VÁLINEWS 147. levél J.-nek, Le Meux-be / 2007. június
●
2007. június 1. péntek
|
|
Szerencsére még nem vagyok hézagtalanul következetes. Tegnap kedvesen fölajánlották, fölhoznak nekem egyet; megjelent a Gruber-monográfia. Hárítottam, hogy köszönöm, csak megnézni, egy negyed órára. Ma délben fejfájás, alvás helyett mégiscsak a könyvbemutató, az Óbudai Múzeumban. Harminc öreg ember, a Gruber-rokonság, meg Gaál Jocó, aki bemutatta a kötetet. A könyv megrendítő, szép, nagy és nehéz. Megvettem 8400-ért.
Most lapozgatom, nézegetem, de előtte még föl a netre szolnoki kiállításomhoz a meghívó kártyát is, szövegével együtt. És ha tudom is, hogy nincs más utam, Gruber árnyékában mindez oly nevetséges.
● 2007. június 4. hétfő
|
|
Aulich Art Galéria, Lóránt János megnyitója. Elfogultan és nagyon szeretem ezt az embert, vagyis a képeit. Olyan igazi. Sose láttam önálló kiállítását még, szerencsésen régi anyagából is válogattak. Egy frekvencia, egy mondat az egész életmű. Kivéve az absztraktba hajló ákvárelljei, azok kevésbé. Kata megjegyezte, hogy szürrealizmusa olykor Farkas Istvánra emlékeztet. Igaz.
A megnyitószemély; Faludy Judit több oldalon át mesélte a képeket, semmi értelme nem volt, hiszen nem láttuk közben. Nem tudják, mire való egy ilyen helyzet.
Most volt nálam a Galéria vezetője, megbeszéltük, az itteni novemberi kiállításomon semmi zene. Ennek ellenében most megdöbbentő percek; Palya Bea népdal-hangzású sóhajai, dünnyögései-, daléneklése. Neki aztán a folyosón külön gratula, megérdeklődtük, a Kaláka Zeneműboltban, - Bárczy u.10 -, több lemeze kapható. Elementáris, egyszemélyes muzsika.
Ennek mutatott a képnek a címe valami ilyesmi, hogy Író - olvasó találkozó. A humora fölött és alatt: lidérces, mint legtöbb munkája is. S ugyanakkor négy lábbal a földön áll, mint egy asztal, vagy egy tehén.
Aulich Art Galéria, V. ker. Aulich u. 5., a Batthyányi örökmécsesnél.
Nyitva hétköznap 07! - 19h.
A kiállítás zár: július 5.
● 2007. június 5. kedd
|
|
Én ugyan hat támpillérrel
oldottam volna meg,
és óvtam is
tőle,
de Kata engedélyeztetés nélkül átépíttette szétdűlni vágyó
kékkúti magtárunkat;
ebből két éve bonyolult bonyodalmak.
Igaz, így
fürdőszoba is.
Újabb forduló a hatósággal, az idő sürget,
a tizenöt
rajz átalakításával már kész vagyok,
már csak a
--
tulajdoni lap / Tapolca
--
térképmásolat / mégsem Pest, Tapolca
--
kéményseprői engedély / Ajka
--
el.művek engedély / Győr
--
víz-csatorna engedély /Balatonszepezd, vagy a -- --- központ: Siófok
--
hulladékgazdálkodási lap / ?
--
statisztikai adatlap ?
beszerzése van hátra. Csütörtökön pedig hatósági
szemle, leutazni. Meg vissza.
● 2007. június 6. szerda
És ma már nevettem is egyet. Egy plakátszövegen, hogy erőművész.
Még a tervező nevét kell, ha jól számolom, 240 helyen aláírnom, mert
elfelejtettem a xeroxálás előtt, akkor elég lett volna az első
példányon. Most gyakorlom első szerelmem aláírását: Csomay Zsófia.
A polgári jog megengedi, amennyiben a tulajdonosa beleegyezik.
Persze akkor mért gyakorlom?!
● 2007. június 8. péntek
|
|
Ezt megúszta a magyar közigazgatás.
Köteleztek, hogy a
(fenti)
kékkúti ház padlásablaka
elé
építsünk pillért, vagy
oszlopot;
nemzet-, illetve
műemlékvédelmi okok.
Igen ám, de a baromi
drága
vadonat ablak kifelé
nyílik.
A megoldást megbeszéltem
a mesterrel,
egy csatornacső, fesse
be fehérre,
mintha meszelve.
Csavarozza a
nyílószárnyra.
Elvállalta.
Aztán tegnap leutazva
kiderült,
mégiscsak befelé nyílik.
Ilyenformán publikálható
is.
● 2007. június 8. szombat
|
|
A mai reggel: valószínűsíthető, valahol szenior nehézsúlyú női hátúszó bajnokságot írhattak ki, arra tréningeznek nagyszámú futóvendégeink. Hátranézni nem szoknak.
Homok került a
fogaskerekek közé.
Utálom ezt az egész
Kékkút-ügyet, az utóbbi
években alig is jártam
lent. Most szemle,
bejárás. És ha már...,
egyedül, a kocsi nagy,
le a régi létránkat a
pincéből. Ami mellett
ott állt egy rajzbak
pár, valahai
műterembútor. Levittem
azt is, az átépítés
alatt a bútorok
tönkrementek.
Valamikor itt a padláson
volt a helyem; most
átépített és üres.
Asztal kéne. Lábat
hoztam, körülnéztem a
kertben. A régi
kapuszárny. Rajta a zár,
a kovácsoltvas
vasalások. Olyan szép, olyan
otthonos, hogy kedvem
ellenére megszerettem.
Evvel egy kicsit az
egészet is. Homok került
a fogaskerekek közé.
● 2007. június 12, kedd
Teljes üzem. Egy
kicsit sok.
Új
Kékkút-építési
dokumentáció az
engedélyeztetési
tervhez.
A kőműves holnap
kezdi, a
kétmilliót előre
odaadtam neki.
Áttérek a 3G
adatátvitelre, hogy
alkotóházban is gyors net. Ehhez új
notebook, 230 ezer,
meg új
mobil kellett. Amibe bekiabálok
egy nevet, megkeresi a
listában és géphangon
visszamondja. Kaáli Paula
helyett Váli Ancillát.
Viszont a notebook olyan
modern, hogy nem
kompatibilis semmivel.
Az XP-ről Vista-ra
átállás keservei. A (szovjet
kör)fűrész alatt fogom
áttolni, egyik felét Pócsnak, akivel
együtt szidtuk a VISTA
édesanyját. Két
napot kínlódott vele.
A No.2. programozófiú
újra üzemkész (tavaly februárban kezdtük),
egyeztetések. A NEWS képei
kereséséhez még segédprogram készül.
Péneteken a Bázeli Kunstmesse.
Paula hosszú
magnóinterjúja velem,
rendbetétele.
Elkészült az őszi
kiállításom meghívójához a NEWS-ból való
szövegmontázs. Még
átgondolandó.
Második hónapja futok újra, reggelente, meg is van a foganatja. Már bírom az 1200 métert és érzem a jobb térdem.
● 2007. június 13. szerda
Előre kell menni, de
elsősorban azért az új
notebook, mert a fiamé
sokkal jobb; piszkálta a
csőrömet. Holott én
tartom el.
És valami luxust
magamnak, hogy az
építkezésre kétmillió.
Deske, attól, hogy
duplamagos a processzor,
szétfűrészelés után nem
kapsz két önálló gépet
egy-egy szimplamagos
processzorral.
Ádám
● 2007. június 14. csütörtök
Ma repülővel Svácjba,
négy nap. Meghívtak
a bázeli Kunstmessére.
Na nem résztvevőnek.
Kortárs művészeti
élményekben gazdagon
fogok megtérni.
Az égi hazába.
Előbb-utóbb.
● 2007. június 17. vasárnap
|
|
16:20; Zürichből.
Hirtelenjében három,
ami Svájcból.
A szomszédos horgászbolt
szakszerű kirakata.
Ismét az ámulatosan
csodálatos
Rothko
egy
változata.
És láttam a
pokol bejáratát is.
Azt majd, majd.
● 2007. június 19. kedd
|
|
|
|
Nos, a pokol tornáca.
Pénteken
Jungfrau-csúcs
nézni indultunk
egy szomszédos kilátóba.
avval, hogy képet sokat,
svájci hegyet még nem
láttam.
Zürichből több, mint
két órás autóút.
A rádió sem biztatott,
s csakugyan egy idő után
szakadó eső.
A függőkabin alsó
állomásánál
a pénztáros néni feje
fölött
monitoron
a fönt éppen látható
kilátás.
Ami nincs,
minden felhőben.
Nem mentünk föl.
A kétméteres
panorámafotó
kielégített.
Hanem a völgyben
egy 1914-ben
hegybe fúrt sikló,
húszszemélyes kabin,
fölvisz a hegy gyomrába.
Ahol egy függőleges
nyiladék,
ami mint a húsdaráló
lelke,
spirál formájú.
Olyanra marta ki
az évezredek óta
zúduló gleccservíz.
Gyér világítás,
fekete, puhára mart
sziklák,
bömbölve zúduló,
nyilván jéghideg víz.
A fotó mellé a dübörgést
is
hozzá kell képzelni.
● 2007. június 20. szerda
|
|
A Bázeli
Kunstmesséről
valamit.
Fantasztikusan izgalmas
képek ezrével,
például az egyik
tájképen tényleg
hullámzott a víz,
hogy csinálhatta?!
Mezítelen néni,
kerítésrudakkal
kombinálva,
körötte változatos piros
pacnik.
Egyenes vonalú
acélrudak,
különböző hosszúságban.
Képkeretek derékszög
híjával.
Nagyon érdekes
fényképek,
ki is színezték őket.
Motoros rendőr
rózsabokor előtt,
a művészek fantáziája
végtelen.
Nem tudom, hogy került
ide
egy Morandi nevű régi
olasz festő,
jellegtelen pici kép
olajban,
öt csupor, barna az
egész.
Itt nagyon értékes képek vannak. Annyira, hogy az első nap be se engedik a népet, csak a galériák VIP-vendégeit, ezek tarolnak, elviszik a legjavát, piros pötty a műalkotás alatt. Sok-sok pénz cserél gazdát, mondják, Rolls Royce-ok. Ekkor vásárolnak a múzeumok is. Nekünk már csak az ilyen Morandik maradanak.
Útközben - kirakat - vettem egy könyvet: Sztálin lánya. Eddig egyetlen mondatot olvastam el belőle: Szvetlánát Buharin tanította meg úszni és biciklizni.
● 2007. június 21. csütörtök
Svájc, világlátás, haza. És mit találok éppen most, tegnap éjjel; drága öreg barátom dünnyögi, micsoda ajándék.
ZELK: AKI BEJÁRTA A
VILÁGOT
Ismertem egy öregurat,
aki
bejárta szinte az egész
világot,
látta, mit a földön
ember csak láthat,
pontosabban, mit látni
érdemes -
a Rákospatak medrében a
hajnal
kormos lábnyomát, s a
tűzfalakon
a fáradtság végtelen
vonulását,
szerszámládás, szatyros
árnyakat -
de nem csupán
Angyalföldet, dehogy,
ismerte Józsefváros
valamennyi
odvas kapuját, s a
gyulladt szemű
házmestereket, kik a
föld alól
hosszú alsónadrágban és
papucsban
buktak föl,
bérkaszárnya-szellemek -
és ismerte, néha már
arra gondolt,
kezet kellene nyújtani
neki,
az egyetlen budai
tulipánfát,
s azt a kéményekkel
békét kötő
ecetfát a ferencvárosi
bérház
asszonysikolytól lucskos
udvarán -
s még mennyi táj! mennyi
feledhetetlen
világrész! a Bosnyák
téri piac
sikátorai, a lóhús
mészárszék
és a káposztáshordók
sorfala
az Ősz csöpögő eresze
alatt -
a délutáni utcák
áradása,
s a hullámok közt
imbolygó sziget,
a Klauzál tér, ahol ha
föltünt, Jön már
a mi gibicünk!
kiáltottak a
snapszlizó csarnoki
ládadobálók,
s a világjárni fáradt
öregek,
kiknek szemében
hatvannégy sakk-kocka,
kitelt az élet, annyi a
világ -
s ki tudná fölsorolni,
tán még ő sem,
hol, s merre még, hiszen
oly otthonos
e tájakon, hogy szinte
egyidőben
a hajnalban nyitó macskaszagú
kávémérésben, s a Teleki
tér
rozsdát okádó ószeres
bódéi
s Margitsziget platánjai
között -
Margitsziget! ott látta
Krúdyt egyszer,
mint fenséges lassú
mondatai,
sétált olyan fenséges
lassúan - - -
a többi már satöbbi
meg satöbbi
meg satöbbi meg satöbbi
csupán.
...hajnal kormos
lábnyomát -
szerszámládás, szatyros
árnyakat - gyulladtszemű
házmestereket, kik a
föld alól - a
káposztáshordók sorfala
- snapszlizó csarnoki
ládadobálók -
macskaszagú kávémérés -
Mindent tudott,
csakugyan.
● 2007. június 22. péntek
Lépcsőházban. - Itthon a felesége? Merthogy mondta, szívesen továbbít használt ruhát a Karitásznak. Most lenne. Meghalt az Oszkár. Hát, tudja, 94 év... szellemileg teljesen friss volt. Még pünkösd hétfőn, rémes volt intézkedni.
A kutya
vette észre. Éjfélkor
elkezdett vonítani. És
képzelje, megkergült,
azóta nem megy be abba a
szobába. Nem bírok vele,
nagyon megviselte.
Keresi a férjemet.
Voltam orvosnál, azt
mondta, két hónap, amíg
a kutya felejt, és kijön
a depresszióból...
Szóval, majd szóljon a
feleségének.
