöm a levelét: d.


Dugovics Titusz előtte megkérdezte a törököt, egyébként te szimpatizálsz a magyarokkal?

 

 


Hogy vagy két hétig nem
volt uszoda,
a kórház homlokzatáról lekerültek az állványok,
megszépült,
valamint helyes kis táblácskák a kertben.





Szikkasztott kiflikkel pedig elláttam magam.
Kilépve az uszoda épületéből lehet elkezdeni.
Végig a parkon, a fák alatt.
Figyelmes kezeléssel a hídfőig kitart.
Semmi íze nincs.
Porhanyós és pompás.
Minden napra egy.

Étkezés/2
42.500 forint borítékba bekészítve. Jövő héten érkezik az ukrán határ mellől az idei házifőzött-szilvalekvár adagunk. Tavaly 20 kilót rendeltem, nem volt elég, így most öttel többet. Mindennapos reggelink, müzlibe keverve.
Étkezés/3
Előrehaladott koromra, meghaladott kóromra, valamint az átadott fotógépre való tekintettel elfogadtam egy dobostorta-szeletet.
Meg hogy átrágtam magam a 4584 soros fotó-táblázaton. Már a neten. Amatőr kategóriában vérprofi.








--- 2013. szeptember 26., csütörtök ---


2013.9.26.   20:19 email

Tisztelt Váli Dezső!

A Műcsarnok Nonprofit Kft igazgatója, Medgyes Piroska megbízásából, a Műcsarnok szakmai munkájáért felelős vezető kurátorként szeretnék válaszolni
hozzánk eljuttatott levelére.

Gulyás Gábor a tavalyi évben tájékoztatott minket, a Műcsarnok szakmai stábját, hogy érkezett az Ön részéről megkeresés, amelynek tárgya egy egyéni kiállítás kezdeményezése volt. A felvetést az intézmény kurátori testülete megvitatta, ám a folyamatban lévő, konkrét előkészítés és megvalósítás alatt álló, előre mintegy másfél év időtartammal megtervezett kiállítási programjaink sorába nem tudtuk beilleszteni.


Teljesen érthető szándék az Ön részéről, hogy felkészült egy egyéni kiállításra, de bizonyára tudja, hogy a Műcsarnok az alapító okiratában megfogalmazott elvek szerint, azaz a mindenkori igazgató irányítása mellett, kidolgozott szakmai koncepció alapján működik. Köszönjük jelentkezését, alkotómunkájához további sikert, jó egészséget kívánva,

üdvözlettel:

Készman József
művészettörténész,
vezető kurátor

Nem tudom, egyáltalán válaszoljak-e, hogy nem osztogattak, hanem fosztogattak. Talán mellékelni kéne GG. fejléces, 2011. júniusi levelét, meghívásom kiállításra.




--- 2013. szeptember 27., péntek ---

Játék az élet; labda az én térfelemen, válaszom, ez postán, ajánlva, majd reggel:

2013.09.27                html-2013/mucsarnok-2013-09-27.htm                 C.12378
postai levél

Készman József
vezető kurátor
Műcsarno
k

Tisztelt Készman úr!

Köszönöm a levelét.
Egy kis félreértés; engem ugyanis a Műcsarnok hívott meg kiállítani, 2011. júniusban.
('13 őszére; fejléces levél, mellékelem)
Érdeklődöm, a Kuratórium mikor dönt az új időpontról.
Várom szíves válaszát, üdvözlettel:
vd

másolat: Medgyes Piroska mb. igazgató


 

Még maradt idő indulásig. Néhány DVD készítése, a topszériából, öreg barátomnak ezek hiányoznak:

Egy férfi és egy nő, kb. 1962
Kiskakukk
Örs a hegyekben, szovjet 1953
Átkelés Párizson, Jan Gabin, 1956
Hamu és gyémánt, 1957 kb.
Éjszaki vonat, 1958?, szintén a nagy lengyel filmek korából
A nagy csend, a karthauzi anyakolostorról

 

 

 

 

Tegnap, most együtt fiammal, újra megnéztük a Schielét. Megbeszélve még jobb.



Amikor a nagyon kevésről beszélünk..., sokféle megközelítés létezik.
Én egy pici cukrot kérek bele.
Káoszelmélet: pillangóhatás; a lepkeszárny ver egyet Pekingben, s az egy hónap múlva tornádót okoz az USA-ban.
Az aranyművesek mértékegysége a hangyapöcs.
Most nagyon belebotlottam. Az A/13/36-ba belenyúltam. És összeomlott. A kép jobb volt, mint amilyen tehetséges vagyok. Próbálkoztam visszatérni az eredetihez, hajszál híja-, de nem sikerült. Már csak egy jó kép. Most másfelé keresek. Ezek a kis különbségek monitoron alig látszanak. Kínlódom; napok óta. Majdnem reménytelen.







Minden családban, házasságban stb. van idő, amikor elviselhetetlen-, persze nem én-, hanem a másik. Egy biztos ellenszert tudok; körülményeket nem mérlegelve, süketen és vakon a lehető legkedvesebbnek - figyelmesebbnek lenni a másikkal. Gyöngédebbnek. Segít.

 

 

--- 2013. szeptember 28., szombat ---

Zelk-vers, 1971-75 közötti, különös tekintettel a többet emlegetett Sztálin-kantátájára:

FÉNYTELEN

Egy őrült pásztor vak kutyája
kergeti nyárból hófuvásba
jégoszlopokból vert karámba
gyapju-vesztett esztendeim –
egy puszta fa a pusztaságba
csak törzse van már nincsen ága
rátekerednek vétkeim.

Ilyen és ekkora fáradtságra nem emlékszem, hogy valaha is; pedig ebben profi vagyok. 05:23, vekker, akkor nincs lehetőség ilyesmivel törődni, szoros az idő. Támolyogva fürdőszoba, imaórán ma a 06:08 után 06:37 következik, kocogás a Margit körúton, de csak a lábam visz, féltáv a vízben, kicsit megmozgat, és nem változtat. A dolog lényegén. Ez is Zelk: valami léten kívüli állapot. Ágyba. Ugyanolyan állapotban fél kettőkor föl, Kata sparhertre kikészített ebédje, s akkor ez a Zelk-csoda gépbe, napok óta várja. Jobban látnám a könyvet, ha billenne egy kicsit, fejhallgatóval alátámasztom. Aztán át a szerszámokhoz, kezdett járni az agyam. A képernyőbe ne takarjon be. Az ablak-sarokvasat nagyon szeretem használni. A tizenhatos kartácsszög nagy, tizenkettes huzalszeg kell, épp a múltkor vettem megint félmaroknyit. Szeszes pác, az gyorsan szárad. Olajozni, letörölni. És meglett. Iszonyú dilettáns egy ponton, szégyenszemre, egy belsőépítész észrevenné. Nincs erőm emiatt újra kezdeni, csak konstrukció-esztétika; amúgy hibátlan. Működik. Lassan én is. Kéne csinálni egy teát. De ahhoz föl kéne állni innét. Fölállok. Fél négy. Túléltem.




Kaptam fotó.
Váli Dezső, érdeklődők körében. A NYITOTT-MŰTEREM napon.


 



--- 2013. szeptember 29., vasárnap ---

Életfordulatnak ígérkezik,
ha csakugyan lebontják ezt a szemközti molochot.
Eddig csak kormányszintű ígéretek, nem láttam jelét.
Hanem nézem reggel a házat.
Aztán zoom; kicsit közelebbről.
Mosdókagylók egy irodában.


 





Régóta tudom,
ha társaságban mondjuk a cseh újhullámról vitatkoznak, s ebbe egy házaspár is belekeveredik, a többiek szavaikból semmit nem értenek. Csak a perifériát, ami nekik is szól. Lehet, hogy most békülnek ki éppen, stb. Egy példa:
Uszodából jövet, 08:50, Kata még aludt nehéz napja volt , én is feküdni készültem. Vasárnap kirándulni kell. Erről (is) szól az üzenet, amit neki hagytam. Lefordítom a látványt: (Nem a virág), a paprikacsutka a NAGY AJÁNDÉK. Boldog, ha olykor magamtól is vitamint eszem.

 

 

Csak technokrata érdeklődőknek, akik oldalnézetet is tudnak (és akarnak) olvasni. Akkor bevallom, mi volt ez a rondaság a könyvtámaszon. A talplemezen lefelé a csavarfejek kényszerűen kilógtak, s emiatt könyvvel terhelve picit billegett az egész. Hát farost darabka, talpnak odaragasztva, 2. ábra. Nem úri dolog. Délután észbekapva síkba köszörültem a csavarfejeket. Már a negyediknél tartottam, mikor rájöttem, ez is fölösleges. A fémlemezeket kell lábnak kissé meghajlítani.



 

 

2013.szept. olvasó (402102) = 3538/hó = 118/nap

oldal teteje   előző levél   összes levél  –