dátum: 92.09.       fájl: c-fajlok-2/c02247b-1.htm                      C. 02247b-c

a pályázatra kényszerűen rövidített változatot adtunk be
pofátlanul én húztam meg, VD.                a teljes szöveg: html/margocs-1992.htm

Lektori vélemény Váli Dezső Naplójáról

Váli Dezső naplója érdekes és megrázó olvasmány: olvasása ritka szellemi élmény. Naplója nem a szokott sémát követi - szerzőjének nem története, hanem szellemi útja bontakozik ki (alighanem jogosan lenne szellemi naplónak is nevezhető). Egy mélyen érző és gondolkodó, állandó keresésben élő alkotó és szenvedő ember képe áll előttünk: elemi részecskék állandó kavargásából, tarka mozaikdarabokból áll össze az összkép. Váli a szó szoros értelmében mindenről elmondja véleményét és benyomását - mindenről, ami életét kora ifjúságától fogva érintette, ami lelkét és szellemét bármi módon foglalkoztatta és befolyásolta. Ez a minden határozza meg a naplót, tartalmilag és formailag egyaránt: belekerül a belső, lelki és szellemi élet sok-sok mindennapi gondja és a mindennapok szintje fölé emelkedő esztétikai, alkotói, erkölcsi és vallási töprengése, futó ötletek és mély tanulságok, bölcs meglátások és pillanatnyi reflexiók (hatalmas és csekély kérdések és élmények nyomán), általános maximák és csak aktuális, személyes érvényű aforizmák. A sokfelé vibráló személyiség minden egyes mozzanata kétfelé irányul: kifelé és befelé - külvilágot szemléli és éli, avégett, hogy belső világát megértse, hogy belső világát maga számára elfogadhatóvá formálja. Naplója így, mint öndokumentáció, egyszerre értelmezhető sorsrajzként és kordokumentumként - dokumentumként persze nem a tényekre, hanem a kínálkozó választási lehetőségekre nézvést. Az öndokumentálás az ő esetében nem más, mint önmaga megcsinálásának nagy folyamata, kereséssel és megtalálással együtt, állandóan újra kezdvén a keresést, s rögzítvén a megtalálás ideiglenes, ám mégis érvényes aktusait és kegyelmi pillanatait is.

Minden, a legcsekélyebb jelenség is összekapcsolódik az egész élet és vállalkozás nagyságával- ettől kapja e szórt szöveg a maga szépségét. A magánéleti, magánerkölcsi kérdés, az egyben művészi is, a magánéletet és a művészetet pedig mind magába öleli s körülfogja a nagy vallási keresés, az Istenhez való viszonynak tisztázása (elméletileg és gyakorlati-erkölcsi téren egyaránt). A vallás központi szerepe persze nem teszi Váli naplóját sem vallásos naplóvá, sem igehirdetéssé: ő nem hirdeti, hanem éli vallásosságát, s hit kérdése, mint a legszemélyesebb életprobléma és titok fogalmazódik meg.

Váli nem naplója számára, nem a nyilvánosság számára, hanem önmaga számára írja elő a megszokott művészimágók kerülését: nem hiú és hivalkodó önmutogatás folyik itt, nem szakmai titkok kifecsegése, nem egy jó festő festészetről szóló véleményének kolportálása (valószínűleg az is nagy tanulsággal olvashatja a naplót, aki nem tudja, milyen jó festő írta!), hanem egy olyan erkölcsi személyiség mutatja itt fel önarcképét, aki történetesen művész. Amint a napló tanúskodik: a szerző a hivatalosságnak, a beidegzettségnek, a mechanikus példakövetésnek minden gesztusát elutasítja, mind cselekedeteiben, mind vélekedéseiben - ugyanígy jár el naplójának formáját illetően is: töredékeket nyújt, de egymáshoz illő, egymást kiegészítő, egymást erősítő töredékeket.

Váli naplója oly hatalmas terjedelmű, olyannyira nagy, hogy teljes kiadása vagy befogadása alighanem lehetetlen: önmagában szinte életműhöz hasonlítható (már persze, ha a festői teljesítmény ismeretében egy ilyen vélemény nem lenne blaszfémia). Lenyűgöző hatása nagyságából és mozaikszerűségéből egyszerre adódik - egy válogatás belőle csak éppen érzékeltetheti a vállalkozás különösségét (közhellyel élvén: mint csepp a tengert). E válogatás azonban kivételesen érzékeny és beleérző kézzel készült: a teljes napló jellegének teljességét megőrizte, a különböző, nagyon eltérő típusú megnyilatkozások közül egyik típust sem preferálta a másik rovására, s nagyon erős rövidítések dacára is olyan művet nyújt az olvasónak, mely az eredetinek tömegéről és sajátosságáról nagyszerű és izgalmas képet alkot.

Váli Dezső kéziratos naplója teljes terjedelmében méltó a megőrzésre, s feltétlen szükségesnek látom, hogy valamely közgyűjteményben hozzáférhető letétbe helyeztessék.

A könyv mielőbbi kiadását a legmelegebben javaslom.
1992 szeptember 15.

Margócsy István