● 2006 augusztus 1., kedd
Adat a magyar nyaralási szokásokról: júliusban itt napi 80 olvasó helyett
60.
Lóhalálában, bárha nem gyorsan. Az adatbázis-program finise, tesztelése.
Leveleim számozott 53 kérés ill. hibajelzésének áttekintése, netán mi maradt el.
Az új program egyébként remekmű. Ha egy képem átkerült Pétertől Pálhoz,
az az összes kontrollal együtt 25 munkaművelet volt.
E-mail beszélgetés K-val:
...Deske, ahogy a szentelésükkor a papok "idézetet" választanak, Te melyik mondatot választanád ?
Rég van:
angol rendőr: I am on duty / szolgálatban vagyok
de a szovjet pionírköszöntés is gyönyörű: buty gatov, vszigda gatov! / Légy kész, mindig kész!
Erre mondta egyszer rég Kata: Ne lennél mindig annyira szolgálatban!
És, hát, igaz.
|
● 2006 augusztus 2., szerda
Tegnap a PC föltámasztása, négy óra munka, tízezer forint, rettenetes
kedvezményesen. A gép winchesterét mintha spongyával letörölték volna, még a
particionálása is eltűnt. Meg 80 giga anyag. Amit éjszakára a volkswagenben
őrzött (esetleges lakástűz) másolatokról visszaraktam. Ma, a hajnali munka
végén, fél hatkor, másfél oldalas lista a még elvégzendőkről. Amiből aztán
semmi nem lett, belebotlottam és elment a
délelőtt evvel a 83-as lányom-levéllel. Néhány óra retus. Csak ez a
xerox másolat, az eredetit a naplóval együtt 87-ben kidobtam.
(Mikrofotóját barátom megőrizte, abból később mindent vissza).
|
Aztán tovább a 83-as naplók.
dátum: 83.7. C. 1234 B
motorizált hadosztályommal nekiindultam, hogy egy tollpihét
letegyek az ajtaja elé.
● 2006 augusztus 3.,
csütörtök
Ma 03.15 és 21:16 között átszerkesztettem a
FOTÓ fejezetet. Itt a dátum szerinti sorolás tartalmatlan volt:
TÉMAKÖRÖK SZERINT, DÁTUM SZERINT stb.
|
● 2006 augusztus 4.,
péntek
21:16-ra nem, de villanyoltásra tényleg befejeztem. A feladat
szépsége úgy élhető át, ha előveszel egy ceruzát, és papíron
föltérképezed valaha csinált fotóidat, hogy mely típusokra lehet
őket csoportosítani egy kétlépcsős rendszerbe, plusz időrend. Hogy ne maradjon
joghézag.
Nekem nem sikerült, mert mit csináljak egy feszület részletfotójával. Kellene egy REPRÓ fejezet, de ez a rendszerbe nem illeszthető bele szépen, sajnos. Három ilyen fotóm van, de a mennyiség a kompjuternek közismerten közömbös. Végül ezért írtam ITTHON / MŰTEREM helyett MŰTEREMBEN-t, oda gyömöszöltem. Nem nagyon elegáns.
Zsófi (1975 -) egy másik levele hozzám, 1983-ból:
● 2006 augusztus 5.,
szombat
A Lukács előtti szombati hajléktalanpiacon egy Vangelis CD
MP3-ban, 500 Ft. Nem ismerem, de valami lágy hangzásra emlékezem.
Meglátjuk.
Valamint Solohov: Új barázdát szánt az eke, Szikra kiadó, negyedik
kiadás 1949-ben. 200 forint. Olvasni mostanában nem, de ezt azért. Orosz
emberek. Szeretem.
1930 januárjának egyik estéjén a Gremjásics Log-telep felé vezető úton egy lovas ügetett. A folyónál megállította a kimerült, megizzadt lovat és leszállt. A kétoldalt feketéllő kertek
Fiam kilátásai. A klubban mesélik. Rokongyerek Svédországban, most végzett kompjutergrafikus. Kezdeni akart, éppen két álláspályázat. Amire tizenkétezren jelentkeztek. Úgyhogy most Magyarországra költözött, hátha.
Naponta kapom Paulától frissengépelt naplóimat.
1983. Egy végül
el nem küldött levelemből:
semmire és semeddig nem fog jutni,
amíg ilyen ítéletekkel múlatja bánatát:
"ő éretlen, én érett vagyok,
ő rossz volt, én jó voltam."
(legyen ez igaz, vagy sem)
csak, és egyedül
a megátalkodottan konok szentferenci szeretet
ami továbbvisz,
minden más sötét reménytelenség.
Más. Fiam másfél éves:
84.2.
döbbenetes.
nő lettem.
hirtelen vendég, beszélgetünk. nyugtalanul fészkelődöm,
majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Tojtoj
lekváros arcát. Így csúnya.
84.2.
úgy igyekszem, hogy amikor kiemelem reggel
rácsos ágyából, az arcunk lehetőleg
egy pillanatra összeérjen.
84.2.
feszült percek egy képnél. nem merem a nagy vörös felületbe
az izzó fehér foltokat beletenni, pedig az ötlet jó,
de
félek. Képet föl az állványra, egy Segonsac-filmen látott
ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben)
a kívánt formát papírból kivágom, és próbaképp
beletapasztom a nedves felületbe.
hátranézek, hunyorgok.
eggyel több a forma,
közben Tojtoj is odanyomott egyet
alul,
ahol fölérte.
|
● 2006 augusztus 6., vasárnap
Húgom vagy 30 éve szerzetes, nem jár külföldre, legfeljebb
szolgálati utak Ausztriába, Erdélybe. De most pihenésképp levitték a
Váli-ősök hajdani fészkébe, Szabadkára, körülnézni. A városházán is
érdeklődött, ahol a hivatalnok nemcsak a családról tudott, de nagyapánk,
Váli Dezső doktor születési idejét is tudta, emlékezetből. A város
történetét igen gondosan földolgozták-, innét.
Erzsébet nem érzelgős fajta; úgy meséli, váratlan és megmagyarázhatatlan
boldogság volt látni a házat, ahova apánk 1900 augusztusában
beleszületett.
Az 1912-es állapot a képeslapon: Deák Ferencz-utca - Dr. Váli-féle ház.
Az emeleten tíz ablakkal a főutcára. 1919-ben három vagon bútorral
menekültek Budapestre. A nagypapa nem volt hajlandó a kapu alá a táblát
szerbül kitenni, a neve fölé csak egy vöröskereszt. Lefogták, de
kiengedték, mert a város összes orvosa sztrájkot helyezett kilátásba.
Nagyanyám pedig az ablak függönyeit nemzetiszín szalaggal kötötte össze
- gondolom az utcáról jól láthatóan.
Belém kevesebb hazafiság szorult, hiába, szakmám internacionális. Egyes
emberekben és Egyesült Euráziában gondolkodom. A tajgára mennék
nyaralni. Meg a Bajkál-tóhoz. Egyszer láttam, 10 ezer méter magasról,
boldog voltam vele.
Megnézném a fehér nyírfaligeteket is. Oda akvarell való. Volga-anyácska.
Isak Levitan. Tisztelgő látogatás Rubljov úrnál, ha időt szánna rám.
Megmutatná az ecseteit.
A szabadkai ház mai állapotáról egy amatőrfotó: F/12/03a
|
Vasárnap van, család nyaral, egyedül. A FOTÓ fejezet újabb boldogító átrendezése, majd Mózes Katalin kiállítása a Lajos utca végén, a Budapest Galériában. Különös tehetség. Úgy fest, mintha kapálna. Olyan modor-talanul, egyszerűen. Néha fölizzik. Mi kell ennél több.
S. Nagy barátom rendezte, gondolom ő is csinálta, találta ki az egészet.
Katalógus-szövegéből:
...Mózes Katalin nem áll be azok sorába, akik özönével gyártják az olyan
képeket, amelyeken semmi látnivaló nincs, és azok közé sem, akik
kozmopolita színházat csinálnak a kalmár materializmusból.
A művészetet minimalizálóktól, anyagtalanná tevőktől és a rituális
rendeltetésű fetisizmustól is távol tartja magát...
A Művészetipar semmit sem tudna kezdeni azzal a sűrítéssel és
hiánnyal, ami munkáit jellemzi...
Ahol a katalógus-repró jobb volt, mint az én felvételem, ott átvettem.
Ott a képcímet is tudom.
Ne sirassátok a halottakat 2006,olaj, vászon 69x55,5 cm, ezt itt
mutatom (mozes-04.jpg)
Egyedül, 2005, olaj, ceruza., papír,
karton 102x72 cm (mozes-02.jpg)
Vékonyan I., 2005, olaj, akvarell,
karton, 100x70 cm (mozes-05.jpg)
festmény, mozes-01.jpg
festmény, mozes-03.jpg
Tehát Mózes Katalin (1951-), Lajos utca 158, nyitva szeptember 3-ig a szokásos: hétfő kivételével 10-18h.
|
A kiállítás első emeletén aztán
még egy meglepetés,
egy igen apró újságfotó 1945-ből,
üveg mögött, a folyosófalon.
Pátzay Pálné ajándéka.
A fotón műtermem előző lakója,
sose láttam, fotóját se,
csak anekdotákat hallottam róla.
Felesége, akivel aztán a lakást elcseréltük,
állítólag reggelente elzavarta,
hogy estére egy pengővel gyere haza,
kell a gyereknek, tejre.
Ő kávéházban,
de estére a pengő meglett:
Diener-Dénes Rudolf (1889-1956).
Élt 67 évet. Én 64 vagyok.
Utánam majd ki következik itt.
Mi 72 októberében költöztünk ide,
közben a műterem üres volt, csak az özvegy,
sok-sok cserepes növény között.
Foltkarikák a parketten.
A műterempadló szerint pedig
a festőállvány az oldalsó ablaknál állt.
Az özvegy az általam fölhajtott
105-ik cserelakást elfogadta,
két hónap munkája.
Feltétele volt, hogy barátnője, Derkovits Gyuláné közelébe kerüljön,
Mester utca környék. Lift, telefon. Néhány reménytelen, befejezetlen kép
maradt itt utána. Ezekből az egyiket később megpróbáltam folytatni.
Itt a művész Kassák és Vedres Márk mellett, egy kiállítás-megnyitón.
● 2006 augusztus 7.,
hétfő
Sajnálatos módon Solohov estéli, magányos lovasáról már az ötödik
oldalon kiderül, hogy kozák százados, a nép ellensége, aki most éppen a
szovjethatalom megdöntésére törekszik. Hát akkor talán ez abba is marad.
Sose fogom megtudni, sikerült-e neki.
Amúgy már az első oldalak a bonyodalmak sűrűje:
A párt járási bizottságának titkára, rövidlátó, lassú mozgású
ember, leült az asztalhoz; futólag ránézett Dávidovra...
- A helyzet nálunk különösen bonyolult. A kerületben 14.8 százalék
van kollektivizálva, leginkább szövetkezetek. A jómódú parasztok és a
kulákok részben még hátralékban vannak a gabonabeszállítással. Emberekre
van szükségünk! Sürgősen! A kolhozok negyvenhárom munkást kértek, de
csak kilencet küldtek.
A párttitkár sokáig és fürkészve nézte dagadt szemhéja alól Dávidovot,
mintegy mérlegelve képességeit...
- Tehát, te lakatos vagy, kedves elvtárs? Nagyon jó! Már régen dolgozol
a Putyilov-művekne? Úgy, gyújts rá!
- A leszerelés óta. Kilenc éve...
- Tehát, elvtárs, még ma utazol, hogy mint a járási pártbizottság
meghatalmazottja, végrehajtsd a teljes kollektivizálást. Olvastad az
utolsó irányvonalat? Jól van, tehát Gremjácsij Log faluba utazol és ott
dolgozol, a szovjetben. Üdülés aztán jön, most nincs rá idő. Irány:
százszázalékos kollektivizálás. Azoknak ott van egy
törpeszövetkezetük, de nekünk kollektív óriásbirtokra van szükségünk.
Mihelyt megszerveztük az agitációs csapatot, segítségedre küldjük.
Egyelőre utazz és a kulákok óvatos bekerítésével szervezd meg a kolhozt.
Valamennyi kis- és középparasztot be kell vinned. Aztán közös
vetőmagalapot létesíttek az egész 1930. évi kolhozvetés számára. Csak
óvatosan. A középparaszthoz ne nyúlj! A faluban van egy három
kommunistából álló pártsejt. A sejttitkár és a szovjet elnöke nagyszerű
fickók, hajdani vöröspartizánok. - A kerületi titkár újból rágni kezdte
az ajkát. - Vöröspartizánok, azok minden hibájával, érted. Politikailag
kevéssé iskolázottak, könnyen követnek el hibákat. Ha nehézségek
lennének, gyere be. Rossz, hogy még nincs telefonösszeköttetés... Küldj
naponta lovas küldönccel jelentést... Menj a szervezőbizottság
titkárához, aztán utazz. Meghagyom, hogy a végrehajtóbizottság lovait
adják oda neked. Tehát százszázalékos kollektivizálás. Teljesítményedet
a százalékok alapján fogják értékelni. Hatalmas kolhozt fogunk
teremteni...
Ó, Istenem, Volga anyácska...
● 2006 augusztus 8.,
kedd
Nyár, kétfelé az országban. SMS fiamnak.
Tisztán élni, nap mint nap újrakezdve. Sorsunk.
|
A ZÉLET visszaállítása
a maga szokott kerékvágásába, nyár után.
Nem szeretem a változatosságot.
Tegnap már körülnézni
és takarítani is jutott idő.
Kezdek dolgozni.
Először körbe ki az összes nyári kép.
Aztán három cédula rajszöggel
a falra a három csoport fölé.
Csak nehogy valaki kicserélje őket
a hátam mögött.
Egy délutáni emailemből:
Hogy a válasz aszimmetrikus legyen... Ma délután négy fontos email,
honlapomat építik, jó hírek. Azonnali válaszra vagyok beprogramozva.
Összeszedtem fegyelmemet, és helyette biciklivel a Margit-szigetre,
ha kötőjellel írják, Európa köldöke, egy önfölfújós spanyol
gumipárnával és a káoszelmélettel az évek óta kedvenc padomra,
ahonnét a Nagyrétre és a Víztorony csücskére látni. Ha fölnézek. De
nem nézek föl, mert olvasok. Boldog óra.
● 2006 augusztus
9., szerda
1984-es naplóim, tovább:
Speculum Perfectionis - könyvből idéztem: Szt. Ferenc búslakodik a
Rend dolgain, ima közben Isten rászól, hogy "végül is melyikünk
alapította a rendet?!"
Deske, olvastam a mai írását Szent Ferenc elmélkedéséről. Igen, ez
első pillanatban aranyos antropomorf helyzet. De a valóság
dermesztőbb, rémisztőbb! (vagy pont fordítva?) Mert ki is alapította
a rendet? Biztos, hogy Szent Ferenc? Avagy mint mindent ami létezik,
Ő? Mert nélküle nincs semmi és senki? Nincs válasz a szösszenetben,
nem is lehet...
Nagy Miklós
Kedves Miklós! A válasz a fogalmaim szerint benne van a játékos
kérdésben, a rendet nem Ferenc alapította... Igen, a szabad
akarat kérdése nehéz dió. És nagyon nehéz megérteni, hogy mi
társteremtők vagyunk. d.
Deske, örülök annak amit írt, mert nagyon összhangban van azzal,
amit egyre inkább érzek, hogy bizony társteremtők vagyunk!!
(úgy, hogy közben ez egyáltalán nem befolyásolja, kisebbíti
Isten "licenceit")...
Ez viszont azért nyomasztó, mert sok minden bajért csak magunkat okolhatjuk...
Sajnos olyant is érzek, hogy az életünk egyik feladata,
megfejteni egy olyan rejtvényt, amiről nem tudjuk, hogy micsoda,
és azt sem tudjuk, hogy egyáltalán rejtvényt kell megfejtenünk.
Először ki kell derülnie, hogy van feladat egyáltalán, majd
pedig, ki kell találni, mi is a feladat. (Isten). Sokkal
nehezebb, mint először az ember gondolná. Kezdem irigyelni
tavaly meghalt anyósomat, mert neki ez nem volt probléma,
megrekedt egy antropomorf, nagyszakállas, jóságos Jóistennél,
akihez jólesőket tudott imádkozni, amitől a lelke megbékélt,
megnyugodott... Könnyű volt neki...
M.
Épp a mai evangéliumban olvasták: "Barátaimnak mondalak titeket." d.
|
Délután megint káoszelmélet a Margit-szigeten, nyugdíjasnak ideális nyaralás. Két óra előtte-utána otthon a teljes komfort és hardver-periféria. Próbálkozom, de ezt a késődélutáni a fák alá beszűrődő súrolófényt nem tudom teljes csodájában megörökíteni. F/06/111
Ezt látni a padomról.
F/06/110
Ezt pedig hazafelé.
Mintha magam ötven év előtt.
Az emlékezések évadja.
F/06/112
Ez pedig egy másik történet.
|
Szerelmes vagyok
ebbe a konyhaszekrénybe.
Ha beleférne az életembe,
minden pénzt megadnék érte.
Egy olcsó étkezde berendezéséhez tartozik.
Reggelente,
hazafelé az uszodából,
az utcára nyíló ablak rácsai között
bekukucskálok megnézni.
Valami csoda.
A színe, a színei.
Ha én egyszer egy ilyen
szekrény lehetnék.
|
● 2006 augusztus 11., péntek
Ezt délelőtt befejeztem.
A/06/45,
Törekiből.
A megoldást az adta,
hogy hajnalban
ágyból kelve,
szemüveg nélkül néztem rá (3 dioptria).
Összemosódott formákat láttam.
(Ilyen volt, ez még
júliusi-állapotában.
Meg az elszíntelenítés,
mint súlyosabbá-,
fontosabbá tétel is érdekel.)
Azt kellett most megcsinálni.
Már máshoz lett volna kedvem, erőltetni kellett, este hétkor ki a Szigetre, biciklivel és Szabó Lőrinccel. Egy beszélgetős fél óra vele
És ezt is megvan, a két új tétel:
Egy gyönyörű bukóforduló
került a videofelvételek közé, jobb felbontású felvétel, mint a
régi. A kis fényképezőgép ezt is tudja. Siófokon az edző markába
nyomtam a gépet. Egy perc az egész, még annyi sincs. És meg van
örökítve!
Ez pedig egy születésnapi ajándéknak készült, egy végül is negyven
percesre sikeredett versolvasás,
néhány éve mondtam magnóba, kommentárjaimmal. El-el akadva,
morfondírozva, lapozgatva.
Egy barátom mondja, e news-oldalak alapján észbevette, a
tiszta percek csodáira ezentúl jobban oda akar figyelni. Merthogy
érdemes. Ennél nagyobb ajándékot/elismerést...
Köszönöm.
● 2006 augusztus
12., szombat
Deske! Kihasználtam a föltett új lehetőséget! A VILÁGVÁLOGATOTT festményeket végignézve bizony döbbenetes a harmónia, ráadásul Váli Dezsőt lehet megismerni bennük!!!
Mellékesen érdekes, hogy a képek egy része önmagában ugyan
szép-jó, de EGYÜTT erősítik egymást. Pl. soha nem gondoltam
volna az ismert Berény képről azt, amit most fokozottan meglátok
benne! Maga tényleg a csend festője, ahogy anno írtam a győri
kiállítás megnyitójában. Hiszen a mai news egyik reagálója által
irt " észrevenni a részlet örömét", stb. gondolatmenet csak a
csend, és megállás és tűnődés révén lehetséges!
N. Miklós
● 2006
augusztus 14., hétfő
Fiam születésnapja, 24. Maximilian szt. Kolbe páter
ünnepe, aki a koncentrációstáborban önkéntes éhhalált, egy
családapa helyett.
A Klubban megdorgáltak, mennyit kell a NEWS-ban
lefelé görgetni - szkrollozni, amíg az ember az újhoz
jut. Igaz, de csak a szorgalmasoknak, akik naponta. Azért most
mégiscsak beletettem a közepébe egy könyvjelzőt.
Általában a blogok lap tetejére teszik az újat, de mivel/amikor
minden mindennel összefügg, ez nyűgös, akkor csak száröltés
módján olvasható. Aki hímzett, ismeri: egyet előre, egyet hátra
a varrótűvel.
Elolvasom a tegnapelőttit: lefelé, akkor fölugrok a
tegnapira, s olvasom megint lefelé, satöbbi.
Ezt az ötletet meg Nagy Miklós barátomtól vettem, most építi a
honlapját, hogy t.i. minden mindenünnét elérhető. Ide a végére
betettem a legfontosabb tételek elérhetőségességét.
A nagyon elfoglaltak helyett pedig magam olvasom a szövegemet.
|
● 2006
augusztus 15., Nagyboldogasszony ünnepe
Ezt ők intézték, fiam a születésnapjára (előre) kapott
egy rohadt drága hátizsákot, ami nem lilasárgarózsaszín
egyszervarrott, hogy minden ki van lopva belőle, hanem
hosszútávú. Szüksége van rá. Kata vidéken, hát kettesben le az
új melletünk-vendéglőbe, vacsora, és zavartalan egymásra
figyelés, együttlét. Ő borda és korsó sör, én somlói galuska.
Ekkorra tartogattam számára valaha kedves könyvem kedves
passzusát. Kata megőrizte a kötetet, Kata mindent megőriz.
Füst Milán zseni: Ez mind én voltam egykor. Évtizedekig
írt naplói szerencsére elvesztek a háború alatt, s szellemi
eredményeit ebben a beszélgetős-mesélgetős könyvben
rekonstruálta. Honnét tudtam ezt 69-ben, hogy meg kell venni?!
Azért jöttem el erre a hosszú útra, hogy megkérdezzem tőled, valóban igaz-e, hogy olyan királyi lányt nem akarsz elvenni, akinek testi hibája nincs s ha ez igaz, mi ebben a gondolatod?
- Egyszerű a dolog, - felelte Menász király. Három okom van
erre. Először is be kellett látnom, hogy szerelem és tartós
együttélés két különböző dolog. Aki szerelmi lángolás alapján
vesz feleséget, rosszul teszi. Mert a lángolás hamar elmúlik, s
ezek a mámorhoz szokott bolondok azt hiszik, hogy örökös
lángoláshoz van joguk a házasságban is, mert ez az élet törvénye
és ha ez elmúlik, méltatlankodnak és szétnéznek további
gyönyörök után.
Holott a házasság törvénye nem a mámor, hanem a jóság és a munka
és a család és ezt nem fárasztja ki az egyformaság. Én tehát
nevetek ezeken a királykisasszonyokon, akik azt várják tőlem,
hogy vágyaiknak mindenben megfeleljek, hogy hárfázni is tudjak,
meg hős is legyek.. Csakhogy én hárfázni nem tudok, s hős nem
vagyok. Kacskalábú ember vagyok. Ne legyen tehát lány, hanem
asszony, akinek férje elesett a csatában, vagy efféle, egyszóval
valaki, aki túl van szerelmein... Törés legyen benne, nem pedig
töretlen önzés.... Sánta legyen, a mindenit neki, az volna nekem
a legjobb...
...és Menász király talált egy idősebb sánta hetérát, és elvette. Boldogan éltek. Míg egy este ágyát üresen találta, a nyusztbőr takarón egy levél:
Az én igazi, régi szeretőm eljött értem, egy részeges hajógyáros, aki néha még meg is ver engem, de most látom, hogy mégse tudok nélküle élni...
Amiből megtanulta Menász király, amit az öreg magyarázott neki, hogy az élet gazdagabb minden tervnél, nem lehet előre kiszámítani, csak életfilozófiára támaszkodva. És akkor kiment a kertbe, szedett valami piros bogyót és meg is halt...
Deske! Megtoldom a verset: Boldog a géptan tanár / Ha a neten
újat talál. G1
Weöres Sándor: BOLDOG
Boldog a levegő, e híg kő,
mikor elvegyül
az élő ember-lehelettel,
boldog a csönd,
ha meghalhat az emberi daltól,
boldog, boldog a víz sodra,
amint az emberi szívdobogás
elevensége telíti,
és boldog a szín, évszakonként
változva az emberi arcon,
ó, boldog a sok dajkáló elem,
csak ember kívánna
önmagának örülni
és boldogtalan.
|
Kedves Gábor, leveled, remélem, nem úgy értelmezendő - ó
borzalom -, hogy kifogytál az élelmiszeripari gépekből?!
d.
Ó, nem! Ez például - ha átmegy -, a Tiromat kettős fóliás
csomagológép keresztvágó kése.
G.
Az ábra gyönyörű! Csak mért ilyen ferde minden ezen a gépen?
d.
Deske! Ez nem vetület, hanem un. "robbantott kép". Az
alkatrészek térbeli ábrája /axonometria/ látható, egymástól
távolabb /tehát nem a valós helyzet/, de úgy, mint a valóságban.
Olyan, mintha a szétszedett részeket a szerelő egymás mellé
rakná. Ezt könnyű felismerni, a vetület olvasása már nagyobb
gyakorlatot igényel. Küldök sajtprés vetületet, annál nem ferdék
a vonalak [...és elküldte]
G.
Hát akkor én mégis inkább a ferdét szeretem!
d.
● 2006
augusztus 16., szerda
Tegnap egy nehéz feladat. Levelet kaptam négy festmény
melléklettel, mondanék valódi véleményt, a fiút többször is nem
vették föl a Főiskolára, indok nem volt, én tanítottam ott,
mégis mit gondolok.
Kedves N., köszönöm a levelét. [...] a Képzőművészetin egy
kurzust vezettem, az Iparművészetin egy évet tanítottam,
1994 körül. Rokonának a szokásos kíméletből nem adtak
választ, és se kedvvel adok, mert még a legjobb eset, ha nem
hiszi el, és elfelejti.
Ehhez a szakmához vagy hétféle tehetség kell. Ezekből ő
rendelkezik többel, méghozzá bőséggel: ötletesség, rajztudás
stb. De nem rendelkezik másik néhánnyal, és nem is fog.
Ezek giccsek. Nem önálló gondolatok. Mondanivalója nem
festői, hanem irodalmi. Azért is nem vették föl, mert ebben
a szemléletében nyilvánvalóan hajlíthatatlan.
Amúgy egyik képe egyébként igen közel áll egy most fölkapott
jó nevű álfestőhöz, akit most kezdenek milliókért
forgalmazni aukciókon. Ilyen képekből szerencsés esetben jól
meg lehet élni.
Ismétlem, ilyen átfogó véleményt nem szoktam mondani,
általában fölösleges is, csak mert kifejezetten kérte.
szívélyes üdvözlettel:
A fiúval, aki az adatbázis-programomat készíti, hónapok óta napi levelezés. A problémákat 53-ig számoztam is, aztán abbahagytam, 65 körül tarthatunk. Többlet munkát okozott, hogy a rendszer életre-burjánzásával új lehetőségek és új ötletek. A ma reggeli:
Szövegtípusok csoportos átnevezési lehetősége készen van.
Átnéztem most a legutóbbi levelezésünket, és ha jól látom, nem
látok olyan kérést, amit ne készítettem volna el. Ha valami
felett átsiklottam, kérem szóljon.
T.
Ne haragudjon, még egy, de igazán csak ha még kedve és ideje
lenne rá. Ez a program mindent tud, egyet kivéve: tejet
pasztörizálni. Ha lehetne...
d.
Ördögi. Ádámtól kaptam, avval, hogy Jackson Pollock (1912-1956, New York) nem halt meg. Aki ismeri művészetét, huzigálja egy kicsit az egeret a megjelenő felületen. Amikor először próbálkoztam vele, még fekete volt, úgy jobb. Az is ördögi benne, hogy nem lehet lementeni. Ádám várja ugyanezt Leonardoval is. http://www.jacksonpollock.org/ Küldeményére a válaszom: Nem tudsz valami jó kis csöndes szakmát...? Első szerelmemet cipőfelsőrész készítőnek szánták. (Építész lett.) Mire ő: Engem meg orvosnak. Erre tessek. Kezi selyemhimzes suketszobaban, mondjuk. Az csendes. Naponta haromszor a doktor bedobja a nyugtatot, es himzel tovabb.
● 2006
augusztus 17., csütörtök
Noha én se hangverseny, se mozi, Fáy Miklós kritikáit el
szoktam olvasni, ha jut rá idő, érdekes a gondolkodása. Egy -
valószínű ötszázadik -, szokványos szeptember 11. - filmet
látott, United - 93:
Így csak a borzadályos filmélmények maradnak [a repülőgépen,
ahol az utasok tudják, mi vár rájuk]... De nem erről szól a
film, hanem azokról a pillanatokról, amikor a halálra készülő
emberek hazatelefonálnak. És mindenkinek az az üzenete, hogy
szeretlek, szeretlek, szeretlek. A halál előtt, úgy látszik, ez
az egyetlen értelmes mondat...
Népszabadság, 2006. aug. 17.
|
● 2006 augusztus 18., péntek
Az itt látható ábrák kizárólag
a magánmítosz öregbítése céljából.
Él még a magyar virtus.
Néhány reménytelen festmény
képkeret sarokrögzítő-elemmé
alakulása.
A tegnapi 140 méter faléc vásárlásával és hazahordásával
huszonöt keret
gyártását kezdtem, az új képek számára.
Fárasztó napok következnek.
Ahogy látom, sajnálatosan
elmértem a sablont,
a képekből vágni kell.
Új periódus következik,
áttérek az 59,5 cm-es képméretre.
Deske! Köszönöm a küldeményt, elolvastam ezt az utóbbi három
hónap newst. Ami jó volt: [...]. Ami nem: a régi napló
zsengéinek, giccseinek stb. belecsempészése eksztenzív
totalitásilag. Persze, hogy ez is te vagy, de: lejárt
szavatosságú konzerv. Sajnos mindjárt vége a nyárnak.
ölel: B.
● 2006
augusztus 20., vasárnap
Szerettem volna cukortartónak a szombati piacon egy
pirospöttyes fémbögrét, de csak egy kék koreai tengerészsapkát
találtam. A margitszigeti program rögzült, a József és
testvéreit már nem veszem le itthon a bicikli
csomagtartójáról.
Keret és programépítés, napi négy email-forduló. Nagyon fáradt
vagyok.
Nem tudja valaki, tartósan alacsony - 110 - vérnyomást hogy lehet természetes eszközökkel fölfelé?
|
● 2006
augusztus 21., hétfő
Pontosan azt csinálom,
amitől a napokban
két barátomat is óvtam.
Nem tudom
megtartóztatni magam,
eddig vagy negyven fotó,
próbálkozások,
hogy konzerváljam
ezt a csodát,
alkonyat
a Margitszigeten,
ahol mostanában olvasgatok,
üldögélek.
A pázsit,
a mélyülő árnyékok
és a súrolófények.
Szia Deske!
A 110-es vérnyomás a hosszú élet titka. (az adósságmentesség és
a paradicsomevés mellett).
FOKHAGYMA a válasz a kérdésre. Nem vicc!
ölel: P.
|
● 2006 augusztus 22., kedd 02:32
Száztiz per mennyi,
te micike-a-számfejtésről? (Még a vérnyomásoddal
is dicsekszel, persze)
Itt van neked naplemente.
Szüts
Nem dicsekszem,
csak hencegek.
110/70.
Azt hittem,
csak a fölső fele számit. A fáradtságom. Vagy az nem a 110,
hanem a 64? Talán az egészséges életmód. Minden nap 1196 méter.
Nem csekélység.
És tényleg küldött egy konkurens naplementét, egy igazi naplementét. (Amiből netán valaki lélegtani különbségeinkre következtet majd.)
Szütsnek ez a naplementéje a képernyővédőm három hónapja. Szia Deske! G3.
|
Hogy én dicsekszem?! Pedig volna mivel. Például itt
van ez nyolc érem,
amit Szlávics László junior készített
2002-ben. Ebből négy a Soproni Múzeum tulajdona.
Tegnap
jött a katalóguskönyvecske...
"V.D. születésnapjára:
Műterem I." vas, fa, vegyes technika, 95x95 mm
"V.D. születésnapjára:
Műterem II." vas, fa, v.t., 95x95 mm
"V.D. születésnapjára:
Műterem III." vas, fa, textil, v.t., 95x95 mm
"V.D. születésnapjára:
Műterem IV." vas, fa, v. t., 95x95 mm
"V.D. születésnapjára:
Régi zsidó temető I." vas, fa, v.t., 100x100 mm
"V.D. születésnapjára:
Régi zsidó temető II." vas, fa, v.t., 100x100 mm
"V.D. születésnapjára:
Régi zsidó temető III." vas, fa, v.t., 100x100 mm
"V.D. születésnapjára:
Régi zsidó temető IV." vas, fa, v.t., 100x100 mm
|
Itt tartok,
este kilenc,
ma nyersen
kész lesz
tizennyolc keret,
a széles perem nélkül.
Már látni az alagút innenső végét.
És az se igaz,
hogy
nagyon jó lenne
már valami mást
csinálni.
|
● 2006
augusztus 23., szerda
"Halott műterem,"
olaj, farost,
60 x 60 cm,
Kecskemét - Bp., 2006.
(mondhatni, egészen kis)
részlete.
● 2006
augusztus 24., csütörtök:
A mai délelőtt: a maradék 70 léc éleinek megcsiszolása,
keveredve néhány mondat (gondolat) megtalálásával, ami
nagyon-nagyon nehezen, a sok sötétben tapogatózás után...:
Kedves Tamás, eddig kb. négyszer magyarázta el. Lassan gondolkodom, de legalább... Azt remélem, most végre tisztán látom ezt az adatbázis-rendszer működési elvet:
a "deske-program"- folder hármas funkciója:
- az üres táblázatok vázát tartalmazza
- egy motor, a beírt tartalmat azonnal a szerverre teszi
- ha valamit meg akarok nézni a panelekben, azt a
szerverről lehívja, és láthatóvá, sőt formálhatóvá teszi
a szerver:
- nem tartalmazza a táblázatok szerkezetét, csak
beltartalmát
- ezért ezeket a táblázatokat idegen gépről nem is látni
automatikusan
- működésükhöz István csinál egy, a szerveren lévő
segédszerkezetet.
Ez volt az, amit három hónapon át folytatólagosan,
folyamatosan nem értettem meg. Mondhatni, győzelem.
● 2006
augusztus 25., péntek
Keretet építek és nagyon fáradt vagyok. Nincs hírértéke.
Ennek van:
Heló Deske! Meséltem neked, hogy Orosziban este szeretek az
erkélyen ülni és nézni a sötétedést.
Jön a nejem, kérdi mit csinálsz itt? (Merthogy mindig kell
valamit csinálni.)
A válasz: ülök.
Reggel aztán ezt a verset találtam Szabó Lőrinctől:
Először fecskék, később denevérek
hasogatták az estét; a hegy is
elfüggönyözte arcát és a nádas
dajkálta a síró szeleket.
Jött a sötétség... Föld, Erdő, Isten Üdv:
G1
● 2006
augusztus 26., szombat
Barátom szomorkodik, hogy művével lelke sivatagát
akarta ábrázolni, képére meg azt mondják, gyönyörű.
Drága Barátom!
Igazi dilettáns eltévelyedés! A művész nem akar üzenni, és
nem tudja a műben lévő üzenet ezer tartalmát. Mert az a
befogadó személyére szabott. Valamint a mű magánszenvedésből
születik, mindig. És értelme az az öröm, amit ajándékoz.
Drága, szegény hülye Derkovits is azt hitte, hogy a proletariátus
mellett ágál, mikor boldog és boldogító harmóniákat csinált.
d.
● 2006
augusztus 27., vasárnap 05:49
Délelőtt anyácskámmal séta a már őszies
langy-melegben. Az éjjel fájdalmai voltak, olyan helyet
kellett keresnem, ahol a kocsiból kiszállva nem kell semmit
gyalogolni, rögtön szép. Kacskaringós apró utcák, előre,
hátra, végül meglett. Tizenöt éve jártam arra: a
hármashatár-hegyi vitorlázó repülőtér alsó csücske.
Karonfogva elsétáltunk a hangárig, a kantinjában üldögéltünk
egy kicsit. Gyerekkoromról mesélt.
Ezt egészen véletlenül találtam, este:
...mikor a csöndnek is csak árnya már,
s mint sürgönydrótokon
ül az utolsó fecskepár
néhány megmaradt rezgő verssoron,
mikor ha nyár is, zúzmara
dereng a béna fán,
mikor a gyász, mint botjával a vak,
kopog az elmúlás falán...
Zelk: Végrendelet
Ó, édes Istenem! "Ez a kis presszóban üldögélő, lóversenyező, Sztálin-kantátás tarhás zsidó..."
Először ezt írtam: Mit tud ez a kis presszóban üldögélő. Már
a
misén jutott eszembe, nem jó, evvel belekeverem magam a
történetbe. Aki ítél, fölülről néz, lefelé.
Így meg csak ámulok.
● 2006 augusztus 28., hétfő
Szenzációs a Zelk idézet, Tandorinak egy kötetcímét
juttatja eszembe: „Helyből távol”, ahogy nekifutás
nélkül (itt szinte még élőbeszéd, ott pedig már vers)
tud énekelni.
G2.
|
Nagyon kíváncsi voltam, milyen lett, milyen most az arca, a
szeme. Húsz éve nem láttam. Este a kilencven éves Szentgyörgyi Kornél festő
köszöntése a Várban, a Magyar Borok Házában. Kis
kiállítás, csupa öreg ember, régi ismerősök, és ő.
Húsz év, megrendítő.
Ismertem Kornélt, még a nagymarosi alkotóházból. A hetvenes években följárt a műtermembe, vidáman festett nálam. Bohém fajta, megfordult a lányok után, akkor hatvan éves, addigra se jött össze neki egy műterem, a Kossuth-díja mellett sem. Emlékezzünk: Monitorok lázadása.... géppuskás vöröshadsereg-egység hasal a Duna-parton... Volt ő néphadsereg-festő is, tiszti egyenruhában. Meggörnyedt, botra támaszkodó vénember. És mosolyog, és ellátja magát, ha kis segítséggel is. (Lányától kérdezősködtem.)
Egy ilyen kiállításon nem a minőséget keressük. De
voltak itt nagyon tisztességes képei is.
Ezüst György festő köszöntötte, majd a
házigazda igazgató invitálta az egybegyűlteket egy
pohárka borra. Aztán
pisszegtek, hogy a művész szólna: "Nagyapámat megették a
farkasok. Nem tudom, hogy ízlett nekik. Nagyváradról
jöttünk... [itt elakadt, elcsuklott a hangja] ...és akkor ennyi elég is."
Megtapsoltuk.
● 2006 augusztus 29., kedd
Ismerős fiú, a kompjuter-szakmában dolgozik. Most
Új-Zélandban akad dolga. Kiküldetését meghosszabítja egy
héttel. Ugyanis a magashegyi sítúrázást kedveli.
Repülőgéppel fölviszik egy gleccserre, aztán. De
ilyesmit nem lehet egyedül. Próbált partnereket
szerezni, neten, nem talált. Úgyhogy vezetőt bérel. Nagy
fotós, de a magaslati léghiány miatt minden gramm
számít: csak leica-gépet visz.
De jó, hogy ilyenek vannak!
Reggel kettőt pittyeg a mobilom, megnézem. Az OTP üzeni, továbbította fiam zsebpénzét. A szomszéd szobába.
Villamoson, egyetemista korú fiú. Rajta zöld
műanyag karperec, kibetűzöm a peremén a beleöntött?
vésett? szöveget: "ági nélkül"
[ági nélkül]. Elmélázom, többféle történetet
faragok ehhez a különös felirathoz, tetszik.
Talán a leányka külföldre, ösztöndíjjal, ajándék, így
vigyáz a fiújára. Megnézem még egyszer, az á betűn nem
vessző, hanem pont, s a betű szára elválik a hasától.
Vagyis: cigi nélkül. De így is jó.
● 2006
augusztus 31., csütörtök
Uszodából hazafelé, Margit körút, jön szembe
három ismerős; a ferences tartományfőnök atya, két
rendtársával, civilben. Egyikük játékosan tapsol egyet,
a hatalmas galambcsapat ijedten fölröppen. Mosolyogva
köszönnek, én csak annyit: Na, ezek se a szent
Ferencek...
A legidősebb neveti el magát először.
|
Kabinos barátunk mutat egy könyvet, hogy ez
magát biztosan érdekli: Gál Lászlótól "Csak a
szépre..." Budapest-fotók az 1950-60-as évekből. Fekete
Sas kiadó, 2005. Ezért szeretek a hajléktalan-piacra is
járni, tömény múlt-információ. Tömény emlékezés.
Egy szál úszónadrágban néhány képet rögtön.
Feri szorította le a könyv lapjait.
A literes tejesüvegek. ((fotó: Hadas József)
A "Nylon" a
hídfőnél, amit Petri is megénekelt nehézsúlyú
versében:
Hogy elérjek a napsütötte sávig:
Szokványos nyári éjszakának indult. / Sétáltam
kocsmáról kocsmára. / Talán éppen a Nylonban ittam, / a
HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor
már lebontották,). Nem tudom, / lehet hogy a a Boráros
téren... (fotó: BKV archívum)
Kabinosunk
szerint akkortájt a Dagályban vasárnap húszezren is
megfordultak. Ezt a látványt meg tulajdonképpen Méhes
örökítette meg a legpontosabban, egy korai festményén.(fotó:
Nemzeti Múzeum fotótár)
Szerintem
lakógyűlés előtti percek, asztalt terítenek. Kata
álmodozva nézi: és együtt játszottak a gyerekek...
(fotó: Inkey Tibor)
Ez pedig az
egyetemi ifjúság lehet, a bölcsészkarról kiáramolva,
ebédidőben. Talán már áll az új Erzsébet híd fölöttük. (foró:
Hegedűs Péter)
aug: 56870=2018/hó=65/nap