Image

Tegnap este Németh István könyvkiadónál, Gödön. Kerti ünnepség, ötven éves lett. Háromszintes ház, medence a kertben, fekete merci és fekete audi a garázsban. Fehér fityula, öt négyezetméter szendvics. Egy rántott hallal tetézetthez még lángolt kolbászt haraptam.

A családjától számára egy üres album, évenkénti egy lappal; felesége előre jelezte, ha lehetne, tőlünk valamit, bele. Közösen csinált és leendő munkáimat kötöttem csokorba. (Ezen kívül csak két kötetem, a zsidótemetős és a fotóimról. Ja, meg az e-bookok, és a nem kiadott mesekönyv.)
A printet az 1992. évhez ragasztottam be. Én mindent beszámozok. (Fiam: M/82/01. Igaz, ezt ő kérte.) Tehát: G/09/01, a tervezőgrafikákhoz.

Meg ajándéknak egy DVD, ami biztosan hiányzik hatalmas filmgyűjteményéből: lemez a ferences világmisszóról.

A B napló csak félig tréfa, Miki igen kapacitál, hogy a szerinte alulreprezentált grafikáimnak csináljunk kötetet. Védekezem, hogy gyanúsan sokfélék, gyengébbek. Állítja, ezt csak én, így. Aztán minap elmondta a könyv szerkezetét. Amibe persze belevitatkoztam. Úgyhogy talán mégis hajlok rá, legfőképp mivel minden többéves munkámmal egyszerre elkészülve erősen légszomjas vákuumban. Azon túl, hogy reggel keservesen lefutom-, na jó, kocogom az ezerkétszázat, meg délben a menzán elandalodom az édes kisaszonyok gyönyörű bőrén, nem tudom, miért élek. Reménytelen. Nyugdíjaslét. Hol ilyenkor a hitem. Unokáimat kéne vinni múzeumba.

Hazafelé, majd a ház előtt elüldögélve az autóban, a Kossuthon másfél óra a Mészöly-feleség, Polcz Alaine. Hogyan kegyelmezett meg az őt megerőszakoló szovjet kiskatonának, majd lassú haldoklásának naplója. Vendégei végigpróbálták szobájában az idejében megvett koporsóját, bárha pokróccal kényelmesítve, valamint margarétát, nyuszit festettek rá. Bot, gondozónő, majd járókeret, kerekes szék, szobavécé, morfium, aztán.
Végül otthon Katának a hirtelen világhírré vált Susan Boyle a You Tube-on, hatodszorra is megkönnyeztem. A három zsűror mimikaváltozásai is. Kata: - Te, ennek igazán olyan szép a hangja? - Nem tudom, mindegy.

49. érettségi találkozó Noki nagytétényi plébániáján. Hogy kinőtte magát Udvarnoky Laci. Osztályfőnökünk, Zebi, levlapon üzent, a csíksomlyói búcsún van. Totya kihirdeti, egészségi állapotról nem beszélünk. Csendes és tárgyilagos nyugalom, ahogy beszélgetve hárman is beszámoltak nekem szakmai életük befejezéséről, a záróráról. Provokatív kérdéseim ellenére. Gyati két éve eladta üzemét, tíz éve nem fényképez - Istenem, 9x12-es Linhof! - nem vesz hozzá digitális hátlapot, mert többé nem használja, de soha nem fogja eladni, vele temetik, Taxinak most indult be, jött ötven olasz megrendelés. Danilónak lakására viszik a bevizsgálandó anyagokat, ott rendeztett be egy kis labort. Janó szobabiciklire tért át, közben a műszeren nézi a pulzusát, 110-re fölveri. Eltűnt a becsvágy, és ami szokatlan: a fériakra mindig is jellemző ösztönös dicsekvés. Telefon Petúrnak, áttételes rák, holnap szállítják a Kékgolyó utcába. Az asztalon fényképek, kolbász, retek, borocskák.

Aki önmagában keresi a hibát, bármiyen kellemetlenség, kár, gyalázat, megvetés vagy bármi más hasonló megpróbáltatás éri, mindent derűs lelkülettel vesz tudomásul. Van-e ennél békesebb ember a világon?

Telefon angolos barátomnak, fordítaná le, mit mondott a három zsüror Susan Boyle-nak éneke befejeztével. Különösen a harmadik zsűror tréfája?!
Múltkor a zuhany alatt Gábor: Te, milyen édes ez a Zsófi unoka, kivettük a járókából! Ma meg: Zsófi nálunk, chat-en kérdezte barátnőjét, hogy a táborba hány füdőruhát hoz. Tegnap Paulával a Nemzeti Galériában. Ottragadtunk a Paál képeknél, aztán a számomra jobbára semmitmondó kortársak tárlata az A épületben. Ezt is megnéztem, mint mindig. Csak lefelé kell fordítani hozzá a fejet.

Délután Tölg Zoli kiállítása a Bartók 32. Galériában. Ő is megöregedett. Gondolom, már nem hisz a táblakép-műfajban. Radnóti nyitotta. Munkái mintha ólomból öntve, de tízdekásak. Mondja, a felszíne grafitréteg. A szereplő szavak a lenni ige három alakja, latinul. 15 éve egy olajképén ez a szó volt: NEIN.

Többéves próbálkozások után tegnapra siker, baráti segítséggel G.-nek megszereztem a Kazinczy-leveleket. Váczy hatalmas műve, 21 kötetben gyűjtötte össze. Gábor boldog. Tegnap föltelepítette, és mára már ki is találta, hogyan dolgozza föl. XXI századi szemlélettel egy válogatás lesz. Morfondírozott, mivel kompenzálja, egy méretes mákosrétest neveztem meg a zuhany alatt. Mire ebben megnyugodott volna, még hozzátettem, persze minden nap. Két másodperc után kezdett el nevetni.
A professzorasszonyt - értelemszerűen nem a zuhany alatt, hanem a vízben - megkérdeztem könyve pontosabb tartalmáról, mert azt valahogy elfelejtettem. Fejezetek a kereszt történetéből az első ezer évben. Fontos, hogy az akkor még a győzelem és a dicsőség jele volt. Később válik szenvedésszimbolummá. Témája még érintőlegesen az előképek sora, kezdve a kőkortól. Két fő rész: a kereszt szimbolikája és ereklyetörténet. Ennek kapcsán szóba hoztam, milyen hatalmas tévedése egyházunknak a harmincas - negyvenes évektől a bűnközpontúság. Kijavított: a 17. századtól...
Tegnap koccantam kereszteződésben, én hibám - százezer lesz -, milyen bosszantó, hogy mára szomorúságom közömbösségbe fordult. Az imaközösségben kihirdettem, továbbra is napi egy Miatyánk Bajnai Gordonért, egyikük ugyan próbálkozott, hogy a szent Páli ima a királyokért ma a köztársasági elnökre értendő, de hárítottam, hogy az előbbinek nagyobb szüksége van rá.

És egy közös kiállításunk megnyitója:
kedden 6-kor: Kontra Ágnes, Krajcsovics Éva,
Szüts, Vojnich.
A megnyitón, gondolom, lesz tíz ember.

Oberbank AG Magyarországi Fióktelep
H-1062 Budapest, Váci út 1-3.
West End „C” Torony 3. emelet
Az áruház után a Váci útról a bejárat.
Még én se láttam, hol.
Parkolás az épületkígyó végén.

Egy bank, ami evvel követni akarja
a nagyok példáját. Tőlem 7 idei kép.
Kettő igazán jó belőle.

Szüts tájékozottabb, átvettem a blogjáról. Talált két hátborzongatóan őszinte verset, gondolom az új kötetében. Megkértem G-t, vegye meg nekem.

Tóth Krisztina: Az vagy nekem…

Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr,
seggnek a tanga, combnak a borosta.
Bezár, szorít és szúr mindenfelől,
elôbb csak húsba vág, aztán a csontba.

Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak,
sorban kihúzod mind a szálakat.
Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak
és mi fölfeslett, az tovább szakad.

Tőled rohan a harisnyán a szem le.
Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár.
Vándorló zokni: felbukkansz hetente,
lehet, hogy volt párja, de nincs már.

Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy,
lengő papír, én meg rászállva légy.

Vasárnap reggeli fénykép, F/2009/78. Évek óta nézem és próbálkozom megfogalmazni a reggeli verőfényes Lukács-kert báját. Ellenálltam a kísértésnek, ugyanezt színesben. Ugye, nem tévedtem? És van itt még valami, a hídfő ellenfényben, foltritmuosok. De akárhogy is nézem, így a jó.

G. máris talált néhány szép sort a Kazinczy-levelezés CD-n. Ez a nyelvújítás kor környéke. A levél arról szól, hogy elveszett, vagy elloptak egy könyvet, és kérné azt megszerezni. Gábor szerint igen figyelemreméltó az irodalomszervező Kazinczy (1759-1831) tekintélye, aki ekkor 27 éves.

Deske! Kérlek, olvassad el. Részlet id. Ráday Gedeon /1713 - 1792/ leveléből. II. Rákóczy Ferenc titkárának a fia, irodalomszervező és -pártoló. G

<<...Bátorkodom azomban az Urnak egy kérésemmel alkalmatlankodni, melly ebbűl áll; még boldogult feleségem életében ajándékozta nékünk bizonyos Kassán nyomtattatott versekben lévő munkátskáját Erdődy Lajos Uram, mellyben is bizonyos Szepes Vármegyei kertet (ha jól jut eszembe) vagy talám Abaúj Vármegyeit írt le: Ezen munkátska tűlem el idegenedett, vagy költsön adás által, nem jutván az után eszemben, kinek adtam, vagy talám még illetlenebb elidegenittetés által: Kérem azért az Urat, méltóztassék azt számomra meg szerzeni vagy az Kassai Typographiában, minthogy ott nyomtattatott; vagy ha már ott elfogytanak volna az Exemplárok, talám másoktúl is (kik az illyeneken nem annyira kapnak) meg lehetne szerzeni; akar mellyik uton szerződgyön meg, én ha többetskét kellene is érte adnom, az árát örömest meg kűldöm….Pesth 28. Febr. 1786>>

Hazafelé. Az öltözők előterében üldögéltek,

megütött a látvány.
Megkértem az öregurat,
nagyon szeretném lefényképezni,
el is magyaráztam, miért.
Engedte, és megjegyezte, hogy ő a Feri bácsi, 90,
és hogy 62 éves házasok.
Neje udvarisan kimozdult volna a képől.
Kértem őt vissza.

Ugye, valahonnét rettenetesen ismerős
ez az egész.
Nem? Csak gondolkozz rajta.
Nekem innét. És a társai. Persze; Farkas.

Deske! Ráday levelét minél többször olvasom, annál szebbnek tartom. A nyelújiíást 1790-1820 közötti időszakra teszik, vagyis a levél után. Valószínű Németh László ismerte és azért mondta - másokkal együtt - hogy tönkre tettek egy szép magyar nyelvet: G

Szia, Paula! Megkaptam, köszi! Tökély. Hogy tudtad rábeszélni? Vagy jatt? Különgiliszta a tartalékalapból?
d.

Kezdek eszmélkedni
a naplótadatbázistbefejeztem vákuumból.
Újra meg kell tanulni szabadidővel élni.
Nem könnyű, néhány év kiesett.
Olvasni? Napközben?
Elmenni valahová? Aztán visszajönni?
Ma befejeztem két tavaszi képet.

Ártatlan műterem - A/09/28
Ennek fém-fa kombinációjú keretet
kellett csinálni
- több óra volt, szokatlan technológia -,
mást nem tűrt.
És repró sem jó enélkül.
Neten a kép alig működik.

és:

Műterem, felkiáltójel - A/09/26
Ezt csak kicsit ódonabbá.
Ezt is márciusban kezdtem. Hogy miért került
a bal fölső sarokba a hetvenes évek eleji
angyalláb motívumom,
vagyis az angyal hálóingének alja;
annak a kontúrja -, nem tudom. Előző életeiben ez a forma kb. rothkokép volt a műtermek falain.

Dumcsiztak, beleúszott a sávomba. Csak annyit kérdeztem tőle: Terike, útlevél van?
Arra gondolok, tök hülyeség ez az egy- vagy többpártrendszer. (Akár alkalmi) érdekcsoportok helyette. Szerveződés ingyen, a neten.

Reggel arra gondoltam, fölajánlom egy évi jövedelmemet egy Magyar Tudományos Akadémia felépítésére. Családtagjaim is élénken helyeselték tervemet. De a délelőtt folyamán kiderült, az már megvan. Így aztán Tímea táblaképét - januárban vettem tőle - vittem föl a Nemzeti Galériának. Oda való. Fogadták. Csak az ajándékozólevelembe egy betoldást kértek: ...tulajdonomat képező...
Vándorúton vagyunk. És a teve két púpja közt nem fért el a kép.

Greene regényeket fordítottam négy évig, reggel egy órát, úgy tanultam angolul. Beszélni igen, beszélgetni ezért nem tudok. Az angol Ki-mit-tud: Susan Boyle szereplése kiértékelésének mondatai érdekeltek volna, a váratlan megdicsőülés.

Attila, ha a Susan Boyle-t beütöd a google-ba, első sorban egy képkocka, egy sovány férfi arca, amint két tenyerébe fogja. Az az eredeti produkció videója. Az érdekelne, a végén mit mondtak neki a zsűrorok. Köszi! d.

Bal oldali férfi (Piers Morgan): Nekem kétségtelenül ez volt a legnagyobb meglepetés a három évben, amióta ebben a show-ban benne vagyok. Amikor ott állt azzal a pimasz vigyorral, és azt mondta, olyan akar lenni, mint Elaine Paige, mindenki nevetett. Most senki nem nevet. Ez megdöbbentő, hihetetlen előadás volt. Elképesztő! [még van valami]

Nő (Amanda Holden): Annyira borzongok, mert tudom, hogy mindenki maga ellen volt. Őszintén úgy gondolom, hogy mi mind nagyon cinikusak voltunk, és ez volt minden idők leghangosabb ébresztője. Csak annyit akarok mondani, hogy igazi kiváltság volt ezt hallani [ezután az ovációtól nem hallatszik]

Másik férfi (Simon Cowell): Susan, én már tudtam abban a pillanatban, amikor kilépett…

SC: …erre a színpadra, hogy valami rendkívülit fogunk kapni, és igazam volt!

SC: Susan Boyle, büszkén felemelt fejjel mehet vissza a falujába, három igennel!

Műsorvezető Susannak a függöny mögött: Azt hiszem, egy kicsit élvezte… [???]

Szerintem mintha elhangzott volna az a szó is, hogy apologize, vagy hogy írják, vagyis hogy elnézést kérek/ünk...

Ujságpapírt is használok festéshez.
A földön láttam meg ezt a darabkát.
Ilyen semmi fotó, és micsoda arc.

Megvolt az Oberbank AG Magyarországi Fióktelepi kiállításmegnyitónk. A vezérigazgató bevezetőjében elmondta, még két fiókot nyitnak, és támogatják a művészetet. A kis ünnep fénypontja egy osztrák borász születésnapi felköszöntése volt. Közepéből lángcsóvát lövellő tortát, valamint világoszöld papírba csomagolt Rubik-kockát kapott ajándékba, mondták, arra az esetre, ha vadászaton vad hiján unatkozna a lesen. A meghatott válaszszavakból megtudtuk, hogy ő cseh határ közelében többféle, de főleg száraz borokat termel, és hogy hány hektót, hozott is néhány fajtából kóstolót. Az ünnepséget egy váratlanul előlépő idősebb osztrák úr derűs felköszöntő verse zárta, amit a közönség tapssal jutalmazott.

Az egyik szimpatikus közönség.

A tegnapi ajándékozáshoz még betoldottam két mondatot. Vándorúton vagyunk. És a teve két púpja közt nem fért el a kép.

Az ismerős szerszámboltos meséli, a minap telefont kapott. Hogy a balatoni telke melletti szomszédja átmászott a kerítésén, nyolcvan éves bácsi, cseresznyét szedni, de leesett a fáról és meghalt. Kéretik intézkedni.

Pedig igyekszem.
A Margit körút sarka
lefényképézéséről
nem bírok leszokni.
Noha futás közben kell
megállni.
Útközben a rózsafűzért mondom
N.-ért, de szemem éberen
matat
a fényárnyékokok
között.
F/2009/079

Nehéz ezt az igazságot befogadni, megemészteni. Ha én - akár egy rossz szóval - Katának szenvedést okozok, az részemről esetleg hiba, netán bűn, számára azonban Isten ajándéka. Ami speciel momentán nem kellemes. Hálát is lehet adni érte. (Nem nekem.)
Szalézi szent Ferenc is ezt mondta, más szavakkal.

És még ma.
1987. volt a nagy szétajándékozás éve.
Január 2-án Tatár Gyurinak adtam
két képet: Legutolsó virágod - A/71/32
Erről csak egy rettenetesen rossz fotóm volt.
Most, 22 év elteltével megtaláltam,
szerencsére közben a közelembe költözött.
Délelőtt gyalog, erős szélben, elhoztam a 130x100-as vásznat,
lefotóztam, s a képet is
rendbe tettem egy kicsit (dammárlakk).

A másik képét 1992-ben egy fárasztó költözködés éjjelén
egy Gedő Ilka képpel együtt a kocsijában hagyta,
beverték az ablakát, (csak ezeket) elvitték.
A rendőrség - őrizendő - még éjjel elvitte a kinyitott kocsit.
Azóta lázasan keresi képemet az Interpol.
Régi zsidó temető (fekete változat) - A/85/09

Tegnap 18h - ma 02h között mellette ültem,

nemigen beszélgettünk,
a kezét fogtam.
Akkor fölvitték a műtőből az osztályra.
M. néni.

Az operáció után orvosa azt mondta,
50-50%. 93 éves.
Tegnap nekem kellett döntenem,
hol töltse további idejét, hónapjait?
Keserves órák, tudom, mit szeretett volna.

A műtét után nevetgélt, amit nem szokott.
A fénycsőre mutatott, nézd, mennyi katona, sokezer,
jönnek ki a templomól, ilyet még nem is láttam.
Aztán elkomolyodott, megérintette a zöld csempét:
erre semmi szükség, és lehúnyta a szemét.

22h. most jövök a kórházból:
orvosa visszavárja egy hónap múlva kontrollröntgenre.

Újra lehetett vele beszélgetni, fájdalmai vannak. Átszállították a sebészetről a körzeti belosztályra. Üzenet az új kórházból.

316. kórterem. Szükség lenne néhány dologra: hámosító kenőcsre, pelenkára, hintőporra, hálóingre, vagy pólóra és tusfürdőre.

Evvel a halálközeli helyzettel fucsán interferál a (nagyon) aktív évekből - életből most éppen kiesett állapotom, amiben kóválygok, amivel nem tudok mit kezdeni. Szokatlan, az adottakon túl meg kell teremtenem a saját tennivalókat. Mert nincsenek. Minden dolgom meg van csinálva.
Na. Tegnap egy pincében talált konyhasztal átalakítása, befogadása, fűrészelés festés mázolás. Két gurulója is lett neki.

Gyakran magyaráztam felső osztályos gimnázistáimnak a katedráról, hogy a kultúra lényege az éjszaka sötét, félelmetes hatalmainak jámbor és rendező, szinte úgy mondanám: engesztelő bevonása az istenek kultuszába.

A drága Gábor. (Megjegyzendő, a Kazinczy-levelek CD-ért még egy mákosrétessel tartozik. Ami köztudomásúlag nem csereszabatos az eddig juttattott mákoskiflikkel. Hivatkozása elfogadhatatlan, hogy a gyári rétesben túl sok a mák. Mák vonatkozásában ez téves létkategória. Van túl sok hideg, vagy van túl sok ember a vízben, túl sok só a levesben, de...?!)
Tehát a levele:

Tárgy: nincs vége.
Deske! <<Minden dolgom meg van csinálva>> Fessél tovább! Pld.: XVII sz.-i műterem, Levelező műterem, Műterem az uszodában, Húsfeldolgozó-ipari műterem... Esetleg témát is válthatnál. G.

<<Minden dolga meg van csinálva?>> Kedves Dezső, ne haragudjon, de - honnan tudja? B.

Uszodából hazafelé kitárgyaltuk szegény Kazinczyt. (Gábor ötödik éve foglalkozik vele.) Hogy K. minden zsenije mellett gyenge pontja, hogy ő, a nagytekintélyű irodalomvezér-, és nem értett a versekhez. G. átküldött három versszakot szépreményű Kavacsóczy Mihály (1801-1846) tollából, akit K. vén fejjel égbe emelt, lásd alant, szemben avval az égetnivaló Csokonaival.

...Villám csattog, dübörg az ég -
Mari a puszta szirten áll;
Zúg a hab, pusztul a vidék,
S szerelmétől ő meg nem vál,
Lajost sóhajt láng-kebele,
S visszhang mélyen sóhajt vele.

S hűsége nő vad kínjainál.
Lajost kiáltja lángozón,
S utánna zúgja a hab a tón.

Ím a tó zajgó szélein

A hullám egy testet vet hány.
Mari néz; köny gyűl szemein,
Leng fürtje, arca halavány.
Hangzón nyögé Lajos nevét,
S habokba hűté láng-hevét.

Ha Kisfaludy, Bajza, Kovacsóczy, minden teremtő erejek mellett, együtt éltek volna a nemesben gyönyörködő Daykával és a nem-nemesben gyönyörködő Csokonaival, írták volna-e e nagy-szépségű dalt?... Ha Dayka, Csokonai most élnének...mit nem adnának [ők ezért...], s ez mutatja, ötven esztendő óta nagy utat tevénk, mutatja, hogy évenként emelkedünk. El lévén készüle a Nyelv, ki lévén írtva az út, egy tized alatt csudákat fogunk látni ->>

A múltkori képhamisítási történet. A cigányoktól vett ÁLVÁLI. Kiderült, baráti tréfa. A képet kijavítva tegnap postán visszaküldtem szerzőjének, bár nem lett sokkal jobb. Ahhoz két hónap munka kéne, vagy három szerencsés perc. A szignót mindenesetre átírtam.
A padlón megjelenő fényfoltok lehetőségét eddig tényleg elhanyagoltam.

Áprilisban megöregedtem.
Bár ez nem biztos.
Nem ismerem, nem voltam még öreg.
Vagy lehet, már az voltam, csak nem vettem észre.
Vagy mindig az voltam.
Hanem most, hogy minden sokéves munkáim befejezése.
Hogy minden meg van csinálva.
Észrevettem, szívesebben ülők, mint állok.
Annál is jobb feküdni, feküdnék már délelőtt,
ha nem is vagyok álmos.
Igaz, ez ritkán fordul elő.

Mit mondana erre szent Romauld apát,
rendalapító,
aki meghalt 1027. június 19-én.
Pont a mi irányítószámunk.

Ma van a 41. házassági évfordulónk.
(A kép nem rólunk, a kép illusztráció.)
Koccintani vettem két pacsnit a Retek utcai péknél.
De csak egy volt.
Elfeleztük.
Én kaptam a nagyobbat.

Szombat; délelőtt piacra megyünk.
Amit utálok.
Az édes nők ott pengeélesek:
Ne abból, a másikból adjon!

Engem bíztak meg a kenyér szétosztásával. A kenyérporciókkal megrakott ládát odahozták nékem a felső priccsre. A kiosztás ideje alatt egy ember fenyőforgácsokat égetett. Vagy kovakővel, vagy a ruhából kihuzigált, megsodrott vattával csinálunk tüzet. A brigád minden tagja bejön, és én a lista szerint járó különböző adagokat szétosztom, pontosan. Aztán megint sötét a barakk és mi sötétben eszünk. Ki sietve, hogy legalább néhány percig érezze a teli szájjal evés kimondhatatlan örömét. Mások, hogy amennyire lehet, tovább élvezzék a kenyér ízét, lassan rágnak, apródonként nyelnek... Aztán csend. Elfogyott a kenyér, és az élet óraműve huszonnégy óra múlva vált át a következő fogaskerékbe.

Volt egy-két ember, akik távolabbi barakkban laktak, és csak reggel jöttek a kenyérért. Vagy mert ilyen módon akarták megőrizni és halogatással fokozni az evés örömét, vagy egyszerűen féltek sötétben kenyérrel végigmenni az udvaron.

Kiábrándultam önmagamból. Pontosabban megbizonyosodtam arról, hogy nagyon is szürke, középszeru komponista vagyok. Ha hatvanéves korom magasából visszanézek a "megtett útra", azt mondhatom, hogy mindössze két alkalommal csaptak nekem reklámot (a Kisvárosi Lady Macbeth és a Tizenharmadik szimfónia). Igen nagyhatású reklámot. Amikor azonban

...mindjárt jön a teljes szöveg is, csak most uborkát kell hámozni Katának. A teljes szöveg

Csak az uszodában szoktam bekapcsolni, nehogy mise közben hívjanak, -érjen a hír. Ma az öltözőben csengetett, hangüzenete van. Érkezett éjjel, 23:27. Tudtam, mit fogok hallani. Felöltöztem, s mert ma hideg, hajszárítás. Éves bérlet a kiléptető automata nyílásába, köszönés a biztonsági őrnek, le a lépcsőn, ki a parkba. Akkor lehallgattam, majd visszahívtam a kórházat.

Erre is sor kerül. Éve elhalt anyácskám hagyatékát számolja föl fiam, hamarosan odaköltözik. Egy dossziét hozott, felirata Deskének. Ahogy átpörgettem, főleg régi leveleim. Kettő, amit nem téptem el, olvasatlanul:
1970. március, Zsennye, alkotóház. Előzmény: csitítottak levélben alkalmazkodásra-illemre.
Táviratban küldött válaszom
első változatban:
''a harangvirágok megkérték orkán urat, hogy ne fújjon többé (de maradjon méltó a nevéhez). Az orkán erre megkérdezte, hogy ő micsoda, amikor nem fúj.'' És a végleges, 67. változat éjfél után két órakor:

A másik: egy irat. 1955-ben a XI. ker. Bíróság megalkotta apám halálának időpontját. Csak egy évet tévedett.

05:22h. Most elmondom M. néniért a teljes búcsút, vagyis minden bűnei azonnali delete-jét. Evvel az égbe száll. [Hacsak nincs elkárhozva, ami valószínűtlen.]

[Akit érdekel, elmondom, mi ennek a legegyszerűbb módja katolikus holtakért, vagy élő magunkért; VI. Pál 1968-as rendelkezése szerint:
1./ fél óra bibliaolvasás
2./ lehetőleg aznap szentáldozás
3./ az időpont környékén gyónás
4./ pld. egy Miatyánk és egy Üdvözlégy a pápa szándékára
5./ az imádkozó nem ragaszkodhat még bocsánatos bűnéhez sem.]

Büdös kurva Szüts. Összehozott egy közös kiállítást Franciaországban Hollánnal. Kénytelen leszek előkeresni az adatot, az ARTCHIVUM kimutatása szerint egyszer valahol együtt szerepeltem Picassoval, tényleg.
Nna, most nyolcra fogorvoshoz.

Hullaházban. Fotóztam is, de aztán kitöröltem. Katának lépcsőjáró guruló bevásárlószatyor a Fehérvári úti piacról.

Persze az első öt perc után meguntam a mókát, amiről fentebb szó volt; egy fanyar mosoly, megnéztem az ARTCHIVUM-lista legvégét, kikkel állítottam ki valaha együtt egy alkalommal [http://deske.hu/iras/html-2008/artchivum-vali-statisztika.doc], P-betűnél hagytam abba.

Annyira fáradt, hónapok óta (nem érdem), már reggeltől, hogy baráti figyelmesség, baráti protekció, két nap alatt tőtől talpig kivizsgálás egy elit kórházban. Persze semmi, hanem heveny adatbáziselvonási tünet. Terápia javallat: festeni. Fájdalmas, állítólag volt, akinek használt.
Hát-, megpróbáltam. Jótanuló módra alkotóház előtti utolsó percekben befejeztem az utolsó tavasziakat.

Gyuri, kérlek, nézd meg az adatbázisodban,
hány Váli nevű festő létezett a filctoll
magyarországi bevezetése után (kb. 1960-ra saccolom).
Ugyanis mutatott egy galériás két "Váli" szignós grafikát,
és nem tudom, síma hamisítvány-e.
Melékelem a két rajzot, furcsa az egyik címe, ugyanis a rajta szereplő figura: nő. Nagymaroson sokat dolgoztam amúgy, hetvenes évek, alkotóház.
"Nagymarosi táj"

És egy előzetes hír. Galamblelkületű barátném átküldött egy kétperces filmet egy rettenetes pitbullról, akció közben. Amint Andris átalakítja nekem wmv-ről flv-re, fölteszem. Csak erős idegzetűeknek, 18 éven felül!

1, Dr. Váli László (1878-1958) - Festő, restaurátor

2, Váli Ferencné (Nagel Róza - 1913- ) - Iparművész

3, Váli Zoltán (1919- ) Festőművész, grafikus

4, Váli Zsuzsanna (2006-ban az MKE-n Festő, Festő-restaurátornak tanult)

A keresett személy Váli Zoltán. 1980-ban a Fényes Adolf teremben volt kiállítása aminek a katalógusa (Artchivum azonosító kódszáma: 3121) egyértelmű bizonyítékot ad a személy azonosságára, beleértve az eltéveszthetetlen szignót is.

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára feltárása:
...közülük most csak egyre utalnánk: Váli Zoltán: „A fasizmus réme” című metszetére. Váli Zoltán festőművész (Miskolc, 1910 – Budapest, 1994), aki 17 darabos „ellenforradalmi sorozatát” (1957, linóleummetszetek) 1961-ben kiállította a Műcsarnokban. Ennek katalógusában a művészetéről értekező Murányi-Kovács Endre „az 1956-os ellenforradalomról kiadott albumának 20 linólapját” emlegeti, amelyeknek a létrejöttét „a kommunista meggyőződés biztonsága, a kifejezés akarata s a művészi közlés vágya irányítja […] a grafikus, a munkásőr alkotónál”. A Váli-mű: a csúcsára állított négyszögbe foglalt négy kép.

Legfölül: könyvégetés, balra a csíkos kabátot levető, börtönből szabadulót egy kalapos férfi új kabáttal várja, alul a Köztársaság téri ávós akasztás jelenete. A lábánál fogva, fejjel lefelé helyzetben megjelenített figura. A kompozíció negyedik, jobb oldali eleme: Nagy Imre oldalnézetben, Mindszenty szemből, érseki lánccal a nyakában. Nagy Imre oldalra fordítottan, a két kezét mintha könyörögve maga elé emelné, s úgy próbálná meggyőzni (?) a vele szemben álló fegyveres fiatalt.

19:26 Andris megcsinálta, jöhet a PITBULL-film. 2 perc. Gyerekeket kizavarni a szobából, és jól megmarkolni a fotel karfáját. Tehát: START

Erről a pitbull-dologról. 27 évesen a férfi-nő relációról tűnődtem egy újsághír kapcsán. Lehet, hogy fura módon itt valami hasonló működik?

Az Air France specializálta magát elefántszállításra. Rájöttek, hogy az állatok nyugodtan maradnak, ha maguk körül tyúkocskákat tudnak - akkor nincsen semmi baj. Hát -, van benne valami.

A mai reggeli zsolozsma könyörgése: <<Urunk, engedd, hogy ma senkit meg ne szomorítsunk... Ne engedd, hogy sötét vágyak tartsanak hatalmukban>> Hmm. Nem a felelősségáthárítás esete?
Pedig ők csak tudják.

Holnap július, alkotóház. Magányos műterem. A mobilról-internet, ami Kecskeméten lesz, egy hónapra hatezer. De a számlázási hónapforduló - erősen próbálkoztam, hiába - megmásíthatatlanul negyedike éjfél. És a PANNON újabban a négy napért is teljes összeget kérne. Úgyhogy nálam júli 5-ig, valószínű, csökkentett habzás.

G1. úticsomagot küldött, egy jó barát. És akkor legyen ez a hónap vége:

UV
Megbuktam, Uram, mint már annyiszor,
és jogos volt, te sosem szadizol,
csak kérdezel, s én nem tudom a választ,
mert lusta voltam tanulni, és fáraszt
a sok olvasás, a korai kelés,
a gondolkodás, a jegyzetelés.

Megbuktam, Uram, amit tanítottál
tíz hónapig, egy árva szót sem értek,
hiábavaló volt az összes órád,
a legkönnyebb szabályok ellen vétek...

...csak alakítom, átfogalmazom
azt az egy mondatot, amit neked mondok:
ha még nincsen túl késő hozzá,
Uram, adj még egy időpontot!