váliNEWS

■ '05. május 1. vasárnap 05:52
Tegnap a Munkácsy-kiállítás a Várban. Emlékszem az 1952-esre a Műcsarnokban. Azóta az állandó anyagához vagyok szokva az emeleten, ott vannak az igazi képei, pechére Paállal egy térben, aki mellett eltörpül. Itt főleg a már Párizsban készült szalon-ábrázolások. Kisasszonkák rózsapírral vagy rizsporral pofikájukon. Fergetegesen megfestve. Részleteiben elbűvölő. Nála tényleg érdemes közel hajolni a képhez, egy drapéria, díszkancsó, hogy vannak azok pár vonással odarakva. Aztán hátralépni, hökkenten csodálkozni.
Jó sok kép, hangulatos sötétzöld, bordó termekben. De vagy én voltam fáradt és ezért süket, vagy ő nem mond semmit... A portréi feltűnően semmitmondóak, és miután nagyszerűen rajzol, ebben tényleg jobbat reméltem. Valahogy unalmasak. Pedig szeretem a buta festőket. Czóbel amikor jó, zseniális. Fröcsög belőle a világ dicsérete. De itt... az volt az érzésem, hogy semmit nem érez, leábrázol. Kong. Senkit ne tévesszen meg ezek a szomorú, lompos csavargók vagy a zongorázó grófkisasszonyok,
korai munkáival ellentétben ezekben már nincs véleménye, közölnivalója a világról. (Derkovits például boldogságot sugall világproletárjaiegyesüljetek képeivel.) Pedig hogy szeretem néhány munkáját. Az a kis önfeledt erdőrészlet-akvarellt. (Most láttam először élőben.) Igaz, ebben Paál László jobb.

22:14
Szia, kedves J.,
május elseje alkalmából!
Mi a Kőhegyre kirándultunk ma, Pomáz fölött,
a szokott csapattal.
ezúttal Kata is jött, szegény, fejfájósan.

A menedékház gondnoknője 20 perc munkával
8 kiváló zsíros kenyeret kent számunkra.
Még sörrel is kínáltak, de hát vezetek.

Küldök nektek egy fotót,
ezt a kedves járművet
szeretteid nem ismerik,
te pedig talán már el is felejtetted.

■ '05. május 2. hétfő 06:48
Említettem, hogy mondták, van egy nagy vers az április HOLMI-ban, Szabó T. Annától. Napokig ízlelgettem, forgattam ezt benne: megtaláltalak. Talán Illyés? Aztán beugrott, ilyen édesen csak ő ír: Zelk. Persze, a Sirály jajgatása:

Tudtam, egyszer az is akad -
nagyobb karéj, hű dunyhaszag,
S egy este csak kigyúlt a nap:
egy este megtaláltalak!

De ez a nincs! ez a hiány,
e vonító farkas-magány!
ez a négy fal, ez a fedél! ...

És akkor a vers. Több mindent csak így, sorról sorra újra írva láttam meg benne. A József Attilás utalást. Ahogy a jaj, életem után, nem oda tartozóan, de mégis, a szemétlapátra. Ahogy a köd visszatér a végén, más síkon, lebegve. Gyönyörű.
Ha valaki ismeri Szabó T.-t, tudakolja már meg; számomra a helyszín egyértelműen a Szabadság-híd. És feltétlen Budáról Pest felé.

1
Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott -

hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett -
döbbenten álltam.

Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
érzetem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.

Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi.

2.
Hogy folyt a könnyem! Nem tudtam, mi van,
csak feküdtem alattad boldogan.
Egy másik város, egy régi lakás.
És ezután már soha semmi más.

Elvesztettem, de megtaláltalak.
Csak azt vesztettem el, mi megmarad.
Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem.
Jöttél az úton, indultál velem.

Szabó T. Anna 1972-ben született Kolozsváron. 1987 decembere óta él Magyarországon. Angol-magyar szakot végzett az ELTÉ-n, doktori disszertáció. Három kötete: 1995. A madárlépte hó, 1998. Nehézkedés, 2002. Fény. Ír és műfordít. Pesten él férjével, Dragomán Györggyel és kisfiával, Gábrissal.

■ '05. május 3. kedd 11:28
Adódik, hogy visszaidézzem a decemberi Szabó T. verset, akkor fedeztem őt föl magamnak : Elhagy

17:44
Tegnap, ahogy a szokásos. Taxi, betegirányító, második emelet, bekopog, Pirike kiadja a lapot, földszint, FÖLVÉTEL, papír lead, óra várakozás, röntgen, leletet kivár, átvesz, második emeletre, papír lead, várakozás, és akkor anyácskámat behívják. Az orvos jó barát, utána behív. Kórházat javasol, de megbeszéljük, inkább kocsival behozom kétnaponta. Úgy is elintézhető, csak egy speciális gyógytornára akarják megtanítani. A fájdalomcsillapítót lecseréli, majd megkérdi, van öt perced? Igen. Akkor vetkőzz. Szemem se rebbent. Tíz percet ütögette acélkalapáccsal homlokomat, orromat, államat, csiklandozta talpamat.

Addigra rájöttem. Anyám bent ezer jajja-baja közt módot találta arra, hogy felemlegesse, a napokban erősen dadogtam a telefonba. Agydaganattól félt. Nem tudja, ha nagyon fáradt vagyok, már tíz éve...

■ '05. május 4. szerda 09:18
Este, kérésre, még egy nyilatkozat egy nem létező (rég felfűrészelt) képemről, amelyért most nehéz forintokat adtak. A gyűjtő valami 2500 képet vett meg egy tételben az elfekvő raktárból, köztük nevek -Vojnich, Tölg, sokan -, de van közte, amire a raktáros fölkiáltott, jé, ezt a Marika kislánya festette. Elmesélték, túlórapénzre nem volt keret, de ha valaki beleltározható tárgyat hozott, arra tudtak fizetni... Józsi bácsi is így kapta meg tiszteletdíját a szénkupac pincébe lehordásáért.

Most így állok evvel az A/05/05-össel. Mindig reménykedem, most már igazán kész... (Ez a fesnti, 40 centisre megvágott.)

A plébános úrral ma reggel megegyeztünk, ezentúl nem áldoztathatok (csak beteget), de szentségimádást tarthatunk.

11:21
Visszakértem az elajándékozott usankát. A fiúnak egyidejűleg hosszútávra kölcsönadtam a 6x6-os gépemet, két vázzal, öt objektívvel, minden tartozékkal.
Eredeti tulajdonosa nagyon szerethette; mert máig emlegeti a zuhanyozóban ezt a fejfödőt. Majd beteszem a kabinjába. A mellékelendő szöveg már elkészült:

18:37
Megjöttek az unokák. Itt is alszanak.
Kata megkért, hogy ne a jól bevált Kiskutyám-mal szólítsam őket.

Megint ébren ért a hajnal.
Viszont talán megvan az oka.
Két hete tévedésből

Vagyis:
a kiváló eperízű csipkebogyótea, hibiszkusszal -
helyett
ezt, ami ugye bizonyára teines:
eperizű tea eperdarabokkal.

Nagyon hasonló a dobozok grafikája.

17:21
Tegnap öt képen dolgoztam, ma kivillamosoztam a Művészetek Palotájához. Nem olyan rossz az a homlokzat, bár markánsabb lehetne. Valami súlypont. Ha a bejárat megünnepelve. Én szeretem, ha a nyílászáró-, az ablaküveg mélyen ül: árnyékok. Ez itt "síkban van". Amúgy erősen bontott a homlokzat, ez jó. A hátsó front üressége a baj.

Bent: szerencsésen ünnepélyes hangulat, ez fontos. A hangversenyterem nem olyan csúnya, mint a tévében látszott. Belsejében Jovánovics ajtódíszítései fölöslegesek.Butácska színezésükről, úgy hallom, nem ő tehet.
Vendégvezetés: tévelyegtem a házban, ezt nem nagyon szeretem. Nagy irányítótáblákkal javítható lenne.
Hatalmas közlekedési tér, terek, bennük több fotókiállítás, paravánokon. Nem rosszak, de a hely miatt súlyuk csökken, mintha pályaudvari utas-szórakoztatás.
Megnéztem a Ludwig Múzeum kiállításait is. (Vártam, és lám, kezdik a Kortárs Művészeti Múzeum elnevezést háttérbe szorítani.)
A Pompidou Center nyitóanyaga kultúrszemét. Az állandó rész a II. és a III. emeleten ünnepélyesen tök unalmas, és rengeteg blöff. Nagy-nagy fehér fal közepén valami. Néhány jó munka is. Elkedvetlenedtem.
Nem kéne tőlük a két és fél méteres Műterem - ikonfalamat (A/93/29) visszavenni? Letétbe adtam, még a Múzeum megnyitására kérték, hány éve már. Nemigen való ide. Vagy gondolkodjak száz évben.

Nyitva tartásuk átgondolatlanul bonyolult: kedd, péntek, vas.: 10-18; csüt.: 12-20, szombat: 10-20h.
A LUMÚ szó ügyetlen, mindig is úgy tartottam, hogy az a szegény u sajnálni valóan hendikepes, csúnya betű; pláne hosszú változatában. Csak végveszélyben szabad használni.
A Múzeum most pont olyan, mint a belépőjegyük:

■ '05. május 8. vasárnap 09:02
Hanem az erős szélben álldogálva a Művészetek Palotája tetőerkélyén, elnéztem az új Nemzeti Színházunkat. Tényleg ez a múltkor olvasott a legpontosabb rá: posztszocreál giccs. Lassan megy a fejekben az átalakulás.
Habár lassan, de megy. Ahogy Rakovszky Zsuzsa megjósolta:

Eltűnnek majd, el fognak tűnni végképp
az alkotmányjogi vagy hadtörténeti
fogalmakról elnevezett mozik
és cigaretták. El a vízművek, az ÉPGÉP,
a takarékos életvitel előnyeit
reklámozó gyufásdobozok. Rendre-sorra
el a vendéglátóipari vállalat
kerületi üzemegységei, a csorba
kávéscsészék, a csővázas műanyag
ülőkés gnóm hokkedlik, az állott szénsavas
üdítő italok, naranccsal, napkoronggal
címkéjükön - akárha egyenlítői Nap
aszalta volna őket egyenletes fakóra,
a ragacsos műmárvány asztalok...

...koszos vasúti váró-
termek, vidéki kultúrotthonok faláról
a pattogzó monstrum freskók, a foghíjas
mozaikok, ahol kantátát kardalolva,
aratva vagy golyóscsapágy-szerelve látható a
megváltását a munka s a kultúrált szabad-
idő jegyében elnyert, derült emberiség. Nem
jött össze a több millió fehéregérrel
végzett kísérlet...

[ Decline and Fall - a Hangok. c kötetében]

18:41
Móricz Zsigmond szerkesztő úr mondatait olvasom (Móricz Virág könyve). Naplórészletek, 1929. Gondolkodásra és őszinteségre nevel:

...Azon vitatkoztak [a kávéházban] Nagy Endre s asztaluk, hogy színpadra írni nagyon nehéz, szinte csodálatos: ott ül a főherceg, a miniszterelnök, urak, s ott ülnek a szakácsnők s alkalmazottak: s mindenkinek tetszeni kell a darabnak! Hogy lehet... én nevettem, nem szóltam: mióta futballmeccsen voltam, értem. Ott 40 000 ember élt, izzott, ujjongott tizenegy fiú játékán. Egy se volt miniszter, se suszter: mind gyermek volt.

...Tegnap tisztán éreztem a Muzsikaszó hibáját: nem rohan a cselekmény. Folyton áll, mint egy tó. A közönséget elbájolja a miliő, a levegő, a hang. Minden szóra kacagás, mert olyan édes furcsát mondanak. Nem a helyzet kelt nevetést, hanem a mondatok.
Egyáltalán, én nem tudom a színpadi síkokat felállítani. Csak az alakokat látom, a hangot hallom, de cselszövést nem ismerek.

...Este a Magyar Írók Egyesülete vacsorája. Elmentem. Igen szomorú érzés fogott el. Ennyi tehetségtelen ember együtt. Borzasztó. Amellett mind szent ember, mert egy pénzt nem adó pályára szánták el magukat, és ez tiszteletre méltó. És mindben van egy kis szent tűz. A legtöbb igen érdekes életű és gondolkodású.

...Csodálattal gondolok Szophoklészre és elődeire. Mert ez [az Electra] épp oly kevéssé Szophoklészé, mint Bornemiszáé [akit most ő írt át], vagy az enyém. Vagy Shakespeare-é. Mert a Hamlet-et teljesen ebből merítette. Shakespeare nem hagyhatta élve Hamletet, mert a keresztény morál nem viselheti el az anyagyilkosságot. Sőt ő már nem merte az anyát sem megöletni.
De minden csodálat a népköltészetnek, amely ilyen kerek egészbe foglalta a gyermek s a szülő közötti ős eredendő gyűlöletnek ezt az isteni tragédiáját.
Shakespeare sokkal nagyobb munkát fektetett bele. Ő modernizálta a történetet, én viszont antikizáltam.... A Sh.-é egy kora teljes élő virágoskertje. Bornemiszáé vadvirág, szinte vissza van az akantusz bogánccsá revelálva.

... A Pesti Hírlap ötven éves jubileumi albumába még a nevemet se írták le – úgy kerültem bele, hogy Ráskai eldicsekedett, hogy ő fedezett fel. Ráskai egy tipikus lap-poloska. Tudatlan, tehetségtelen és tolvaj. A lap köpenye alatt a színházakat zsarolja, már villája van Budán, tizedrangú munkatárs létére. Ez vitt be a jubileumba!

■ '05. május 9. hétfő 16:30
Körlevél postán, történelemtanáromtól, Vasbányai osztályfőnök úr; első osztálya mi voltunk, másodiktól végig, Körülbelül az egyetlen, akit becsültem.

Ti, Mindannyian, akik 1960-ban érettségiztetek a Villányi úti Sárga Házban! Azóta teltek az évek, az évtizedek. Sokan elbúcsúztak már, ki örökre, ki távoli földrészre. De talán Ti is érzitek: alkonyodik, nőnek az árnyak, távolba kalandoz a vágy. Számolunk. Mi marad mögöttünk, és mi jön még szembe velünk? A kötelező menetirány felől?
Alma mater! Azzá lett?
Talán nem idegen tőletek, ha hálaadásra hívlak Benneteket; hiszen az 1940-es évek elején születtetek, Európában. Az ifjúság tündértava felett -emlékeztek?- akkor tiszta volt az ég. A gyermekség elégiája pompázott. Az otthoné.
Emlékezzünk és mondjunk köszönetet. Igaz, a római liturgia mentén, de mégis... a Krisztus Király plébániatemplomban...

A hazavágyók hitével, negyvenöt év után
a Széchenyi-osztály osztályfőnöke

Uszodából jövet 9.10-kor feküdtem föl a műtőasztalra. Baloldalára feküdjön, térdét húzza fel. A fejemtől 40 centire egy

15 collos színes monitor. A kamera öklömnyi. Jó az ötlet, így mégiscsak más. Néztem, ahogy a fenéklukamnál nyiszálják azt a fölösleges gömböcskét, cseresznyenagyságú, három hete megvan. Láttam a kés fűrészelő mozgását, és ahogy csurog a vér a lepedőre. Nem fájt. Azt mondja, nem aranyér, ez más. Így is jó. Tízezer, fél áron. Holnap úszhatok.
21:16 Bár most éppen ráz a hideg.

10:38
Kovásznai megyei medvék naponta majdnem egy tonna csokit és kekszet kapnak a helyi vadásztársaságtól. A szakemberek állítják, hogy így a medvék téli álom utáni éhség által kiváltott idegessége csökken. A csokoládé lejárt szavatosságú. (mai Népszabadság)

20:51
Délelőtt a kijelölt keretek peremének ezüstözése, be kell dörzsölni, fárasztó. Délután az idei képek fotózása, aztán keretbe. Most már csak alkalmi javítások lesznek, ha netán eszembe jut valami. Este a neten is lecseréltem a régi fotókat. Munka után valami könnyű, andalító olvasmányt keresek: a MOUNTEX cég 2005. tavaszi katalógusa. Több nadrágot, sőt egy fejlámpát is vettem náluk, azóta küldik.

AMARUK. Klasszikus kétszemélyes tengeri kajak. Nagyméretű vízhatlan rakodórekeszei a két utas minden holmiját elnyelik. Ideális hosszú nyíltvízi túrákra. Delfinorra hasonlító orrképzése viszonylagosan száraz utazást biztosít az elől ülőnek nagyobb hullámzásban is. 319 ezer forint. Két hét szállítási határidő.

Ezen elmerengek. Hosszabb tengeri út. Kétszemélyes. A fényképezőgép is elférne. Talán Norvégia? Vagy délen? Aztán:

A hazai hegymászásban valószínűleg mindenki ismeri Tódi nevét. Hihetetlen tehetség, aki a gyorsasági mászásnak szenteli életét. 1990-ben kezdte meg sportmászó pályafutását. Precízen kidolgozott, kemény edzésprogram eredménye jelenlegi kondíciója, évről-évre jobb erőnléte, és a szédületes profi mozdulatok látványa, amelyben részesülünk, miközben nézzük őt.

Szeretnék én gyorsasági hegymászó lenni? Igen. A régi-régi Ludas Matyi vicclap pársorosa, mikor törvénybe hozták, hogy a futballbíró munkát 40 életévvel limitálják. És hogy Weöres erre azt mondja, megint lemaradok valamiről.
Van itt még:

12 fogú, csuklós hágóvas, klasszikus hegymászáshoz. Az előre nyilazott elülső fogak mindenfajta meredekségen jó tartást biztosítanak. 26.990 Ft.

El ne felejtsen, ma még ki kell teregetnem. Kata szép sorjában most mossa ki a nyaralási pokrócokat.

■ '05. május 11. szerda 12:26.
A mai Népszabadság:
Árvíz Szerbiában és a Vajdaságban.

19:08
A fene egye meg, az influenza az erősebb. Második? hete nyúz(om). Most akkor ágyba. Pár napra? Kedvetlenkedem.
Mindjárt más lenne, ha az állványon valami reményes kép... A nyártól se várok semmi jót. Fegyelmezetlenség.

■ '05. május 12. csütörtök 12:02
Általános ágybanlét. Ide is csak úgy merészkedtem ki, hogy Kata elindult itthonról.

Gábor még Kazinczy körül. Mutatott egy csodálatosan fontoskodó irodalmári (egyetemi tanár) szakszöveget , kurzívval saját fordítása.

Hász-Fehér Katalin: A kánon építésének és leépítésének stratégiái Kazinczynál.

Kompozícióba rendezett kötetek: a "Tövisek és Virágok" kánonteremtési törekvéseinek realizálási kísérlete, sorrend felállítása és a kanonizációs törekvéseket elhomályosító személyek (a kiadást finanszírozó kispapok) leválasztása után végül az egységes fellépés tényének a demonstrálása következett, a kötetek tipográfiai azonosságával.
A kispapok közreműködése zavarta az értékrendet , azért őket Kazinczy igyekezett háttérbe szorítani.

Történeti-genealógiai síkon azonban Kazinczy mindenképpen saját irodalmi kánonfogalmához akarja kötni Báróczit. "Megjelölni" akarja őt, az összetartozás tényét látható és hangsúlyos módon kiemelni.
Kazinczy Báróczit is beillesztette az általa helyesnek vélt és saját szerepét hangsúlyozó értékrendbe.

A művészetpedagógiai célkitűzés elérése két lépésből állt: a meglévő olvasói kánon leépítéséből, helyébe pedig egy új ízlésvilág, új olvasói magatartás és szempontrendszer kialakításából
Mivel változott az olvasói ízlés, Kazinczy művének szövegét ennek megfelelően módosította.

■ '05. május 13. péntek 08:11
Levéláradat programozó barátomnak. Dzsungelkéssel az őserdőben - percenként változik az esély az életben maradásra.

Szia, Andris!
Van egy fura helyzet, aminek nem tudok a nyitjára jönni. Most letöltöttem a MOZILLA FIREFOX-ot a PC-mre is, mások is mondták, hogy egyre többen használják. Elkezdem evvel tesztelni a honlapomat, sorra a régi váliNEWS-okat. S valami különös hibacsoport. http://deske.hu/iras/html/../../fest/jpg/0017.jpg Némelyik linknél megfordítja a perjelet, és a link nem jön föl. Az én beírásomban semmi hibát nem találtam. És sajna ez végigfut a NEWS-on, semmi logikát nem tudtam felfedezni benne. Bocs, nincs valami elképzelésed? Megnéznéd?

20 perc mulva:
Kinyitottam újra a gépet, és megnéztem. Persze, a 2005 ápr. és májusi fájlok linkjei hibátlanok, azokat már FRONTPAGE-el csináltam. Szóval akkor ez is word áldása...

3. levél, Ez már éjfél,
már rég ágyban és félálomban, amikor eszembe jutott valami. Kinyitottam a j2003.l11.htm -t és a frontpage - programban kicseréltem a \ jeleket / -re. És működnek a linkek!

4. levél.
Ajjaj. A linkek működnek, de a szövegközi képek eltűntek, most veszem észre.

5.levél
Andris!
Most reggel ébredés közben eszembe jutott, és megnéztem a kódot, jobban. Szóval a hibás linkeknél hátrafelé van a perjel. Nem tudom, miért van így. Szűkül a kérdés: lehetne ezt a javítást valami makróval fájlonként egyszerre megcsinálni?

6. levél, 09:33
Te vagy az ideális védőangyalom, és speciel én se vagyok kutyaütő. Úgy tűnik, megoldottam, bár kissé félek, el ne csesszek valamit, végleg. NEWS / 2003. nov. és decemberi fájok programjaiban egyszerre kicseréltem az összes \ jelet / re, és úgy tűnik hibátlan, FIREFOX-on is. De jó, hogy nem dolgoztattalak fölöslegesen, hisz remélhetőleg még egyetlen levelemet se olvastad. ölel: d.

■ '05. május 14. szombat 19:48

A további fordulók, dióhéjban:
Mégsem volt jó,
amit csináltam, a szövegközti képek eltűntek.
Andris 14 -22h között megcsinálta nekem
mind a hetven fájlt,
gondolom egyenként.
Aztán ma reggel véletlenül az egész munkáját
letöröltem a központi szerverről.
A telefonját nem veszi föl.
Azonnal föl a lakására, hogy hátha-hátha.
Igen, megtartotta a másolatot.
Vége.

Munka, bár félbeteg:
A/05/09, befejeztem, ez 80 centis.
Műterem munka után, este.

Profi barátnőmtől kértem,
és kaptam magyarázatot
a fenti fotóhoz -
merthogy a gyönyörű hegymászók képaláírását
nem értettem.
Andalító így is, ahogy olvasom:

A Huber fívérek mászása... igen, a mászók általában szépek, gyönyörködtető az izmok játéka, és mindenki beleadja az egyéniségét egy út megoldásába... szóval mindig leesett állal kémlelünk egy jó mászót...
Ez a Zodiác-dolog valahol Amerikában lehet. Úgy lehet érteni, ők tették meg először ezt az utat.

Itt az ún. nagyfalazásról van szó, amikor egy út olyan hosszú, hogy ebben az esetben 69 órára volt hozzá szükség... Ez úgy történik, hogy a mászóparti (2 fő) 50-60m-es kötéllel halad felfelé, értelemszerűen ennél nem hosszabb függőleges szakaszokat megtéve (a biztosítás miatt). Ilyen távonként van az ún. stand, ahová a biztosító "beszerel", azaz magát fixen beköti, és az előmászót biztosítja, akivel kötéllel vannak összekötve. A kötél a biztosítóembernél egy biztosítóeszközön fut át, amin keresztül lehet adagolni a kötelet, de ha az előmászó megcsúszik, kiesik az útból, az eszközben megszorul a kötél, és nem engedi az előmászót földig esni, csak azon a hosszon, amennyi kötél szabadon fut. Az előmászó a két stand közötti távon biztosítóeszközöket helyez el a falba, amibe beakasztja a kötelet, amik jó esetben megtartják egy eséskor, de ha kiszakadnak a falból, akkor a társa alá esik, összesen a szabadon futó kötélhossz kétszerese az esés hossza... szóval nagyfalazáskor ez pár tucatszor megismétlődik, mire odaérnek a felső standhoz, vagy kiszálláshoz...

Ilyenkor egy ún. húzózsákkal v. bag-gel másznak, amiben élelem, ruházat és összecsukható függőágy van, mivel ennyi idő alatt meg kell aludni egy standba beszerelve... és persze kis zacskó, meg üveg a wc. helyettesítésére, hogy nézne ki egy fal, ha minden mászó összekakálná... nem tudom mennyire értelmesen írtam le... Tehát a fiúk nem alpinisták, hanem nagyfalas mászók, az alpinisták magashegyre mennek (8 ezer fölé), ahol már botorkálni is nagy teljesítmény.

■ '05. május 16. hétfő 19:08
Reggel öttől délutánig - mise majd este, uszoda nincs - boldog kínlódás, az új program lehetőségeit járom körbe. Negyven próbanyomat egy problematikus lapról. Egy tétel, de öt oldallal, képként (szkennelve) elmentve.
Végül így: c3785-a.htm [szkenn volt, rég begépelve. 2009.1.]

Tegnap 45 éves érettségi találkozó osztálytársunk nagytétényi plébániáján, a kertjében.
(Ez a fotó a múltkoriról, öt éve.) Valami bizonytalan boldogságkereső
lélekkel megy ilyenre az ember.
Hátha megtörténik a múlt.
Vagy valamit megértek belőle.
Mire odaértem, déli egykor,
már kicsit beborozott öregurak,
vidám hátbaveregetések,
hosszas, derűs semmitmondás. Biztosan ez is jó. Valamire.
Ellógtam. Annak idején se volt kapcsolatom velük.

De előtte ezt még meghallgattam; K. meséli szeptember 11. kapcsán. Lánya kkor egy kaliforniai szállodában dolgozott, egy New York-i bank tartotta ott kongresszusát aznap. Háromezer ember. Előtte egy nappal már rengetegen megjelentek, szokatlan módon. Munkahelyük a WTC-ben volt. A történteken nem rendültek meg. K. úgy tudja, az épület gyakorlatilag ki volt ürítve a katasztrófa pillanatában. Mondom, Pearl Harbour? Szerinte Izraelről az arabokra akarták terelni a figyelmet, a Moszad tudott az akcióról.

■ '05. május 17. kedd. 10:05
Kaptam én egy lezárt borítékot osztályfőnökömtől, most kibontottam.
Tízéves találkozónkon szétosztott kérdőív, tehát válaszaim 1970 májusában:

1-10.    (Családi állapot, lakáshelyzet, körülmények.)
11.       Életsorsodat meghatározó tényezők:
             ... A legfontosabb, hogy volt bátorságom otthagyni a biztosan induló építész karriert.
12.       Elégedett vagy-e jelenlegi élethelyzeteddel ? (család, munkahely, távlatok)
             Igen.
             Elégedett vagy-e önmagaddal?
             Igen: a maximumot követelem önmagamtól.
             Nem: mert ismerem a valódi maximumokat.
13.       Mikor volt harmonikusabb az életed, a középiskolában, vagy most? Miért?
             Nem emlékszem a középiskolára, nem volt élményem. De inkább most.
14.       A legutóbbi évtizedben változott-e világnézeted és erkölcsi felfogásod? Hogyan?
             Nem.
15.       Hol találtál életsorsodat kedvezően befolyásoló társakra, barátokra?
            A 40-60 évesek között.
16.       Kinek a gondolatai, nézetei voltak leginkább hatással életvezetésedre?
            Seneca, Strindberg, XIX. - XX. századi filozófusok, néhány építész tanárom, festők.
17.       Hányszor kerested föl az érettségi óta volt iskoládat, s miért? Miért nem?
            Osztályfőnökömet az első években gyakrabban, később ritkábban. Gondolatcsere nincs.
18.      Van-e egykori osztálytársaid közül valakivel barátságod / kapcsolatod / életre szóló szövetséged?
            Nincs.
19.      Tapasztalatod szerint az iskola és az élet között mély szakadék húzódik? Ki felelős ezért?
            Hogyan csökkenthető ez?
            Nem ismerem a helyzetet. De gondolkozni (önállóan) kellene megtanítani az embereket.
20.      Tapasztalatod szerint milyen szerepe volt a középiskolának életsorod alakulásában?
            Nemigen volt.
24.       Milyen színházi élményed emlékezetes 1960 óta?
            Rengeteg rossz és néhány Shakespeare.
25.      Milyen filmélményed 1960 óta?
           Jules és Jim, Nagyítás, Hamu és gyémánt, Előzés.
27.      Szabadidődet legszívesebben mivel töltöd?
           Nincs. Minden idő, legalábbis passzíve a munkámat szolgálja.
28.      Van-e ingatlanod, gépkocsid? Terveid között szerepel-e valamelyik megszerzése?
            Nincs. Nem.
31.       Mi a véleményed a családról, mint életformáról?
            Nehéz, és az egyetlen lehetőség átlagember számára.
32.      Véleményed szerint mit várhat az ember a nőtől, mit élettárstól?
            Önmagamtól várok el fegyelmezettebb életet; - ezt a családnak köszönhetem végeredményben.
33.      Mit tartasz társadalmunk főgondjának, a továbblépés első feladatának?
            A csordaösztönt, - és a leszoktatás valóban az iskolában kezdődik.
34.      Miben látod korunk és nemzetünk, a mi nemzedékünk elsőrendű és még megoldásra váró feladatát?
           Az anyagi ideák elhagyását.
35.     Vannak-e eszményeid, amelyekért feláldoznád magad, akár az életedet is?
           A művészetet szolgálom, ezért hajlandó vagyok élni, csak ezért. És ez nem könnyű.
36.      Mi a véleményed az emberekről, az ember életsorsáról az eltelt évtized alapján?
            Hogy a bölcsesség az egyedüli bizonyosság.
37.      Az elmúlt évtizedben, ill. a középiskolában
            a/ ... mi okozta a legnagyobb örömet?
            Szakmám (önmagam) megtalálása.
            b/ ... a legsúlyosabb csalódást?
           Első szerelem; - mikor beláttuk, hogy nem vagyunk egymáshoz valóak...
           c/ ... mi eredményezte a legszebb csodálkozást?
           Talán a festészet összessége, Vermeer.
           d/ ... milyen élmény tartott a legemlékezetesebben feszültségben?
            Az első szerelem.
38:      Mit tennél másként, ha újra kezdhetnéd az elmúlt évtizedet? Ha újra kezdhetnéd a középiskolát?
            Semmit.

Orvosnál az arcüreggyulladásommal. Gyógyszerek, úszhatok. Orrpolip, hét végén CT-re, talán műtét. Intézem anyám kórházi beutalását. Hordozható CD-s rádióm javítása kész, ennek örülök, megyek érte. Vettem egy pacsnit.

11:52
Elolvastam a kérdőívet. Túl sokat nem változtál. Már akkor is jellemző volt rád a szerzetesi - majdnem aszkéta - hajlam. A nő szerepére vonatkozó kérdésre a választ megkerülted. Illetve nem kerülted, hanem azt mondtad: magadtól van elvárásod, és ehhez segít a család, azon belül a nő. Tehát a képlet: < én, család, nő > Üdv: G.

Még egy orvosnál kontroll, aztán porszívó javítás (sikerült). SMS a szomszéd szobába, (Mikinél csaj van) hogy zárná le az internetjét, mert az enyém így nagyon lassú. És elment a délelőtt. Asztalomon hete egy cédula: IKONFAL. Megpróbálnám az idei képeket összerakni, hátha kisül valami belőle.

16:18
Közös munka programozó barátommal, hiába, két új programmal kell megbirkózni. Visszamenőleg, öt évre... is. Ennek kapcsán rendbe téve egy 92-es interjú, a riporter mániákusan ugyanazt kérdezte tőlem, - lehet, hogy evvel igaza volt - unalmas-e a szürke szín.

- Az emberek többsége a szürke színre azt mondaná, hogy rettenetesen unalmas. Önnek volt egy olyan korszaka, amikor ilyen színt használt. Ön szerint unalmas szín a szürke?

- Azzal kezdem, miért baj, ha unalmas?

- Nem azt mondtam, hogy baj. Bár igaza van, azt mondtam.

- Én nem játszanám ki az érdekes és az unalmas dolgokat egymás ellen. Szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a nyugalomra is az izgalom mellett, ahogy a filmben is vannak feszült percek és oldó percek. Thomas Mann azt mondja, egy regény nyugodtan lehet unalmas, és hogy ő unalmon túli mondatokat le mer írni...

- Ha én unatkozom, az rossz érzés számomra, hogy nem tudok mit csinálni, amit csinálok, az nem köt le...

- Tehát szembenézek magammal, és ez egy óriási érték... El vagyok foglalva saját játékaimmal, és ráunok. És visszakérdezek, helyes volt-e ez, betöltötte-e a szerepét, nem kellene-e valami mást csinálnom.. Tehát egy rendező pillant lehet, ezért rettenetesen fontos.

- Egyetért azzal a meghatározással, hogy az unalom az az, hogy az embert nem köti le, az amit csinál?

- Ezen még nem gondolkoztam...

- Mikor unatkozik?

- A széttekintés pillanata az unalom, illetve annak első fázisa. Úszom békésen a tengerben, egyszer csak kidugom fejem a vízből, és körülnézek, hol van valami sziget. Akár munka közben is sokat unatkozom, vagy olvasás előtt vagy olvasás után. Egy köztes állapot, nagyon érdekes. Nem azonos önmagával, előre viszi az embert.

- Mi úgy éljük meg, ez egy statikus dolog, nem történik semmi sem...

- Az ember létének csak egy kis részét tudja szavakká és formált gondolatokká visszakódolni. Sokkal több történik velünk, ismétlem, így gondolom, ami után elhatározásra juthatunk,
hogy változtasd meg életed".
a teljes interjú

19:39
Délután próbálkoztam az új, 60 centis képekből ikonfalat szerkeszteni. Föl is tettem a falra, majd nézegetem.
Hát, nem tudom.

■ '05. május 20. péntek 04:13
Ébren, valaki tréfából kettőkor megnyomta a kapucsengőt. Hát akkor rendet a káoszban, egy helyre gyűjtöttem lappangó képeim tulajdonosait (N.N./ 01. – N.N./ 28.)

Este a Merlin Szinházban a 2000 folyóirat estjén. (Rég jártam arra, még talán a saját estemkor, 1994-ben, Margócsy és Szüts kérdezett. Gondosan meg- és átírt változatát le is közölték.)
A fölolvasó est. Egy számomra ismeretlen költő, és Balla Zsófia. A vers így, hallásra, és első hallásra nekem kicsit nehéz műfaj. És zavar, a költők mennyire meztelenek így, színpadon. A próza: Esterházy szövegét se értettem, össze-vissza bonyolított valami történetet, derűs szófordulatokkal. Ezeken jókat nevettünk. Spiró persze az új nagyregényéből egy fejezetet, életszagú részlet, korabeli, nem túl izgalmas. Amiért tulajdonképp elmentem, és fiam barátait /barátnőit is oda invitáltam, elmaradt. Bodor Ádám Erdélyben, ő nem olvasott. Számomra legendás, súlyos alak, szerettem volna látni. Két munkáját Szüts olvasta föl nagyszerűen, hiába, ő színésznek is készült.
Valami homályos rosszérzéssel jöttem el, milyen köztes műfaj ez a felolvasóest. Furcsa képlet, hogy embereknek, akik esetleg évekig építenek egy-egy művet, itt tíz percben szórakoztatóaknak kell lenniük. De, ha párszáz ember eljött, akkor biztos van ennek is értelme, legalábbis szerepe. Hazafelé a metróban mindenesetre azt a kísértést sikerült elhessegetnem, hogy kimaradok valamiből (az életből) avval, hogy nem járok emberek közé.

Az elhangzottakból ez a szóösszetétel mozgatott meg leginkább: sült kolbász. Utána kérdeztem is fiamat, nem lehet-e valahol ilyesmit kapni.

20:09
Telefonok, aztán délelőtt Margit nénit mentővel kórházba. Borsos Miklós húga, özvegy anyámmal együtt él harminchárom éve. Decemberben lesz 90.
Két vizsgálat között Illyés 1945-ös szerepléséről beszélgettünk.

■ '05. május 22. vasárnap 20:28
Holnap reggel anyácskámat (egy másik) kórházba. Őt is a fájdalomenyhítés reményében.

■ '05. május 23. hétfő 05:38

Isten gondol öröktől fogva téged,
Elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez képest habfodornyi élted,
S mit változtat rajtad a halál?
Weöres Sándor

21:19
Egy hosszú nap.
1. / Kórházi fölvételi procedura, anyácskám boldog, egyágyas szobát kapott, éjjel is tud villanyt gyújtani; olvasni.
2. / Az uszoda falán: SZERETLEK ANNA VESSZEN TRIANON - így, egybe.
3. / Elfelejtették rátenni, délben át egy körpecsétért az SzTK-ba.
4. /A Ferenc körútra a CT. röntgenfelvételeimért.
5. / Vissza az SzTK-ba, a gégészetre. Várakozva Fekete István vadásznovellái. Nem kell az orromat operálni.
6. / A szomszédok telefonáltak, nagy zörej, rányitottak. Margit néni a földön feküdt; / összesett? / elszédült?, nem bírt fölállni, botjával verte a bejárati ajtót. Kiderült, saját felelősségére hazavitette magát a kórházból; az üres lakásba. A kórházi főorvosasszonyt leszidta és Goethe valamint Kosztolányi idézetekkel tudtára adta, hogy hagyják békén, ő otthon akar élni és meghalni.
7. / Este gyors családi fölköszöntés névnapomon, megszámlálhatatlan mennyiségű pászka, és sült kolbász.
8. / Kocsival át Margit nénit megnézni, Mikit viszem támaszul magammal, hátha meghalt. A konyhában ül és "nincs szüksége semmire". Mondatai zavarosak.
9. / Telefonok, valaki kéne mellé, legalább néhány órára, naponta.

■ '05. május 24. kedd 18:23
M. rászánta, följött, és lelkiismeretesen
lecseszte az ikonfalat, az idei képeimet.
Mondták ugyan az ellenkezőjét is,
de csak a kritikát hiszem el.
Illetve, amit én is tudok, csak nem merem magamnak bevallani.
Ezek befejezetlenek, nyersek, kopognak.
Kis affektált részletekkel.
Hogy Farkas István, amikor a legrosszabb, akkor se akar
egy képet "megoldani", mindig hiteles, őszinte.
Hát akkor kezdjük elölről, átnézni.
Az A/05/30-at délben már átfestettem, mutatom.

Szóba került, megnézte, ő utoljára: az új ikonfal lehetősége.
Azt mondja, tovább kéne festeni őket, egyszerre látva a kilenc táblát. Meg lehetne csinálni.
De ehhez egy lécvázat kéne építenem az egészhez, asztalosmunka. S ehhez most öreg és fáradt vagyok.

Így erről lemondtam.

20:36
Egyetlen Váli-örökségem egy 1886-os Kossuth-levél nagybátyámhoz, dr. Váli Bélához (író, színháztörténész, 1858. Szabadka - 1896. Szabadka). Bársony keretben, üveg alatt, rég elszáradt babérlevelekkel körberagasztva. Miklós nagybátyám halála után évekkel jutott el hozzám, azonnal továbbajándékoztam fiamnak, de előbb kiszedtem a keretből, és beszkenneltem.

Kissé logikátlanul a KAPOTT FOTÓK között tároltam, de most észbe kapva betettem
az IRÁSOK-hoz, a naplómba is.

Gondolom, valahai nagybátyám egy eredeti Kossuth-levél reményében tett föl egy ilyen álkérdést a nagy öregnek. Aki (zárójelben) nagykaliberű színész is volt. Emigrációja kezdetétől haláláig minden levele gyászkeretes... Erre mondja a Pallas-lexikon,

Végzetének tragikuma abban áll, hogy hosszú, változatos és egyre fejlődő
pályájának egy pontját tartotta magára nézve későbbre is mindenkor kötelezőnek,
... a 49 áprilisi függetlenségi nyilatkozatot és kormányzói méltóságát. Ez
idézte elő, hogy nem bírta követni és megérteni nemzetét, midőn az boldogulásra
más utat választott.

Érdekes a boríték címzése is,
akkoriban ennyi elég volt:

dr. Váli Béla úrnak
az Írók és Művészek Társasága titkárának,
Nemzeti színház bérháza I. em. Budapest
Magyarország, Ungheria

■ '05. május 25. szerda 21:45
Most kaptam, hogy nagyon jó. Tényleg az.

http://www.btm.hu/ihm_anyagok/Hidak/idoutazas/1919_2000/1.htm

■ '05. május 26. csütörtök 05:28
Úszás után ma is anyácskámhoz, nyolc óra ötkor, az uszodával szemközt a kórház. Könyvet kért, három gyümölcsjoghurtot, meg kétszáz forintosokat, borravalónak. Délelőttönként ötféle kezelésre jár. Déry: Ítélet nincs-et viszem. Onnét 9.35-re a Nyugatiba, lemegyek Kecskemétre, a Fotómúzeumba; fiam látta, mondja, nagyon jó a Capa kiállítás. Vasárnap zár. A 12,32-es gyorssal haza, fél háromra ágyba. A vonatútra – kilencven százalékos nyugdíjas kedvezmény, életemben először – egy darab kolbász, meg Móricz Virágtól a Móricz Zsigmond szerkesztő úr. Tanulom az őszinteségét, ahogy önmagával szemben is...

19:19
Igen, a Capa nagyon jó.
És a szenvedés mindenütt egyforma.
Vagy négy háborút éltem végig,
egyedül álldogálva a képek előtt a félsötét teremben.
Megfogalmazhatatlan az a többlet, amivel jobb a többieknél.
Szívbemarkoló, mondhatni.

A katalógus drága lett volna,
de egy haditudósítóknak szentelt fotóújság számot,
Fotóriporter 1999/1-2,
rám tukmált a jegyszedő néni, régi ismerős.
Igaza volt.

Ebből egy kép. Első világháborús hadizenész. 1916.
Balogh Rudolf felvétele.
Pedig ezen nincs hulla, és síró asszony sincsen.
A fotóról úgy tűnik, mintha a hegedű nyaka eredeti lenne.

Még volt időm a könyvesboltban egy CD-t venni,
Illyés Gyula: Élőszóval.
Saját prózájából olvas fel, nem ismerem, ilyen tételek:
Gyerekkor a pusztán, család és iskola / A hivatás ars poeticája / Örök korszerűség: Petőfi Sándor / Író és jellem / Méltó öregkort /
Szembenézve a halállal.
Kíváncsian várom.

Az egésznek előzménye, hogy tegnap Beszéltem Illyés Máriával, és kiderült, két CD is van már. Így aztán, lendületben, délután telefon a Kodály Zeneműboltba, és még zárás előtt el a Múzeum körútra, a másikért is: I. Gy. verseit mondja. A válogatás nem azonos a régebben kiadott kazettával, amiből magamnak egy gyengébb minőségű CD-t csináltam.

A mai zsolozsmában részlet Nagy Szent Gergely pápa Erkölcsi magyarázatok c. művéből. Fölkaptam a fejem, milyen világos meghatározás, hogy a szeretet törvényét akkor gyakoroljuk igazán,

amikor jóindulatúan megosztjuk testvérünkkel terhét.

Ez jobb, követhetőbb, mint ami eddig, hogy szeretni – ahogy Jézus – ez mindig saját akaratunk feladása. (P. Pio)

■ '05. május 27. péntek 04:53
Mondom, tanulom Móriczot. Naplója:

1929. okt. 5.
A nap fő csemegéje Molnár délelőtti főpróbája, az Egy-kettő-három – melyet én nem néztem meg, mert a Molnár művészete nem érdekel. A napokban a Fészekben elmentem mellette, ott ült álezüst fejével – a természet perverz játéka ez a fehér fej egy jampecnek –, majdnem megérintettük egymást, de egyikünk sem érezte szükségét a köszönésnek. Ha egy társaságba kerülünk, megfagy, nem viccel, hallgat. Gondolom, iszonyodik a belőlem kiáramló morális kritikától.
Mert valóban idegen nekem. Nem utálom, de idegen. A legrosszabb típus, teljesen rossz, éles, eszes, de egészen amorális kávéházi. Nem cselekvő rossz, csak élcelő – ez enyhíti. Az újságíró típus, ez a ronda pesti újságíró, akinek csak a kaján, maró, tintát fröcskölő imponál. Molnár oly fösvény, hogy kultuszt űz belőle; úgy iszik pálinkát, hogy ez az egyetlen sportja; úgy mar, hogy felhólyagzik a bőre annak , akiről beszél. De ez mind csak művészet – mert fösvénysége mellett a legdrágábban él, alkoholizmusa mellett gonoszul józan, a rossz nyelve pedig csak szórakozás és szórakoztatás...

Így vagyok a művészetével is. Unom, hogy ilyen tökéletes ez a semmi. Úgy dolgozik, hogy egyszerre rendező is. Nála a művész nem ember, nem élet és valóság – beállítja, mint egy panoptikumban, s villanyárammal megeleveníti. Mikor a játéknak vége, újra merev hullákká lesznek...
Nem is tudom elképzelni, hogy ezeket a vicceket egy késői kor elővegye, és hallatlan erőfeszítéseket hajlandó legyen végezni a semmiért. Ez csak egy kor divatos játéka.

És magáról, önkritikája a Légy jó mindhalálig színpadra átírása kapcsán:

Hiányzik a Misi tragikuma. Misi semmit nem cselekszik. Szenvedő alany. Belezavarodtam az egészbe. Jó volna most Janka. Ha vele kibeszélhetném magam. De nincs, aki előtt egy szót szólhatnék, aki megértsen és önzetlen, segítő, sőt nálam finomabb női ösztönnel rányisson...

Hát, Janka nekem is jó lenne most. Kinek panaszkodjak.
Pénz nulla. Illetve szinte. Három remélt vevő is visszalépett. Fáradt. A munkakedvről ne beszéljünk. Itt állok evvel az idei húsz gyenge-közepes képpel, és nem tudom merre velük. És jön ez a nyár, a július, bezárva (szerencsére) egy kis faluba, egy kis szűk szobába, amit ott műteremnek hívnak, szembenézve (valószínűleg) evvel a húsz befejezetlen képpel. És egyáltalán, minek ennyi?! Persze, hogy egy a legjobb legyen köztük. Netán egy igazán jó satöbbi. Majd fűrészelni. És meleg lesz, és más nem is lesz, semmi. Szerencsére öt kilométerre egy fedett uszoda Siófokon, oda, reggel hétre. Aztán vissza kis zsákfekvésű faluba, a dombok közé. Amúgy nem csúnya hely.
És öregszem is. A lépcsőn szuszogok. A lányoknak meg kinn a csípője. Ez a divat.
És a Robert Capa sokkal tehetségesebb nálam. Paál Lászlóról nem is szólva.

■ '05. május 29. vasárnap 22:11
Kata fiókjában kotorászva csakugyan találtam ajándékcsomagoláshoz való díszpapírt. Kék-fehér csíkos.
Abba göngyöltem a két új Illyés CD-t, s vittem be anyácskámhoz, a kórházba.
Elmaradt névnapi ajándékom, tőle, de helyette intéztem, hát neki meglepetés. Bontsa fel ő.
Tulajdonképpen vidámak voltunk. Egy nagypapa meg a dédi.

■ '05. május 30. hétfő 04:27
A napokban újabb próbálkozás, udvarfotó.

21:06

Deske! Korábban több költői-idézet küldeményemre /pl.Ady/ azt
válaszoltad, hogy nyafog. Ne vedd rossz néven, de a 05.27.04.53.
honlapszöveg "Hát Janka..." kezdetű bekezdés totál nyafogás. Ez
vagy azt jelenti, hogy Ady-szintű vagy, vagy pedig azt, hogy valami nincs rendben.
Gondok mindig vannak. Most én sem vagyok túl feldobva, mert Ceglédre kell mennem temetésre...
G.

Kedves G.!
Teljesen igaz, így van. Muszáj nyafognom, ha nem akarok hazudni. Fejünk az égben, térdig a sárban.
De.
Két napja általános életfáradtságom felfüggesztve, egy tényleg hatalmas ötlet jutott eszembe, azon dolgozom éjjel-nappal, beleértve a vasárnap nyaralóban eltöltött napot is, a kompjuteren. Kénytelen voltam pokróc alá bújni a kertben, hogy lássam a monitort. Még néhány napi munka.

■ '05. május 31. kedd 05:09
Az ötlet, ami dolgozom, a következő. Azt már négy éve megcsináltam, hogy itt a KIÁLLÍTÁSOK alatt minden önálló kiállításról egy-egy kis összeállítás szerepelt. Egy-két kép, megnyitószöveg, kritikákból idézet, esetleg a rendezési alaprajz. És mivel negyven éve írom, a műtárgylista is.
Például A balassagyarmati bemutató így nézett ki.
Most rekonstruálom ezeket a kiállításokat, a képeket együtt végig lehet nézni. S akit érdekel, a képekre ráklikkelve külön-külön is, nagy méretben, az összes adatával. Ennyi. Az első nyolc már megvan, van vagy harmincöt, lassan haladok, nagyon macerás.
Például: az 1970-es Eötvös klub - kiállítás. Időutazás volt 35 év után végignézni... Ilyet másutt még nemigen láttam.

09:58
Hat óra ötkor éppen itt tartottam, hogy

Az Úré a föld és mind, ami betölti,
a földkerekség, és mind, aki lakja... (23. zsoltár)

...mikor föltűnt, hogy a harmadik szirénahang is a házunk előtt hallgat el. Akkor ezek ide jöttek. A szemközti minisztérium ötödik emeleti ablaka füstölt, erősen. Egymás után tizenöt tűzoltóautó, aztán sok rendér is. Ahogy láttam, már a harmadik szoba égett, mire eloltották. A klubban megjegyezte valaki, valami aktának kellhetett sürgősen levesznie...

**Ezek a legények fél órával később érkeztek, kisautóval, civilben. Talány.**

12:51 Egész délelőtt egyetlen hibát kerestem, majd belemélyedve egyre újabbak... Hihetetlen kalandok. (Egy h betű duplázódott a fejlécben, ezért nem jött föl hat kép.) Ma mindössze egyetlen új-, a derecskei kiállítás lett kész.
E munkával egy új szférába léptem. 94-ben, mikor opuszjegyzékemet és egyéb dolgaimat elkezdtem kompjuterbe tenni, még évekig ki is printeltem, biztos, ami biztos. Ötvenoldalas telefonkönyvem volt az utolsó, azt évente.

Hogy most a kiállítási képeket nagyban is meg tudom mutatni, adataikkal, ez kizárólag neten volt megoldható. Nemhogy nyomdai változat nem lehetséges, de már CD-n se működik.

május: (030432) 1532 = 49,5/nap