VALI NEWS

09:33
Élek. Mélyvénástrombóziskörnyék helyett valószínűleg rossz szandál. Náthám működik. Éjszaka egy fantasztikus Illyés versre bukkantam, eddig tíz oldal, még nincs vége, akkor villanyt oltottam. Két kéz. Ötödik oldal körül kiderül, apjáról beszél. Elképesztő gondolatgazdagság. Mint nála gyakran, most sincs világos íve a szövegnek, erre arra kanyarog, visszatér. Érzelmes. A formai részletek leírásával kezd. Nyilván emlékezetből. Hogy a körömágy. A mutatóujj utolsó perce. Aztán áttér az eszközökre, mi mindent fogott, markolt. Őt hogy simogatta. Gyönyörű gazdag, semmi üres költősködés.

10:33
Meghalt Makk Károly. MTI-fotó: "Budapest, 1990. május 8. Diana walesi hercegnő, Károly angol trónörökös felesége Makk Károly rendezővel a pasaréti filmstúdióban, ahol budapesti programja keretében megtekintette Makk Károly Magyar rekviem c. filmjének forgatását. Fotó: Cseke Csilla

Diana szerepel az én fogalomtáramban is, példálózom vele a fotók minősége és értéke relatívitásáról. Adott egy elmosódott rossz fénykép, egy aszony deréktől lefelé látszik, mászik be a Mercedes hátsó ülésére. És ez Diana, aki öt perc mulva halott.

14:06
Nem értem a létezés feladatát, hogyan kell lenni. Ezért mindig csinálok valamit. Addig nincs problema.

18:46
- Deske, ma szobrot avattak itt a székesegyház udvarán. nem azt fotóztam. volt ott egy kislány. kiderült, a szobrász lánya. Gy.
- mágikus keze van
vagy gépe d.

11:54
Még nem életképes, fexem, de levelek jönnek. Hogy találtattak több Sugár-képek, jobb minőségben. Hiszen ezek jó képek; öröm.
Akkor ezt azt archívba is bele.

13:34
Egy kisfiú az ötödik emeleten, Szentimrevárosban, a Körtéren, 1951-ben. Kossuth rádió. Értelmezhetetlen, mikből tanultam én a messzi távolságot, a vonzó-ijesztő végtelen térélményt, mint később Armstrong trombitája. Számomra valami nosztalgikus csendes melankólia. Talán szomorkodni is tanított. Szerettem ezt a zenét.

15:05
Völgyvidéken és hegygerincen át... Deske, majd a könnyem csordult ki, de nem a nosztalgiától. Két évvel hamarabb jöttem a világra, mint Maga. - Akkor énekkaros, ezt is énekeltük. Valami érzelmi zűrzavart keltett bennem akkor, most meg az emlék különösen: az akkori (vidéki) jelen drámái és a dal ténylegesen meglévő (csaknem giccses) szépsége közti ordító ellentmondás. Saját, felejthetetlen tapasztalat. L.

14:53
Hogy az ember mennyire küzdjön végzete ellen. Hogy nem drámai, hanem lírai alkat, vagy micsoda. Próbálnám én az ff. fotózást, de mint tehénen a gatya. Hogy persze témája válogatja. Na ja. Fene egye meg, mér szeretem én olyannyira a színeket.
Ezt látom ágyamból F/2017/210 A képen elmosódottan megjelenik Kata is.

19:17
Még most se végeztem vele, KÉT KÉZ, 18 oldal. Apja kezeit írja le. Valahol a közepéből:

...Rügyek az ágak hosszán,
ha milliószám
tavaszt szavazni nyílnak.
ötujjú, élő csillag.

És néha szinte félsszel
fejemre szállt ez a kézfej
és e tenyerek derce
arcom reszelte.

Éjféli horizonton
fölfénylő mozdony
két mécsével, ahogy gőzt
fú a bolygók közt.

A tömpe ujjak csorba
körme – letörve sorba –
kavicshoz volt hasonló.
Nem fogta olló.

A mutatóujj felső
ízét szétzúzta egy kő,
irányult akármerre,
földre meredt le.

Körül a körmök ínyje,
– vérbetört szörnyű csipke –
be és be volt, cafatra-
tépve, hasadva.

Rémálomnak is rossz volt,
ahogy a hús kifoszlott
ott a körömágy szélén.
S most mégis nézném.

Fájdalmak holt jeléül
e körmök lágy tövébül,
mint vörös félhold
úszott ki egy-egy vérfolt...
[Illyés Gyula, 1950]

Közkinccsé szerettem volna tenni. De nem találtam meg a neten. Annyi volt a google-ban, hogy egy részlete szerepel a deske.hu-ban, 2004-ben... Hátha valaki megtalálja... közben egy tanulmány pár sora, azt mondja, ez verspár az Egy mondattal. Az egyik a munka dicsérete, a másik a szabadságé, kb. egyidőben írta.

22:21
Megható szöveg. Halála előtt néhány évvel írta kiállítása elé.
Autográf kézirat, evvel ismét bővült az ezúttal elnevezett SUGÁR-KATALÓGUS
A képek alján van, onnét fölnagyított változata is.

07:06
Kedves Deske!
(május közepe óta gondolkodom, írogatom)

ajándék 01
Valójában Vojnich Erzsébetnek köszönhető:
2002-ben találtam rá az Erzsébet munkáira és ismerkedve művészetével jutottam el Önhöz.
Először a könyvei: C Napló, VÁLI … majd a deske.hu.
Eleinte csak néha olvastam, aztán egyre sűrűbben. Jó ideje majd minden nap.

ajándék 02
Strindberg könyv.
Könyvért mentem, és egy képet kaptam.
Az addig oly távolinak tűnő világ közelebb jött hozzám.
És most a bérmafiának ajándékozott Sugár kép szövege alapján jöttem rá, hogy Ön tudta, hogy mit fog okozni a kép. **

ajándék 03
X. műterem.
Amikor utoljára Önnél voltam egy korábbi kép utolsó részleteivel, azt hittem sok mindent le kell zárnom,
azon a napon diagnosztizáltak nálam egy BETEGSÉGET.
Ön akkor ajándékba szerette volna adni az általam szeretett kis képet, amit akkor én nem tudtam elfogadni.

Én utána kórház, műtét…
Két könyvet vittem magammal: egy Oravecz-t (amit alig vártam, hogy újra olvashassak) és a VÁLI-t.
Oravecz könyvével kezdtem, de rá kellett jönnöm, hogy az olvasás nem megy, mert pár sor után már máshol voltak a gondolatok.
Nézegettem a képeket a VÁLI-ban.
Az egyik kép alatt szöveg a képajándékozásról, eszembe juttatta újra a kis képet.
Áll még az ajánlat?

Mindent köszönök!
Üdv. N. [

, 35-40]
(Holnap újra kórházba megyek, a következő műtétre, talán az utolsóra, remény van a gyógyulásra.)
____

** Meg fogja a kép változtatni az életét. Ő még nem tudja.
-------------------------------------------------------------
2017. szeptember 3. 20:11 Váli Dezső írta

Tök nem emlékszem, az ajánlat áll, most jön, kórház előtt? d.

18:52
– Kedves Berci, azért nem fogadta a képemet ma a Facebook, mert állóformátum? d.
– Megnéztem, mosolyogtam egyet. Azért nem jött föl, mert az első kép ez:

Az pedig túl pici ahhoz, hogy a Facebook kirakja. B.

– A férfiakkal csak baj van. d.

19:01
Egész nap a tavaly vett, de most beüzemelendő Epson printer körüli bajokkal. Fűrészreszelővel vágtam üvegcsövet pipettának. Visszaszívni a túltöltést. Fúvócső jav. két gomb együttes megnyomásával. Utasítás szerint most 12 óráig nem szabad hozzányúlni. Üzembeteg. Lábadozási idő. HP printer patron 9e HUF szemben ugyanannyi itt talán 5-600 HUF. EPSON L382 Igaz, jóval lassúbb.

19:58 Utcán találkoztunk. A vezényelve ébredező kisasszonynak már mellette a kistesója. A szeme leírhatatlanul édes-szép, fotóztam is volna, de anyja magához rántotta, a hajához kapott, és rákiáltott, mosolyogj! satöbbi.

20:09
Elképzelni se tudom, mi ez az új építmény a parképítés részeként, itt, velünk szemben. Ezek az emeletes konténerek ráadásul fölül nyitottak, és üresek. A henger is nyilván valami tartály.

09:03
Lélektani nátha lehet ez, újra belobbant az antibiotikum kúra hatására. Maradt a félfeudális magyar módszer, Lukács uszoda kamillás gőz, utána hideg medence 20 sec. Állapotom jelentősen ettől se romlott. Tovább.

10:15
Még mindig semmit nem értek. Gépekkel hatalmas gödrök, buldózerrel elegyengetik, aztán visszahozzák a teherautók a földet, talán egy másik kupacból, és visszatöltik. Már gyanakszom, csak a foglalkoztatás kedvéért. Most mintha alakulna egy derékszögű mélymező a leendő mélygarázshoz. De miért ez a sokmétermély kút fúrása. Érdekes. Alapozási pillérhez lehetne, de ahhoz túl széles a lyuk. Ahhoz lenne itt két darufurdancs.
film: M/B/2017/13 -- 2 perc

12:58
Hazaértem. Epson gar. printerjavítást (20e HUF postamunka jattot ijedten elutasították) kb. 3-4 hétre vállalták. Baj. Baj. A kb. 10 méteres szemközti lyukból most egy kb. 60 cm-átm. függ. cső lóg ki, daru tartja, s töltik vissza már köré a földet. Mi a túró lehet ez.

18:02
2002.12.13-án (bocs) voltam tisztelgő látogatáson vendég náluk, megmutatták a híres fölső dolgozószobát is; tán akkor beszéltünk legutóbb. Most olvasom, Illyés Gyulának volt egy nővére is, hát rászántam magam, fölhívtam a lányát, hogy ‒ Elnézést, de erről csak magától lehet valamit megtudni.
‒ Igen, a Klári néni, 1900-ban született, egy ottani uradalmi gazdatiszthez ment feleségül, gyerekek, plusz a fiatalon meghalt bátyjuk árván maradt fiát is magához vette. Háború után fölköltöztek Pestre, nálunk is laktak egy ideig, a két család mindvégig jóba volt, összejártak. A hetvenes évek közepén halt meg.

Rákérdeztem erre is. A báty egy kis bérelt busszal fuvarozott, avval, balesetben halt meg. Visszakérdeztem, mert úgy olvastam valahol, bálban leszúrták, s talicskán szállították haza. Mária avval zárta le, hogy nem tisztázott, bálból szállított hazafelé, a busz egy szűk úton fölborult, hogy ott pontosan mi történt.

20:52
És most jön a java. Salgado (Brazília, 1944-) kiállítás a Műcsarnokban, felkiáltójel. Azt hittem húsz kép lesz tőle, avval is nagyon meg vagyunk tisztelve. Megnyitó, 250 ff. fotó, bizony hatalmas. Pedig ez csak az öregkori, amikor váratlanul áttért a katasztrófa-fotózásból a természetfotózásra. Mindegyik képe hihetetlen gondos és nagyon jó, egyszerűen. Próbáltam szakmai titkait kibogozni. Kata számára levesz az értékéből, hogy nála minden egzotikum, kuriozitás. Csináljon ilyen jókat a hálószoba sarkában.
Néhány éve a Nemzeti Galériában voltak menekülttáborokról készített fotói. Fölfigyeltem rá, de nevét még akkor nem. Végeláthatatlan sátortábor, földön üldögélő menekültek, előtérben egy anyuka bébit szoptat. A kép egére figyeltem föl (is). Salgado, kb. a világ élő legnagyobb fotósa. Készült róla egy interjús, helyszínes nagyfilm is, nagyon jó. Azt szerencsére megkaptam.
A második fotó: pingvinek. (Az üveg előtte sajnos becsillog.)

Most megkerestem a NEWS-ban. 2004. június 1. Nem Galéria, hanem mellette a Ludwig Múzeum. És nem pár éve... Elég sokat írtam akkor itt róla.

"Fotókiállítás. Az ember egy ilyen munkától hanyatt esik. Kétszer. Amit és ahogy.... Ha előbb látom, és csak utána beszélek, még ennyit se tréfálkoztam volna. Itt elakad a szó [...]" (A dátumnál el lehet olvasni.)

Keresek tovább a NEWS-ban, megvan. 2017.03.03. Ez az őrület, az aranybánya, 50 ezer ember egy gödörben. Ez is ő.

Találtam egy albumot tőle: itt sok képe Zseni, nem vitás. Persze ff-ben könnyű.
Erről jut eszembe, öt kilót híztam a nyárral. Azt szeptemberben le.

A grafika nem csúnya. Hibái:
‒ A színes ábra nem csúnya, de jelentéstelen, és fölöslegesen elviszi a terület nagy részét.
(Helyébe inkább az Ars Sacra logóját tettem volna, az most elsikkad, holott fontos jelentése van.)
‒ Cserébe a betűk lehetnének nagyobbak.
‒ Ebben a szakmában nincs demokrácia, a művésznevek sokkal nagyobbak, netán más betűvel,
‒ és előnyösebb elrendezéssel, tipóval.
‒ Ismerünk ennél elegánsabb betűtípusokat.
‒ A kiállítóhely új címe ismeretlen, hangsúlyt kaphatott volna.
‒ Képernyőre fekvő formátum való.

Maradj velünk, Urunk, egész nap, sohase nyugodjék le fölöttünk kegyelmednek napja!
(Maradj velünk, Urunk!)
Mai napunkat neked szenteljük, ígérjük: semmi rosszat nem teszünk és nem helyeslünk.
(Maradj velünk, Urunk!)

06:19
Tanulok gazdagnak lenni, de nem nagyon akar sikerülni. Dupla zacskó tea a fél liter vízbe. Visszakoztam.

09:01
Nehezen született meg, valahára eldöntöttem. A reggeli villanyszerelésnél is nehezebb feladat volt. Ilyen még alig csináltam. Hogy hét kép címe azonos, csak a számuk más.
Szeretem ezeket a munkákat.
A jövő dönti el, kerülnek-e mégegyszer, netán kiállítva, vagy netán végleg egymás mellé. Vagy döntsek, hogy együtt kell maradniuk? Netán vegyek ki közülük egyet vagy kettőt? Elszakadva is testvérek maradnak. 60x60 centisek.
A múltkori hasonló történet, az öt Tenger és műterem együvé, pár éve a Horn-gyűjteménybe került. Annak bizony örültem.
Zsoltár műterem ‒ A/2017/59, -56, -61
Zsoltár műterem ‒ A/2017/55, -51, -54, -60

fotó: F/2017/211

Minden háttérmunka megcsinálva villanyszereléstől printelésig, reprófotózás, asztalosmunka, címadás, képcédula, adatbázis. Délután már ünnepélyes kicsi festés. Kezdem a szezont. Ettől lesz meggyógyul.

17:58
Szerda, ingem alatt, nyakba akasztva hozom az oltáriszentséget a Budai Ferencesektől. És útközben be a RONI-ba, két nagy csomag Zewa Deluxe vécépapír. Mindez rendben van. De azért valahogy furcsa.

06:09
- Akkor holnap. De mondja meg, ha nem akar találkozni velem. S.
- Így van. Nem akarok találkozni velem. d.

06:13
De azok, akik részesülnek az Ő teljességéből, hivatva érzik magukat...hogy utánozzák példaképüket... önkéntes sanyargatás, tisztaság, szándékos szegényég, önkéntes engedelmesség... a világ gyűlöli, az Egyház tanácsolja... Ő eltorzította saját dicsőségét... sebei fénylenek, mint a ragyogó csillagok... Erősen megparancsolta Véres Áldozata megismétlését napról napra
Newman A kereszt oktalansága 1849.

Kiállításunk megnyitója a Királyhágó téren. Gndoltam, ha Ars Sacra + Puritán, a minimal art adódik ehhez leginkább a közgondolkozás szerint, az lesz túlsúlyban. Ebben a mezőben nagy a kísértés az alig eszközökkel gondosan formált semmitmondásra. Tetszett a végfalon a jószínű természetes agyagban meghempergetett ló lenyomata, emlegették is a Torinói leplet. Hazajöttem, tovább töröm a fejem a magától kinyíló műteremajtón. Önhatalmúlag invitál.

– ajtót levenni, és a surlódó részből gyaluval fél centimétert leszedni. Á.

– akkor talán mágnes... mint azelőtt a szekrények ajtaján volt..lehet nyitni-csukni. Á.

– kilincs jó. ajtónak a bármely megadott hegyesszögben nyitva, ott kellene maradnia. d.

09:18
Mail a tegnap nyílt kiállítás kitalálójának és mindenes rendezőjének.

Kedves Zoltán, ezúton is köszönöm a munkáját, gratula, nagyon szép kiállítást csinált. Nagyon sok munka van benne. d.

12:15
Négy hét múlva vártam, mail Újpestről, printer javítva. Nagyszerű. Kocsihoz tartva egy x-lábú ruhaszárító állvány lomtalanítása. Világos, csak egy ellenanya kell rá, és nemhogy hibás, de örökéletű. Keretszárítónak. Keresztmerevítőjét lefűrészelni. Átveszem a gépet, a kisasszonynak ‒ ráírta: sürgős ‒ hálából egy tábla Milka csokoládé, büntetésből egy Versnapló. Ugyanez átadandó majd a szerelőnek is. Itthon az Epson beüzemelése, ehhez a papucstartó polc szétverése, a csillárbúra befüggesztett kavics ellensúlya magasabbra, és három szemescsavar fölöslegessé vált, ki asztal oldalából. És a gép: működik. A PC kérdezések nélkül, azonnal! befogadta, menekültnek vélhette.

Más. Ajtófékem működik, de jó lenne még az ajtószárny tetejéből kicsit legyalulni. Gyalum nincs, fúrógépbe köszörűkővel lehetne. És itt megálltam. Hátraarc és visszakoz, a másfél kilós (megmértem) bebagyulált utcakő hibátlan szerkezet volt. Ha kissé divatjamúlt is. Valamint a lépcsőházi közösből fölhoztam Macaulay (nem tudtam, ki az) Esszék. Az egyiket így kezdi:

A kedves történet, amellyel az orléans-i hercegnő fiának, a régensnek jellemét példázta, némi módosítással Byronra is alkalmazható. Bölcsőjéhez minden tündér meghívót kapott, egy kivételével. A vendégek dús ajándékkal érkeztek. Nemes jellemet adományozott az egyik, éles értelmet a másik, szépséget a harmadik. A gonosz tündér, aki nem kapott meghívót, utoljára érkezett, s mert nem tudta visszájára fordítani, amit nővérei kedvencükre pazaroltak: minden áldáshoz átkot vegyített. Lord Byron társadalmi helyzete, érzelemvilága, jelleme, s egész egyénisége - végezetes ellentétek keresztezési pontja. Már születésekor megkapta mindazt, amit csak földi halandó áhít és csodál. Ámde mind a kiváló tulajdonságok, melyek embertársai fölé emelték, valamiféle nyomorúsággal és lealacsonyultsággal párosultak. A család, amelyből származott, ősi és előkelő volt ugyan, de seregnyi közbotránkoztatást keltő vétek és bűnös botorság következtében elszegényedett és elzüllött. A rokon, akinek rangát örökölte, szegényen halt meg, s csak a bírói könyörületen múlt, hogy nem az akasztófán. Az ifjú főnemes ragyogó szellemi képességekkel rendelkezett – de elméjében egyfajta betegesség is lappangott. A természet nemesen érző szívvel ruházta fel – alkata azonban szeszélyes és ingerlékeny volt. Fejét szobrászok mintázták kedvtelve – korcs lábát utcai koldusok majmolták. Ha valaki, úgy legelsősorban e világos és mégis gyarló értelmű, gyengéd, de torzult lelkű koldusszegény főúr és gyönyörű nyomorék igényelte a lehető legkeményebb és legjózanabb nevelést. Ám anyja, akire a fiú nevelése várt, még nála is szeszélyesebbnek bizonyult. Dühkitörései dédelgetési rohamokkal váltakoztak. Az egyik percben majd megfojtotta babusgatásával a fiát - a másikban korcs lábát csúfolta.

S mikor Byron a világba lépett – a világ ugyanúgy bánt vele, mint anyja: néha dédelgette, néha kegyetlen volt hozzá, de sohasem igazságos. Szertelenül kényeztette és... Első verseit olyan megvetés fogadta, melyet gyarlóságuk ellenére sem érdemeltek meg egészen. Azt a költeményt viszont, amelyet kóborlásai után hazatértekor jelentetett meg, jóval érdemén fölül magasztalták. A huszonegy éves Byron az irodalmi hírnév legmagasabb csúcsán találta magát...
Mindaz, ami az emberi természet legmohóbb vágyait sarkallhatja és kielégítheti: szalonok százainak hódolata, az egész nemzet üdvrivalgása, ünnepelt férfiak dicsérete, szépasszonyok szerelme, a földkerekség minden dicsősége egyszerre árasztotta el a fiatalembert, akit féktelen indulatokkal ruházott fel a természet, s akit a nevelés sohasem szoktatott indulatai megzabolázására. Kicsapongásaiban csak ugyanannak...
Most féktelen hajlammal üldözték. Terjedelem irodalom beszél ama sajnálatos...

Néhány további év az enyészetnek adja majd azt is, ami még megmaradt a Byron nevét egykor belengő bűvös hatalomból. Szemünkben ő még mindig élő ember - fiatal, nemes, boldogtalan teremtés. Gyermekeink szemében már csak író lesz... Aligha kétséges, hogy költészetét szigorúen megrostálja majd a z idő. Ám ugyanígy nem kételkedünk, hogy még a legszigorúbb bírálat után is

Merthogy Macaulay és lord Byron kortársak voltak. A ezért is tanulmány tapogatózóan és tapintatosan óvatos, még nem sémákra támaszkodó.

14:52
Ezt is kipróbáltam, fél 8-kor zsolozsma a ferencesekkel, mobil telefonról olvasva. Aztán kamillásgőz. Hazafelé patikából fecskendő, 25 HUF, klubtárs tanácsára, akinek orvos a fia, nagyszüleink nátha-gyógymódja, ha egyszer az antibiotikum nem használt: enyhén sós vízet orrba spriccelni. Három napot ígért. Beüzemelve.
Citromlémben egyenletesen elosztva három muslicahulla.

16:14
Hegedüs Gyöngyi fotózott engem, én meg a dolgaimat.
F/2017/212 -- szarito.jpg -- kockako.jpg

16:16
Nem vitás, körvonalazódik a mélyparkoló területe, de sőt, már betonoznak is.

06:24
Claver Szent Péter spanyol jezsuita ünnepnapja. A barcelonai egyetemen tudományos és művészeti tanulmányokat folytatott. Pappá szentelése után a kolumbiai misszióba került, ahol haláláig apostolkodott a négerek között.
Leveleiből:

Tegnap, 1627. május 30-án, Szentháromság vasárnapján egy igen nagy hajóval sok-sok néger érkezett, akiket Afrika folyóiból szedtek össze. Odamentünk és kosarakban birsalmát, citromot, édességeket és még sok minden mást vittünk nekik. Majd elmentünk lakóhelyükre. Mintha egy másik Guineába érkeztünk volna. Át kellett vergődnünk különböző csoportokon, amíg eljutottunk a betegekhez, akik rengetegen voltak, és nedves, sőt sáros földön feküdtek. Hogy túlságosan ne érje őket a nedvesség, földet hordtak össze, abba cserepeket és tégladarabokat tettek. Ilyen volt a fekvőhelyük, amely nemcsak emiatt volt nagyon kényelmetlen, hanem különösen azért, mert mezítelenek voltak, ruha nem védte testüket.

Letettük köpenyünket, és az árusoktól deszkákat hoztunk, szalmát tettünk rá, és így fekvőhelyet készítettünk nekik. Azután odavittük a betegeket. Két csoportba osztottuk őket: egyik csoporthoz a társam ment tolmáccsal, a másikhoz magam mentem. Két néger már kihűlőfélben volt, közelebb a halálhoz, mint az élethez, szinte érverésüket sem lehetett észlelni. Parazsat tettünk cserepekre, és a haldoklók közelébe helyeztük. Erre a parázsra illatszert szórtunk, amelyből két zacskóval is volt nálunk, és ezen alkalommal fel is használtuk. Ezután köpenyeinkkel betakartuk őket, nekik ugyanis nem volt takarójuk, és gazdájuktól is hiába kértünk. Úgy tűnt, hogy az illatos füsttől és a melegtől magukhoz tértek. Szemükben öröm csillant fel, mikor ránk néztek. Ilyen módon szólítottuk meg őket, nem annyira szóval, mint inkább azzal, amit értük tettünk. Úgy gondolták, azért hoztuk ide őket, hogy enni adjunk nekik. Minden másféle beszéd és megnyilatkozás teljesen haszontalan lett volna. Oda ültünk, majd letérdeltünk melléjük, arcukat és testüket borral mostuk meg, kedveskedésünkkel igyekeztünk mosolyra bírni őket.

09:17
Lomtalanítás a mi kis utcánkban. Fotó a járdán. Milyen ereje egy arcnak, ha nem is tudunk róla szinte semmit.

Bp. XIII. ker Tutaj utca 7-11. (Pannónia u. sarok)
Bárczy István főpolgármester javaslatára..., Schulek János, a Műegyetem építész tanára tervez egy iskolát
1911 szept. indul a tanítás a Pannónia Elemi Népiskolában
1947-48. Budapest Székesfõváros Községi Általános Fiúiskola.
Az 1959-60. Sallai Imre Általános Fiúiskola és Fõvárosi Általános Leányiskola
Az 1963-64- 12 évfolyamos iskolává bõvítették.
A gondnok bácsi az óra elejét végét kézi csengõvel, kolomppal
1974-75. Sallai Imre Általános Iskola
Lebontották a fiú és lány oldal közötti vasrácsokat.
1991. Pannónia Iskola

Tehát a fotó 1963 után, a ruhák alapján úgy vélem, nem sokkal. A gyerekek 1957., -vagy utániak.
A fotón látható bácsi vagy néni / úr vagy hölgy az Újlipótvárosban születhetett, max. 60 évet élt,
mostanában kb. a Margit krt. 29. vagy 31. ben, halhatott meg.
Ha eddig őrizve, nyilván halála után dobták ki a képet.

11:38
Egy saját fotó is ma reggelről. Hatosra várok, míg ezt nézegetem a hídi megállóban.

HETEDSZER MAGAMNAK
Az ember szíve
elhaladtában rácson által:
most egy hónapig egykorúak leszünk.
Mintha alakulna egy derékszögű mélymező.
Az üveg előtte sajnos becsillog.
50 ezer ember egy gödörben. Ez is ő.

Küldték, kiállításmegnyitónk, a szereplőkkel. Az igazi főszereplő a ló volt.

05:12
Ez az uszoda utáni szárazkifliproject valahogy befuccsolt. Szemüvegtokban néhány libatöpörtyűt kéne vinni, ilyenkor enni muszáj. Tokzseb van a tarisznyámban.

‒ Deske, tökéletesen pontos: semmitmondás. Főként, akik mondtak - pontosabban szavakat ejtettek ki a szájukon... És ez mire jó? Ez: emberi megnyilvánulás??? Ugyan, mi ezeknek a lényeknek az elképzelése, tudata, véleménye az alkotásról, mint olyanról? Rémesnek tartottam, amit a hivatalos kiállítás-megnyitó potentát (nem a szerencsétlen Pokorni) elszónokolt. S.

‒ A beszéd számomra nagyon átgondolt volt, érdekes, tartalmas, tartalmazott tévedéseket. Nem lehetett ebben gyakorlata, a művészeket ilyen formán nem szerencsés sorra venni. d.

‒ Azt mondom, ne vállaljon el olyan feladatot az, aki hangzatos, ordítóan semmitmondó orációra képes az adott esetben, és ami annál is szörnyűbb: ennek az ordító semmitmondásnak nincs is tudatában. Vagy talán, ami még rosszabb: dehogynem? Tudatában van? (Ami már erkölcstelen?) Gonosz lennék? Tudja mit: azt is vállalom. S.

‒ Kérem, írjon utólag ehhez egy megnyitóbeszédet! Nem mulatni akarnék magán, lenne egy hiteles vélemény. d.

‒ Miért provokál? Tudja mit, legyen: újra megnézem, hogy megtaláljam a művek között a szellemi kapcsolatot. Amit éreztem a Maga és Szüts képe között. De ez egyébként a kurátor dolga, nem? Ez a megtalálás? Hogy olyan műveket hozni össze, amik szellemileg egyfelé mutatnak? S.

06:40
Tehát sósvíz orrba[-szájba]. Ha ez sem gyógyít meg, kiiratkozom.
(Ez jobb pravasz, mint amit vettem.)

09:08
- Deske, érdekes, hogy az ilyen ártalmatlannak tűnő kulturális rendezvényen milyen belső indulatokkal vesznek részt az emberek. Amúgy, akiből ilyen mértékű indulatot vált ki egy megnyitóbeszéd, az érdemes eltűnődjön, hogy mi találta el benne. Mert mindegy az érzelem pozitív vagy negatív volta, az amplitúdója az, ami rólunk szól. C.

- Kedves Deske, nagyon fontos nekem ez a levél. Mert valóban magam is túl indulatosnak találom, amit írtam Magának (nem is gondolva arra, hogy Maga felrakja a blogra). Egyébként számtalan - és talán egymástól távol álló ok - együtthatása eredményez(het)i az ilyen vehemenciát (a saját vérmérsékleten kívül). A közös dolog: a nyilvánosság előtti megszólalás felelősségének megléte vagy hiánya. Az utóbbit én a "több, mint bűn: hiba" kategóriába sorolom. És ebben az esetben - valószínűleg feleslegesen - ezt a nyilvános megszólalást "besoroltam". S.

- Kedves S., tiszta és szép az, ami történt. A indulatoknak önmagában nincsen + vagy – előjele; rendben is tudnak lenni. d.

09:20
Kértek a beadott képek mellé szöveget, alkotói szándékot, hogy azt kirakják egy asztalra. Ez elfogadható, mert kritikusok között se ritka, hogy csak fogalomból, szövegből tud a kép irányába elindulni. Küldtem:

20:08
Kata szülnapra (74) a nagy meglepetés, hogy két gyereke, unokái, én is ott voltunk szokott vasárnapesti szentmiséjén. Véletlenül Achilles atya ezüstmiséje, így többen fotóztak, filmeztek, amit amúgy nem illik és nem szokás. Utána nálunk torta (meg se kóstoltam) gyertyákkal, a gyerekek szervezték, hozták.
film: M/B/2017/14

13:12
Mint ahogy a végtelen-ből is kétféle van. Isten: előre hátra. Én, mert 42. február környékén fogantam - síszezon - félvégtelen vagyok, nekem ennyi az örökélet. Mert ahogy tapasztalom, a (száraz)kifli ‒ boltja válogatja ‒ íze nincs-e is legalább három féle nincs.

21:15
Reggeltől idáig egy ötlet nyomán az opuszjegyzéket alakítottam át. Most egy mail kapcsán, hogy hiszen ami sok éve foglalkoztat ismeretlenül, netán megnézhető. Illyés ‒ nekem fontos ‒ elmélkedő verse témája, a reformáció emlékműve, Genfben.

A REFORMÁCIÓ GENFI EMLÉKMŰVE ELŐTT
Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza
a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt
milliók végső tisztelgését hozza,
úgy mentem el rajvonaluk előtt.
Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel
a hadrakelt hit zord hadnagyai,
a Vilmosok! és Coligny és Cromwell
– ők néztek rám – s a szablyás Bocskay!...

Hátrálnom kellett közelükből: mindet
nem fogta össze csak messzibb tekintet.
Fölhúzódtam a kert felé, a fákig
s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.

05:01
A feladat sürgetően adódott. Vasárnapi sétánk, a szokott kávé a Normafa vendéglőben, amikor egy mail. Amire írója megnyugtatására azonnal válaszolni akartam. Techn. problémákat nem részletezem, kellett egy olyan opuszjegyzék, telefonról is használható, amiből a 2200 emberem össz. adata-, persze telefon - mail cím is, elérhető. S ne kelljen ezért párhuzamos táblázatot vezetni, amúgy is, a redundancia életveszélyes. Megcsináltam, működik. 4100 sor, mert a tulajdonosok alá soronként csak egy festm., fotó, stb. opuszszáma.

A MEGJEGYZÉS oszlop a legszélesebb, ennek a fejlécébe, ennél rövidebbre nem sikerült megfogalmazni:

Mint ahogy a vég
telen-ből is két
féle van. Isten: előre
hátra. Én,
mert 42. február környékén
fogantam - síszezon - félvégtelen
vagyok, nekem ennyi az örökélet.
Mert ahogy tapasztalom,
a (száraz)kifli ‒ boltja válogatja ‒ í
ze nincs-e is legalább három
féle nincs.
gy.

– Köszönöm. És még egyszer köszönöm, és bocs, az ilyen típusú sortördeléseket modorosnak tartom. d.

– Ez csak egy lehetséges tördelés. Nekem mindig egy lehetséges üzenet, ami egy sorba tördelnek, jelentés módosulás.
Mondjuk pl. ebben:
vagyok, nekem ennyi az örökélet.
Ha jól meggondolom, ez a mondat, amihez jutottam ezzel a tördeléssel, egy iszonyú erős állítás.
És ha még összevetem a vagyok, aki vagyok-kijelentéssel. Mondd nekik, a Vagyok küldött tihozzátok.
Tanulság: Isten a modorosságot is tudja jelátvitelre használni. :)) gy.

– Megértettem a szándékot és köszönöm. Igaza van, joga van hozzá, és itt nagyerejű, nagyszerű és szép. Mondom, itt. Persze, nem csak. :)) d.

13:05
Építkezés működik. Átment szürreálisba. Stalker-terep. Már négy kilót lefogytam.

06:24
A világ rejtélyesnek és ellentmondásokkal telinek tűnik fel... Hogyan tekintsünk a dolgokra? Vidáman és jókedvűen nézzünk-e mindent? Vagy búskomoran? Krisztus kereszthalála ráütötte minden dologra, amit látunk, a maga kellő értékét. Minden szerencsére, minden előrehaladásra, minden előkelőségre, minden gyönyörre; a test kívánságára. Meghatározza az értékét a halandó ember hevüléseinek, vetélkedéseinek, reménykedéseinek, félelmeinek, vágyakozásainak, erőfeszítéseinek, diadalainak. Értelmet adott a földi lét megpróbáltatásainak, kísértéseinek, szenvedéseinek. Összefüggésbe és egységbe hozta mindazt, ami látszólag ellentétes és céltalan. Megtanított arra, hogyan éljünk, hogy vegyük hasznát e világnak, mit várjunk, mit kívánjunk, mit reméljünk.
Newman The Cross of Christ the Measure of the Word, 1841. ápr. 9.

Ez a zene nemcsak zene, szóval Bach nem azzal hat, hogy gyönyörűen harmonizál, ez nyilvánvaló, különben üres játék lenne. Pilinszky
A l’art pour l’art nem létezik, az egy henye gondolatsor henye összefoglalása. Déry

12:45
– Deske, Szerintem nem téved Pilinszky. Én Esterházy Péternél szoktam azt érezni, hogy bravúros, hogy mindent tud, amit a szavakkal, a nyelvvel tudni lehet, és mégis: üres játék. Szia! A.
– Egyetértek, csak ez nem igazolja a Pilinszky mondatot. d.
– Ja, ha már így szóba elegyedtünk: szerintem Hegedűs Gyöngyi, hogy szövegeidből "verset" faragjon, tévedés. A te szövegeid csak úgy jók, ahogy te írod. Úgy tényleg jók. Minden változtatás a lényegüket teszi tönkre. Egyáltalán nem kell szebbeknek lenniük. A.

13:50
Deske, Prima Primissima építész kategóriában Csomay Zsófia, Farkas Gábor és Pazár Béla a jelöltek. L.

18:06
Viharos e percben a litván tengerpart. 15 fok, szél 5,7 m/sec. Szeretnék most ott fázni.
http://www.lietuvatavodelne.lt/palanga http://www.lietuvatavodelne.lt/palanga

05:51
Ne feledjük, könnyen lehet, hogy Sztálin és a te barom szomszédod is abban a dologban teljes jóhiszeműséggel járt el.

06:32
Nézzétek az egyik nemzetnek a másikkal szembeni féltékenységét, a kereskedelemnek egymással való versengését, az egyik hadseregnek a másikkal való szembenállását. Tekintsd meg a különböző társadalmi osztályokat, pártjaikat, vetélkedéseiket. Mi a mércéje? A Kereszt.
Newman The Cross of Christ the Measure of the Word, 1841. ápr. 9.

06:40
Ó, ó, nem szerény diadal. Mára kiiktatva az a rondaságos hetes szám. Súlycsoportváltás.

szept. 05. 74,5
szept. 06. 73,0
szept. 07. 71,7
szept. 08. 71,4
szept. 09. 71,0
szept. 10. 70,7
szept. 11. 70,9
szept. 12. 70,4
szept. 13. 70,2
szept. 14. 69,8
Jelenits atya mondta egyszer, ja, mi nem jóllakásig.
Ezt valami kis jóféle böjtöléssel kéne megünnepelni.
Valamint az ideális mákostésztára felgondolással.
Aminek a receptje a következő.

A kifőtt tésztát Vénusz étolajban megforgatjuk, majd elterítjük a tányéron.
Akkor finomra darált mákot hintünk rá, bőségesen. Arra kristály (nem por!)cukrot helyezünk.

Végül két kézzel óvatosan megfogva kihúzzuk alóla a tésztát, azt kidobjuk.

Melegen tálaljuk.

Én aztán tudom, enni jó. Enni nagyon jó.
Hiszem és vallom.
Persze a harminc éves megfontolással; lehet, hogy a házikoszt jobb, de konzervebédnél enyém a doboz.

09:26
Az indonéziai Sebastian Bachról semmit nem tudunk. Pedig lehet, hogy volt. Van.

10:34
Jut eszembe, ez a fönti fontos NEWMAN-gondolat. Hogy azonos avval a 2015-ös vektorrajzos felismerésemmel, a mindennek, mindennek annyi az értéke, amennyire Istenre irányul.

10:52
2017. október elején megváltozik Európa. Én is. Az utca is. Bezárja a boltját, nyugdíjba megy Szűcs László, már ezer terve van. Pecázás a Balatonon. Szomszéddal fűtést építenek. Szerszámboltját tehát kiadja-eladja. Ahol én 27 évig uszodából jövet kartácsszöget kaptam, olykor házisütött mazsolás kalácsot.

14:36
Olyanra kellett megcsinálni, hogy három mozdulattal kampóval fölrakható; félbehajtva göngyölhető - tárolható.

19:21
Szemorvosnál, monitornézés közben gyakran hunyom a bal szemem. Első lépés: sok folyadék; alkohol, kávé, tea nem, az veszi a szervezetből a vizet. Mondom, mi marad. Víz. Megegyeztünk gyümölcsteában. Figyelmetlenségből tegnap vettem 575 napra feketeteát. Patikába: műkönny. Nem sírok megfelelően. Fölpolcolt lábbal könnyezem ezentúl. A Falk Miksa utca neve fél órán át nem jutott eszembe. Az ágy melletti olvasólámpából le kellett húsz centit fűrészelni.

falait a fényért

nem furcsa,
hogy V.,
akinek neve lehet így
nemcsak rend, de ország-előhívó rendiség,
légszomjas átlátszatlansággá
csiszolja ablaküvegét,
majd átlélegezhetővé teszi falait?
s mindezt a fényért?
ami a bőrön van, az már belül van,
nasztaszja filippovna.
a köpés az ikonokat
csóknál jobban tisztítja.

20:22
Kiderült, a munka megfelelően halad. E levél elküldésére így végül nem volt szükség.

Kedves B.!
Minden munkám a honlapomon. Festm., fotó, stb., és írásbeli életművem akkora, hogy csak egy adatbázis segítségével áttekinthető, használható az Kedves Utókor számára. Ezért adtam a honlapot a Széchényi Könyvtárnak. Most az ő megváltozó rendszerük miatt az én programomat át kell írni, el is kezdte egy vérprofi, de ezer munkája mellett, félek, hamarább meghalok, mint elkészül. :) Gondolkodom rajta, keresek egy megbízható programozót, v. egy céget, aki lehetőleg 2 hónap alatt megírná a programot, max. 1,5 millióért. Úgy-, vagy kb. úgy kellene kinéznie és működnie, mint a mostaninak. Tudsz-e esetleg ilyet?
ölel: d.

12:15
A vezetést akkor fogom abbahagyni, amikor másodszor követem el azt a hibát, amit nem szabad. Most négy méteren szereltem a módosított árnyékolófüggönyt, lenéztem, és láttam, elfelejtettem feszesre széthúzni a létra két szárát.

13:10

Útközben percenként átalakult, javult, ahogy új ötletek. Papíron tervezni én ilyet nem tudok. Úgy néz ki, sikerül azonnal eltüntethetőre megcsinálni. A fölső függöny csigával, egy oldalon fog lógni, úgy ellensúllyal, vagy stb., lentről kezelhető.

20:02
Ma főleg a létra tetején; csak egy-egy mail-hangra másztam le. Talán hatszor csináltam meg az egészet, most egyszerű és főleg minden csomópontja tiszta szerkezet. Minden eleme javítható, cserélhető. Csigával, a drapéria magassága állítható, kampóval illeszkedik, eltávolítható. A jobboldalon elég egy pokróc, az ablakba hullámpapír. A vásárolt drapéria nagy részére nincs szükség.

21:26
A Budai Ferences Rendház személyi állománya szeptemberre lecserélődött. Utolsónak szánt kísérletem, kevés reménnyel. Végül a tavalyi levelet csak az elmondottak mellékleteként adtam át az új plébánosnak. Nem bíztatott.

2016.04.06. html-2016/hajnali-mise-2.htm C.15822
Kedves Plébános atya
- és a teljes budai ferences család!
Ha néhány évvel korábban cserélődik le a kolostor személyi állománya, ma is meglennének a hajnali hatórás szentmisék, hiszen átveszitek a kapott rendszert. 1985-től jártam rá (lelkivezetőm tanácsára másodnaponként). Tán harmincan voltunk. Aztán az utolsó években Achilles plébános atya a misét áttette fél hétre, majd megszüntette. Protestáltunk, nekem arra hivatkozott, nagyon sok a munkája, éjfél után fekszik. (Egy halk ellenvetés, talán azon kellett volna változtatni.)

Kérem, kérjük, állítsátok vissza a hajnali miséket. Ez a mostani 1/2 8-as mise: nyugdíjasmise. Gondoljatok bele, ki lett zárva minden munkába járó, valamint a fiatalok, a diákság is. Nem egyedül sajnálkozom ezen a helyzeten. Előbb-utóbb sokan visszaszoknának. És ha kevesen? Akkor is minden rendben van, tudjuk, a Mi Urunk nem tud számolni, csak háromig --, ha ketten-hárman az én nevemben.

Fioretti imaközösségünk sok éve naponta imádkozik munka-, és jókedvetekért. Jó pihenéstekért. Köszönjük a munkátokat, életeteket.
Szívélyesen:

08:31
Húgom ott élt, mesélte. Az ezeréves nonnbergi bencés kolostorban két nővér rendszeresen nézi a televízió híradót. A hallott ügyeket, tragédiákat, földrengéseket aztán rendre elmeséli társnőinek. És közösen sopánkodnak a szörnyűségeken.
Helyett.
Imádkoznak értük.

Barsi Balázs atya: ha nem imádkozol az ott látott bajokért, emberekért, mi a francnak nézed a Híradót.
(nem szó szerinti idézet)

09:47

Ezt reggelente le szokom fényképezni. Itt sajnos sehogy se megy a ff. Próbáltam. F/2017/219

Reggel, ima közben eszembe jutott, hogy hülye vagyok.
Hát a fregolielv.
Azt csak egy oldalról húzzák.
Használaton kívül fönt marad.
Azonnal üzemkész
És akkor ellensúlyok se kellenek.

12:46
A hallgatag közgazdász megszólít reggel a Klubban, öltözködés közben:
‒ Mit szól ahhoz, hogy a nem megvásárolható Munkácsy-kép helyébe megvett most az állam valami Aba-Novák képet.
‒ Nem tudok róla. Egyik rosszabb, mint a másik.
‒ Azt olvastam, Aba ott romlott el, hogy család, gyerek, és el kellett vállalnia mindenféle állami és egyházi megrendeléseket.
‒ Nem az a főbaj. Ő is baromi tehetséges volt. És nem volt mondanivalója, akár Munkácsynak. Olyan világképe, amit érdemes közölni.
A szokásos. A hat tehetség mellé hiányzott a hetedik.

Morfondírozok ezen. Vojnich festői világképe pld. a legkevésbé sem vonzó nekem.
És mégis lenyűgöz, nagyra értékelem, fontos nekem, használom.

Jobban jártak volna, ha az ő régi nagy képeiből vesznek.

13:37
– Szia, Deske! Ezt írod: „Nem az a főbaj. Ő is baromi tehetséges volt. És nem volt mondanivalója, akár Munkácsynak. Olyan világképe, amit érdemes közölni.”

Deske, nincs itt valami ellentmondás? Te mondod mindig, hogy festés közben nincs semmi mondanivalód, és semmit nem akarsz közölni, hanem csak a megfelelő színeket teszed egymás mellé. Technikai kérdés. L’art pour l’art. Elég, ha szép. Ha Munkácsy és Aba-Novák tehetséges volt, akkor ők is ezt tették. Mi akkor a különbség? Az erkölcs? Hogy „jó” ember-e az illető? Szerintem erre is nemet mondanál. De akkor mi?
Németh László ezt írja a tehetségről:
„A tehetség más, mint a képesség. A tehetség az életünkkel együtt növő cél [ cél??, nem adottság? VD.], amely megkeresi és megteremti az eszközeit, néha még a szükséges és hiányzó képességeket is... A KÉPESSÉG, AKÁRMENNYI IS VAN BELŐLE, MÉG NEM TEHETSÉG, s egy nagy, sokféle képességű ember tehetség nélkül sokszor olyan, mint azok a daganatok, amelyekben minden szövet együtt van, épp csak az egészet megélesítő, rendező elv hiányzik.
A tehetséget nem lehet tanítani, A TEHETSÉGET A LEGJOBB KÉPESSÉGEKBŐL SEM LEHET KIFEJLESZTENI. Innét sok nevelő és apa csalódása. Az én két nagyobb lányomban tízéves koruk körül hasonlíthatatlanul több sokat ígérő képesség volt, mint bennem; s még tizennyolc éves korukban is többet tudtak, mint én... S mégis, szinte
szia: P.

– Kösz, fontos, amit írsz. Igen, munka közben célom és feladatom egy szürke mellé jól pásszoló okkert találni. Közben az ebéd-lecsóra gondolok. Azt nem mondom, hogy l'art pour l'art, mert olyan nincs. Azt sem mondom, hogy elég ha szép, mert jónak kell lenni. Igen, így, hírtenjében, tényleg jobb szó a képesség. Németh nagyon pontos. A festő egyszerűen nem tudja, mit közöl a képpel, nem is kell tudnia.
Amit közöl, az rendszerint szavakon túli valami. Szerencsés esetben Isten köpenye szegélye. AZ EREDMÉNY SZEMPONTJÁBÓL TÖKÉLETESEN MINDEGY, HOGY A MŰVÉSZ MIT SZÁNDÉKSZIK KÖZÖLNI. Az bármi lehet, tipikus erre a nagy szociális érzékenységű Munkácsy. A képei nem arról szólnak. Az csak a téma, amire azt szoktam mondani, csak az első lépcsőfok-, a küszöb a házban. Aki ott megáll...
Tévedés. Mert még az sem. Lehet, hogy semmi köze a kép mondanivalójához, lehet teljesen megtévesztő. Mint Derkovits elíziumi boldog képei, a Kivégzés, vagy a Kenyérért, a hullával.
Vagy pld. a szocialista realizmus akart valamit nagyon elmondani.
kösz, hogy írtál: d.

19:14
Megpróbálom a reggeli kép egy részletét. az örök dilemma: ég nélkül.

19:53
Németh László pontosabb, de a köznyelv mégiscsak a tehetség szót használja.

– Most már csak azt nem tudom, hogy Munkácsy és Aba-Novák tehetséges festők-e, vagy csak ügyesen kézimunkáztak. Szia. P.

– (Hatalmas) tehetségük egy komponense hiányzott egy jelentős életműhöz; nem volt érdekes véleményük az életről.
Nem a világról. Egry József nem azt mondja, hogy a Balaton csodálatos. Azt nekem például hiába mondaná. A megrendülését festi meg. d.

– Továbbra se értem. Azt, akinek nincs érdekes/eredeti véleménye az életről, azt semmiképpen nem nevezem tehetségesnek. (Egyébként igen, az írásnál is. Például ha valami halálosan fontos, akkor olykor még az is nagyon jól ír, aki egyébként nem. Meghal az apja, és ezt valakivel nagyon meg akarja osztani. Az írók azok a furcsa emberek, akiknek akkor is halálosan fontos az írás, ha nem hal meg az apjuk.) P.

– Ezeknek (Munkácsy stb.) rendkívüli adottságaik (tehetségeik) voltak a rajzhoz, a színhasználathoz, a kompozícióhoz, a kontraszthoz, faktúrához, látványosságokhoz, érdekességekhez, stb., csak éppen...
Persze nem lenne helyes mereven kettéválasztani őket, fokozatok vannak. d.

Hősiesen Katával mentem, kóruskoncert egy ev. templomban. És az ég, vagy Illyés jutalma, rátaláltam és a műsor közben végig is olvastam húszoldalas versét 16 éves kori első szerelme történetéről; édes, elíziumi édes: Ifjúság, 1931-ből.

09:14
MÁSNAK IS SZÓL:
Gyurka, 30 éve jártam Bukarestben, nagyon szerettem; most megyek. Volt ott egy gyönyörű múzeum, nagy földrengés után egy épületbe tették az össz bojárkastély gyűjteményt, volt abban komplett berendezett török szoba, és az egyik legjobb Bonnard kép is. A Ceausescu palotában a Képtár, nagyon jó. Megvannak ezek még, vagy mit nézzek, nem tudnál segíteni? Neten nem látok ebből semmit.
Köszönöm! d.

‒ Deske, nem Causescu, hanem Ceausescu. h.
‒ Szerintem nem érdemel meg két e betűt. d.

20:24
– Szia Deske, nem hagy nyugodni... lehet, hogy ajtó, ablak, keret támasztó, bár az is lehet, hogy a sötétítő függönyt fogod össze vele. Bocs, görbe úton, próbáltam megtalálni a "dizájn"-ok között, persze nincs:-) A.

20:49

– ideiglenes rögzítő-pillanat szorító? Talán vakuhoz, lámpához? B.

20:50

– Fogalmam sincs, mi az a valami, csak tippelek: Távtartó képekhez. C.

21:18
– Kedves Deske! Át kellett néznünk a dizájn-fejezetet, így meglett a megoldásunk: ez a G/2016/11 tökéletesített (?) változata. Köszönjük a játék izgalmát! E.

____________________________________________

18:44
Nem tudom mások mért nem foglalkoztak evvel, kiállításaimhoz ambícióm volt, hogy legyen utcai plakát is. Általában sikerült, adták, rábeszéltem, volt, hogy én fizettem, mint múltkor a műcsarnoki önállónál. A hatvan évesen-kiállításon, 2002-ben az Ernst múzeumi gyűjteményesnél jutott eszembe, hogy evvel elhencegjek; adódott a földszinti üres bejárati folyosó. Lefotóztam őket ‒ mind saját tervezés ‒, vittem a Madách térre printeltetni, eredeti méretre. Szépek lettek, kutya drága volt. Mesélem Szütsnek, talán telefonba.
- Mért nem az eredetit teszed ki?
- Szakadtak, gyűröttek.
- Úgy a jó.
Téptem a printeket.

18:58
Fiamat hívták, (egy részben kortárs-) komolyzenei koncertet forgat Bukarestben, vasárnapi ebédnél meséli; fölsóhajtottam, az jó hely, a múzeumok, a város.
‒ Gyere velem, rövid repülőút; három munkanap, két éjszaka.
‒ Kösz, jó.
‒ ok.
Nézem a neten, ugyan a bojárgyűjtemények múzeumát nem találtam, de a képtárinfó megjött mailben, Cézanne, Picasso, Matisse, Bonnard, Utrillo. És akkor sisteregve dübörög velem szembe egy fekete gőzmozdony; a fölismerés, hogy hiszen mindez nem érdekel. Most, vagy inkább már. Hanem Miki operatőri és rendezői munkája, csendben, a terem sarkából. Három nap vele. Email neki. Rendben.
Aztán e percben mail:
‒ Apóka, jött pár új infó és sajna nem biztosan oké, hogy mindig ott vagy. Ha érdekel ilyesmi, lesz majd Magyarországon is valami forgatás, de most, ami a biztos, hogy a második este a koncertre tudsz jönni - a többi kérdés. Ilyen felosztásban érdekel az út?
‒ Kösz, nem.
‒ ok.

[nem búsul, szeretek itthon]

19:57
A mai délután. Az új keretek egy részét már nyersen kaptam az asztalostól. Most a falc és a belső perem festésére új munkafogást találtam, és másfajta ecsetet. A viszonylag hosszú és nehézkes művelet helyett 70 másodperc. Az ilyesmi ritka történet; örömömben a szükséges egy helyett mind a tizenhármat. Még majd ezüstözni kell.

09:14
Tegnap Kata nagy örömet szerzett nekem. Vett egy flakon mosogatószert. Holott még volt. Ez biztonsággal tölt el. Én tudok a családban a legszebben mosogatni. Ellenpróba nincs. Ez új: vettem egy hónap-adag Liposzómás C. vitamint.

10:50
Tisztelt Kiállítónk! Kedves Barátunk!
Az idén is különjáratos autóbuszt indítunk Budapestről a Vásárhelyi Őszi Tárlaton résztvevő alkotók számára október 8-án, vasárnap a tárlat megnyitójára. Kérem, hogy jelentkezését [...]
Az autóbusz 7 óra 30 perckor indul a megszokott helyről...
Visszaérkezés várhatóan 23:00 óra körül....

17:55
Egy régi jó barát, Nagy Miklós dr., többmellékletes mailt küldött.

Deske, ha úgy nézem a régi, újabb és még újabb képeit, mint ahogy egy grafológus nézi az emberi írás életkori változásait, akkor az is látszik, hogy a zsidó temetős korszak óta, bár a színek, alakzatok továbbra is fontos szerepet kapnak, de az akkori izgatott, zaklatott, nyüzsgő, mégis mély, sokrétegű képei az idővel elérkeztek a nyugodt szemlélődés kiegyensúlyozott állapotába, miközben továbbra is NAGYON MAGA maradt... Rajta van az idő, ami nagyon nagy teljesítmény!

19:55
A hónap eleje óta elkészült, fotózva, most címével helyére került a honlapon: A/2015/68 // 2017/36, 40, 46, 48, 49, 53, 57, 58, 62.

10:06
‒ Deske, valószínű, hogy Veiszer Alinda fog hívni, riport ügyben.
‒ Jó, kösz, ki az.
‒ Csúcsprofi, a Hír tévében dolgozik.
‒ Nem ismerem ezeket az adókat.
‒ Erősen baloldali.
‒ Jelenits atya mondta, bárhova elmegyek, ha elmondhatom a véleményemet.
‒ De politikáról biztos fog kérdezni.
‒ Nyugodtan, bár a napi gyerekcirkuszban tök járatlan vagyok.
‒ Készülj föl egy kicsit, vannak most égető dolgok.
‒ Nem fogok.

Az igazi kérdés, a lépcsőházban a harmadik és negyedik emelet között egy eldobott papír, lehajolok-e érte, elhajolsz-e érte. Beszélni lehet.

10:22
Nekem ez erős felfedezés. Ma reggel történt. Kapom Hegedűs Gyöngyitől új versét, kollázs mondataimból. A szöveg működik. A játék szent dolog. De ezen túlmenően csak most értettem meg, mi ez az egész.

Egy értelmes szópárt - függetlenül gondolati környezetétől - újonan teremtett
immár teljes jogkörrel önállósult valóságnak tekint
amire megengedett rácsodálkozni, majd eltűnődni rajta
akár múzeumi tárlóban üveg alatt egy különösen szép ametisztkristály
vagy három sárga levél a beköszönő ősszel, a járda szélén
ez szép, nagyon szép

A montázsnál az eredeti jelentés is működik (Bálint Endre: revolver, Kolosszeum), a kollázsnál ez elvész, maradnak színek, foltok, formák. E versek is így. Hogy nem egy gondolati lánc akárcsak harmadrendű elemei, mind külön-külön él, külön megfontolás tárgyává emelkedik. Önálló súlyponttal. Fokozott figyelmet-fegyelmet igényel. Ez is szép erénye, ha jó.

Ráadásul jön a játék, az olvasónak összefűzni a külön-külön gyöngyszemeket; a világon minden összefügg(het) mindennel...
Egy egészen más, ráción túli logika rendelte őket egymás mellé.

Útközben percenként

Mondom, mi marad.
Az örök dilemma: ég nélkül.
Kiiktatva az a rondaságos hetes szám
Útközben percenként
sikerül azonnal eltüntethetőre megcsinálni.

Mondom, mi marad.
Az örök dilemma: ég nélkül.
A szemközti fal fehérsége
a kép, amit néznék.
A velünk született szabály,
ellensúlyok se kellenek.
Papíron tervezni én ilyet nem tudok.
Minden csomópontja tiszta szerkezet.

Mondom, mi marad.
Az örök dilemma: ég nélkül.
A szokásos. A hat tehetség mellé hiányzó hetedik.
Reng-visszarúg,
mondhatni zajtalan.
Beleszúrok két fehér rajzszöget.
Felpolcolt lábbal könnyezem ezentúl.

Mondom, mi marad.
Az örök dilemma: ég nélkül.
Fiamat hívják
csendben, a terem sarkából.
Három nap vele.
A biztos pusztulástól mentettem meg,
ha nem is feltétlen az életre.

Mondom, mi marad.
Örök dilemma: ég nélkül.
Választhat tőlem egy képet.
Majdnem az összesből.

Soha nem járok arra. Úgy értem, munkaidőben. Most egy gyengeminőségű csípőfogó kapcsán.
A szemközti házsor világít, ez nekem nagyon új.

13:57
Rákérdezett; igen minden, tényleg minden, ami valaha-, rajta a honlapomon. Kivéve néhány Esterházy-levél, amikor veszekedtünk, s amiket nem engedett publikálni, hogy ő azt magánlevélnek szánta. Azok delete.

16:58 Ennek a képnek ugyan az égvilágon semmi értelme sincs, de nálam semmi nem megy veszendőbe. Legfeljebb újrahasznosítás.
A/2017/43, ma vettem elő, a nyáron, Vértestolnán kezdtem.

05:40
Nem igazságos, hogy ez a Lukácsos softrémálom jött, hiszen tegnap déltől egy grammot se ettem. Hogy bezárt az uszoda. Nagy park közepén kőfal, építkezési faajtó, jó vastag, semmi jelzés rajta, dörömböltem rajta, üreges, kongott. Egy fehéroverállos férfi kidugta a fejét, majd egy szó nélkül visszarántotta. Sikerült fölfeszítenem, rákiáltottam a munkásra, hogy mi a neve, följelentem a vezetőnél, megmondta, legyintett. Körbenézve a medencék helyett üregek, hatalmas téglakupacok.
Evvel kezdődött. Aztán sorra minden..., megtalálom az igazgatót, miért nem értesítettek, meddig tart, satöbbi, hosszan beszélgetünk. Pillanatra fölrévedve már mindezt fejben fogalmaztam megírásra, aztán vissza a helyszínre, a történet folytatódott... Ismerősök, évfolyamtársak húszévesen, veszélyes sorbaállás, hogy innét egyáltalán kiengedjenek...
Hol vannak már a régi jó profi rémálmok, a hatvan emeletes felhőkarcoló oldalában ingó nyitott lift éjszaka, kapaszkodni kell, hogy ki ne essek, és nem áll meg, ahol kéne, amiből nem sikerül kimászni sem. Lent a fekete mélyben apró páros fénypontok, autósztráda...
Még harminc dekát kell fogynom.

09:08
Uszoda azért van. Odafelé: egy csendélet a Margit körúti járda egy szögletében, F/2017/220.

Visszafelé: most pár év kimaradt; elfelejtettem, még Gáborral néztük mindig hazafelé a híd lyukát, vagy féllyukát, informálódni a víz állásáról.
Ma az negyedik emeletnél meg kellett állni, szuszogni egy másodpercet. Az ötödiknél is. Ez új.

09:34
Tegnap 6-kor kiállításunk finisszázsa. Kéretik a művészek jelenléte. Szerencsére nem voltam megkérdezve minőségek dolgában.

14:11
Egy órás interjú délelőtt, itthon, egy Alkotók (munkacím) könyv készül 16 művésszel, Gondolat kiadó. (Mindig ugyanazt mondom.) Festők közül még Vojnich van előjegyezve. Két diktafonnal csináltuk. Már gépeltetem, sőt, szóltam, egyszerűsítsük le az ügymenetet, rögtön az én (kijavított ((átírt)))) változatomat kapja a Kiadó, mindenki jól jár...

19:59
A Katolikus Rádióban reggel egy igen bíztató interjú a kiállításról. Elmentem, megnéztem. Az állandó anyaguk az érdekesebb, ötvenes évek cigarettái, cselédszoba berendezve, régi terítékek. A múzeum az Árpád híd budai hídfőjénél (déli oldalon) látható templomtoronyhoz igen közel.
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Bp. III. Korona tér 1. (Pár éve még Dugonics Títusz tér)
Eredetileg ezért mentem: Ügynök a bárpultban – A vendéglátás és az állambiztonság kapcsolata a szocializmusban.

Ami érdekes volt, fél órás filmrészlet a belügyeseknek, hogyan kell szakszerűen fedett ill. nyilvános házkutatást tartani. Jobb lentről kezdeni a bútorok megvizsgálását. A könyveket nem elég átpörgetni.
Hogyan kell a célszeményt követni, hogyan kell fotózni, hogyan kell tőle rejtetten kulcsmásolatot készíteni. (Tüdőszűrésre küldik, az ottani személyzet is beszervezett. Amíg kint az előtérben a ruhája...)

Dobostortagyárosok szomorkodnak. Nagy játék volt, megvan. Szept.: -6,4 kg. A jóllakástalanságig. És: vacsoramentes övezet.
Nagyon megköszöntem.
Ünnep.
Mégis megveszem azt a hosszúszárú csípőfogót.
Nagyon ritkán kell.
Jelentősen pótolja jelentősen csökkenő erőmet.
Akkor ma darab kolbászka reggelire. Meg egy őszibarakk.

Szeretett nővéreim! A lelkeket, akiket a mennyei Atya arra rendelt, hogy az örök dicsőségben Krisztussal uralkodjanak, kalapáccsal és vésővel meg kell tisztítani. Ezeket az eszközöket használja fel az isteni Mester. Mi a kalapács és a véső az ember életében? A lélek számára a sötétség, a félelmek, a kísértések, a beteges aggályosság, valamint a test számára a betegségek.

Tudom, sok teher van rajtatok. Ne kételkedjetek abban, hogy mindazt, ami veletek történik, az Úr rendelte így.

09:23
Akit érdekelne egy jelentős tudós hozzáállása egy szerény kiállításhoz. A miénkhez.

2017.09.07. C.16769 - 770

...Túl van már az önmutogatáson, a tehetség fitogtatásán, a ki-mit-tud-on és a kivagyiságon, ami a művészet velejárója immár a reneszánsz óta, ha nem korábbról. Bármilyen furcsa, valójában nem a műalkotásokon van itt a hangsúly, hanem az alkotó emberen, még pontosabban az emberen. Úgy, ahogy van, minden sallang nélkül, őszinte mezítelenségében. Puritánul – tisztán. Így állunk meg a bemutatkozó sokféleség puritanus jelzővel ellátott egyetlen metszéspontján, hogy tájékozódni tudjunk a különböző megnyilvánulás között. Puritán. Mit is jelent ez tulajdonképpen? Sok mindent jelent, amely jelentések tiszteletre méltó kiállások, ugyanakkor – vigyázat! – a botrány veszélyével is járhatnak. Elsősorban történeti vonatkozása értelmében a puritán a puritanizmust jelenti, amely angolszász talajból a 17. században virágzott ki...

... A puritanus egyetlen érvényes lehetősége csak abban az esetben adott mindannyiunk számára, ha azt nem mi munkáljuk ki magunkból magunknak, hanem az Úristen égeti ki belőlünk.
[bocs, önhatalmúlag súlypontoztam: ]
a teljes szöveg

10:35
– Deske, olvasom: "Hisszük, hogy a művészetnek olyasmit kell mondania, amit még nem mondtak ki azelőtt. Eredetiek akarunk lenni. Ha mi nem készítjük el azt a képet, amit szeretnénk, senki más nem fogja. Valami újat szeretnénk adni a világnak. Gilbert & George
hm... ahogy mondani szoktam: nem eredetinek kell lenni, hanem eredetnek. A mindig újat mondani akarás kényszerzubbonyát levéve. A sebet bekötözni, ez a dolgunk. A gyógyulást nem mi csináljuk. H.

– pontosan. a csacsik. d.

12:10
Amikor festek, nyelveken beszélek.
(Aki ismeri ezt az evangéliumi, ma is használt kegyelmi imamódot. Tartalom, amit mondok, de én nem értem. Az egy másik ajándék.)

12:37
Érdekes, agyoncsapok egy legyet a festőronggyal, és soha nem találom holttestét a padlón. Talán festőronggyá vált, maga is.

09:28
Már megint evvel a sötét középkorral jönnek nekünk amikor a népeket mindenfélével csak butították miközben ők meg
film: Veleméri templom 11p.

12:55
Vasánap. A szokásos Svábhegy-séta. Én Illyés Gyuláról, Kata a zsombói konyhabútorcseredivatváltozásokról. Holnap megy megint, három napra, továbbgyűjteni. Vagy 30 éve jár oda.
fotó: F/2017/222

14:15
Voltak ebben az órás interjúban ilyen kérdések, ki hátráltatta a munkáját. Sajnos senki. Ha ezt kérdezték volna, és mi volt a legemlékezetesebb dícséret, amit kaptam. Ezt számon tartom. Jó harminc éve autómmal vontatott Szüts, akkor tán Opelje volt. Utána mondta: ezt sokat csináltam már, de ilyen intelligensen együttműködővel még nem. Erre máig büszke.

EREDETI ÁLLAPOT
...Gyerekkorom Dél-Budán volt, a Móricz Zsigmond körtéren. A látvány, annak a nagy térnek az élménye, vagy látványa, az már akkor nagyon megfogott, de semmi egyéb. Nem foglalkozom gondolatilag a gyerekkorommal, tehát semmi karaktereset nem tudok elmondani róla.

A geológia érdekelt, akkor ásványokat gyűjtöttem. Ma már tudom, hogy a kristályok különlegessége és szépsége okából. Nagyapám segített ebben valamelyest, mert ő egy ilyen bogarászó, lepkéző, gyűjtögető, ilyen csöndes tudós típus volt, biológia tanár, és a maga csendességével ennek az érdeklődésemnek alájátszott, segített, elvitt éjszakai lepkegyűjtésre. Fehér lepedőt feszített ki, zseblámpával megvilágította.

Talán annyi még, hogy a könyvek érdekeltek, az értelmemen felül is, úgyhogy szerettem a könyveket. Volt egy Földrajzi Zseblexikon nevű kis gyönyörű kötet, fehér és sárga lapokkal, a végén országzászlókkal, azokat emlékszem, hogy tizenegy évesen a biciklim csomagtartójában hordtam a strandra, csak azért, hogy közelemben legyen.

ÁTÍRT VÁLTOZAT
...Gyerekkorom Dél-Budán, a Móricz Zsigmond körtéren. Az a nyüzsgő mozgalmas világ, meg a végignézett villamos szerencsétlenségek a földön fekvő fehérbe kötözött sebesülttel, amit az ötödik emeletről láttam, gyerekkoromat végigkísérte; íróasztalomat az ablakhoz húztam.

Tízéves koromtól ásványokat gyűjtöttem, geológiai lexikont írtam. A kristályok titokzatos szépsége, nagymama gyűrűjében az a lila ametisztkristály. Nagyapám segített, egy farigcsáló, kiránduló, lepkésző csendes magántudós, biológia tanár. Akváriuma is volt. Növényes-virágos német könyveket adott. Elvitt lepkegyűjtésre. Éjszakai erdő, két fa közé fehér lepedő feszítve, zseblámpával megvilágítva. Ciános befőttesüveg.

A könyveket szerettem, nem annyira olvasni, mint nézegetni, birtokolni. Földrajzi Zseblexikon sötétkék műbőrben, fehér és sárga lapjaival, benne színes térképek és színes országzászlók. Tizenkét évesen biciklim csomagtartóján vittem a siófoki strandra, csak hogy a közelemben legyen. Valahonnét volt több száz Élet és Tudomány újságom, azokhoz tematikus katalógust csináltam.

‒ Szia Deske! ...szerintem nem jó, hogy változtatsz a 15 éves mondatodon: "Egy remekmű villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét". Hogy most hozzátetted, a kör bővül, mert egy giccs is ezt teszi, stb. A "jó szándék", amit írsz, sem nem igazol semmit, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ettől persze még működhet egy giccs is. P.

‒ Megvilágosító, amit írtál, megnyugtató, tisztázott valami zavarosat, felkiáltójel. Ezt a régi mondatot módosító gondolatsort júliusban megírtam a C.16639 alatt. Most eltéptem és a szerverről az írmagját is. Köszönöm. d.

05:13
Ahogy reggel uszodába, a Mechwart tér sarkánál dr. E.L. kézsebész, indult a kórházba. ‒ Alkalmas az időpont? ‒ Alkalmas. És megáldotta tenyeremben tartott ecsetnyélből készült rózsafüzéremet. Állandó diakónus. Nem beszélgettünk, kocogtam tovább.

05:22
Még sötét, ott is. Olyat még nem láttam, hogy ez a litván tengeri móló embertelen lenne. Igaz, most csak egyetlen magányos sétáló.
http://www.lietuvatavodelne.lt/palanga

06:09
Péter kivonta kardját, Jézus rendreutasítja... A keresztény tudja, a Gonoszság mindaddig tart, amíg Isten megengedi. Ezért lemond minden reményről, hogy a világ majd megtér..., nem vár lényeges javulást, nem köt szövetségeket ennek érdekében, nem ismer pártokat, nem támaszkodik emberi segítségre... Isten akarata szerint cselekszik...
Newman Christian zeal-ből 1834.

06:23
Szombat reggel óta örülök, hogy hétfőn hétkor, még nyitás előtt - beenged - megveszem azt a hosszúszárú csípőfogót. De hátha nem is jobb, merül föl a kétség. Viszek egy 40-es bognárszöget, meg a mostani fogómat, összepróbálni.
Istené a hatalom. És az én csípőfogóm is.

08:51
Történelmi mélypontra süllyedtnek vélt világoskék csípőfogóm megdicsőült, ő a jobb. Mindketten kipróbáltuk. Lehet örülni. Örülök is.

14:21

Egy bajbajutott assszonykának szereztem, de bárkinek kellhet kb. 35 ezerért felújított Energomat mosógép. Mi a másodikat használjuk onnét. Ide nem merem föltenni a telefonszámot, de meg tudom adni.

Vértanúságuk a Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban történt. Szenvedéstörténetüket elbeszélő legendájuk szerint Arábiában születtek és ikrek voltak. Mivel keresztények is voltak, nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a városnak. Soha nem fogadtak el semmi pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Nagyon sokan tértek meg jóságuk és prédikálásuk hatására. A Diocletianus-féle üldözés idején Lisias helytartó elsőként az apostol- orvosokat állította bíróság elé.

Mivel hitük megtagadására nem tudták rávenni őket, különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözve a tengerbe vetették, de a kötelékek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra. Ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket. Akkor oszlophoz kötötték őket és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak soha célba. Végül karddal oltották ki az életüket.

Az ötlet nem hagyott nyugodni. A találkozásra három variációval készültem fel. A harmadik lépett életbe.

SZ.A.: És a legboldogabb pillanat?

V.D.: Ezt a fogalmat nem használom... hogy is van ez. Pilinszky azt mondja az utolsó nagy interjújában, mint a legfontosabbat, hogy "eljuthatunk a derűig". Igen, a rendezett élet- és munkanyugalom nekem valósabb létező, mint a boldogság. Boldogság. Kisfiammal havas erdőben sétálva találtunk egy övre akasztható térképolvasós, morzézós, színváltós sötétzöld katonai elemlámpát, amit aztán itthon ketten rendbehoztunk. Valószínű, akkor boldog voltam.
Rá hónapra persze kitettem a kukára. Ugyanis nem a tárgyakat, vagyis önmagunkat kell szeretni. Az nem ment meg a haláltól.

Érdekes, ezt én régről tudtam, inkább éreztem csak, le is írtam, éltem is, hogy a tárgyak nem mentenek meg a haláltól,
de ma értettem meg, ez miért.

Tehát ő is gondolt a műterem lecsapott sarkánál egy kis ablakra, közvetlen a Svábhegyre nyílna. Én is gondolkoztam, oda vágni legalább egy kis lyukat. A nagy műteremablak közepébe franciaerkélyt gondolt, az is jó.

10:19
Nagyon építik a szemközti mélygarázst, izgat, még mindig nem értem, mi történik. Több munkaterület, mintha független is egymástól, vécéik is külön, irodakonténereik is. Bonyolítja a dolgot, hogy ami nagyon fontos lenne, innét sajna érzékelhetetlen, mi van öt méterrel mélyebben. Nézem, haladtában mennyire bukik előre a kőtörmelékkel teli Mercédesz. Daruval függőlegesen lefelé a földbe süllyesztve egy tízméteres I-gerenda, métert lóg ki a földből. És harmadnap nincsen ott. Ellopták? Elsüllyedt? Meggondolták magukat? Túlnan pedig, félig a földhegy mögött már valami magas zsaluzás. Magasmélygarázs? F/2017/223

10:31
Újra burkolják az uszodával szemközti dombra futó Gül Baba utcát, ez is érdekelt. Olyannyira, hogy 100 méterről visszafordultam még valamit megkérdezni. Egy sárgakabátost szólítottam meg, szerencsémre, mindent tudott, mérnök lehetett, mondta, már az apja is kövező volt. Tehát nem bazalt, mint gondoltam, az felszíni, hanem gabró, vulkáni-mélységi, sose hallottam, pedig éltem geológiaközelben. Szarvaskőn lehetne bányászni, de Bulgáriából hozatjuk. A bazaltkockákat még kézzel, kalapáccsal formálták, szörnyű munka lehetett. Ma ezt gyémánttal lapokra hasítják, aztán gép kockákra tördeli. Oda is vitt egy kupachoz, mutatta, a kőnek egyetlen síma felülete van, és nem egyforma méretűek.

...az óceáni lemez nem egységes, hanem több rétegből áll. A felső legfeljebb négy kilométer vastag bazaltréteget lefelé haladva egy függőleges járatokkal átszőtt réteg követi. Majd ezt zárja alulról egy gabró (mélységi magmás) réteg...

10:47
Egyszer csak abba kellett hagyni, bef., és elküldeni ezt a napokig át meg átírt magnós interjút. Mutatom. Annó Robit, aki nagyon kellett hogy értsen a jogi dolgokhoz, kikérdeztem az ilyen publikálásaimról.
Azt mondja: ‒ Szerződés van? ‒ Honorárium megállapodás?
De morálisan: egy ilyen előpublikálás gyakorlatilag biztosan nem csökkenti a majdani könyv eladhatóságát, inkább segíti, előreklám.
Egy dolog rendezetlen, ezen bizony átlépek; hogy ezek nem csak az én mondataim. De hát a szövegarányok...

...Apám bankhivatalnok, a nagy háborúban ottmaradt hadifogságban, nem ismertem. Onnét küldött nekem, háromévesnek, talán egy elirányító búcsúzó levelet, de azt soha nem olvastam el. Ellentmondás, megbeszélés kizárva, halottak ne irányítsanak. Anyácskám teljes szívvel tanítónő volt, tankönyveket is írt. Gyerekkorom Dél-Budán, a Móricz Zsigmond körtéren. Az a nyüzsgő mozgalmas világ, meg a végignézett villamos szerencsétlenségek a földön fekvő fehérbe kötözött sebesülttel, amit az ötödik emeletről láttam, gyerekkoromat végigkísérte; íróasztalomat az ablakhoz húztam.
Tízéves koromtól ásványokat gyűjtöttem, geológiai lexikont írtam. A kristályok titokzatos szépsége, nagymama gyűrűjében az a lila ametisztkristály. Nagyapám segített, egy farigcsáló, kiránduló, lepkésző csendes magántudós, biológia tanár. Akváriuma is volt. Növényes-virágos német könyveket adott. Elvitt lepkegyűjtésre. Éjszakai erdő, két fa közé fehér lepedő feszítve, zseblámpával megvilágítva. Ciános befőttesüveg..
a teljes szöveg

"C./ adom a húszezrest - Ebből adjon vissza. - Nem tudok, mennyit kéne? - Ötven forintot."

Igen, Deske, ez a legszellemesebb... de illik-e közzé tenni nagylelkűségünket? TUDOM, hogy a jópélda. De megfogalmazhatta volna kevésbé magamutogatóbban is. L.

10:15
Betoldás lehetne, szerényebben: "Az ötlet nem hagyott nyugodni. Sokan vesznek tőle egy-pár százért, de a műalkotás megérdemli a húszezrest is! (Többet is, de én ennyit tudok adni.) Én meg, ha megtehetem, miért ne? Azt szeretném, ha ezt ő is értené, és bátran elfogadná. Ezért arra az estre, ha zavarba hoznám, a találkozásra három variációval készültem fel... L.

13:37
Deske, újságíróknak tanítják, hogy egy valamiről nem illik írni, hogy én milyen jó ember vagyok. Igen ám, de ennek a hátterében az áll, hogy egyoldalúan dicsérem magamat, a rosszat nem publikálom. Rád ez így nem igaz. Naturalista módon tájékoztatsz magadról, ha kedvező, ha kedvezőtlen, amit közreadsz. Ennélfogva borul az újságírói bili (etikett). H.

13:56
Mester, ha itt csöndben betoldhatom mit gondolok erről a húszezres-kérdésről... szóval: maga nem azt írta le, hogy jótékonyan alamizsnát adott egy hajléktalannak. Hanem azt, hogy egy művészembertől megvásárolta a valós árán a műalkotását. és mivel maga művész, és alkalmas zsűrizni is a műalkotást, egyben beárazta azt. eddig mindenki áron alul jutott hozzá. kár, hogy ez a törvénykezőnek ez nem jött le... hogy itt két egyenrangú ember találkozásáról van szó. És az, hogy háromféle módozatot talált erre ki, az azért van, mert nem akarta megsérteni egy embert, aki nem koldul. Távol esik tőlem az ilyen jellegű beszólás jobbító alkalmazása. ez a kegyesség engem mindig inkább messzebb vitt a hittől, mint közelebb. A.

16:38
Talányos, ahogy ítélnek, védelmeznek dugókisplasztika ügyben. Én úgy reagáltam, hogy megyek-e én is venni egyet. (lehet, hogy én is mindenben magamra figyelek? :-)) Érdekelne, hogy mit csinálsz a vásárolt alkotással? (mivel szabadulni szoktál a tárgyaktól.) Z.

17:12
Korábban is kaptam Katától, úgyhogy három van. Egyet már elajándékoztam, a másik jobbat is el fogom, a harmadikat kidobom. Néhány napig az asztalomon. d.

17:22

Képet szállítottunk, valamelyikünk kitalálta,
az ötven éve végzett iparművészetisek
egy-egy munkájából
kiállítás nyílik a FUGA-ban,
Petőfi Sándor utca 5, szombaton hétkor.
Csomay találékonyan akkoriban festett közös képünket választotta.
A Móra Kiadó igazgatói szoba faláról kellett leemelnünk.
Nosztalgia - A/1971/35 100x140 cm.

66-ban szakítottunk. 71-ben festettem
az emlékként őrzött kettős portré köré az én képemet.
Az ő szignóját jól ismertem, aláhamisítottam.
Zsófi főiskolai modellje a két Biszku-lány volt.
Jó lenne nekik szólni, talán örülnének.
Ha valaki megtalálná őket a Facebookon...

17:47
Ha egy üzlet egyszer beindul. Más helyszín belebotlottam. A kőméretek egyenetlenségeit a betonágy kiegyenlíti. Ami új: elmondták, a fölszedett tördelt kövek futószalagon gépbe, az lemetsz valamit a vastagságukból, és már újra síma felülettel dobja ki.

17:56

Kedves Deske,
épp most kattintottam Rád.
Jelentem, Dr. Biszku Zsuzsa
a szomszédasszonyom,
be is csöngettem hozzá, de nincs itthon.
Majd keresem, megmutatom neki a képet
és ha akarjátok, összehozlak Benneteket.
Csók Katának. N.

Tökély. Akkor, ha nem jut el,
vagy nem érdekli a kiállítás,
akkor is megérdemli,
hogy itt alaposabban
eltűnődhessen
52 év előtti
önmagán. d.

Szokásos hétfő reggeli modellkereső körútjukon a közeli öregotthonból szoktak a lányok delikvenst hozni, illetve olykor jelentkezett az irodában egy-egy fiatal hivatásos is, akinek ez volt az egyik keresete. Ők érdekeseket meséltek üldögélős unalmukban. Egyikük kormánypartikon fölszolgáló. Elmesélte az étrendet. Az időseket természetesen sokkal jobb volt rajzolni. Hogy ezek a lánykák hogy akadtak erre a fárasztó feladatra + iskolaidő is volt; elképzeli se tudom.

19:56
Katának meséltem róla a napokban, kis úti kötetemben 18 oldalas ez a megható vers édesapja kezéről-, gyönyörű. Most ő társaságban, továbbmesélné, telefonon rákérdezett a verscímre, megkerestem: KÉT KÉZ.

...Óh a bőr alá égett / szikrák, vas-reszelékek, / a pórusokba / evődött pernye mocska!
Amelytől ez a hő- és / szél-barnította ős kéz / maga is, mint hatalmas / tömör darab vas,
súlyos volt, szinte mázsás, / érdes volt, szinte szálkás; / óh, milyen lehetett ez / a vad kéz, mint szerelmes?
Parazsat fölemeltek / csipeszként e hüvelykek; / tüzet pipádnak / vele kínáltak.
Hogy volt e kéz beszédes / a kedves lány kezéhez? / Hogyan volt hajdan nyájas / törékeny asszonyához?
Ifjúkor!? A rézművű / karikagyűrű / úgy bedagadt a bőrbe, / fogóra tört le.
Belül az ujjbegy bőre / szénné volt perzselődve; / millió pici pikkely / fedte tűfejnyi zsindely.
Leégett rétek / füveként feketéllett / e láng-nyaldosta / kézen a szőrszál torsa.
Hogy hámoztak narancsot / e medve-mancsok? / Hogy vett e kéz föl / pólyást kis bölcsejéből?...

http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000906&secId=0000085662&mainContent=true&mode=html
ha följön, beütni CTRL+F = KÉT KÉZ, s talán a nyolcadik találat

2017. szeptember 29., péntek

21:12

Már ágyban, félkönyéken, minden kikapcs., de ezért muszáj volt fölkelni, még beírni. Korai Illyés.

JÖN AZ ŐSZ
Jön az ősz, az őszi nagy alvások!
sűrű borzongások, hosszú ásítások,
melyektől a szív is megleng, mint a levél -
Hályogos az ablak, finom párájára
szerelmese nevét írkálja a lányka
s ásít hozzá, hogy majd' beleomlik szegény.

Ásít jó anyja is; künn az istállóba'
a gazda is lova farára borulva.
Hátra néz a hű ló s ásít ő is egyet -
[...]

2017. szeptember 30., szombat

11:26
születésnapok
1942. rászánom magam
1969. szabadfoglalkozású festő
1972. műteremlakás
2017. önszabadítás nélkülözhetőktől. Nem tudok úgy körülnézni életemben, hogy tizenöt kilót ne találjak. Reflektorok, szerszámok, önsúlymérés, szobamérleg (garancia 2031-ig), könyvek, keretek. Újtípusú kapcsolat a mákosrétessel.

11:34

‒ "Ásít jó anyja is; künn az istállóba' / a gazda is lova farára borulva. / Hátra néz a hű ló s ásít ő is egyet –"
Deske, biztos, hogy ezért érdemes volt felkelni? S.
‒ Szeretem a humort. d.

21:13
Megvolt az Ötven Éve Voltunk Főiskolások -kiállítás megnyitója a FUGA-ban. Ebből az alkalomból együtt a két alkotó, és a két modell Biszku-kislány is, a képen és élőben az Melankólia - A/1971/35-ös képem(ünk) előtt. F/2017/224

2017. szept. napi olvasó 361 + kb. 120 Facebookon

A/2017/62	A/1984/45	A/1985/01	A/1985/15	A/1986/20