VÁLINEWS       129. levél J.-nek, Le Meux   /   2005. 12.

● 2005. dec. 1. csütörtök
Mesélik, a XII. kerületben fölállítottak egy Turul-szobrot, és hogy valakiknek bajuk van vele, nem tetszik, hogy ez túl magyaros. Történész barátunk az öltözőben szelíden rákérdezett, hogy van ez, hiszen az immár önkéntes Magyar Honvédség első születésnapi reklámplakátján is látható egy ilyen madár.
Baj van az új körtéri Móricz Zsigmond szoborral is, bár nem rossz munka, de méltatlan, építészetileg megoldatlan környezetben, a 61-es villamos végállomásánál, alacsony posztamensen.
Fölvetettem a Klubban a fiúknak, talán megoldás lenne kettőjüket összerakni, például Móricz etethetné a turulmadarat, mindkét alkotás új jelentés-tartalommmal, üzenettel gazdagodna. A Körtéren 135 forintért igen jó mákos rétest kapni. Mire Péter, a zuhany alól kikiabálva: etesse Váli-hússal...

Hát igen, az üzenet. Most hallom, Hollywoodban, vagy hol, Alexander Korda szobája falán két tábla:

nem elég hogy magyar vagy, tehetség is kell

if you have a message, go to the post  (Ha üzenetet hoztál, vidd a postára.)
 

● 2005. dec. 2. péntek
Nem gyászjelentés, hanem csak egy halotti bizonyítvány, de annak markáns. G1. turkászta ki, persze ezt is a netről. Gondolom még mindig Kazinczy-adat keresőben. Édes istenem, földesúr... Goethe, a nyugalmazott miniszter, Kossuth, az emigráns ügyvéd és fegyvergyár tulajdonos...

Haláleset felvétele, Alsósztregova 1865. jan. 5.

Az örökhagyó neve                   Madách Imre
Polgári állása                               földesúr
Kora                                               42 éves
Vallása                                          római katolikus
Hátrahagyott házastárs            Fráter Erzsébet, ki ugyan él, de 1864-ben elvált.
Kiskorú gyerekei                        Aladár, Jolán, Borbála
Legközelebbi rokona                édesanyja, özv. M. Imréné, szül: Majthényi Anna

● 2005. dec. 3. szombat
E-mail váltás B-vel.

...és ha jövök, milyen sütit hozzak?
B.

Egyenlőszárú háromszög, vagy ívháromszög, lehetőleg vízszintes csíkozású, égetett umbra vagy szienna domináns - vagy ami a második polcon a jobb szélen van.
d.

16:23
G1. megint talált valami nagyon érdekeset.


Deske! Miután Hász-Fehér nevére klikkelve már találtam több érdekes szöveget, most némi szünet után ismét próbálkoztam és szenzációsat találtam. Nem akarom fokozni az áradozást, a szöveg önmagáért beszél. Megnéztem az Elte honlapját, megtaláltam a régi irodalom tanszéket, amit Margócsy vezet, de hasonló programnak, vagy ilyen izgalmas letölthető irodalomnak nem találtam nyomára.

Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között. In: AETAS, 1999/3.
Az első alfejezet címe: A történelmi emlékezet vége.

...A közlevéltárakat érintő szakértői becslések szerint is néhány évtized alatt az iratok mennyiségi forradalma ezerszeresére nőtt. Egyetlen kor sem volt ilyen megrögzött irattermelő, mint a miénk. Ám nemcsak a modern
társadalom által kitermelt mennyiség, nemcsak a reprodukció és a megőrzés rendelkezésre álló technikai lehetősége a döntő különbség, de még inkább a nyom tisztelete és az abban való hit. Amilyen mértékben eltűnt a hagyományos emlékezet, annyira érezzük fontosnak a maradványok, a tanúságtételek, a dokumentumok, a képek, a beszédek, a látható jelek lelkiismeretes felhalmozását, mintha ennek az egyre inkább szaporodó iratcsomónak kellene – nem tudni, milyen – bizonyítékká válnia a történelem – nem tudni, milyen –
ítélőszéke előtt. A nyomban avatódik szentséggé az, amely valójában tagadása is annak. Lehetetlen azonban megítélni, hogy mire kell majd emlékeznünk. Honnan származik a pusztítás gátlása, a mindent archívumokba való összeállítás, az emlékezés mezőinek differenciálatlan kitágítása, az emlékezet funkcióinak túltengő
felduzzasztása, amelyek magához az elvesztés érzéséhez és az emlékezet intézményeinek ezzel
együtt járó megerősítéséhez kötődnek. Különös szerepcsere történt a hivatásos levéltárosok – akiknek hajdanán szemére vetették a megőrző mániát – és a levéltári anyag természetes előállítói között. Ma a
magánvállalatok és a közhivatalok adják ki a levéltárosoknak a „mindent-megőrzés” parancsát, míg azok azt tanulták, hogy a szakma, lényegét tekintve, az ellenőrzött pusztulás művészete. Így aztán néhány éven belül az emlékezet anyagivá válása csodásan kitágult, megsokszorozódott, decentralizálódott, demokratizálódott. A
klasszikus időkben a levéltári anyag három nagy kibocsátója a főúri családokra, az egyházra és az államra korlátozódott. Ugyan ki nem gondol ma arra, hogy emlékeit írásba foglalja, elkészítse emlékiratait? Nemcsak a
történelem legkisebb szereplői, hanem még e szereplők tanúi, házastársa és orvosa is. Annál kevésbé rendkívüli a tanúságtétel, minél inkább hitelesnek tűnik egy átlagember mentalitásának bemutatására. Az emlékezet felszámolása a megörökítés általános akaratát eredményezte.....
Nemcsak mindent meg kell védeni, meg kell óvni az emlékezet jeleiből, beleértve azt is, amiről azt sem tudjuk, mely emlékezet ismertetőjegye, de újabb archívumokat kell létrehozni – ez a kor követelménye! .....
Archiváljatok, archiváljatok, majd csak megmarad valami! Egy másik beszédes példát említve: milyen eredményt hozhatnak a legújabb orális adatgyűjtések? Csak Franciaországban, pillanatnyilag háromszáz csoport foglalkozik a „múltból hozzánk érkező hangok” összegyűjtésével. Nagyon jó. ...
 

Az emlékezet-társadalmak vége ez, vége mindannak, ami biztosította az értékek megőrzését vagy továbbadását, legyen az egyház vagy az iskola, a család vagy az állam. Az emlékezet-ideológiák vége ez, vége mindannak, ami biztosította a rendszeres átjárást a múltból a jövőbe, vagy megmutatta, hogy a múltból mit kellene megtartani a jövő számára, lett légyen szó reakcióról, fejlődésről vagy akár a forradalomról. Sőt, maga a történeti észlelés módja az, mely a média révén bámulatosan kitágult, az aktualitás múlandó hártyájával helyettesítvén a hagyományra ráhajló emlékezet intimitását.

A cikk nagyobb területet pásztáz. Legalábbis az első fele, amit már elolvastam. Jó.    a teljes szöveg

● 2005. dec. 4., vasárnap 05:33
Nelson admirális alexandriai csatájának előzményeit olvasom, a szerző a felderítések hasznosítása felől elemzi a történteket. 1789. Hope sorhajókapítány téves helyzetmegítélése következtében elvesztették szem elől Napoleon Egyiptom felé haladó hatalmas flottáját, pedig el tudták volna fogni a lassan vitorlázó franciákat egy hónapon belül...

....ezt minden bizonnyal a francia flotta megsemmisítése követte volna, vele a francia hadsereg legjobb csapatai egy jelentős kontingensé, Bonaparte ezzel legyőzött helyzetbe került volna, és leghíresebb diadalai, Marengo és mindenekelőtt Austerlitz elmaradtak volna. Életre lehetett volna kelteni az Első Koalíciót, fel lehetett volna tartóztatni a francia forradalmat, a francia császárságot soha nem alapították volna meg,  Európa egész jövője pedig egészen máshogy alakul.

...ha Nelson csak egy kicsit is uralkodik türelmetlenségén, a franciák a karjába vitorláztak volna. Nelsonnak ez volt a harmadik melléfogása. Ha legalább egy napot várt volna Alexandria előtt, bizonyosan megsemmisítette volna, vagy kikényszeríthette volna Napoleon kapitulációját a Nílus deltájában... Nelson ezzel szemben valósággal égett a tettvágytól. "Aggódó és tevékeny elméje nem engedte, hogy akár egy pillanatra megpihenjen ugyanazon a helyen"                              
                                             John Keegan: A háborús felderítés. Az ellenség megismerése
                                            Napóleontól az Al-Kaidáig. Európa Kiadó, 2005.

Egyetlen emberek döntései. Európa sorsa másként alakul. Ha nem olyan türelmetlenek. Figyelemre méltó, tanulságos.

● 2005. dec. 5., hétfő
Reggel a klubban érdekes vita. Történész barátunk szerint jogtipró magatartás, hogy én a fenti francia cikket itt leközöltem, érdektelen, hogy egy egyetem honlapjáról átmásolva. Szerinte öt mondat a határ, afölött a szerző előzetes engedélye szükséges, netán honorárium is. Gyanús, hogy igaza van.
Nem tudja véletlen valaki az igazságot?! Megköszönném!

Zavaros lehet a helyzet. Kaptam egy körlevelet, hogy a HUNGART (szerzői jogvédő irodánk) az Új Művészet folyóiratot 22 millió forintra perli. Jó kis muri. Merthogy 1999-től napjainkig nem fizetett a lapban megjelent 4690 magyar művésznek műve közléséért honoráriumot. A levélben a teljes lista.
Kétségkívül, újabban kapok ilyen jellegű honoráriumokat is. Persze aprópénzek.

12:56
Kata 10 napra egy varsói néprajzi intézetben, könyvtárban. A két mikuláscsomagot - fölcserélve - ránk bízta. Miki gyerekkorában tényleg emlékezetes történetek, nagy mókák; mindenáron meg akarta lesni a pillanatot, amikor JÖN. Mikuláselhárító csapdák, drótokkal, elektromos csengővel, hogy a kritikus percben fölébredjen. Most 23 éves. Tartsuk az édes látszatot? Tegyem éjjel az ablakába, mint valaha? Egyébként éjjel fönt van, dolgozik. Vagy egy fanyar mosollyal cseréljünk csomagot, amint ránk bízatott, az előszobában? Tehát tartsuk a látszatot?

A látszat. Talán Walt Disney film volt. Ág végén haldokló sárga falevél-pár, beszélgetnek. A férfi-falevél bíztatja a nőt: Nem, te gyönyörű zöld vagy! (Nem fogsz meghalni.) Mondtam rá fiatalon: giccs. Miért hazudik.

A látszat. Ez is vagy negyven éve, a Ludas Matyiban. Talán Tabi László karcolat, az akkori vicclapban. A jó barátnak az idős házaspár mindkét tagja külön-külön panaszkodik. Mindkettő titoktartást kér. Hogy ez nem megy tovább, abbahagyják. A másik esténként ragaszkodik egy réges-régi játékukhoz, a nászúton az ifjú férj hátára kapta az asszonykát, s körbenyargalt vele a szobában, hogy sót vegyenek! A bácsi ma már ezt nem bírja, a feleség nevetségesnek tartja, de mindkettő úgy tudja, a másik nagyon ragaszkodik hozzá.
A vendéget ígérete köti, nem szólhat. És este minden rendbe jön, a szomszéd szobában dobogás, szuszogás és nevetgélés: sót vegyenek!

Ez is megoldás?!

Én vagyok a családfő. Majd megkérdezem Mikit, hogy csináljuk.

22:05

...Kapcsolataink, kapcsolódásaink mind(!) magukban hordozzák a látszatot (ahogy a Walt Disney-féle falevelek?) A látszat fenntartása adja a kapcsolatok biztonságát? Csak úgy kérdezem, inkább magamtól …
K.

Igen, talán, hajlok rá. Igaz, öreg este van, én meg munkanélküliként kissé rezignált. Igen, igen. Tartsuk az illúziókat. Valószínűleg. Nagyapám a rák utolsó szakaszában, nagyanyám vitte le javíttatni cipőjét, horgász szerelését. Lehet, hogy vannak hősök is.
d.

● 2005. dec. 6., kedd 09:38
Miki mikulásügyben a hagyományok mellett tört lándzsát.  A feladatot ablaka megközelíthetetlensége miatt a kádban véltem megoldhatni. Az úszkáló kacsacsalád az unokáké, itt csak lépték, enyelgés és kamuflázs.

Egy emberre veszélytelen darázsfaj egyede öt perc alatt megtanítható robbanóanyag keresésre, amire egy kutya csak fél év alatt, mégpedig tizenötezer dolláros - 3 millió forintos - költséggel. (A Pentagon hüllőkel és rákokkal is kísérletezett.) A darazsakkal háromszor megszagoltatják a mintát, majd tíz másodpercig cukros vízzel kínálják őket. És szerkesztettek egy gépet, amely a darázs viselkedéséből meg tudja állapítani, van-e a közelben a keresett anyagból. Vannak aknakutatásra szakosodott méhek is. (mai Népszabadság).

Egész délelőtt esett, a műteremben 22 lux. Ilyenkor nemcsak nem lehet, de tilos is festeni, igaz, nincs is mit. Így aztán (minden kisfiú izgalma), a nagy Háborús felderítés könyv, fotelben. Megint egy érdekesség, a német V1 és V2 rakétakészítési-, illetve az erre ráállt angol felderítési  tudományos központ:

[német:] ...W. fiatal rakétatudós áthelyezését örömteli eseményként élte meg Peenemünde egyetemi jelleget sugárzó környezetébe, magafajta emberek, doktori fokozattal és civilizált viselkedési kultúrával rendelkező férfiak és nők közé. A rangnak alig tulajdonítottak jelentőséget, valójában "öröm volt dolgozni ezen a helyen". Ez a leírás Bletchleyre  [az angol központ] is ráillet volna. Alig akadt különbség, egy azonban nagyon is volt. Bletchleyben a kollégiumi társalgóra emlékeztető légkör, a bennfentes viccek, az amatőr színjátszás és a titkolt románcok mélyárama dacára a legszigorúbb titkosítási és biztonsági szabályokat alkalmazták. Szűken vett munkahelyén kívül soha senki nem beszélt a munkájáról. Ezzel szemben Peenemündében nem érvényesítették a "mindenki annyit tudjon, amennyi a munkájához szükséges!" elvet. Gyakorlatilag a nagyobb csoportokban folytatott beszélgetés - az étkezőkben is - technikai kérdésekről szólt. Belső biztonság egyszerűen nem létezett.
Ez a gyakorlat valósággal garantálta az információ kiszivárgását, ami több, mint különös, mert általános vélekedés szerint a britek a pletykásak és a notórius szabályszegők, és a németek a fegyelem humortalan megszállottjai. Peenemündéből szivárgott az információ, Bletchleyből - amelynek 10 000 beavatottja huszonnyolc esztendeig megőrizte titkát - nem...

● 2005. dec. 8. csütörtök
Fél éves teljes csendben (családomnak se beszéltem róla), mindvégig e-mailen végzett tárgyalássor eredményeképpen létrejött a megállapodás. Egy tokiói, médiával is foglalkozó multi-cég keresett meg. Nem vagyok benne biztos, hogy helyesen döntöttem: próbaüzem után mától cégük szerveréről közvetítik honlapomat, ha nem is on-line formában: www.deske.com. Ugyanis a tipográfiámat szükségesnek látják az ott megszokott vizuális sémákhoz igazítani, ezt rögtön közölték is, ebbe nem is lett volna észszerű beleszólnom. A fordítás, jelezték, nem gond. A V.NEWS ábráinak értelmezése, értelmezhetősége körül folyt a legtöbb vita, pontosabban körüljárás. Végül találtak egy, a magyar viszonyokban állítólag igen tájékozott újságírót (éveket töltött Európában, nálunk is), aki, ha szükséges, a magyarázatokat (szöveget nem zavarva, lábjegyzetként) elkészíti. Maradtak kétségeim.

Világukba nem látok bele, de nem örülök, hogy a honlapra a bemutatkozó főoldalról csak regisztrálás után lehet továbblépni. Érdekes egyébként, hogy nem az .np (nippon) kiterjesztést használják, hanem a .com-ot (company). Talán a nemzetközi érdekeltség hangsúlyozása.

A Széchényi Könyvtár, mint a honlap tulajdonosa, készséges segítő volt mindvégig, semmi jogi nehézséget nem támasztott-, holott megtehette volna. Sőt, az anyag végül az ő szerverükről lesz (naponta!) lehívva.

Ha már valami oknál fogva, valakik egyszer közzétételre  kiválasztottak, talán helyes volt ezt a különös  lehetőséget elfogadni. Így egy a feladatom, megpróbálni megfelelni az új - nem ismert, csak elgondolt - követelményeknek. Kulturális különbségeink beláthatatlanok. Reményem, hogy mint a képzőművészetben ez oly egyértelmű, életünk legalapvetőbb problémái: közösek.

17:23
Bonyolult utakon hozzám került
ez az öreg keményfa keret.
Ajándék.

Első ütemben a zöldből,
ami a tapasztalat szerint biztosabb
kiindulási pont:
feketére alakítottam.

A fene se kezd új képet,
elkezdtem belepróbálni néhányat
az ideiekből.
A/05/16,
már
az alkalomhoz hozzáigazítva.

Nem mondom, hogy főmű.
Talán még eszembe jut majd valami...

Ha más nem, hogy
ki lehet dobni.

Deske! Ez fantasztikus: miközben neked kételyeid vannak a honlap értelméről, aközben készül a japán változat. Azt még értem, hogy képeid érdeklik őket, de az egyebet, a szöveget is átveszik? Vagy válogatnak?
B.

Lenyűgöző  a japán változat, bár néha még nem  igazodom el  benne tökéletesen. (főként a képeket nem találom, de lehet, hogy a fordítás teszi). H.

remek-remek-remek
szélesedjünk
sokasodjunk
S.

19:21
A helyzet bonyolódik. Egy barátom (úgy tudom egyébként, épp Shanghaiban tartózkodik) ezt az oldalt küldte most át: http://www.bolzanogold.com/deske.htm  A főoldalon immár három képem, viszont sajnos azok a tipikus latin betűk is, mint amikor a program végleg belezavarodik egy feladatba. Angol nyelvű (vagy bármely európai) szövegváltozatról nem is volt szó, szerintem nem is lenne értelme. Japán barátaink valamit elronthattak? Inkább talán náluk "kötelező" lehet egy latin betűs változat is. Remélem, csak a kezdet nehézségei.

● 2005. dec. 9. péntek
Már lefordítattam a deske.com főoldalát. Érdekes. Nem pontosan az, amit vártam. A deske - náluk fantáziaszó, nem hordoz jelentést és deszk-nek kell ejteni.

● 2005. dec. 10., szombat.
Ma e-mail barátomnak, (viszont)ajándék ez a csudavers.

Rakovszky Zsuzsa:
                        A Kettő és az Egy

Kezdetben ott állt a világ és köztem.
Akkora nagy volt, hogy észre se vettem,
hogy tőle kapja a bögre, a kisszék,
a kurta gyep azt a könnyű ezüst fényt.
Amikor elment, a hóba, a szélbe,
sírva kitett a világ küszöbére.

Később úgy jött, mint kedves fiatal nő,
ember-alakban, éppen ahogy illő.
De a Mindenség rejtjele, az arca
mindent ígért, bár ő nem is akarta.
A kozmoszt gyönge vállaira raktam,
sokallta, elment, magamra maradtam.

Most pilleként itt repdes a szememben
pillám mögött, és nem hagyhat el engem.
Most látom csak: az abroszból, a tálból,
a falból is az ő léte világol.
Az ág lombja, az árny bolyha mögött: ő.
Én elfogyok, s megint egy lesz a kettő.

A viszonzás különben ennek a küldeménynek szólt:

...Ki hallott Csenkeszfai Póts Andrásról Weöres Sándoron kívül? És milyen gyönyörű a verse.

Púderezett fővel forog a Tél, zúzos idővel,
S Ősz Haja, Tél idején, Őszt mutat árva fején.
Ősznek az Őszt mondod: de miért nints annyira gondod?
Hogy mikor ősz neve van, Barna tekintete van.
Őszé? Ha más végrűl, Jupiter vizet öntöz az égrül?
Porba, vizet ha ki hínt: Lát tsupa Gesztenyeszínt...

Aprócseprő
- Egy hónapja fogalmazok magamban egy mondatot fiamnak. Figyelmeztetés lenne. Hogy üssön, de segítsen. Még nem találom a formát.
- Eltéptem a papírt - négy évig esténként izgatottan jegyeztem olvasóim számát.  Marad a hó végi összegzés. Hirtelen nagyon megnőtt a távolság közöttünk; ez volt a cél. Innét, a NEWS-ról levettem a helyi oldalszámlálót.
- Kata a lengyel Néprajzi Kutatóintézet vendége. Illetve ahogy unokáink mondogatják egymásnak:

A Nanó Lényegországba ment.

● 2005. dec. 12., hétfő
Hajlok rá, hogy ez is csak önkielégítés. Közérdek?! Húzom az időt, alvóügynök. Benedek István betegei az Aranyketrecben borsót válogattak. Majd a személyzet konyhában összeöntötte megint. Összeszedtem, ami verset tizenöt év alatt itt Le Meux-be küldtem. Egy maszek antológia MENÜ / VERSTÁR. (A legtöbbnél csak egy levél eleje jön föl, akkor a keresővel. Van közte néhány meghallgatható is, mp3-ban.)
Ha netán J. Franciaországban épp arra a rég olvasott magyar versre vágyna, ami amúgy nincs meg neki kötetben...

20:02
Délután véletlen rákattintottam  az A/05/01-re,
és elszomorodtam. Ami nem ennyire
világosan megfogalmazott (vagyis jó), ki kéne dobni.
De hát ezt egyelőre nem tudom megtenni.
Viszont eszembe jutott, ezt a színvilágot,
ha át tudnám tenni az új ovális képre.
A zöld tónusokkal csak körbe forgok,
nem megy.

Villanyfénynél már ritkán dolgozom. Most elővettem.
Lemossuk a gyalázatot, az előző hetek
- jócskán fölgazdagodott - rétegeit.
A márciusi állapot került elő.
Szürke tónusokat szántam, határozottakat, keményeket.
Aztán, mint annyiszor, a kép lett az erősebb.
Szerettem volna a festőállvány melletti foltot
- egy kép a falon -
eltüntetni, de a kép doktrinérré vált volna.
Doktrinér fr., pejor. az élettől elvonatkoztatott, tudálékos, elvekhez ragaszkodó...

Tehát A/05/16; Múltbanéző műterem. (Lehet, hogy nem felel meg az akadémiai helyesírásnak, de így jobb.)

● 2005. dec. 13., kedd 11:31
A mai nap eddigi egyetlen eredménye
ez a fotó: F/05/51.
Aztán karácsonyi ajándékcsomagolások.

Gábor még mindig Kazinczy környékén bóklászik; mondja, elképzelhetetlen gazdagság. Most küldött egy verset. Pironkodjunk? Egy ölelés leírása. Adódik az összehasonlítás Weöres
Antik Eklogájával.
Ez tán még érzékletesebb. Nagyon szép.

Verseghy Ferenc 1757-1822. Jogot, matematikát, teológiát tanul. Nyelvész, költő, író, pap, hitszónok. Részt vesz a magyar jakubinus mozgalomban, ezért kilenc évet raboskodik Kufsteinben. (...Kazinczyval, aki csak úgy emlegeti, hogy a nagyseggű pap.) Utána arisztokrata családoknál nevelő. Nyelvészetünket megújító munkássága jelentős.

AZ ELSŐ EGYESÜLÉS

Amint Laurámmal nyájaskodtunk
egy nyári napnak alkonyán,
s galambnyögéssel csókodkodtunk
a pelyhes ágynak oldalán:
egy ösmeretlen kívánságra
érzettem gyúlni szívemet,
mely mondhatatlan gyorsaságra
késztette forró véremet.

Nem tudtuk még mi akkorában
a Bájnak minden titkait,
s örömmel-teljes országában
fő szernek véltük csókjait;
csak álmainkban érezgettünk
üdőnkint gerjedelmeket,
melyekhez ébren nem lelhettünk
hasonló édességeket.

Sokáig néma csüggedéssel
viseltem édes szomjamot,
s átkúcsolgatván lágy nyögéssel,
csak apolgattam Lyányomot.
Sokszor, mint bábot, térgyre vettem,
szájába tűzvén nyelvemet;
már meg helyére visszatettem,
s csöcsén vadásztam mennyemet...

Elhánytunk felső köntösinket,
nem bírván lángunk terheit.
Szellőre tettük mejjeinket,
szétvonván ingünk réseit.
Csiklandó kézzel átcirkáltam
dombos keblének völgyeit,
míg dévaj szájjal szopdogáltam
feszes csöcsének gömbjeit.

                                        a további történések...

● 2005. dec. 14., szerda 04:29
Még tegnapi történet, hogy a Nemzeti Digitális Adattár megkért, tenném már rendbe a dátumokat táblázataimban, így nem tudják rendszerükbe beetetni. (Merthogy a Romantikus műterem pld. így: 2000.3,5,9, 2001.5,8,9, 2002.6. Szerintem ugyan tök világos.) Meg a különféle megjegyzések a tulajdonos-rovatban. Estére kész is lett. Csak akkor bicsaklott meg a ceruzám, amikor Anyámmal helyett Váli Dezső id. Váli Dezsőné karjában-t kellett volna írnom. Csodálatos, egy táblázat milyen erőszakos.

Most, éjjel kettőkor, Katával találkoztam a fürdőszobában, cikket ír. Én meg arra ébredtem, micsoda marhaság a honlapon ez a fejezet: KIVETT FOTÓK. Hát igen, a belső küzdelmek, 56 fotó, amit novemberben ki is dobtam, meg nem is. Meg is lehet(ett) őket nézni. Csupa másodlagos minőség: duplumféle, kedves emlék, érdektelen dokumentum, művészfotó, amit mások sokkal jobban megcsináltak. Ezt az egészet azonnal el kellett tüntetni, újraválogatni, mert este már megüzentem, kezdhetik földolgozni.

Kész, most 3/4 5, nem érdemes visszafeküdni. Csinálok egy teát. A fél hetes miséig még rengeteg idő. Ahogy hallom, a szomszéd szobában Miki lassan fekvéshez készülődik. Ha ugyan. Délelőtt vizsgakiállításuk. Két éjjel nem is alhattam a műteremben, kellett a szkennerem.
Uszodából jövet majd fél kiló Duna-kavics cukor bélelt borítékban, ajánlott levélként, Le Meux-be megy.

06:01
Azt mondja Keresztes Szent János (1542-1591, ma ünnepeljük):

Ó, bárcsak megértené már végre-valahára minden ember, hogy nem lehet eljutni Isten gazdagságának és bölcsességének teljességére, hacsak a lélek előbb végig nem járja a szenvedések és szorongatások sűrűjét...

Hmm.

15:21
Helyénvaló Verseghytől e másik munkáját is bemutatni, ezt a ló-könyvet ő fordította.
Megtudhatjuk belőle, mi tartozik a ló elejéhez:


Két napja megkértem a kínai irodalomtanárt, (mellettem vetkőzik a Lukácsban), fordítná le a www.deske.com főoldalát. Kiderült, kínai kereskedelmi honlap, fizetős tagjainak egyebek mellett vírusölő programokat kínál. Valamelyik link-oldalán találtam szél-erőművet is. A Deske szónak őnáluk semmi értelme.
A többi csak a névazonosságot felhasznált tréfa volt.
Festő barátom web-zseni, ő pedig önerőből produkálta, hogy a honlapba valami módon az én képeim is bekerültek: http://www.bolzanogold.com/deske.htm   Könyörögtem neki, pár napig hagyja meg a móka kedvéért.
Erre mondta Szüts, de sok időtök van!


● 2005. dec. 15., csütörtök
Ámulatos ez a sok kövér ember itt körülöttünk. Nem kevesen az önsajnálat eleven szobrai. Szívbánat ellen na még egy kis majonézt!

Meghozta a postás az AB AEGON Biztosító kártérítést, eléggé el nem ítélhetően összetört autómért. 22.500 forint. Figyelemre méltó. Ezek szerint autó(javítás) nemigen lesz. Dead-line: március elsején kilenc órakor kellene nyolcvan kiló műtermemet Kecskemétre. Majd meg vissza, a kész képekkel. Ja, meg közben naponta uszoda is.

Felületes újságolvasóként és tévénemnézőként nem értettem ezt a konfliktust, hogy kritikusan kevesbedett az egyházi intézmények támogatása, a kormány szerint viszont nem. Most az illetékes, Erdő Péter bíboros egy sajtóértekezleten pár mondatban elmondta, hol itt a huncutság.


● 2005. dec. 16., péntek
Megkövetem, méltatlanul bántottam az én szegény Biztosítómat. A küldött pénzük csak a tréler-szállításra vonatkozott.


● 2005. dec. 17., szombat
E-mail váltás egy régi tanítványommal, a két levél egymásba íródott:

Nézem ezt a [fenti] F/05/51-es képet. Magának voltak régen jó fotói, de mostanság enyhén szólva nem. Kérdésem, Ön érzékeli-e ezt?  - Nem.
Másik kérdés, hogy lehetne valahogy elrontani ezt a digitális fényképezőt legalább Zenit vagy Pentacon-six minőségre?  - Nem a gépet kell elrontani, az embert megjavítani. Azt meg nem lehet.  A tehetség mikor van, mikor nincs. Nem befolyásolható, sajnos.
Üdvözlettel  :  K.

- Köszönöm a levelét, az őszinte szó mindig ajándék. Áldott ünnepet kívánok Maguknak!
v.


Tegnap este megnéztem a most nyílt Jövő Házát, meg mellette a gyerekeknek szóló Csodák Palotáját. Nagyon jó, hogy nekünk is lett ilyenünk. Igen gondos tervezés, rengeteg ötlet. Párizsban láttam valami hasonlót. Drága installáció, rengeteg kompjuter a közönség számára. Labirintus, befogadhatatlan információhalmaz. Ha másodjára ez is ingyen lesz, mint elődje, akkor a [feltételezett] terv bizonyára beválik: muszáj lesz visszajönni. Az én türelmetlenségemnek túl sok a szöveg, de nem is nekem szól. Előszörre hivatalból sajnálkoztam, egy nagyszerű képzőművészeti kiállítóteret veszített el a Kulturális Misztérium, hogy ezt az épületet leadta. De mégiscsak minden rendben, a XXI. sz. elején helyénvaló az informatikának ilyen súllyal szerepelnie, valószínű, az érdeklődés is nagyobb, és kielégítetlenebb.

Kata tegnap szólt, fölvállalta egész hétvégére az onokákat, a szülőknek miegyéb dolguk, karácsony, Zsófi vizsgái. (Már negyed éves,  hittantanár szakon. Csoda, hogy és ahogy csinálja, bárha levelezőn,  a három gyerek mellett.)
A pásztorkodásba ezúttal besegítettem, Kata alhatott egy kicsit. Közben harminc fotó róluk,  (ebből huszonkilenc kidobva), ez aztán karácsonyi ajándék is lesz.(Eredendően nem szeretek embert fotózni, elkapott riportképet egyáltalán, de néha muszáj, aztán belekezdve megjön a kedv...)
A kölykök mögött kábelek, egyebek a falon, de hát erre való a PHOTOSHOP programban a CLONE STAMP TOOL. A tisztesség határain belül. A színek intenzitásából is levettem, SATURNATION, -17; az egész sokkal vörösebb volt. Akkor még a zseniális lehetőség, a kontrasztok élesítése a folthatároknál: SHARPEN, +80%, de ez fotónál megszokott.  És kicsit világosabbra az egészet a gép által exponáltnál. Egy órát elvacakoltam vele.

Meglepően jól tudnak hármasban játszani, kor és egyéb különbségeik dacára. Én háttal, kompjuter előtt, ők hosszan fogócskáztak a műteremben, egy képzelt oszlop körül körbe-körbe, a szabályokat futás közben, kiabálva, kissé lihegve igazítva át. Megbotlások, hempergések, halomba. Nevetés.
Tanítottam őket számolni, most óránként 21-et guggolok (naponta eggyel emelve), a Kinga kilencnél akadt el.
Figyelnek egymásra, törődnek egymással. Jó.


● 2005. dec. 18., vasárnap

Avval kezdődött, hogy uszodából egyenesen a szombati hetipiacra, vöröshagymáért és kesztyűért. Ahogy ez megvolt, végig a soron, a hajléktalanpiac újságpapírra teregetett választéka. Használt ruhák, hamutartók, kukából gyűjtött mindenfélék, néhány CD is. Olvasom: EDDA. Csöndes, lappangó harminc éves vonzalom. - Mennyiért adja? - Nézzen körül, van itt még más is, John Nemtudommicsoda (ismeretlen neveket sorol), ABBA... Hoppá, összekevertem az EDDA-val. És nem is CD, hanem DVD, videoklip, ötszázért. (A lemez kerül majdnem annyiba.) Nem alkudtam.
Itthon be a notebookba, leültem hozzá, és rögön elolvadtam. Istenem, az a szőke csaj, tökéletes fenekével és félszomorú-félvidám, mindent megértő Héra tehénszemével. Mozgásában maradt valami félszegen kislányos.

Magyarázom mindezt a délelőtti kiránduláson, derülnek rajtam a fiúk, hogy ugye jól megdugni...?! - Nem, nem! Mondjuk egy munkahelyen dolgozni vele, ő a szoba másik felében dossziékat rendez. Egy tea. Csak a közelsége.
Ezt a - nem kell rohanni - itt lehet maradni - most itt minden jó - nyugalmat talán csak Nagy István erdélyi pasztelljei.

Persze amit belelátok, az nem létezik.
Szegénykémet fotózzák itt nagyasszonynak, démonnak is. Az nem megy neki. A fogai kedvesek.

Csak a nő? Vagy anyakomplexus is? A nyugtalanságom, született nyugtalanságom, ami terhel, bár jól hasznosul; örökös munkára hajt?

Miközben nagypapának ilyen gondolatai, Botond unoka a szomszéd szobában a padlón belealszik a délutánba. Nővérei az asztalnál színes papírokat ragasztanak.

● 2005. dec. 19., hétfő.

Deske! Az unokáidról áradozzam-e, vagy  Agnetha Fältskog-ról az ABBA tündéréről, aki annakidején engem is lenyűgözött. Az abszolút nőnek tartottam, aki anya is és szerető is /lehetne/. Irigyeltem a majomképű párját. Aztán - úgy tudom - az egész együttes szétvált, Agnetha pedig megöregedett.
B.

A levél egyetlen bántó tévedése: Agnetha nem öregedett meg, lehetetlen.

09:50
Deske! A hét végén az Új Írás első évfolyamait lapozgattam. Illyés sokat publikált benne. Hát bizony erősen támogatta a rendszert. Gagarint köszöntötte <Háromszázezer méter magasan.c versében / 1961. 4. sz./ Még előtte a lap 2. számában irt egy verset: <Március, újra.  Ez utóbbi vers lényege: milyen szépen épül az ország. Megvan a hálón a lap teljes repertóriuma, benne hosszú Illyés-lista.  Több szöveget találtam - nem Illyéstől -  a "szocialista realizmus" üdvözítő távlatairól, mely segíti a dekadens Nyugat legyőzését.
A szerkesztő beköszöntőjében Kazinczyt idézi :"Jót, s jól". Ez tetszett a legjobban.
Üdv:G1

Kösz, Gábor, kíváncsivá tettél. Erre a témára érzékeny vagyok, tudod, de szeretnék igazságos maradni. Mindjárt megnézem az Illyés összesben. D.

ABBA, Guiseppe Cesare (1838 Cairo Montenotte - 1910 Brescia) olasz író és szabadságharcos. Garibaldi seregében Türr I. és Tüköry L. oldalán önkéntesen! harcolt D-Itália és Szicília felszabadításáért. Később irodalomtanár.

Baráti? gesztus, megküldték az ABBA domaint: http://www.abbaannual.com/
(Rajongók nem hivatalos honlapja.)
Amiből kiderül, 2004-ben megtörtént a COMEBACK
a csodálatos Agnethanál. (1950 -). Ez a fotó 2004-ből.
Lelkesedésem halkul.

Amúgy most már ilyen is van: www.agnetha.se
Egy gyenge dalocskát ad elő, meghallgatható.

● 2005. dec. 20., kedd
Fogyóznom kell, idén visszahíztam hatvan dekát. Igaz, egy elefánt 160 kiló szénát eszik naponta. Legalábbis a kenyai rezervátumban. Klubtárs mesélte, tavaly járt arra. A fenti hölgy kapcsán egy 1982-es költeményem jut eszembe.
Egy reggeli e-mail:

Deske, látom nagyon foglalkoztat a hölgy. Javaslom Illyésre visszatérni.

MÁRCIUS ÚJRA  [Tavaszelő]

 Bútorozatlan, mész-szagu,
huzatos még, szél-járta még
- se ablak rajta, se zsalu -,
mily óriási távlatu
- ha bele-beledörög az ég -
ez a tavaszt-váró vidék,...

Oh tágas, tiszta Épület,
fogadj be, készülő Lakás!
Még beföstetlen kikelet,
kinyíló év, köszöntelek...

Meddig lakom itt, nem tudom,
De úgy kell már a nyugalom,
ablak és festmény a falon,
könyv és gyümölcs az asztalon..
                                                    Hát nem idilli? G1.

(Az 1993-as kiadás ortográfiájával.)
 

17:04
Negyven éve igen hiányzik, most eszembe jutott az az eszköz, ami nekem a gyalupadot pótolja. Mintha annak idején Bálint Endréét megkaphattam volna, de luxus másfél négyzetméter a műteremből csak erre. Végül is nekem csak a fogókarom fontos belőle. Ami nálam egy fémcsavar, aminek reszelésnél, fűrészelésnél az anyagot nekifeszítem. Néhány lyuk kellett számára az asztal szélébe. Parkolóhelye a szemescsavar, ami a fotón még rossz helyen; egy emelettel lejjebb kellett rakni, hiszen itt belefűrészelnék.

 

 

Amikor ez megvolt, nekiláttam Kata (harmadik) karácsonyi ajándékának. Évek óta hánykolódik nálunk egy hosszában kettétörött vén sámli, népi sarjadék. Én utálom-, Kata őrzi ezeket. Talán a csodában hitt, hogy majd csak történik valami. Hát, igen. Alulról két deszka-csíkkal életre kelthető. Milyen egyszerű. Utólag.
Aztán élethű szürkésbarnára pácoltam. Egyébként az alsó síkja is jócskán megfáradt, ott vágták a dohányt.

Most pedig meglepetés-tárgy, letakarva, elrejtve. Tulajdonképpen tényleg gyönyörű darab. Talán majd valami kunsági vagy mezőségi tanyássgazda elüldögél rajta. Az előszobánkban.

Mi volt még. Az ovális kép. Barátom vasárnap bírálta koromszínű keretét, igaza volt. Gyönyörű mély kékesszürke színt kapott. Csak ettől a benne lévő kép ment tönkre. Most azt festem át meg át, tegnap óta. Nincs valakinek egy Kormos István összese, negyedszer is nekifutnék. Rég elajándékoztam. De azóta is bosszant, akárhogy igyekeztem, nem értem, mit akar mondani. Pedig mondják, hogy nagy ember.

 

● 2005. dec. 21., szerda
A mai Népszabadságból tudom:

A szemhéj festésénél alapszabály, hogy mindig a belső szemzughoz kerüljön a legvilágosabb szín, és fokozatosan sötétedjen a halánték felé [R. D.]
 

● 2005. dec. 22., csütörtök. 03:50
Ma följön Boldi, ősszel elkértem Illyés-naplóját avval, hogy neki van belőle egy kötet, nekem három, jobb, ha együtt vannak. Most mindet oda kéne neki adni. Gyerekkoromban olvastam Beethoven Breviáriumát, a mester legokosabb gondolatai. Úgy találtam, tűrhetetlen, akkor eldöntöttem, ilyen  könyvet soha nem fogok írni. 92-ben, a C. Napló szerkesztésekor meg is kértem Robit, nehogy bölcsességek könyvét csináljon belőle.

Egy napló, Illyésé is, könnyű műfaj. Vonzó, mint a mákos bejgli, nehéz abbahagyni, aztán megfekszi az ember gyomrát. (Tőlem más nem telik, de) Illyéstől akkor már a verseit, kevéske időmben.

Nehéz lesz tőle megválnom. Besegít gyerekes, de jó rendem, méternél több könyv ne legyen.
Igen, odaadom.


● 2005. dec. 23., péntek
Olvasom Illyés visszafogottan keserű cikkét, a támadások miatt ("Zsidó Csillag, "Vörös Csillag" stb.) lemond a Magyar Csillag szerkesztéséről. Megkérdeztem, mi lett a folyóirat sorsa. G1. alapos ember:

>>Babits 1941 augusztus 4-én meghalt. A lapengedély a nevére szólt, a hivatalos szabályok szerint meg kellett szűnnie. Mégsem szűnt meg, októberben újra megjelentek a jól ismert betűk, a régi formátum és Beck Ö. Fülöp híres emblémája, csak a címe változott Magyar Csillagra. Illyés szerkesztette. „A Magyar Csillag nevét mind átmenetinek tekintettük és mindnyájan mindvégig a régi - az Osvát-Ady-Móricz-Babits kialakította Nyugatot akartuk folytatni (...)”- írta később. Aztán 1944 áprilisában a Magyar Csillag is megszűnt. De Ottlik Géza elbeszéléséből tudjuk, hogy az ostrom utolsó heteiben hogyan akarták újra megindítani a Budán rekedt írók. A Stefánia úton tankok dübörögtek, amikor az írók egy csoportja az új Nyugatot szervezte. „Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy a Nyugat 38-ik évfolyamát indítjuk meg, beleszámítva az »álnéven« futott folyamokat.” Ez az újraindítás, mint tudjuk, nem sikerült. Mégis jó volna arra gondolni, hogy mindannak ellenére, ami az azóta eltelt negyvennégy év alatt történt, álnéven még ma is tovább él a sok mai lap valamelyikében...  <<   Kenyeres Zoltán

Vagyis rábeszélhették; mégis folytatta Illyés, amíg lehetett.

 

Délelőtt nekem is comeback, néhány év kihagyás után síelés a Normafánál. Nekem ez rítus. És öröm. Két óra ment. Hatott a guggolás-széria (tegnap 260). Az ajándékok egy hete becsomagolva.

Előkerült ez a képdarabka, kissé meghatottan nézem. Rég felfűrészelt képem darabja. Sok száz volt, egyszer még egy tréfa-kiállítást is csináltam belőlük. Ma keret hátára szögelve sarokmerevítések.

1984, a tizenhatodik absztrakt év, egyre gyengébb képek, csömör, aznap lendülettel egy kétméteres Golgotát rajzoltam. (Ez annak a sarka.) Én voltam a legjobban megijedve, az ember ilyenkor segítségre szorul. Fölhívtam akkori egyik legjobb barátomat, jönne, fontos, nagyon egyedül vagyok. Munkájára hivatkozott, éktelen dühös lettem. S ez abba torkollott,  csináltam még tán három nagy táblát, fekete olajfestékes tubussal rajzolva, farostra.
S az utolsó egy zsidótemető volt. Evvel kezdődött. Ha ő akkor kisegít, talán minden másképp alakul.


● 2005. dec. 24., szombat
Karácsony, ez egy bonyolult nap, biztonság kedvéért 7.10-kor fönt a Normán. Ahogy ötven évig, a jobb fordulót tanultam. Négyen voltunk. Két és fél óra, tizenegy menet. Aztán szóba elegyedtem egy síoktatóval, (az örök tanuló), hogy mért szitál a terhelt lécem?

A két váll mindig a völgy felé, a fordulást befejezni, mindkét lábon fordulni, mélyebben. Ha élez, nem fog szitálni az orra. Zárt lábak?! A múlté! Ne, vagy csak oldalt könnyedén botozni. Gyakorolja a kezdetektől, lassan, hóekével. Különben jó.

10:40
Katának tegnap gyötrő migrénje, még alszik. Akkor a délelőtt közepén még elszaladok úszni, muszáj. K. reggel rám telefonált a Lukácsból, hogy hol vagyok, csak miattam sütött tegnap. A biztonsági őrnél hagyja a palacsintákat. Aztán itthon majd következhet a besegítés panírozásba, satöbbi.


● 2005. dec. 25., vasárnap
Síeltem, mára a lélek röpül, a test ólomból, összetörve.  Egyet még potyogtam is. Ilyen helyzetben egyet lehet: újra kimenni. Karácsony reggelén csak a legöregebb tengeri medvék. Hegymenet diskurálunk:

1.
- Kutyám izületes, kap rá gyógyszert. Mondom az állatorvosnak, ez nekem nem használna? Dehogynem, síelés előtt egy hónapig én is szedem. Nosza! Újzélandi zöldkagyló kivonat. Van drágább fajtája, jobban tisztított, az gyengébb hatású.
- És hogy adagolja magának?
- Nagytestű kutyára.

2.
- Ma már csak a Carving-léc. Nem is gyártanak mást. Azért fejlesztették ki, mert egyre több ember sportol, aki nem tud síelni, nincs tréningben, és kevés az állóképessége. Ehhez kevesebb energia kell, kíméli az izületet, különösen idősebbeknek jó.

3.
- Kőbányáról tiszta időben látom, hogy itt van hó. Akkor már én jövök. Nyolc menet, két óra, több nem, a holnapra is kell gondolni. Nyáron is reggelente tizet guggolok.

4.
- Ne vegyen itthon lécet. Tízből kilenc becsapná. Ausztriában kölcsönözzön. Ott pontosan a magának valót adnak, - tudás, testsúly, magasság - értenek hozzá. És ha a végén megveszi, még bérleti díjat se fizet.

5.
- Ausztriában a parkolóban kiszáll mellettem egy metál BMW-ből középkorú egy pasas, könyökmankóval. Régi versenyző lehetett, rögtön körülveszik, - na, mi van, jössz?  Evvel még megy - mondja - és kivesz a kocsiból egy rövid, méteres lécet. És lemegy a lejtőn, mint az álom. Ez a  léc ezt tudja.

6.
(Egy tényleg öreg öregúr, olyan léccel, amit nagyon lehetett irigyelni - úgy harminc éve...) Hetente egyszer kimegyek Szlovákiába is síelni. A múltkor Svájcban, a pálya alján nagy láda, ráírva,  használt ruha, cipő gyűjtés a szegényeknek. És egy fölirat magyarul: nem lehet elvinni.

A nagy ajándék, hogy bevallottam magamnak, kicsit unom az egészet. Könnyebb lesz a búcsú.

Mikitől karácsonyra a FineReader szövegolvasó program fantasztikusan jó 8-as verziója, CD-n.  A lemez ugyan még üres.
Katától - közös megegyezéssel - királyi fehérneműk, neki.

● 2005. dec. 26., hétfő. 05:12
Uszoda tegnap zárva, azért a korareggeli síelés. Most itt az asztalon mindjárt  megszólal a vekker, 5:23-kor, ez jó. Hiába, valami hiányzik belőlem; nem tudok ünnepelni.
Ma megtanultam síelni. Úgyhogy többet már nem is kell kijönni - mondogattam magamnak a buszon, hazafelé. Rohadt jeges volt.
Az ázott kutyaszagot a Világörökség részének kellene nyilvánítani. A buszon fölsajdulóan megörültem neki.


● 2005. dec. 27., kedd
Hogy első osztályú törzsvendégnek érezzem magam, ötszáz forint borravaló karácsonykor a kabinosnak. A fia most utazott, krupié lett Manchesterben. Egyik váltótársa pedig sokat mesél New Yorkról, hogy hol lehet igazán olcsó tornacipőt kapni. Nővéréhez jár ki.

November végén egy órás előadást tartottam a Szt. Margit gimnáziumban, elsősorban a Keresztúttal kapcsolatban. Úgy gondoltam, rendben van a dolog. Hanem most megkaptam videón. Rémes. Minden harmadik mondat után megállok, belenézni a térdemen! tartott jegyzetekbe. Nem nézek a publikumra. És végig vakarózom.

Olvasok róla, harminchat van neki. Nem szellemi-lelki eltévelyedés, ha valaki Rolls-Royce-okat gyűjt?!
Netán bűn?! Mindig az arányok.

Simonyitól A fizika kultúrtörténete, síelés helyett.

Meg kell emlékeznünk a tudomány és a misztika egy különös ötvözetéről, az asztrológiáról. Tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy műveléséhez az égitestek mozgásának pontos ismeretére van szükség, és így - bár az egész asztrológia áltudomány - de a valódi tudományt segítette. Az asztrológia kifejlődést igen elősegítette az a tény, hogy az égitesteknek a földi jelenségek igen nagy csoportjára valóban lényeges befolyásuk van.


Anyácskámtól kaptam, karácsonyra.
Most visszaadta.
"VÁLOGATOTT KÖLTEMÉNYEK.
Válogatta Deske Mamikának húsvétra. 1955."
Írógépbe írva.
Éppen ötven éve.

És a tartalom, sorra:

Erich Kästner: Ha mi győztünk volna, németek
Illyés Gyula: Nem menekülhetsz
Ady: A grófi szérűn
Ady. A magyar ugaron
Ady: Föl-földobott kő
Ady: Történelmi lecke fiúknak
Ady: Az Értől az Óceánig

Ezeket persze én kedveltem.
Az első az érdekes, az nem iskolai tananyag,
Mami mutathatta.

 

● 2005. dec. 28., szerda

Épp egy éve, hogy barátom megkért egy biedermeier feszület újraformálására. Tegnap pedig fölhozott egy szatyor Krisztus-korpuszt, talán karácsonyi ajándékként. Töröttek, régiek és újak, hogy hátha csinálok velük valamit. Eredeti ötlet. Gondolom, segíteni akar, mozdulnék már valahova. Tényleg, hátha.

Mutatom neki a kis Szöllőssy-feszületet, ami 1983 óta itt az asztalomon. Nyugtalanságomban ugyan egyszer elajándékoztam, aztán mégiscsak hiányzott, s újra beszereztem egy öntvényt. Annak idején nem annyira a kereszthalálra volt szükségem, mint az átölelő mozdulatra, fáját azért formáltam így.
Akkor ez közös művetek, mint a Michelangelo-talapzat a római Marcus Aurelius szobor alatt. - mondja.
Az embernek ilyenkor viszketni kezd a háta, zavarba jön. Hogy kerülnék én evvel, egy 2 x 4 centis pácolt fenyőléccel az alkotó mellé? Hogy is van ez? Az önértékelés zavarainak hegyvölgyeit, zuhatagjait érdemesebb elkerülni. De ha a szűken vett tények, mintha igaz lenne. Hát akkor adatok, akkor műtárgyfotó, ötszöri nekifutással. (Nagyon nehéz nekem egy térbeli tárgyat bevilágítani.) Kissé bizarr, kissé kancsal, de plasztikáim fejezete meggyarapodva, evvel már három! van: D/83/01.

Mitől olyan jó ez a mai Népszabadság-beli Marabu-vicc? Talán hogy ő is, az úgynevezett legkisebbet az úgynevezett legnagyobbal nemcsak összehozza, de  párba is állítja. Bölcsen és igazságosan.


● 2005. dec. 29., csütörtök
Kerestem valamit a C. naplóban (nem ezt):

1980.05.
A jegyzetemen ül nyuszink, orrunkat összedugjuk.
A lehető legmélyebb hangomon szavalom neki Kölcsey Husztját (csak ezt tudom) ...
- messze jövendővel nyuszi komolyan vess összve jelenkort nyuszi
hass nyuszi, alkoss nyuszi, gyarapíts nyuszi...
- Mozdulatlanul hallgatja, feje lesunyva, majd elugrál az angol szótár felé.

Tegnapi újság, Kárpáti János:

Kocsis Zoltán Concerto - Táncszvit lemeze világszenzáció lett. Kijelölheti az elképzelt új [Bartók összes] sorozat irányát. Több tucat zenekritikus szavazata alapján 2004-ben elnyerte a Classics Today internetnagydíját. A zsűri elnöke ezt írta róla: "A Hungaroton CD-je egyszerűen szenzációs! Kocsis Zoltán, akit már jó ideje az egyik legkiválóbb Bartók-zongoristának tartanak, ugyanilyen pompásan teljesít a karmester szerepkörében is. A Táncszvitnek nem létezik jobb felvétele. Kocsis nem csupán a zene éles ritmuskaraktereit adja vissza tökéletesen, de képes a zenekarból démonok csapatát varázsolni; az élmény egyetlen pillanatra sem hagy alább... A magyar zenekarok... korántsem képviseltek első osztályú színvonalat. Ennek vége. A vonósok (hagyományosan a magyar együttesek erősségei) mikroszkopikus pontosságot a szenvedélyes előadásmóddal ötvözik a Concerto fináléjának pörölycsapásszerű nyitóhangjaiban. Szépen fújják a rezek és a fák is, de a fagottoktól leesett az állam...

...Mesélem mindezt reggel a Lukácsban. Kapom a tanácsot: www.hungaroton.hu. Csakugyan, megvan: HSACD 32187, készült 2004-ben. Egy kezdő sznob zenerajongónak semmi sem drága, nosza. Ó, mindössze egyetlen telefon a MOM PARK Hungaroton-boltjába: igen, van, 3700 ft, a pénztárba leteszünk egy példányt. Síelésből hazafelé kerülő, léccel a vállamon, a 61-es villamossal.
Most 18:20, épp Katával hallgatjuk, kompjuterről, a rádión át kihangosítva. A notebook-ba közben Gershwin dalokat töltök. Azt tegnap vettem 500-ért. Cseh.

● 2005. dec. 31., szombat 09:12
Most hazafelé láttam az antikvárium kirakatában egy Sisley-albumot. Etalonná vált, amit valaha Szüts mondott egy érdeklődő barátjának a Musée d'Orsay-ben: Jól figyelj! Ez a kis kép nem szól különösebben semmiről... ez maga a metafizika!
Alig tudok róla valamit. Nem volt öt felesége és nem vágta le (senkinek) a fülét. Lehet, hogy boltnyitásra lemegyek a könyvért. Bár kétes reményekkel. Miklós  nem hozott onnét (nekem is), botrányosan gyengék voltak a reprók. Vagy talán a neten kéne utánakeresni.

Így, hónap végére, eljutottam a napi 300 guggolásig. De nem esik jól.

Váratlan szilveszteri program: Este telefon, Kinga-unoka rosszul van, hány, körorvoshoz, aztán Dunakesziről a László kórházba. Papa ügyletben, segítőkész barátnő hozza őket kocsival, a két kisebbet leteszi nálunk. Visszavonásig. Már az autóban elaludtak, most itt szuszognak Kata kanapéján.

39404 = dec.1354 = 43,6/nap.
2005=16,5 ezer a főoldalon