előző levél   

VÁLINEWS 183. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. június

2010. június 1., kedd

Hölgyesen fogalmazva, imádom Illyést, amikor komoly, vagy komolykodik. A reformáció genfi emlékműve előtt, Ditirambus a nőkhöz, Esti dal, Istentisztelet, stb. (lásd MENÜ / VERSTÁR is) De az is nagyszerű, amikor kilép a vátesz szerepéből, odabújni mamácskához. Most újra rálapoztam:

UTOLSÓ OTTHON

Vágyom hazaérkezni éjszaka
egy piréneusi kis faluba;
hosszu nevében annyi szent meg x,
hogy tőle föllebb már posta se visz;
hogy föllebb tán már csak a csillagok
havasi birkanyája csavarog.
"Ki az?" - nyit ajtót anyám, nagyanyám,
ölelnek, kérdezgetnek, katalán
nyelven persze vagy baszkul s én is úgy
felelem, fáradságos volt az út,
de másképp semmi ujság, megvagyok,
örülök, hogy hazait ehetem-
ihatom s végre - régi helyemen -
feledtető nagy álmot alhatok!

Ez meg a mai befejezett, kerete is van neki: Idegen műterem - A/08/54

2010. június 2., szerda

05:12 Szüts tegnapi blogjában [szm.hu] Szikora új képei kapcsán: <<Olyan nagyon nem szólnak semmiről... [csak] szépek...>> A szakma egyik alapkérdése, óvatosan kell fölgöngyölni. Itt vagyunk mi öregebbek, mint a konceptművészettel kezdődött új világ; ők elsősorban valamit mondani akarnak. Mi hiszünk abban, hogy egy okker mellé pontosan elhelyezett kobalkék foltocska képes villanás időre megmutatni Isten köpenye szegélyét. (Különben mi értelme Morandi poharainak.) Számunkra ez a festészet végső értéke. Amúgy pedig; minden út vezethet valahová.

Lábjegyzet. Persze ilyenkor mindig az erotomán és pedofil Balthus remekműve jut eszembe, ahol a kék folt mellett egyébként van egy meztelen nő is. A New York-i MET-ben a főbejárattól egyenesen előre, végig, az üvegkupola alatt balra. Minden nap megnéztem.

Lábjegyzet kettő. A szép termelése nem tévesztendő össze az esztétizálással.

07:03 Eső után, uszodába menet. F/2010/163

Egy barátunk fölhábordott Mike diplomatémáján, ilyesmivel játszani. De hiszen a világ művészetének a fele a halállal van elfoglalva.

Telefon, aukcóra adták két képemet a Fény Galériába. Tanulják, tanulják, már majdnem sikerült a képcímeim helyes leírása. Még előre került az opuszszám. AZ AXIOART honlapon:

109 - Váli Dezső (1942): A/08/24 - Angol műterem // kikiáltási ár: 400 000 HUF

110 - Váli Dezső (1942): A/08/38 - Műterem két lábbal a földön // kikiáltási ár: 450 000 HUF

Délben befejeztem, itt mutatom: Tétova műterem - A/08/53 2008-2010, 60x60 cm

Illyés: Ami megmarad -c. verséből két sor: <<Vacsora-füstöt mosolyog / az égre már egy messze dombhát.>>

2010. június 3., csütörtök

Deske, érdekes párhuzam. Vajon melyik volt előbb? I.

József Attila: Falu

Mint egy tányér krumplipaprikás,
lassan gőzölög lusta
langy estében a piros palás
rakás falucska.

Itt is, ott is karcsú füst - remény -
tűnődni, merre szálljon,
áll kicsit a kémény küszöbén
és int a tájon.

1934.

Kedves I., 1943-as kötetben jelent meg, nem bánt, ha áthallás is, édesen formált. d.

Átfestve ez az A/10/38-as.

2010. június 4., péntek

04:55 Valamikor én is tragédiának gondoltam, Trianon ma 90 éves. Első szeretőm pedig hetven. Szégyenkezem, csak ilyen tehetségtelen ajándék jutott eszembe, új katalógusom. Nagy családja, sok utódja, de szegény nemrég özvegyült, maradt egyedül a hatalmas házban.

Az ember visszanéz.
Hónapokig forgattam a gondolatot, kezdetben fura mód nem siettem. Végül három ösmerőshöz is információért, mert a címét se tudtam; lassan összeállt a kép. Akkor már egyszerű volt a helyzet, BOOKLINE.HU. Az első cég Szegedről négy munkanap alatt küldte volna, ezek nem ismernek engem. De egy apró antikvárium a Dembinszky utcában, bár alvásidő, telefonon már csak annyit kérdeztem, melyik trolibusz-megálló? Ötszáz forint. És azóta olvasom is, mi lenne, persze csalódás. Ötven évig úgy élt bennem, mint alapkönyv, tájékozódási pont. Németh Imre: Őserdők mélyén. Magyar László regényes életrajza. Szeretettel Öcsi fiamnak 1954. karácsonyán, Édesanya. A nagy afrikakutató. Akárhogy igyekszem forgatni, inkább hősies világcsavargó, kalandor. Magyar László, 1818-1864. Cselédlány és egy ispán zabigyereke. Fiumei tengerészeti iskola, ausztriai postahajón Brazília, onnét, nem tudva a helyzetet, Afrikába, rabszolgacsempész hajóval. Részt vesz egy uruguayi háborúban. És akkor végleg Afrika. Számos kongókörüli folyó vonalának megállapítása, forrásvidékének feldedezése. A Magyar Tudományos Akadémiától remél anyagi segítséget. Levelükben buzdítják. Benősül, arája néger királylány. Többéves karavánutak. Az Akadémia megkeresésére a portugál kormány válasza: "Magyar László meghalt Benguélában, halálának oka ismeretlen. Két láda hagyatékát, az egyikben könyvek, a másikban irományok, egy ottani portugál kereskedő házában helyezték el. Ami néhány év múlva lángok martaléka lett."
Irományok. Sajátrajzolta térképek, felfedezéseivel, néprajzi gyűjtéseivel.

Mailváltás hajnalban:

Deske, jó lenne az a Balthus-kép csaj nélkül is...! S.

Akkor megint rosszul fogalmaztam, hiszen éppen ezt akartam mondani. Én elsőre mindig azt a túlvilági kancsót keresem a szememmel. Az akt helyett nyugodtan lehetne (tán égetett umbra) festőállvány is. d.

08:42. Aztán a reggel. Kisfiúként influenzásan, lázzal, délelőtt, otthon, iskola helyett, egyedül, a hatalmas könyvszekrényem tetején. Beláttam mögé. És elhatároztam, ha majd én, annak a hátulja is szép lesz. Igyekeztem betartani. Meg kéne kérdezni, az Írók Boltja melletti zeneműbolt személyzeti öltözőjében, a pincében, a vaslemez-szekrények tán még ma is narancs színűek. Világnézeti kérdés. Ezért nem szeretem, hogy a Budai Ferencesek praktikusan az oltár mögé pakolják az épp nem használt nagy szőnyeget, létrát, fölös széket. Az ráadás, nem a lényeg, hogy ezek időnként még ki is látszanak.
A vízben. S. nénit kénytelen voltam megdorgálni, ma az edzésnaplóban pihenőnap szerepel? Sokat úszik, de lassan. Pironkodott. Aztán egy futóvendég csaj a szomszéd sávban, csodálatos dudákkal. Ezen nagyon elszontyolodtam. Két fordulóra, utána már mindezt fogalmaztam tovább, jelzőket keresgélve. Az öltözőben viccet mondtak: Nyuszi kérdi, hova szaladsz kisegér? Jönnek a kommunisták, lelövik a lila elefántokat! De hiszen te...?! Elkövettek ők már nagyobb tévedéseket is! Én az angol királyi párról beszéltem, húsz évig nem szerettem, hogy a fájvoklok teát külön teremben fogyasztják, a különböző aromaillatok okán. Ahelyett; lenne tíz perc idejük egymásra. És hogy később kezdtem tisztelni őket, művelik a magaskultúrát, helyettem is.

Imaközösségünkben valaki imát kért, hogy ő milyen rendetlen mostanában. Odasúgtam neki, ugye tudod, hogy ez mindig csak egy szimptóma?

Egy telefon a Széchényi Könyvtár ny. igazgatójának (a hideg medencében úszik), hogy katalógusból mennyit érdemes-, aztán egy a Belvederebe. És megy a hat kötelespéldány. Örökélet biztosítva, már megint. Még egy fát fogok elültetni valahol, tiszteletemre.

Kedves deske! A precízitás, a rend nem egy szimptóma? P.

A szimptóma betegségtünet, a rend szerintem nem az, az is következmény, de nem tünet… d.

Nem Weöres, Zelk.

Volt, volt, ember volt,
Se nem élő, se nem holt,
Nem a ruha, csak a folt,
Napsütésben telihold,
Talán sose volt!
    [Kóc, kóc]

2010. június 7., hétfő

Budai alsórakpart, a Margit-hídnál.

2010. június 9., szerda

A/10/37 tovább.

Erre a fenyegető lehetőségre nem is gondoltam.
De szerencsésen figyelmeztet rá a BKV, aki Zrt.
Földrengés?
Pestis?
Megözvegyülés?

Előzzük meg!

2010. június 10., csütörtök

J. / Le Meux véleménye a fenti képről:
<< Hàt nem könnyü eldönteni, melyik jobb.
Egymàs mellé raktam az elsö és màsodik vàltozatot:
még igy fél ora utàn se tudom.>>
Tetszenek érteni.
Nagyon civilizált megfogalmazás.
Úgyhogy ma elővettem.
Megint.
Tehát: A/10/37

Azt hiszem, most sokkal jobb.
Más kérdés, hogy ez a neten
egyáltalán nem látszik.
Sőt.

2010. június 11., péntek

Június tizenegy; tíz éve született a NEWS.
Ez is Szüts ötlete volt; épphogy meglett a honlap.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Levelek Le Meux-be / 66

1990 óta írom ezeket a leveleket, válasz nemigen érkezik.

2000 júniustól küldöm web-en, immár képekkel.

Talán egyszer könyv lesz belőle.

Mostantól ezt a honlapomra is fölteszem, ott illusztrációkkal.
2000.június

Szia J!

Beszámolok: Június: végig a Web hompage munkái. Néhány képen dolgoztam, a régbbiek közül ezeken (régi állapot):
Műterem ággyal A/98/48

Műterem Rippl keretben A/98/61

(A keret tényleg egy Rippl-pasztellé volt.) A kép sajnos elvszetette kezdeti hamvasságát, ké évig kínoztam, s elment a felszínes-dekoratív felé. Játékból persze lehetne Rippl-képet csinálni, de akkor nagyon jó kell legyen. A keretszín még rossz, 21-szer festettem át.

2000.6.11.
Váli Miklós elmosogatott. [...]

Egy e-mail Szütsnek:

nincs semmi. Schulze - Balabán - Schulze - Balabán

(Na, honnét az idézet?) [...]

Ülök este az ágyam szélén, nézem a térdemet.
Valahogy olyan ismerősnek tűnik.
Napok múlva felködlik, miért.
Rajzoltam ezt egyszer rég, egy alkotóházban   ...és így tovább

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

...hát hogy is van ez.
Tényleg lett könyv e levelekből.
A honlap szerkesztését nyolc év után fejeztem be.
Schulze-Balabán: rendben van. Az Iskola a határon-t ma is szeretem.
Miklós fiam időnként bizonyára elmosogat magának.

Tíz év. Hajam már akkor is fehér volt. Padlóm még nem.

Átfestettem / befejeztem, fotóztam.
Előzménye: múlt héten kipakoltam az egész raktárat, átnézendő.

Műterem J.-nek - A/08/28
Napfényes műterem - A/09/11
Műterem - telihold - A/09/54
Műterem, tűnődve - A/10/02
Műterem, egy nehéz nap - A/10/34
Félórás műterem - A/10/37
Platánkéreg műterem - A/10/38

Evvel minden kép ki van dobva, vagy meg van festve. És most micsináljak. Július elseje a köv. alkotóház. Talán meg kéne varrni a kengyeleket a pizsamanadrágokra, alul. Éjszaka mindig fölcsúszik. És föltorlódik a térdem alatt, elszorítja. A ripszszalag hónapja az asztalomon. Nem kell erősre. A cérna itt elvben nyíróerőre terhelődik. (Evvel egy vizsgán el lehetne bukni.) Persze azt nem tudja fölvenni, marad a húzóerő, arra jól működik. Ha elég nagy csomó van a végén.

Hajnali mail Le Meuxből.

Deske, ha két nappal késöbb inditottad volna a News-t, pont a szülinapomra estél volna. A News 10, én meg 50. Szép kerek szàmok. J.

Áttesszük! Két nap elég? Tehát a NEWS indult: 2000. június 13-án. d.

11:35, egy pizsamapánt meg is van. Csak a varrást (Photoshop CS4, Clone Stamp Tool, Master Diameter: 66 px, Hardness: 0%) ki kellett retusálnom, olyan rondán csináltam, fehér cérnával.

2010. június 12., szombat

Barna lombok? június közepén

2010. június 13., vasárnap

A temetői Mária, F/2010/170, és ez már Duplummária. Egy szobrászhallgató lány; hatvanezer. Sárral patinázta. A szobrot Zsófi lányom nagyon vágyta, és talán belefér az én életembe is. A vekkeren az 5:23; már pár perccel korábban kéne kelni, hogy időben legyek-, lassulok. Mária fejénél M-betű, fiamat tavaly kértem, hozna; a Metroplitan Múzem padlóján sok ilyen van, elszórtan. A belépőjegy.

Svejket olvasom. Halálosan pontos; vagyis remekmű.
Az ateista Hasek művével, főhősével valamit megmutat Isten arcából.

2010. június 15., kedd

Itt megnézhető
táblánként is.

Az a kérdés, egy szerepű-e a két g-végződés a mosolyog és a kaffog szóban.
Valami gyakorító-képző? Akkor mi a kaff?

Deske, nem kaffog, hanem klaffog.
üdv: F.

Én kaffogok, a papucsom klaffog. d.

Deske, hát persze, hogy gyakorító: furcsa módon a hangutánzó-hangfestő szavak végén viszont szinte kötelező, mert a cselekvés hosszantartó voltát jelzi, ugye 'kaffog', morog, szipog, sunnyog, gágog, vinnyog, károg, csipog (a 'csiripel'-ben az -l síma igeképző) durrog, dörög, surrog, kotyog, zümmög, brummog etc.
I.

KAFFANT, ige <Kutya> a száját összecsapva vakkanásszerű hangot ad. KAFFOG: ige, Sűrűn egymás uán kaffan. KAFF, fn., ami ilyenkor kijön a kutyából.

2010. június 16., szerda

Finta 75, ünnepség negyvenfős irodájában, a Szent Isván körúton. Néhány évenként látjuk egymást, elmentem. Megint egyeztettük; nekem titkos, reménytelen szerelmem maradt az építészet, ő grafikus szeretett volna lenni. Ma is minden terve firkálgatással alakul.
Diplomamunkámat - Keletázsia Múzeum - megnézve hívott meg irodájába, 1967 nyarán. A Hotel Duna Intercontinentalt tervezték, éve már, minden nap este kilencig. Életdöntésem volt, hogy harmadik nap fél ötkor letettem a 2H-s ceruzát, és indultam haza (festeni). Tudtam, mit teszek, attól a perctől kezdve átnéztek rajtam, természetesen.

A tortákból nem ehettem, órával előtte vágtak ki ínyemből egy darabkát, fogtömés lesz.

A metróban eddig észre nem vett doboz, szinte nosztalgia.
Ez bizony eredeti.
Extrennaja, sz masinisztom, govorítye, értem, le se fordították.
Harminc? - negyvenéves lehet ez a kocsi.

2010. június 17., csütörtök

Nem volt baj ezzel a képpel, azon túl,
hogy átbillent unalmasba.
Élőben jámbor-szürke, selymes felület.
Műterem - telihold - A/09/54

Próbálkozom.

Ma tovább a
Félórás műterem - A/10/37,
ez is bágyadtnak tűnt.
Illetve akkor bágyadságában tündököljön.
Próbálkozom.

2010. június 18., péntek

Próbálkozom, továbbra is,
A/10/37.
Már nem egészen félórás műterem.

Kiállításom egyébként
ma bezár, s aztán:
NYÁRI SZÜNET.
Nyit: július 13-án.

Miközben mi tesszük
ezt-azt -
kaptam egy fényképet
illetve visszafotóztam,
monitorról.

2010. június 19., szombat

Gyónás közben beszélgettünk is, mondom Józsi atyának, elég pocsékul (szarul) érzem magam, talán ezért is adta penitenciául a csodálatos 139. (138.) zsoltárt olvasgatni. Szeretem. Elképesztő, ha az ember odafigyel. Isten mindenütt-jelenléte:

...Hova menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
A sötétség nem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal...

Az éves átlagunkat a Gázművek alulkalkulálta, májusi végelszámoláskor 120 ezret kértek tőlem, egy összegben. Ilyenkor az ember morog, szerencsés esetben csak magában. Hogy lehetett volna jobban, hogy nálad 25 fok volt, az amerikaiak 18 fokra állítják. Aztán fölötlött két vers. Rakovszky szomorúsága, talán megtalálom, ahogy halott szerettével beszélget... Igen, megvan, Kísértetek. A hatalmas Az időről versciklusból:

..."Visszatértem,
a telihold talán, vagy fájdalmad mágnese
testté rántotta össze ittlétemnek a térben
kóválygó lenyomatait, hogy én, aki
csak csöpögő csapokról, gázszámláról beszéltem
valaha, elmondjam, amit sose,
s te is elmondd, amit nem mondtál el, míg éltem."

És nocsak, ez is onnét. Másodszor is följajdul az Egyirányú utcában:

...És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,
ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,
amit akkor, s nem mondanád: "Ne menj még!
Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!"

Hiszen Várady is, Szellemhangok a rádióból, ezt szinte kívülről, sokat hallgattam CD-ről. Orbán Ottónak ajánlja; azt írja meg, hogy váratlanul éjfél tájt a rég halott Zelk és Kormos hangja, s borong, hogy barátai is lehettek volna, de ezt már végleg elmulasztotta.

...szegény Yorick, halott sirály,
akiket most te megidéztél,
amikor mindjárt itt az éjfél,
akikhez nem fértem közel,
akiknek te sem mondtad el,
amit talán nem is lehet,
ahogy én sem tudom neked.

Talán lehet abban bízni, hogy valahogy mégiscsak átszivárog...

2010. június 20., vasárnap

08:25 Kata mondja, szeret tömeggel együtt hullámzani. Ennek jegyében. Bár ez este jött létre legfőképpen. Délelőtt piac volt, én is, ezúttal teljesen önkéntesen. 42. házass. évf. Megfigyeltem, vannak, akik kikeresik a legszebb citromot, és azt veszik meg. A helyzetet bonyolítja, sokan árulják ugyanazt, ezt úgy hívják, választék. Nagy a tét, a hölgyek szeme izzik. Amíg Kata válogat, és tárgyal, én kissé hátrébb húzódom a gurulós szatyorral. A tér amúgy tágas, szellős, mondhatni, Eledelek Temploma.

Este a Múzeumok Éjszakája. Én ugyan csak Nádor Tibi - Nagy Géza - Fischer - Csató kiállítását akartam volna megnézni a Fonóban, de ők is alávetve az Éjszakának; 1300 a belépő. A fiúk hozzák a formájukat, Nádor volt köztük fotogén, mutatom. Hogy most figurális, rezzenetlenül viszi tovább tizenöt év előtti Szobamozi-témája foltkontasztjait, jól. Géza műtermét is láttam, mint maga is vallja, ha két méter alá megy, gyengül. Pech. A nagy képei nagyon jók. Fischi is rendben van. Ideje lenne kiállításilag továbblépni, elkülönülni. A művészetben nincs demokrácia.

Éjszaka aludni kell, nem múzeumolni, de ha már a drága jegy - mindenüvé érvényes -, Katával föl a Várba is, kvázi eggyé válva a tömeggel. A Hadtörténeti Múzeum udvarán lévő sátorban przemysl-i recepet szerinti fűrészporos kenyeret kóstoltuk, ízletes. A hadiszakácstól tudom, ez milyen egészséges, a káros bakrériumoknak a cellulózba beletörik a foguk. (A várost 150 ezer magyar védte, a Monarchia keleti védőbástyája, az oroszok praktikusan kiéheztettek minket.) Ünnep: hangorkán keretében ma estére fénnyel sejtelmes-lilára festették a Galéria oldalán lévő Mátyás vadászata-szobrot, nahát; itt mutatom.

MNG, átlábalva a tömegen, mert a kupola alatt divatbemutató, a dobogón egy szűz forgolódik, almákkal frizurájában. A tapsot hivatalos félmosollyal nyugtázza. A Kovásznai-kiállítást kerestem, ki ez az ember, hogy az MNG két emeletet szán rá, mikor Czimrának, stb. nem... Nyolc kilométeres sebességgel végig a termeken, nagyon sok egyforma méretű kép, egyforma, jó drága keretben. Bizonyára, bizonyára. Nekik.

Másnap (ma) a Klubban, az öltözőben a hadtörténész és a villamosmérnök vitatkoznak, van-e értelme, hogy évente egyszer többszázezer ember benéz egy-két múzeumba. A veszprémi igazgatónak pedig óvodás-programokat kell szerveznie, cirkuszt produkálni a nagyérdemű számára; régészt pedig elbocsátani, kutatásra nem jut pénz és idő.
Nem tudom. Harminc éve én erről egy cikkben:

...A párizsi Modern Múzeum anyagát átköltöztették az új Pompidou Centrumba, ahol aztán minden van. Nagyon igyekeznek vonzóvá tenni magukat. Tűznyelés és virsliszag, komputeres nézőszámlálás és beszűrődő filmzene, minden, ami csak a néző figyelmét elvonhatja a képről.
Jövőre a kiállítótermeket derékig elárasztják (langyos) vízzel, hogy a lubickolni szeretők is odaszokjanak. Csak az a baj, hogy mozgás közben a vér a fejből az izmokba szalad...

....A képzőművészeti népnevelés nem a festő feladata. Legalábbis én nem tudnék két munkát egy élet alatt jól elvégezni. Ugyanúgy nem feladata a múzeumnak sem. Az egyetem szívességből nem vállalja át az egyszeregy oktatását... [a cikk]

Nem tudom. A most Mona Lisával összefotózkodó japánok unokái már majd a képet is megnézik, úgy gondolom.

Észbe kaptam, NYÁRI SZÜNET a Belvedere Galériában, tudatni kell, rögtön a főoldalon. És a kiállítás-fájl legelejére két olyan fotó, amiből egész atmoszférája kiolvasható.

2010. június 21., hétfő

Gyűjtőim unszolására
egy önarcképen gondolkozom.

2010. június 22., kedd

A rész és az egész. Jelenits atya diákjainak magyarázta: egy pap nem tehet ki MTK jelvényt, mert akkor a FRADI-drukker diákjai nem mennek hozzá gyónni.
A képzőművészek egy része mostanában nagyon igyekszik aktuális lenni. Politika, gazdaság, napi ügyek.
Feladatunk nem körbe-, hanem fölfelé mutatni.

Délelőtt: figyelmeztettek, hogy ezt most érezni fogom. Savval markánsan lemarták ínyem fölöslegét, hogy majd tömni lehessen a fogakat. Meg két képet kijavítottam. Aztán öreg konyhai állványok festése, házassági évfordulónk, Kata nagyon fog örülni.


Értelmes körleveleket sem szoktam továbbítani. De:

SZIASZTOK!

SEGÍTSÜNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK !

Mondjunk le az augusztus 20.-i tűzijátékról, az árvízkárosultak megsegítésére!
Menjen ez a lista körbe MAGYARORSZÁGON!
Egyetértesz?
Írd alá, és küldd el minél többeknek!

Sárköziné Ági (Budapest)
Sárközi Sándor (Budapest)
Sárközi Attila (Budapest)
Dukay Nagy Ádám (Budapest)
Birtalan Balázs (Budapest)
Bánfalvy Ákos
Bánfalvy Veronika
Oláh Katalin
Kőnigné Adler Katalin 
Novák Teréz (Budapest)
Kovács Ferenc (Bp)
Zádor István Bp.
Váli Dezső Bp.

S. azt mondja, van Rakovszkynak jóval súlyosabb gondolata is, mint amit szombaton idéztem tőle. Könyve úgyis előttem, hát végigolvastam megint ezt hatalmas AZ IDŐRŐL-ciklusát, amire nagyon fölfigyeltek, akik figyelnek. Miket figyel meg, elképesztő látványtöredékek, víziók. Begépelni nincs energiám, de szkenn; legyen itt is elérhető, közkincs.

Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget...  Kísértetek

De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra...  Egyirányú utca

A: A múltnak sosincs vége. A jelen
    - az is múlt, álöltözetben.
    Rozsdás lavór a még levéltelen
    bodzabokor tövében, vizes böjti szelekben
    fölszárnyaló papírzacskó...   Párbeszéd az időről

Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban...
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban...  Dal az időről

S. még azt is mondta, Rakovszkynak nincs humorérzéke - regényeiből kiderül -, tehát az élet nyomorúságát ugyan érti, de így nem lát át fölötte. Ez lehet, a könyvei nekem se működnek. A versben erre nincsen szükség, ott a csupasz dráma.

2010. június 23., szerda

Észbe kapva, persze a google-ban rögtön megtaláltam a beírt verseket. Teszem őket már így a VERSTÁRBA is.

Megismétlem: Az irodalom, azt hiszem, tágabb. De a képzőművészet és a zene: nem körbe mutat, hanem mindig fölfelé.

A mai nem akar sikerülni, mutatom a két tegnap átalakított képet.

Műterem - béke - A/09/10

Konok műterem - A/10/09

Mégiscsak megmutatom a mait is, munka közben. Ez a legrosszabb, olyan majdnem-jó. Még az is lehet, hogy így marad, olyan bizonytalan vagyok. "Vagy talán nem is." Sokszor meg kell csinálnom egy témát, hogy egyszer igazán jó legyen.

Műterem - tűnődve - A/10/02

Valamint a levelek beérkezése-hangjelzés lenullázta magát, miért. Kellett újat csinálni, hogy mail-jött.

2010. június 25., péntek

Ismét és megint a Félórás műterem - A/10/37
Hetedszer. (Szerintem ......ebb lett)
Már rég ki kellett volna dobni a keretet.

Tudom, tudom. Akkor már írjak inkább blogot.

Életemben először, fotót kértek tőlem aukcióra:
A legilletékesebbhez fordultam infókért:

Vintage fotó: szerzői nagyítás, hagyományos vagy digitális,
max. a fotózást követő évben készítve,
Szerzői kópia: későbbi nagyítás.

Egy ismert André Kertész-kép:
- vintage: 1928, 2 példány van, = 82 millió ft.
- szerzői kópia: 1970, kb. 15 pld. = 2-2,5 millió ft.
- utólagos nagyítás: (csak elvben) = 15-80 ezer ft.
Tőlem egy vintage, vagy hat fotókiállítás,
meg több könyv után: kb. 150 ezer ft.

Ez is ma, megint, de csak egy kicsit. Illetve.
Műterem - béke - A/09/10

Kaptam egy amúgy érdekes-lenne könyvet, kifordult a kezemből. A Corvina csinálta, HÖLGYMAGAZIN/3 színvonalú tipográfiával. Hogy történhet ilyesmi. Így látunk mi, Eszéki Erzsébet beszélgetései művészekkel, közismert emberekkel. Spiró, Mácsai Pál, Várszegi Asztrik, Hegyi Lóránd, Dés, Nádas, Závada, nem érdektelen. Küldtek egy tiszteletpéldányt, Dragomán egy képemről ír.
A tipográfiát Szvoboda Viki jegyezte. A festménynek alá szines zoknit tett. A borítót nem is mutatom, pedig.

2010. június 26., szombat

04:56 Súlyos megpróbáltatás, fülcsöppet kaptam, amivel 3+3 percig oldalvást kell feküdni. Nyugton. Nagyon viszketett. Hát még ágyban könyökölve Rakovszky Zsuzsa Öregkor verse. Emberiség elleni bűntett lenne mutatnom, rettenetes teher lehet, ez az asszony a lét minden borzalmát ismeri. Hogy kezdjem el így a napot. Kis bemozgatás, rövid torna az ágy szélén ülve, keresztvetés, és a sósstanglira igyekszem gondolni, még meleg, amit majd uszoda után, hazafelé, a nap kinevezett fénypontja, százhatvan forint. A Török utcai CBA-ból, ja, és kenyert is kell hozni.
A művészet hatalma.
Vagy csak az én gyengeségem.
Esik az eső.

2010. június 27, vasárnap

Ha az ember négytől nem tud aludni.
Tegnap levakargattam a palettaasztal
farost-tetejéről a tízéves dzsuvát.
De mint általában,
ez az akció is eszkalálódott.
Ma utolsó üvegemet belevágtam.
Nem tört el.
És most ragyog.
A festőrongy pedig nálam éve tekercsben,
ide is eljutottam.

Most pénteken írtam itt egy új könyvről,
rangos névsor,
maszek szösszenetek festményekről, fotókról.
Hogy számomra ez
HÖLGYMAGAZIN/3. színvonalú kiadvány,
a tipográfiája.
És ez épp tölük szokatlan,
jeleztem a Kiadónak is.
Vették a hírt.

Így látunk mi, 37 kép, 37 történet,
Eszéki Erzsébet beszélgetései művészekkel,
közismert emberekkel,
Corvina Kiadó, 2010.

Kedves Corvina,

észbevettem, nem elég a csupasz ítélet egy munkáról, konkrétumok nélkül. Persze, nem kötelező egyetérteni velem. Szüts barátom szerint a tipográfiához tök hülye vagyok; érdekes lenne őt is meghallgatni.

A címlap. corvina-05
A kéz rajza nem szép. A rajz stílusa a reklámiparban honos. Amit a két ujj tart is; az egész látvány nem vonzó, nem a könyv műfajához, tartalmi súlyához igazodó.
A négysoros cím nem olvasható egyetlen pillantással. Hogy négyféle betűvel-, nagyon nem szeretem, de lehet, ez tényleg nagyon szubjektív.

A címszavak mögötti grafikai cirkalom csak bonyolítja a látványt, és nem szeretem az értelmezhetetlen dolgokat, még díszítőszerepben sem.
A nyers fekete-kék-zöld színek nem a könyvtéma frekvenciáján mozognak, ha ez így érthető. Mást sugallnak.

A kenyérszöveg és az oldalszám.  corvina-01
Az arial típusú - talpatlan - betű ennyi szövegnél túl sűrű mező, kellemetlen, nehezíti az elmélyült olvasást.

Zavaró, és önkényes, hogy az oldalszám helye változó. A számok fölösen cirkalmasak, nehezen olvasható, nem szerencsés a mellette lévő, olykor túlsúlyos díszítőelem. A 88. oldalon a szám olvashatatlan, indokolatlanul került belülre.

A képes oldalak. corvina-04
Számomra elfogadhatatlan a képek atmoszféráját figyelmen kívül hagyó intenzív háttérszín. Több esetben a kép ellen dolgozik. Hockney, Modigliani, Cezanne, stb. Elbulvárosítja. A kék háttér előtti fehér szövegek nehezen olvashatóak.

A portréfotós oldalak. corvina-03
Miért kerültek ide a cikkek címei. Összecsúsztatásuk a szerző nevével nem vonzó ötlet, pld. Kepes Andrásnál (88. oldal) nehezen kibetűzhető. Erről a csicsás oldalpárról jutott eszembe a HÖLGYMAGAZIN  szó.

Egyébként néhány portréfotóra én még rászántam volna egy kis energiát, de ez más lapra tartozik. corvina-02
Szívélyes üdvözlettel:

2010. június 28., hétfő

A leghosszabb napok, ünnep. Már reggel verőfény a Margit-hídnál. F/2010/180 És a Lukács-kert, még odafelé; ahogy a lombokon át -   F/2010/181. Kritika jött, megcsináltam. Megvan a javított e-mailem-jött jelzés. Fiamhoz mosdót szerelni. Útközben a Széna téren két jármű egybeolvadva. Uram, irgalmazz. A motorházetőn egy kompjutertáska. Kié? F/2010/182.

2010. június 29., kedd

P. odalépett a zuhanyfülkémhez.
Hogy a Bükkben járt; előzetes bejelentkezés után
háromfős csoportukat másik három ember várta az ösvény végén.
Elvezették őket a szobányi tisztásra.
Az országban egyetlen hely, ahol a
Boldogasszony Papucsa orchidea hazánkban, szabadon.
Két tő virág, két hétig virágzik,
addig a természetvédőktől 24 órás szolgálat őrzi.
Borús idő, épp esett az eső,
méternél nem engedték őket közelebb, de azért sikerült lefotóznia.

Gyönyörű.

Amatőr fotósként már az orchidea több fajtáját látta. Szakbiológus kíséri, GPS-el. Nyugdíjas műszaki fordító, hatórás és hidegvizes. (22C.) Nem először küldött a fotóiból:

kockás liliom [mocsári kockás liliom]
hármas jj (?) [leány kökörcsin - - köszönöm a segítségeket]
varjúháj [borzas varjúháj]

2010. június 30., szerda

Holnap reggel Somogy megye, Töreki, magánművésztelep, egy hónap. Lelátni öt kilométerre, a Balatonra. (az ablakokra viszek pukkanófóliát).

2010. június: 232117 = 3965 = napi 132 olvasó

oldal teteje