126. levél J.-nek, Le Meux   /   2005. 09. 

2005. szeptember 1., csütörtök, 14:33
E-mail Várady Szabolcsnak:

Visszamondhatták, vagy olvashattad a válinews-ban, hogy kötetedet Petőfivel és Arannyal együtt pár hete kitettem a kuka tetejére, vigye el valaki. Elvitték. Tiédet avval a lábjegyzettel, hogy elég az a 64, amit tőled CD-n hallgatni szoktam.
De hát nem elég.
Meg kellett vennem, s akkor már egy Petőfit is. Csak azt nem értem, te miért vagy 300 forinttal drágább??
ölel: deske.hu

Buta vagyok, mint egy világoszöld Mercedes.

20:08
Ma kaptam Gábortól. Elképesztően gazdag a mi kultúránk, így, szinte találomra, a netről leszedve. Ezt éppen a Nagyvilág 2001.05.-ben találta: Julien Green Naplója, 1928. augusztus 12. Milyen közeli gondok:

Vannak napok, amikor az első néhány papírra vetett szó meggyőz, hogy semmi jót nem fogok csinálni; a görcsös írás nem kenyerem. Ma reggel egy órát dolgoztam, ennyire futotta, nem ismerek példát ennél korlátoltabb munkakapacitásra. Ha erőltetem a munkát, mikor pedig úgy érzem, nem megy, végül már nem látok semmit abból, amit leírok. Mégis a nap minden órájában gondolok a könyvemre, és a munka legjelentősebb része minden bizonnyal akkor zajlik, amikor nem írok - amikor alszom.

Ma ezen a képen dolgoztam, keveset. A/05/14., Műterem firkált székkel.
(Ilyenkor még nem merem kimondani, hogy kész.)

Aztán délután újonnan talált helyemen, a vári Tóth Árpád sétány padján - körpanoráma az összes budai hegyekre - Déry. Öt nappal a Pócspetri-gyilkosság után ment le körülnézni, 1948. június. A főtettest addigra már! fölakasztották. Egy rendőrt lőttek le, aki ismeri a tragédiát. A falu népe úgy tudom, az egyházi iskola védelmében gyűlt össze. Az ávósok körbezárták a falut, hogy lázadás. Volt egy szörnyű dokumentumfilm, visszaemlékezések, láttam. Nagyon sok embert megkínoztak utána.
Hát Déry nem sokat ért az egészből. És nem érti, miért hazudik neki mindenki. (Gondolom, kb. a Szabad Nép megbízásából utazott.) 1955, mire megírja a Nikit...
Becsületére legyen mondva, hogy 1978-as kötetébe ezt az éretlen eszmefuttatását beengedte.

 2005. szeptember 2., péntek 21:16
Időutazás, ahogy mondani szokták. A kecskeméti székhelyű Magyar Fotográfiai Múzeum üzent, hogy zsidótemető fotói vannak tőlem, két-három műtermeset is szeretne. NKA pályázattal remélnek rá pénzt.

Én majd négy éve nem laboráltam. A délelőtt az eszközök fölébresztésével telt, aztán estig négy kép (előtte 15 piszkozat).
Az elsőt még az 1980-as műcsarnoki kiállításplakátomhoz fotóztam, két napon át.
A második, ami a C. napló borítójára, hasonlóan sok munkával.
Érdekes, a képet a véletlenül baloldalt belógó elmosódó forma teszi számomra teljessé. (Ezt mutatom, F/94/02.)

Hiába, a fekete-fehér fotó az igazi.
És ez a sötétkamra-munka is életes volt,
sok év sok emléke.
Igazi kedvcsináló nap.
Talán ha minimális programként a digitális gépet
átállítanám fekete-fehérre? A laborálás már...

 2005. szeptember 3., szombat 08:44


Mégsem kell aggódnom, hogy valaha befejezem e honlap építését.
Ma 04:40-kor, félálomban (miért akkor?) eszembe jutott, hogy jó néhány! mozaiktervem is van, és egyebek, pályázati, falra szánt munkák. Igaz, hogy csak egyetlen pannó, és egy secco, ami megvalósult, a többinek a tervét is rég kidobtam -, de mégis. Lesz nekik egy gyűjtőszó - murális - a kereséshez.
Ha nincs is mit keresni, legyen rend.

A tegnapihoz. A labormunka örömös emlékekkel terhes volt, már csak azért is,
utoljára a zsidótemető-fotóalbum készítésénél kellett minden felvételnél  négy-öt exponálási próbát csinálni.

Mindegyikhez másodperc-térkép, ilyen.

11:38
Nagy Szent Gergely
pápa és egyháztanító (540-604):

Betöltött állásom kényszerít, hogy kapcsolatban legyek világi emberekkel, ezért néhanapján bizony engedek beszédem fegyelmezettségéből. Hiszen ha e téren szüntelen szigorral ellenőrizném magam, tudom, a gyengébbek akkor elkerülnének, és így nem tudnám őket a jóra buzdítani, pedig szeretném. Ennek következtében gyakran nagy türelemmel meghallgatom felesleges beszédjüket is. Csakhogy magam is gyarló ember vagyok. Egyszer csak belekeveredem a könnyed csevegésbe, aztán én is szívesen kezdek olyasmiről beszélni, amire eleinte csak kelletlenül figyeltem; így, amibe beleesni irtóztam, abban utána már szívesen elpihenek.

21:33

Magyar Fotográfiai Múzeum
Kecskemét
Ajándékozólevél 

Kedves Múzeum!
Örülök az ötletnek, mellékelten küldöm egy DVD-lemezen
50 fotómat és külön zsidótemető fotóimat,
amiből válogatva 1993-ban a (Sáros László - Váli Dezső:)
Tanú ez a kőhalom
- c. fotóalbum készült.

A fotók két változatban. A nézőképek, egyenkeretben,
ahogy a honlapomon is szerepelnek. A nyomtatható változat
PC/tif-ben. A fájlnevek az opuszszámaim, evvel azonosíthatóak be munkáim. Ebben első két jegy az évszám.

A képek adatai külön táblázatokban mellékelve.
Minden fotóm és adataik a honlapomon is megvannak.
Rendelkezzenek a képekkel belátásuk szerint,
honlapjukra is fölkerülhetnek,
részben vagy egészben, természetesen.
Ha valami idetartozót kifelejtettem volna,
kérném jelezni.
Szívélyes üdvözlettel: v.

 2005. szeptember 4. vasárnap 05:36
Kohán Feri kint járt Párizsban Hollán Sándornál.
Aki ismeri ennek az édes, zseniális művésznek munkáit,
annak igen informatív ez a műtermében készült fotó. A csendje.

21:23
A fiataloknak persze már
ez sem újdon, nekem igen. Miki meghozta az új, nagytekintélyű mac-notebookját, a kicsomagolásnál én is.
Közben B. barátnőnk mindezt mobiltelefonjával! hangos mozgóképként fölvette. Már ilyen is van.

c., hétfő 04:29
A hívő ember számára egyik legalapvetőbb, és megoldhatatlannak látszó kérdést Gábor (G3) könnyedén megválaszolta. Igaz, mint mondja, olvasta valahol.
- Miért ennyire rejtőzködő a mi Istenünk?! Mennyivel könnyebb lenne, ha -
- Mert világosabban látva őt, belezuhannánk, puskagolyó-sebességgel.

Az embernek ilyen vágyai is vannak. Közös pincefolyosónk végében évtizede több köbméter szétszedett bútor, fahulladék. Nem illetékességi területem, de a tőlem távolabbi helyeken sem kedvelem a fölös halmozást. Még könyvben sem, nem hogy- Szerettem volna a helyét üresen látni. Netán még tűzveszély is. De nem lehetett, s ezt jólelkű gondnokunk is jóváhagyta, mert az ötödikről N. bácsi; reménytelen, lompos, és egyedülálló férfiú gyűjtögette. S - elvben - mindez tartalék tüzelője volt.
Jövök haza, éves lomtalanítás, s látom, hárman hordják az öreg deszkákat, ki a járdára. Hogyhogy?
Aztán megtudtam.
N. bácsi meghalt, tüdőrákban. Még májusban.

Kata szülnap. 62.Tegnaptól nyugdíjas, ő is. Bár még nem biztos.
Bekötöttem egy hangszórópárt a kompjuterébe, újra van CD-lejátszója. Sok zenelemeze van.

18:59
A Nemzeti Digitális Archívum
vagy Adatbázis? levelez a fejem fölött a C3 Alapítvánnyal, rólam,
ilyeneket küldenek egymásnak:

http://www.hszk.bme.hu/~li197/oai/deske/oaiserver.php?verb=ListMetadataFormats

(Bizarr egy ilyen komoly micsoda közepén a deske.)
Meg ilyen is jön, hosszú-hosszú sorozatban:

  <identifier>oai:deske:3</identifier>
  <datestamp>2005-07-30T15:28:09+01:00</datestamp>
  </header>
- <metadata>
- <nda_image:image xmlns:nda_image="http://schema.nda.hu/metadata/image/" xsi:schemaLocation="http://schema.nda.hu/metadata/image/ http://schema.nda.hu/metadata/image/image.xsd">
  <nda_image:identifier>3</nda_image:identifier>
  <nda_image:description>Szereplésnapló: 0467 </nda_image:description>
  <nda_image:description>Tulajdonos: Hidvégi Máté </nda_image:description>
  <nda_image:description>Opusz: P?/74/01  </nda_image:description>
  <nda_image:title>szemetes kép, festménnyel </nda_image:title>
  <nda_image:format qualifier="medium">papírkép </nda_image:format>
  <nda_image:format qualifier="extent">26,5x39,6 </nda_image:format>

Én csak a másolatokat kapom. Muris. Azt se tudom, ez már éles-é, vagy csak a minta.

20:13

Deske! A szombati Népszabadságban van egy korai Babitshoz mérhető, virtuóz vers Szabó T. Annától. Számomra mindazonáltal  a felette lévő Oravecz mű (madártani értekezés, próza-közeli, veretes igénytelenséggel) izgalmasabb.
De együtt, egymás után felérnek egy elemzéssel a XXI. század eltérő (költészeti) lehetőségeiről.
Gábor (G2)

Szabó T. Anna (1972-): VÍZPRÓBA

Ess, esti eső. Sokáig. Milyen szép.
De nem is férhet hozzá a milyenség.
Csak sötétje van, suttogása, hangja.
Sistereg. Csak már elaludni hagyna.
Essen csak, essen. Szétrothad a szalma
szerte a szántón. Szép eső. Suhog.
Veri az érett, szerteszét szórt termést.
Zsizseg, csepeg, csörög, csereg, csurog.
Csevegj csak, ess csak. Villámtalan, végleg.
Jöjjön a szúrós, sáros, nedves ősz.
Aludni, mélyen. Rothadó vidékek
sötétjén sírás hűvöse esőz.

Oravecz Imre (1943-): SÜVÖLTŐK
(Madárnapló)

Februárban léptek először színre,
a pintyek családjába tartoznak,
elég zömök testűek,
de különben szépek,
vaskos csőrük, sapkájuk fekete,
a hím melle rózsapiros,
a tojóé világosbarna,
a hátuk egységesen szürkéskék,
szárnyfoltjuk fehér,
a könyv szerint Magyarországon ritkán fészkelnek,
télen viszont gyakori vendégek,
de nekem újak,
mert idén látom őket először,
délelőttönként jelennek meg,
és főleg, ha süt a nap,
a kanadai ezüstjuhar a kedvenc tartózkodási helyük,
és annak is a csúcsa,
de az etető körül is sűrűn előfordulnak,
viszont érdekes módon sosem esznek,
nem érdekli őket az eledel,
csak ülnek az ágakon a többi madár közé vegyülten,
nézelődnek, tollászkodnak, napoznak,
mintha csak azért jönnének,
mert társaságra vágynak.

Kedves Gábor, köszönöm! Öröm. Mindkettőjüket szeretem, másként. Oravecz valami fantasztikus figura ezekkel a szakleírásaival. Van egy hülye című verskötete is az ágyam mellett:
A chicagóí magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása (És tényleg leírja, azt is, nagyon jó.)
Szabó T. kötetet kéne vennem, nem tudom, ez valami összegyűjtött-féle, az lenne jó: Rögzített mozgás 2005., Magvető.

 2005. szeptember 6. kedd, 21:33
Szeretek fogorvoshoz járni. Mindig eszembe jut az ötven év előtti helyzet, amikor mindez még fájdalmas volt. A várakozáshoz az új Petőfi-összest, meg kéne végre ismerni. Majd igyekszem. Szép vajsárga papírral nyomták, szép betűkkel, ez jó. És már találtam is valamit, nagyívű látomás (G1! Idő-vers!):

LÁTTÁL-E A RÓNA FELETT

Láttál-e a róna felett
elszállni madársereget,
Ha rájuk lövének?
Igy szállnak az évek!
Egy pillanatig még hallani szárnysuhogásaikat, [...]

A messzeség
Ködében az ég
Felhőivel összefolyának.
S te állasz a néma, puszta határon,
tűnődve: mi volt ez? való-e vagy álom?...

 

 2005. szeptember 7., szerda 18:16
Nem fogadom el, hogy a világ a ROSSZ felé halad, meg hogy ezek a mai fiatalok, satöbbi - minden baljós látszat ellenére sem. Elvből, világnézetből. De idegen, sőt ellenszenves nekem a mai képzőművészeti produkciók 90 százaléka.
Avval rendezem magamban, hogy ezekkel a
– felületes,
– hangoskodó, poénokra kihegyezett,
– művészettörténészek, budapesti múzeumigazgatók, és műkereskedőktől irányított és manipulált,
– tartalom-fejnehéz,
– nem befelé-, hanem egymásra figyelő,
– divatmajmoló,
– és megformálatlan munkákkal is
csak gazdagodik a paletta. Gazdagodik, mert egy új ág, nyitás a szociológiai helyzetjelentés, a politikakörnyék, vagy a környezetvédelem, a napi problémák felé.

Műgyűjtő barátommal beszélgettünk erről, tanulságos volt, mert ő szigorúbb. Hogy ezek a gyerekek önmagukat építik, nem a művészetet. És a következő nemzedéknek netán már ez lesz a mércéje, s azt hiszi majd, ha ehhez öt centit hozzátett, már történt valami. Itt talán jön majd egy nagy gödör, majd vélhetően egy letisztult újrakezdés. A szűk elit hordozza ma és mindenkor a felelős kultúrát.

(Még annyit mondott: aki szeretne már tőled témaváltást, hogy ne mindig csak az a műterem, avval nem érdemes tárgyalni, az semmit nem ért az egészből... Műterem, gyufaskatulya, vagy zsidótemető - ugyanaz a váli-mondanivaló.
Ez bíztató, bizonytalanságaim közepette.)

Ha a fenti közügyekről lenne véleményed, megköszönném. Írd meg (bárki vagy: kedves J., L., R., G1, G2...,  stb.), és azt is, föltehetem-e ide, és hogy névvel, vagy anélkül.

 2005. szeptember 8. csütörtök, 05:36.
Az üveg mögött, himbálódzó növényektől el-eltakarva két vöröses hátú aranyhal-pár forgolódott előttünk, lomhán. Egy kisebb meg egy nagyobb. "A vizüket nem cserélem, és egyáltalán, az egész biológiai rendszerbe nem nyúlok bele. Időnként csak a fölgyűlt ürüléket, alulról. A farkukat kell néha utánavágom, meg a kis fülüket, de hát az nemigen nő már " - magyarázta vendéglátóm, a házigazda, s mindezt most tíz perce, álmomban.
Most azon tűnődöm, be akart volna csapni? Vagy azoknak, ott, tényleg...?

09:24

Deske! Véleményem:
<Ezek a mai fiatalok> semmivel sem rosszabbak mint a tegnapiak. Másképpen öltözködnek /föképp a lányok/, más zenét hallgatnak, másképp tanulnak, nyitottabbak, az autó és a számitógép a kisujjukban van.
Több évtizedes tanári tapasztalatom: mindig van annyi tehetséges fiatal a felsőoktatásban, akikért érdemes lelkiismeretesen tanítani. Más megközelítés: a tehetséges fiatalokat a sokszor idióta oktatási rendszer sem tudja elrontani. A tanár jutalma (a mindig kevés fizetésen kívül): a tehetség felismerése és gondozása.
Összegezve: a tehetség nem korszak-függő. (Hál'Istennek.) 
G.1

09:40
Szeptember, Fioretti imaközösségünk
kezdi az éves munkát. Kérdezem: és a nyáron ki nem felejtett el reggelente Gyurcsányért imádkozni? ("Imádkozzatok a királyokért" Pál.) (Eléggé utálják.)
Egyik somolyogva-pironkodva bevallja, hogy annyiban, hogy a Miatyánkban a szabadíts meg a gonosztól-nál néha rá gondolt.
...Vagyis ima közben átkot mondott.
Másikuk könyörög azokért, akiket nem szeret. Itt is gubanc. A (parancsolt) szeretet akarati döntés és tett, nem érzelmek kérdése. Tehát ha ő valakiket nem-, bűn az. Nem tévesztendő össze a vonzalommal, szimpátiával, ami az ösztönök területe, alig befolyásolható; inkább csak átlépendő. Azokra nézve nincs is parancs.

09:59

Kőrösi Márk (sz: 1588), Pongrácz István (sz: 1582), Grodecz Menyhért (sz:1584).
Mindhárman Kassán nagy buzgalommal végezték papi szolgálatukat. Történt, hogy Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György protestáns hajdúival Kassa alá érkezett és követelte a város átadását a császáriaktól. Rákóczi letartóztatta és házi őrizetben tartotta a három papot, és a városi tanácstól kikényszerítette a halálos ítéletüket.

Így tehát 1619. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel a kiküldött fegyveres csoport először az ajtót nyitó Pongrácz István atyát ütötte le vasbuzogánnyal, majd mindhármukat ökölcsapásokkal, rúgásokkal, arculcsapásokkal és gyötrelmes sebekkel illették. Márknak szabadulást ígértek, ha elhagyja hitét, de ő ezt állhatatosan visszautasította. Akkor megfosztották ruháitól, kezénél fogva a szoba gerendáira akasztották, és égő fáklyákkal sütögették, bárdokkal vagdosták, úgyhogy megpörkölt bordái között szabadon lehetett látni a belső részeket. Mivel már megvirradt, Márkot és Menyhértet a gerendáról levéve lefejezték, Istvánt két kardütéssel a nyakán megsebesítették, majd halottnak vélvén, két társával együtt a szennygödörbe, satöbbi. (Szt. X. Pius pápa boldoggáavatási iratából, 1905.)

Ünnepük: haláluk napján, vagyis tegnap, szeptember 7-én. Ennél ellentmondásosabb, csodálatosan ostobább dolgot, mint hit ügyében fegyvert fogni! És ilyen buzgósággal, sőt haraggal. Ó, ember!
Elgondolkozik ezen Illyés is, A reformáció genfi emlékműve előtt c. fergeteges versében,

...Álltatok, égve az Úr igazától;
állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;
aztán dönteni kezdett ezredegyszer
    az ész helyett a fegyver
s a láng.
   ...eladdig míg tűz a tűzzel,
nem állt egymással szemben bűn a bűnnel,
eladdig, míg nem jött - a győzelem?

                        ...Győztetek.
Maga a Sátán győzött veletek!
Balekok voltatok, mind! Hátra arc!
Nincs jogotok egy lépés sem előre.
Törlődjetek be kőbe és időbe.
        Elveszett - eleve! - harc!

S hosszabb okfejtés után a meglepő, szép végkövetkeztetése:

Végül azt mondtam, önvígasztalásképp:
        volt bárkié a szándék
maga az Isten se tudhatta másképp.
                                                        (1946)

12:45
Tegnapi vendéglátóm fontos gondolata: Vigyázat, egy festőnek sajnos legtöbbet a gyenge képei forognak, azoktól akar mindenki megszabadulni. És a köztudatba könnyen ez a minőség ég be. Eltakarják a meglévő jókat.

Szét fogok nézni a raktáramban. Nem először.
45 év munka után éppen most, a nyáron haladta meg a megtartott képeim száma (826) a kidobottakét (813), (a főoldalamon, kisé eldugva, alul, főleg magamnak, jegyzem is, napra készen).
Na, majd.
Persze, ha tehetném, ha még itthon lenne; a megmaradtakból is kidobnék még vagy 300-at.

Állítólag Kádár Bélának és Scheiber Hugónak is vannak igen jó képei. Igaz, ellenpélda számomra a csodás Nagy Balogh,  öt - na jó - nyolc képével. Bár ő alig adott el, és hagyatékát egy tételben a Szépművészetire hagyta. Így képei alig-alig kerültek műpiacra.

 2005. szeptember 10. szombat, 17:29
Ha tömörítve, egy mondatba sűrítve kellene kifejezni, akkor úgy tudnám megfogalmazni, hogy ritkán jut, igen-igen szeretem a mákos rétest. Persze a dolog ennél jóval bonyolultabb.
Szombat. Kata kompjuter előtt, anyácskámmal ismét a Normafa sétányán ballagtunk karonfogva az édes délelőtti napsütésben, mindketten igen fáradtan. És amit én konkrétan még soha; kimondtam a mondatot: úgy ennék egy mákos rétest. Éppen a falatozó bódé előtt haladtunk el...

 2005. szeptember 12., hétfő 09:09
Olvasom, Déry Tibor beleolvas Tömörkénybe és nem tudja letenni. Négy kötet novelláról beszél, én még nem láttam. Néhányat tudtam előkotorni Kata könyvtárából. Tényleg nagyon -, utána kéne menni. Hogy  tud rajzolni!:

...Az agyafúrt Mihály ilyenképp egy garast lealkud a cipóból, amit a hóna alá vesz,s diadallal viszi a kocsmába. Ott hoznak neki paprikás húst. Hát ez biz nem olyan, mint amelyet odakint a bográcsban főznek, hanem azért csak megeszi, aki éhes. Sőt, Mihály a cipó felét fogyasztván el a húshoz, kocog az asztalon.
- Sok húst főztek? - kérdezi.
- Sokat - mondja az étekfogó.
- Akkor hát sok leve van?
- Sok.
- No, akkor adjon még levet ehhöz a cipóhoz.
    Kap levet, s azt méltósággal bicskahegyen mártogatja ki, ami midőn megtörtént, Mihály érzi, hogy étel dolgában teljesen el van látva. Lesöpri most már a morzsát az asztalról, a kabátról, a bicskát becsattantja, zsebre teszi, de csak előveszi újból, hogy kocoghasson vele az asztal szélén. Étel után ital kell, s alig hihető, hogy akadna olyan magyar nemzetiségű Mihály, aki korcsmában étel után vizet kérne ital gyanánt.
    Bíz így MIhály is csak bort kért, fél litert, ami csodálatosan kevés, ha nagy poharat adnak hozzá...
                                                                                                                                                                    [A ravasz Kabók]

Ha már-, kicsit körülnéztem abban A magyar novella anatológiájában. (Osiris 2003.) Cholnoky Viktor (1868-1912) kissé hajmeresztő írása,  A kövér ember. Az író Balatonról hazafelé a vonaton egy kellemetlen, izzadó kövér útitársat kap a fülkébe, aki mindenáron beszélgetni akar, nem lehet lerázni. Elmeséli egy gyilkosság hiteles történetét, nem úgy ahogy az újságokban szerepel. Veszprém felé leszáll, s a kalauz szavaiból kiderül, ő volt az áldozat, a szerkocsiban hozták koporsóban, jegelve, de kemény volt neki, s kicsit kikéredzkedett belőle, most megy a boncolásra...

Belenéztem a Mű-terem Galéria új kiállításának katalógusába, hiába nekem mindenről AZ jut eszembe. Itt van ez a Berény Róbert. Belátom, hogy nem könnyű elszakadni a témától, s eljutni a kép élvezetéig. Ő csodálatos példa erre. Közömbös témák, és valami olyan egyensúly, ritmusrend és színharmónia, amitől egyszerűen boldog lesz az ember. Ezt - jelentősége arányában - valahogy hosszabban kellene taglalnom, de nem tudom. A kép épp a közepén kettévágva, ettől máris nyugodt. Pimaszul bontatlan üres zöldesbarna folt, okosan unalmas, szép kontúrral. A narancssárga és a rózsaszín csendes párbeszéde. Fölötte ugyanúgy a két falsík hideg színei, ellenpontnak. Egyetlen helyen izgalmasabb formák, ez épp középen, a két kéz világos foltja. De szeretem, de jó.

A Magyar Festészet Rejtőzködő Csodái - Válogatás Magyar Magángyűjteményekből, II. rész.
1055. Falk Miksa u. 30., október 9.- ig, minden! nap 10-18h. Tényleg nagyszerű képek.

2005. szeptember 13., kedd 16:59
Nem is kellett hosszan nyomozni, ma megmutatták,
megvan a kép, és le is fényképezhettem.
Harminchárom éve van a Fiatal Művészek Stúdiója birtokában,
azóta nem láttam.
Egy nagyon rossz felvételem volt  csak róla.
A/73/33 Itthon vagyok, 1973. július, 136 x 90 cm.

Még 73-ban, 6000 forintért vette meg az állam
egy Ernst múzeumi kiállításról, és Barcsay javaslatára evvel,
meg az Avignoni szerelmesekkel (A/71/12)
vettek fel (kevesek között) rögtön a Képzőművész Szövetségbe.

A nap másik felében meg egy listát másolok be a gépbe,
az 1992-ben kiadott C. Naplóban előforduló személynevek.
Sok értelme nincs, de ha már egyszer valaha annyi munkát fektettem bele...

Duray Tibor 11, 319
Dürer 57
Dürrenmatt 14

ef. Zámbó István 205, 229, 253, 260, 268, 270, 278
Egry József 11, 14, 57, 258, 296, 318
Eichmann, Adolf? 130
Eigel István 208
Epiktétosz 105, 113, 115, 216, 225

Már a pö betűnél tartok, jó sok. Most fölteszem a netre, ami eddig kész; a KÖNYV / C. NAPLÓ / EGYEBEK alá, ahova tartozik.
 

S ha már arrafelé, egy CD-t is vettem a Hungarotonnál, 2600, Weöres mondja saját verseit. Lehet, hogy evvel pórul jártam, majd este lehallgatom. Inkább két Gregorián lemezt kellett volna, féláron adják, a Scola (vagy Schola?) Hungarica sorozatából, Dobszay csapata. Azok egyes részei számomra is gyönyörűek.
Tényleg, nincs valakinek egy fölös Ady-összese, úti-, vagyis tarisznyába való; kis méretű? Adok helyébe egy nagyot, most vettem. Borsos Miklós illusztrációival, de azt ki is lehet tépni.

2005. szeptember 15. csütörtök 20:45
Hajkurásztam most:
- kompjuter-programot,
- rendbe/netre rakható szövegeket a C. naplóban,
- kidobott könyveim mását -  nevetséges vagyok. Utolsóként ma egy édes kis Ady-kötet, uszodás kedvesség.
- Egy elkallódottnak hitt festményemet. Megvan. Lefotózva.
- Zenéket, mohón, Bartók, Armstrong. Még egy Weöres-CD is.

És ha lehetne, hajkurásznék nőket mákos réteseket mindet,

mert nem tudok a helyzettel mit kezdeni. Szorgalmas voltam, az idei termés megfelelő.
Többet most már minek. Kinek.
Én nem tudok jól végzett munka után békésen pihenni.
Fáradtan ébredek.
Fiam hívott Velencébe, pár napra. (Harmincöt éve voltam.) Pénz? Lelkierő sincs.

Valami életcélt kellene előállítani.

Mondjuk, könyvtáramat szelektálni.

2005. szeptember 16., péntek, 10:16
Népszabadság:

A washingtoni Kongresszusi Könyvtár könyv és periodikaállománya 30 millió darab. Kétszáz év alatt gyűlt össze.
A világ ma ennyi digitális információt 15 percenként termel.
Ez évi 5 exabájt. (Az exa milliárdszor milliárd.)

Breviárium:

258. szeptember 14.
Galerius Maximus helytartó: Cyprianus karddal való kivégzését elrendeljük.
Cypianus püspök felkiáltott: Hála legyen érte Istennek!
Nagy tömeg kísérte a kivégzés helyére, Sextus birtokán az egyik szántóföldre. Ott az elítélt levetette piros köpenyét, letérdelt, majd leborult a földre, hogy Urához imádkozzék. Utána levetette felsőruháját is, és átadta a diakonusoknak. Fehér ingben állt, és várta a hóhért.
Amikor a hóhér megérkezett, felszólította övéit, hogy adjanak neki huszonöt aranyat. A testvérek a vér felfogására vásznat, kendőket terítettek le előtte. Ezután Cyprián saját kezével tette rá a kendőt szemére, de mivel megkötni végül is magának nem tudta, Julianus pap

10:58
Elkezdek festeni.
Pontosabban: átfesteni.
Micsináljak.

Hozzá Bach szóló brácsa.

Kép - amúgy - van.

Ez itt a múlt heti számvetés,
napokig nézegettem,
az első szelekció kezdete.

2005. szeptember 17., szombat 09:57
Egy barátom mondja, hogyha ez a honlap
igazán felhasználóbarát lenne..., és hogy ő segítene is ebben. Örömmel vettem, és ijedtemben azonnal kitaláltam e levelek egyszerűbb elérhetőségét...

2005. szeptember 19., hétfő 05:32
...és ma az ehhez tartozó szolid fejlécet. Ugyanis mostantól a legfontosabb fogalom itt az összes levél. Mivel ezentúl ez innét érhető el.

Ma haza kell hoznom a salgótarjáni kiállításra tavasszal beadott képe(i?)met. Hétfői csúcsforgalom, nem szeretem.

2005. szeptember 20. kedd 05:13

Deske! Két Oravecz:

IDŐ
Vert  az óra. A számlapon egy kordé haladt,
Kerekek nyikorogtak, üres volt a bak. 

FÖLD
Az üregbe halott költözött, s most összeszorított fogakkal
tűri a férgek  rohamát.

Üdv: G2.

Kedves Gábor!
Köszönöm. Ez teljesen más arca (illetve én tájékozatlan), pedig ismerem és szeretem. Újak?

Nem újak! Nagyon érdekes, de ezek egész koraiak, a Héj c. kötetből. (Talán ezért tűnik paradox módon  újnak). Egy-két éve újra kiadta a Jelenkor a hatvanas-hetvenes években írt kötetet, amelyet akkoriban (a fülszöveg szerint) cenzúráztak is. Nagyon modern versek, ha tekintetbe vesszük, hogy  kb. 30-35 éve születtek. Sokat bíz az olvasóra, némelyik mintha csak félig lenne megírva, a másik felét a munkának átengedi az olvasónak. (Ez  részemről nem kifogás, de dicséret.)


E-mail, 19:18

Tisztelt Uram! Az ön honlapján az alábbi olvasható:
"Van magyar maci is: www.macibolt.hu/pag/steiff_history.php de ez nekem nem jött fel rendesen." természetesen, hogy nem működött, mert a hozzátartozó linket hibásan írta be: http://www.macibolt.hu/pag/steiff_hisorry.php
Kicsit értetlenül állok a jelenség előtt, nem értem mi történt: trehányság, szándékosság?
Kérem szíveskedjék korrigálni, és a jövőben kerülni az ilyen - másra rossz fényt vető - megnyilatkozásokat.
Köszönettel:
N.

Tisztelt N. úr!
Mélységesen elkedvetlenített, hogy ön, bár alternatív lehetőségként, szándékos szabotázst feltételez rólam, ismeretlenül. Egy betűt elvétettem. Furcsa lenne a dologra egy hónap után visszatérni, ezért kérését úgy véltem megvalósíthatónak, hogy levelét - természetesen név nélkül - föltettem a honlapomra.
Szívélyes üdvözlettel:

2005. szeptember 21. szerda 09:48

Deske! Hogy fel lettünk szólítva a lömőben*, hogy véleményezzünk:

(Emlékeztetőül a szept. 7.-i szövegből: "Nem fogadom el, hogy a világ a ROSSZ felé halad, meg hogy ezek a mai fiatalok, satöbbi - minden baljós látszat ellenére sem. Elvből, világnézetből. De idegen, sőt ellenszenves nekem a mai képzőművészeti produkciók 90 százaléka.
Avval rendezem magamban, hogy ezekkel a – felületes, – hangoskodó, poénokra kihegyezett,...")

Tehát. Amit persze úgyis tudsz (ráadásul valamelyik interjúmban el is meséltem...), szóval Szilágyi Ákossal álldogáltunk Varsóban a Képzőművészeti Akadémián, az elmúlt 50 évben tanított professzorok nagy reprezentatív kiállításán.
Álltunk egy nagy terem közepén; szakmailag többnyire jól megoldott (modern!?) festmények körbe-körbe.
Mondom Ákosnak, tudod miért utálom én ezeket, szinte kivétel nélkül, mind?
Mert mindegyik üzenni akar valamit, speciel nekem, a képeivel..!
Utálom az ilyen üzengetős képeket. A Sisley, vagy a Morandi nem üzengetett semmit.
szia: Szüts

(*Le Meux; hirtelenjében azt hittem, a Ludwig Múzeum.)

Mostanra tanultam / értettem meg végre, hogy is van ezekkel a hang-fájlokkal: wav, MP3, MP3-PRO. Így mától működik a Katolikus Rádió-beli interjúm is, amiben a szokásos kérdéseken túl ilyet is föltettek: Ki tanította meg a szerelemre? Hangos változat -, vagy itt olvasható.
                                                                                       
(12:55..., eddig sem dicsért meg, senki nem lelkendezett,
                                                                                                        hogy megoldottam ezt a newst egy lépésben elérni.
                                                                                                        Szerény műszaki bravúr, mert..., satöbbi.)

...Ugyanis Ádám ránézett  az MP3-PRO fájljaimra, és csak annyit mondott, ez nem jó formátum.
Egy nyugdíjasnak mindenre van ideje, tehát tegnap 09. - 22.15 között, vakulásig, újraetettem a kompjuterbe a 45 CD-met. Katánál is körülnéztem, tőle a Mozart Requiem. Az eredeti tőkefelhalmozás periódusa, mindenféle hangok az elkövetkező évszázadokra, négy fejezetben. Zene - könnyűzene - néhány nagyerejű (evangélikus) prédikáció - és versek; Illyés,Várady Szabolcs, most Weöres is, Latinovits szavalatok, stb. S mindez a notebookra is - ami vidéken velem.

Szerencsére a most két hete vett gyengécske hangszórók egyikét kétszer is leejtettem, lehetett / kellett vennem sokkal jobbat. 9600. Ez aztán szól! Egy harmadik doboz a basszusnak. (Kínában gyártott) amerikai. Nehezen találtam számukra helyet, minden talpalatnyi falam foglalt.

Így ma délelőtt: A/05/51, 44, 48, 39. Közben Illyés Gyula beszél hozzám a nagyablak felől.

2005. szeptember 23., péntek 21:39
E-mail beszámoló Mikinek, Velencébe.

...Azt mondja a Képzőművészeti Egyetem új rektora: "... ötször, hatszor annyi diákkal kell a mestereknek foglalkozniuk, mint elődeiknek. A békés és nyugodt korrigálás, beszélgetés a művészet mibenlétéről továbbra is fontos, ámbár nehezen megvalósítható. Más technikákat kell alkalmazni, mert a rövid idő lehetetlenné teszi, hogy mindenkivel személyes kontaktust lehessen kialakítani..."
Hmm.

2005. szeptember 24., szombat 05:36
A tubusra annak idején akkor írtak árat,
ha éppen drágult.
Az ember elandalodik.
Kivettem dobozából, mert elfogyott az előző.
Mikor vehettem.
Nehéz volt kifizetni?
A kadmiumsárga narancs a legdrágább szín.
Mennyi ez ma, 1500? 2000?

 

 

Az egész avval kezdődött, hogy G1. átküldött egy fotót, de csalafinta N.L..jpg  névvel. Ölég gyöngécske szobor. Ki lehet ez, Németh László? Ez talán a debreceni főtér. N. L.-nak voltak ugyan debreceni vonatkozásai, na de hogy ez?! Aztán fölismertem, s visszaküldtem neki a Szabó úrról készült igazi portrét, megjegyezve, hogy szegény Borsos sok hülyeséget is csinált, ez viszont remekmű. Az egyik legfontosabb magyar szobor. Nevetgéltünk mindezen a zuhany alatt, mikor a doktor úr a szomszéd fülkéből epésen megjegyezte, az nem jó szobor, mert szegény szenvedőnek ábrázolja a költőt, aki közben végigkefélte fél Budapestet. Mondom, a kettő nem zárja ki egymást, Illyés megrázóan ír erről. Hogy ő azt nem ismeri. Aztán ezt e-mailben átküldtem neki.

...Az a vén váll ott
- igaz a szólás - jármot visel. 

Járomból csavarulna az égre a fej
s abból a néma jaj.

A márvány dübörgő hangjaival.

A szemüveges, dúlt szemek
- lépj közelükbe - láthatatlan
és épp ezért lerázhatatlan
iga sulya alatt
düllednek és esengenek. 

Ezt csináltuk, Lőrinc, veled...              

(Illyés Gyula: Borsos Mikós: Sz. L. szobra)     a teljes vers

A következő nap megállít, jó-jó, de hogy kerül ebbe a versbe, és ki volt az a Szapáry Péter? Ezt véletlenül tudtam: magyar főúr, akit elfogtak a törökök, s afeletti dühükben, hogy Bécs ostroma nem sikerült, egy aga eke elé fogta, szántani. De fordult a kocka, s akkor az agát Szapáry kezére adták. Aki azt mondta, keresztény ember vagyok, menj békével.

 

Hát emígy múlatjuk mi az időt a Lukácsban...

2005. szeptember 26., hétfő 08:20
                ...folytatom, mert Gábor rákérdezett. Szapáry irgalmassága pedig Szabó Lőrinc túlérzékenysége okán kerülhetett a versbe. Hogy ugyanis számára többlet kímélet szükségeltetett, (holott ő...).
Ezt pedig a abból a 1948 körüli anekdotából gondolom, amit tán Bernáth Aurél írt le. Megjött a postával Illyés Gyula Sz. L. verseskötete elé írt tanulmánya a balatoni házba, ahol a költő is időzött. (A szöveg szakavatott, hosszú, és gyönyörű, ahányszor olvasom, utána mindig elő kell vennem a verseket is. Ilyen hőfokon élő kortársról nem szoktak írni. Az Iránytűvel tanulmánykötetben is szerepel.)
Tehát megérkezett a szöveg, Sz., ahogy szokta, félszemét eltakarva végigolvasta, könnyezve is, ha jól emlékszem. Utána barátja (aki mindezt elmeséli) gyengéden rászól: Látod, látod! Ilyen barátod van neked! (Akkoriban Sz. L. afférban volt Illyéssel). És a válasz: igen, igen... de itt... ez itt pontatlan...

Hát igen, gyarlók vagyunk... Ebédnél Kata lazán rákérdez: "...te, itt van egy éve nálam Robitól egy videokazetta, már vissza kéne adnom, nem tudod, hol lehet ezt lemásoltatni?" Egy éve. Szemem se rebben, álmatagon nézem a falat, a mennyezetet, de közben keresztbe fordul a paradicsomleves a torkomban, megremeg a kanál és forró lesz a fejem, a vérnyomásom, satöbbi. Jézusmária. Ez is ember?! Vagy valami hasonló?! (Vannak, akik húsz éves korukban egyszer elkésnek, úgy hagyják a polcot, elmaradnak valamivel, s aztán életük végéig mindez csak torlódik, halmozódik.)

És akkor az ebéd végéig a következő stációk, a fejemben:
-- Ne törődjünk vele, nem az én ügyem. De Pilinszky mondja, a keleti bölcs sorstalanítani akarja magát. Igenis, meg kell oldani, törődjünk vele.
-- Akkor azt gondolom, ez is egy életstratégia. A fiam is efféle lesz. Egy éve meszeltünk, még nem tette vissza a képeket szobája falára.
-- Vagy, a halál felől nézve: sokféleképpen lehet, úgyis csak átmeneti eszköz az élet. Ezt is Pilinszky mondja: Eddig még mindenkinek sikerült, nekem is sikerülni fog meghalnom.
-- Aztán az jut eszembe, egy ilyen történetet Szüts elnéző, gyengéd mosollyal adna elő. Tehát nem is feltétlen AZ a baj.
Hallottam a szellemes megkülönböztetést: konfliktus csak a személyen belül van, ami a másikkal, az konfrontáció. Belül kell a dolgokat megoldani, természetesen. Tehát mért bánt engem a másik hülyesége!? Na jó: mássága?!

Tehát a történet nem róla szól.
Velem nem stimmel valami.
ÉN mért vagyok békétlen?

-- Egyéként is, sose fogom megtudni, mennyi itt a tehetségtelenség, mennyi a fegyelmezetlenség. Az titok.
-- És akkor még arról egy szó se, hogy például időnként engem elviselni...
-- Tehát csak ennyi történt: békétlen vagyok. Nahát.

"Egyszer egy testvér megkérdezett egy vént: Miért ítélem meg oly gyakran testvéreimet?
A vén így felelt: Mert még nem ismered magad. Aki ismeri magát, az nem látja testvérei hibáit"

Már szinte nyugodtan kelek föl az asztaltól...

2005. szeptember 27., kedd 16:15

Deske, jól tudod.  Erre is jó a google:
"A kastély nyugati szárnya alatt hatalmas dongaboltozatos pince látható, Szapáry Péter börtöncellájával.
A monda szerint Hamzsa bég, ki kevéssel Budának felszabadulása előtt a  török fogságába esett Szapáry Pétert az eke elé fogatta, s vele máskülönben is méltatlankodott.
Buda kivívásakor a keresztények kezére került, s az időközben megszabadult Szapáry hatalmába adatott.
Gonoszságai megtorlását rettegvén, mérget vőn, de Szapáry nemes lelkűségén annyira megindult,
hogy halála előtt a kereszténységet vevé föl."
A kastély területe és a pincerendszer (kb.840m2) középkori régészeti lelőhely.
(Hunfalvy János: Magyarország és Erdély 1. kötet 194.o.; Darmstadt 1856)
A Szapáry-kastély leirása:
G1.

Erről az a hatvanas évek-beli vicc jut eszembe - bocs -, hogy kivégzése előtt Adolf Eichmann áttért a zsidó hitre, hogy evvel is egyel többet küld a túlvilágra...

Ősz. Jönnek vissza a vidéki kiállításokról képeim. Békéscsabán díj, október elején kapom. De hát ettől sajnos még.
Anyagi okokból
az évek során összekuporgatott CIB / ARANY KOPORSÓ (aranykor) - nyugdíjpénztári pénzemet is ki kell vennem. Nem egy vagyon, 750 ezer.
Szégyellem, már anyácskámtól kellett kölcsön kérnem.
Az emberek inkább kenyeret vesznek.

 

A/05/43, ahogy ma délután:

 

2005. szeptember 28. szerda 08:81

Deske! A Művészet c. lap 1903/5. száma Szapáryt ábrázoló festményről ír, miközben ezt fejtegeti:
ÉVEK ÓTA TAPASZTALJUK, hogy Magyarországon sokkalta több festmény készül a műtermekben, mint a mennyit a budapesti művásáron el lehet adni. Sőt sokkalta több a festő, mint a mecénás. Ezt az utóbbi állítást majdnem számadatokkal lehet támogatni, ami talán felesleges, hisz szomorú igazságát csaknem minden festő érzi. Bármily prózai is az effajta kérdések fejtegetése, mégsem térhetünk ki előle, mert e tények hatása okvetlenül megérzik majd művészetünkön is.  G1. 

 

Itt megismétlem, amit a hétfői töprengésemhez most hozzátettem, mert fontos:
...Tehát csak ennyi történt: békétlen vagyok. Nahát.

"Egyszer egy testvér megkérdezett egy vént:
Miért ítélem meg oly gyakran testvéreimet?
A vén így felelt: Mert még nem ismered magad.
Aki ismeri magát, az nem látja testvérei hibáit"

 

 

Ez meg a mai (harmadik) átjavított,
A/05/26,
Műterem Nagypénteken.
(nyilván akkor kezdtem)
Kecskemét-Bp.,
60 x 60-as, ez is.

Egész rendes, nem?!

Nagy önlegyőzések történtek itt
a kobaltkék irányában.
(A tavasszal, Kecskeméten
minden képem két tüzeskék folt
kapcsolatára épült.)


2005. szeptember 30., péntek 10:10
A Kékszakállú zene kapcsán néhány embert meg kellett mozgatnom, egyedül nem boldogultam, ki-ki alkata szerint reagált, segített. Á. pld. három hete lóg egy visszahívással, tud-e Hungaroton CD-ről. Zs. viszont fölajánlott egy hangversenyjegyet, éppen ez megy a Művészetek Palotájában a Bartók ünnepkör kapcsán. Sőt, utolsó percben még egyet, Katának is, kedvesen. Avval, hogy Nyesztyerenko nagyszerű, de hallgassam meg Polgár Dénessel? Lászlóval?, mert az az igazi.
No már most én tán 15 éve nem voltam ilyesmin, unom, terhes tétlenül ülni.
A III. Zongoraverseny elsőre, Ránki Dezsővel. Ezt a zenét valamikor sokat hallgathattam, mert váratlanul mint egy réglátott szerelmes. Megkönnyeztem.
Aztán újabb akciók, már meghozták nekem CD-n is, ez is Ránki, harminc éve. Halk csalódás. Ugyanez élőben hosszú órának hatott, egy életnek. Itt meg tán 20 perc. És nem körbe jön a zene, hanem az ablak alól.
De ezért nagyon jó.

12:27
Szegény Edit Piafot meg most dobtam ki. Lelkiismeretesen, egyenként, az összeset, festés közben. 16 meg 17 szám, de már a szám közepén a NEXT gomb. Szütstől kaptam pár napja a lemezt, az eredetijét már vissza is adtam.
Pedig a legjobb nótái nagyon jók. Lennének.

21:08
A napokban átdolgoztam: A/05/24, 43, 37, 19, 26, 54, és 07-et.
És vége a szeptembernek.
 

szept: 035190 =1308/hó=43.6/nap