előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 210. levél J.-nek, Le Meux-be / 2012. szeptember

--- 2012. szeptember 1., szombat ---

Volt egyszer Bécsben egy nyilvános pályázat, hogyan öltözzön föl feleségük az operába. A nyertes szerint: gyorsan. Az étkezéssel vagyok így. De ma. Minden valahai gasztronóm-cikizést visszavonok. Ha már annyira szeret engem az Artisjus, kértem egy darabot abból a sárga lyukas sajtból, úgy húsz deka körül. Gyönyörű, pimasz üregekkel tele. Megnéztem a címkéjét, MAASDAM, vagy mi; ijedten mondta az ismerős boltos asszonyka, drága és holland. Otthon beleharaptam. Rettenetesen finom. Pontosítva: kurvajó.
Héját is megettem. Pedig az kék-fehér volt.
Pedig többen próbáltak megtanítani a sajtkultúrára. Húsz éve, Párizsban is mindig azt választottam, ami a tálon a legközelebb volt. Robi barátom a vasárnaspi kirándulásokra még hozott is nekem valamiféléket. A kék szó jut eszembe, talán a sajt színe, vagy benne volt a termék nevében. Vagy egyik se. Aztán letett róla.

Zelktől tegnap ezt. Tök nem zavar, hogy Istent kis i-vel írja.

KEGYELEM
Sohase lép gyíkra csigára
soha egy föltámadt fűszálra
a földön járó isten lába
de vétkeinket eltapossa
mert vétkeinket megbocsájtja.

Ez ma reggel, Barsi Balázs OFM. (055.)

...mi a szabadság? Hogy egy változó világban mindig megtaláljuk a jót. Lehetőség, tenni a jót. És látjátok, itt van megmérgezve Európa. Egy sátáni szabadság-fogalmat ültettek az emberek agyába; ami neked tetszik, az az igazi. Nem az az igazi... Korunkra egyre jellemzőbb ez a nagy nyomorúság... hallgassatok bele a rádóba. Kerekasztal van, és mindenkinek egyszerre igaza van ebben a nagy szellemi liberalizmusban... Hazudnak. Szubjektív igazságok, hogy minden megszavazható. Nem szavazható meg...
Szabadságom van ahhoz, hogy más házassági képleteket találjak ki,
szabadságom van az euthanáziához,
szabadságom az abortuszhoz.
Nincs.
Átmentél a halálsávba.

Jézus nem azt mondta, hogy tiszteld a másságot. Hanem, hogy szeresd felebarátodat. Akkor is, ha tévedésben van.

21:12 Sosem voltam jó kémiából. Ki gondolta volna, ha a délről maradt kevéske csipős kolbászos sóletet beleöntöm a készülő vacsorai rántottába, az robbanókeveréket alkot. Nyolcvan - százcentis tömött lángoszlop csapott fel a serpenyő teljes átmérője terjedelmében. Szép volt. És nem akarta abbahagyni. Arra gondoltam, ez nem lesz jó a közeli fedős-kanalaspolc vonatkozásában. Rövid tűnődés után bele kellett az egészet fordítanom a mosogatóba. Szerencse, a két tojás még nem volt benne.
Kata holnap a Balatonról.

--- 2012. szeptember 2., vasárnap ---

05:12. Istenes költő lenne Zelk? Fura. Igaz, apja kántor a zsinagógában. Vagy tán egy kései találkozás, hiszen ezek már az utolsó-, kórházi időkből. Megjegyzem, itt már(?) nagy i-vel írja :

ESTE
Most fogja meg vagy most engedi el
kezem az Isten?

AKKOR
Már hallgat a szív. Fölhangosodnak
Isten léptei.

Deske, akkor szeresd felebarátodat, de ne tiszteld benne a másságot? Milyen szeretet az, amelyikben nincs tisztelet a szeretett lény iránt? H.

Tiszteld a másságot, vagyis a másságát, vagyis azt a dolgát, ami különbözik attól, amit helyesnek tartasz, követsz. Ha az hülyeség, tévedés vagy bűn, nem tisztelem. Az embert: igen. d.

--- 2012. szeptember 3., hétfő ---

06.35 Ihlet? Hogyne, létezik. Nálam tán négy nap egy évben. Olyan, mint a gyerekcsúzda. Az ember hónapokig mászik fölfelé a létrán, aztán egyszercsak.

07:09 Deske, olyan, mint a hegyre biciklizés. Egy örökkévalóságig tart felkínozni magunkat, hogy azután két perc alatt a völgybe guruljunk a csúcsról... B.

10:27 Nagyon igaz. És pontos. A lényeg itt, hogy ugyanannyi a táv, és mégis micsoda kölömbség. Csak sajna nem ennyire kiszámíthatóan. d.

10:33. Ennek kapcsán kaptam egy gondolatfuttatást is az ars poeticáról. Hát akkor ide az enyémet, mielőtt lefeküdnék:

C.05774 // 1998. ARS POETICÁM
Századunkban - különösen az első világháború vihara óta - a művészek és a befogadók tábora sajnálatosan távolodik egymástól. Ezért művészetem célja nem lehet más, mint a képi megfogalmazás és a hosszú élettartam. Nem szabad lemondani a képi viszonylatok megteremtéséről sem. A jó művet a könnyen kezelhetőség jellemzi, mert a belső hangra figyelve alkalmazza a törvényszerűségeket.
Ezért is tartom fontosnak a dinamikus egyensúly megteremtését.

Miki átdolgozta e-booknak; mailben az OSZK-nak a C. Napló 1958-1992 - könyvem. Egy! óra múltán válasz:

Kedves  Váli Dezső!
Köszönjük az EPUB formátumot.
Feltöltöttem, itt olvasható:

http://mek.oszk.hu/08900/08972/

Üdvözlettel:

Simon Jennifer
MEK-DKA könyvtáros

--- 2012. szeptember 4., kedd ---

22:09. Túl sok mindent csinálok, hogy még írni is. A műhelyszobába munkaasztal kellett, bakok. Közös képünk ügye: múzeumi üveget próbálok szerezni, ekkora nincs Magyarországon. Restaurátorral is tárgyaltam, hullámos a kép. Aztán ezt megoldottam. A kép most üzemkész, újra keretezve. Felmelegedés is van: túlfáradt. Figyelmeztetőnek asztalomra 24 pontos betűvel kiprintelt Zelk-sorok, másokat sajnáljak, ne magamat.

s a tűzfalakon
a fáradtság végtelen vonulását,
szerszámládás, szatyros árnyakat -

--- 2012. szeptember 5., szerda ---

04:42 Kapom a programokat a világ négy tájáról, győzzem csak belenézni is. Nyitott Műhelyben Varga Mátyás bencés pap és költő parsifal, parsifal kötetéről lesz szó. Hanem nocsak. "Esterházy Péter azt írta az ÉS-ben (június 17.), hogy "egyszer később, évek múltán majd azt mondjuk: az a bizonyos könyvhét, amikor a parsifal, parsifal megjelent". Az estre elmenni nem, de a kötetet a második bolt vállalta megrendelni számomra.

Kaptam, DVD, ajándék. Idáig nem is hallottam róla. A Csalóka napfényes Mihalkovnak van egy tizenöt évig forgatott illegális filmje, amit végül - rendszerváltás - francia besegítéssel meg is csinált. Anna. Tán 82-ben kezdve évente föltett kislányának néhány "egyszerű" kérdést. Mitől félsz, mit szeretsz a legjobban, mit a a legkevésbé... Utoljára, amikor a 17 éves lányka két évre Svájcba készült, továbbtanulni. Közben bőven belevágva korabeli hiradófilmek, Brezsnyev szájcsókjai, pionírok masíroznak. Gorbacsov, végül tüntetések.
A szerző elmondott szándéka szerint arra volt kíváncsi, mennyira zabálja föl a kisgyerek gondolkodását a diktatúra. Hát átmenetileg nagyon. A másik szál, a gyerek emlegeti az apahiányt. Volt, hogy két évig Olaszban forgatott. A film-műfaj nem nekem való, megzavar, és hullámvasút, amiből nem lehet kiszállni; kerülöm is. De ez. Nagyon emberi az egész.

Ma tovább: A/12/46

Mutatom, hogy hullámtalanítottam meg azt a másfél méteres pasztellt. Nem volt türelmem a másnapra ígért szakvéleményt kivárni. (Vagy az egészet beszállítani a Szépműv múzeum restaurátoraihoz. De azt is hogyan.) A kép erős karton hátfalát föl az asztalra, két széle alá lécek. Ettől homorú lett. Akkor a papírkép ráfektetve, középen egy távtartóval, az ilyenformán síkban maradt. A kettő szélét enyvespapírral összeragasztottam.
Be a keretbe, a hátfal kidomborodik. Akkor körbe a domborúságát lécekkel leszorítottam, s így az a képet hosszában kifeszítette. És eltűntek a ráncok. Végül restaurátor barátomnak is tetszett a megoldás.

Fölrémlett, hogy minap azt álmodtam, hogy arra jártam, s Kata asztalán elszórtan néhány Negro-cukorkák. (Ő a Balatonon.) Most bementem egy könyvért, ott voltak. Nem álom; édes emlék, összemosódott. Teli szám cukorral hívtam a szemközti ház lakóját, hogy innét rálátok, fölötte lecsúszott a tetőről négy cserép. És megvan az Varga Mátyás parsifal, parsifal-verseskötet. Eddig úgy tűnik, nekem sajnos magas. Igaz, én még a Parszifál-legendát se ismerem.

--- 2012. szeptember 6., csütörtök ---

Fogynak, fogynak, de még nem teljesen a járdák a szemem elől F/2012/209

Igazi nagszabású muri, ami a Lukácsban a felújítással történik. Ma megint más szisztémával kellett vetkőznünk. Amivel utoljára tíz éve próbálkozott egy-egy kezdő kabinos, ma fémbilétát is kaptunk, stb. De a kert szép lesz. Lassan vége az iszonyatos, gyönyörű rumlinak. A kert másik oldalán még mindig nehéz munkagépek. Egy melléképületet le is bontanak.

És két tegnap - ma befejezett kép. Hatvan centisek.
Árva műterem - A/12/56,

Mediterrán műterem - A/12/66

--- 2012. szeptember 7., péntek ---

s a tűzfalakon a fáradtság végtelen vonulását, / szerszámládás, szatyros árnyakat -- tettem asztalomra a napokban, fáradtságom ellen, buzdítandó. De van egy sokkal régibb, jut eszembe, régóta használom is, ezt nem mások írták: Nem vagyok én olyan tehetséges, hogy ne kellene nekem mindent (legalább egy kicsit) erőltetni. Tehetségemet szorgalmammal pótolom ki.
Ezekben a napokban nagyon nehezen megy. Az ébrenlét. Is.

Fátyol műterem - A/12/32,
csak ötven centis, kb.
Háromezerszer festettem át.
Az utolsó hármat most, mezitláb, pizsamában,
déli alvásidőben.
Ma ötször fotóztam le avval, hogy készen van.

Aztán félálomban, hogy görcsbe rándult,
át akartam más folderbe rakni a bal lábam.

Alkonyatkor a Szigetre, biciklivel. A tölgyek alatt
elolvastam a Varga Mátyás-verseket.
Nekem nem megy.
Kár.

--- 2012. szeptember 8., szombat ---

Szerszámaim üzemkészen. Azt a most visszakerült régi zsidótemető rajzomat váratlan ötlettel hígított diófapáccal sikerült megoldanom. A pác - eredetileg szájvizes - flakonja kupakját 1966. júliusban csavartam le legutóbb. Negyedéves főiskolás, nyári művésztelep. Egy konzervdobozban gipszbe ágyazva többféle módon hígított pác, meg lyuk az ecsetnek, tollnak.

Deske ! Tudom, hogy érdekel Klee, és találkoztunk is a múzeum megnyitóján Bernben. Illetve nem helyes így nevezni, mert több akart lenni annál. Intézet, ahol pedagógia, filozófia, zene és sok más kapcsolódó esemény is helyet kapna. Nekem szerencsém volt újra látni. Az a hír járja, hogy kereskedelmi centrum lesz az épületből, mert nem bírják fenntartani. A képek visszakerülnének a városi múzeumba. (nagyrészt raktárba) Engem nagyon megrázott a hír. Ha már ők sem .... É.

--- 2012. szeptember 9., vasárnap ---

Kétnapos évfolyamtalálkozó, egy gerecsei falu, szőlődombok között. Tartalmas tartalmatlan órák. Én is mesélni szerettem volna, de nem kérdeztek-, meséltek. Bár azt elmondtam, hogy két éve éjjel-nappal távoli tücsökcirpelést hallok. Este én csendben haza. Fotók: FOTÓ / 18. FŐISKOLA
Tizenegy ember. Az asszonyok többsége özvegy. Első szerelmem is.
Mégis, miket tudtam meg tőlük.
- hozzátartozója rákos
- sokat dolgozik Németországban is
- a fiúunokái elképzelhetetlenül sokat esznek
- a pécsi Zsolnay-központot hajszál híján ellopták
- hátfájásának jót tesz a buddhista központ
- életműve hatalmas és teljesen tehetségtelen (mutatott a másikra)
- kelletlenül befogadott egy gazdátlan ebet, ma jobban kötődik hozzá, mint gyerekeihez
- misére nem, rózsafüzérezni jár, ott megtudja, mikor kell a krumplit elvermelni
- nem bírta fönntartani a Volvóját
- harminc éve épül, még nem fejezte be a házát
- a 150 ezres házrészük ma 72 milliót érne
- az énekkaruk levizsgázott, fesztivál-minősítést kapott
- negyvenöt éve minden nap főz
- a kilátót a Matáv építette, így engedték antennáit a hegytetőre
- kéthetente Brüsszelbe, unokára vigyázni
- hívő, de nem vallásos; mondta Asztrik apát úrnak
- egy szögállítós asztali fűrészgép kétszázezer lenne
- évi ezer liter boruk, elfogy
- falu szája miatt először mindig az utcai homlokzatot kell rendbetenni
- kéne írni egy társadalmi rétegenkénti enteriőrtörténetet
- előadást fog tartani magáról, utazzunk le, meghallgatni
      és így tovább.

Részlet Capek Az ellopott kaktusz angyali történetéből.

Tudniuk kell, hogy a kaktuszgyűjtők olyanok, mintha valami dervisszektához tartoznának, annyira bele vannak esve a dologba. Nálunk két ilyen szekta van: a Kaktuszgyűjtő Egylet és a Kaktuszgyűjtő Szövetség; hogy mi a különbség a kettő között, nem tudom - az egyik talán a kaktuszok lelkének halhatatlanságában hisz, a másik meg véres áldozatokat hoz nekik, tény az, hogy a két szekta gyűlöli és tűzzel-vassal üldözi egymást a földön és a levegőben. Hát én elmentem mind a két szekta elnökéhez, és a legbizalmasabban megkérdeztem, nincs-e valami sejtelmük arról, ki lophatta el - esetleg a másik szekta tagjai közül - Holben úr kaktuszait. Mikor aztán megmondtam, milyen darabok tűntek el a becses gyűjteményből, teljes határozottsággal kijelentették, hogy a tolvaj semmiképp sem kerülhetett ki az ellenséges szekta tagjai közül, mert azok csak amolyan kontárok, fuserek és laikusok, akiknek fogalma sincs róla, mi az a Wiskizen vagy egy Graessner... az ő tagjaik pedig semmit sem lopnak, kivéve persze egy-két kaktuszt

--- 2012. szeptember 10., hétfő ---

Tegnap unokákok, szülnapok, Dunakeszi. Piszu - F/2012/218
Ezen a képen semmi nem stimmel, szeretem.

Négy ok, ami miatt feltétlen szükségem lenne egy anorákra.

1./ nagyon szeretnék
2./ megszűntek a hajnali misék, nem kell nagykabát
3./ ebben könnyebb is az uszodáig futni
4. / Lukácsban tragikusan picik lesznek az új szekrények.

Ma reggel. Kis ember fölszerelkezve az oviba.




 

Én 14 ezer kilométert autóstoppal.
Emlékezzünk.

Az egyik emlékezetes, Kecskeméti Kálmán barátommal, a Balatonra.
Álldogáltunk az Osztyapekónál.*
Megállt egy Skoda.
- De én Pécsre megyek.
Összenéztünk.
- Köszönjük, akkor oda.  Pécsi utca - B/62/01

*Szovjet parlamenter szobra, autóstopos stand Bp. határában.

Deske, hogy tudd. A hivatalos történetírás szerint a Budapestet körbezáró szovjet csapatok parlamentereként a követjogot nem tisztelő német csapatok géppuskatüzében halt meg. A történet alapja igaz, Osztapenko százados Malinovszkij marsall üzenetét vitte a körbezárt magyar főváros német katonai parancsnokságára. A szovjet parancsnok üzenetében megadásra szólította fel a védőket, ezt azonban a németek visszautasították, Hitlertől ugyanis azt a parancsot kapták, hogy az utolsó emberig ki kell tartani. Osztapenko a válasszal a saját vonalak felé indult, s ma már bizonyított, hogy nem a németek lőtték le, hanem aknára futott dzsipjében halt szörnyet. Szobrát 1951-ben avatták fel, a rendszerváltás után nem sokkal pedig eltávolították, jelenleg a budapesti szoborparkban található. K. 

--- 2012. szeptember 11., kedd ---

Önsajnálattalanítás ügyben itt a dokument is, a Zelk-idézet.

 

Te jó ég, ma szeptember tizenegy. És bennem még a gyanú, hogy vajh kik is szervezték, tulajdonképpen.


Most már biztos, hogy híresember vagyok. Ambíciózus lakótársak házunk jubileumára hetvencentis tablókat csináltak a valaha itt élt zeneszerzőről, íróról stb. a bejárati folyosóra, amatőr bájjal. Keretben, üveg alatt. S most - engedélyezem-e? -kérdezték -, rólam is készítettek egyet. Kiturkászták és rátették a NAPIREND-emet, a VÉGRENDELETET, egy életrajzot, és képekből, fotókból kollázsok. Föl is rakták, erre jöttem haza. Csak a DESKE.HU-t tettem rá én, utólag, tegnap este, leemelve és kibontva a keretet... , ha már.

--- 2012. szeptember 13., csütörtök ---

Huszonhét év késéssel, de elkezdjük. Most jutott eszembe. Hogy legyen a Fioretti-közösségnek állandó, önmagunkon túlmutató célfeladata, vagyis patronáltja. (Túl a napi Miatyánkon, az éppen aktuális Medgyessy - Gyurcsány - Orbán.) Legyünk a ferences rend napi támogatója. Imában. Visszavonásig. Tegnap el is fogadtatott.
Belátható méretű horizont, hogy a magyar ferencesek, illetve szűkítve, akikkel kapcsolatban állunk, akiket ismerünk. A budai rendház, a pasarétiek, a pesti ferencesek és Sümegen Barsi atya, másodmagával + Józsi atya. Ja, és a már őszülő Antal; a kárpátaljai püspök. Bár ő ukrán állampolgár. Viszont igencsak soványka.

Érdekes, a párizsi kék olajfestéknek két, látszólag ellentmondó tulajdonsága van. Nagyon agresszív, minden színkeverésben eluralkodik, ugyanakkor nagyon sérülékeny. Vagyis gyenge. A legkisebb színbehatásra is erősen változ.

Mindig is úgy gondoltam, a hírszerző szakma igazi hősei az alvóügynökök. Húsz évig antikvárius Montreálban, szovjet őrnagy, csak esetleges postása egy esetleges, leendő valakinek. Ilyenek az én festőkéseim. Első években szerettem spaklival dolgozni. 68-ban bekéredzkedtem a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat (munkahelyem) lakatosműhelybe, és egy törött szalagfűrész-lapból köszörültem egy sorozatot. Negyvennégy éve mindig mindenütt velem, soha használva, várva a bevetést.

--- 2012. szeptember 14., péntek ---

Sajnálatos tévúton jár, aki a FESTMÉNYEK-nél az A/11/62... az A/12/03, 08, 09, 12, 14, 45, 70 -es művemben gyönyörködik; azokat ma átfestettem. Kilencven centisek.

--- 2012. szeptember 15., szombat ---

Kissé affektálós karmozdulat a gyorsnál, manírosan úsztam ma - szombat -, s ráadásul élveztem. Aztán a tegnapi munka folytatása, estig. Hogyan lehetne ezt megfogalmazni. Még nem tudom, mit fogok csinálni a képekkel, de élesen érzek valami frekvenciatartományt, hogyan kell hozzájuk nyúlni. Talán ez a valami az ihlet. Ma tovább: A/11/62..., A/12/03, 08, 09, 12, 14, 40, 41, 45, 61. Közben meg kellett állni, a harmadik kilencven centis átfestendő keretnél kaptam észbe, hogy ez a görnyedés nagyon fárasztó. Sok éve van ugyan egy emelőlapom - MÁV-raklapból -, de az csak a hatvan centis képhez jó. Most két fül rá, így nem lett súlyosabb. F/2012/227. Reményes a Legrondább Magánszerszám Guiness-díjra. Működik.

Mi volt még. Gábor honlapjára föltettem az új fejezetet, csináltam meg a képeket; megint elképesztő dolgokat turkászott ki. Még mindig a Vasárnapi Újság melléktermékei.
http://berszangabor.hu/irodalomtörténet-másképp/gazdaság, természettudomány. Enciklopédikus szaklapok az ezernyolcszázas évekből. Divatlap 1844. Láncz- és másnemű hidak.1843. Gyorsvonatú lokomotív. Léghajóról lehetne bombázni várost. Remek.

--- 2012. szeptember 16., vasárnap ---

17:21 Kata szegény leégette a vasárnapi húst. De zseniálisan csinálta, valami trükkje lehet. A serpenyő egyetlen hatalmas fekete dzsuva volt; most mosogattam el, és a legkevésbé sem ragadt bele. Szivaccsal kijött.


20:11 Visszaszögeltem keretbe a lefotózott tizenegy képet. Ha három jó közülük. A többi alacsonyabb emeletet céloz meg. Talán ez, a Skandináv műterem - A/12/40. Mégiscsak elmegyek mélytengeri vontatóhajósnak Hollandiába, 1910-ben. 478 oldal tengerzúgás. A Wandelaar kapitányt olvasom. Az ötven év alatt hányadszor. Békés vasárnap este.

20:51 Most rákerestem a szerzőre, nem ismerik nálunk, Jan de Hartog, aztán a Wandelaarra, de egészen idegen ösvényre kerültem: egy 55 ezer tonnás norvég autószállító teherhajó elsüllyedése, majd darabokban való kiemelése, nagy fotókkal. A fedélzeten 100 millió dollár értékű Volvo, Saab és BMW volt. Mindenki jól járt, a biztosító fizetett... az autókat újra legyártották...
http://logout.hu/cikk/55_000_tonnat_legyen_szives_szeletel/nyomtatobarat/teljes.html

--- 2012. szeptember 17., hétfő ---

Sikerült. Hatra értünk haza. Pár hete szentelték föl az angol sztárépítész átépítette gótikus katedrálist Pannonhalmán, ma megnéztük. Voltam én valaha építész is. Először csalódás volt, semmi különös. Szép tiszta tér. És ez így nagyszerű. Hogy ez az angol micsoda tehetség, a bejárathoz helyezett hengeres keresztelőmedencéjénél láttam. Tökéletes. Minimal art. És amúgy ezer év kultúra azon a dombon. Húgomat is meglátogattuk, erre a fejhallgatóra sincs szüksége, nekem adta. A kompjutert már nem tudja kezelni. Egy éve még kértem a Rendtől, az egyik bencés gimnazista osztály fogadja őt örökbe számítógép ügyben. Hogy ami nekik négy perc, az... Nem jött létre. Azóta a laptopot; az egész berendezését szétajándékozta.

--- 2012. szeptember 18., kedd ---

Ismerünk egy léhűtő fiatalembert, aki a munkanélküliséget váltogatja az éjjelőrséggel; volt már kifutófiú, sőt egyszer biztonsági őr is. Gyerekeket persze csinált. Egy év után találkoztunk,
- És most mit csinál?
- Fordítok.
- ??
- Goggle.
Rögtön értesítettem Robit, hogy leáldozott a napja. Ő egyik nyáron egyetlen Proust-mondatot tudott lefordítani egész délelőtti munkaidejében.

Reggel előttem lépett ki a Lukácsból, futóvendég lehetett, nem ismerem. úgy 35 - 45 között. Fölsóhajtottam:
- De gyönyörű szoknya.
- Köszönöm!
- Ha ilyet a feleségemnek --
- A múlt héten vettem, AranyJános utca sarok, még fog kapni.
És délelőtt elmentünk. Nem pont olyan, amit találtunk, de működik.
A villamoson kibontottuk.
Kell egy 69 éves nagymamának ilyen szoknya?
Ojjé, de mennyire.
Nekem kell.

Este csatojozsef.hu kiállításmegnyitója a Budai Fonóban. Megnyitó nem volt, voltak jó képek. Mondtam neki (is), kinyúlt trikójú jópofa fiatalok itt kiállítanak egymásnak - ebből ki tetszettek öregedni. Ennek Magyarországon ez a rendje; három mondatos ajánlott levél írandó a Műcsarnok igazgatójának, 2014-re kiállítást kérek az Ernst Múzeumba.

Utána találkozó a Symbol Budapest étterem gazdájával, aki meghívott családostul egy ünnepi vacsorára - két hét múlva 70 leszek, álságos lenne pont erről nem beszélni -, hogy mi legyen, mi ne. Legyen csokoládétorta, de kérem, ne lövelljen ki belőle a kritikus pillanatban tűzcsóva, ha lehet. Mi négyen, meg akárhány unoka. Ok.

Aztán a 70 év+1 nap, beadom az útlevélkérelmemet, csak a rend kedvéért, akkor már csak kétezer forint, és halálomig érvényes. Bár jó lenne, de aligha lesz lelkierőm mégegyszer elmenni New York múzeumaiba. Másüvé meg ugyan minek. 70+1 nap viszont megnézem a Szépművészetiben az akkor már megnyitott Cezanne kiállítást, DE INGYEN. És megint nem fog tetszeni, sajnos.

--- 2012. szeptember 19., szerda ---

Áthidalhatatlan véleménykülönbség szoknya-ügyben.
- Tök jó, hogy pont kékcsíkos garbó van rajtad. Pásszol majd az új szoknyához.
- Ennek más a kékje, nem jó.
- De hát épp ez az, lazán viszonyulnak egymáshoz.
- Ha egyforma, összehangolt lenne.
- Kimódolt lenne. Hogy én - lám - nagyon ki vagyok találva.

Allergiataknyos. Most találmány, amire önerőből jöttem rá. A fűrészporra (is) érzékeny vagyok. A porszívó ezentúl nem a porszívó helyén, hanem a műhelyszobában, üzemkészen, ahol fűrészporozok. Meg a kapcsolati tőke. Délben telefon barátomnak, egy óra múlva a fenekembe nyomott egy parlagfűtlenítőt, fűrészportalanítót, ami a maradék egész szezonra-- br />

Szíves megkeresésekre közlöm, hogy az szoknyakiárusítás volt, 9950 HUF féláron, a modern banképület - Arany J. u sarok, és tegnap 12:03 utánunk egy ilyen maradt, 38-as.

Minden nap gazdag nap. Délelőtt délután aludni kellett, fáradt. Aztán okosan fölavattuk Kata gyönyörű szoknyáját. Majd egy kilencven centis kép, A/12/72. Ez vicc, idén mennyi képet kezdtem, ennyit még soha. Este imaközösség, előtte zuhogó esőben Oltáriszentségért a plébániára. Ott aztán fölajánlottak egy ernyőt a hazaútra. A közbejártak-csapatba bevettük a négy elkóricált bárány négy ismerős ferences szerzetest is. És ide ez is: aki hajlamos rá, mindenkit kérek egy röpimára, hogy egyik barátomnak nagyon jöjjön meg most az esze. Végül egy mail, amiben csak egy mailcím. nora@johnpawson.com Ami annyit jelent, hogy végzős belsőépítész keresztlányom, Szüts Nóra, az angol sztárépítész (aki a pannonhalmi katedrálist építette most át) irodájának munkatársa lett, Londonban. Diplomázni azért hazajön, aztán majd --

És kedvcsinálónak - tegnap többek között ezt is megnéztem, ott dolgoznak az emeleten - két fotó Csató műterméről. Igazi tehetség. Lehet tőle vásárolni. Én meg kedvet kapok a színezéshez. Tehát képei: Artus Stúdió, a Budai Fonó melletti gyárépületben, Sztregova utca 7.
fotók: F/2012/229, -230.




--- 2012. szeptember 20., csütörtök ---

05:11. Szeretteim ötlete, vegyek végre egy bringát magamnak. Ez jó, nagyon jó. Többéves búvópatak-témám, a 96-ban vett mountenbikomat valahogy egyre nehezebb emelgetni.
De hogy milyen gépet, megoldhatatlanul sokismeretlenes egyenlet, 02h-től ezen gondolkozom, ébren; igaz, hogy kint zuhog.
-- Kell-e még egyáltalán új. Idén ha össz. négyszer a Margitszigeten olvasgatni, délután is dolgoztam.
-- Tulképp. eltűrhető a súlya, hogy a szigetlejárónál megszűnt az aluljáró. A lépcsőn cipelés.
-- A Margitsziget megközelítése villamos + séta is ízes, tán negyed óra..
-- Versenybringa-típusú nem lehet, Jánossal évente néhányszor a hűvösvölgyi erdei sétányok.
-- Amúgy is, csak irígyeltem a profikat, a derekam. Sosem bírtam előregörnyedve biciklizni.
-- Akkor a városi kategória, de annak (mindnek?) 28-as a kereke, nem fér a liftbe.
-- Néha látok mindenféle kisebb kerekű gépet, ehhez nagyon körül kéne nézni.
-- A kerék-föld találk. ponttól a kormány széléig max, 115 centi lehet, ez fér a liftbe.
-- Tehát mountenbike lenne a jó, 26-os kereke okán, de az hivatalból mind nehéz. Vagy nyilván sokszázezer.
-- Netán a pincében tartani, akkor bármiféle lehetne; de szeretem, ha tárgyaim kézközelben, szem előtt.
Úgy tűnik, marad a régi gép.
E ritka percben a Naplót eredeti funkciójában használom.
Nem hencegésre; gondolkodásra.
Van egy ironman-versenyzős régi gyűjtőm, az profi bringás, talán őt kérdezni.
Múltkor hívtam, épp bankrevíziót csinált Dél-Afrikában.

09:54. A pesti közl.lámpák ütemidejét tán a felére vették, pár hete vettem észre, nagyon jó. Egyértelműen alárendelt oldalon álltam - fotózásnál megtanultam másodpercet számolni - 45 sec. várakozás.

09:12 Kedves  Deske, Kedves  Deske, kerékpárválasztó   http://www.testbike.hu/ H.

10.10-kor az infó alapján már a boltban, Óbudán, bringával. Végigmutatták a választékot, katalógusokat, neten is néztünk, átbeszéltük. Létezik az enyémhez hasonló gép 11-12 kilósban, 600 ezer. Akkor ez van. Program bef. Hazafelé még azért benéztem a Török utcai öreg szerelőhöz. Ott volt, amit kerestem; márkás gép, 38 ezerért. Egy órát cserélt rajta kábelt, féket, gumit, mielőtt próbára odaadta.
-- Bocs, miért ilyen olcsó, ha ez csúcsmodell?
-- Mert, mint az autóknál. Hibátlan, de tizenhat éves. Németországból hozom ezeket.
És megvan. Egy nagyszabású, igazi, kerekszülinapi ajándék. Kata ötletére. Nagyon kellett hozzá a buzdítása. Ezekben tök tehetségtelenül viselkedem.
Eddig 15,7 kiló, most 12. Nagyon számít. Esetleg rá lehetne tenni az 1,7 kilós lakatot, hogy kipótoljam.
Csak a nyerget cseréltettem át, az áramvonalas versenyző alá volt. Az enyém Szélestenyerű Fejenagy. De puha, mint a--
13.10. értem haza, két géppel.
Nem unatkozunk.

19:56 A korábbi gépem már informatikus barátomnál. Neki szoktam bringát adni. De előtte szerelések, aztán próbajárat az újjal az alkonyodó Városligetben. Gyönyörű vénfás labirintus. Sakkozók, kutyások, játszótér, andalgóhelyek, teniszpályák, és a két egybenőtt templom. A sebváltó még kicsit szokatlan, mert 4 kar van, és a bal - jobb fordítottan működik. Ki kellett kisérletezni őket. Végül elég lesz egy pozíciót memorizálni.

--- 2012. szeptember 21., péntek ---

Szélestenyerű Fejenagyon meg lettem hatódva. És főként üdvözlöm a Hetven Felettiek Társaságában - ehhez is hozzá lehet szokni. Szívbéli jókívánságok: B.

Hol van az még, vagy egy hét. A piros biciklimnek örülök. Szerencsére kopott egy kicsit. d.

Kétezer forint alatt rémesen smucig. Húszezer fölött kezdek nagyvonalú lenni, akkor meglehetősen. Ma struktúraellenesen adtam egy ötszázast a kabinosnak. Azért is, meg ne kérdezze, maga kabinos? Amire azt válaszoltam volna, nem, én festő vagyok. Ahelyett, hogy én szekrényes vagyok (tehát nem jogosult ide, nekünk a második emeleti ficak jár.)
Különben ezt az újítást is Szütstől vettem át. Nagyon ritkán nagyon sok borravalót adott, zseniális.

Délelőtt piacon Katával, hazatérve a küszöbön egy fotó, ezt mindig. F/2012/231. Aztán A/12/73. Kilencven centis. Lehet, hogy nem jó neki a széles keret, pedig az baj.

Kedves Dezső, mikor ezt a fotót megláttam,
Te jutottál eszembe,
barátsággal,
A.

Köszönöm, gyönyörű.
Nekem ilyen van ebben a műfajban.
Ez is a Balaton.
F/2011/236.
d.

--- 2012. szeptember 22., szombat ---

Unokák egy napra itt, Kata pásztorolja őket. A fiúcska valami búgócsigafélét hozott. Kiöntöttük a belsejét gipsszel, most jó hosszan forog. Illetve ő öntötte, én csak-- Reggel egy kép Fehérvárra indulás előtt, Tenger és műterem - A/12/74. Ez is 90x90, új táblán próbáltam a tegnapit javítani. Lassan-lassan eljutok az 1964-es, főiskolás 35 centis kis képecskémig, Festőállvány - A/64/01

Aztán sztráda 135-el, fél tizenegykor Vojnich-megnyitó a Csók Galériában. Nagyon jó az új anyag is. Nem olyan feszesre rendezett,. mint az Anker-közi volt, az bizonnyal felülmúlhatatlan. Tolnai Ottó beszélt, egy hosszú esszét olvasott fel. Kacskaringós asszociációk dzsungele. Olvasva tán nagyon jó lenne. Olvasott kontra hallott szöveg. Ezt az alapvető szöveg-szerkesztési különbséget figyelembe szokták venni.
Hatvankét fotó, egy maradt, ez is csak hogy mégis; meg Kata kérdezte, a Vojnich milyen ruhában volt. Tolnai oldalra beszélget, előtérben a régi barát, Kende Jani.
A képek tisztességesen a V.E. honlapján.

Az olajképek faktúráit én olcsóbban hozom létre. Ő drága ecseteit nyúvasztja tövig, én ujjal, ronggyal.

21:56 Este aztán még két változat, A/12/75, -76; úgy tűnik, kilencven centiben is lehet vázlatolni. Majd meglátjuk. Fotó: F/2012/232. Aztán hatalmasat rockiztunk - ha így írják - Katával, Little Richard, Bill Halley, Rock Around the Clock, négyféle felvételen. Úgyhogy az esti Mária-ima háromnegyed tízre csúszott.

--- 2012. szeptember 23., vasárnap ---

Két dolog, és még egy.
1. Reggelente hazafelé kerülő, hogy a Duna-partot lássam,
    egy kedves, takarítatlan, hepehupás utcácskán kell átvágnom,
    Üstökös nevűn.

2. Festés közben kórusnóta, Best of Communism:

Erdő szélén juharfa, kiszáradt az ága,
Öreg gólya fiának fészket rak az ágra.

Száraz ágú juharfán madár ül a fészken,
Azért vagyok géppuskás, nékem is van fészkem.

Megtudhatná akárki, ha támadni merne merne,
Nem a gólya kelepel, géppuska szól benne.
Hejj!

3. Annyi pasim lehetne, amennyit csak..., de senkit, őutána...
   - mondta a múlt héten. Hetvenkét éves.

--- 2012. szeptember 24., hétfő ---

Főiskolás iskolatárs, tíz évenként ír. Most fraktálfelvételeket küldött, hogy én azt szeretem. Ő rég 70 fölött.

Deske, ismerem a blogodat, néha beleolvasok... Zelk: csak a szocreál verseire emlékeztem addig... Amúgy megvagyok, néha nehezen, semmi szakmába vágó munka nincs. A műtermemben van egy jól felszerelt műhelysarkom, ahol különféle iparművész technikákkal kisérletezek, mostanában pl. üveget formálok lánggal. A magam örömére festek és rajzolok. intenzív és rendszeres kerékpározással tartom magam karban (kicsit el is irigyeltem az új bringádat). Ennyi.
Üdv.
PS.
Érdekes egyezés: évekkel ezelőtt szétosztottam könyveimet a három gyerekem között, csak néhányat tartottam meg, elsősorban a József és testvéreit. Már régóta nem szeretek birtokolni én sem.
M.

Kösz a beszámolót. Nem felejtem, milyen katonai vászontarisznyát ajándékoztál nekem másodévben. Sok évig használtam. Amíg aztán 70-es Ny. európai utamra varrtam egy sokzsebeset magamnak, őzbőrből. Ma is az.
d

--- 2012. szeptember 25., kedd ---

Ma: Műteremlakás - A/12/77, olaj, 160 cm.

21:16
Üdvözlöm Deske bácsi! A mai Műteremlakás nekem billen. Az állvány is arrafelé és a barnás szőnyeg tovább lapít lefelé. A szokásos helyen lévő szignóra nem akarom fogni, de kicsit rásegít erre. Ha az állvány a középtől balra lenne, vagy a barnás vízszintes kerülne át az állvány másik oldalára, talán mást mutatna. P.

21:26
Köszi, minden bírálatnak örülök! d.

--- 2012. szeptember 26., szerda ---

A mai: Őszi esők, műterem - A/12/78
Mint a tegnapi,160 cm.
A tegnapit persze már átfestettem, érje utol a párját.

Kaptam egy sporttörténeti könyvet, átnéztem, megvolt, mi legyen vele. Van a házunkban a félemeleten egy egyezményes ablakfülke, időnként én is oda teszem a továbbadandóimat. Valaki örülni fog neki. Hogy a dedikációval mi legyen, ki kellett találni.

--- 2012. szeptember 27., csütörtök ---

Öreg szülék, vasárnapi ebédnél kanalat letéve hallgatjuk, fiúnk négy napra megint Svájcba készül, forgatni. Kis aggódás? Csendes elégedettség, öröm? Ilyenformán vettem tegnap a hírt, ikonfalam úton, más gyűjtőhöz került. Zelk Zoltán kilenc műterme - A/10/35.
Két éve csináltam, kilenc elrontott képből, és lám--

05:28. Két nap alatt két tizenegy kilós kép. Lemezek fogytán ma mit fogok csinálni. A padlót kéne már fölsúrolni, de az nagyon fárasztó. Ki kéne találni, születésnapomra én mit ajándékozok szeretteimnek, egyelőre nem jut eszembe semmi. Négy és hatvankilenc év közöttiek.

Nyár óta húzódik egy találkozás a Műcsarnok igazgatójával.

Kedves Gábor Mester, én hajlamos vagyok mindent túllihegni. De most észbe vettem, ha te a kiállításommal előtte pár hónappal akarsz foglalkozni, ahogy mondtad, akkor üres protokollból nekünk még fölösleges találkozni. Egy dolgot szeretnék már tudni, de azt nagyon, valahogy lélektanice-, érted; tavalyi leveledben 2013. őszt jeleztél nekem megnyitóra, megvan-e a pontosabb dátum.

Szeretettel: d.

Levélváltás egy nyugdíjas barátnőmmel.

Kedves Deske, nem értem, amit ír; 1 szoknyát hogy lehet ketten fölavatni? H.

Ezt csak 18 éven felülieknek lehetne elmagyarázni. d.

Mára így változott az A/12/77 Ugyanis nagynak tűnt az a fekete folt. Ilyenkor két dolgot lehet tenni, én a második lehetőséget választottam: még nagyobbra vettem. Ha megszáradt, még krapplakk (bíbor) lazúr kéne rá.
Aztán az össz új képet, a 12/72-től kezdve lefotóztam; honlapra.

Deske, persze büszke vagyok a Zelk-ikonfal szerzeményemre. Nem szeretnék nagyon vacakolósnak tűnni, de azt kérném, hogy legyen a nevem feltüntetve alatta. És ha már ennél így van, akkor a másik kettő képemnél is tegyük ugyanezt. Ezektől nem akarok megválni, fontosnak tartom mindhármat. Megoldható? Kozák Gábor

--- 2012. szeptember 28., péntek ---

Ma technikai nap, át kellett néznem az idei kicsi képeket. Egyet volt lelkierőm kidobni. Fotó: F/2012/233.
És egy reggeli járda, ilyet már csak komoly szükség esetén. F/2012/1234

--- 2012. szeptember 29., szombat ---

Egy galériás keresett, hogy van egy válija. Továbbadom az információt, hátha valakit komolyabban érdekel a dolog. Akkor megadom az elérhetőséget. Ő ugyan Zoltán, a spanyolos, de hát ez csak alig különbség. Másfél méteres kollázs. Győzedelmes országunk, égbetörő rakétával. Sok-sok ember alkotja. Együttvéve. A Bodrogi Gyula arcát tudtam beazonosítani.

Délelőtt séta a hegyen Erzsébet asszonnyal. Elmesélte, hogy először voltak Déryék náluk látogatóban, meglepő dolog történt. A vendégek vetkőztek, toporogtak az előszobában, Suba uszkárjuk hirtelen be a szobába, onnét át a hálóba, fölkönyökölt az ágyra, és ismeretlenül megnyalta a nagybeteg Zelk kezét.
- Tudom, és fölugrott az ágyra.

DÉRY TIBOR KUTYÁJA

Már három éve nem láttam kutyát,
de Böbe s Tibor elhozta Subát,
a csillagszemű, csillagszívű uszkárt,
ki örömöm egén és tengerében
úgy röpült és úgy úszkált,
hogy szinte már én is vele!
Hopi! - mondta Tibor neki
és ő fölugrott fekhelyemre,
mily nagyon illett lompos füle és
bársony fejbúbja tenyerembe...

- Nem ugrott föl. Legalábbis akkor. Az a vers kedvéért lehetett.
Közben távolról megnéztük azt a titkos AVH-s villát, ahol Szász Bélát is vallatták (könyve: MInden kényszer nélkül). Ezt valaha tudatlanul le is festettem, Tornyos ház - A/67/03

"... a nyomozó, mint az ingaórát, két térde között lengette gumibotját, és akárha nem hallaná feleletemet, nyomatékosan ismételte: - Mit üzent az a Wagner? - Aztán a testes fiatal hangja csattant fel: - Mikor szervezték be az amerikaiak? - Majd kórusban kiáltották: - Ki szervezte be?
Tiltakozó válaszomra mindannyian megrohantak, aztán újra kérdeztek, újra megrohantak, végül letepertek, hogy a talpamat vegyék kezelésbe. Valamiképp leráztam őket, mire egy ötödik férfi segítségével, aki addig nézőként csak a fal mellett lapult, becsavartak a szőnyegbe..."

EGY ESKÜVŐ
Kicsit pótgyerekünk. Zsófi lányommal együtt hordtam óvodába. Mindkettőnek rövid volt a lába. Hogy gyorsítsam a tempót, kineveztem a sarkon parkoló cápaorrú Citroent cápának, akitől menekülni kell. És futottunk előle minden nap, végig a meredeken, fölfelé a Rózsadombnak. Ma e kislány esküvője a Ciszter templomban. Fehér ingem, sötétkék dzseki, és tereptarka nadrág (annak zsebeiből nagyon komplikált átrakodni), amit aztán Kata a helyszínen találkozva nyomatékosan helytelenített. Nézegettem a főoltár alakjait. Most ne magaddal törődj, mondta Kata, merthogy magammal törődtem. Csak aztán a szertartásra. Negyven éve harminc évig itt, minden vasárnap. Nagyon ronda templom, szegény. De.
Az egész templomból négyen áldoztunk.
A kislányból színésző lett. Színházak, játszott Psotával, minden. Most a Történelmi Múzeum Barokk terme, az esti díszvacsorán száz kollegák, tévések, rádiósok. A hölgyek feltűnően szépek, feltűnően magas sarkú cipőben. Pincérek hada, erősen kinálgattak, mutatva az ital márkáját. Végül kaptam egy Tonicot. Bővülő családunk az előkelő kettes asztalnál. De előtte az éjszakai teraszon óra csevej, pogácsa, panoráma. A menyasszony asztalára elhaladtomban kis cédula: KÖSZÖNÖM, HOGY ENNYIEN ELJÖTTETEK A (70) SZÜLNAPOMRA. Mosoly. Ettünk, beszélgettek, fél tízkor haza a fiúunokával. Meghívott volt, merthogy keresztgyerek.
Lefényképeztem egy zenére tapsoló kisgyereket is. Ennyi maradt a 72-ből:

--- 2012. szeptember 30., vasárnap ---

16:10 Nemsokára, este hatkor (gyerekek!) vacsora a Symbolban. Megírhatom már most, mert addig ezt ugyan nem olvassák. Szülnap ügyben a család először ilyen ünnepélyes, hogy étterem, ha már meghívott minket a Gazda. Ilyenkor ajándékátadás előtt hagyományosan az Ároni áldást szoktuk elénekelni. Arra gondoltam - meglepetés -, ezt utána most visszafordítom rájuk, Pannonhalmán kitanítottak, (áldást osztó karral) atyai áldást civil is adhat. (Fehér ing, tereptarka nadrág, ((saját ünnep)), és én prózában, ugyanazt:)

Áldjon meg téged az Úr,
és őrizzen meg tégedet!

Világosítsa meg az Úr
az ő orcáját terajtad,
és könyörüljön terajtad!

Fordítsa az Úr az ő orcáját rád,
és adjon békét tenéked!

- - -

És áldjon meg téged a Mindenható Isten,
az Atya, a Fiú, és a Szentlélek.

Majd ellenajándékként szépséges SZÍNEKET kívánok és ajándékozok nekik (fürdősó formájában). Tarisznyából elővarázsolva, válassza ki-ki a magáét. A négyéves mást kap. (Megkülönböztetésnél kerültem a minősítő jelzőket, az beéghet.)

Erzsébet asszonytól tegnap egy 150 példányos magánkiadványt kaptam, tőle dedikálva; annó Zelk 70. születésnapjára készült. Egyetlen, habár többoldalas Zelk-verset tartalmaz, a címe: "70". Szántó Tibor tipografizálta. Elég gyenge vers.


20:41 Az ünnepeste megvolt, szép volt, jó volt. 3 generáció, azaz 4 felnőtt, 4 unoka. Különtermet kaptunk, a monitorokat és a zenét kikapcsolták kérésemre. A Gazda vendége, sokszorosan figyelmes kiszolgálás. Mindenféle ételek. Az ünneplés: megáldottak; és én is megáldottam őket. A fogások között Zelk: Lehel tér - versét is fölolvastam nekik.
Az elképesztően tehetséges ajándékokból:
-- Amit 20 éve keresek, hiába: hatos elosztó, rajta konnektoronként kapcsoló. A kompjuterélet rengeteg tartozéka.
-- Megszervezve, hogy a Római-partnál evezhessek, netán többször is. 45 éve ültem versenycsónakban. Olykor álmodom vele. A lapát fogása ma is a kezemben. Igen, még el kéne búcsúzni a víztől.
-- Antikváriumból fölhajtott C. Napló példány, igencsak jól jön.
-- Két fontos filmem DVD-n: a Kiskakukk, és a Nyikita, ez utóbbi ugyan tévedésből a Kolja helyett-, ez is nagyon jó.
-- Műtárgy: hetven beszámozott kavics, dobozába ragasztva.
-- Mű: a most már tizenéves-kislány Piritől egy vers; benne az ő gondjaik is, akaratlanul..:

ÉVEK

Az első negyven év még laza
Utána le vagy nyugdíjazva
De a házimunka tovább megy
A gyerek már rég elment!

Na, sajna,
Több a munka
Egér fut a házba?!
Kell egércsapda.

Egy mérföldre az állatbolt
Sebaj, ennél rosszabb is volt!
70-dik év?
Az kemény.

Lehet hogy már kiírtódott
Ennyi év alatt
Az a sok egér.

És nekem most már folyton 70. szülnapom lesz október kettő, 13:45h-ig...

Kedves Deske, ha lehetne kérni ilyet: még legalább kétszer hetvenet kérnék magának... szerintem kitartana, annyi az erő, olyan sok... F.

Nem dicsekvés: mindig fáradt vagyok. Mindig.
Ha dolgozom, nem veszem észre. d.

2012. szept. olvasó: (355969) 3864/hó = 129/nap

oldal teteje   előző levél   összes levél