01.
news: 2005. május 12. csütörtök 12:02
Gábor még Kazinczy körül. Mutatott egy csodálatosan fontoskodó irodalmári (egyetemi tanár) szakszöveget , kurzívval saját fordítása.

Hász-Fehér Katalin: A kánon építésének és leépítésének stratégiái Kazinczynál.

 Kompozícióba rendezett kötetek: a "Tövisek és Virágok" kánonteremtési törekvéseinek realizálási kísérlete, sorrend felállítása és a kanonizációs törekvéseket elhomályosító személyek (a kiadást finanszírozó kispapok) leválasztása után végül az egységes fellépés tényének a demonstrálása következett, a kötetek tipográfiai azonosságával.
A kispapok közreműködése zavarta az értékrendet , azért őket Kazinczy igyekezett háttérbe szorítani. 

Történeti-genealógiai síkon azonban Kazinczy mindenképpen saját irodalmi kánonfogalmához akarja kötni Báróczit. "Megjelölni" akarja őt, az összetartozás tényét látható és hangsúlyos módon kiemelni.
Kazinczy Báróczit is beillesztette az általa helyesnek vélt és saját szerepét hangsúlyozó értékrendbe.

A művészetpedagógiai célkitűzés elérése két lépésből állt: a meglévő olvasói kánon leépítéséből, helyébe pedig egy új ízlésvilág, új olvasói magatartás és szempontrendszer kialakításából
Mivel változott az olvasói ízlés, Kazinczy művének szövegét ennek megfelelően módosította.

03
H levelei [...]

04.
V-levele Hásznak.
(Mivel nem vettem észre az iróniát), megköszöntem a tanácsokat, és hogy a neveket továbbítom, a Kazinczy levelek: Gábor részben ismeri, de nehéz megszerezni az egészet.

05.
H levele V-nek
Javasolja: Debreczeni Attila szerkesztésében a debreceni egyetemen készül a 23 kötetes Kazinczy-levelezés cd-je. Ha megkeressük Debreczenit, jelen állapotában megkaphatjuk a cd-t

06.
 V. levele Hásznak,
Így más a levél fénytörése, hogy megértem az üzenetet.

07.
H. levele V-nak [...]

08.
 Ez után újra netre került a dolog: news:
2005. július 1. péntek 09:32
Még májusban Gábor barátomnak (G1., egyetemi tanár) megakadt a szeme egy csodálatosan fontoskodó irodalmári (egyetemi tanár) szakszövegen, amit a tréfa kedvéért azon nyomban lefordított magyarra. Föltettem. (május 12.) Megneveztük a szerzőt, aki most reagált. A levél némi tűnődésre adott alkalmat, mindkettőnknek. Végül Gábor eképpen: Tisztelt Tanárnő!
[...] nem vagyok Kazinczy-kutató, még csak irodalomtörténész sem. Belemerültem Kazinczy világába, amit szinte kimeríthetetlennek találtam. Élményeim egy részét megosztottam Dezsővel.
A deske hu-n önnel kapcsolatban olvasható soroknak nem volt szándéka a gúny. Pusztán azt a kérdést vetettük fel: mi az oka annak, hogy az irodalomtörténészi szaknyelv esetenként az érthetőség határait súrolja. Erre a kérdésre nem kaptunk választ. [...]
Tisztelettel: B. Gábor

09.
 news
július 1. 15:02 (Aludnom kellene, tántorgok is, de kőműves minálunk.)
Máté is beleszólt a fentiekbe (véletlen szintén egyetemi tanár), és jelezte, hogy fölrakhatom a hálóra:

Érdekes a polémia a Kazinczy-kutató hölggyel. Az ő szövege nem fontoskodó. Ez egy stílus, amelyet nagyon nehéz megtanulni. De aki tudja, az tehetséges. Lélektanilag azt jelenti, hogy az illető jóval többre hivatott, mint amivel éppen foglalkozik, szellemileg kielégületlen, és a szellemi energiáit kénytelen pazarolni. Ha egyszer megtalálja azt az eredeti témát, amelyben majd igazán eredetit (akár világra szólót) alkot, a stílusa is egyszerűsödni fog, mert az új dolgok felismerése fogja lekötni a szellemét.

10.
 Hász: [...]
 

11.
Gábor V-nek
"Értelmi és ismeretszint csökkentett módú üzemelése" stb. Nem látom értelmét e további dialógusnak, kiszállok.

12.
V-Gábornak: Most kaptam, még gondolkodom a válaszon. (Elküldtem a Hász-levelet)

13.
 Gábor: 
Deske! Készültem válaszolni Mátéra /nagyon jó!/, amikor beugrott Katalin levele. Gondoltam, hogy azzal érvel: a két szöveg
nem azonos. Leveléből úgy tűnik, az én szövegemet nem kapta meg, pedig a gép jelezte, hogy elment. Légy szíves írd meg, te milyen jellel küldted neki a levelet:G.   

 14.
V-Gábornak 
Várj egy kicsit, most fogalmaztam neki egy választ.
Mit szólsz hozzá, elküldjem? (Még nem vettem le a szövegét)     

15.
Gábor: 
Deske! Nagyon jó a válasz. Sajnos levele engedély nélküli felrakása nem volt etikus. Akkor én nem küldök neki semmit /úgyis csak azt írtam volna: mivel szakmánk, szemléletünk eltér, a polémiának nincs értelme/.
Mátéra majd hétfőn reagálok. Jo utat:G-
 

16.
V:
Kedves H.F.Katalin!
Nem Önt akartuk bántani, Gábor egy jelenséget vett célba, amivel nem ért(ünk) egyet.
Hibáztam, mikor megkérdezése nélkül netre tettem levelét, most azonnal levettem, sajnálom. Pedig a dolog érdekes problémához nyúlt.
B. Gábor levele, ha nem érkezett meg Magához, csak technikai defekt.
(Máté közvetlen nekem írt.)
Szívélyes üdvözlettel

17.
egy héttel később, már befejezettnek hittük a trialógust:
Hász:

Tisztelt Váli úr,

Elnézést, ha megint Önt zavarom, de Berszán Gábor (ha egyáltalán róla van szó!) levele mái napig sem jutott el hozzám, így nem tudom közvetlenül neki címezni. Köszönöm, hogy levette a levelemet a netről, bár nem igazán azzal volt bajom, inkább az zavart, hogy ha valóban tematizálni szerették volna az irodalomtörténeti nyelv félresiklásait, akkor arra a naplója nem jó tér, hiszen nem lehet rá közvetlenül válaszolni, csak az Ön „szűrőjén” keresztül. Jelezni szeretném, hogy egyáltalán nem bántódtam meg, ezt igen ritkán teszem, de akárcsak Ön(ök), én sem tudok szó nélkül elmenni bizonyos jelenségek mellett. Az irodalomtörténet helyzete, nyelve, szempontrendszere pedig igen élénken foglalkoztat, nemcsak engem, hanem többünket, akik az ún. középúton szeretnénk megmaradni az irodalomelmélet nyomulása közepette, amely az irodalomtörténetnek, főképpen a nemzeti irodalomtörténetnek a létét, létjogosultságát is támadja. Az irodalomelmélet alaptézise az, hogy nincs nemzeti irodalomtörténet, csak egyetemes irodalomtudomány, amely időnként, ha éppen arra van kedve, foglalkozhat akár a nemzeti nyelvű irodalom egy-egy szövegével, de a kronologikus, hagyományos irodalomtörténet úgy, ahogy van, elavult tudományág. Ezzel szemben az irodalomtörténészek egy csoportja az irodalomtörténetet önálló tudományágként igyekszik meghatározni, saját módszertannal, szempontrendszerrel, amely újításra és átalakításra szorul ugyan a múlt század végi és a 20. századi ideologikus szemlélethez képest, de semmiképpen sem olvasztható be egy egyetemes irodalom- vagy kultúratudományba, amelynek Dél-Afrikától Grönlandig olyan megfellebezhetetlennek kikiáltott tekintélyeket kellene követnie, mint Gadamer, Paul de Man, Culler, stb. (ld. Kulcsár Szabó Ernő írásait). Az irodalomtörténeti tudományág újragondolása folyamatban van. Igyekszünk megszabadulni a kultikus megközelítéstől (nyelvileg is kifejezett rajongástól), mert az nem igazán alkalmas valódi elemzésekre. Megpróbáljuk „kontextualizálni” az irodalmi szövegeket (tágabb művelődési környezetben szemlélni). Azt nyomozzuk, hogyan gondolkodtak egyes szerzők (pl. Kazinczy, Berzsenyi, Arany János stb.) saját tevékenységükről, kortársaikról, irodalomról, hogyan viszonyultak a korabeli külföldi szerzőkhöz, szövegekhez, hogyan fogadták be őket (recipiálták). Elfeledett, ismeretlen források után kutatunk kolozsvári, bécsi, hazai levéltárakban. Megpróbáljuk megérteni, hogy hogyan alakult ki Kazinczy korában az elitista irodalomszemlélet, amely minden népszerűséget gyanúsnak tekintett, és miért él ez a szemlélet napjainkban is.

Nagyjából ezek foglalkoztatnak bennünket. Néhány irodalomelméleti irányzat nagyon hasznosnak bizonyult eközben. Pl. a kultuszkutatás, antropológia, kánonkutatás, befogadáselmélet stb. Ezeknek a szakszavait használjuk ugyan, de csak akkor, ha ezek valóban szakterminusként működnek. A „kánon” kifejezést például igen nehezen lehetne magyarul használni, a teológia is így alkalmazza. A „kultusz” kifejezést is kár lenne magyarra fordítani, mert nem tesszük ezt pl. a „realizmussal” sem.

Hogy mennyire „mérsékeltek” vagyunk mindebben, jól tükrözi az alább csatolt szöveg Kulcsár Szabó Ernőtől, aki a hazai irodalomelméleti irányzat egyik legtekintélyesebb képviselője, és aki folyamatosan tájékozatlansággal, lemaradással, képzetlenséggel, begyöpösödéssel támadja a hazai irodalomtörténészeket. Kérem, hasonlítsák össze az ő szövegét a mieinkkel.

 

 „Az esztétikai ideológia, kivált pedig az ideológiakritika oldaláról ugyan számos ellenvetés tehetô a nyelv ilyen felfogásával szemben, költészettörténetileg azonban nagyon is operacionalizálhatók a benne foglalt történeti összefüggések. Még akkor is, ha Paul de Man köztudottan tagadja a gadameri modernségfogalom historizálhatóságát. Illetve akkor is, ha a recepcióesztétikai megértésmód nehezen méltányolhatja érvelésének azon pontjait, ahol a figuralitást a nyelvi tartalmazottság-, a jelentésképzést pedig az intenciók érvényesíthetôségének horizontjába helyezi. Az önazonos formában hozzáférhetô (s így elsôsorban csupán az átjuttathatóság nézetébôl problematizált) „intencionáltság" fenomenológiai örökségével ugyanis nem könnyen egyeztethetô össze az interaktív értelemképzôdés hermeneutikai kölcsönösségének elve, aminthogy a nyelvi és szövegbeli tulajdonságok „tartalmazottságát" sem egyszerû értelmezéstôl függetlenül fennálló valaminek tekintenünk. Mert ebben az esetben sem annyira de Man nyelvfelfogásának hermeneutikai „visszahistorizálása" a probléma. A fenomenológiai elvben elmosódó temporalitás legott élô megértési — tehát idôbeli — eseménnyé válik, ha emlékeztetünk arra, hogy minden megértésmód szükségszerûen éppen azért képtelen elrejteni saját történetiségét (azaz itt: saját történeti feltételezettségét és hovatartozását), mert kérdezési érdekeltsége pontosan azokból a szándékokból bizonyul levezethetônek, amelyeket egy szövegnek, vagy egyáltalán a nyelvnek tulajdonít. Itt inkább arra kell több nyomatékkal emlékeztetnünk, hogy a fenomenológia mindig egy olyan nyelvet ruház fel a tartalmazás képességével, amely — ahogyan ez Paul de Man-nál is történik — az abszolutizált (vagy legalábbis: kitüntetett) szövegiség horizontjában van elgondolva. Ebben a konstrukcióban a használat elve maga rögzül bele a készletbe, s a felületes szemlélô számára úgyszólván felismerhetetlen marad, hogy ilyenkor is egy a használatra vonatkozó elôzetes döntés áll a tartalmazottság elvének hátterében. A használat ontologikumát — mint a nyelv beszédben megnyilatkozó élô létét — ekként magába „fagyasztó" tartalmazottság azonban még strukturális-hermeneutikai nézetbôl is kérdéses bázisa a nyelviségrôl tett bármely kijelentésnek: „egy szó metaforikus használatának megállapítása maga is már az interpretáció része. Tehát az interpretációt nem lehet attól függôvé tenni, hogy metaforikus vagy nem metaforikus szóhasználattal van dolgunk."

18.
V- Hásznak

Köszönöm a levelet. Tényleg.

- Beszán Gábor uszodai barátom 70 éves gépészmérnök, a Kertészeti Egyetemen tanít élelmiszeripari géptant. Valamikor tröszt osztályvezető és kutatóintézeti igazgató is volt, és jó szakember. Fiatal korától irodalomimádó, nehezen választott a kettő szeretett közül szakmát, végül hobbinak választotta az irodalmat. Valódi Babits szakértő. Néhány éve rávettem, s most megtanulta a szövegszerkesztőt, sőt a netet is. Tán egy éve szinte csak Kazinczyt olvas, közben csinált egy kéziratot: néhány év Kazinczy levelezésből kigyűjtötte a magyar írókra vonatkozó szövegeket, véleményeket, nagyon érdekesek, mutatta. Megcsinálta ezt két éve Illyés és Márai naplóival is, párhuzamosan, az szerintem olyan értékes volt, hogy megpróbáltam kiadatni is. Háromszáz ezer forintot nem sikerült hozzá szereznem, kiadóm, az Új Mandátum vállalkozott volna rá.
A Maga levelét most továbbítottam neki, valószínű, hétfőn veszi. Hétvégéit Kisorosziban tölti, fűlocsolással. Azt mondja, amíg a csővéget új helyre kell raknia, épp el tud olvasni egy verset. gabor.berszan@uni-corvinus.hu
- Első levelében sorolt szerzőket - Kazinczyval kapcsolatban - ismeri. Az egyikkel együtt úszunk reggelente a Lukácsban.
Elborzasztásképpen már többször hozott Kulcsár szövegeket. Én udvariasan többször elborzadtam. Most is.
Köszönöm a szakmai magyarázatát, én ezt a területet csak igen távolról ismerem. Tán tíz éve emlegették ismerőseim Szegedy Maszákék gondolkodásmódját, anekdota szinten, kirándulás közben. Bár távoli barátom, ebben a vonatkozásban Földényi F. is távol áll tőlem. De én tényleg nem értek ezekhez.
 A most általunk megforgatott témával Gábor farvízén foglalkozom, láthatja - olvashatja - csak csevegés szinten. Ezt nem feltétlen szeretik a szakemberek, de hát ez is egy létező kulturális mező. Hogy, ami szemet szúr, stb. Időnként bizonyára innét is ki/bekerülnek tartalmas gondolatok a szakmába. Tudja, hallottam egy döbbenetes adatot, egy tudománytörténésztől. A számra nem emlékszem, de kb.a 90 %-a a felfedezéseknek a szakmai élet első öt évében történik.
 Tizenöt éve írom, Le Meux-be ezeket a leveleket, néhány éve már a neten. A szűretlen véleményezések belekerülése valahogy nem tetszene, igyekszem az egészet viszonylag szigorúan szerkeszteni, noha csak játék az egész. Remek játék. De ha, és ami szakmait a nyilvánosságra szán, boldogan közlöm, mert  a dolog nem magánügy, csakugyan érdekes. Most ezt a leírását föltehetem? (A Kulcsár részt kihagyom, illetve tán az idézetet tőle.)
11 óra, már festenem kellene. Művésztelepen vagyok. Kezdem is.
szívélyes üdvözlettel.

19.
Hász:

Kedves Váli Dezső, köszönöm a válaszát. Berszán Gáborról tudtam, hogy Babits-rajongó, azt nem, hogy gépészmérnök. Egyébként nem gondolnám, hogy irodalommal, irodalomtörténettel "hitelesen" csak az ún. szakemberek foglalkozhatnak. Ez a 19. század közepének-végének találmánya. Korábban, pl. a felvilágosodás korában bárki művelhette és kommentálhatta mindkettőt, akármivel is foglalkozott mellette (Orczy Lőrinc generális és gazdálkodó főnemes volt, Barcsay Ábrahám katona, Kisfaludy Sándor szintén, de volt egy sor jogász, mérnök, teológus, szerzetes, orvos, füvész, grafikus, rézmetsző stb.). Számomra izgalmasabb is volt az a korszak, eredetibb volt a látásmódjuk, mint most, amikor az irodalomról való beszéd ún. gazdagsága a privát nyelvhasználatok váltogatásában nyilvánulhat meg. Bár ez is lehet nagyon érdekes, csak más miatt.

-- Érdekes, hogy nálam fordítva sikerült, mint Berszán úrnál: a kert és az irodalom közül az irodalmat választottam, és a kert maradt a rajongásig művelt hobbim (hosszú idő után most először van nagyobbacska kertem, de amíg nem volt, addig is műveltem, gondolatban).
-- Berszán úr gyűjteménye a Kazinczy-levelekből nagyon érdekes lehet, valóban. Kíváncsi vagyok, hogyan értelmezte az egymásnak ellentmondó kijelentéseket. Kazinczy ugyanis a fél országgal levelezett, de ugyanarról a személyről, dologról, szövegről mindenkinek mást-mást írt, attól függően, mit akart vele elérni. Néha teljesen ellentétes dolgokat állított, pl. Kisfaludy Sándor Himfy-ciklusáról és regéiről, melyeket egyeseknek dicsért, másoknak pedig leminősített. Kisfaludy éppen emiatt nevezte Kazinczyt "asszonyosnak". Érdemes lenne kiadni a kéziratot, főként ha Berszán úr kommentálta is az idézeteket.
-- A Kulcsár-szöveget nem elborzasztásképpen küldtem, csak illusztrációként. Őt különben kevesen szeretik és tudják olvasni. Ő filozófusként (?) gondolkodik az irodalomról, pontosabban irodalom- és nyelvfilozófiát művel, ez is elfogadható. Nála inkább az zavar, hogy mindig olvasmányélményei döntenek állásfoglalásában. Nem koherens, nem szerves gondolatrendszer, csak kritikátlan utánérzések sorozata. Eredeti módon gondolkodó irodalom- és nyelvfilozófus azonban jól jönne nekünk is, itthon. Akit mondjuk Gadamerrel vagy Paul de Man-nel egyszerre emlegetnének az európai irodalomban.

- Igaz lehet, amit a felfedezések és a szakmai életkor összefüggéséről ír. Az első öt évben, amíg az ember eléggé "kicsi", ismeretekkel felvértezve, de az intézményrendszer által még fel nem fedezve (bizottságok, tisztségek stb.), szabadon gondolkodhat. Azt hiszem azonban, ez az állapot megőrizhető, csak kellően csendben és külön kell maradni az ún. táboroktól. Nagy hátránnyal jár, de nagy előnnyel is.
- Naplóját másokkal együtt én is nagy élvezettel olvasgatom. Azt gondolnám, könyvként is érdekes lenne. Az internet jó dolog, de lehet kérészéletű is a folyton újuló programok miatt. Nagy felfedezés volt festményeinek és grafikáinak a gyűjteménye is. Néhányat ismertem, de így együtt, sorozatban egészen más. A fotói csodálatosak.
-- Ha úgy gondolja, hogy bárkinek is használhatnak az irodalomtörténetre vonatkozó szösszenetek, nyugodtan felteheti úgy, ahogyan jónak látja.
Végül: nem szeretném a munkáját (táborbeli alkotói tevékenységét) zavarni, ha így lenne, nyugodtan jelezze.
Üdvözlettel
Hász-Fehér Katalin