Le Meux

119. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS

2005. FEBRUÁR

Már világos az ég alja - itt a február - hogy elértem a Lukács platános kertjét. (Az ég teteje is, de így szebb.)

Az öltözőben aztán a macera: hogy az én Illyés Gyulám szerepet vállalt egy kötet elkészültében. Nem nézne utána valaki, nekem nincs rá kapacitásom. A könyv címe: Sztálint köszöntjük. Magyar költők versei a 70 éves Sztálinhoz. Bp. 1949. Franklin.

Láttam egy versciklusát, amivel egyszer egy ilyen feladatot elegánsan megoldott és egyben megkerült. Könnyen lehet, hogy ebben is Tihany-versek, ha egyáltalán.

● Február 2. szerda 09:11

Deske!

Tudtommal Illyés nem irt Sztálin-verset. Ha írt volna, a verset betették volna abba a kötetbe, ami nemrég jelent meg /dícsőítö versek az 50-es években, Zelk is benne, vastagon/. Kitért az ilyenek elöl, pl. ápr.4-re az Építőkhöz c. versét adta, egy kötetbe. Ami fejére olvasható, azt Márai megtette /bökversek/. Ha írt volna is Illyés ilyesmit, az nagyságából semmit sem vonna le, csak bizonyítaná, hogy ö is ember, nemcsak zseni.

[Illyésről:] Egyébként a földön él, teljes mivoltában. Egy darabka földön, aránytalanul nagy égbolttal a feje fölött. De az ege is lakható. Beépítette. Rengésálló téglákból rakta, hogy állna akkor is magas Déva vára, ha netán talpunk alól, fejfáink alól elfordulna a föld. Ha szobrász vagy festő volnék, s III. Béla arcmásához keresnék élő, s méltó modellt – egy nyári délután, amikor a szavak kimenősek, és egyetlen termő fügefától is mediterrán hangulata van Pannóniának –, elmennék Tihanyba, a
Kopaszhegy alá, nézném, ahogy gyakorlott mozdulattal roppantgatja a szeme-formájú mandulákat – és szótlanul munkához látnék.
Kányádi Sándor 1972

Üdv: Gábor.

09:49

Új Péter szerdai szövegeit a Népszabadságban újabban már nem szoktam elolvasni, de most belenéztem.

Hát, fergeteges, ahogy fogalmaz:

…Prémiumfokozatú gyémántpartnere vagyok saját magamnak, nulla forintos kezdőrészlettel. Nehogy már a tréfa répa egye meg a Móka Miki-tablettát! Juszt is lipideket burkolok vulgármarxista módjára, már csak a rizikófaktor végett is. (Veszélyesen élni!) A szingaléz belsőfülmasszás kiölte belőlem végleg az ezoterikát…

Egy további cikk: Dobszay László zenetudós hetven éves.

Nagy ember. Ötven gregorián lemezt csinált, tanszéket a Zeneművészetin.

53-54-ben ő tanított meg kirándulni. Szénakazalban aludni. Gondolkodni.

Békésen, normális hangon beszélgetek itten emberekkel. Ketten is odafordulnak a készülő képhez, és azt mondják: nagyon jó.

(Nem kérdeztem.)

Tök meg vagyok zavarodva.

Most folytassam, vagy ne?

● Február 3. csütörtök 12:20

A Rieders Digest jóvoltából

most ilyen szerencse érte családunkat,

örök hála!

Avval bizonyára megküzdenek,

hogy Katának nincs jogosítványa.

De hogy erre az alkalomra

még egy hegyláncot is

Budapest határába?!

Talán Rákosliget felől. Arra régen jártam.

És csak így; egy postai levlap értesítés?!

18:46

A nacionalizmusról Ady… persze ez ma már nem probléma…

A nacionalizmus nem hazafiság. [Hazafiság]: a közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló, becsületes munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.

... Ahogy különbözően fejlődtek az egyes embertársadalmak, úgy változtatta arcát a nacionalizmus. Allah nevében bolondítja az ottománt, gloire-ral részegíti a franciát, svédgyűlöletet gerjeszt a norvégban, pángermán álmokkal traktálná a németet. S amely társadalmakban esetleg sokféle náció él, gondoskodnak külön-külön a nacionalizmusról azok, kiknek érdekük, hogy régi tekintélyben, módban virágozzák a oligarchia.

Mert a nacionalizmus arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga...

Talán már nemsokára nem lesz szégyen igazi hazafinak lenni sehol a világon.
Budapesti Napló 1905. április 8.
(Ady)

● Február 4. péntek 11:04

Hónapok óta (lélekben és írásban) szinte csak ez a honlapprogrammódosítás.

(Októberi ígéret: két hét munka.)

Ma ez, egy kevésbé kétségbeesett:

Kedves Károly, tisztul a kép!

Most végignéztem a címoldalt. A maga új szerkezetébe mindegyik tétel beilleszthető

(baloldalon a mindig látható, független keresősáv).

Egy helyzet megoldandó még, amikor a címszó alatt csak egy-két fájl van.

VÉGRENDELET

FILMINTERJÚK

PLASZTIKA

HÁTTÉRINFÓK

Javaslatom: Maga kitalálta, hogy ha az oszlopfő neve üres, az oszlop nem jön föl.

Tehát ezeknél, ha a TULAJDONTÍPUS oszlop (ami vezérelné), fönt nincs kijelölve,

akkor az egész fölső kereső rendszer ne jöjjön föl.

Csak (ahogy eddig is), a MENÜ oszlopba (vagy oszlopokba) beírt szavak.

Ha nincs más elképzelése, ezt tartom a legegyszerűbb megoldásnak.

Kérem, tegye lehetővé, hogy az apró tipográfiai simításokat egymás mellé ülve végezhessük el, hatékonyabb, mint az emailezés! Ezek módját úgyis meg kell tanulnom.

Köszönöm!

● Február 5. szombat 05:37

…Hát emiatt nincs figyelmem / fegyelmem fényképezni, olvasni, örülni annak, hogy az új gépem a 7079 soros szereplésnaplót 18 másodperc alatt menti 140 helyett,

észrevenni, hogy karácsony hogy unoka, kézifék javíttatás satöbbi.

● Február 6. vasárnap 19:20

Program átalakítás, ebbe-abba bele is olvasok, egy levelem 2000. augusztus:

Magyar Gerincgyógyászati Társaság

1126 Bp. Királyhágó u 1-3

dr. A. főorvos

Tisztelt doktor úr, ismeretlenül

az élet helyzeteket hoz-

Két napja a balatoni sztrádán egy 30 év körüli mankós fiatalember stoppolt, fölvettem, Pestre igyekezett. Elmondta a történetét.

Öt évvel ezelőtt egy kanyarban kisodródó kocsi belerohant az övébe, belökte az árokba. A károkozó kiugrott és eltűnt. Az ő lába beszorult, vérzett, senki nem látta az árokban, négy óra alatt bírt kikecmeregni, ennek (is?) következménye, hogy törésein kívül a gerince is sérült. Négy hónapig volt kórházban. Ez alatt kisvállalkozása csődbe ment, hosszútávfutó versenyző volt, eredményekkel, annak is vége lett. Felesége elhagyta, kisgyereke fotóját mutatta, évente négyszer látja.

Megtudta a baleset okozóját. Egy vidéki vezető politikus fiatalkorú gyereke, jogosítvány nélkül. A nyomozás ismeretlen tettes ellen indult, és soha nem vezetett eredményre, az anyuka a helyi rendőrségen dolgozik. A család azt jelentette, hogy aznap este ellopták a kocsijukat, nyilván a tolvaj a tettes.

Ez a balesetes férfi a kórházból kijövet fölkereste az apukát egy ajánlattal. Lemond minden jogi lépésről, kér 400 ezer forintot, hogy ki tudjon utazni műtétre Németországba. Elzavarták, hogy az ő kocsijuk is tönkrement, ők is károsultak, semmi közük a dologhoz.

A dolog itt fordul igazán szomorúba. Elhatározta, hogy bosszút áll. Életét tönkretették, most ő teszi tönkre a fiú életét.

Eddig kétszer törte el a lábát:

és nem utoljára! Satuba fogtam, aztán fogtam a vasrudat És közben magyaráztam neki, nem azért haragszom rád, amit csináltál velem, de mért nem hívtad ki legalább a mentőket? Ma nem ilyen nyomorék lennék -

Az első bosszúakció után a papa négy verőlegénnyel fölkereste. De mielőtt sikerült volna rátörniük az ajtót, ő telefonon mozgósította kommandós barátait, valahai osztálytársak, úgyhogy csak a bejárati ajtóban esett kár, azt meg majd kifizetik.

A károkozó épp most is gipszben jár, egyetemista. Utasom nem hatott tanulatlannak, hitelesnek tűnt a történet.

Hívő ember vagyok. Próbáltam csendesíteni, hogy jobb nyugodt lelkiismerettel meghalni. Ha az ember vezet, mindig potenciális gyilkos, bármikor fölcsavarodhatott volna egy útszéli fára, stb. Hogy próbálja ezt anyjával vagy anyja emlékével megbeszélni. És más dolog pánikban cselekedni, mint hideg fejjel.

Hajthatatlan. Hogy neki tavaly azt mondták, ha a gerincét megműtenék Németországban (járt kint ez ügyben?) akkor még lenne reménye, hogy lábát újra érezni fogja. Beszélt valamilyen szegedi orvosi kezelésről, ami szerinte semmit nem használ. Innét ködös nekem a dolog.

Eszembe jutott valami. Elmeséltem neki a legendát, hogy Németországból akartak Horn Gyulához balesete után orvost hívni, de visszaüzentek, itt van éppoly jó operatőr. Ha megszerzem magának azt a lehetőséget, hogy magát ingyen megműtik, felhagy-e a bosszújával? Valamint elmond-e egyetlen Miatyánkot azért a fiúért?

Nagyon hosszú volt a csönd, mielőtt halk igent mondott.

Egy jó barátom jó barátjától szereztem meg az Ön telefonszámát. Ennyi volt a szerepem. A férfi a nevemet se tudja. Tegnap fölhívtam, hogy a kórház telefonszáma már megvan. És hogy Ön a jövő héten ér haza külföldről.

Ha Ön volna szíves foglalkozni evvel az esettel, megköszönném. Rövidre zárnám a dolgot, megadom az adatait. Természetesen szívesen közvetítek is. G. nővér tudja, hogy személyesen szerettem volna Ön fölkeresni. De talán jó ez a forma is, így, levélben.

(Természetesen a leírtak bizalmasak.)

A beteg: N. N., Kecskemét.

2000. aug. 22.

Szívélyes üdvözlettel:

(Az orvos nekem visszajelzett, hogy kézséggel segít. A továbbiakról semmit nem tudok.)

● Február 7. hétfő 21:24

Anyácskám telefonált, vegyek neki egy kiló salátakrumplit,

vagyis nagyon kisszeműt, rögtön a bejárattól jobbra;

15 deka gombát,

aminek még nem barna a feje alulról nézve,

egy kis fej karfiolt, két 20 %-os tejfölt,

de nézzem meg a szavatossági dátumot,

négy csomag Kamilla WC papírt, lehetőleg három rétegűt.

Hogy nagyon gyenge, nem tud vásárolni.

Délután fölvittem mindezeket.

Elmesélte, a múlt héten megvásárolta a templom pincéjében az urnahelyét.

A legalsó sor volt a legolcsóbb, 80 ezer,

sőt ott alul: egyet fizet, kettőt kap. Nem tréfa.

Kétszemélyes urnahelyet kapott egy árban.

Nyitott kérdés, ki kerül majd mellé.

A gyászmiséjét nem lehetett előre kifizetni, de a márványtáblát igen.

Újabban többször álmodott férjével.

Megbeszéltük, a temetésre ne hívjunk senkit, kiértesítés utólag. Rögzítettük, pénzét, iratait hol tartja. Aztán apámról mesélt, az ostromról.

Szóba kerül, hogy folytatni fogja Csontváry-szövegem lektorálását.

Néhány fotóját megint elhoztam bemásolni az ŐRZÖTT CSALÁDI FOTÓK közé. Apám nem ismert katonaarcai.

Ez az esküvői fotó: 1941. november, anyám 22 éves.

Hamarosan özvegy, két gyerekkel.

● Február 8. kedd 09:04

E-mail egy (profi) műkritikustól. Örültem neki.

Óriási vagy, Deske! A korpusz olyan csüggesztő (és olyan erős!), hogy nincs az a vérben pancsoló barokk krucifix, vagy vonaglásban élvezkedő későgótikus, amely megközelítené. De igazán! Mondd, aki(k)nek szántad, értik – bocsánat: érzik – ezt?

● Február 9. szerda 16:18

Ez volt a rekord. Éjfél után egykor ébredtem. Aztán föl is keltem. Az előzmények:

Szeptemberben megbeszéltük, októberre halasztódott. Akkor lemondta a munkát, majd mégse. Rengeteg pénzt ajánlottam föl. November, december, január. E-mailek, telefonok. Kéthetenként újabb határidőket kaptam. És tegnap vége. Szép, igazi, kerek, érett kudarc. Föladta, és én is. Nem tudta honlapom új programját megcsinálni. Igaz, közben én is többször bizonytalankodtam, az ő kárára.

Elmúlt fél évem teljes figyelmét elvitte. Fergeteges játék volt, iszonyú sokat tanultam.

Kitaláltam, és majdnem létrejött egy univerzális rács, ami képet, szöveget, mindent kezel. Egy rám szabott adatbázis rendszer.

Most marad egy egyszerű átalakítás, neki is, nekem is fél-félnapi munka. (Én már majdnem kész vagyok, ő a hét végére ígéri.)

A honlap kevéssé elegáns, de használhatóbb lesz: állandó fejléc, amivel egyszerű föl-le lépegetni. (Megszűnik a pop-up.) Ehhez még át kell méreteznem kétezer képet.

A szimmetria kedvéért ma apámról egy fotó.

A többi az ŐRZÖTT CSALÁDI FOTÓK-nál, 1940 környékén.

45-ben halt meg.

Kata idézi Zsófi gyerekkori mondatát: annyira fáj a fejem, hogy már nem is érdekel! Tökéletes. Ahogyan egy gyerek a nyelv lényegét tanulja. Formálisan téves, mégis pontos. Meghallotta, hogy a kifejezés tulajdonképpen indulatszó, vagy mi.

● Február 10. csütörtök 12:53

Kész a kétezer kép leméretezése. A leendő fejléc miatt. Ez nagyon fontos, persze csak nekem. Viszem föl a Várba, a szerverre tenni.

● Február 11. péntek 17:06

Kiránduláson hallom, az angol televízió Nagy könyv programsorozatát. Vele megnyolcszorozódott! a közkönyvtárak forgalma. Hogy mindenki jelentse tíz legjobb regényét, aztán evvel mindenféle.

És most magyar TV is, már mindenki listát ír, és hogy én is adjak. Egy írótól egy regény lehet.

Na, nézzük.

1. Thomas Mann: József és testvérei / - harminc éve olvasom. Erről nincs mit mondani, ez A regény. Nekem több nem is kell. (Igaz, húsz éves koromtól pauszpapírral letakarva az ablakom, hogy ne lássak ki.) Tisztességből elolvastam a Háború és békét, a Bűn és bűnhődést, meg ilyeneket, de átfolytak rajtam, semmi.

A többi pedig, az itt alant fölsoroltak: réges-régi emlékek még az életre-eszmélés éveiből.

2. Steinbeck: Érik a gyümölcs / - megdöbbentett, ebből tudtam meg, milyen bőségben élek.

3. Camus: Bukás / - lelkiismeret vizsgálata.

4. Graham Greene: The Heart of the Matter / - bocs, nem tudom magyarul. Egy szomorú és szép regény. A melankóliája.

5. Gidenek egy kisregénye, - már nem tudom a címét. Egy magányos szigetre menekült görög harcostól ki akarják csalni csodaerejű fegyverét. Magától odaadja, és megkönnyebbül, hogy most már nincsen semmije. A hatvanas években volt a kezemben, elajándékoztam ezt is.

6. Verne: Némo kapitány / - a végtelen teret, és az időt, sőt, az időn-kívüliséget tanította, andalítóan, romantikusan.

7. Hasek: Svejk / - Nem az én világom, és nagyon tanított a földön járni.

8. Füst Milán: Ez mind én voltam egykor / - ez kissé féllábú, nehéz regénynek venni. Őrjítően mindent tud az emberről. Seneca Erkölcsi levelekre hasonlít, számomra, fontosságában is. Azt a kötetet nem volt szívem kidobni, Kata könyvtárában van.

9. Jan de Hartog: Wandelaar kapitány Szerkesztő barátom szerint csak egy bestseller. Én nagyon bírtam, ez is kamaszkori, persze. Ötszáz oldalon morajlik a tenger. Tíz éve megint megvettem egy kecskeméti antikváriumban. Körömben senki nem hallott róla. A szerzőről se.

10. Ja! És váratlanul, összekapartam, megvan a tizedik is: Strindberg: Egyedül. Az érdektelen, túlfűtött és zavaros életrajzi köteteinek az utolsója, amikor harmadszori válása és mindenekből kigyógyulása után öregecskén hazatér, és megbékélten letelepszik szülővárosában. Délelőttönként séta, délután drámát ír. Nagyon jó barátom, negyven éve. Kedvemért 1996-ban ki is adták, igaz, nagyon kicsi példányszámban. A teljes könyv (száz oldal, mindössze) -aki netán - itt nálam a KÖNYVEK -nél el is olvasható.

Két könyvet őrzök a versesköteteken túl, de hát ezek nem annyira regények:

Fabre: A rovarok környezete és viselkedése

És Gleick: A káosz -az elme legmagasabb rendű játékai. És még éppen (nagyjából) értem is őket.

Febr. 13. vasárnap: ajjaj! Kifelejtettem Ottlik: Iskola a határon-t. Időélmény. Talán a Svejket lője ki. Kata szerint a Gide könyvecske címe A tékozló fiú. Kis csalás, ez mintha három novella lett volna. Akkor talán valami Olbrcht vagy Ajtmatov helyette?

● Február 13. vasárnap 03:20

És kész a kijavított honlap:

szombat 04 - 22.30.h.

Minden módosítást le is teszteltem.

Végül a C3-ból egy barátom írta át

másfél nap alatt a programot.

A báziskezelő rendszerről lemondtam,

amúgy is túllihegés.

Így valamivel nehezebb megtudni,

hány fotóm van külföldi múzeumokban.

(Egy se.)

(Grafikát akartam írni, de az tényleg van pár.)

Lett állandó fejléc, és ezek a helyes kis nyilak

alul-fölül, amivel közlekedni.

Az ablakok egymásba nyílnak,

nem nyílik több egymás mellé,

vagyis megszűnt a pop-up,

amit a legújabb Explorer service pocket 2.

már amúgy is akadályoz, tilt.

Szüts a macintoshával újra tud olvasni.

(Ez még a számítástechnika bébi-kora.

Mások, hasonló géppel látták, amit írtam.)

És hát - ha már -, jó nagy rendet raktam. (6500 fájl.)

Pénteken, miközben lázasan dolgoztam ezen, a szokásos negyven helyett 96-an olvastak. Mi történhetett?!

Ha olyan fegyelmezett lennék, mint anyácskám, most három napig nem nyúlnék a géphez. És Balsacot olvasnék. Életem egyik adóssága. Állítólag jó.

És, hogy kép is legyen, egy megkerült régi fotóm: amikor Mikicát a Mátraalmási Művésztelepen, 89 nyarán, rézkarcolni tanítottam.

Egy munkája akkor be is került a salgótarjáni Nógrád Múzeum anyagába. Igaz, - tréfából - csak így vállaltam el kiállításunk megnyitását. Arról beszéltem, mire való és mire nem való a művészet.

Az igazgató szerint ötven év múlva felemlegetik: már az apja is festett.

● Február 15. kedd 19:59

Felfedezés. Lehet, hogy csak azért csodálom

ennyire ezt a Czimra képet,

mert életem része volt e kedves hely?

1950-től telente síelésből hazafelé.

A 81-es villamos, a későbbi 58-as,

amivel öt évig a Főiskolára is.

A rajz hű, a háttér már inkább álom.

A szürkéket egyszerűen sárgára váltotta.

A figurák statikussága szürreális.

Kicsit mesekönyv, de csak egy kicsit.

Persze rögtön a belga

Delvaux (1897-1994) kísértet-pályaudvarai.

A Brooklyn Múzeum,

immár hanyadszor emlegetem.

Az is csoda.

Czimra Gyula (1901-1966)

Zebegényi végállomás. Olaj, 69,5 x 71,5 cm.

Janus Pannonius Múzeum, Pécs.

Sose láttam. Nyilván raktárban. Jó az ott is.

● Február 17. csütörtök 05:04

Kedves Dezső! Emlékszik Nemes Nagy Ágnestől a Villamos-végállomásra?

"Ez mindig furcsa hely volt. A villamos befutott egy völgytorokba, ment, ment, egyre szűkülő úton, aztán szemből is felszökött a hegyfal, s a villamos megállt. Katlan. Fokozhatatlan végállomás.

Körös-körül terméskő fallal bélelve a völgy, kőszoba az ég alatt. Szűk bejárata fölött híd feszítve, íjhúr a katlan-szoba félkörívén, kinyitva és bezárva a teret.

Az állomásépület favázas. Cifrázatok, vasrács sárgára festve; századvégi öntöttvas-líra. Intim, viktoriánus kis végállomás.

Fokozhatatlan, intim, viktoriánus. Azok a korán kivilágított kis villamoskocsik -ez egykocsis viszonylat -, amint kizúgnak az estébe, elavult szentjánosbogarak. Laknak itt most a hegyoldalon?"

11:22

Penitenciának kaptam a Máté 5. elejét:

Blest too the PEACEMAKERS; they shall be called sons of God.

Hoppá, akkor ez két szó. Eddig békecsinálónak gondoltam a szívritmus szabályozót.

Figyelem.

Javaslom, sokkal olvasmányosabb a www.deske.com -, ha Ön netán unna engem!

● Február 19. szombat 21:36

Az egész nap anyácskám régi fotóival,

megint nála jártam,

megint elhoztam

és beszkenneltem

a CSALÁDI FOTÓK-hoz jónéhányat:

öregszem.

(1954-ben kezdtem fotózni.

Ez az 1958-as felvétel az első, amit máig megtartottam.

Karácsonykor beállítottam a családot.

(Ljubityelj-2, kétaknás gép volt.)

Anyai nagyanyám.

Szerettem.

1963-ban halt meg.

● Február 20. vasárnap 04:31

Hogy tud egy ember ilyen tehetséges lenni. Nádor Tibor (1967), mint írja, (nem kiállítás, csak) egy-két hétre kirakta rajzait a Fonó kiállítótermébe, megmutatni barátainak.

Nyaranta erdőszéleken rajzol, leginkább szénnel. Olykor két méteresben. (Hogy nem viszi el a szél?)

Most ezeket gyűjtötte össze, a javát, hat-hét évre visszamenően. Ha meg kellene nevezni ősöket: a nagybányai hagyományok, Nagy István.

Legjobb magyar rajzolóink között.

(Persze a képei is, csak most nem erről van szó.)

nador001.jpg

nador004.jpg

nador005.jpg

Fonó: Sztregova utca, a Fehérvári útról nyílik a Hengermalom utcai megállónál.

● Február 21. hétfő 12:49

Szíves tájékoztatásul egy érdeklődő kapcsán: A Nádor kiállítás hétköznap 10 - 17h között megtekinthető, annak ellenére, hogy mint telefonon jelezték, hivatalosan csak március elsején nyitnak.

17:30

A mai teljesítmény.

Hiába van a kép hátán angolul és magyarul, hogy kérem...

Nem először kell három hátraszaltót csinálnom,

hogy utolérjem egy gyűjtőmet. Múltkor a rendőrség találta meg az egyiket. Most a galériatulajdonost kértem meg közvetítésre, aki az aukciót rendezte:

Tisztelt Gyűjtőm!

A látszat csal.

Ezt a levelet nem én postázom Önnek.

Igaz, a borítékot én vettem. De címét a szakma szabályait tartva természetesen Kieselbach úr nem adta ki nekem. Ezért őt kértem meg levelemet postázni.

Gyűjtőimet pedig számon tartom. Értesítés, meghívó kiállításaim alkalmából. Katalógus. Gyűjtőimnek járna egy példány, de sajnos teljesen elfogyott a Váli- monográfia kötetem. Ha megengedi, helyette fölajánlom 92-ben kiadott Naplómat, vagy a Tanú ez a kőhalom - régi zsidó temetők Közép-Európában c. fotóalbumomat. Ezekből még van egy-egy.

És küldök egy CD-t minden munkámból, hátha szokott evvel az eszközzel élni.

(Amúgy tartalma a neten is: deske.hu)

Még egy oka van, hogy szeretném megtalálni Önt. Egy fontos képem jutott az Ön birtokába

(a kép címéből is tudom, hogy nagyon szerettem, ha úgy adódik, elmesélem a történetét):

A/03/37

Műterem, Tihany 61 nyarán

olaj, farost

60x60

LAPPANG / NN. vevő

0384, 0483

Győr-Bp.

CD:14,8 Mb, 6x6 dia

2003.7.9,10.

Sorsát eddig is követtem, tudom, melyik gyűjtőtől került most aukcióra. Előfordulhat, hogy kiállításra egyszer szeretném kölcsönkérni. (Ilyenkor, hogy ne legyen üres a fal, addig helyébe egy másikat.)

Ez a hosszú sok minden arra volt hivatott, hogy a végén megkérhessem Önt,

szíveskedjék fölvenni a kapcsolatot velem.

Elég egy telefon, vagy e-mail, ha szokott evvel a formával élni.

Köszönöm!

● Február 22. kedd 11.47

Az már nyilvánvaló, hogy nálam 2005. a fejfedők éve lesz.

Már az előzmények is rendkívüliek. És végül a tegnap esti fordulat.

Szóval, tavaly volt tanítványom, barátom elvitt a Júlia-Alpokba. Június, de eső? hó?

Ezt a peremes katonás kalpagot húsz éve irigylem mindenkitől, akinek van.

Most, hogy jogosult lettem, oda kell valami: 1000 forintért a kínaiaktól a Vásárcsarnok pincéjében.

Csak esőben és napsütésben nem hordtam: esőre kapucni kellett,

a napon meg sülni kellett.

Majd eljött a tél. És elkezdtem a szokott sapómban fázni.

Itt nem részletezett két kísérlet, egy török női sapka a Kálvin téri aluljáróban, ezerért,

és egy WINDSTOP feliratú a hegymászók számára fönntartott Mountex boltból, ötezerért.

Mindkettő hiányosságai itt szintén nem fölsorolandók.

Ötlet, military bolt, Fillér utca. Kiküldtek Újpestre. Na én oda nem.

Aztán két nap múltán mégiscsak. Kirándulás.

Ahonnan átküldtek a Feneketlen tó mellé, a Bocskay utcába, ott már tudtak rólam, vártak.

600-ért egy legénységnek rendszeresített téli gyakorlósapka, alig használt.

A következő hétvégi szombaton a Duna-parti MDF (netán: SzDSz) piacon.

Körülnézni a hajléktalan-cuccok között. Időutazás. Aztán át a hivatalos térfélre, krumpliért.

Ahol is 500-ért bélelt sapkát kínáltak. Bélelt. 500. Nem lehet kihagyni.

Egy másodikat tartaléknak is. Jó lesz a gyereknek.

És ekkor jelentkezett az ezredes úr a Lukácsból,

akinek a múltkor végül már egy képet kínáltam nyúlprémes usankájáért. A hajszárítóknál van tükör, ott is megnéztem, nagyon tetszett.

Amit azonnal elutasított, hogy neki ez a fejfödő most már haláláig stb. De van neki Kárpáti Tamás, Váli, sőt egy gyönyörű Nagy István képe is.

Tudtam, és csakugyan: mostanra megtört, s csendes-óvatosan jelentkezett, hogy tényleg?

Tegnap este műteremből választott. A/04/05, olaj, farost, 2004, 60x60 cm.

Holnaptól mesélni fogom a zuhanyozóban, hogy milyen jó üzletet kötöttem, három képet kért, s lealkudtam egyre.

A következő hónapok feladata a döntés. A kiválasztás, s a többit a kuka tetejére.

● Február 23. szerda 10:01

Reggel, hazafelé a Mechwart tér sarkán elkapott Dobszay, hogy Bécsben nagyon jó Schiele kiállítás, a múlt héten látta, nézzem meg. Vonattal ment, 9.30, a Keleti pályaudvarról. Estére haza.

Miki sajnos nem tud jönni, sűrű az Egyetem. Akkor holnap, egyedül. Nyugdíjasjegy, tíz százalék. Kell csinálni öt kolbászos zsömlét. Liter citromos víz. Meg a Káoszelmélet, az útra.

● Február 24. csütörtök 06:12

Úti izgalom, a szokásos. Ilyenkor az ember korábban ébred. Uszoda előtt mindenre van idő, levelet nézni is..

Kedves Barátom, az alábbi e-mailt kaptam. Gondoltam, továbbítom Önnek.
Szíves üdvözlettel: H.

Tisztelt Hidvégi úr,

Alulírott ceruzagyári munkások, végső kétségbeesésünkben fordulunk Önhöz.

Béreket visszafogták, termelést leállíttatták, gépeket kikapcsolták, még a grafitbél expedíciós osztályt is felszámolták. Merthogy nem veszik a ceruzáinkat. Teccene-e olyan jónak lenni, hogy rábeszélné a barátját, a Váli urat, hogy fogyasztana minél több ceruzát, miáltal nekünk is lenne munkánk, az expedíciós osztály is megmaradna, a gépeket sem

21:215

Természetesen arra semmi szükség, hogy véleményezzem Schielét. Büdös a tehetségtől, ahogy Sárközi Márta mondta a (fiatal) Moldova Györgyről. Iszonyú fáradtan érkeztem, egyszer neki is billentem a korlátnak; talán ez is befolyásolt, hogy zavartak a manírjai. Alapvetően disszonáns (nem értékítélet) benne, ahogy nagy-nagy undorok, utálatok, szeretetek benne, s ugyanakkor apránként végigfest ötezer tetőcserepet. Ez itt, a mutatott képen a legszerencsésebb változat, a kép erre épül.

Nem tájképek, mint hirdetik, városképek, vagy öt terem, a Leopold múzeum fogadószintjén.

A rajzai, a rajzai. Iszonyúan, rettenetesen tehetséges. Ahogy egy részlettémát mellékesen elintéz... Kleenek ilyen érzékletesek a puszta vonalai.

Új usankámat kímélendő, a török női sapkában utaztam.

A fő történet számomra a csapás kitaposása-bejárása volt. Nem mentem én soha egyedül, csak úgy Bécsbe. Nyűgösnek is tűnt, csak autóban vagy buszban gondolkodtam. De ezentúl. 9.30 Keleti pu., 12:20 Westbahnhof. Teljes árú retúr kb. 8800 Ft. A vissza induló vonat 15:45, vagy 20:03. Elmagyarázták, tényleg 20 perc gyalog a pályaudvarról a Múzeum Quartir, végig a Mariahilfe strassén. (Csak jó irányba kell elindulni, nem úgy, mint én.)

Hazafelé két euróért 12 darab sültgesztenye a hindu árustól. Egyet haza hoztam, madárlátta.

Ez a kiállítás február végén, hétfő este bezár. Van még egy de Koonig retrospektív is Bécsben, a Kunstforumon (az nem tudom, hol van), meg Chagall, az március végéig, az Albertinában.

● Február 26. szombat 21:25

Kedves ismerőseim közül többen fölháborodtak, hogy adhattam egy képet egy sapkáért, bárha prémes is.

Ezek a kedves ismerőseim nem tudják, mi az a szerelem. Egy sapkába.

Minden esetre lelkiismeretvizsgálatot tartottam, és beláttam, van igazság ítéletükben.

Elajándékoztam.

Amúgy se fért a dobozba, amiben ezeket tartom.

Egy fiúval találkoztam az előszobánkban délelőtt tízkor. Húsz év körüli.

- Jé, magát Kata engedte be? Nem hallottam a csengőt...

- Nem, én itt aludtam, a Mikinél.

- Ja, az más. És nem kell egy usanka?

- Mi az?

- Mutatom.

- És ezt itt le is lehet hajtani?

- Ki kell kapcsolni, úgy.

- Elfogadom, köszönöm.

Ez meg itt húgom kolostora Kaposvár mellett, Kaposszentbenedeken.

Vagy tizenkét éve építette. A kerengő három oldalról zárt, két lakószint, sok kis ablak, sok kis cella.

Finnországból jöttek a félkész fenyőelemekkel a kamionok.

Osztrák - német adakozásból.

Néha ketten, hárman; most egyedül lakja, megint. Egy személyben az egész környék lelki központja lett.

● Február 28. hétfő 09:37

Figyelmem szórt, fél lábbal már Kecskeméten.

Március: egy hónap alkotóház.

Reggel a szerszámbolti eladó azt mondja (hatos elosztót vettem),

túl sokat tetszik dolgozni! Minek?!

Ezen elgondolkoztam.

Egy reklám melléklete a mai Népszabadságból.

Aranyos.

20:28

A harmadik nagykör után fölnéztem az órára, és megdöbbentem.

Nem három, hanem megvolt a négy, letelt az úszásidő.

Mentség, a medencében mindig is alineárisan múlik az idő.

Hát akkor hogy is állunk evvel az öregedéssel, így hatvanhárom felé?

A heti két ölelés pár hónapja nehézkesebb-lassúbb, olykor nem megy.

Ez rendben van.

A síeléstől búcsúzás évekig keserves volt. A műlesiklást a lábam nem bírja, öregurasan meg nem érdekes.

De tegnap egy autón két lécet látva elvigyorodtam; nem kell fölmennem, ehelyett is csinálhatom a... Gyógyulok.

Mi van még?

A szemöldököm kezd belógni a látómezőbe.

Megoldásként technokol rapidot gondoltam. Kata ellenzi.

A barátságok megkoptak, fáradunk. Dialógus helyett net-monológ. Veszélyes.

Amíg nem veszem észre, görnyedten mozgok, ha fáradtan.

A sapkainvázió mögött ez van: fázékonyabb.

És még?

Fél évig csak erre a net-program átalakításra figyeltem.

Nem sikerült, végül lemondtunk róla, de ezt úgy éltem meg, kimenekültem egy szűk völgykatlanból.

Aztán.

Az idén, tán először, nem féltem Kecskeméttől, majd sok gyenge kép, keserves órák.

Hogy belefér egy gyenge év is.

Tudom, összességében nagyon jó, amit csinálok.

Február vége.

Holnap tehát, ahogy 80 óta, kilenckor indulás az M5-ön, az alkotóházba.

A farost táblák már a csomagtartóban.

Minden rendben. Az is, ami nem.

febr.: 1233 = napi 44