VÁLINEWS; 194. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. május

--- 2011. május 1., vasárnap ---

Tűnődés május elsején, hajnalban.

Hát megöregedtem.
Szóval ez ilyen.
Semmi különös.
Még megy, csinálom.
Az egészség megvan.
Csak mindig fáradt vagyok.
Nagyon.
Hát nem megyek felvonulni.

Vagy talán nem is kell,
így, hetven felé?

--- 2011. május 3., kedd ---

Nem tudott mit kezdeni vele az OSzK / M. Elektronikus Könyvtár, kiderültek bonyolultságok. Hát két nap alatt rendbe tettem az '97-es Váli-monográfia net-változatát, egyetlen könyvem, ami hiányzik náluk. A honlapra már 2000-ben föltettem. Javítva, kész, küldöm föl a Várba a CD-t, via Lukács uszoda 76-os rekesz. Mi volt még. Miki lakástulajdonát a múlt hónapban sikerült végleg lerendeznem, ma pedig szerencsésen megváltunk a kékkúti nyaralótól, Zsófi lányunk javára. Ajándékozás, adómentes. Ügyvéd, 18 helyen aláírni.

1. Az ajándékozók kijelentik, hogy kizárólagos tulajdonukat képezi a Kékkút belterület satöbbi nevezésű ingatlan 1/2 - 1/2 tulajdoni hányada. Az okiratot szerkesztő ügyvéd tájékozatja a Feleket az időjárásról, egyéb meg nem nevesített szolgalmi jog, vagy egyéb teher nem terheli.

Sikerült lelőni Oszam bin Ladent. Tök mindegy. A Sátán él.

--- 2011. május 4., szerda ---

Tegnap.
- Az ügyvédi tárgyalóban egy ügyetlenségében és butaságában megható Borsos megélhetési?-rézkarc, önmagáról. Legnagyobbjaink között van Egry-, Szabó Lőrinc-, önportré és Balatoni halász márványfejeivel.
- Este Laár Balázs megnyitója a Sztregova-utcában. Ez a képe tetszett, egy asztali csendélet. Nagy Baloghnak életében öt vagy nyolc jó képe volt, a többi (pestiesen) lepkefing. És avval a párral bekerült halhatatlanjaink közé. Majd meglátjuk.

A mai reggel.
- A Budai Ferenceseknél kitettek egy órát, az oltártól jól látható helyre. A. atya mise közben ránéz, nyilván mérlegeli, teljesítménye időarányos-e. Ő az én emberem.
- A sekrestyében Rókus testvér. Hebegő, gondolom ezért nem lehetett pap. Sok éve számomra levélközvetítő, szótlan kiszolgáló szerepben. Észbe kapva, ma dedikáltam neki egy F. naplót.
- Aztán a Klub. Szélesre tártja az ajtót minap Sanghajból érkezett barátunk, s invitál; - Első a művészet! - A második pedig én. - mondom, s belépek az öltözőbe.
- Én támogatom a művészetet! - kiáltja felém szokásosan a padról barna fürdőköpenyében Gyuri bácsi. - És engem nem?! (Sósstanglival szokott kínálni.)
- Történész barátunk tegnap valamit találhatott a Levéltárban, mert ma azon morog, hogy Anna hercegnő Szabó Lőrinccel is lefeküdt, és a gyereke kérdezte is, ugye én a költő fia vagyok?! - És mi itt a kérdés?, bűnös ember volt, mint te, vagy én. - De hát milyen példát mutatott az ifjúságnak, elnöke volt a Lánycserkészetnek. - A bűnök mindenütt egyformák. - De Horthy rokona volt, és 38-ban nagy kitüntetést is kapott, noha nyilván mindent tudtak róla. - Akkor a fölterjesztő tévedése forog fenn.
- A zuhany alatt egyeztetjük a tornatanárral, di álte sőne cejte, én vagy három évig szkiffben és dublóban, ő 36 évig kenuban és kílbótban a Dunán. Egyszer le, Vaskapuig; Belgrád polgármestere fogadta őket. De a legszebb a tutajozás, a Grand Kanyonban, csak ott nagyon hideg volt.
- Hazafelé a parkon át - helyenként erdőélmény -, a villamoshoz, látom, nagyon készül a Margit-híd aluljáró része is. A régi földalatti megállókhoz hasonló szép csempét kap. A parti korlát kőtömbökből, daruval.

Egy reggel. Érdekes a világ. Vagy én vagyok életművész?

Szia Deske! Karinthy Ferenc Naplója, 1971. április 27.
Ma a Margit körút táján egy szörnyűségesen vánszorgó Volkswagen került elénk. Nem indult, jobbra-balra jelzett, teljesen bizonytalanul viselkedett a nagy forgalomban. Rossz helyen akart befordulni, le-leállt, eltorlaszolva a többi kocsi útját. Eléje hajtottam nagy nehezen, hogy ki az. Rémülten láttam: Illyés, Flórával.   G.

Csodájára jártam, és évek óta csak MBT-cipőben, annyira jó volt öntörvényű lábamnak. De most, és ennek ellenére nagyon fáradékony. Úgyhogy a szovjetacél lúdtalpbetét. Amitől annyira fáj a talpam, hogy nem érzem a fáradtságot.

A szerzőtárs megkért, reklámoznám meg egy kicsit közös képünket, kiállítása lesz, egyebek, 800 ezer.
Varga Patrícia Minerva megnyitója a Boltíves Galériában, Podmaniczky u. 41., május 10-én 6-kor.
És a kép, Ének a búzamezőkről - AX/10/33, 2010, olaj, vászon 50x70 cm:

Jan Maraist láttam a Fehér éjszkákban annak idején, 1957-es film. Egyetlen kép maradt meg bennem, ahogy partnerével beülnek egy mozi nézőterére. Nagyon merev mozgással, ebből azóta arra következtettem, buta ember lehetett. Ezt persze nem tudom, de azóta végigolvastam a csodálatos szellemű és érzékenységű Bernáth Aurélt, aki rendkívül zárt és megtapasztaltan merev volt. Úgyhogy.

Kedves Váli Dezső! Április hava, ha jól emlékszem, de köszönöm az útmutatást [...]  Sajnos a férjem négy éve elhagyta a családot, otthont, vitte az ön képét, de szerencsére rájöttem, hogy Váli Dezső mindig velem maradhat, elég a netre menni. Köszönettel és szeretettel: U.

Kedves U.! Kérem, látogasson meg, adnék egy képet (ha kell). Szeretem, ha a képeim falon vannak, és több van, mint el tudom adni. d.

21:40. Még ma délben is így írtam: Műterem - ének a búzamezőkről - AX/10/33, merthogy mindkettőnk szerepeljen. Egy év kellett, hogy észrevegyem, fölösleges és erőltetett. A MŰTEREM szót kivettem.

--- 2011. május 5., csütörtök ---

Megérkezett a püspök atya válaszlevele. Rendeződött a Fioretti közösség szentségimádás-lehetősége.

Igazi úszólecke a vidracsaládban, aranyos, kétperces film. uszolecke.wmv

Ma két, kevéssé jelentős kép tovább. Ilyennek is kell lenni. Nálam.
Ezen túl György Peti súlyos cikke/előadása a magyar múzeumi helyzetről, és a létesítendő múzeumnegyedről.

A magyar múzeumok szinte kivétel nélkül állami/önkormányzati intézmények, ennek megfelelő nehézkességgel és megkopóban lévő, de még mindig magától értetődőnek tekintett magabiztossággal. Olyan kulturális intézmények tehát, amelyek politikai gazdaságtana és társadalmi státusa egyaránt alkalmatlan arra, hogy működésükbe beépítsék a folyamatos önreflexiót, amelyek képtelenek időben reagálni a technokulturális változásokra, mi sem áll távolabb tőlük, mint a demokratikus kulturális piacokon való helytállás képessége. (Nem is tudnak mit kezdeni az olyan divatokkal, mint a múzeummarketing, melynek prófétája a Kreatív című lapban - arrogánsan és   a teljes cikk

Mindenben igazat adok neki. Hozzátéve, Péter talán egyet felejtett el - elképesztő tudása és tájékozottsága magasából -, hogy nálunk is létrejöttek, létrejönnek dolgok. Csak hát szokványosan félfeudális - haveri alapon, lehetetlenségek közepette, bicebócán. Ez van. Evvel éltük túl a kádárrendszert is. Reménynek ennyi.

--- 2011. május 6., péntek ---

Beléptem az ajtón, akkor tette be az öregúr szekrényembe dzsekijét. Rámutattam az ajtón lévő képemre, és távozásra szólítottam fel :-). Kipakkolt, és jobbra el. Majd ijedten mutatott új szekrényére, ez meg az Övé?

Reggel, a hatos megállójában, Gáborral. F/2011/126

Délben baráti telefon, a május 20.-i Virág Judit Galéria aukcióra beadták egy régi képemet, Műterem kontraszt nélkül - A/96/55, 60 centis, 1996-97, 400 ezerről indul. Telefon/2 a Galériának, újrafotóznám. Azonnal be, kép keretből ki, a járda szélén fotó, filctollal keretrestaurálás, új képakasztó cédula. Egyeztettük, a katalógusba megint elfelejtették a képcímbe az opuszszámot beírni. - A kép hátán egy húszcentis szám, azt beírtuk. - És a címet honnét olvasták ki. Ugyanis két idézőjel között ott van..? - Ja, tényleg, majd legközelebb.
És egyben egy utolsó kérdés V. Judithoz lappangó ikonfalam ügyében, amit tavaly aukcionáltak, 2,8 millióért. Pannoncolor műterem - A/10/36. Hogy hova került. A Galéria nem mondhatja meg. Egy kérő levelemet továbbították az új tulajdonosnak. No reakció. Akkor dedikáltam egy könyvet, amiben egy újabb levél, továbbították: fontos képem, ha nevét megadná - bizalmasan kezelem -, cserébe ajándékoznék neki egy képemet. No reakció/2. A gyűjtő adóhivataltól vagy betörőktől, netán válirajongóktól félhet. Bennem s/nem bízik meg. Kétség kívül, fürdőhelyet nem lehet normális vendégekre bazírozni. Most itt tartunk. A Galéria ígérete, ha jövőre megkapom az Ernst Múzeumot, vagy a Műcsarnokt, a képet kölcsönbe megszerzik nekem, nyugodjak meg. Miért nyugodjak meg?

--- 2011. május 7., szombat ---

Margit híd - F/2011/125

A napokban befejezettek. Igyekeztem, (általam kedvelten igen-) unalmas képek. A legkérdésesebb - minőségileg - a 13-as. Az idei eddig nem tűnik egy erős évnek. Vadas Ernő nekem - 16 éves voltam -, Édes fiam, ha az ember egy évben egy jó képet csinál, az már egy jó év.

Tapintatos műterem - A/11/05	Párás műterem - A/11/08	Áprilisi műterem - A/11/11	Méla műterem - A/11/13	Álmatag műterem - A/11/15

--- 2011. május 8., vasárnap ---

Tegnap délután a Millennium Parkban, a napon Nemeskürty Requiem egy hadseregért. Deprimáló. Egyébként amíg olvasgattam, mellettem az ifjúság fölépített egy várost. Egy új világot. F/2011/127

Deske, írod a blogban: ...Az idei eddig nem tűnik egy erős évnek..., szerintem az A/11/05-ös igen jó mű volna, ha nem lenne rajta a festőállvány. Z.

Engem a szőnyeg is zavar :-) d.

Épp békésen tolom lefelé a gatyámat, mikor vörös fejjel mellém lép történész barátunk, látszik, nagyon dühös rám; indignálódva megkérdezi: -Te mit szólnál ehhez, jó, te ferences indíttatású vagy, hogy mindenkinek meg kell bocsátani, de mégis. Ez most derült ki. Esze Tamás, neves Rákóczy-kutató történész, evangélikus püspök, 1950-ig tábori főlelkész, antifasiszta ellenálló. A nyolcvanas években halt meg, köztiszteletben. A Levéltárból ezerszámra lopta a kéziratokat, majd később tucatjával ajándékozta el másüvé, valami tíz helyre. -Ilyenek ezek az evangélikusok, mondtam áthidalólag, de nem nevetett. -Milyen példát ad ez? -Én 1960-ban antikvár eladótanuló voltam a Váci utcában. Bejött hozzánk a szemközti egyetemről egy öreg prof szatyor könyvvel, hogy én ezeket innét loptam. Megtudta, hogy a leltárhiányt nekünk meg kell fizetni.
Történész barátunkat ez sem nyugtatta meg.

Hétfőn két fontos mondatot kell mondanom valakinek. Negyedik napja formálgatom, keresem; mára megvan.

12:27
Vasárnapi séta a Hármashatár-hegyen, alig esőben. Mesélem a püspök úrnak írt levelemet szentségimádás ügyében; hogy két dolgot kérek, de ha ezt nem lehet, akkor legalább... Robi szerint így kellett volna; kérem boldoggá avatásomat és... de legalább az egyiket.

21:25
Gyurka telefonált - mindenütt szerepelsz -, a Pintér aukcióra beadták két kollázsom, mindkét munka 120 ezerről indul.
1980-asok, Kecskeméten készültek. Akkor először együtt Szüts-csel, az Alkotóházban.
1981. A Képcsarnoknak adtam el őket, 1600 - 1600 forintért.
1987. jan. utána kerestettem, a pesterzsébeti központi raktárban voltak.
1989. okt. a Csontváry-teremben árulják őket, 8300-ért.
1994. okt. a Körmendi Galéria árulja 45 ezerért.
Aukció: Pintér Galéria, Falk Miksa 10., május 12.

A képek mezei-, síma üveg mögött tartós fényben tönkre fognak menni. Úgy kell kezelni őket, mint a grafikákat, fotókat. 

Ünnep előtt - B/80/11 11,8x12,6 cm, 1980	Kamaszlány - B/80/41 11,4x14,5 cm, 1980

--- 2011. május 9., hétfő ---

Egy bonyolult nap.
1. Gábornak beszkenneltem egy neki írt Steinbeck- dedikációt. 1963; egy Lenin körúti könyvesboltban történt meg a dolog. Nagyon büszke rá. Akkor látott először filctollat.
2. Zsófinál Dunakeszin. Beszélgetésünk csak addig tér ki a medréből, míg megeteti a papírvattával letakart párnapos rozsdafarkú-madár fiókáit. Tücsöktár egy befőttesüvegben. Élő tücsköt nem adhat, mert kirághatják a madár gyomrát. Mondom, csipesszel nyomd szét a fejét. De attól undorodik. Úgyhogy vizespohárba fullasztja, ennek előnye hogy a tücsöktüdő tele lesz vízzel, nem kell annyit itatni a madarakat.
3. Harmadik telefon a Pázmány Egyetem Práter utcai Informatikai rész igazgatónőjével. Eldőlt, nekik sem kell ajándékba a B/03/08-as Keresztút grafikám. Pedig leginkább műveltebb ifjúság lenne alkalmas befogadására. Próbálkozom tovább, még nem tudom, merre. L.: úgy látszik a keresztutadnak is megvan a maga keresztútja.
4. Telefon az Érseki Palotába. Persze hogy kész az betegáldoztatási igazolvány, nem várom meg a postázást, föl érte a Várba. És beadom még egy pecsétért a plébániára.
5. Tamás István vagy tíz éve meghalt, nem tudom megkérdezni tőle, melyik öregkori Tatay-írástól volt annyira elbűvölve. Próbálkozom. Ma - bookline.hu - megjött egy kaposvári antikváriumból A szezon vége. Állítólag ezek novellák. A Margit körút 3-ban vettem át.
6. Este rekonstruáltam régi áldoztatási imakészletemet. Újra szükség lesz rá. A bakonybéli bencések szedték össze számomra. Pázmány Péter, Nagy Szent Vazul, Aranyszájú Szent János. aldoz-3   aldoz-4   aldoz-5   aldoz-6   aldoz-7   aldoz-8
7. Arra az esti kiállításmegnyitóra már sajna nem megyek el. És még az imákat is be kell tenni az adatbázisba. Szerző: Damaszkuszi Szent János - Címzett - Megjelenés helye - Megjelenés ideje - URL - Oldalszám...
8. És ma elhangzott az a négy napig formált fontos két mondat, egyelőre lebegő eredménnyel.
9. Még el kéne mosogatni a vasárnapi ebéd romjait.

--- 2011. május 10., kedd ---

Ó, az anyai ösztön! Kata a hivatalos ebédemhez tartozó csokoládémázas piskótám felét a váratlanul hazánkba látogató fiúnknak adta. Feleségi ösztön nincs? El is kezdek fogyókúrázni.

Még a tegnaphoz. Félbeteg T-vel telefonon távbeszélgetve illusztrációképpen bejátszottam neki PC-ről Somlyó versét - Mese a költőről - a művészet szabadságáról. Éa a szintén fontos Illyés-vers, ugyanerről - Óda a törvényhozóhoz - Tersánszky 80. szülnapjára. Mindkettőt Latinovits mondja.

- Jónapot kívánok. Váli Dezsőt keresem.
- Én vagyok. Parancsoljon.
- Cégünk kisorsolta az Ön nevét, meghívjuk ünnepségünkre, ahol Ön egy értékes ajándékot vehet át. Ezen túlmenően egy jutalomsorsoláson is részt vesz.
- Mi az ajándék?
- Hatvan cikkből áll a készlet, pontosan nem tudom megmondani. Konyhai felszerelések.
- Köszönöm nem tartok rá igényt.
- Ha szabad kérdeznem miért nem?
- Amire szükségünk van, avval rendelkezünk.
- Sajnálom, a viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

Ez és ilyen párbeszédek egy ideig. Később egyszerűen lecsaptam a kagylót. De hát emberek, sőt dolgozók ők is, elszégyelltem magam. Ma a helyzetfölismerés pillanatában azt mondom, elnézést, és leteszem.

--- 2011. május 11., szerda ---

Tarr filmje, a Torinói ló.

Az anekdota szerint 1889-ben, az akkor 45 éves Friedrich Nietzsche álmai városában, Torinóban meglátott egy lovat, melyet gazdája kíméletet nem ismerve ütött-vágott. A filozófus könnyek között borult az állat nyakába, majd a részvéttől remegve összecsuklott, és napokig eszméletlenül hevert. 1900-ban bekövetkezett haláláig nem nyerte vissza elméje világosságát. Ez a történet indította Tarr Béla rendezőt A torinói ló című film megalkotására, mellyel a nemrég zárult 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének nagydíját nyerte el.
A Screen kritikájából: hat napban, hat fejezetben egy fordított teremtéstörténetet mesél el - éppen csak a hetedik napból hiányzik isten, hogy befejezze művét.

Nem vagyok hiteles; nem szeretek-, és nem vagyok alkalmas moziba járni. Végigültem. Nagyszabású vízió, talán nem is fogom elfelejteni. A maga gondolkodásában szinte hibátlan. Csak néhány mondat hangzik el, az is fölösleges. A néni csúnya, ez jó; a haja túl szép. A két beékelt epizód más szereplőkkel: fölösleges. A háttérhang és a repetitív háttérzene zseniális. Fekete-fehér film; gyönyörű állóképek sorozata.
Mint Camus Közönye, a teljeskörű egzisztencializmus rajza, számomra. Ezen túl nem tudom, mit akar mondani. Talán így: van, mint egy ametisztkristály az asztalon.

Gábor küldte:

Bertha Bulcsú: Az aranykerék. Az amerikai típusú piacgazdaságok a tömegemberre építenek, azokra, akik nem szeretnek gondolkodni, kényelmesek, s elhiszik, hogy az igénytelenségük igényesség. Számukra hozta létre a pénzvilág a gyorsbüféket, ahol megbízhatóan íztelen minden, a szálloda láncokat, ahol minden szobában ugyanott van a villanykapcsoló, azonosan működnek a csapok, ventilátorok, egyformák a szagok, illatok, s a nők is, akiket el lehet csípni a hallban várakozva… A régi Európa ennek pontosan az ellenkezője volt…
A pénzvilágnak nincs szüksége olyan emberekre, akik válogatnak, elüldögélnek a kocsmákban, fitymálják a borokat, a buta politikusok parlamenti makogásait. Ezeket minden országban, ahova beengedték őket vagy erőszakosan behatoltak, azonnal megkezdik átgyúrni, megfélemlíteni, kirostálni. A régi kocsmárosokat megszorítják, hamis kölcsönökkel, kamatokkal megbuktatják, üzletüket bezárták…Vagy megeszed piszok magyar a hamburgerünket, vagy megdöglesz!
…Néhány megvett szociológustól tudjuk, ogy a modern ember rohan... Ez egyike az ezredvég nagy hazugságainak. Nincs modern ember, csak manipulált ember van. Ha akar, a manipulált ember is ráér. Nyugodtan beülhet a vendéglőbe, s a gyors hamburger helyett tejfölös csirke paprikást ehet nokedlival, ecetes salátával…

Nincs is annál jobb mulatság, mint a jelen dolgain sopánkodni... Mondom én.

Ezt magyarázza meg nekem valaki. Festem az A/11/15-öt, veszem a tubust, hogy kinyomok egy kis titánfehéret, és erről eszembe jut, hogy Usztyinov marsall. Semmit nem tudok róla, azon túl, hogy volt. Nem is érdekel.

21:20 A befutott legracionálisabb válasz: fehér... hó... hideg... oroszok... E.

23:56 Talán rá gondoltál? Webalbumok Dimitri Ustinov Képgalériája. T.

--- 2011. május 12., csütörtök ---

Szorongattatásában mellette állok, mondja Isten; én akkor szorongatás helyett mi mást keressek? Inkább akarlak ölelni, Uram, a gyötrelemben, és veled lenni a tüzes kemencében, mint nélküled élni akár a mennyben is. Miért remegjünk hát, miért késlekedjünk, miért meneküljünk ettől a kemencétől? Szt. Bernát

Győr Városi Művészeti Múzeum
Grasl Bernadett igazgató

Kedves Igazgatónő!

Reggel a Lukács uszodában szóltak, olvasták, holnapután kiállításom nyílik a Múzeumban. Ha a hír igaz, kérném a műtárgylistát megküldeni. (Fotóknál is teljes címet kérnék, amiben az opuszszám is benne van, csak avval beazonosíthatóak a képeim. A képcédulán is így kérném kiírni.)
És egy kérdés, hol, melyik épületben lesz?
2011.5.12.
Szívélyes üdvözlettel: vd.

Lukács odafelé ezt láttam F/2011/131, hazafelé pedig ezt itt. F/20111/130

Lukács-odafelé ezt láttam Járda - F/2011/131, hazafelé pedig ezt itt. Hajléktalan - F/2011/130
További rangemelkedés az uszodában: a kekszosztó Gyuri bácsi megkérdezett, szeretem-e. Mert akkor nekem a jövő héten hoz pászkát, igazi kósert, ami kötelezően tizennyolc perc alatt van elkészítve. Izraeli, itthon már nem érdemes sütni.
Aczél Endre a mai Népszabadságban: Az amerikaiak bemérték, és úgy találták, Oszama bin Laden operítív értelemben béna kacsa. Ezért ölték meg. Presztizsokok. Ha fontos még, életben hagyják, és így merénylettervek tömegéhez jutnak hozzá.

Ludwig múzemi körlevélből:

A háború alatt egy brit kormányülésen egy miniszter azzal állt elő, hogy a hadiállapotra tekintettel nullázzák le a kulturális kiadásokat, és a felszabaduló összeget fordítsák fegyverekre. Mire Churchill így válaszolt: „Rendben, de akkor miért is harcolunk?”

--- 2011. május 13., péntek ---

1717-ben, egy Belgrád melletti csatában egy öthónapos mopsz kutya elvesztette gazdáját, Károly Ágostot, Württemberg hercegét. Mit lehet tenni ilyenkor. Hazament Württenbergbe, tizenegy nap alatt. 1300 kilométer. A hűség példájaként bekerült a város címerébe, szobrot kapott és ódát is írtak róla. 15 évet élt. - mesélte történész barátunk, öltözködés közben. Hozzátette, amit nála komolyan lehet venni, a történet hiteles.
Hazafelé a tömött villamoson Gáborral csevegünk, mikor észrevettem. Paparazzo felvétel egy házivarrott vászonszatyor részletéről. A borsószemek gyöngyből. A hölgy később megmutatta, volt ott még egy kicsírázófélben lévő hagyma is; fontosnak tartotta rávarrni, az minden levesbe jó. Később kiderült, Lukácsos, ő is. És még el sem kezdődött a nap.

11:17

Kedves Dezső, örömmel értesítem, hogy a Váli-monográfia a mai naptól olvasható a MEK-ben.

Köszönettel.
Góczán Andrea
Országos Széchényi Könyvtár
MEK-könyvtáros

Ez volt az utolsó. És akkor örömömben itt a többi is:

DESKE.HU / LEVELEK LE MEUX-BE http://mek.oszk.hu/07600/07634/
VÁLI monográfia http://mek.oszk.hu/09400/09494
B. NAPLÓ http://mek.oszk.hu/07600/07633/
C. NAPLÓ 1958-1992 http://mek.oszk.hu/08900/08972/
F. NAPLÓ http://mek.oszk.hu/07600/07632/
ZSIDÓ TEMETŐK http://mek.oszk.hu/07600/07640/
DESKE.HU hangoskönyv http://mek.oszk.hu/08800/08839/
VÁLI-OEUVRE / honlap http://oszk.hu/deske
OSZK TÁRLAT festm., grafika, fotó http://keptar.oszk.hu/html/gyujtemeny.html

Ezek után nekem már csak nagyon szép képeket szabad csinálnom.

A ma délelőtt csinált kép úgy javulgatott, hogy kis szín bele, meg levágtam belőle tíz centit. A/11/15

13:37 Egy tömör mail:

A/11/15.
Csezd meg. :-(
F.

19:58
A fenti dorgálás egy női hölgytől érkezett, kaptam is össze magam, lemostam a képet, aztán még egyebek is, már az alkonyatban. Mert előtte két óra a Margitszigeten, biciklivel. A padomon ültek, hát kettővel arrébb. Édes napsütés, édes szöveg immár Tatay Sándortól, hát megtaláltam. Illetve nem biztos, hogy AZT, amit Tamás István emleget, de valami nagyon jót. Kései szüret. Képtelenség kideríteni, miről locsog össze-vissza, de végig a badacsonyi szőlője táján, és móraferences, szentferences szelídséggel. Fák, tehenek, borok, madarak, szomszédok. Tündéri.

Kedves Dezső! Nagyon örülök a találkozásnak. Erős hangulata/atmoszférája van a műtermének. Gondolkodtam rajta, hogy vajon mi lehet a varázs, de nem tudom. Nem lehet megmagyararázni. Talán az a sokféle fehér és szürke, ahogy a levegőben összpontosul, meg ahogy a képeken levő tér az alkotás terében van otthon. Tényleg.... megfoghatatlan [...]
S.

--- 2011. május 14., szombat ---

A Margit híd alatt uszály hatalmas vasroncsokkal rakottan, úgy tűnik, a híd bontott darabjai lehetnek. F/2011/132

A Győrben most kiállított képek listáját már megkaptam, ezek helyükön, a KIÁLLÍTÁSAIM között. A fotók később érkeznek, az illetékes szabadságon van. Tehát NAPOLEON HÁZ

--- 2011. május 15., vasárnap ---

Az A/11/15, mára virradóra. Folyamodtam női hölgy dorgálómhoz, reménykedve:

És most, he?! d.

A tér gyönyörű. A sárga idegen jövevény. Még benn sincs a térben. Ha ködös, opálos, csak alig több? F.

Kata céduláján reggel, hogy hozzak oregánót is. Ez valami nagy hülyeség lehet. Bár mellette szól, hogy zengzetes szó. Délelőtt onokákkal Szemlőhegyi barlang, F/2011/133, délután kis A/11/15. Aztán este lett.

--- 2011. május 16., hétfő ---

Délután megbeszélés a ferences plébános atyával; döntött. A megújított érseki betegáldoztatási engedélyem birtokában a Fiorettiben szentségimádást hetente, közösségáldoztatást egyelőre kéthavonta engedélyez. Úgy lesz.
Két levelemet küldte ma vissza Vasbányai Ferenc / Zebi-, valahai gimnáziumi osztályfőnököm. (1960-ban érettségiztetett.):

Ebben főiskolai felvételimről értesítem, 1962, (az egri Ped. Főiskolára is fölvettek), a másik levél egy freskó-szekkó csinálás kapcsán, 1972. A Miskolci Múzeum akkori igazgatója adott lehetőséget, az épület 5,5 méter belmagasságú lépcsőfordulójába valamit csinálni. Farostra, porfestékre is kaptam pénzt. Leutaztunk Katával. Ahogy emlékszem, első nap lemez vásárlás, második nap pannó festés a földre fektetett lemezeken, zokniban mászkálva, harmadik nap lakkozás, negyedik nap a lemezek hátsó merevítésének fölszögelése. Itt egy kis találmányom; a négyből két léc hátul túlnyúlt, be a másik lemez alá, így összekapaszkodva síkban maradtak a táblák. A képtár kapuja - A/72/14. Néhány hét múlva értesítettek, kiszáll a lektorátusi zsűri. Pofátlanul nem utaztam le. Le is vétették a munkát. Aztán így évekig itthon az előszobában, élére állítva a tíz tábla. Majd tanácsolták, és levél Miskolc megye párttitkárának, Grósz elvtársnak, hogy valahova oda szeretném ajándékozni. A miskolci 3. sz. általános iskolába került, talán még ma is ott van. A 81-es műcsarnoki kiállításomon szerepelt.
Sugár Gyuszi barátom és mesterem tanácsára előtte egy hét felkészítő-tréning. Minden reggel fél óra eszközkarbantartás, ezt feltétlen üdvösnek ítélte. A végén már kínomban a tubuskupakok belsejét tisztogattam. Utána másfél óra alatt befejezni egy olajképet. Megtettem, az utolsó a pannó meglehetősen pontos terve volt.
A sajószentpéteri templom freskó-szekkója pedig a köv. hét munkája volt. A helyi plébános meghívása. Szó volt róla, igen örülnék, ha végre lemeszelnék. Csak nagyon gyatra fekete-fehér fotóm van róla. Apokalipszis - A/72/15  A templom minden falmezejét más festette ki, úgy tudom, Kondor és Berki Viola munkái is.

--- 2011. május 17., kedd ---

Hát ezt a szekkómat már nem fogják levakarni. Ajvé. Tudakozó - különleges tudakozó - Sajószentpéter plébánia - Igen, megvannak a freskók... - Ha már beszélünk, bocsánat, nem fotózá le? - Nagyon szívesen. - Harminc éve a hívek le akarták volna meszeltetni, mégis megmaradt? - Öt éve vagyok itt plébános, akkor hallottam erről. De a hívek nagyon ragaszkodnak hozzá. A Műemlékhivatal is levédte...
És keresem a miskolci 3. számú általános iskolát a Széchényi út 52-ben, de ott olyasmi nincs: Miskolc.hu - Polgármesteri Hivatal - Oktatási osztály - egy ötméteres kép, nem emlékszik rá valaki? - pássz.
Miskolci iskola, középütt üveggel fedett udvar, vagy inkább aula. Most mail az Oktatási Osztálynak, fotóval. Hátha. Netán egy miskolci őshonos...?!

Úgy tűnik, kedves múzeumigazgatómnak tényleg kedve van e járdákból kiállítást csinálni. Úgyhogy és mindenesetre én ma is, egy kicsit: F/2011/135 valamint F/2011/136.

--- 2011. május 18., szerda ---

10:39
A mai reggel. Az alig-alig bírt nyolcszáz méter után az utolsó kétszáz valamivel könnyebb, és ez reményre ad okot. Az öltözőben történészprofesszorunk borongásai Somogyi Győző honvédviseleti szakrajzai fölött. Így néz ki egy ló?! Tud ez az ember rajzolni?! Utána negyed órán át élveztem Béla kabinos előadását a gyalogsági-, taposó-, és tankaknák alkotóelemeiről - kétszer 7,5 deka trotil, rézlemez, ólomlemez, acélrugó -, összeszereléséről és telepítéséről. A hasoncsúszva aknakeresésről. Csillogott a szeme, gesztikulált, újságszélre rajzolt. Aztán hazafelé a Lukács-parkban, fák alatt, árnyékban, padon üldögélve eszegettem az imént ajándékba kapott kóser maceszt, elébb egyedül, majd két-, utóbb tizenhét galambbal, végül váratlan fordulattal egy varjúval közösen. Addig a galambok udvarias félkörben, másfél méterre. Itthon nagy bajt hárítottam el, negyvenéves derékszíjam egy helyen szakadna. Nagyon összeszoktunk. Elő a BŐR feliratú dobozt és a nittes poharat, kiváltottam a halni készülő szakaszt. Amúgy reggeltől olyan fáradt, fordulnék le a székről. Il faut imaginer Sisyphe heureux; boldognak kell képzelnünk Sziszifuszt. Még a májusi menzaebédet ki kell fizetni.

13:12 Telefon N. asszonynak; nem tudja-e a Camus-idézetet szó szerint. Tudja. És vasárnap meghalt a férje. - Katolikus volt? - Igen. - Akkor a tisztulás idejét átugorva ma fölküldöm a boldog Istenlátásra. Teljes búcsút mondok érte. - Köszönöm.

18:06; megtörtént, Sándor megérkezett.

Az Egyháznak Krisztustól kapott oldó és kötő hatalma lehetőséget ad arra, hogy minden hátralévő büntetést elengedjen. A búcsú nem a földi jogrendbe tartozik, hanem kegyelmi ajándék, mely Isten előtt hatályos, és az örök életre szól. A Pápa engedélyezte katolikus hívők számára.
A teljes búcsú feltételei: / gyónás / áldozás, ez lehetőleg a búcsú elnyerésének napján / szándék a tettre / mentesség még a bocsánatos bűnhöz való ragaszkodástól is / valami imádság a Szentatya szándékára / valamint pld. fél órás szentségimádás, félórás jámbor szentírásolvasás, templomi keresztút elvégzése.
A búcsú továbbadható a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek.

Apostoli Szentszék, Enchiridion Indulgentiarum. A búcsúkra vonatkozó (megváltoztatott) tanítás érvényes 1968. június 15-óta.

18:41 Vacsora: snidlinges kenőmájas, kóser pászkával.

21:35 Az esti imatalálkozón kértük az Urat, hogy cserébe a fenti szívességért (a számunkra ismeretlen) szent Sándor legyen állandó égi közbenjárónk. (Aki az égben van, azt ugyanis szentként tiszteli az Egyház.) Persze őt is illik majd megkérni; nem imában-, fohászban. Érte imádkozni immár fölösleges.

--- 2011. május 20., péntek ---

05:51 Most küldék./vicc-1. Az ellenség hangja, de/és nagyon jó. "Négymadár" jegyzi. FÉNY FÉNY

08:40 Piroskaunoka (2002) lét-, és önmeghatározási kísérlete. piri-laba.jpg

Deske! "mentesség még a bocsánatos bűnhöz való ragaszkodástól is" Kovács Gábor atya mondja: "A teljes búcsú az akarat teljes helyreállítását jelenti, vagyis minden rendetlen ragaszkodás felszámolását is. Ennek majdnem mindig legyőzhetetlen akadályai vannak bennünk. Vagyis csupán részleges búcsúkat nyerünk."
E.

A pápai döntés aligha tartalmaz kelepcét. Belátom, ilyen fokú ajándékot nehéz elhinni, ezt üzenem K. atyának is.
d.

Álmomban hároméves kölyköm jött felém, két felnőtt fogta egy-egy kezét, ő épp fölérte őket. Mindhárman mosolyogtak, valami kellemes tevékenységből jövet. Jöttek, elhaladtak közelemben, majd távolodtak, további vidám dolgok irányába. Bánatosra ébredtem.

10:39 Véletlen a mai Népszabadság vicc is nagyon jó /vicc-2. Persze Marabu. Akkor, nem állom meg, ide még egy csúcs tőle /vicc-3. Marabu-10-3-11.jpg

11:30 A mai képpel így állok, mutatom. A/11/12.
És most be a Műcsarnokba, XXI. Debreceni Országos Nyári Tárlat, képbeadás.
Tűnődtem, mit vigyek.
Nincs most kedvem a nagy méretekkel,
feltűnőségekkel versenyezni,
amennyiben netán ez verseny lenne.
Illetve van tét, elég rég kaptam ott díjat.
Hívták a mikrofonhoz Váli Dezső szobrászművészt.
A mostani fődíj - szegény a csapat - 400 ezer.
Azt ilyen kicsi képre eleve nem adnak.
(A kép a dupláját éri.)
Eszemben jár az a pici Anna Margit-kép
valamelyik Országos Tárlaton vagy harminc éve,
a Műcsarnok jobboldali középső mellékteremben,
valahol megbújva a többi között.
Kiragyogott.
Tehát kicsit adok be, negyvencentiset.
Tétova műterem - A/08/53, 2008-2011.
És ezt lehet metróval vinni.
Előny.

16:09 Máris megérte a Debrecen-beadás. Benéztem a Műcsárádba előlről is. Megdöbentem. Nagyszerű. Mindegy, hogy a képeken mi van. Így rendezni tárlatot én nem mertem volna. Eddig. Két fotó, a többi is ilyen, ez a főterem: műcsarnok-1    műcsarnok-2

Deske, szeretem ez a Tétova műtermet... csak ez a keret ne lenne... nem is értem... ez a csicsa, bocs, de nem jó... Igy nem lesz dij, elviszi a keret a szemet... S.

Nem áll a véleményével egyedül… Én szeretem, egy nagy művésznek is lehetnek téveszméi. d.

Deske, a mai képből (A/11/12) a szőnyeget az állvány mögül kiszedném, úgy szerintem sokkal jobb. K.

A porszívózás időtartamára feltétlen. d.

--- 2011. május 21., szombat ---

Egy reggeli vonattal le Győrbe, megnézni magamat. Mégis, nyolcvankét műtárgy. Hárman már biztos láttuk a kiállítást, Péter az uszodából, én, és a jegyszedő. Aki átballag a kulccsal, kinyitni az érdeklődőknek, ha valaki jelentkezik. Valamint a Népszabadság kritikusa jelezte a Múzeumnak, hogy megnézi az anyagot. Honnét tud róla?!
Kiderült az elcsúszás oka. Rendszeresen csinálnak kiállításokat a Múzeum anyagából, ezt nem is igen verik dobra. Hogy ezt most érdemes lett volna, elfelejthették.
Nagyon rendes kis kiállítás. Illetve nem is kicsi, két jó nagy terem, meg két kisebb. 30 kép, 38 fotó, és az egyik keresztút-sorozat. Jó anyag. Bejött ez a gondolat, hogy sok képet adok egy helyre, vagyis ide. Hogy három ládában a teljes fotókiállításomat is. Öt fotó ezek közül most is Kelet-Európában kering, vándorkiállításon.
Délután megcsináltam az egészet megnézhetősre: GYŐR-NAPOLEON-HÁZ Még a szereplésnaplóba kell mindet beírni...

--- 2011. május 22., vasárnap ---

Nyolc év után újra Janikovszky Éva apróka gyerekkönyve, A nagy zuhé. Megismétlem, remekmű.

--- 2011. május 23., hétfő ---

Tökéletes! ajándék mára. Most küldék: http://mek.niif.hu/05300/05313/mp3/,  Strindberg Egyedül kötete az OSzK. hangoskönyvtárában. 2006-ban csinálták meg. Ez alighanem a farvizemen került képbe. Mégiscsak el fog terjedni valamellyest a honi köztudatban. Két emberről tudok az országban, aki ezt a művet ismerte, amikor elkezdtem vele kiadóknál kilincselni megjelentetéséért. Tizenhat évig. Példányom sokfelé feküdt el, egyik igazgatónál egy évre el is kallódott. '96-ban aztán a kiadóm megcsinálta, váratlanul az én illusztrációimmal, ezer példányban; ötszázat rögtön le kellett adni a svéd követségnek, akikhez sponzorálásért folyamodtunk. Angolul? meséltem el a könyvet az atassének, aki csakugyan kedvet kapott hozzá. Húszévesen e könyvből tanultam, hogyan kell megöregedeni.
(Persze nálam meg elolvasható, a KÖNYVEK-nél.)

Méjreható változás a honlap szerkezetében, mert egy rokoni beszélgetés kapcsán észbevettem, nagybáty ősöm 1860 - körüli hosszú-hosszú szabadkai naplója megtalálhatatlan a tízezer naplóoldal között. Így az ÉLETRAJZ menűtétel átalakult ÉLETRAJZ - ŐSÖK-re. S akkor ezt ide, a másik nagybátyámhoz írt Kossuth-levéllel együtt. Az átíráshoz sikerült a betűket levadásznom: Ă©letrajz - Ĺ‘sök

--- 2011. május 24., kedd ---

Még a tegnapi Strindberg-témához. Tőle tanultam a magányosság méltóságát is. Mindenki magányos valamellyest, szükségszerűen. De nem nem egyforma mértékkel és értékkel.

M. zárójelben megjegyezte, hogy ő tulajdonképpen lusta. Elámultam egy pillanatra. Magasabbrendű ember. Legalábbis biztosan többet tud az élet lényegéről, mint én. Hogy nem a puszta rohanás.

Táblázatcsinálás közben tán öt erős csattanás, kinézek. Hogy csinálták, nem tudom. A legtávolabbi, keresztbe fekete autó is ugyanabba az ütközésszériába tartozik, mint ez a közelebbi fehér, ami visszafordulva áll, félig a sínen. Itt nem a cammogás esete foroghatott fenn, mert az autótető, ami a sínek között, igen messze röpült. Öt vagy hat kocsi totálkáros. A biztosító azt fogja mondani, hogy követési távolság, megengedett sebesség. A mentősök lazán mozogtak, ez jó jel. Aztán folytattam a tablázatot.

--- 2011. május 25., szerda ---

Kész, adatbázisba-, rendbe itthoni fotóim maradékát is. Két teljesen elfelejtett, gondosan becsomagolt komplett fotókiállítást is találtam a nagy mappában, egyébként a helyén. Van vagy 100 eredeti fotó a C. naplóban, az OSZK-ban, azt is.
Rózsa Gyula cikke a győri kiállításról. Technikailag kissé följavítottam, látni az említett képeket.

...lassan évtizedek óta kizárólagosan műteremfestő, vagy kizárólagosan annak látszik, és szögezzük le mindjárt az elején, hogy minimum megunhatatlan. Ha jól számoltam, huszonkét olyan vásznát állította most egymás mellé a győri képtár, amelyet tulajdonol
     a cikk

Ez a nyári ing hordhatatlan, hogy nincs zsebe, abban tartanám a fotógépet. Este: ja, csak kifordítva vettem föl.

--- 2011. május 26., csütörtök ---

Szent Béda szerzetes (673-735) halála előtt "Van néhány értékes dolgom a fiókomban: bors, zsebkendő és tömjén." - És gondoskodott szétosztásáról.

Szent Ágoston "Az egész emberi nemet jelenti az az ember, akit az úton félholtan fekve hagytak ott a rablók... ezért a Szent leszállt hozzánk..."

Ha belegondolunk, egyáltalán nem a vadvirágos rét, vagy a Tiziano-kép szép, hanem a mindenkori néző lelke.

10:19 A fotó-adatbázisba kell vagy kétezer helyre egy utasítást betenni. Reggel óta írom az xx betűket, a végén majd egyszerre cserélem. Most belealudtam a feladatba, az utolsó mezőbe 300 x-betű került.

Tegnap pihenésképp kifúrtam létra tetején, két ponton a nagyablak keretét. A lyukba drótot. Onnét keresztrúd lefüggesztve, általvetve rajta pokrócom. És létrejött, amit annyira szeretek, az ablakmező előtti édes félhomály. Felsővilágítású műtermekre jellemző ez a téri intimitás. Csak festéshez így kevés a fény, ezért a mobil szerkezet, ilyenkor a pokróc majd le. A fotón, nem tudom, mennyire érzékelhető ez a különös fényhatás. F/2011/146. Ünnep, már ritkán adódik ötlet környezetigazításra.
Amúgy a műteremablakból ezt látnám. F/2011/147  (De nem ezért smirgliztem le 1980. április 29-én.)

Deske, ez egy érdekes megközelités, tudnàd bövebben mondani: egy lusta ember miért magasabb rendü???
J.

Szia! Úgy gondolom, ők többet tudhatnak az Élet lényegéről, miszerint az nem cselekvés meg cselekvés. Egy pohár sör mellett nyármelegben, a kerti lugasban. Nyitott könyvvel ölükben, elmerengve. Sose leszek képes rá.
d.

--- 2011. május 27., péntek ---

Hogy a festés kifáraszt; rendben van. Hogy a mosogatás, az úszás-, rendben van. De hogy most az alvás is, ez már disznóság.

Deske, most jöttem meg Budaörsről... ma anyósom ügyei, aztán kiscsaládunk új jövevényének intézése; kisfiam egy gabonasiklót szeretne... terrárium szállítás stb... Nagyon sokat gondolkoztam magáról a könyve alatt, után, közben... hitéről és ahogy megéli, a művészetről, magányról, házasságról, szerelemről, gyerekekkel kapcsolatos teendőkről... gyorsan él... Azt gondolom, a szívnek időnként béke kell... az emésztés is, amig végigmegy bennünk, hat óra... Reggelente korán ébredek, a kávét ágyban iszom, kb. húsz perc... ez alapozza meg a napom, nem veszteség... ülök csendben, nézek ki az ablakon, és a leülepedett kuszaságok egyszercsak kitisztulnak... innentől kezdve minden gyorsan megy... Egész életemben azt mondták rólam, nagyon gyors vagyok... de ehhez kellenek a magányos látszólagos semmittevések...

Én húszévesen nem készültem az öregségre... a világot akartam megváltani, és pasikat hajkurásztam... azt gondolom jól tettem, bár nagyon tudatlan voltam... de hát hogyan másképp? Megéltem a koromat... most 60; kb. 35 évesen kezdtem Márait olvasni, ez 8 évig tartott, mindent elolvastam tőle... ma már nem kell, mert tőle tanultam meg az ember végeérhetetlen magányát... megtanultam, és időnként alkalmazni is tudom, de a vágyaim még mindig lázadnak...

Egész életemben - sajnos nem mindig jól, néha a mártíromság ruhájában - a szeretteimnek szerettem volna örömet nyújtani, aztán mikor nem jött visszacsatolás, meglehetősen otrombán és számonkérően viselkedtem. Anyám soha nem igy viselkedett... egyszer hóviharban feljött hozzánk a hegyre 7o évesen, hogy csinált mákosgubát, a férjem szereti, hozott neki. Ő igazi keresztény volt, bár nem járt templomba... egyszerűen élte azt az életet... nekem ő a példám. Csak nagyon silány változatát tudom ennek nyújtani, ezért küzdök is a lelkiismeretfurdalással...
Na, szép álmokat...
R.

Fotó hazafelé, a Bem utca sarkán F/2011/148. Az utolsó anyai tanácsok.

Győr, I. Nemzetközi Grafikai Biennálé, szeptemberben.
Rákérdeztem, a kiírás ellenére adhatok be munkát keretben.
Merthogy alapozott farostlemezre csináltam.
Amúgy megfelelek az elvárásnak: csupasz ceruzarajz,
festőszerrel helyenként kissé elmaszatolva.
Árnyékos műterem - A/11/26, 60 centis, idei.

"A díjazott művek pályaművek egy-egy példánya
a Városi Művészeti Múzeum
kortárs képzőművészeti gyűjteményét gazdagítja. "

Mai Népszabadság, második oldal, a politikai hírek között. <<Egy szibériai partmadár-faj, a hegyesfarkú partfutó kóborló példányát figyelték meg a hortobágyi madarászok. Ezzel a Magyarországon regisztrált madarak száma 404-re emelkedett. Ennek a fajnak ez az első bizonyított megfigyelése. A madárfaj elterjedési és fészkelési területe Északkelet-Szbéria tundráira korlátozódik.>>
Végre egy fontos hír. És örülni is lehet neki.

--- 2011. május 28., szombat ---

Belátom, sajátos megoldás. Lehet, valakinek ronda. Viszont működik.
Műteremajtóm kinyitva kényszeresen kitárulkozós.
Pedig helyzetének családunkban spontán jelzésszerepe is van. Meg amúgy is.
Egy kis macskakő javítja meg a helyzetet, nehezék, fenekén filccel, hogy ne karcoljon.
Szemescsavar és drótkapcsolat az ajtószárnnyal. Reggel restauráltam a készüléket.
De ha tud valaki jobbat–

Az ember lelkiállapotát Istenhez való viszonya határozza meg. (M. Carothers)
Pofán csap. Milyen egyszerű.

Uszoda.
- Rég láttam, kedves Éva.
- Járok én, csak újabban rendszertelenül.
- És nem sérül a lelke ettől?
Pillanatra elgondolkozott, pedig okos asszony.
- Már beleszoktam.

Húsz éve fejesugrás után fuldokláshatárig a víz alatt, a túlpart felé. És azóta próbálom kitalálni - napi egyetlen próbalehetőség -, mikor bírom tovább; ha nyugodt hosszú mozdulatok, vagy ha gyorsan. És nincs eredmény. Plusz-minusz másfél méter, hol így, hol úgy. Kb. 22 méter.

Válság, hogy lehetne saját lelkemet átlépni. Ez valami hörcsöghozzáállás is. Röhej. Karórám tökéletes, sőt szeretem, de múlt héten pici törés, karra többé nem tehető. Mindig rajtam volt, sok évig mértem vele úszásidőt, szólt a medjugorei-Máriajelenés imaidejében, meg fél tízkor este, hogy vége a munkának. Hogy iható a tea, megvolt a hat perc, kivenni a zacskót. Szokásos körülményesen vettem egy újat, húszezer, ami ráadásul G-SHOCK; ütésálló, ez való nekem. De mi legyen a régivel. Butácska és kancsal gesztussal már megpróbáltam egy hajléktalanra rátukmálni, hogy tán el tudná adni. [Másnap: kitettem egy lépcsőházi ablakpárkányra, ennek e házban hagyománya van, és nem is én kezdtem.]

Idei kecskemétieket befejeztem, fotóztam.

Andalúz műterem - A/11/12 és

Műterem - ködös világ - A/11/06

--- 2011. május 29., vasárnap ---

Tegnap reggel 5:40-től az ima furán, retrostílusban. Hirtelen kedv a 139. zsoltárra. Huszonhat éve, mikor ezt így elkezdtem, ágyam szélén ülve sokat az aranyos Károli-fordítást. <<Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, s a te jobbod fogna engem.>> Zsoltár ma is van, de más fordításban, a reggeli zsolozsma keretében. Tehát nem ebből a teljesen elkoszolódott öreg bibliámból. Jut eszembe, erről Strindberg is mesélt az Egyedül-ben:

Több, különböző korú bibliám van; és énnekem úgy rémlik, hogy nem ugyanaz van bennük; mintha eltérő volna az áramerősségük vagy az a képességük, hogy hatással legyenek rám. Az egyiknek, amely fekete kordovánbőrbe van kötve és a XVII. századból való Schwabacher-betűs nyomtatvány, példátlan az ereje. Valaha egy papi családé volt, amelynek nemzetségtáblája rajta van belül a könyv födelén. Mintha gyűlölet és harag halmozódott volna föl ebben a könyvben, amely egyebet nem is csinál, csak szid és büntet. Akárhogy forgatom is a lapjait, mindig Dávid vagy Jeremiás átkozódásai merednek rám belőle, de ezeket nem akarom olvasni, mert véleményem szerint keresztényietlenek. Például, mikor Jeremiás így imádkozik: Annakokáért az ő fijaikat vesd az éhségre, és hányd őket a szablyára, és legyenek az ő asszonynépeik özvegyek és árvák, és azoknak férjeik halálos halállal verettessenek meg [...]

De van egy másik bibliám is, arannyal préselt borjúbőrbe kötött, a XVIII. századból. Természetesen ugyanaz van benne, ami az előbbiben, de a tartalmát egészen másképp kínálja az embernek. Ez a könyv olyan, mintha regény volna, és többnyire a szebbik arcát fordítja felém; a papírosa is világosabb, a nyomása is derűsebb, és ez a könyv meghallgatja az embert, mint Jehova, mikor Mózes előterjesztésekkel meri háborgatni, mégpedig ugyancsak haragosakkal. Így például, mikor a nép újból morogni kezdett, Mózes, aki torkig volt mindennel, az Úrhoz fordul csaknem szemrehányóan: Avagy én tőlem fogantatott-é mind ez egész nép? avagy én szültem-é őtet, Jehova barátságosan felel a szemrehányásokra, és azt ajánlja Mózesnek, hogy válasszon ki...

--- 2011. május 30., hétfő ---

Mindíg éreztük titkon, de most végre! valaki meg is merte mondani. Kormos Kata, az MSZP szóvívője; a mai Népszabadság 2. oldalán:

Az MSZP felszólítja a Fideszt, hogy állítsa le embertelen kampányát, amellyel arra bíztatják a gyereküket vállalni nem akaró vagy nem tudó leendő szülőket: az abortusz helyett az örökbeadást válasszák

A magzatgyilkosság tilalma nemcsak isteni törvény. A magzatot a polgári jog is embernek kezeli. Például örökölhet.

Szia Deske! Szöveged úgy érthető, hogy mintha Kormos Kata mondaná meg az igazat...
T.

Muszáj erre válaszolnom?
d.

--- 2011. május 31., kedd ---

Informatikus munkatársammal befejeztük a FOTÓ fejezet rendbetételét. Megoldhatatlannak tűnt, hogy ha egy képnek öt példánya van, akkor is csak egyszer lássék, viszont a TULAJDONOS SZERINT-i keresésnél mind az öt példány/tulajdonos szerepeljen. Most végre látni, mi melyik múzeumban; Hidvégi barátomnál rengeteg, stb. És végül itthon! találtam egy eddig nem tudott képváltozatot - anyácskám falán volt -, a kékkúti szőlődombokról, F/83/04, 1983-ból.

Kedves Mária, bocs, hogy így, vendégség közepette beleszóltam. Ugyanis azt hiszem, végül is mindegy, és egyforma hatóerejű egy gyerek/unokahúg bármilyen stílusú nevelése. Csak ösztönösen föltolult bennem valami, tizenhat éves lánykát mások előtt is tíz évesnek kezelni, megalázni, hogy remélhetőleg köszön, stb. Hiszen semmi közöm hozzá. Bocs.
Örülök, hogy itt voltak. Megismételhető.
d

11:21 Vasárnap Piri unoka elsőáldozása Dunakeszin. Nem gondolva a gyerekekkel, egyebekkel, az atya a szentmisén jó hosszút prédikált. Anyácskám szokta mondani annó: az első öt perc Istené, a második az emberé, a harmadik az ördögé. Fegyelmezetlenségeink. Önszeretetünk. Rám úgy hatott, hogy mérlegelem, az ideiekből öt - tíz képet ki kéne dobni. Kezdem szétteregetni a műteremben.

12:25 Na, megvolt. 16 kép kidobva, igaz, ebből kettő tavalyi. Szépen kiterítettem őket, ahogy a vaddisznókat szokás hajtás után. Teljes hálám a plébános úrnak. Ritka nap, hogy megadatik a tiszta szem.
Tehát ma festmény élő: 1033, kidobtam össz 920-at. Vagyis selejt 47%.

A/10/32	A/10/45	A/11/05	A/11/06
A/11/07	A/11/08	A/11/09	A/11/11
A/11/14	A/11/15	A/11/16	A/11/17
A/11/18	A/11/19	A/11/22	A/11/27

Este a Bartók 32 Galériában Tölg-Molnár Zoli, Gaál József/Jocó, Gerber Pál és Böröcz András kamarakiállítása. Tölg: elfeketített esztétikus mintha?-fémlemezek, nem hallom (első kép). Gaál bőrből-szíjakból fejei - profi; Böröcz érdektelen formái ezúttal is millió összeragasztott ceruzából.

2011. május = 282182 = 4762/hó = 154/nap