2. A KURÁTORI SZISZTÉMA
Csodálkozom az irányítókon, hogy ezt az ötévenkénti csúcskiállítást egyetlen emberre bízzák. És csodálkozom a kurátoron, aki ezt el meri vállalni; hogy ő majd meghív festőket, és választ műveket. Azokból, akiket ismer. E munkához az ország összes műtermét ismernie kellene.
Ezzel szembeállítva az egyetemes gyakorlat: meghirdetett szabad beadás (max. 3 mű, neten). Tudom, nagy munka. Öttagú zsűri. Tájékozatlanságból vagy valamely személyes koncepció okán nem marad ki senki. Marad a minőségelvűség.
3. A CÍMADÁSRÓL
Csacska divat lett kiállításoknak fantáziacímet adni. Szabadjáték..., tartalmatlan, üres szó. Populária. Vagy vegyük komolyan? Stop. Sokunknak ez nem játék. Amúgy, ha Fekete Lyuk vagy Fülesbögre c. tárlatra hívnak minket, mindig jelzik, a megadott témát nem kell túl szigorúan értelmezni... Összekacsintás.
E kiállítástípus címe helyesen: Országos Festészeti Kiállítás, vagy régi szép szóval: Tavaszi (Őszi) Tárlat. (Ezek szerintem informatívabbak, minthogy Nemzeti Szalon.)
4. MINDEZ ÖTÉVENKÉNT
Az MMA kialakított egy rendszert, de a tapasztaltok alapján merjünk továbblépni. Áldemokrácia ez a mostani egyenlősdi. Ötévenkénti kiállítás OK. építészeknél. Az évente készülő sok ezer kép okán festőknél ez bizony kétévente kellene. Őseink a Műcsarnokot amúgy erre építették.
Egy visszajelzést majd majd megköszönnék.
Szívélyes üdvözlettel:
