2015.02.03.                html-2015/koldus-ker-beszelgetes.htm       C.15039 - 044

Rockenbauer Zoltánnal beszélgetünk, a Koldus keresztútról megírandó cikke előtt,
keresztutaim történetéről

itthon, 2015. febr. 3.
hogy leírva, összeszedtem az adatokat is.

VD.:

1970 októberében nagy nehezen bejutottam a Vence-i Matisse kápolnába, ott a csempékre rajzolt keresztútja, és egy idő után meg meertem fogalmazni magamnak, hogy nem tetszik. Hazaérve megpróbáltam magam is, először grafikában. Rajzlapra, tussal, 18 évvel később újságpapír háttérrel. Sok változat, többet kidobtam.

A GRAFIKA VÁLTOZATOK

Keresztút - B/1970/11,  17x17 cm/db. csak egy stációról maradt fotó, kidobtam
Keresztút - B/1970/12,  20x20 cm/db, kidobtam
Keresztút III. - B/1970/13 70x300 cm, egy keretben, lila textilpaszp., a grafikák előtt üveg, egy plébános megvette 5000 forintért, meghalt, lappang

Aztán 18 évvel később:

Egy Ausztráliában élő pap barátom kért plébániájára (egy postán elküldhető) keresztutat, akkor elővettem a régi rajzok repróját, és megcsináltam újra, el is küldtem, ma is ott lehet.
Keresztút - ausztrál változat - B/1988/07  25x25 cm/db. fehér rajzlap, tus. Adelaide magyar plébániatemplom.

Akkor újra elkezdtem foglalkozni evvel, érdes papírháttert képzeltem, mint a cipősdoboz. Ebből realizálódott aztán az újságpapír háttér. Először fejjel lefelé, majd nehéz megfontolással fölfelé. Hogy vállalom, ha valami aktuális pl. politikai szövegrész is belekerül, az áthallást. Nem bántam meg. Hogy több példány, a grafika nem változott, csak a betűk mások, tipográfiai kísérletek, változatok.
Keresztút - B/1988/08 24,5x24,5 cm/db tus, farostra kasírozott, ált. diófapáccal színezett ujságpapír, kidobtam,
Keresztút - barna változat - B/1988/09 25x25 cm/db,  tus, farostra kasírozott, ált. diófapáccal színezett ujságpapír, külön keretekben, Pannonhalma Főmonostor Gimnázium tulajdona. Jelenleg, 2015.02. a diákkápolna hátsó falain.
Keresztút - B/1988/10 25x25 cm/db., kidobtam
Keresztút - verzál változat - B/1988/11 25x25 cm,/db, külön keretekben,  tus, farostra kasírozott, ált. diófapáccal színezett ujságpapír, Piarista Gimnázitum tul.,, Kecskemét, 2014 03: azóta a kollégium lépcsőház pofafalán, két emelet között.
Keresztút - B/1988/16  25x25 cm.,  tus, farostra kasírozott, ált. diófapáccal színezett ujságpapír, külön keretekben, Piarista Rendház 2014: tetőemeleti folyosón, Budapest
Keresztút (blokk betűvel) - B/1989/02  25x25 cm/db,  tus, farostra kasírozott, ált. diófapáccal színezett ujságpapír, külön keretekben Fernces Rendház / Pasarét, de arra ráfestettek egy közérthetőbb keresztutat (Maradt elég. Akkor írtam erről egy Népszabadság cikket.)
Debreceni keresztút - B/1989/08 30x30 cm/db. tus, farostra kasírozott, ált. diófapáccal színezett ujságpapír, külön keretekben, most: Karolina Iskola, Miasszonyunk Iskolanővérek, Szegeden van.
Keresztút Ausztráliába - B/1989/41 27,5x27,5cm/db Adelaide magyar plébániatemplom,  nem tudom, miért egy második sorozat nekik, tus, farostra kasírozott, ált. diófapáccal színezett ujságpapír
Keresztút a lelkigyakorlatos ház számára - B/1989/42 25x25 cm/db, Molnár Imre tulajdona

A KOLDUS KERESZTÚT-család

Koldus keresztút - B/1989/44-ből aláírt eredeti három pld., zselatinos ezüst papírnagyítások, tus felirat.
tulajdonos:

1. Nemzeti Galéria
2. Pannonhalma Főmonostor
3. eltűnt, egy alkalmilag ismert NDK-s imaközösségnek adtam.
Stations of the Cross - B/1990/06 az eredeti 1989/44 -el egybevágó, de angol feliratú változat, pápalátogatási hivatalos ajándéknak szánva.
tulajdonos: CEU, Nádor utca, tulajdona. Mellé magyarázószöveg került : b900615.jpg
Hittanlecke felnötteknek - B/1990/23. Fölkérésre, a Mozgó Világ 1990/04-számára elkészített (a 6 éves) Váli Miklós által beírt, az én MEGBOCSÁTÁS szövegemmel bővített változat, nyomdai sokszorosítás. 15 tábla, mert címoldal is van.
az eredeti kézirat22,4x16,2 cm., zselatinos ezüst papírnagyítás 1990., tulajdonosa: Hidvégi Máté;
Hittanóra a keresztútról - B/1990/23A  az 1990/23-nak print-nagyítása 2003-ból, 24x18 cm., készült: 1990/2003., 
tulajdonos: Rómer Flóris M., Győr tul.

Hittanlecke a keresztútról - B/2003/08 2003-ban fiammal grafikailag átdolgoztuk: elmaradt a fekete háttér. Print, 3 eredeti
tulajdonos:
1. Somogyi György műgyűjtő
2. szegedi Jezsuita Rendház
3.  PPKE Esztétika Tanszék

A TÁBLAKÉP VÁLTOZATOK

kitaláltam a 14 tábla egy keretben elhelyezését, két sorban, két stáció eltérő méretű.

Fekete keresztút - A/1970/30, ikonfal a 14 stáció egy keretben; 60x270 cm, (1970 december- 1971) olaj táblakép; ehhez , Villányi úti cisztercita templom tulajdona, hamarosan elveszett egy építkezés alkalmával, a padlásukról.

Fehér keresztút - A/1970/01, 60x270 cm. ezt kidobtam
Barna keresztút - A/1971/02, 60x270 cm, a szentendrei ferences Gimnázium tulajdona
Nagy keresztút - A/1971/10, 80x360 cm PPKE tulajdona

VD.:
Ezek templomtérbe nyilvánvalóan nem alkalmasak. A státuszát úgy határoltam be, hogy csináltattam réztáblákat stációnevekkel a képmezők alá.

RZ.:

Nem történt  templomi változatra felkérés?

VD.:

Nem, de nem is igen vagyok erre alkalmas. Egy szekkóra adott egy plébános lehetőséget templomtérbe, 1972, ez ma is falon, Sajószentpéteren. Apokalipszis - A/1972/15

RZ.:

De ezek a művek többségükben mégis valamilyen egyházi tulajdonban vannak.

VD.:

Ők fogadták el ajándéknak. A „Nagy keresztút” egyetemé. Olyan helyre igyekeztem ajándékozni, ahol többen látják.

RZ.:

A grafikák sorozatról: megnéztem ezeket a szövegeket az újságpapíron, mintha ezeknek a szövegeknek mégis lenne valami kapcsolatuk, valamilyen értelemben áthallásos…

VD.:

Véletlen. De szinte elkerülhetetlen, hogy ne legyen áthallás.

RZ.:

A harmadik verzió, ami egy teljesen más megfogalmazás,  a „Kolduskeresztút”; az hogy jutott ez eszedbe?
VD.:

Nem tudom. Arra emlékszem, előtte tán évekig járt a fejemben, hogy mai fotókból érdekes lenne ez, halálra éhezett néger kisgyerek... aztán rájöttem, hogy ez túl népfrontos - politizáló lenne. Nem jó értelemben aktualizáló.

Végül kitaláltam, hogy ez legyen archív koldusfotókból. Budapesti Munkásmozgalmi Múzeum; kerestem protekciót, egy délelőttöt kezembe adtak sokszáz fotót, és belegndoltam, ez most hónapok munkája. Vagy pedig egyetlen nap. Nem vagyok türelmes fajta. És összejött egy délelőtt. Volt velem fényképezőkép, repróállvány, kiválasztottam, lerepróztam. Nem jegyeztem föl a szerzőket, nem is tudom. Kálmán Katát egyiken beazonosítottuk.

Estére lenagyítottam.

RZ.:

A fotók kétfélék. Vannak kifejezetten ironikus fotók. És vannak, ahol az analógia egyértelművé válik. Volt ebben szándékosság?

VD.:

Nem. Válogattam fotókat és összeállt a tizennégy stáció. A legnagyobb eredménye számora az, hogy általában a keresztutaknál a harmadik stációnál már lehet tudni, milyen lesz az összes többi, mert egy séma. Ezeknek a megközelítési/absztrakciós szintje mindnek más.

RZ.:

Fölveszi a keresztet – egy utcaseprő, ez inkább szembesítés…

VD.:

Az árnyéka kirajzol egy keresztet… tulajdonképpen egy nyomorult ember terhe. A Találkozás Máriával megint egy más megközelítést igényel, mert nincs ott a Mária. Aztán a Veronika kendője – egy mosolygós öregasszony. Ez sem ironikus, megint találmányomnak tartom, hogy csak egy újságárus, de mosolyog –, egy igazi asszony. Amit a nők tudnak, mosolyt ajándékozni.

RZ.:

A Siratóasszonyok. Ezt érzem legironikusabbnak a sorozatban.

VD.:

Azért, hogy ne felejtsük el, mi is  tudunk lenni ilyenek. Hogy fölöslegesen pletykálunk, ironizálunk másokon, ahogy erről a két asszonyról ezt az ember elképzeli.

RZ.:

Levetkőztetik – Ezt sem mondanám ironikusnak. Fejtetejére állítja a témát azzal, hogy egy koldusfiú pucolja…

VD.:

Nagyon fájdalmas.

RZ.:

Akár a megaláztatás – inverzére fordítva a jelenet, mert a cipőpucolás a fölöltöztetésnek a csúcsa már. És itt pont a fordítottja, a levetkőztetés.

VD.:

A megaláztatásban azonos.

RZ.:

Keresztre szegezik.

VD.:

Ez is fájdalmas nekem: világháborús katona; rokkant koldus, vak, azt hiszem, a kettes villamos megállójánál ül, és közömbösen kikerülik a járókelők.

RZ.:

Vágtad a képeket?

VD.:

Mindegyiket. Egyébként az eredeti változatom nem is négyzetes volt, többféle formátum, ahogy megcsináltam első este. Feljött egy barátunk, és azt mondja: mi az, fotókiállításod lesz? És rögtön eltéptem az egészet. Rájöttem, ezt egységesíteni kell.

RZ.:

Majdhogynem védjegyed lett ez a kvadrát. Levétel a keresztről – ez egy Pieta analógia. A Sírkamra – itt a város maga a sírkamra?

VD.:

Ebben a hajnali ellenfényben dermesztően hideglelős hely, amit a fotó sugall.

RZ.:

És miért lett belőle a feliratos változat?

VD.:

Megmutattam ezt egy kis leporellón a Mozgó Világ főszerkesztőjének,  P. Szűcs Julinak; s azt mondta: add oda ezt nekem. Tizenöt oldalt lesz. És rájöttem,  ki kéne tölteni valamivel a területet, hogy ne lötyögjön a négyzetes kép az álló oldalakon. Jött a szövegötlet: vezettem, 85-táján egy háromnapos lelkigyakorlatot a karizmatikus imacsoportunknak, megbocsátás témakörben. Nagyon fel kellett készülnöm, ez egy komplex és nagyon súlyos téma. Írtam akkor erről egy listát is, kinek kell megbocsátanunk, ezt szét is osztottam, evvel foglalkoztunk aztán, megbeszélések, aki akart, gyónthatott is, volt pap, esténként szentmise.

RZ.:

Ebben a listában kétféle szöveg van, személyes és nem személyes. Egyénre vonatkozó, és nem személyre. „Meg tudsz-e bocsájtani Hitlernek?” az nem; de hogy „Meg tudsz-e bocsájtani a vízcsapszerelőnek?” – az személyes. És ezen belül nagyon különböző súlyú sérelmekről van szó. Hogy „túl nagy fülbevalót viselnek”, az annyi, hogy bosszant látvány, és ezért nem szimpatikus. Akkor nem magunknak kellene-e megbocsájtani ebben az esetben? A megbocsájtás mindig az egyénnek a magánügye?

VD.:

Kizárólag magamról van szó. A másiknak ehhez semmi köze, semmilyen formában. Ez egy belső öntisztítás folyamat. Ennek nagyon nagy a spektruma, nem veszik észre ezt az emberek,  hogy egészen Hitlerig, és az Atyaistenig ki mindnkinek kellene megbocsájtani.

RZ.:

Az, hogy benne van, hogy „tehetségtelennek tartanak”, ez nyilvánvalóan személyes, és gondolom ezt egy súlyos sérelemnek élnéd meg?

VD.:

Én nem, de van akinek ez szenvedés lenne.
RZ.:

Ez talán elsősorban művészekre vonatkozhat, tudósokra, értelmiségiekre. Egy festőt tehetségtelennek tartanak, az egy borzasztó élmény lehet neki.

VD.:

Egy lányt otthagynak, hogy te nem vagy elég szép, vagy elég okos, az ugyanez a mező. Én azért beszélek könnyen, mert ebben jól állok, nincsenek sérelmeim, fájdalmaim.

RZ.:

Most beszéljünk arról, hogy túl azon, hogy a kvadrát formát oldani akartad, miért pont ez a szöveg került föl, és ki írta föl a szöveget.

VD.:

Becsattant ez az ötlet, hogy ide szöveget érdemes tenni. És nem preferálom az idegen szöveg, h valamit én is meg tudok írni. Kiállítás-megnyitóimon se... Egy ihletett ötlet volt, hogy ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz, de mégis, rettenetesen. Egy másik ötlet volt, hogy gyerekírással, hogy ez ne egy fölülről jövő kioktatás legyen. Kisfiammal megegyeztem, tábla csokoládéért megírta; éppen tudott már írni. Ettől egy hátborzongató, furcsa síkja jött létre a látványnak. Nem olcsó poén szinten. Egy réteggel több tartalom, hogy botladozó gyerekírás. Ennek a szövegnek több változata is van, most már ez a megjelent a standard.

RZ.:
És az angol változat miért készült?
VD.:

Az angol változatot, a szöveg nélküli Koldus keresztutat a pápalátogatásra csináltam, hogy a magyar püspöki kar, aztán érdeklődés hiányában a magyar karizmatikus közösség a pápának ajándékozza. Csináltttm neki egy diistzdobozt, a szállításhoz. És a pápa meg is kapta volna, hogyha a Pápalátogatási Hivatal azt el nem veszti. Ezt onnan tudtam  meg, hogy másfél év után írtam a Vatikánnak,  hogy hova került a munkám, mert tudtam, hogy szokásuk, hogy ezt visszajelzik. Visszaírták, hogy ők nem tudnak erről. És egyúttal írtak a pesti Pápai Nunciatúrának, hogy kerestesse. Szóval akkor derült ki, hogy nincs meg. Jóval később kaptam egy telefont, hogy megtalálták az Esztergomi Papnövelde egy szekrényében, a dobozában. Fölmentem vele a Nunciatúrára, hog küldjék ki a diplomáciai postával. Azt mondta pap szárnysegéd, hogy ők ilyennel nem foglalkoznak, küldjem el én, postán. Itt megálltam, és kerestem egy olyan helyet, ahol Pesten angolul tudók vannak. A Kalkuttai Teréz nővéreknek nem kellett, jött a CEU. Ott van azóta is, a Nádor utcában, a földszinten. Pár éve restauráltam. Napi száz diák látja.

RZ.:

A P. Szűcs egy cikkében olvastam, (Népszabadság 93. január 16., „Objektív sorok szubjektív szándékkal”) ez is tőled van levéve; C03827-28: "Miklós szerint ez a munkám: giccs. Lehet.'' Ez a Szüts Miklós. Ez nagyon durva. Bár ti ilyen jó viszonyban vagytok. Erre te mit mondtál?

VD.:

Hogy lehet, hogy igaz. Örülni lehet egy ilyen barátnak. Hogy nem a szegényeket sajnáljuk, hanem a bűnösöket. Ez egy igaz, és nagyon súlyos állítás. És én itt a szegényeket sajnálom, pedig Krisztus is a szegénységet választotta életformájául.

RZ.:

Nem a szegénységtől, hanem a bűnöktől való megváltás.

VD.:

A védekezésem annyi, hogy ez igaz, az enyém csak egy közeli hasonlat, az érzelem így tud közelíteni a témához. A szánalmamból indultam ki.

RZ.:

Az utolsó kérdésem, hogy fotózol. Hogy másvalaki fotóját használod – ez volt az egyetlen eset?

VD.:

Igen. Montázst sem csináltam soha. Bálint Endre montázsain fotókat használ. Én ezt durva megközelítésben egy olcsó, hatásvadász játéknak látom. Még Vajdánál is. Giccskörnyéki dolgok, kés, halálfej, kisgyerek fej nélkül…

RZ.:

Ha bármi eszedbe jut még...

VD.:

Két hete mondtam valakinek, hogy szerintem ez Koldus keresztút a legfontosabb munkám, annyira gondolat- és érzelem-gazdag.

RZ.:
Mert a festészetednél igyekszel eltávolodni a gondolati értelmezéstől.

VD.:

Én semmi felé nem igyekszem, én színeket keresek, színharmóniákat, semmi mást, ezt hidd el.