● 2008. február 2. szombat

Ép elmével, szabad elhatározásból, és világos tudattal három napra egy balatoni szállodába Katával, pihenni. Ránk fér. XX. századi művészek élete, Cold Harbour, Biblia, Leica D-LUX-3; használati útmutató. Vésztartaléknak a kocsiban tartott József és testvérei. Tizennégy méteres uszoda. Az nyolcvannégy hossz. Illetve 85,7. Mi van még. Az adóbevallást lehetne, május 20-ra kell, de azt már elküldtem.  Ha fegyelmezettebb lennék, nem vinnék laptopot. Benne két rendezetlen táblázat.
Bizonyára túlélem, három nap.
Bár, ha belegondolok, hogy informatikus munkatársam ezalatt a Velencei Karneválra--, emberpróbáló az is.
Könyvet se kéne vinni. Lénárd Sándor azt mondja: költözz szegényen. Különben régi életet vásárolsz magadnak.

Máté átküldött valamit, ennek kapcsán hirtelen jónéhány feltünően, üdítően jó arcot találtam / láttam. Az ilyet öröm nézni:

http://www.artnet.com/AWC_Catalogue/ArtistWorksIndex.aspx

...ennyit búcsúzóul.

Szia Deske!
Megérkezett a Zsidó temető - könyved: it is just beautiful!!!
Köszönöm.
Még jó adag emlék is előjött: egy részüket az orrom előtt festetted, mig én egy
takaróban vacogtam diszkréten. Öröm újra làtni őket.
üdv
J.  [Le Meux]

 A szállodát viszonylag könnyen megtaláltuk, Hotel F., a part felőli oldalon. Hatalmas parkoló. Esik az eső. A recepción udvariasan elvették csomagjainkat, igazolványainkat, adtak egy fehér köpenyt, majd a fal menti hosszú padhoz utasítottak, üljünk le a sor végére, beszélgetni tilos. Vagy tízen várakoztak már ott, csendben. Egy idő után egy tányérsapkás férfi intett, párba állított, és elvezetett egy erősen megvilágított kékcsempés terembe. A sarokban levetkőztünk, a ruhák kis kupacokba. A terem közepébe irányítottak. Nekünk egy íves kiképzésű csúszda jutott, sekély melegvízbe vezetett. Hétszer kellett fordulni. Volt, akit erős vízáramlat sodort körbe-körbe. Majd egy nagyon párás forró szoba következett, mintegy tíz percig. Csak egy idősebb asszony ájult el, pillanatok alatt hordágy. Senki nem tiltakozott. Ismét sorbaállás, újabb terem, négyesével asztalokhoz, egy kartonlapon színes bábúkkal kellett előre haladni a dobókocka adta szerencse mértéke szerint. Aki elsőnek vagy másodiknak ért célba, kiengedték vacsorázni. A veszteseket később elvezették, állítólag fizikailag nem bántalmazzák őket. Biztosat nem tudni, többet nem találkoztunk velük. Este együtt a hálóterembe, húsz fémből való emeletes ágy, tízkor villanyoltás. Még két nap.

● 2008. február 3. vasárnap

Ilyenekkel kínoznak, a hatféle húsból melyiket,
és hogy buborékkal vagy anélkül. Mit tudom én.
Elnézem ezt a nagyüzemi svédasztalos ananászos-kagylóválasztékos
wellnessebédlőt, és megvilágosodik;
bozótharcosnak születtem.
Még szombat, szokott Közértem.
Egyetlen sajtosperec a polcon.
Ránézek az ismerős kisasszonyra, ez mai?
Visszamosolyog, odasúgja, tegnapi!
- Akkor kérem!           

Jesszumpepi! Kocsikulcsot nem  szedték  el?!
És fényképezni is tilos?!
Ildikó

Fotógép még megvan, kedves Ildikó.
A maga kedvéért két dokumentum is:

1. A teát azért itt is a piros pöttyösből.
Melegvíz a kádból, kristálycukor
befőttes üvegből.

2. Ágyunk fölött vigaszomra valahai szakmámra
emlékeztető festmény a falon.
Arra a látványra hívja fel figyelmünket,
amit az ablakon kipillantva.
El-elnézegetem. Ezek a művészek. d.

● 2008. február 4. hétfő

Kata elismerését fejezte ki, mikor már harmadszor igazítottam útba ebben a sóskamara - infraszolárium  - illatszoba - apámfasza  - masszázsszalon labirintusban. Dicséretét hárítottam: Tudod, én itt vagyok otthon. Ezek után csak egy kérdésem marad, ha egyszer megengedik föltennem: Merre megyen az út Budára?
De legyünk TELJESEN igazságtalanok. Itt a link-2008/balaton-kommersz.jpg

Olvasom a korintusi 1,12-ben, ugyanazt mondja, amit én, hogy t.i. a közepes művészeket kell díjazni, kitüntetni. Ők viszik a a szakma egész terhét. Az öt jó festőnek nem építenének ecsetgyárat, még múzeumot se. A jók meg úgyis csinálják, elvannak maguknak.
Azt írja:  >>a test alacsonyabbrendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak viszont erre nincsen szükségük.<<
Ennek kapcsán fölvetődik, na, kéne nekem a Kossuth-díj?! Naná. Talán még az építész indulásomból maradt, bár meglehetősen halványuló kissebbségi érzésem. Igaz, 92-ben, amikor először jelöltek, még sokkal érdekesebb lett volna. De akkor a Vojnichnak is adjanak. Illetve neki csak utánam. Fiatalka.

Hát kedves Barátom te bizony besétáltál a fogyasztói társadalom egyik legravaszabb csapdájába. Olvasom a neten, hogy   << A „szem-wellness” megkezdődött.  A ZEISS szemészeti kutatásainak átütő sikerei most egy világújdonságban testesülnek meg, melynek neve: „Relaxed Vision” /Pihentető Látás/ >> Jó lesz tantárgyaimat wellnessiteni. Pl. wellness-munkavédelem.
Rossz hír a Lukácsból: meghalt Kukó   [aki nekem mákostortákat]
G1

Hát meghalt Kukó. Tán két hónapja maradt el. Pár hete még egy Tóth Krisztina-interjút küldött át, akkor már tudtuk, hogy beteg. Válaszomban elutasítottam, hogy mindenféle nőszemélyeket kínál nekem maga helyett, ő hiányzik itt, a vízből. Kb. 75 volt. Piros fürdőruha, ezért példaképnek állítottam a sötétdresszesek elé. Kedvemért igyekezett hátúszásnál a felkarját a füléhez érinteni. Szeretett társaságba járni, partikra. Iszonyú helyesírás. Tényleg többször hozott tortaszeletet, ami a medence párkányán várt, ezüst papírban. Betegségét rettenetesen szégyellte, hogy neki nem illik, sok éve hivatásos egészségőrző, az amerikai Herbalife vitamintabletta-árusítója. Anyácskámnak anno ingyen küldte. Igyekezett nekem vevőt szerezni, kedves kis garzonlakása volt. Kedveltük egymást.

Informatikus munkatársam időközben megjárta a velencei karnevált, és kiválóan mulatott. Fotelben ülve megkaptam mindezt:
 http://web.t-online.hu/somogyit/velence/velence.html
 

● 2008. február 5. kedd

Állítólag jó magaviseletemért ma délben feltételesen hazaengednek. Most már lassan mindegy, beleszoktam. Mindig fal mentén kell haladni, lassan kell mozogni, és buborékosat kell kérni. Az ittenre szánt munkát elvégeztem, végignéztem novemberi kiállításom vendégkönyvét. Eddig nem volt lelkierőm, csupa öntetszelgő hisztériás olvashatatlan aláírás. Egy emberi hang, kedvelt költőnk, Várady jegyzete: Isten csendéltessen.

 

 

● 2008. február 6. szerda

Hamvazószerda,
az oltár előtt lila terítőn
szenteltvíz
és tálkákban hamu.
A sekrestyéből kilépő pap
belelépett az expozícióba,
de nem lehetett levágni,
mert nem lehetett,
mert az a két gyertya
jó ott.

 

 

 

 

 

Délben fogorvoshoz.
Kecskeméti utca,
el az Egyetemi templom előtt.
Persze, hogy a színeit szeretem.

 

Megint találtam valamit:

Zelk: Rigó-koromban

Rigó-koromban vércse űzött nyáron,
megmenekültem. Ültem téli ágon.
Fehér viharok jöttek lassu szárnyon,
körülfogtak, hallgatták némaságom.
És nincs tovább. Csak eddig tart az álom.
Hát ne csodáld, ha ébredésem várom:
halálom.

 

Telefon Dunakesziről. Meghalt a Pisti. A Kakaó kölyke. A legkisebb unokám kanmacskája. Mert mindegyiknek van. A szülők távoli asszisztenciája mellett három kisgyerek guggolta körbe a haldokló cicát. Tükröt tartottak a szája elé, lélegzik-e még. Aztán apai segédlettel gödör a kertben. A gyerekek keresztet állítottak, és imádkoztak a sírnál. Egy követ rá, hogy a kutyák ki ne kaparhassák, ez a legnagyobb ötlete lehetett. Aztán számolgatni kezdték, hány év-, mikor fognak vele (a mennyben) találkozni.

Zsófi lányom állatimádata egyenes ágon származott az utódokra. Hallom, Piroska legvadabb átka öccséhez: >>mert a te macskádat nem is szereti a Nanó! << [a nagymama] 

● 2008. február 7. csütörtök

Ébredtem, fél négy. Ilyenkor ágyban olvasni, van ebben valami ritka egzotikus. Így éltünk Pannóniában. Egy fejezete: Vallomás a vízről. Hogy ő víz mellett mindig megnyugodott, mindig oda vágyott. Balatonkörnyéken gyerekeskedett.
A magyar prózairodalom gyöngyszeme; ahogy mondani szokták. Nem csinál írás közben három hátraszaltót. Csak figyel, megfigyel. Bernáth Aurél, aki festő volt; 1895-1982.
Irígylem. Vagy ki tudja. Mondjam, engem inkább a lélek tájai érdekelnek. Németországban, 1975-ben kérdezték tőlem feleségem szeme színét, hiába.
Ámbár, ez nem belső táj?:

Marcaliból, a Balatonhoz menet Kéthelyig a szokásos somogyi vidéket látjuk, -- termékeny lankát. Újlakon túl azonban megváltozik, bizonytalan lesz a táj. Elaradnak a komoly szántások, s nagykiterjedésű legelők jönnek, de a talajuk turás, süppedős. Pocsolyák tanyáznak itt, s elszórva pár árva fűz álldogál. Az egész vidék sztaniol ízű. A gólyák hona ez. Az ég kékje is inkább gyöngyszürke, s messzebb van, mint bármely égboltozat. A láp illata is megcsap, ami még várakozásteljesebbé teszi a kocsi utasát.
Aztán feltűnik a víz.
 

Az egész vidék sztaniol ízű. Hétkor indulok anyácskámhoz, Kaposra, egy fél órácskára, többet nemigen bír. Útközben majd kitalálom, miről meséljek neki. Déltájt már itthon. 

Délután. Anyám a napokban, telefonba: majd fölülről megnézem a fekete autódat. Hogy meglátogattam őt: most megnézheted oldalról is. Húgom is velünk, körbevittem őket a horgásztavak mentén, föl a domboldalra, ragyogó koratavaszi napsütés. Utána kérte, még egy kicsit maradjak. Olvas, rejtvényt fejt. Körbemutat a háromméteres faburkolatú szeretescellában, látod, ez az otthonom. Hálás vagyok a sorsnak. Az oxigénpalackra egyszer volt szükség, néhány percre.
Levittem neki praktikusan azt a cserepes jázmint (vagy jácintot?), amit tegnap hoztam Katának, de az kirakta a konyhába erős illata miatt. Maminak se kellett, ugyanolyan okból, hát visszakerült a konyhánkba.

● 2008. február 8. péntek

A tegnapi útról
egyetlen fotót
hoztam haza.

Húgom mutatta
a környéket,
szőlőskertek.

F/08/018

 

 

 

● 2008. február 9. szombat

Este megnyitó a Pán-Mezei család
gyűjteményéből a 2B Galériában
(Ráday utca 47).
Két, 1982. május 7-én eladott,
és azóta nem látott grafikámat
akartam megnézni.
B/61/06 és B/61/07.
De volt ott más is,
többgenerációs gyűjtemény,
nagyon jó darabokkal.
Regős Istvánra
megint fölfigyeltem,
- írtam már róla, talán többször is  - 
számomra ma is
hátborzongató ez a hideglelős,
egyáltalán nem mesevilág.
Az mondja a kép címe,
hogy Bahnhof.

Ja, igen, van szellemi párja, és nem azért, mert ezen a képen is éppen vasút van. A belga tiszteletbeli vasutas, Paul Delvaux (1897-1994), aki kezdetben pályaudvari peronokról ki-belibegő meztelen lányokat festett. Később a csajok szerencsésen lemaradtak. Öreg korára lidérces, halálontúli csendéletekké váltak vasuti tájai. Tessék kimetrózni érte a központból a Brooklyn Múzeumba. Talán Csotváry szürrealizmusa is; Éjszakai sétakocsikázás...

Van tőle egy albumom, hát mutatok még. Néha túlspilázza, és akkor van minden, akkor együtt Kossuth Lajos egy Coca Colás üveggel. De amikor nem, akkor nagyon kedvelhető...
Föhn  Mitől olyan jó ez. Én legalábbis nagyon bírom (© Szüts). Persze a fogalmi háttér is. A rövid Ö és a H betű, aztán a farkasosan futó út, lásd Szirakuzai bolond, meg a korai iparosodás nosztalgája... eddig jutottam.
PEST, marc.15. 1838. Sűrített tartalom, milyen egyszerűen.
Kúria mauzóleummal Itt összeér nekem F. Zámbóval, csak nincs benne fölösleges hátraszaltó. Ezt is szeretem.
Vadászház   Hogy a francba tud ilyen kitalálni. Olyan borzongatós. És persze nem megfejthető. Hogy tulképp. a két nyúl: félelmetes. 
Alagút  Egy szabványos építészeti előlnézeti ábrától szinte csak abban különbözik, hogy. Az a két ablak. Amikor tartalmas a minimal art. 
Kastélyok sorozat /Kilovaglás   Még csak nem is a forma mentén vágta ki azt a cilinderes lovast. Ez a Vajda - Bálint Endre féle kollázsok szür-hangjára emlékeztet. Elidegenítő és atmoszférikus.
Vihar előtt  Valamit nagyon tud ez a pasi. Regős István (1954-). Kinek jutna eszébe ilyen össze nem tartozó fogalmakat, dolgokat, mint amik itt, öszekapcsolni -- sikerrel.

16:51, baráti gesztus, küldtek nekem még kettőt, ami még nagyon. Hiszen lenne még itt, de hát az arányok--
Holdfogyatkozás Aquincumban. Mire jár ennek a fiúnak az agya. Meg aztán és főleg, ezt nem is ismertem:
Híd ufókkal. Ha innét nézem, közvilágítás, ha másunnét, csoda.
 

Uszodából jövet
ma a gangon
megint az a gyönyörű
téli napsütés.
És már melege is van.
F/08/020 

Más. Barátom egy évre kiható következményekkel járó
kellemetlenséget okozott nekem.
Most aranyosan, jóvátételbe.
De honnét fogok hirtelen
ennyi hajléktalant beszerezni.
És ráadásul csak a 12. fotó sikerült,
órát vacakoltam vele. Nem értettem, hogy tud ez mind, egyszerre bemozdulni. Pucoltam az objektívet. ASA-t állítottam át. Próbáltam vakuval. Aztán kiderült, közelfelvételre volt állítva a gép.

 

 

 

 

 

 

 

És megérkezett ez is,
gyászunk tárgya,
PISTI,
Piszu (2002-)
tolmácsolásában.

Érdekes módon a rajztól Kata többszöri kérésére sem akart megválni. Azonnal elcseréltem vele csokoládéért. Egy másik táblát megettem. Miki elvitt négyet, barátja kettőt. Reggel huszat leteszek anoním egy csomagban a plébániaporta ajtaja elé, hadd kínlódjanak vele ők, nagyböjt van. Még mindig marad 22. Huszat elküldtem volna Zsófiéknak-, az unokáknak, de Kata szerint csak bajt okozok vele. Öt kiló tejcsokoládé. De jó.
 

● 2008. február 11. hétfő

Zuhanyozói percek. Vendéglőben: - Cigánypecsenye van? - Van, de akkor élőzene nincs!

● 2008. február 13. szerda

Az összes news megvan együtt két fájlban. Kezdtem keresni bennük: CTRL+F-el: ZSIGULI. Nem jött be. KÖLTÖZ.
Megtaláltam.
Zsófi 1998 szeptember elsején jelentette be, hogy talált a neten egy kiadó kislakást; elköltözik.
Másnap szállítottam a Zsigulival.
Az akkori bejegyzés:

Elköltözésekor Mikihez fordultam: tudod, hogy most át kell venned azt a házi munkákat, amit eddig Zsófi csinált. Hosszan gondolkozott, majd rám nézett: Mit? Nevettem: semmit. Valamint közöltem, idáig megoszlott a figyelem, mostantól nevelésedre sokkal nagyobb figyelmet fogunk fordítani! Röhögött.
 

Miki pedig most, tegnapelőtt jelentette be,
hogy kap egy kölcsönlakást a Várban, szinte ingyen.
Minimum három hónapra, aztán majd meglátjuk.
Bíztattam.
Ez a dolgom.

Tegnap este Gaál József
megnyitója
a Bartók 32 Galériában.
Talán a legizgalmasabb figura
a mai magyar művészetben.

Néhány éve a bőr fejei,
aztán a teknőből formált óriásmaszkjai,
a tavaly őszi Aulich-bemutatója,
amit elpasszoltam,
most meg ezek a bolond-portrék.
Pár éve valami elemi sámánzenét
is prdodukált egy megnyitóján.
Itt a fotón drMáriás olvassa
üdvözlő szövegét,
ő középen; mélázik.

 

 

Ma délőtt két és fél óra ücsörgés az okmányiroda várótermében. Zsófi lesz a VW. Passat üzembentartója, a nevére nem lehetett átíratni egy különös móka miatt. Ugyanis, amikor két éve a karambolom után az autót kettévágták, úgy pótolták ki egy idegen félautóval, akkor az alvázszáma megváltozott. Most a kötelező eredetvizsgálatnál barátilag mondták Zsófiéknak, pucoljanak gyorsan az autóval, mert tulképp. rendőrt kellene hívniuk.
Én Illyés Petőfi kötetével készültem föl a várakozás-feladatra, ennek az unatkozó kislánynak csak véradásra buzdító szórólap jutott.

● 2008. február 14. csütörtök

Az első példányt futárral
megküldte a nyomda.
Ugyanis Miki, a tipográfusom,
 udvariasan megfenyegette őket,
hogy mivel elfelejtették(?)
a borító nyomás gépindítására meghívni,
ha az netán hibás,
az ő pénzükön kell újranyomni.
És nehogy így kiszállítsák a könyveket,
ellenőrzése nélkül.
Szóval megvan: F. NAPLÓ.
Százötven példányt rögtön a Könyvtárellátóba, ajándékom. Megbeszélve.

A cím ötlete később úszott be.
Szütscsel párhuzamosan fedeztük fel,
hogy fotóim összessége is napló, mi más.
Bevezetőjében aztán utalt is erre.
A könyv fülében pedig
a kancsalnak induló magyarázat,
hogy MIÉRT C. NAPLÓ.
A szöveg végén kiderül,
hogy ez egy 1992-es idézet, satöbbi.

R.; elsőszámú olvasóm élesen ellenezte,
hogy Mikinek ez a fotója kerüljön a borítóra. Várom, utólag hogy fogadja majd. Bár elég következetes.

Ma délelőtt idehozzák az én példányaimat. De azt hiszem, a Fotográfiai Múzeum nem akarja nyilvánosítani a kiállítás nyitásáig. (Március 21, 17h, sajna Nagypéntek, Kecskemét)

A Rembrandtos címoldali fotómat idáig senki nem dícsérte meg.

Ez pedig a következő könyv. Kézirata.
Amennyiben vérestollú elsőszámú olvasóm
arra érdemesnek találja.
Tudom, ez a Levelek Le Meuxbe /
VÁLINEWS-folyam
netre készült, és ott jobb.
Tudom, hogy egy könyv ma már, satöbbi.
Kértem, egyetlen szempont szerint ítéljen,
függetlenül anyagiaktól, eladhatóságtól,
fogadókézségtől;
érték-e ez ilyenmódon letéve az asztalra,
vagy nem.
A szellemi fölöslegtől,
netán környezetszennyezéstől tartózkodjunk.
Ellene szól, hogy a C. Naplóban kb. mindent
elmondtam, amit...
Ha kiadjuk, az Új Mandátum Kiadó
biztos megcsinálja nekem.
Tizenöt év, vagy kétezer oldal eddig,
tán tizedére kéne meghúzni.
Printerrel kipróbáltam,
hogy bár az illusztációk
kevés kilobájtosak,
kisméretben kinyomtathatók.
A címe, mondjuk, lehetne: deske.hu

● 2008. február 15. péntek

Beszélgetünk az öltözőben. - Mit csinálsz?  - Megyek Németországba, aztán Barcelonába. A hó végén a gyerekekkel kicsit nyaralni, Dubaiba. Ott nagyon jó a tengerpart, jók a szállodák is. Olajnagyhatalom volt, ez mára csak negyede a jövedelmüknek, a többi a turizmus. És te? - Két napja keményen dolgoztam rajta, a rendszerem egyik vakuja nem villant. Festményfotózáshoz kellenek. Kétszer a bizományiban emiatt, drótot toldottam, forrasztottam, vakulemezt fűrészeltem, s a hetedik, már reménytelen próbálkozás után győzelem.

És amit nem volt mód elmesélni, az a derűs izgalom, ahogyan mindez történt, bukdácsolva a sikertelenségek között. A százéves francia zoológus, Le Fabre? nagy tisztelőjeként, aki a fürkészdarazsak fészeképítő ösztöneit kereste kizárásos, lépésről-lépésre módszerrel; én is úgy, számbavéve és kiiktatva a hibaforrás lehetőségeket. Amiből vagy tíz volt. Aztán már csak újra bemérni, beállítani kellett, hogy akép négy sarka egyforma fényt kapjon. Vakufénymérő, Szüts valahai ajándéka, nagy kincs.

A kérdőjel azért volt, mert nem találjuk Katánál a könyvét, a Magyar Nagylexikonban nem szerepel, a google sem igazított el. Hanem egy régi Le Meux-levelem igen, CTRL+F "Fab"; kisbetű, nagybetű megkülönböztetve:

1990. augusztus 2.
Kérdezd meg a franciáidat, ismerik-e Jean Henri Fabre nevét. Zseniális bogártudósuk volt, 1910 körül halt meg. Vett egy darabka terméketlen földet, sziklás-szikes, azon élt negyven évig, a hártyásszárnyúakat figyelve. Gyönyörűen írja le kísérleteit, az etológia alapja. Irodalmi Nobel-díjra is tervezték. Most olvasom: A rovarok környezete és viselkedése.
 

A mai újság.
Harcsa Veronika.
Mit adnék egy ilyen huncut mosolyért.
Egy képet.
Az kevés.
Fél életet.
Az sok.
Egy vakufénymérőt?

Biztosan rosszul főz.

 

 

 

 

 

 

És itt az én másik Veronikám.

 
A kedvenc,
közvetlenül
Cirenei Simon után,
és a második elesés előtt.

Ő is mosolyog.

 

 

 

 

 

 

Ötkor Margit nénihez, meg volt beszélve, mentők, bekísértem a Tétényi úti kórház sürgősségi osztályára. Betólták a vizsgálóba. Fél tízig üldögéltem a váróban, addig nem kaptam infót a továbbiakról, akkor átadtam a csomagjait és villamossal haza.

● 2008. február 16. szombat

Éjfélkor! telefon a körtéri szomszédtól, hogy a mentők épp most hazahozák Margit nénit, hozzájuk is becsöngettek. Merthogy kapott infúziót, és ők amúgy nem elfekvőosztály. De vissza kellett, hogy vigyék, a lakás üres, a néninél meg nem volt kulcs. Rögtön telefonom az ügyeletre, hogy is volt ez. Hát úgy, hogy a beteg haza akart menni, hívtak egy pszihiátert, aki szerint a beszámítható, így, ha menni akar-. Arra a gondra, hogy két napja már nem tudott enni, inni, valamint hogy a külvilági kapcsolatot (engem) miért nem értesítettek; nem tértek ki.

És itt van egy markáns, elemi tévedésem. Merthogy azt hiszem, ha Margit nénit hazaszállítottuk, ha megforrasztottam a vakukábelt, vettem pukkanófóliát, becsomagoltam a pannonhalmi kiállítást és elmosogattam, akkor majd.
Nincs majd. Ez az élet. Ez volt az élet.

A jövő heti kis kiállítás különben, a bencés diákok számára - épp az ötvenedik önálló -, így néz ki:
http://deske.hu/kiallitas/k43.htm, 12 kép fér el. Szüts autójával kell mennünk, neki állítólag tizenkét légzsákja van, az enyémben ha négy.

● 2008. február 17. vasárnap

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
Lapozást is lehetővé fejléc készül minden fájl fölé az IRÁS - KÖNYV - MÉDIA fejezetben. Most épp ott tartunk, hogy Internet Explorer alatt ebben a részben semmi nem működik. A Firefoxosok jobban járnak, ott rendben. 

 

● 2008. február 18. hétfő

Az esetleges NEWS-könyv kiadáshoz nem esetleges szerkesztőm megkapta a print-kéziratot, most kérdezi a méretét. Ehhez át kellett tenni wordbe, az tud ilyet:

Zseniális. Ez  megoldaná azt a dilemmát, hogy szerintem az egész hit-dolog érvénytelen, ha üdvösségemért nem egyedül én vagyok felelős.

Anyám lába dagad, nehezen lélegzik, szíve nem bírja, szenved. Megkérdeztetett egy helybéli papot, tehát nem számít euthanáziának, hogy ő orvosa ellenére nem hajlandó már kórházba menni. Este hatan imádkozunk az imaközösségben, kérelmére, hogy meghaljon.

● 2008. február 21. csütörtök

Anyácskám, készülődve, több menetben nekünk ajándékozta családi fotóit. Mikor február elején meglátogattam, mutatott néhányat, amit még magánál tart. Fénykép, ahol ő húsz évesen fejest ugrik egy szabadtéri uszodában. Kifeszített karok, homorított test, tökéletes tartás.
Őrzi és mutatja, hogy ő nem volt mindig ilyen púpos. Öregedve tizenöt centit ment össze.

Idézet Lázár Ervin naplójából, baráti küldemény V-től:
Ha távolodsz Istentől, akkor is közeledsz hozzá, csak a hosszabbik utat választottad.

Este megnyitóm Pannonhalmán. Szüts ezúttal teljesítette kérésemet,
hogy ezentúl mindig azt a novelláját olvassa föl,
amiben elbeszéli életem végét.  http://deske.hu/kiallitas/k43.htm

Egy fotó, amin inkább a gyerekek látszanak, mint a kiállítás.
Rákérdeztem, nem odaterelt csapat.
Még két fotó ott őrzött munkáimról, ez inkább csak magamnak.
Keresztút a diákkápolnában, B/88/09 és a  Koldus keresztút változata, egy tablóban B/89/44/B

● 2008. február 22. péntek

Találtam
az ALKALMI-2
mappában / folderben
két fotót,
hetekig feküdtek,
bizonytalan státusszal.
Most beemeltem őket,
kaptak számot is.
Ez itt:
Alattunk a járda - F/08/025,
a másik pedig
a Mammut-2
emeleti folyosójáról,
A Lövőház utca, végig - F/08/024

 

 

 

Ha nem kerülném annyira a pátoszt és a felkiáltójeleket, azt mondanám, a helyzet drámaira fordult. Mobilom uszodai öltözködés közben két alkalommal is kiesett tokjából. Tettem zsebbe, próbáltam nyakban, zsinóron, de ott meg harminc éve a noteszem. Baj baj hátán, gond. Most rászántam ezt az órát, elő a BŐR feliratú dobozt.

Szerencse, hogy kölyökkoromban
láttam a körtéri táska- és nyeregkészítőt
munka közben, majd egyszer
bekérdezkedtem a Bartók Béla úti
öreg cipészhez,
aki megmutatott néhány fogást.
Adott bőrvarró tűket
(tompavégű lágyvas, párosával használják),
megmutatta a kihegyesített spárgavég
bitumennel merevítését;
egy darabkát kaptam is,
néhány éve még megvolt.
Szegecs meg mindig van itthon,
azt itt a szomszédban árulnak.

Most első fordulóban
Katához fordultam,
volt neki folyóméterben tépőzárja.
De aztán az élet tovább sodort.
Találtam a dobozban
egy öreg ridikülzárat.
Így végül egy bőrpánt fogja le
a (földi) telefont. Mellette az égi,
azt tölteni se kell;
a rózsafűzér.

Tüdős Balázs készítette elő nyomdára a Zsidó temetők könyvem képeit. Ő sok minden mellett hegymászó is. Most a Mai Manó Galériában fotókiállítása e témában. A fotókat ismerem, elképesztő az is, de e percben, nézegetve, az a világ szédített el, ahol ő járt, Uramisten, mik vannak fölöttünk és alattunk, az ablakomból Kecskemétig látok el, az is milyen messze. http://www.balazs.tudos.hu/Mano/thumbnails.html

● 2008. február 23. szombat

Miki nem érkezett meg (a kocsival) Erdélyből, úgyhogy nyolckor vonattal Vácra, Zsófi diplomaátadó ünnepére. Fehér ing, amit én évente kétszer. Adunk neki egy 2G pendrive-ot, benne a gyerekkora; az összes fotóm. Fölmerült, hogy Piri macskarajzát, amit kasíroztam, kereteztem, falra tettem, gyönyörű; de attól végül nem volt szívem megválni. Kata virágot vett.

Lyonel Feininger ( 1871. New York - 1956. New York) művészcsaládból... apja jóváhagyásával művészeti  tanulmányokba kezdett, azonban 1890-ben a két férfi között nézeteltérés támadt, amit többé nem sikerült... A kiváltó ok: Feininger elzálogosította apja óráját. Smith: XX. századi művészek élete