2015.12.19.            html-2015/lgosi.htm            C:15556

A  kapott levél előzménye:
2015.12.17. csüt. orvosi váróban tableten fölfedeztem egy Lugosi Viktória 2009-es aranyos könyvismertetőjét a DESKE.HU-ról, egy maillel azonnal megszereztem elérhetőségét, s fölhívtam. Másnap följött, beszélgettünk, és akkor sikerült rásóznom két festményemet.

2015.12.18.

Kedves Deske! 

Köszönöm!

Köszönöm a képeket és köszönöm az élményt.

Maga ma megtalálta Hamupipőke cipőjét.

Mert az egy döbbenetes véletlen, hogy sok év után meglelte az írásom. Az öröm, hogy tetszett, de a hála érzése nagyon kevesekben pislan fel. Ez egy kis csoda, amitől a zavarom nagy, mert hát miért pont engem illet?

Maga örömet akart okozni és hogy ilyen van, hogy ehhez közöm lehet,  nekem legalább olyan szívmelengető érzés, mint az az öröm amit az ajándék okozott.

A képek még itt vannak előttem a földön és arra gondolok, hogy mostantól, ha rájuk nézek, az fog eszembe jutni, hogy nem kell az a fene nagy változatoság. Mert ha itt ez a pasas, aki több mint ezer képet festett egyetlen szobáról, akkor egy dolognak is megszámlálhatatlan olvasata lehet, egyetlen dologban is kimeríthetetlen gyönyörűség lakozik.

Hogy az életünknek talán nem kellene egy akciófilmnek lennie.

Szóval köszönöm a ma délelőtti élményt is.

Az unokáinak bizonyára nem jelent semmit, ha a nagypapa az ecseteivel szöszmötöl, a festékeivel babrál. Ahogy az én gyerekeim sem vetettek egyetlen pillantást sem a TV-re, ha a mama benne volt, mert nekik az volt a természetes. De én akárhányszor felnézek majd a falra eszembe fog jutni, hogy miattam keretezte át a képet. A Váli nekem szögelt!

Tudom, hogy halála esetére úgy rendelkezett, hogy nem kell csinálni semmit, képei szétszórva, minden jó helyen van ott ahol van. Ettől most, hogy nekem is van Válim, átfut rajtam a hideg. Ebben a keresztény-zsidó kultúrkörben - ahol az állítólagos bűnök úgy lebegnek a fejünk felett, mint angyalok fölött a glória - valaki azt meri mondani, hogy a saját döntései megfellebezhetetlenül jók, a másik pedig megérdemelt valamit és ez az érdem bármit tesz, akkor is megmarad. Ez pedig olyan megkönnyebbülés, hogy az az érzésem ma a mérleg is mást mutatna, ha ráállnék, mint tegnap.

De nem fogok, nehogy elillanjon a csoda.  

Szeretettel: Lugosi Viktória

Válaszom:

Köszönöm.

Ez után pont, vagy felkiáltójel. De azt lehetőleg kerülöm.

És egy zárójel: 

Egyszer szeretném látni angolos öltözékben is.

d