Oravecz Imre (1943-): SÜVÖLTŐK
(Madárnapló)

Februárban léptek először színre,
a pintyek családjába tartoznak,
elég zömök testűek,
de különben szépek,
vaskos csőrük, sapkájuk fekete,
a hím melle rózsapiros,
a tojóé világosbarna,
a hátuk egységesen szürkéskék,
szárnyfoltjuk fehér,
a könyv szerint Magyarországon ritkán fészkelnek,
télen viszont gyakori vendégek,
de nekem újak,
mert idén látom őket először,
délelőttönként jelennek meg,
és főleg, ha süt a nap,
a kanadai ezüstjuhar a kedvenc tartózkodási helyük,
és annak is a csúcsa,
de az etető körül is sűrűn előfordulnak,
viszont érdekes módon sosem esznek,
nem érdekli őket az eledel,
csak ülnek az ágakon a többi madár közé vegyülten,
nézelődnek, tollászkodnak, napoznak,
mintha csak azért jönnének,
mert társaságra vágynak.

Kedves Gábor, köszönöm! Öröm. Mindkettőjüket szeretem, másként. Oravecz valami fantasztikus figura ezekkel a szakleírásaival. Van egy hülye című verskötete is az ágyam mellett:
A chicagóí magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása (És tényleg leírja, azt is, nagyon jó.)
Szabó T. kötetet kéne vennem, nem tudom, ez valami összegyűjtött-féle, az lenne jó: Rögzített mozgás 2005., Magvető.

●  2005. szeptember 6. kedd, 21:33
Szeretek fogorvoshoz járni. Mindig eszembe jut az ötven év előtti helyzet, amikor mindez még fájdalmas volt. A várakozáshoz az új Petőfi-összest, meg kéne végre ismerni. Majd igyekszem. Szép vajsárga papírral nyomták, szép betűkkel, ez jó. És már találtam is valamit, nagyívű látomás (G1! Idő-vers!):

LÁTTÁL-E A RÓNA FELETT

Láttál-e a róna felett
elszállni madársereget,
Ha rájuk lövének?
Igy szállnak az évek!
Egy pillanatig még hallani szárnysuhogásaikat, [...]

A messzeség
Ködében az ég
Felhőivel összefolyának.
S te állasz a néma, puszta határon,
tűnődve: mi volt ez? való-e vagy álom?...

 

●  2005. szeptember 7., szerda 18:16
Nem fogadom el, hogy a világ a ROSSZ felé halad, meg hogy ezek a mai fiatalok, satöbbi - minden baljós látszat ellenére sem. Elvből, világnézetből. De idegen, sőt ellenszenves nekem a mai képzőművészeti produkciók 90 százaléka.
Avval rendezem magamban, hogy ezekkel a
– felületes,
– hangoskodó, poénokra kihegyezett,
– művészettörténészek, budapesti múzeumigazgatók, és műkereskedőktől irányított és manipulált,
– tartalom-fejnehéz,
– nem befelé-, hanem egymásra figyelő,
– divatmajmoló,
– és megformálatlan munkákkal is
csak gazdagodik a paletta. Gazdagodik, mert egy új ág, nyitás a szociológiai helyzetjelentés, a politikakörnyék, vagy a környezetvédelem, a napi problémák felé.

Műgyűjtő barátommal beszélgettünk erről, tanulságos volt, mert ő szigorúbb. Hogy ezek a gyerekek önmagukat építik, nem a művészetet. És a következő nemzedéknek netán már ez lesz a mércéje, s azt hiszi majd, ha ehhez öt centit hozzátett, már történt valami. Itt talán jön majd egy nagy gödör, majd vélhetően egy letisztult újrakezdés. A szűk elit hordozza ma és mindenkor a felelős kultúrát.

(Még annyit mondott: aki szeretne már tőled témaváltást, hogy ne mindig csak az a műterem, avval nem érdemes tárgyalni, az semmit nem ért az egészből... Műterem, gyufaskatulya, vagy zsidótemető - ugyanaz a váli-mondanivaló.
Ez bíztató, bizonytalanságaim közepette.)

Ha a fenti közügyekről lenne véleményed, megköszönném. Írd meg (bárki vagy: kedves J., L., R., G1, G2...,  stb.), és azt is, föltehetem-e ide, és hogy névvel, vagy anélkül.

●  2005. szeptember 8. csütörtök, 05:36.
Az üveg mögött, himbálódzó növényektől el-eltakarva két vöröses hátú aranyhal-pár forgolódott előttünk, lomhán. Egy kisebb meg egy nagyobb. "A vizüket nem cserélem, és egyáltalán, az egész biológiai rendszerbe nem nyúlok bele. Időnként csak a fölgyűlt ürüléket, alulról. A farkukat kell néha utánavágom, meg a kis fülüket, de hát az nemigen nő már " - magyarázta vendéglátóm, a házigazda, s mindezt most tíz perce, álmomban.
Most azon tűnődöm, be akart volna csapni? Vagy azoknak, ott, tényleg...?

09:24

Deske! Véleményem:
<Ezek a mai fiatalok> semmivel sem rosszabbak mint a tegnapiak. Másképpen öltözködnek /föképp a lányok/, más zenét hallgatnak, másképp tanulnak, nyitottabbak, az autó és a számitógép a kisujjukban van.
Több évtizedes tanári tapasztalatom: mindig van annyi tehetséges fiatal a felsőoktatásban, akikért érdemes lelkiismeretesen tanítani. Más megközelítés: a tehetséges fiatalokat a sokszor idióta oktatási rendszer sem tudja elrontani. A tanár jutalma (a mindig kevés fizetésen kívül): a tehetség felismerése és gondozása.
Összegezve: a tehetség nem korszak-függő. (Hál'Istennek.) 
G.1

09:40
Szeptember, Fioretti imaközösségünk kezdi az éves munkát. Kérdezem: és a nyáron ki nem felejtett el reggelente Gyurcsányért imádkozni? ("Imádkozzatok a királyokért" Pál.) (Eléggé utálják.)
Egyik somolyogva-pironkodva bevallja, hogy annyiban, hogy a Miatyánkban a szabadíts meg a gonosztól-nál néha rá gondolt.
...Vagyis ima közben átkot mondott.
Másikuk könyörög azokért, akiket nem szeret. Itt is gubanc. A (parancsolt) szeretet akarati döntés és tett, nem érzelmek kérdése. Tehát ha ő valakiket nem-, bűn az. Nem tévesztendő össze a vonzalommal, szimpátiával, ami az ösztönök területe, alig befolyásolható; inkább csak átlépendő. Azokra nézve nincs is parancs.

09:59

Kőrösi Márk (sz: 1588), Pongrácz István (sz: 1582), Grodecz Menyhért (sz:1584).
Mindhárman Kassán nagy buzgalommal végezték papi szolgálatukat. Történt, hogy Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György protestáns hajdúival Kassa alá érkezett és követelte a város átadását a császáriaktól. Rákóczi letartóztatta és házi őrizetben tartotta a három papot, és a városi tanácstól kikényszerítette a halálos ítéletüket.

Így tehát 1619. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel a kiküldött fegyveres csoport először az ajtót nyitó Pongrácz István atyát ütötte le vasbuzogánnyal, majd mindhármukat ökölcsapásokkal, rúgásokkal, arculcsapásokkal és gyötrelmes sebekkel illették. Márknak szabadulást ígértek, ha elhagyja hitét, de ő ezt állhatatosan visszautasította. Akkor megfosztották ruháitól, kezénél fogva a szoba gerendáira akasztották, és égő fáklyákkal sütögették, bárdokkal vagdosták, úgyhogy megpörkölt bordái között szabadon lehetett látni a belső részeket. Mivel már megvirradt, Márkot és Menyhértet a gerendáról levéve lefejezték, Istvánt két kardütéssel a nyakán megsebesítették, majd halottnak vélvén, két társával együtt a szennygödörbe, satöbbi. (Szt. X. Pius pápa boldoggáavatási iratából, 1905.)

Ünnepük: haláluk napján, vagyis tegnap, szeptember 7-én. Ennél ellentmondásosabb, csodálatosan ostobább dolgot, mint hit ügyében fegyvert fogni! És ilyen buzgósággal, sőt haraggal. Ó, ember!
Elgondolkozik ezen Illyés is, A reformáció genfi emlékműve előtt c. fergeteges versében,

...Álltatok, égve az Úr igazától;
állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;
aztán dönteni kezdett ezredegyszer
    az ész helyett a fegyver
s a láng.
   ...eladdig míg tűz a tűzzel,
nem állt egymással szemben bűn a bűnnel,
eladdig, míg nem jött - a győzelem?

                        ...Győztetek.
Maga a Sátán győzött veletek!
Balekok voltatok, mind! Hátra arc!
Nincs jogotok egy lépés sem előre.
Törlődjetek be kőbe és időbe.
        Elveszett - eleve! - harc!

S hosszabb okfejtés után a meglepő, szép végkövetkeztetése:

Végül azt mondtam, önvígasztalásképp:
        volt bárkié a szándék
maga az Isten se tudhatta másképp.
                                                        (1946)

12:45
Tegnapi vendéglátóm fontos gondolata: Vigyázat, egy festőnek sajnos legtöbbet a gyenge képei forognak, azoktól akar mindenki megszabadulni. És a köztudatba könnyen ez a minőség ég be. Eltakarják a meglévő jókat.

Szét fogok nézni a raktáramban. Nem először.
45 év munka után éppen most, a nyáron haladta meg a megtartott képeim száma (826) a kidobottakét (813), (a főoldalamon, kisé eldugva, alul, főleg magamnak, jegyzem is, napra készen).
Na, majd.
Persze, ha tehetném, ha még itthon lenne; a megmaradtakból is kidobnék még vagy 300-at.

Állítólag Kádár Bélának és Scheiber Hugónak is vannak igen jó képei. Igaz, ellenpélda számomra a csodás Nagy Balogh,  öt - na jó - nyolc képével. Bár ő alig adott el, és hagyatékát egy tételben a Szépművészetire hagyta. Így képei alig-alig kerültek műpiacra.

●  2005. szeptember 10. szombat, 17:29
Ha tömörítve, egy mondatba sűrítve kellene kifejezni, akkor úgy tudnám megfogalmazni, hogy ritkán jut, igen-igen szeretem a mákos rétest. Persze a dolog ennél jóval bonyolultabb.
Szombat. Kata kompjuter előtt, anyácskámmal ismét a Normafa sétányán ballagtunk karonfogva az édes délelőtti napsütésben, mindketten igen fáradtan. És amit én konkrétan még soha; kimondtam a mondatot: úgy ennék egy mákos rétest. Éppen a falatozó bódé előtt haladtunk el...

●  2005. szeptember 12., hétfő 09:09
Olvasom, Déry Tibor beleolvas Tömörkénybe és nem tudja letenni. Négy kötet novelláról beszél, én még nem láttam. Néhányat tudtam előkotorni Kata könyvtárából. Tényleg nagyon -, utána kéne menni. Hogy  tud rajzolni!:

...Az agyafúrt Mihály ilyenképp egy garast lealkud a cipóból, amit a hóna alá vesz,s diadallal viszi a kocsmába. Ott hoznak neki paprikás húst. Hát ez biz nem olyan, mint amelyet odakint a bográcsban főznek, hanem azért csak megeszi, aki éhes. Sőt, Mihály a cipó felét fogyasztván el a húshoz, kocog az asztalon.
- Sok húst főztek? - kérdezi.
- Sokat - mondja az étekfogó.
- Akkor hát sok leve van?
- Sok.
- No, akkor adjon még levet ehhöz a cipóhoz.
    Kap levet, s azt méltósággal bicskahegyen mártogatja ki, ami midőn megtörtént, Mihály érzi, hogy étel dolgában teljesen el van látva. Lesöpri most már a morzsát az asztalról, a kabátról, a bicskát becsattantja, zsebre teszi, de csak előveszi újból, hogy kocoghasson vele az asztal szélén. Étel után ital kell, s alig hihető, hogy akadna olyan magyar nemzetiségű Mihály, aki korcsmában étel után vizet kérne ital gyanánt.
    Bíz így MIhály is csak bort kért, fél litert, ami csodálatosan kevés, ha nagy poharat adnak hozzá...
                                                                                                                                                                    [A ravasz Kabók]

Ha már-, kicsit körülnéztem abban A magyar novella anatológiájában. (Osiris 2003.) Cholnoky Viktor (1868-1912) kissé hajmeresztő írása,  A kövér ember. Az író Balatonról hazafelé a vonaton egy kellemetlen, izzadó kövér útitársat kap a fülkébe, aki mindenáron beszélgetni akar, nem lehet lerázni. Elmeséli egy gyilkosság hiteles történetét, nem úgy ahogy az újságokban szerepel. Veszprém felé leszáll, s a kalauz szavaiból kiderül, ő volt az áldozat, a szerkocsiban hozták koporsóban, jegelve, de kemény volt neki, s kicsit kikéredzkedett belőle, most megy a boncolásra...

Belenéztem a Mű-terem Galéria új kiállításának katalógusába, hiába nekem mindenről AZ jut eszembe. Itt van ez a Berény Róbert. Belátom, hogy nem könnyű elszakadni a témától, s eljutni a kép élvezetéig. Ő csodálatos példa erre. Közömbös témák, és valami olyan egyensúly, ritmusrend és színharmónia, amitől egyszerűen boldog lesz az ember. Ezt - jelentősége arányában - valahogy hosszabban kellene taglalnom, de nem tudom. A kép épp a közepén kettévágva, ettől máris nyugodt. Pimaszul bontatlan üres zöldesbarna folt, okosan unalmas, szép kontúrral. A narancssárga és a rózsaszín csendes párbeszéde. Fölötte ugyanúgy a két falsík hideg színei, ellenpontnak. Egyetlen helyen izgalmasabb formák, ez épp középen, a két kéz világos foltja. De szeretem, de jó.

A Magyar Festészet Rejtőzködő Csodái - Válogatás Magyar Magángyűjteményekből, II. rész.
1055. Falk Miksa u. 30., október 9.- ig, minden! nap 10-18h. Tényleg nagyszerű képek.

● 2005. szeptember 13., kedd 16:59
Nem is kellett hosszan nyomozni, ma megmutatták,
megvan a kép, és le is fényképezhettem.
Harminchárom éve van a Fiatal Művészek Stúdiója birtokában,
azóta nem láttam.
Egy nagyon rossz felvételem volt  csak róla.
A/73/33 Itthon vagyok, 1973. július, 136 x 90 cm.

Még 73-ban, 6000 forintért vette meg az állam
egy Ernst múzeumi kiállításról, és Barcsay javaslatára evvel,
meg az Avignoni szerelmesekkel (A/71/12)
vettek fel (kevesek között) rögtön a Képzőművész Szövetségbe.

A nap másik felében meg egy listát másolok be a gépbe,
az 1992-ben kiadott C. Naplóban előforduló személynevek.
Sok értelme nincs, de ha már egyszer valaha annyi munkát fektettem bele...

Duray Tibor 11, 319
Dürer 57
Dürrenmatt 14

ef. Zámbó István 205, 229, 253, 260, 268, 270, 278
Egry József 11, 14, 57, 258, 296, 318
Eichmann, Adolf? 130
Eigel István 208
Epiktétosz 105, 113, 115, 216, 225

Már a pö betűnél tartok, jó sok. Most fölteszem a netre, ami eddig kész; a KÖNYV / C. NAPLÓ / EGYEBEK alá, ahova tartozik.
 

S ha már arrafelé, egy CD-t is vettem a Hungarotonnál, 2600, Weöres mondja saját verseit. Lehet, hogy evvel pórul jártam, majd este lehallgatom. Inkább két Gregorián lemezt kellett volna, féláron adják, a Scola (vagy Schola?) Hungarica sorozatából, Dobszay csapata. Azok egyes részei számomra is gyönyörűek.
Tényleg, nincs valakinek egy fölös Ady-összese, úti-, vagyis tarisznyába való; kis méretű? Adok helyébe egy nagyot, most vettem. Borsos Miklós illusztrációival, de azt ki is lehet tépni.

● 2005. szeptember 15. csütörtök 20:45
Hajkurásztam most:
- kompjuter-programot,
- rendbe/netre rakható szövegeket a C. naplóban,
- kidobott könyveim mását -  nevetséges vagyok. Utolsóként ma egy édes kis Ady-kötet, uszodás kedvesség.
- Egy elkallódottnak hitt festményemet. Megvan. Lefotózva.
- Zenéket, mohón, Bartók, Armstrong. Még egy Weöres-CD is.

És ha lehetne, hajkurásznék nőket mákos réteseket mindet,

mert nem tudok a helyzettel mit kezdeni. Szorgalmas voltam, az idei termés megfelelő.
Többet most már minek. Kinek.
Én nem tudok jól végzett munka után békésen pihenni.
Fáradtan ébredek.
Fiam hívott Velencébe, pár napra. (Harmincöt éve voltam.) Pénz? Lelkierő sincs.

Valami életcélt kellene előállítani.

Mondjuk, könyvtáramat szelektálni.

● 2005. szeptember 16., péntek, 10:16
Népszabadság:

A washingtoni Kongresszusi Könyvtár könyv és periodikaállománya 30 millió darab. Kétszáz év alatt gyűlt össze.
A világ ma ennyi digitális információt 15 percenként termel.
Ez évi 5 exabájt. (Az exa milliárdszor milliárd.)

Breviárium:

258. szeptember 14.
Galerius Maximus helytartó: Cyprianus karddal való kivégzését elrendeljük.
Cypianus püspök felkiáltott: Hála legyen érte Istennek!
Nagy tömeg kísérte a kivégzés helyére, Sextus birtokán az egyik szántóföldre. Ott az elítélt levetette piros köpenyét, letérdelt, majd leborult a földre, hogy Urához imádkozzék. Utána levetette felsőruháját is, és átadta a diakonusoknak. Fehér ingben állt, és várta a hóhért.
Amikor a hóhér megérkezett, felszólította övéit, hogy adjanak neki huszonöt aranyat. A testvérek a vér felfogására vásznat, kendőket terítettek le előtte. Ezután Cyprián saját kezével tette rá a kendőt szemére, de mivel megkötni végül is magának nem tudta, Julianus pap

10:58
Elkezdek festeni.
Pontosabban: átfesteni.
Micsináljak.

Hozzá Bach szóló brácsa.

Kép - amúgy - van.

Ez itt a múlt heti számvetés,
napokig nézegettem,
az első szelekció kezdete.

● 2005. szeptember 17., szombat 09:57
Egy barátom mondja, hogyha ez a honlap
igazán felhasználóbarát lenne..., és hogy ő segítene is ebben. Örömmel vettem, és ijedtemben azonnal kitaláltam e levelek egyszerűbb elérhetőségét...

● 2005. szeptember 19., hétfő 05:32
...és ma az ehhez tartozó szolid fejlécet. Ugyanis mostantól a legfontosabb fogalom itt az összes levél. Mivel ezentúl ez innét érhető el.

Ma haza kell hoznom a salgótarjáni kiállításra tavasszal beadott képe(i?)met. Hétfői csúcsforgalom, nem szeretem.

● 2005. szeptember 20. kedd 05:13

Deske! Két Oravecz:

E-mail, 19:18

Tisztelt Uram! Az ön honlapján az alábbi olvasható:
"Van magyar maci is: www.macibolt.hu/pag/steiff_history.php de ez nekem nem jött fel rendesen." természetesen, hogy nem működött, mert a hozzátartozó linket hibásan írta be: http://www.macibolt.hu/pag/steiff_hisorry.php
Kicsit értetlenül állok a jelenség előtt, nem értem mi történt: trehányság, szándékosság?
Kérem szíveskedjék korrigálni, és a jövőben kerülni az ilyen - másra rossz fényt vető - megnyilatkozásokat.
Köszönettel:
N.

Tisztelt N. úr!
Mélységesen elkedvetlenített, hogy ön, bár alternatív lehetőségként, szándékos szabotázst feltételez rólam, ismeretlenül. Egy betűt elvétettem. Furcsa lenne a dologra egy hónap után visszatérni, ezért kérését úgy véltem megvalósíthatónak, hogy levelét - természetesen név nélkül - föltettem a honlapomra.
Szívélyes üdvözlettel:

● 2005. szeptember 21. szerda 09:48

Deske! Hogy fel lettünk szólítva a lömőben*, hogy véleményezzünk:

(Emlékeztetőül a szept. 7.-i szövegből: "Nem fogadom el, hogy a világ a ROSSZ felé halad, meg hogy ezek a mai fiatalok, satöbbi - minden baljós látszat ellenére sem. Elvből, világnézetből. De idegen, sőt ellenszenves nekem a mai képzőművészeti produkciók 90 százaléka.
Avval rendezem magamban, hogy ezekkel a – felületes, – hangoskodó, poénokra kihegyezett,...")

Tehát. Amit persze úgyis tudsz (ráadásul valamelyik interjúmban el is meséltem...), szóval Szilágyi Ákossal álldogáltunk Varsóban a Képzőművészeti Akadémián, az elmúlt 50 évben tanított professzorok nagy reprezentatív kiállításán.
Álltunk egy nagy terem közepén; szakmailag többnyire jól megoldott (modern!?) festmények körbe-körbe.
Mondom Ákosnak, tudod miért utálom én ezeket, szinte kivétel nélkül, mind?
Mert mindegyik üzenni akar valamit, speciel nekem, a képeivel..!
Utálom az ilyen üzengetős képeket. A Sisley, vagy a Morandi nem üzengetett semmit.
szia: Szüts

(*Le Meux; hirtelenjében azt hittem, a Ludwig Múzeum.)

Mostanra tanultam / értettem meg végre, hogy is van ezekkel a hang-fájlokkal: wav, MP3, MP3-PRO. Így mától működik a Katolikus Rádió-beli interjúm is, amiben a szokásos kérdéseken túl ilyet is föltettek: Ki tanította meg a szerelemre? Hangos változat -, vagy itt olvasható.
                                                                                        (12:55..., eddig sem dicsért meg, senki nem lelkendezett,
                                                                                                        hogy megoldottam ezt a newst egy lépésben elérni.
                                                                                                        Szerény műszaki bravúr, mert..., satöbbi.)

...Ugyanis Ádám ránézett  az MP3-PRO fájljaimra, és csak annyit mondott, ez nem jó formátum.
Egy nyugdíjasnak mindenre van ideje, tehát tegnap 09. - 22.15 között, vakulásig, újraetettem a kompjuterbe a 45 CD-met. Katánál is körülnéztem, tőle a Mozart Requiem. Az eredeti tőkefelhalmozás periódusa, mindenféle hangok az elkövetkező évszázadokra, négy fejezetben. Zene - könnyűzene - néhány nagyerejű (evangélikus) prédikáció - és versek; Illyés,Várady Szabolcs, most Weöres is, Latinovits szavalatok, stb. S mindez a notebookra is - ami vidéken velem.

Szerencsére a most két hete vett gyengécske hangszórók egyikét kétszer is leejtettem, lehetett / kellett vennem sokkal jobbat. 9600. Ez aztán szól! Egy harmadik doboz a basszusnak. (Kínában gyártott) amerikai. Nehezen találtam számukra helyet, minden talpalatnyi falam foglalt.

Így ma délelőtt: A/05/51, 44, 48, 39. Közben Illyés Gyula beszél hozzám a nagyablak felől.