● 2007. február 11. vasárnap

Séta a csapattal ebben a gyönyörű
tavaszi időben a
Hármashatár-hegy - Csúcshegy útvonalon.
Utána papíron egy szűk fölmenők összesítés,
hogy lássam,
kim is nekem ez a naplóíró Váli Béla.
Jól elszórakoztam,
amíg találtam egy áttekinthető elrendezést.
Kész.
Egy dolog van hátra, magamnak is őssé válni.

 

● 2007. február 12. hétfő

Na végre, hogy két hét után
ismét van fényképezőgép.
Sony-szervíz, 32 ezer, keserves.
Ez az egy kép végigszenvedte a javítást,
és most is aktuális,
napközben fura koratavasz,
még mindig, 12 fok, napsütés.
Jó.

 

● 2007. február 13. kedd

Nehezen vallom be, de utóbbi hónapjaimban este tízig kompjuter, az új honlapprogram. Fergeteges játék volt, matematikai logika, programismeret, reklámpszihológia, hencegés, rendszertervezés, tipográfia folytonosan egymásra hatóan. Telefon és email-egyeztetések. Örökös feszültségben, és jöttek az ötletek. Hajnali négykor már üzemi hőmérséklet, és kellő fordulatszám. Illyés Gyulát elfeledtem.
Még javítások, de lényegében kész. Ahogy most a képek alatti SZEREPLÉS-nél megjelenik a többi kép, ami ugyanazon a kiállításon, stb. szerepelt, az elképesztő; váratlan ajándék, nekem is. Hogy mindent megtalál a kereső. Még most ez a váratlan feladat, az egyébként hozzáférhetetlen dédapai napló bevitele, a vele kapott családfával egyetemben.
 
Ma délelőtt semmi feladat már, derült égbolt, festőkötény. Egy más ország. Újra elmélázás, Elton John és Boney M.
Óvatosan egy keret átfestésével kezdtem. Ezt éppen ezredszer, megint most lett éppen jó. Aztán a tavalyi képek. Megint négykézláb újságolvasás, ahogy megakad valamin a szemem a szétszórt lapok között. Most egy néger milliárdos asszony, aki jószívű és nem leszbikus, Dél-Afrikában fog árvaházat építeni. Megint az előre-hátra séta a kép előtt, órákon át. Amihez ősztől nem volt testi? - lelkierőm, megint óránként percvekker, hogy guggoljak néhányat. És megint az órára pislogás, lehet-e már ebédért menni. Igen, mintha más országban. Mondják, boldog ember az, aki meg tudja fogalmazni magát.

az előző levél  az összes levél

e-mail küldés

 

Ha emberi méltóságról
vagy szuverenitásról hallok,
mindig Szüts Eszter gyönyörű fotója
jut eszembe. Leánygyermeke, 
Lujzi; Szüts unoka.
S mint hallom,
a fotó igaz,
hogy ez a kis ember
olyan önállósággal
és akarattal bír,
mint egy öntödei olvasztár.
Még semmit nem tud a világról,
de el tudom képzelni,
pontosan tudja,
mit akar, de nagyon,
és mit nem.
A kegyelmes asszony magához kéreti,
és rendre utasítja a hanyag lovászfiút.

 

● 2007. február 15. csütörtök

Megérett az idő a képszelektálásra.
Mindig sok volt a selejtem.
Nem is feltétlen rossz ez a munkamódszer.
Nem mintha választottam volna, kialakult.
Egy szezonban egy gondolatkört körbejárni.
Közben módjuk van megteremni
a legjobbaknak is.
És hát aztán - vannak a többiek.

A négy részbe tört lemezekről
készült két fotó viszont váratlan kollázs.
Egy új korszak hajnala. Lehetne.
A/05/43
A/06/13
A/06/28
A/06/33
A/06/35
A/06/39
A/06/43
A/06/48
Szeretem a számokat, olyan megnyugtató.
Tehát ma:         festmény élő: 859
                            kidobtam:      831 

A számokról jut eszembe, reggelente oda-vissza átlag nyolc-tíz Combino villamost látok. Na most, a sorszámuk. Már a 19-est is megünnepeltem, ő volt a csúcs, aztán ahogy haladtunk időben. Tán hete jött először a 30-as, most ennyi lehet. Ha messziről látok egyet közeledni, két számot kell tippelni. A végeredmény és az  elgondoltak viszonya tág tere a gyermeki matematikai merengéseknek. Ha a 17-es helyett a 08-as jön, az egyfajta viszony, az érdekes. Van egyéb is, például a 11-est nagyon ritkán látom. Aztán. A 06-os hol hatos, hol négyes "viszonylat". A négyes nemkülönben.  Kedvelem őket.
Szórakoztató.

Este találtam ezt a fotót győri barátom, Nagy Miklós doktor honlapján, a www.nagymiklos.hu-n. A felvétel otthonában készült. Ilyen gyönyörűen fotózni tulipánokat...,

● 2007. február 16. péntek
Gáborral séta hazafelé az uszodából, szóba került, hogyan írtam én tanulmányt, főiskolás koromtól.
Leírtam, ami a témáról eszembe jutott. Aztán ezeket gondolatonként szétvágva addig rendezgettem, míg kialakult a téma feldolgozásának lehetséges menete, előtűntek a fejezetek. Ezeket a fogalmakat addig kerestem, meg beterítették az egész mezőt. Ha kint, akkor bent is, ha van világos, akkor a sötét is, ha föld felett, akkor föld alatt is. Témamegjelölés, tárgyalás, konklúzió.
Ez a váz automatikusan kidobta a hiányokat, azokat már egyszerű volt megírni. Amint gyerekkorom bámult szerkezete, a Mengyeljev-rendszer. Az elemeket táblázatba rendezve kiderült, lyukak vannak a sorban. Ami anyagokat aztán rendre föl is fedeztek.

A mondatok egy végtelen papírgurigára (skiccpausz) ragasztva, újra meg újra szétvágva, toldva. Mire kész, több méter hosszú. Akkor írógépbe.

● 2007. február 17. szombat
A harmadik nagykörnél
megesküdtem,
hogy ma nem csinálom meg
az ezerkétszázat.
Három körül ébredtem
és kurva fáradt vagyok.
Aztán ezt az esküt megszegtem,
igaz, elsősorban azért,
hogy mindezt ide leírhassam.

De ami ennél fontosabb,
Nagy Miklós dr. győri műgyűjtőnek és barátomnak
a Veszprémi Egyetem aulájában
tegnap fotókiállítása nyílt.
Nagyon jó fotós.
Ebből az egy képből is láthatod.
Szüts nyitotta, és nagyon jó a szövege,
de csak olvasásra adta,
publikálásra nem,
mert majd lejön az ÉS-ben.

● 2007. február 20. kedd

Nem az a férfi, aki hétszer tud. Az a férfi, aki huszonhárom jó fotóból ki tud dobni huszonkettőt. Most nyolcnál tartok, nem megy. Várady Szabolcs munkáit kedvelem.
Irodalmi estje tegnap a Petőfi Múzeumban. Néhány versét is fölolvasta, jó volt. Avval a kis hülye hivatalnok pofájával varázslatos figura.
Vagy személyiség.
A mutatott fotó: F/07/010

varady-01    
varady-02   
varady-03    
varady-04    
varady-05    
varady-06   
varady-07

 

 

És a másik bukás,
egy napon,
kedvelem ezt az üres képemet valamelyest,
de erős a gyanúm,
hogy meglenne e nélkül
a hálás Utókor.
Akkor meg minek.

Nem bírom kidobni.
Pedig lehet, hogy kéne.

Szóval, lehet segíteni, tényleg.

 

 

Viszont győzelem, hogy rászántam, megírtam, elindítottam:
 

Bp. II. kerület Jegyző

Tárgy: javaslat kitüntetéshez

T. Jegyző! A Fővárostól kapott információm szerint  magánszemély bármiféle kitüntetésre javaslatot a kerületi jegyzőnél tehet.

Bressán Bella a Bp. II. Margit körút 64/B lakóház gondnoka kitüntetésére teszek javaslatot. (Valamikor házfelügyelőnek mondtuk.)

Indokolom:
 [...]  3./ És ami mindennél fontosabb: megtanította ház lakóit mosolyogni. Rendkívüli teljesítmény. Karizmatikus személyiség. A ház lakóinak egymáshoz való viszonya megváltozott, általa. Sokat tartózkodik a ház közterületén, lépcsőházában. Aki igényli, mindenkivel elbeszélget, neki panaszkodnak, s ő mindenkit jókedvre derít. Mindenkihez van egy jó szava. A ház öregjeinek külön segít, orvoshoz kíséri őket, mankóval járó beteget - látom - napi sétáján kíséri, szívességből kutyát is sétáltat.
Szívélyes üdvözlettel:

 

● 2007. február 21. szerda
Csontos István pár hete fölhívott, hogy este Pilinszky a rádióban. Nagyon elfoglalt vagyok, röviden megköszöntem. Nem tudtam, hogy búcsúzik. Negyvenöt éves volt. Rá kellett kérdeznem, öngyilkos lett?! Nem, három éve rák. A kérdés félig jogos volt. Bár mercedes és kacsalábon forgó, de valami halk szomorúság. A zene szerelmese, első lemezjátszóját Londonból, autóstoppal. Aztán ő kezdett ilyet gyártatni, forgalmazni. Áhítattal mutatott eredeti faládájában egy második világháborús US. katonai adóvevőhöz tartozó rádiócsövet, olyan negyven centiméteres, szalmaágyban, Japánból szerezte. Hogy evvel kezdődik egy minőségi erősítő építése. Egy japán buddhista pap fia kézzel tekercselt micsodái, a klubban ironizáltam a zenerajongóknak, tudok olcsó lemezjátszót kétmillióért, de van jobb is, tízért. Igazán szerette ezt az ügyet, mesélte, a húszas évek fekete lemezei mennyivel jobbak, nem hasonlíthatóak egy mai CD-zenéhez. És ezt csak ma hallani, ezeken az eszközökön. Hogy megkülönbözteti, fölismeri az akkori hangmérnök egyéniségeket. Milyen belső küzdelem után kezdhetett mégis a CD-lejátszókkal is foglalkozni. Mondta azt is, a zenehallgatást a távirányító tette tönkre; tönkretette. Nincs már "meghallgatjuk ezt a lemezt." Kapcsolgatunk. Valamit nagyon tudott és nagyon szeretett, ami múlóban, elmúlóban. Isten kegyelmébe ajánlom. Élt negyvenöt évet.
Az ember mit tud csinálni egy partecédulával. Eltépi. A szemétből halásztam ki, ide másolni.

 

9966	bemutató	Margitsziget Grand Hotel	B/97/02	High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7.	99.11.1.
9966	bemutató	Margitsziget Grand Hotel	A/98/22	High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7.	99.11.1.
9966	bemutató	Margitsziget Grand Hotel	A/98/61	High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7.	99.11.1.

Ez a High End Show évenként egy elképesztő nemzetközi lemezjátszó bemutató (volt?)... ő találta ki, ő szervezte... abbahagyom, aki nem ismerte, annak úgyis

● 2007. február 22. csütörtök
Négy és fél évet ült Rákosi börtönében, most az öltözőben rákérdeztem, miért. Egy barátjával levelezett, aki disszidált 1950-ben, majd őrült módon visszalógott, hogy egy jó barátját is kiviszi. Visszaindultában a határon tűzharc, agyonlőtték. Gyuri bácsit hamarosan letartóztatták, és összeesküvés vádjával elítélték. Ötvenhat nyarán amnesztia, jött Pestről egy ügyész, s vele is elbeszélgetett. - Én azt hiszem elég értelmes vagyok ahhoz, hogy felfogjam, ha megmondják, mi volt a vétkem. És a válasz: nézze, akkor a nemzetközi helyzet olyan volt, hogy ha egy ember inkább meghalt, minthogy az ÁVO kezére kerüljön, annak a környezetét is ki kellett vonni a forgalomból.
Végeredményben logikus.

...azt kérdezte, mi ebben a hiba, már nehogy a bajokért is hálát adjunk:

 

 

 

 

Egy metodista lelkész keményen és szépen válaszol:     merlin-1.jpg     merlin-2.jpg      merlin-3.jpg
Merlin Carothers: A dicsőítésben rejlő erő. Maranatha Kiadó /sok kiadása van, 20 éve mi még xeroxban / katolikus könyvesboltokban

● 2007. február 23. péntek

Több évtizedes
tévelygés után ma 11-kor
arra az elhatározásra jutottam,
hogy egy műterem legyen világos.
Eddig az oldalablakok takarva,
munka közben zavart az onnét-fény.
De most.
A fóliafüggöny arrébb került,
a két reflektor mögött látszik, dróton lóg.
Minden megváltozott.
 

Itt pedig egy Lukács uszodai pocsolya.
Majdnem beleléptem.

 

● 2007. február 25. vasárnap

Keresztlány Nóri belsőépítésznek készül, most a felvételire. Néhány feladat neki, írásban megoldandó, ha netán még el is küldi, korrigálom.

1./ 10 éves aszály után végre megteltek a kutak Debrecenben, 1830-ban. Megünnepelnék, a VÍZ ÜNNEPE. Milyen emlékmű. Milyen közösség-ünnep. Persze víznek sehol nem szabad megjelennie. Avval spórolnak.

2./ Kilincs tömeggyártás tervezési szempontjai Franciaországban.

3./ 40 éves apuka rokkantnyugdíjas lesz, félállásban marad. Otthon a hallból megkap 4 négyzetmétert barkács-saroknak. Két kisgyerek. A hely megtervezésének szempontjai, (Dug.aljzat a gyerekek miatt magasra, stb.)

4./ Kaptam 50 műanyag virágcserepet, nem kell, de sajnálom kidobni. Meg is tartanám. Mire használjam.

5./ Az Aranyszarvas vendéglő és az Orvostörténeti múzeum között most foghíjtelek. Milyen középület illene oda, a Vár aljába.

És persze röpdolgozat: egy-egy válasz max. fél óra.
 

És még ez a mai nap: Délelőtt Katával a Nemzeti Galériában. A barokk szárnyat még soha nem láttam. Megkértem a teremőr nénit, egy percre forduljon hátra.

● 2007. február 27. kedd
Most sűrű, tegnap 17 ügy elintézése. Ebből kettő: Nem szokásom, de kiderült, négy hónapja lejárt a jogosítványom. És két nap múlva Kecskemét. Sztráda, a város határában állandó traffipax, lent naponta uszoda, kocsival. Hát azonnal a körorvoshoz, igazolásért. Váróterem. Szemközt egy nyugdíjas tanárféle üldögél, de papucsban. Négy-öt papír zsebkendőt rakosgat egyik zsebéből a másikba. A nővérke fölé hajol: Hol tetszik lakni? Nyugodt derű önti el az arcát: itt. Van most otthon valaki? Igen, igen. Van telefonjuk? Mosolyogva bólogat: bizonyára. Aztán hívják a mentőket.

A kapott igazolással az önkormányzatra. Csodálatos szerencsével ma hatig vannak. Negyed hat, és senki előttem. Lefotóznak, majd bevonják a jogsit, űrlap. Mondom: nekem muszáj lemennem Kecskemétre. "Evvel az igazolással én nem mondhatom, hogy maga forgalomba mehet. A jogosítványt két hét múlva küldjük." Itthon végigböngészem a kapott papírt, jó okkal. Látom, a lejártság nem olvasható ki belőle. És: "Igénylés oka: Régi típusú okm. csere új típusúra".
Ma reggel hazafelé az asztalára tettem egy nagyformátumú, kb. ötágú, sárga-; talán kankalint, százötven.
Onnét a patikába, Katának fejfájásra, Quarelin, receptköteles. Mondom: csak egyet írtak fel? - Adok kettőt jó?! És tegye el a receptet...
Így vészeltük át a török hódoltságot is.