VÁLINEWS; 190. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. január            C.10782 - 10807

--- 2011. január 1., szombat ---

Lejárt az embargó, mutathatom Mike fiam Hallelujah-változatát. Amit nekem csinált, karácsonyra.

Az újévi misét tegnap este abszolváltam, uszoda zárva, vekker nem kell. Viszont szerencsére elfelejtettem kiiktatni, így 05:23, még a három unoka is alszik, ami nagy szó, csodálatosan jut idő mindenre. Pld. ezt a tűrhetetlen rendetlenséget megszüntetve, Sárkány Juli (= kb. unokahúg) gyönyörű hangja, templomi akusztikával - Purcell, vagy valami ilyesmi - a WEBTÁR-ból a helyére, a FILMTÁR-ba került. Tessék parancsolni.

sarkany-enekel-2.mp4
sarkany-enekel-1.mp4

képzeld el hogy szombat este a macskám fogot egy egeret de az egér gyözött és most még él! imátkozom hogy ne haljn meg!
piri

elmondom inkáb az egészet! a macskám egy felmosó rongyot húzot és egy egér bujkált benne! már vérzett !
és bement a fürdő szobába ott harcoltak anya probálta kiszedni a szájábol de megharapta! és a félig halott egeret!
piri

és most hogy ápolod?
d.

hát aszthiszem jól !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
hát hagyom aludni raktunk neki vizet,kolbászt,répát,sajtot!

még gyorsan megtudom mondani a nevét harcos!
p

Piri drámai fotója a már befőttesüvegben lábadozó? HARCOS-ról

Délelőtt Svábhegyen unokák ródliztak. Én közben föl s alá, meg topogtam, kevéske fotó is a zuzmarás-ködös tájban. Még óvnom kell a kezemet. Kata az ebédet csinálta közben.
F/2011/001
F/2011/002  
F/2011/003

--- 2011. január 2., vasárnap ---

További mail-infók a halálbólmentett HARCOSegér ügyében:

- Ha megmarad, megtartod magadnak? Össze kéne szoktatni a többi állattal. Láttam már ilyen fotót.
- még ma is él!
- Evett-e már valamit? Az fontos életjel lenne.
- igen evett már sajtot!
- Nem fázik? Van valami takarója?
- van egy kunyhoja vécé papír gurigából és vécépapír fetsznik!

Kenegetem, csuklóm már alig fáj. A mai próbasíelés a hegyimentők módján: nem szabad elesni, és nem lehet bottal fordulni, mert ugye ők a hordágyat fogják. Orvos barátom aggódásából származó csukómerevítőm színben jól pásszolt a bot fogantyújához. Tehát stílusra koncentrálva, lassan, és fordulékonyan. Öt menet. Nem volt jó. Ma nincs mivel hencegni.

Ide pásszol, nem vagyok írígyékeny, de azt a fokú fölényes tudást, amit ezek a lécen hordággyal száguldók birtokolnak-

Estére még egy tavalyi képet kicsit tovább. 22,5 x 33 cm.
Megmentett műterem - A/10/40

- És így milyen lenne?  N.M.

- halylok, mint a nádszál / nemtom / lehet / ajvé /  d.

--- 2011. január 3., hétfő ---

Népszabadság, mai címoldal. Állítását bizonyítja, hogy már ez az oldal sem jelenhetett meg, a beljebb lévőkről nem is szólva.

Az előző pápánk írt egy negyedik tized rózsafűzért, megírta a hiányzó láncszemet. Kocogás közben annyira nem tudok figyelni, hogy váltogassam, hát évek óta a legkedvesebbet, a második titkot mondom, aki Kánában megmutatta isteni erejét -, más fordításban hatalmát. Csakhogy számomra ebben a történetben másutt a hangsúly. Antrénak lakodalmon hiányzó piát varázsolni, hatszáz litert-, ebben még jókedv is van; én így írtam át, így mondom: ...isteni szeretetét. Bocs, ha ©, kedves János Pál; magánhasználat.

Holnap, kedd délelőtt 78%-os napfogyatkozás lesz. Budapest: 8:04, a közepe, 9:27, vége 10:57. Védőszemüveggel.

A Csak egy műterem - A/10/11 csiszolgatva, befejezve.
Majd holnap, nappali fénynél, egy vetettárnyéktalanabb fotó róla.

--- 2011. január 4., kedd ---

Olvasom, milyen egyszerű: zuhanó repülőn nincs ateista.

09:43
Barátom nézi a 78%-os napfogyatkozást, mint írja, védőfelhőn keresztül. Na, majd 2084-ben-

10:49
E zárómaillel << Köszönöm, rendben. NN.>> 600 ezerért (havi részletekben) az iménti A/10/11 magántulajdonba került:

Átfestettem az A/10/53-at. Holnap fotó. De a nap fő(magán)híre, újra ezret úsztam. Megpróbálom. Hátha. De jó lenne.

--- 2011. január 5., szerda ---

„…zuhanó repülőn nincs ateista…” – erről első kézből tudsz?...
F.

Ez sajnos jó.

A tegnapi kép: Dühös műterem - A/10/53,
lehet, hogy dühöskor inkább aludni kellene-

Szüts mai honlapján (szm.hu):

Valaki mondja már meg a Válinak, hogy állatian nem áll jól neki ez a Lujzajenőzés. (válinews, január 3-i bejegyzés) Hogy ő nemigen ért semmit az aktuális politikából: "átlát/-néz fölötte". Hogy mi, itt lenn a porban fetrengő kis ganajtúró bogarak rinyálunk a demokratikus intézmények szisztematikus lebontásán, a magán-nyugdíjpénztárak lenyúlásán, a sunyi, fölháborító új média-törvényen satöbbi, satöbbi.
Igen, engem bizony fölháborít [...]

Deske, az mit jelent, hogy "lujzajenözés"? (Szütstöl) Ezt a szot még soha nem hallottam!
J. (Le Meux)
(elmagyaráztam; kabarédialógus, buta mondatokkal. d.)

Fontos dolog történt Budapesten. Találtak a pesti hídfőnél, a Belvárosi Plébániatemplomban egy elfalazott trecento (XIV. sz.-i) Madonnát ; freskó, fantasztikus. Kata hozta, hogy milyen ritka ábrázolás, a már nem is olyan Kis-jézus beszél az anyjához. Hát, biztosan sokat dumcsizott, és az anyja hogy hallgatja - mondja... Jó lenne tudni, az egymásbaolvadó glóriák eredendően is fehérek voltak-e, nem valószínű, így gyönyörű ez a kék-fehérség. A kerevet? trónszék? kárpítja önálló életet élő konyhacsempe, mint Ducconál is a textilminták. Nagyon szép.

Az érdeklődőknek: az esztergomi freskóknál a restaurátorok és szakértők egy része újabban vélelmezi, a többi figura is Botticellié..

--- 2011. január 6., csütörtök ---

Hát ez mókás. Mindig is úgy tudtam, "zöldszín-gyenge" vagyok, életrajzomba is beleírtam; de ezek szerint zöldszínvak. Nagy Miklós barátunk honlapján a tesztképen világosan látok többféle gyengepirosat, rózsszínt, ill. zöldeket, de a belerejtett ábrából csak ennyi egybefüggő pirosfélét látok. Lehet, ezt is tévesen. Nahát. Fantasztikus szépségű, sokféle zöldeket látok pld. itt, az F/2010/213 részletén; lehet, hogy azok nem is...?!

Anno Pogány Gabi pöttyentette el, a Fiastyúk utcai művészházban egy festő volt színvak. A nevét nem árulta el, csak annyit, amelyiknek nem volt kocsija. Be tudtam azonosítani.

Érdekes, most három napja az átlagos 140 helyett - minden átmenet nélkül - 200 - 185 - 280 napi olvasóm volt. Fogalmam sincs, mi történhetett. Talán, hogy újra ezret úszom.

Nem mindenki ismeri ezt a fotót. "A magzat keze" Michael Clancy, 1999

Egy 26 hetes nyitott gerincű magazaton a méhen belül elvégzett operáció közben a kicsi kinyúlt, és megragadta a sebész ujját. "Samuel kidugta apró kezét anyukája méhéből a sebész által vágott résen. Amikor az orvos óvatosan felemelte a karját, Samuel reagált az érintésre, és megszorította az orvos ujját. Hogy kipróbálja a szorítás erejét, a sebész megrázta az apró öklöt. Samuel szorosan kapaszkodott. Abban a pillanatban kattintottam el a fényképezőgépet." A fotós saját elmondása szerint a kép készítése után abortuszpártiból abortusz ellenzővé vált.

Deske, ezt én is láttam anno. Ez reflexes mozdulat, automatikus, bármilyen érintés kiváltja a fogóreflexet. Közös majomőseinknél is így van, különben a kismajom nem tudna a mamáján kapaszkodni rögtön a születés után, és leesne az ágak közül...
N.

--- 2011. január 7., péntek ---

Hétfő óta napi hatvannal többen olvasnak. Egyikük nem mondaná meg, miért? Fejlécen a levélcímem. Köszönöm.

Kedves Dezső, a Műértő szerint Önnek mától február 20-ig önálló kiálllítása van a győri Napóleon Házban? Igaz ez? Üdv
Péter

Kedves Péter, lehet. Nem tudok róla. Valamikor volt szó róla, hogy a náluk lévő 52 fotóm, talán az...
d.

Időszaki kiállításaink:
- Térképzetek. XII.12.-2011.I.16.
- A New York-i kollekció. XI.11.-XII.31.
- Artventura XII.9.-XII.31.

Más:

Apó, MEGHALT az egér. Piri

Levelet kaptam, hogy árulják a Műterem, az első óra - A/07/13-at a VATERÁN (internet aukciósház). Először azt hittem ez az a jól sikerült hamisítvány, de az a 07/14-es változata. Ez 2009. december 15-i ajándékom, nem hamis, sőt, modern:

Állapot: használt
Hordozó: vászon [farost. vd.]
Jelleg: önálló darab
Jelzett/szignózott: igen
Technika: olaj
Téma: életkép
Típus: modern

Eladó egy eredeti, szignózott Váli Dezső festmény. mérete 60/60 cm-s, a festő egyik legkiemelkedőbb korszakákból! Kérem csak komoly szándékkal licitáljon! Köszönöm hogy benézett hozzám!

http://muveszet-kezmuvesseg.vatera.hu/festmeny/vali_dezso_festmeny_1436801752.html

Ismeretlen terep ez nekem. Ahogy nézem, 600 ezerért azonnal elvihető. [Ennyiért akár nálam is választhatna.] A licit ma indult, és január 28-ig tart. Ahogy írja, egy forinttal lehet kezdeni, de akkor mit jelent ez: << (16:37) Jelenlegi ajánlat: 150 000 Ft - A minimálárat nem érték el!>>

--- 2011. január 9., vasárnap ---

Ma reggel. Egy járda meg egy busz. F/2011/005 és F/2011/006

És akiknek ez sem elég. Netről vettem le, beszámoztam: F/2011/004

De van ilyen is: F/2011/007

Kata sajnálta, hogy föltettem az orvosi magyarázatot a méhből kinyúló magzat keze ügyében (lásd csütörtök) - hogy ugyanis csak a fogóreflex működött -, mert anélkül hímporosabb lett volna a történet. Ez igaz, azonban fontosabb a hitelesség. Marad.

Még egy esti fotó a csatakos járdáról: F/2011/008

--- 2011. január 10., hétfő ---

A/10/53 tovább. Veszett fejsze,
de még bízom benne,
ni, pedig már szakadok is négyfele.

15:05
Ugyan azt még nem, de
alighanem
hamarosan

--- 2011. január 11., kedd ---

Miklósbácsi, [szülész dr.] ugye ez nem manipulált fotó? Valami hasüregi rendellenesség, hogy a kis pasi ennyire látszik, merthogy ott közben rétegek lennének…
d

Deske, ez csak manipulált fotó lehet. Teljesen igaza van, ott több centi vaskos rétegnek kell lenni. A képen hártyaszerű bőrön szinte átlátszik a talp. Még normál bőrön sem látszana át, ha feltételeznénk, hogy a szükséges többi réteg valamiért nincs is meg.
Azért persze aranyos.
m

Valami halk gyanúm azért maradt. Mert úgy szeretném. Hogy netán valami spec. sosemlátott rendellenesség?! És ez a fotó bejárta a világsajtót, és hogy nem vétózták meg?
Dec. 21. óta ugyebár hosszabbodnak a napok. De ez a tendencia a napokban megfordulni látszik. Reggel hétkor újra töksötét

Az A/10/53 a mai elképzelés szerint és következtében.

--- 2011. január 12., szerda ---

05:12, folytatom:
Ez a formáció már idegen tőlem,
a tavaly nyári sorozatban volt néhány ilyen vadócan kontrasztos, dinamikus kép.
Nem sok van meg már belőlük.
Most ennél a minden mindegy bátorságával próbálkozom embert faragni belőle.
Ha már megvan ez a keret, satöbbi, és sok minden ki is van találva.
Hátha a színes folt - az okker - elmaradása súlyosabbá teszi.
(Nem szeretjük a színes képeket.
Ugyanis nem szabad észrevenni, hogy színes, akkor van rendesen megcsinálva.)

Talán hogy túlzottan kiegyensúlyozott, így végülsem él a dinamizmusa.
Vagyis ő sem.

Az előző, világos állapota reményesebb volt, de nem tudtam megoldani.
És ez a majdnem jó a legreménytelenebb kategória, tapasztalat szerint.

Alighanem ez lesz a 904. felfűrészelt képem.
Jó kis polcot lehetne belőle csinálni.
Kurvanehéz élni.
Legalábbis a festőknek.
Na jó, januárban.
Pedig én már megcsináltam a magamét.
Még mentateát is vettem, Katának.
Vagy nyolcvan féléből kellett megkeresni, megtalálni, négy sorban.
Menjenek a picsába.

Deske, Gyuri fiam egy hasonló morgolódásomra - amiben szaporítószerv nem volt - azt mondta: Apu, menj vissza a barlangba. G.

Mert olyan sokféle van? És ha mondjuk éppen lándzsás útifű vagy kutyabenge kellene, és csak menta lenne? Keresni sem kellene. Akkor hova menjenek?

b.

Ki a mezőre.
d.

11:34 Szüts azt tanította: Apó, csak semmi következetesség; az A/10/53 ma:
(Közben itt mail-ben mindenféle baráti buzdítások.)
A piros tubusok ugyis beszáradófélben.
Továbbra is idegen, de úgy tűnik, működik.

Szerintem a képedböl inkàbb polcot (bàr olvasom, sok tanàcsot kapsz).
Mindenesetre elég zsufoltnak tünik.
üdv: J. / Le Meux

Este majd ismét a jól bevált tudatmódosító szer, Zelk.

--- 2011. január 13., csütörtök ---

Mikor operálnak, mit?
J.

Hétfőn, ismerős operál, Gyöngyösön. A fejembe vág valami lyukat az orromon keresztül, többet nem tudok, minden megbeszélés ebéd utáni alvásidőben történt, félálomban. Pár nap kórház. Avval a panasszal mentem, hogy cseng a fülem.
d.

Még dolgozunk a projecten. A/10/53. Tréfálkozni is fáradt vagyok.

Kedves barátom, verseskötetedről. Adós vagyok egy válasszal. Pár nagyívű gondolatot szerencsére meghallottam benne, hála. Őserdő-sűrű világok. Ne vedd értékelésnek, nekem bonyolult, nem működik, bocs. Kérlek, ne keress mögöttes gondolatot: hat költőm van állandóra, úgy tűnik, többre végülis nincs kapacitásom, érdeklődésem. Nem érdem. Vannak égen és földön nagyszerű dolgok; szívlapát, tejpasztörizáló és hajóhorgony, azokat se használom. Az orosz és a teljes francia irodalom is kimaradt.
ölel: d.

--- 2011. január 14., péntek ---

Laci, megint egy feladat, bocs. Egy frissen becserkészett jóbarát sok mindenre használható. Te vagy az én emberem:
2003-ban csináltam egy keresztutat, print kivitel, három példányban. Egyet elkértek a szegedi jezsuiták, a másik egy gyűjtőé lett, 800 ezerért, a harmadik évekig a ferenceseknél volt, de hogy a páter elkerült tőlük (aki fiatalok gyóntatásra előkészítésére használta), pár éve visszaadták.
Az eredeti változat harmincas évekbeli magyar szociófotókból állt. (Munkásmozgalmi Múzeum Fotótár, protekcióval.)  Azt rögtön megvette a Nemzeti Galéria. Hogy ez a sorozatot később a Mozgó Világ leközölte, fölé egy lelkigyakorlat magam írta, szétbontott szövegét tettem**: ki mindenkinek kötelező megbocsátanunk. S egy hátraszaltó: mindez hatéves kisfiam kézírásával.
Ilyen formán a munka - jellege miatt - leginkább magasabb műveltségű fiatalok elé való. (itt nézd: GRAFIKA / 2003 / HITTANLECKE A KERESZTÚTRÓL) A két össze nem tartozó sorozat szerintem elgondolkoztatóan interferál.
Kérlek, gondolkozz rajta, hova lehetne ajándékozni, hogy hívő egyetemistáid előtt falon legyen? Ugyebár 14 kép, keretezve, üveg alatt, 40x30 centisek, sok fal kell neki.
ölel:
d

**az ötlet onnét, hogy a fotók fölött, vagy alatt - a négyzetes formátum miatt - üres felületek maradtak (volna).

Az életnek mégis van értelme. Tegnap a Közértes Néni fölajánlotta, reggelente félretesz nekem egy sajtos rudat. Bár nem fogadtam el.

Sirák fia 43/14-

Amikor az Úr elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői... Amikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is. Mint a madarakat, röpíti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajáras. Hófehér szépsége vakítja a szemet-

06:05 Ma még sötétben a Lukácsba. Kihalt vidék. F/2011/010

Persze a tegnapi A/10/53-et ma ötször festettem át, ötször fotóztam, s tettem föl a tegnapi ábra helyébe. A hit hegyeket mozgat. Fényképezőgépeket.

22:06 festem át.

--- 2011. január 15., szombat ---

Vacsoravendégeket várunk. Előzetes érdeklődés:

 □ ön mohamedán
 □ ön ramadán
 □ ön zsidó
 □ ön zsidó, de nem tartja
 □ ön csak a nokedliben hisz
 □ ön vegetáriánus
 □ ön húsevő
 □ ön nagyevő
 □ ön cukorbeteg
 □ ön tejérzékeny
 □ ön érzékeny

Este és aztán ma délelőtt az A/10/53 tovább, átlényegítettem.
Most mintha otthonkörnyékén, líraibb tájakon járnék.
Mi a tanulság? Természetesen semmi.
De talán mégis.
Statisztikai igazság (legalábbis),
a drámai (férfias?) hang nemigen megy.
Vagy egyszerűbben: a kontrasztosság.
A fene egye meg, mossetetszik. Pedig jobb.
Felőlem nézve.

Le Meux szerint mégiscsak polcot kéne csinálni belőle.
De arra nem lenne mit rátenni.
És ha levenném az egész állványt? Megpróbálom.

Viszont ujabban reggel tisztességesebben világosodik F/2011/011

Deske!
1. drámai: nem = férfias. (ld. Medeia, Antigoné, vagy akár Anna Karenina (- akiről persze nincs ismeretünk, mert orosz irodalom.)
2. Egyáltalán: mi az, hogy férfias?
3. Drámai = emberi, amikor az ember (= férfi/nő) válsághelyzetben van, és ki akar mászni belőle, tisztességesen. ( Na lyó, ez az én definicióm).
4. Nem fontos, de énfelőlem nézve se kéne polcot csinálni belőle.

B.

12:37 Na, megvan az állványtalanított változat.
Eljutottam 1980-ba. A/80/12, az jobb volt. Nagy utazás / azt mondtad, hogy ez az élet-
Mintha a kékségére se lenne szükség. Na, nézzük. Tán még belefér ebéd előtt. Mindenesetre a küzdelem drámai.
- Nem. Mégsem. Csak a neten zavaró így. Az főmonitorom kék.

Reggel teljes búcsú, ha netán hétfőn a fúrógép megszalad, és átüti a túloldalon is a koponyámat, testem hidegre, de a lelkem azonnal - Valamint alvás után ki kell cserélni a vécétartály szelepházát, a rohadékok ostoba és alulméretezett szerkezeteket gyártanak. Szerencsére van itthon tartalék.
Az ötven év előtti öntöttvas-súlyszelepes tökéletes volt.

17:26. Levél a verskötet szerzőjétől, akinek csütörtökön írtam. Igen, erre a kérdésre lehetett számítani:

Köszönöm, Dezső. Ki az a hat költő, aki állandó? ölelés, Z.

Kedves Z. talán tudod, a neked-levelet a blogomba is föltettem, neved nélkül. Aztán hol töröltem, hol visszavettem azt, hogy szívlapát stb. Kifejezőnek találtam, ugyanakkor elbizonytalanodtam, talán nem helyénvaló, egy ember vérrel írt munkájáról beszélek. Amit kérdeztél:

Az a három, tán tizenöt éve:
SZABÓ LŐRINC
ILLYÉS
és legfőképpen
ZELK

ágyam mellett még:
ORAVECZ
PETRI
RAKOVSZKY
most kicsit visszakerült PILINSZKY
 

 [és egyetlen próza negyven éve, József és testvérei] ölel: d.

18:34. Piroska, még mindig 9, sőt most kezd az lenni:

szia apó! mostantol lesz freemailom [is]! majd megadom! léci írj rá!

Pirkó, mért csinálsz második fiókot? d.

azért mert kezdek nagyobb lenni és úgy gondoltam egy bonyolultabbat csinálok!

Te talán nem tudod, a gmail a legkorszerűbb, és nagy a tárhelye is.
Én ennél javasolnám maradni! d.

tudom de meguntam hogy ojan eccerü!

18:57. Szombaton minden rendes háziasszony rendet csinál, kitakarít,
én is; lemostam terpentinnel ezt az új polcnak valót, lánykori neve A/10/53.
De polcnak sem való.
Ehhez az az első világháborús anekdota, amikor csata után éjjel
a tábortűznél pipázgatva, megmozdult egy mellettük fekvő halott.
Merthogy vakond dolgozott alatta.

És itt a vége.

--- 2011. január 16., vasárnap ---

Minapi halk feddésem hatott, reggelente derekasan hajnalodik. Ma különösen.
F/2011/012,  F/2011/013,  F/2011/014

Sikerémény, szelepcsere, nem folyik a WC. De ha valakinek otthon több régimódi öntöttvas-nehezékes WC-tartálya lenne, egyet szívesen elfogadnék.

Piroska hallat magáról. Levele négy sor:

gind gond golond
népi szomor hihi
bizi bili bizni
februári fressem!

jan. 17., hétfőtől (várhatóan szerdáig) kórházban leszek/vagyok

--- 2011. január 17 - 19, műtéti napok ---

Szerda dél, két gyerekem (autómmal) hazahozott a gyöngyösi kórházból. Mert hogy tömegközelekedésbe még ne. Mikit kértem, tartson nagyobb fékutat.
Előveszem ottani golyóstollas jegyzeteimet:

Hogy eldőlt, operálnak, hetekig fejtörés, tudtam, a legkritikusabb a mitviszekoda eldöntése lesz. Végül a Káoszelmélet és egy vaskos magyar költészet antológiája (Osiris, 2003.) Kiegészítették egymást, ugyanarról beszélnek, rendteremtés-kísérletek a zavarosban. Az Antológia új terep, meglepetés, sok-sok (számomra alighanem veszendő) érték. Ugyanaz, amiért nem engedtem képeimet végleg külföldre. Brazil kisasszony a helyi múzeumban előrehajolva kibetűzi, Sent-end-re, valami Bár-csáytól. Ki lehet az? Hát nem gyönyörű?! És másnapra elfelejti.
Hacsak nem kezdek el dolgozni rajta.  Épp a múlt héten emlegettem, hogy nekem hat költő, mindössze. Itt meg ismeretlenek. Baka István, Nadányi, Erdélyi József, Sinka, Palasovszky Ödön, Berda József, Kálnoky, Jékely, Toldalagi Pál, Tűz Tamás, ki hallott róla, 1916-1992, Devecseri, Karinthy Gábor, Imre Farkas, Fodor András, Székely János, Szilágyi Domokos.
Csorba Győző:

ISTENRŐL, ÖREGEDŐBEN
Hogyha ezerszer öregebb is,
én se vagyok gyerek,
tárgyalhatnánk egymással végre úgy,
mint felnőtt emberek.

Ő nyilván sokkal tudósabb,
számára több dolog
természetes, sőt [...]

Nekem azok a versek leginkább, amiben lányok, fodrozódó tavak vagy szomorúságok. A nehezét, ha  nem értettem, bizony félbehagytam. Vagy ha túlcifrázza (mint a legtöbb). Ha túl hosszú, bocs.
És amikor mindezek nem; akkor mobilomról, amit eddig soha: fülessel a Kossuth rádió. Otthon belőttem öt adót. Ha hívnak, udvariasan elhallgat.

 Gyöngyös a hajnali busszal egy óra volt, hétkor kellett jelentkeznem. A fülészetet keresgélve ajtó fölött irányítótábla: INVAZÍV MÁTRIX, megnyugodtam, otthon vagyok.

A műtét kilenckor, érkezésem reggelén. Előtte elfelejtettem keresztet vetni. Végig a folyosókon ágyastul gurítottak, sarkoknak neki-nekiütközve, hanyatfektemben a mennyezet futott hátrafelé. Csuklóim lekötötték. Arcüregi anyagtöbblet, recsegtek a csontok, ahogy szedegették ki; semmiből nem szeretem a fölösleget. Aranyos doktorom közben szemkontaktust kért, és hogy szóljak, bármi van. Alíg volt kellemetlenebb, mint egy érzéstelenített fogkezelés. Nem féltem, csak egy kicsit előtte, a félelemtől. Inkább valamiféle munkaizgalom.

Sajnos elfelejtettem megkérni, mutassa a csípőfogóját. Egy kivett babszem polipot láttam. Egyszer, a  nehezénél, az asszisztens (le)fogta a fejemet. És letörölte könnyemet. Elfelejtettem azt is, pedig közben akartam volna mondani, hogy es geht noch, herr Professor, amit Karinthy Olivecronának.
A műtét után ebédig a Káoszból a turbulencia rejtélye megint, lenyűgöző. Arcom csonttalanabb, puhább lett.

Aztán ebédre három szelet kenyér az örök kis májkrémkonzervvel. Meg egy negyed paprika a fólia alatt. A konzervdoboznak megörültem, kiürülve hátizsákomba került. Rákérdeztem, bocsánat, ez nem a vacsora? Nem, ez van a frissenműtötteknek. Egy idegen látogató fölajánlotta, s így a fölszintről isler, (barack)lekváros piskóta, nápolyi.
Folyadékbevitel project: kristálycukor, flakon Olympos citromlé, hozzá meleg csapvíz; sok-sok liter limonádék. Olcsón.

 Első éjjel éjféltől háromig üldögélés, séták a folyosón, mert csak szájon át volt levegőm. Meg Dsida Jenő a sötét teremben, profi biciklis fejlámpámmal.

Másnap. Érdekes, épp a 04:40-kori testhőmérsékletemre voltak kíváncsiak, mindkét reggel. A nap folyamán még vagy hat csere, hogy átvérzett a bajuszkötő. A tanács, hogy tüsszentés ellen szorítsam el az orrnyerget; eléggé bevált. Amire pedig jóbarát N. aggódva fölkészített, a tamponkivétel, szinte inkább csak csiklandozott, mint fájt.  

Férfiterem. A két és fél nap alatt ha öt mondat elhangzott. Csönd. Senkinek nem tudtam meg a szakmáját, kór-, és élettörténetét. Ha mobilon beszéltünk, suttogva. Nehogy én rontsak bele a tökéletesbe, nem kértem kölcsön szomszédom Népszabadságát sem. A folyosó túloldalán női terem, egy palóc öregasszony fennhangon, órákon át; és ákkó á draágá jóu Szűzányácská. Ahogy láttam, hallgatója nincs, a többiek olvasnak, bóbiskolnak.

A körülöttemségek miatt imádságként inkább csak olvasás; zsolozsma, Vízkereszt utáni évközi második hét.

Este telefon, Pesten diszkópánikban három lány meghalt, egyikük évfolyamtársam gyermeke.

SMS-váltás második nap este, egy barátommal:

- Nagyon fáj? Gondolatban olykor olykor ott vagyok / L.
- Botrányosan fájdalomtalanul. Így komolytalan. / d.
- azért nem hiányzik... / L.
- ...amikor recsegett / d.
- semmi sem tökéletes / L.
- azért csinálták 6x? / d.
- az első 5 bemelegítés / L.
- én speciel nem fáztam / d.
- a medence sem fázik, amikor TE melegítesz be / L.
- győztél! / d.

Aztán egyszer elfogott a jóindulat. Nagy sötét teremben egy szál magában kis töpörödött asszony, ágya szélén üldögélve. Hogy tetszik lenni. Elbeszélgettünk. Most hozták át az intenzívből, ott mindent, törülközőt, olvasnivalót elvettek tőle. Most majd a  felesége... (ekkor derült ki, hogy férfi). Sofőr volt, 75, ma is vezet. Egymillió kilométer baleset nélkül, de a rendszerváltás közbejött, eltörölték, nem kapta meg az érmet. Mondom, vagy tizennégy karambolom volt, csóválta a fejét.

Tartalmasabb volt ez a három nap, mint pár éve a füredi wellnesshotel.  Ma már nem piros csöpög az orromból. Két hétig ne emeljek, ne ússzak.

Karomon világoskék dögcédula, diszkréten csak monogram és szül. dátum. Rajtahagyom.  

--- 2011. január 20., csütörtök ---

Elolvadok.

1./ Gratula, ahogy szoktad mondani. Kitűnő a beszámoló... G.
2./ gyönyörű írás. Még képnek szeretném a golyóstollal írt papírt is... H. (föltettem)
3./ És rettegett No.1. olvasóm, a szerkesztő úr: Bravó. Ha nem voltál volna már eddig is író (na jó: időnként és helyenként)... R.

Találtam a lomtárban egy, a vasárnapi gellérthegyi sétánkról maradt fotót. Nem igaz, hogy lomtár, fiók, folder, ott azok, amiket egy ideig képtelen vagyok eldönteni, megtartsam-e egyáltalán. Megállapodtunk benne, sajnálatosan valami nagyon kifejezőt, olyan franciásat akartak formálni az igen szépen formált régi dunaparti raktárházak fölé. F/2011/015.

Tökéletesen inadekvát módon, sőt izléstelenül, ma estére dilettáns nátha, hőemelkedéssel. De megnövesztett belvilágú orrom állja a sarat, jól szelel.

--- 2011. január 21., péntek ---

Tisztességes beteg, ágyban, néha föl-fölébredve [madártej-project]. Félálomban eszembe jutott Margócsy tanár úr sorsfordító látogatása, amikor is húsz éve beleolvasott a naplómba; hogy is volt az, biztos leírtam. Úgyhogy pongyolába csavarodva pár óra munkával kissé rendbe a fájlt, aztán föl a netre: ÖSSZES LE-MEUX-LEVÉL (óriásfájl, 6 mega, noha kép-telen). Ebben lehet szóra keresni: margóc. Azonnal meglett. Igen, Szüts ötlete, György Peti viszolygása; avval kezdődött az egész történet...
És most vissza az ágyba.

--- 2011. január 22., szombat ---

Így, betegségben, minden összekeveredik. Ébredés később, reggeli ágyban, zsolozsma álló fütyivel, stb.

Jó hete mail jött a BOOKLINE-tól, hogy megérkezett a Tamás István-könyv. (Mert balkézről sok mindent összeolvasok.) Sok éve rendelhettem, ha jól emlékszem, azóta már olvastam is, mindegy. Telefon nekik, tartsák, amíg kórházban leszek. Most itt, csakugyan szívmelegítőn cseveg, mesél lakhelye környékéről, a Balatonról. Egy megrendítő szövegét olvastam emberöltővel ezelőtt az És-ben, akkor küldtem neki egy rajzot, úgy ismerkedtünk meg.
Hoppá, megvan a 92-es levél, mindent összekevertem, a könyvet ő még küldte (Újságíró volt, 98-ban halt meg):

dátum: 92.5.    fájl: html/c2292-1.htm      C. 02292

[levél Tamás Istvánnak, "VÍZPARTON AZ EMBER KÖNNYEBBEN FELEJT" könyvéhez]

István, mindjárt vége a könyvednek, ami nagy szó itt Pesten, munkaszezon közepén.

Gyönyörű balatoni ízek és szagok
A szovjet asztalos - diplomatát nem tudtam végigolvasni
   K-nak, annyira könnyeztem
Most mondom neki, te, itt benne van az az írás is, amikor a lányának ír a telefonálásról...
közbevágott, tudom, amikor a spalettákat leemeli...
 

                Önadminisztrációm pontos.
                B/85/2 rajz postázva 86.10.14 - ÉS-cikkért: 86/10/10 "Viszontlátásra tegnap", (ajándék)
                vagyis Kata hat éve olvasta,
                s ennyire emlékszik rá.

ennek egy író örülhet, nem?

Ha sikerül, nyáron megnéznélek. Igyekszem előtte telefonálni.
92.5.10.
                        szeretettel ölel:
                                                Váli Dezső

...Tehát akkor olvastam először. Ebből az új kiadásból hiányzik a szovjet asztalos. Ajvé, meg kell szerezni. A Viszontlátásra tegnap viszont megvan. Hogy lánya külföldre ment férjhez, egy zokogás a cikk. << Mari, ne telefonálj. Tíz-tizenkétezer kilométerről ne telefonálj, mert semmi értelme sincs. Hagyjuk ezt a politikusoknak... Írjál inkább. Vagy talán ne is írjál. Olvassál helyette. Olvasd szabad idődben Petőfit, Jókait, Mikszáthot, Aranyt; olvassad Babitsot, Kosztolányit, Illyést. Őbennük olyan jogaink vannak, amelyeket senki nem vehet el tőlünk... Itthon lassan kopaszodnak a fák, ablakom előtt a falről lecsüngő vadszőlő levelei vérvörös... Levesszük a fehér nyári zsalugátereket...>>

Ezt G1. küldte nekem, gyógyulásomhoz:

Végh Alpár Köznaplójából: Kodály Zoltán a magyar zenészek párttól vezérelt gyűlésén, 1950 körül…ezzel intézte el a bősz purifikátorokat…”vegyék tudomásul, hogy a zene egy nagy hajó, fent a parancsnoki hídon áll Bach, a kormánykeréknél Mozart és Beethoven, és így tovább, ki az első osztályon, ki a fedélközben. A gépházban lent szutykosan, feketén lapátolja a szenet a kazánba szegény Zerkovitz Béla. De rajta van a hajón! Míg – és itt Kodály végignézett a kritikusokon, esztétákon és zenetudósokon, nem különben a minisztereken és államtitkárokon – önök a parton állnak, és onnan nézik a hajót.”

Valamint a kórháznapok második számú azonnali hozadéka, a konzervdoboz. Laposfogóval kiöntőcsőr rá.


Tamás István e kötetbeli írása, amire még leginkább emlékeztem, fanyar szépsége kapcsán. Kevéske környezetleírást elhagyok:

- Jó napot kívánok.
- Jó napot kívánok.

Szemüveges, szőke fiatal nő hajol a magányos hegyoldali ház manzardlakásának lépcsőkorlátja fölé. Félsötét van, téli délelőtt, Füred és Zánka között valahol. A ház hatalmas, hideg és homályos. Majdnem kastély.
- Bocsánat... Lejön?
- Lemehetek. Mi tetszik?
Nyikorog a rossz falépcső. A nő kockás flanellingben, kék farmernadrágban van. A fehér falú nyirkos kőcsarnok világtalanságában is látszik, hogy feltűzött hajának a töve barna; festheti. Finom, formás jelenség. A szemüveg mögött értelmes, nyílt, mérsékletesen kíváncsi tekintet.
- Járom ezeket a régi házakat... később majd fényképezni is szeretnénk, csak előbb megnézem... Be lehet menni a szobákba?

- Nem lehet.

- Miért nem?

- Le vannak zárva. Csak én lakom fönt a manzárdban.
- S a tulajdonos?

- Megőrült.
- Meg.
- Mikor?
- 1975-ben. Tíz éve.
A formás fiatal nő türelmes és közönyös. Fehér zsebkendővel törli a kezét:

- Éppen mostam..
- Tud valamit a ház múltjáról? - kérdeztem.
- Keveset. Száz vagy százötven éve építették. Legalábbis is így mondta az egyik vendégem.
- Panziót tart fenn?

- Nem. Örömlány vagyok.
- Itt, a magányos magaslaton?

- Csak 138 méter. A tengerszinttől számítva.
Elmosolyodik. De csak könnyű futam; a következő pillanatban már le is törli.
- Kik laktak legutóbb ezekben a szobákban?
- A tulajdnos nővérei vagy unokahúgai, nem is tudom pontosan.
- Maga nem fél itt?

- Nem.
Hány éves?
- Huszonkilenc.
- Hol született?
- Itt, Monsieur Maigret... De később Pesten éltem. Fotómodell voltam.
- Értem.
- Dehogy érti.

- Jól van, akkor nem értem. Miért jött haza?

- Kitiltottak.
A nő kockás inge csücskével játszadozik. A magatartásában nyoma sincs kacérságnak, érdeklődésnek, marasztalásnak.
- Ha már bepillanthattam az életébe, talán hozzájárul még egy kérdéshez. Miből él? Úgy értem, ilyenkor, télen.
- Amiből nyáron. Kisebb az érdeklődés, de... valahogy... válogatottabb..
- Biztosan vannak szép történetei.
- Szépek?!... Ne tréfáljon.. De.. Talán...
- Elmondja?
- Nem tudom, mi lehet az illető foglalkozása. Valami nagy úr. Elvtárs. Már kedvelem is. A negyedik karácsony estét tölti nálam. Fekete autón érkezik. Lent kiszáll belőle, gyalog feljön a hegyre. Hoz mindent, ami nekem kell: rúdelemet a rádiómba, párizsit, tejet, képeslapot, hajsampont, könyvet, frottírzoknit. Leülünk a díványra, iszogatunk, énekeljük a Mennyből az angyalt meg a Csodapásztorokat, tizenegy óra körül elindulunk a faluba az éjféli misére. Utána visszatörekszünk a hegyre, át a jeges Gyulai-árkon, a szőlőkön, a csúszós köveken. Hajnal van, mire hazaérünk. Kávét főzök, nézünk ki az ablakon, de nem látunk semmit. Reggel ez az én valakim, mert nem tudom, hogy nevezzem, elbúcsúzik, és talán tavasszal, talán nyáron, de leginkább csak a jövő karácsonykor kerül elő megint... Ez az egész.
- Tudja, hogy amit elmondott, olyan mint valami rossz - de nem is biztos, hogy rossz - regény vagy elbeszélés a harmincas évekből?
- Nem tudom. De lehet.

--- 2011. január 23., vasárnap ---

Ma fogmosás után belenéztem a tükörbe.
Egy lábadozó.

Fizikailag tükörbe nézni - saját tapasztalat - majdnem megbetegedés, még csak nem is lábadozás. B.

Én kémiailag néztem a tükörbe, szóval nagyon szép vagyok. d.

Talán soha nem fogom megtudni, pedig igen érdekelne, mi történhetett 2011. január 3-án, hétfőn. Netán az előtte-napon? Aznap és azóta (átmenet nélkül) napi hatvannal megnőtt olvasóim száma. Így most 190 körül járok. Pedig az igazságot hatvan ember tudja. Véletlen matematikailag kizárva.

--- 2011. január 25., kedd ---

Házastársi szerelem. Barátomék huszonéve együtthordott kétágú (kétszemélyes) kötöttkesztyűjéről sikerült egy jobb felvételt csinálnom.
Testvéreim, ámuljatok. Okuljatok.

Aranyszájú Szent János mondja Szent Pálról:

Mindazt, ami e világon van, nem tekintette sem kellemetlennek, sem kellemesnek. Annyiba vette ő az egész világot, mint a rothadó füvet. A zsarnokokat és a dühtől lihegő népeket pedig kellemetlenkedő szúnyogoknak tartotta.

Mai nap: nagy muri. Rákérdeztem, s szerintük (többesszám) az angol Kolduskeresztutamat, a Stations of the Cross - B/90/06-t ők nem látták a CEU (Central European University, Nádor utca) falán. Hűha, most éppen lenne rá másutt fogadókézség. Hányatott sorsú munka. Pedig milyen szépen indult. Egy igazi angol fiatalasszony fordította le nekem, ugyan nagysokára, de hihetetlen gondosan. Fotólabor, a negákról új nagyítások, keretcsináltatás, majd aranyozás-patinázás, passzpartú, kitaláltam, hogy a stációszámok aranyozott kartonból. Az angol szöveg tussal, nem szabad elrontani. Végül méretre doboz, amiben szállítani lehet, könyvkötőtől. Akkor több levél a boldogult görögkat. püspöknek, (mert nem válaszolt), hogy ezt bevennék-e a II. János Pálnak szánt ajándékok közé, 92-es látogatása. Végül a püspököt megkerülve kitaláltuk, ez legyen a magyar karizmatikus közösségeink ajándéka. Ajándékozólevél a vezetőségtől (én már nem voltam benne), a doboz mellé. Megtörtént, hazament a pápa. Egy idő után gyanút fogtam, meg szokták köszönni, levél Vatikánba. Ők nem tudnak róla. De utasították az itteni Pápai Nunciaturát, keresse. Adtam Vatikánnak tippeket, hol. Nem lett meg. Kerestem - nem nagyon barátságosan fogadtak - a pesti papi szeminárium hatalmas könyvtárában is, annó ott gyűjtötték az ajándékokat. Végignéztem mindent, avval, hogy én könnyebben megismerem a dobozt. Ezt bizony elvesztette a Pápalátogatási Iroda. Újabb tán egy év?, váratlan telefon, valaki megtalálta az esztergomi papi szeminárium egy szekrényében. Megkaptam, fölcipeltem a Pápai Nunciaturára, küldjék a pápa után, diplomáciai postával. Hogy ők csomaggal nem foglalkoznak, pássz. Tán rá kellett volna szánnom postaköltségre azt a párezer rúpiát, most henceghetnék a Vatikáni Képtárral... A ferencvárosi Terézanya lányai-kolostorba vittem. A fiatal hindu főnöknő tört magyarsággal csak ennyit mondott: mi ilyennel nem foglalkozunk. Hol értenek még angolul. Így jött a CEU. Elfogadták, föltették. (Fogalmaztam mellé egy rövid értelmezőszöveget, vannak itt a tundráról is.)

Most lenne helye másutt, jogosan visszakérhetem, ha nincs falon. Nézem az adatbázist: az egyetem ajándékot fogadó levelét eltettem, de nincs digitalizálva, pedig kellene egy kópia. Az eredetije a C. Napló 16. iratdobozban: C.05184. Telefon a Széchényi Könyvtár Kézirattárába, ahol ezt őrzik, de ők inkább pénteken szeretnének fogadni. Ugyanis jövőre kis kiállítást akarnának a Naplómból, akkor azt is meg tudnánk beszélni. Jó, pénteken is fölmegyek. Fél óra múlva megkapom a levelet, a padlóra fektetve lefotózom, ők egy másolatot csinálnak. Mellékesen leszámolom, ha már szóba került, a kiállítási vitrin folyómétert. A Várból a 16-os busz egyenesen a Nádor utcához. Kis izgalom, hogy magyarázkodjak majd a portásnak. Hátrafordulva traccsol. Tehát a feladat: a képeket megkeresni, s ha nincs falon, (megvan-e egyáltalán?), föl az igazgatói titkárságra, mutatva a 97-es levelüket, friss kópia a zsebemben. És visszakérni.

De a tizennégy kép a helyén, a földszinti aulában, azóta is. Egy elhaladó takarítónő szerzett számomra kisméretű csillagkulcsot, az egyik képszöggel baj volt. És segített is tartani. Még lefotóztam a helyszínt, valamint - üveg mögött, én is rákerültem - külön egyet, véletlen erről semmi dokum nem volt.
Aztán délután a beadminisztrálás; fotók az F.-be, a grafika fotója a B.-be (magamat nem retusáltam ki a képből); az új iratok (mert olyan is lett) a C.-alá.
S az egész együtt is, az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK-hoz. (Még majd egy javított magyarázatot csinálni, keretezni, bevinni a CEU-ba, kicserélni, nem is kell nekik szólni.) És mellékesen ezt is megfogalmaztam, ide, a NEWS-ba.
A dolog persze ennél bonyolultabb, de ez már köztem marad.

Téli holtszezon. Párhuzamosan három másik fontos képem sorsát intézem.

--- 2011. január 26., szerda ---

Unokák társasjátéka a szomszéd szobában. Kitalálandó; körül kell írni a fogalmat: ÉRDEKES
Pirkó (9): 1. A NAP 2. A VILÁG LEGNAGYOBB FÜLZSÍRJA

Megint lefényképeztem az alattunk-utcát, ugyanazt sokadszorra, erről nem tudok lemondani.
Ennek kapcsán jut eszembe egy mail-váltás:
- Deske, küldök néhány fotót, Velence.
- Mikor voltál?
- Szeptemberben.
- És minek?

Havas táj, alattunk - F/2011/020

És Havas út, alattunk - F/2011/021

Most néhány napig tétova mozgású, lehetséges egyensúlyzavar, ha megkérdik jövök-e ebédeni, nem biztos, hogy azonnal tudok-
Ugyanis megcseréltem a legfölső és a kettővel alatta polc bal felének tartalmát. A nemolvasott könyveim szemmagasságba. Fölülre a NEWS-print évfolyamai, aminek léte kérdésessé vált. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem önveszejtő ugrás a semmibe, a lét-an-sich kérdéses egy időre.

Kb. a harmincadik print már hibátlan tipográfiával, megcsináltam és délben le is cseréltem a CEU/Nádor utcában lévő képeim mellé a magyarázószöveget. Ezen a mű már adatai is, meg a deske.hu is, naná. Ezúttal egy gondterhelt, gyanakodó portás, alíg akart beengedni. Akkor ez kész.
A másik kép-ügy: Az Aulich Art Galériában a Kugler-gyűjteményből kiállítás, tegnap láttam. Elképesztően jó szemű ember, közepes festők is, de hogy csinálta?, mindnél talált remek-művet. Kíváló anyag. Megtudakoltam a számát, s gratuláltam telefonon. És hogy ilyen kollekcióban lenni dicsőség (hátulról, a kiskapun), hát ajándékoznék neki, válasszon tőlem képet. Jön.
A harmadik kép-történet is elmondható: (csak a negyedik nem, ott egy képem tulajdonosát keresem, de nagyon); intézik, készülődik a Sapientia (szerzetesi) Főiskolára a Hittanlecke a keresztútról - B/03/08/A sorozatom, szintén ajándékba. Ez jó, mert ez a munka szűk rétegnek-, elsősorban műveltebb, elmélyedésre hajlandó fiatal embereknek működik igazán.
Megtettem, amit lehetett. Akkor most, hogy valami, kezdek fogyókúrázni.
Mai vacsora egy háztartási keksz.

Este félzárkörű hangverseny a Szerb utcában, rokon kis/nagylány Sárkány Juliék 16-17. századi barokk zenét, motettákat énekeltek az angyalok hangján. (Julika a soványka.) Nem járok hangversenyre, alkalmatlan vagyok rá, de itt szagot kaptam egy YouTube felvétel alapján, Purcell. És ez tán még szebb.
Konferálták, a hangszerek csemballó és viola da gamba, amire fölmelegedett a szívem, a kedvelt öregúr, Dr. phil. Serenus Zeitblom játszott rajta, Adrian jóbarátja... (Doktor Faustus)

--- 2011. január 27., csütörtök ---

Hazaérve kiráztam, nem marad-e benne valami; hát kiesett a tengerészzsák fenéklemeze. Alá lehetne írni.

Távolból próbálunk kevéskét segíteni nekik. A pokol bugyrai. Két ember, élettársi kapcsolat, abból is válófélben, két kisgyerek. Akiknek itt vagy ott elhelyezéséért körömszakadtáig harcolnak egymás ellenében. Följelentés az apa ellen, hogy a kislány azt mondta, apukám fütyijét kellett szappannal mosogatnom. A rendőrségi gyerekpszihológus kiderítette, mese, és ezt még csak nem is az anyuka tanította be neki, hanem az oviban hallotta, két gyerektől is. A nyomozás kiterjedőben. Az anya följelentése visszavonva. És a küzdelem folyik tovább.

Barátom depressziófélét elzett, hogy nem ír, nem olvas, ez a sötét tél, meg minden. Bíztatónak egy diasorozatot küldtem: Tél Oroszországban. És ha netán ez nem elég, akkor jöjjön a: NEEE.....!
Vagy élőadásban, kétperces filmen, egy sportrepülő története. (Ezt most este küldte Lacika.)

21:37
Deske, kösz, ezek után már azt sem tudom, mi is az a depresszió. Valami növény, vagy ásvànyi anyag? H.

Még négy nap a műtét után (milyen jól hangzik), és újra mehetek úszni. Nem mintha várnám.

22:30 Micsoda ajándék! Figyelem, Ádám bátyám lekicsinyítette a 100 megás fájlt 14-re, már is átküldte. A délelőtti gyönyörű párperces angyalok muzsikája már minden gépen nézhető, és hallgatható; tehát mégegyszer: PURCELL.

--- 2011. január 28., péntek ---

Kata jöttében kissé megemelte szoknyáját (erre már én se maradtam tétlen). Ez részéről munkahelyi szexuális zaklatásnak számit?!

Szakmai gurum tanácsára modemre váltottam a laptopon az internet-kapcsolatot; vidéken, alkotóházban kell. Vége a sokéves kínlódásnak, a mobil-kapcsolatnak (GPRS). Ez havi 2490 lesz, internet mini, havi 1 giga, nekem bőven elég.

Honlapom tulajdonosa (OSzK) tanácsára pedig csendben levettem a honlapról az össz könnyűzenei hang- és filmanyagot. Szerzői jogvédelmek ügye. A Petri-, Szabó Lőrinc-, Illyés-, Zelk-, Pilinszky jogtulajdonosokkal, valamint Várady Szabolccsal, Tóth Krisztinával, T. Szabóval, Rakovszky Zsuzsával, Dobszayval, J. S. Bachhal beszélő viszonyban vagyok, ez irányokból nem kell félnem.
Akkor ide egy kis Illyést; csak ehhez új sablont csinálni, nehogy jogot sértsek, középre kell zárni:
Depressziósok: KIKAPCS.!

NINCS KÖZEL MÉG...

Nincs közel még a szél,
de már
ebfülként föláll
a nyárfa csúcsán egy levél
a hírrel: ősz! tél! végveszély!

És  ̶  ragyog észbontóbban csak a táj,
épp attól, hogy csupán a két vén,
a némává dermedt fa és én
tudjuk: itt a halál.

Tudott a fiú.
Akkor ehhez kedvencemet, csendes, nagyívű versét; zsíros-koszos már az az oldal, szintén tőle:

TÉL FELÉ

Ahogy Pest felől bedohog,

  naponta több homályt hoz

 a hat negyvenes gyorsított

  az állomáshoz.

Két hete még, négy hete még

  vakító fényözönbe

víz-inni vágyó fürge nép

  dőlt ki belőle.

Naponta most mind súlyosabb

  sötét marad utána,

minthogyha már az volna csak

  a rakománya.

Ahogy fölsípol s elsiet

  békétlenül pöfögve

naponta több csönd és hideg

  marad mögötte.

Onnan a völgyi állomás

  felől nyomul a sáros

szőllőhegyre az elmúlás

  az őszi házhoz.

Égen és földön már semmi mentségem, nincs mese, festeni kéne. Elkerülendő, a lehetséges legvégső eszközhöz nyúlok, helyette kitakarítom az előszobát. Ami persze tök fölösleges, az hitem szerint öntisztuló.

Aztán mégiscsak. Persze, nem újat. A/08/53. Fene egye meg, a hímporossága elvész a monitoron, pedig.

--- 2011. január 29., szombat ---

Tegnap a tegnapi képemet fotóztam, harmadszorra exponált a gép (a másfél éves) kioldózsinórral. Hajdani nevén kukac, ami már nem 100 forint (digi gép), hanem 6000. Azonnal a boltba: igen, sajnos romlékony, vegyek inkább rádiós-távkioldósat. 12.000, vettem.
Ez is tegnap: Ádám megírta a programot,hála. Direktbe tudok rövidfilmeket föltenni, lásd itt föllebb, nagy fekete kockák.

Szombati séta Pilisborosjenőtől az "Egri vár" felé F/2011/027

Ha már Illyés Gyulával a napokban ilyen mezőkre tévedtünk. Most néhány évre kihagytam Oravecz Imrét, elővettem. Egyszerű, mint a fönti táj:

TÉL ELŐTT

Üres a határ
hideg szél fúj,
zörög a szederlevél,

varjúcsapat károg,
a kürtőkből kék füst száll,
dér lepi be a földet.

Még két szombat délelőtti hós fotó: F/2011/028,  F/2011/029, valamint ez utóbbi hasonmása, ugyanott; 2008 nyárelő, F/08/058:

Mail:

Tisztelt Ügyfelünk!

Az Ön által 17:50:17-kor bejelentett [vonalas telefon]hibát kollégáink 18:57:18-kor elhárították. Ez úton értesítjük, hogy a szükséges vizsgálatokat és javításokat elvégeztük, s ezzel együtt a hibakezelés folyamatát lezártuk. Amennyiben a hibát a hibaelhárítás ellenére még mindig ...

Üdvözlettel: Magyar Telekom Nyrt. Helpdesk Csoport

--- 2011. január 30., vasárnap ---

Már világosodik, érezhetően. Reggel kis háziünnepség keretében elfutottam (1,2 km) a Lukácsig, ott féltávot abszolváltam. Letelt a két hét. Az utasítás úgy szólt, hogy műtét után egy ideig nem hajolni. Ez okból a bukófordulók lassított felvétel-mozdulattal, udvariasan. Amitől váratlanul elegánssá váltak. Szeltem a habokat 2,5 km/ó, csak a vége felé fáradság. Hazafelé szinuszvonal mentén. Rituális hat krumlispogácsa a Török utcában. Már a Margit híd déli oldalán is állnak a kandeláberek.

Főiskolai évfolyamunkban volt évekig téma, aztán nálam évtizedekre felejtődött. Akkoriban avval vágtam el a vitát, hogy nem az kérdés, művészet-e a fotó, hanem hogy vadalma-e. (Vagyis, hogy fölösleges vita.) Fiam most rákérdezett, beszélgettünk. A fotó besorolási dilemmája köztudottan abból adódik, hogy a puszta információközlés és a tiszta öncúlú képzőművészet két véglete egyformán helyet kaphat benne. Most ősszel arra jutottam, hogy ez ettől igazán emberarcú műfaj. Ugyanis kurva. A legellentétesebb szélsőségek békésen megférhetnek benne, egymás mellett. (Elmosódott felvétel, de akkor exponálva, amikor éppen fölrobbant a-) (Németh László szellemi zsenialitása és infantilis sértődékenysége.)

Fiam szűkítette a problémát. Művészet-e a temészetfotózás, az ételfotózás. Mondom, mi a különbség Delft látképe és egy gőzölgő makaróni fotója között, ha az olyan. Oda lyukadtunk, az étekfotózás iparosmunka, célfeladat teljesítése. Lehet magasfokon művelni, akkor alkalmazott-, más néven iparművészet. És nincs kizárva a lehetőség, hogy egy produktum művészet-rangra jusson. Ha a feladat teljesítésén túl tartós-, összemberi értéke van. Hozzászólhat a magasművészet mindenkori alapproblémáihoz, mint élet, halál, vágyak, szenvedés, stb.

Vagyis hogyan lehet elkülönböztetni a magasművészetet. Talán kettő:
1./ A műalkotás nem konkrét, előre megfogalmazott igényünket elégíti ki.
2./ Egy MŰ (egyébként az alkotó által nem ismert) mindenkor egyetemes jelentést hordoz, noha mindenkinek mást mond, személyeset. Ez az üzenet egyébként a néző, a befogadó előtt sem feltétlenül ismert-, ennek ellenére mégis zavartalanul megélheti, használhatja. Amit talán tényleg legegyszerűb evvel a rilkei közhellyel summázni: változtasd meg éltedet. Szerintem a jó kép mindig fölfelé mutat.

Apó! Sajnos a sportepülős történet kamu. Távirányítós modellrepülővel csinálták. Pedig olyan szép. Kár. Laci.

Laci, honnét tudod, hogy csalás? Biztos? Mi a forrásod? Vagy te vetted észre? d.

Deske, voltak fenntartásaim, de elhessegettem őket, mert el akartam hinni, annyira tetszett.  A szárny letörése egy épített szerkezetnél  (spéci műrepülőgép) ha eltörne, nem így, és nem csonk nélkül. 
Leolvastam a repülőről a föliratot, beírtam a keresőbe. Youtube találatokon ott volt a modell, és leleplező  ábrák is, nem teljesen egyeznek a modell arányai,  az eredeti gépével. Németül beszéltek a modellezők, mutatták az alacsony kameraállást stb. A leszállásnál viszont sérült volna a farokrész, ha nagy gép.
ölel: Laci

Tisztelt Művész Úr! Tóth Menyhért albumát lapozgatva akadtam erre a "váli" opusra. Nem tudom, ismeri-e? Ha nem, érdekes lehet, ha igen, bocs a zavarásért. üdvözlettel: K.

--- 2011. január 31., hétfő ---

Kiállításom már volt
A opuszból (festm.),
B (graf.),
F (fotó),
A+B,
A+F,
A+D (plasztika),
A+G (tervezőgrafika), de
C-ből (C. napló) még nem, azt most akar az OSzK Kézirattár csinálni. De sőt, már egy évet csúsztak is, valami Vas István miatt. Hanem most segítségemet kérik, a 34 iratdobozok persze náluk, én itthon kompjuterben böngészek, mit lenne érdemes a tárlókba tenni. Mi látványos. Kiállításplakátok, meghívók, Kossuth nekem írt levele faximilében...
Bele is olvasok, persze. Például 1968, házasság előtti félelemek és aggodalmak, (C.00179), ebből töredékek:

Segíts, Uram, hogy (különösen ezekben a hetekben-hónapokban)...

- segíts, hogy megtaláljam ebben a hármas közösségben (Kata, művészet, meg én) a méltányos egyensúlyt
- hogy ne hasson rám a világ, mely ennek lehetetlenségét naponta hangoztatja
- hogy igazságtalan tudjak lenni a méltányosság javára
- segíts, hogy ne legyek bűnösen lelkiismeretes
- segíts, Uram, hogy a feltöltődésre (olvasás!) és pihenésre  legyen lelkierőm elég időt szánni
- vigasztalj meg Isten, hogy nincsen semmi baj, amikor nincs
- hogy otthon tudjam felejteni madártávlat-szemüvegemet
         a teljes szöveg

12:41 Megvolt az OSzK., hazaértem. Májustól háromhónapos kiállítás a Kézirattár (eldugott) folyosóján. Az anyagválogatás munkája elől kitértem. A+B+C+F; sőt +TR kiállítás lesz, Új Szerzemények címen. (TR = trezor, magánmúzeum) Fejhallgatóval akarnak hanganyagot is mutatni, interjúimból, valamint kivetítve szövegeket. Mellékhasznom egy jótanács, legyen a naplómban (mégis) MAGÁNLEVÉL-fejezet. Egynapi munka lesz, kb. holnaptól már számukra is él, a honlapon.

Lányom két éve vett egy használt Suzukit - vidék, gyerekeket iskolába, óvodába, stb. - 800 ezer forintért. Banki kölcsön, tízéves részletre. Két éve fizeti. Most könnyíteni akarván sorsán, megkérdeztük, mennyi lenne a maradék, egyösszegben. 1.3 millió forint.

Minap moszkvai terrormerénylet, sok halott. Segítettem a hozzátartozóknak, egy fohász értük.

Belekezdtem a MAGÁNLEVÉL-fejezet csinálásba. Mit nem talál az ember.

dátum: 2003.10.25.  fájl: html/nekrolog.htm     C.7649

Váli: Szüts nekrológ

"Kedveseim!

Bocs, csak most van időm írni. Először is köszönöm azt a szép, kissé talán eltúlzott búcsúzkodást. Nagy utazás volt, a várakozások ellenére alig kellemetlen. Csak a határon csóválták a fejüket a sok vízumpecsét láttán. Anyácskám várt az állomáson, már messziről integetett. Hozta nekem azt a suliban elveszett üveggolyót is. Persze rögtön összevesztünk, mert egy déli fekvésű albérletet megkérdezésem nélkül lefoglalt nekem. Déli, műteremnek?! Most így elsőre, a régi ismerősök kézről kézre adnak. Ja, lakás! Ne felejtsem, az OTP számlámon van pénz, abból lehet egy ideig a lakbért és a rezsit fizetni. Tudjátok, most egy ideig nem találkozunk. Majd.

Na, szóval, anyácskám. Nyüzsög. Már a hét végén össze akar hozni a papával. (Nóra, ne piszkáld már azt a paradicsomlevest!!!) Várom a percet, megbeszélnénk azt a régi összeveszést. Vennék tőle vívóleckéket. Megnézem majd vele erkélyünkről, hogy jönnek be az orosz tankok, végig a Pozsonyi úton. Kleevel is beszélni szeretnék, már tudom a mobil-számát. Aztán végre rászánom magam, és friss szemmel megnézem Váli új képeit. Szóval rengeteg a dolgom. Csak egyelőre a Nagy Bemutatkozó Látogatásra kell készülnöm. Porolgatom, rendezgetem a magammal hozott dolgokat. (Ajándékoknak nevezni túlzás.) A Látogatáson be kell őket mutatnom, ez itt házszabály. Talán nem vallok velük nagyon szégyent. Végül is elég sokat dolgoztam rajtuk. Magamon..."

(nincs befejezve)

látogató 2011. január = 262280 = 5546/hó = 179/nap