2017.09.      01. naplójgyzetek // html-2017/margocsy.htm             C.16841 - 842

mailváltás Margósy Istvánnal a Hegedűs versek kapcsán

2017.09.21.

Szervusz kedves István!

Bár te XIX. sz-os vagy, lehet, hogy érdekel, ami itt velem néhány hónapja. Egy 50 éves orvosnő, (baromi érdekes a gondolkodása, nagyműveltségű, a Hegedüs ref. püspök lánya, most az első verskötete, Hegedűs Gyöngyi) a  VÁLINEWS-ból összeszedett szebb szavaimból már jó néhány furcsa verset csinált, oly módon, hogy távoli sorokat összeszedett, látható logika nélkül. És állítja, hogy tul.képp ezek az én verseim. Ma ezen írásban el is gondolkoztam a news-ban a verse fölött, hogy mi ez tul. kép.
Amik csak rám vonatkoznak, abból is van jó néhány, azokat a 19. VERSTÁR-amba tettem. Amiket magaménak elfogadok azokat lábjegyzettel a születéséről a 8. VERSEIM-hez.
A mai ügyet mutatom:

[http://deske.hu/iras/news-fajlok/xj.htm#margo],
vagyis a mai NEWS-ból:
________

Nekem ez erős felfedezés. Ma reggel történt. Kapom Hegedűs Gyöngyitől új versét, kollázs mondataimból. A szöveg működik. A játék szent dolog. De ezen túlmenően csak most értettem meg, mi ez az egész.

Egy értelmes szópárt - függetlenül gondolati környezetétől - újonan teremtett
immár teljes jogkörrel önállósult valóságnak tekint
amire megengedett rácsodálkozni, majd eltűnődni rajta
akár múzeumi tárlóban üveg alatt egy különösen szép ametisztkristály
vagy három sárga levél a beköszönő ősszel, a járda szélén
ez szép, nagyon szép

A montázsnál az eredeti jelentés is működik (Bálint Endre: revolver, Kolosszeum), a kollázsnál ez elvész, maradnak színek, foltok, formák. E versek is így. Hogy nem egy gondolati lánc akárcsak harmadrendű elemei, mind külön-külön él, külön megfontolás tárgyává emelkedik. Önálló súlyponttal. Fokozott figyelmet-fegyelmet igényel. Ez is szép erénye, ha jó.

Ráadásul jön a játék, az olvasónak összefűzni a külön-külön gyöngyszemeket; a világon minden összefügg(het) mindennel...
Egy egészen más, ráción túli logika rendelte őket egymás mellé.

Útközben percenként

Mondom, mi marad.
Az örök dilemma: ég nélkül.
Kiiktatva az a rondaságos hetes szám
Útközben percenként
sikerül azonnal eltüntethetőre megcsinálni.

Mondom, mi marad.
Az örök dilemma: ég nélkül.
A szemközti fal fehérsége
a kép, amit néznék.
A velünk született szabály,
ellensúlyok se kellenek.
Papíron tervezni én ilyet nem tudok.
Minden csomópontja tiszta szerkezet.

Mondom, mi marad.
Az örök dilemma: ég nélkül.
A szokásos. A hat tehetség mellé hiányzó hetedik.
Reng-visszarúg,
mondhatni zajtalan.
Beleszúrok két fehér rajzszöget.
Felpolcolt lábbal könnyezem ezentúl.

Mondom, mi marad.
Az örök dilemma: ég nélkül.
Fiamat hívják
csendben, a terem sarkából.
Három nap vele.
A biztos pusztulástól mentettem meg,
ha nem is feltétlen az életre.

Mondom, mi marad.
Örök dilemma: ég nélkül.
Választhat tőlem egy képet.
Majdnem az összesből.

___________

ölel

d.

2017.09.25.
Kedves Deske,
nagyon érdekes a vers -- a gesztus még érdekesebb.
Nem tudom, ismered-e, de volt egy középkori műfaj, a cento, amely klasszikus művek idézeteiből összeszedett darabokból rakott össze új, más értelmű, más hangulatú verseket. A posztmodernnek tekintett/tekinthető költők között is sok ilyen játék fordul elő -- s tulajdonképpen ilyennek kell tekinteni (szerintem Weöres Sándornak Rongyszőnyeg c. ciklusát is: hozott anyagokból újat raktam, íme össze (a vicc az, hogy WS bizonyára ismerte a cento-t: a szó középkori jelentése: szövés, szövet, tehát: rongyszőnyeg...).
Maga a vers is szép és nagyon rokonszenves -- Te is büszke lehetsz kapcsán magadra.
Sok szeretettel
István