előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 217. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. április

--- 2013. április 1., Húsvéthétfő ---

Itthoni gépem le tudtam méretezni; négyperces filmen mutatom az alkotóházi kertet. Ahogy kocogok körbe a még havas fák alatt.

http://www.youtube.com/embed/Xno2G2XCxIU?

Megkaptam az evangélikusoktól a keresztút-meditációkat egybefűzve, PDF-ben; aki így akarná megnézni.



Érdekes ez az időnként felbukkanó néha pimaszság, olykor játékosság a hivatalos imákban. Hogy temetésnél imádkozunk az itt állók közül legközelebb megholtért, ez különös; figyelmeztetésnek lehet szánva, vannak papok, akik elhagyják. Jelenits atya is módosítja.
A mai húsvéthétfői zsolozsma egyik könyörgése:

...add meg egykor az örök életet mindazoknak, akikkel ma találkozunk!

10:18 Bizony szoktak még imádkozni temetéskor azért, aki a legközelebb meghal. Az egyik idős jezsuita egyszer ebédelés közben felvetette, hogy ő mennyire nem szereti ezt az imaszándékot. Mire megjegyeztem: Azt kellene imádkozni, hogy legközelebb senki se haljon meg. Nagyon furcsán néztek rám. F.

Pontos válasz. Remélem, később leesett nekik a tantusz. d.

F/2013/103, II. munkafázis; kecskemétiek egy szuszra, válogatás nélkül keretbe.

Pihenésnek kis vadászat. Egyetlen korosztály lát ebben trófeát. De az igen.

És még mindig a mai nap. Most kaptam.

--- 2013. április 2., kedd ---

Az emberiséget ez szerint is ketté lehet osztani: az egyik folyton elveszti a kesztyűjét, a másik nem.



Mailváltás L. barátommal, aki átküldött egy ötperces videót, egy pap antiszemita beszéde 2012. március 15.-i ünnepségen.

- Hát édes öregem, ez van. L.
- Barátom, a nyugdíjam 61e HUF., a lakbérem 56e HUF. d.
- Kedves Deske, ha valaha megérteném, hogy mint is működik ez. Küldtem neked egy videót, egy gyalázatos emberről, amúgy katolikus pap, aki a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét mondja el a nemzeti ünnepen, nyilvánosan. Mire elmondod, hogy Neked is nehéz. Mi az összefüggés? L.
- A párt Központi Bizottságában ült kilenc ember. Volt kilenc nagyon ellenálló festőművész. Ezek nagyon élesen figyeltek egymásra. Mind a tizennyolcan. [lakik itt egymillió ember] d.
- Deske, ??? L.
- Kedves L., a kérdés úgy is fölvethető: Hiszel-e a téged végtelenül szerető Istenben /Jahvéban, aki téged magához akar majd ölelni. Ha igen, mért nevezel egy embert egy órája alapján gyalázatosnak, akinek más a véleménye. Ha nem, mért nem lövöd le? d.

14:09 Deske, az a baj, hogy nem arról az egy emberről van szó. Arról van szó, hogy az az ember - hivatali helyzetével visszaélve  (szándékosan nem hivatást írtam) - terjeszti a gyűlöletet. Más az, ha valaki a saját civil körében beszél, és megint más, ha jogában van "kinyilatkoztatni", és  ezzel mérgez. Nem az Isten szavát, hanem a saját mételyes rögeszméjét hinti szét. U.

Igaz, köszönöm. d.

Uszodai öltözőszekrény[em] mára egy bejegyzésel gazdagodott. Főiskolás évfolyamtársam volt. Az alkotóházas felülragasztás okafogytával még tegnap oldalra került.

--- 2013. április 3., szerda ---

Délelőtt képfotózás,

--- 2013. április 4., csütörök ---

Nem kell mindig újat mondani:

2009. április 2. csütörtök

Paolai szent Ferenc (†1507) leveléből:

Úgy bocsássatok meg egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok.
A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis:
jogtalanság
a harag továbbszövése
a bűn megőrzése
rozsdás nyíl
a lélek mérge
az elme férge
az ima megzavarása
az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése
lélekbe szúrt tövis
soha el nem fogyó bűn
és mindennapi halál.

Új úszósapkám éjjel egy fazék fenekén feszült. Remek anyag, Arena ®. Ma éppúgy fájt az úszás, mint tegnap. És még kb. egy hónapig.

Deske, mér fáj az úszás? Kimaradtam valamiből? S.

Szoríttya a sapka. A fejemet. Nagyon. És hármat vettem. Drága. d

--- 2013. április 5., péntek ---

1. Rózsa Gyula a minap a Népszabadságban kiállítása kapcsán írja, hogy Fehér Laci festészete indulásakor tartalmas volt.
2. Műcsarnoki kiállításom ügye lebeg. Senki nem tud semmit. Még a Lukács öltöző sem. Hogy a Gulyás ig. netán a Ludwigba...? És a Műcsar ig. ki lesz...?
3. Ma délelőtt egy nehéz műfaj, 30 képnek címet adni. Fölragasztani a képcédulákat már könnyebb volt. Jön: keretszín képhez igazítás. Hatféle színű próbakereteim erre. fullezüst perem, patinázott ezüst perem, stb.



--- 2013. április 6., szombat ---

mai Népszabadság:
1888. bakelit lemez
1948. mikrobarázdás lemez
1963. magnókazetta
1982. CD
1995. DVD
[2005.? öngyújtó nagyságú kütyü, majd mobil, fülhallgatóval, villamoson]

1952.? Tán tíz éves koromban húgommal le a sarki Keravillba, s anyácskánknak szülnapjára megvettük a Les Préludes-t, 17 perc, három! fekete lemezen. Kurblis lemezjátszónk is van.
1983. svájci ismerősömmel képért a legelső szériából való SONY sztereo-walkmann. Még két csatlakozási hely (a konstruktőr asszonya kérésére, hogy a strandon ő is hallgathassa). Zenegyűjtést kezdek, 50 kazetta. Később fiam síedzése közben mély hóban fel s alá sétálva a Svábhegyen fülemben harsog Bartók Brácsaversenye. Fantasztikus.
1984. magnó, hangfalak és erősítő a műteremben
1985. mindezt egy sportzsákban elvittem (a depressziós) I-nek, mert felháborít, hogy Bartók legfontosabb mondatait félfüllel hallgatom, munka közben.
2005. magnókazettáimat CD-re írom át, sok-sok munkával trackekre vágva, mert nem tudom, hogy a CD-t nem csak az elejéről lehet indítani. Két nap múltán az egészet kidobom, hogy hiszen ezt a PC-m is tárolja. Azóta ez. Komolyzene 300 óra. Zelk és Illyés mondja verseit. Meg Kovács Kati-, Little Richardék, már videofelvételen. Őket hallgatom gyakrabban.




Hajnaltól mindent öt perccel korábban, hogy úszás is meglegyen, és időben is induljunk; Katát kilencre kocsival a leányfalusi Jezsuita-házba. Aztán hullafáradt, fél egyig alvás. Délben Szépművészeti Múzeum: Newton fotós kiállítása. Állítólag nagy ember volt. Nagyszámú női fanszőrzet, sohasem kedveltem. Hatalmas nyakatekert divatfotók. Ösztönösen pontosan érzem, mi van; udvariasan-buta tudatom mindezt elnyomja, hátha mégiscsak ők tudják jobban. Aztán összefutok Kecskeméti Kálmán öreg barátommal; csípőből, megvilágosítóan rögtön sorolja, 1. szörnyű, 2. unalmas. 3. van egy jó képe is, egy prágai öregutca, bár abba is betesz egy fölösleges aktot.
Tényleg, iszonyatosan hideg az egész. Persze ötletes és baromi jól komponál; érdekessége, hogy az életlenség lehetőségével sohasem él.
Pihenésnek, sőt -, a most restaurált Monet-főmű az emeleten, a vitorláshajós.
Mégis érdemes élni.

Este Illyés-napló, öreg dörmögő medvebarátom. Közben egy ismeretlen úr telefonja Kecskemétről, galériája aukcionálná egy (lappangó) képemet, ami sérült, A/93/04. (Nézem; igen, 98. február 19-én ajándékoztam N-éknek, nászajándék lehetett.) - Hozza, persze, rendbe hozom.
Aztán fél liter IGAZI gyümölcstea. Annyira igazi, hogy a leforrázott ázalag ínyencség. Hogy jutott ilyen főúri étek hozzám. Történet. Februárban telefonálok a magasművészet környékén is ügybuzgó, segítőkész asztalos ismerősömnek, paraszt?sublótunk fiókja leszakadt, s én ezt nem tudom megcsinálni. Kiderül, Németországból beszél, ő most két évet ott, a dán határ mellett dolgozik. - Persze szívesen, Húsvétkor hazamegyek, akkor. És jött. És nemcsak hogy szívesség, de hozott nekem teát is, nyusziajándéknak. Vagy csak úgy.
Hatalmas Mühlbeck-grafika gyűjteménye van.




Tíz évig esténként kiszámoltam, tegnap eltéptem a listát, hányan is olvasnak naponta. Elég lesz havonta összesíteni. Meg a másik napi-listát is, tizenegy kilót lefogytam, OK. Most már ezt csak tartani kell.


--- 2013. április 7., vasárnap ---

Mázli, a sok tágítás-ügyeskedésben elszakadt az új úszósapka. Már csak kettő ilyen maradt.

Hogy fiam is utazik, forgatni, fegyelmezetten elszántam magam egy New York-i útra. Ilyen dolgokban én kegyetlenül nehézkes, de ő visz magával. Még tavalyi ötlet, hogy egy képemért cserébe. Poénnak hat, pedig így van, két képért megyek, Bierstadt Sziklás-hegységes hatalmas vászna, a másik név soha nem jut eszembe. Honlap keresőbe: VASUTAS. Igen, megvan, Delvaux, a villamos-végállomás képével. Mindkettő a Brooklyn Múzeumban. Talán még az 20-as évekbeli rádió a harmadik emeleten. Műanyag, kékeszöld, felhőkarcoló formájú, és gyönyörű. Remélem, 17 év után a helyén van még. Ja, igen, és a World Trade Centert mégegyszer, utoljára, feltétlen. Kicsit könnyebb a lelkem, hogy eldöntöttem, azt az ötven Rembrandtot a National Galleryben nem kell újra megnéznem.
Indulás április 24., öt éjszaka, nálam ez a max. A negyedik nap már nagyon rosszul fogom érezni magam. Hazautazáskor már jobban.
Emailek jönnek, mennek.

- Elöljáróban: a kajaminőségre tökéletesen érzéketlen vagyok; étterembe, ha csak lehet, sosem megyek, szeszt - nem elvből - nem szeretem. Vagy csípi a torkomat, vagy savanyú. ölel: d.

- No worries. This is New York. You eat what you kill. P. [Semmi aggodalom, ez N.Y. Azt eszel, amit levadászol.]

20:05 Adalék a fentiekhez, a gépemben ezek a zenéim vannak, lista. Szívesen adok belőle, sok minden elfér egy DVD-n mp3-ból. Akkor már a könnyűzenét is hozzátettem. Végül egésznapos munka lett. A komolyabb része így kezdődik:

Amit ennyire fáradtan kell/lehet; délelőtt

Barátom, azt javaslom, ejtsd el ezt a kilépési tervedet, lépj át érzelmeiden.
A Budai Ferenceseknél a vasárnapi szentmise gyakorlatában súlyos hiba van. A felajánlási rész legelején, amikor egész hetünket - munkánkat fölajánljuk, a népet énekeltetik, semmit nem hall, nem tud belőle. 20 éve szóltam György atyának, mosolygott, és csak annyit válaszolt, ennek ez az egyházi rendje. (Nem mentem át máshova.)
 
Megértem a gondolkodásodat. De ilyesmiről nem fogunk szavazni. Az egyház nem demokratikus intézmény, hierarchikus. A klérusnál (legalábbis) az a rend, hogy kövesd az elöljáró utasításait, akkor is, ha nem értesz vele egyet; kivéve, ha bűnt követni utasít. Én pontosan követtem egy püspök, plébánosom (külön feltételei voltak) és lelki vezetőm előírásait, utasításait.
A Fioretti közösség elsősorban nem neked, nekünk szól, hanem egyházi szolgálat. És ezt a közösséget ez a gyönyörű ajándék-, a szentségimádásunk élteti, erősíti évtizedek óta. 
Este várunk.
ölel: d

Minusz tizenegy kilóm a Lukácsban föltűnt, és közszájon forog. Sőt, követőm is.



A szerelemben csak csalódni lehet. Hiszen mi a megváltásunkat várjuk tőle. Pedig az

10:01 Kedves Dezső, a szerelemben akkor lehet csalódni, ha önző módon ugyanazt várjuk vissza, aminek az adására képesnek képzeljük magunkat. Apám mondta egyszer: "Kisfiam, aki jobban szeret, annak nehezebb - de mégis annak a jobb." Ő.

Nemrég föltettem ide egy Örkény-novellát, ami elmagyarázza a civilek számára a festő-ihlet dolgot. Felel erre most Vojnich interjúja a márciusi Vigiliában:

volt egy periódus, negyed-ötödéves korom körül, mikor nagyméretű, letakart drapériákat festettem. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy honnan fakadnak ezek a témák. A válasz nagyon egyszerű: villamossal jártam a főiskolára és minden áldott reggel a lágymányosi piac mellett mentem el, ahol minden, a kofák árui, az asztalok gyönyörűséges, óriási ponyvákkal voltak letakarva. Szürke, lilásszürke, barnásszürke: csodálatos volt, minden reggel

Be meri vallani ezt a csakugyan létező fordított sorrendet:

[festéskor] menet közben ösztönösek a döntések, és egyszer csak születik valami—és igen, ez az, amit szerettem volna. Ezt igen nehéz tetten érni, talán nem is lehet

Frankfurtban volt egy kiállításom, ahol nekem kellett beszélnem a képeimről, ráadásul németül. Nehéz feladat volt, de azt próbáltam megértetni velük, hogy végtére én csak egy postás vagyok, aki a borítékot hozza, mindenki nyissa ki és olvassa el, hogy mi van benne...
Annyit valóban megtehetek, hogy elviszem a befogadót egy irányba, de innentől kezdve mindenki azt láthatja, amit akar. Valaki a halált olvassa ki belőle, valaki az életadó vizet

Kezdődik a munka, kezdem őket előlről, a kecskemétieket. Már saját kerete mindnek, hozzáfestett, tegnaptól. Egy már kész is. A harmincból.
Amit mutatok: A/13/09

A verscsírák, töredékek kötetből [Térdig hamuban] egy Zelk vers, a hír másnapján.

[NAGY LÁSZLÓ HALÁLHÍRÉRE]

Csikorgatja fogát az ember
csikorgatja a fogát az isten

*
Lovaid hol legelnek
ki itatja meg őket?

*
Ne vidd el düheid, kínjaid
haragod nőjjön tovább!

*
Tébolyodott naptárom
egy sírdombra mutat –

*
Sírja fölött vonulnak
meggyfaszipkák, botok –

*
Az istenit az isten baltájának
hogy épp a legszebb fát döntötte ki!
1978. január 31.

És ami az összegyűjtöttben megjelent:

NAGY LÁSZLÓT HALÁLAKOR
Az isten vétke jóváthetetlen

Van még egy elmesélős verse is erről, NaAGY LÁSZLÓT SIRATVA: ...Aki "Bableves van-e főűr?" / könyökölt a vendéglő asztalára...

17:06 Hogy a fentieket írom; e percben jött a mail. Távolibb szomszédom volt Kékkúton. 1982, baráti kérése, egy Kékkutat szeretne az ágya mellé.
Húsz évvel később aztán be is számoztam: A/82/55

Férjem, Veszprémi Imre szobrászművész
életének 81. évében Húsvét hétfőn elment.
Temetése a legszűkebb családi körben lesz.
Kollégák, barátok, ismerősök a későbbiekben tartandó,
koncerttel egybekötött gyászmisén vehetnek búcsút a "kő szerelmesétől".
Annak időpontjáról értesítést időben küldök.
Veszprémi Éva

--- 2013. április 12., péntek ---

Akkor még töltőtollat is használtunk. Kb. 1965., Iparművészeti Főiskola. Nem tudom, hogy jutott eszembe, hogy barna és fekete tintákkal kellene jegyzetelni. Megkerestem a tintagyárat, végül évfolyamtársaknak is kellett, úgyhogy több litert csináltak nekünk. Nem is volt drága. Vastag, tán 90 grammos A4-es lapokra írtunk vele.
Ennyi év után, most jutott eszembe.

Még két verset találtam Zelktől Nagy László halálával kapcsolatban.

HÉTFŐ
1.
Ágyban? Akkor is küszöbre kirakva –
mustrálhat minket a halál.
...
4.
Könnycseppek sisteregnek
ajkunk parazsán.
...
6.
Illik a léthez a homály,
az ablakot megszálló
pirosszegély alkonyat.

7.
Illik a hallgatás –
a mindent elmondunk
egymásnak csöndje.
...

Délelőtt Esztergomba – időpontot kaptam – Székely püspökhöz, imacsoportunk ügyében, tanácskérés. Fűrallefelle vittem neki egy képet is. Hazafelé Dobogókőn át a Pilisben az erdei út szerpentínje, sok-sok kanyarral.

Észbevettem, két év késéssel, hogy hiszen van nekem
még egy (a KÖNYV-fejezetből hiányzó) könyvem.
Olyannyira, hogy festményeimről nem is igen kellene más. Legalábbis egyelőre.
A4-es oldalakon a magyar múzeumokban lévő majd' összes-;
162 képem nagyméretű reprója, erre az alkalomra profin újrafotózva.
Ajándék az élettől, illetve.
Halálomig hálás leszek érte Forró Tamásnak.
A 2010-es Belvedere Szalon-béli kiállításomra csinálta.
Könyv minőség.
Múzeumokba pedig értelemszerűen képeim java került. Erre vigyáztam.

Délután beszkenneltem ezt a katalógust,
föltettem a könyvek közé, ide, a honlapomra.
És nem is sok-, összesen 11 oldal, s így áttekinthető az egész.
Ugyanis ezek a képek rég fönt vannak, itt csak egyetlen link.

Na, akkor hogy is állunk.
1992. C. Napló 1958-1992
1993. Tanú ez a kőhalom, zsidó temetőfotók, Sáros Lászlóval
1997. Váli / monográfia
2000. VÁLI-OEUVRE, CD-ROM, ez is Új Mandátum kiadó, ez tök elavult
2000. VÁLI-OEUVRE, ez a honlap, tekintsük e-booknak, k.b. száznegyven kötet lenne
2007. Zsidó temetők / festmény, graf., fotó
2008. F. Napló / fotók
2008. DESKE.HU / Levelek Le Meux.be, tul.képp. a C. Napló 2. kötete
2008. DESKE.HU hangoskönyv CD-n, a fenti melléklete
2009. B. Napló / grafikák
2012. C. Napló e-bookra átdolgozva

--- 2013. április 13., szombat ---

Mózes.Törv. 32., az Úr Izrael népét...

A pusztában találta meg őt,
a félelem helyén, a zord magányosság földjén.
Körülvette, és tanítgatta,
és mint a szeme fényét, úgy őrizte.

Mint fiókáit tanító sasmadár,
amely fölöttük lebeg,
kitárta szárnyát, őt meg fölemelte,
és tulajdon vállain vitte

Én ételhordóval; ebédosztásnál találkoztunk. Megígérte, és mára meg is nézte útlevelében a dátumot. 1998. január elején a New York-i Modern Art-ban (MOMA) egy kiállításon két magyar festő is szerepelt egy-egy képpel, Moholy Nagy meg én. Soha nem hallottam erről. USA-ban akkor még nem volt tőlem magángyűjtőnek sem munkája. Fölhívtam D. István barátomat, volt-e valami idevágó Nemzeti Galéria szervezés. Nem volt.
Ez tetszik. Jó lenne megtudni.

--- 2013. április 13., szombat ---

Egész életemben arra tréningeztem, hogy mindent azonnal meg kell csinálni, és mindig előre kell menni, hátraford. nélk. Most egy polcot át kellett helyeznem a műteremben. Mért olyan nehéz ezt az új helyzetet elviselni. Mért emlékeztet ez engem a halálra. Fáradt vagyok, nyafogok.

Nem javítaná ki nekem valaki ennek az angolját? Gondolom, hibás. New York, Museum of Modern Art:

Dear Direktor!
I am an old Hungarian painter. A friend of mine have seen in MOMA an exhibition at beginning in January 1998, there where on the wall two Hungarian painters: Laszlo Moholy Nagy and I. I don't know on that exhibition anything. Which of my paintings? If You would be so kind to send me any possible informations on that, I would be happy. Thank You!

Jav.:

Dear Sir, I am a Hungarian painter. At the beginning of January 1998 a friend of mine saw two paintings by Hungarian artists in MOMA on an exhibition, one by Moholy Nagy and one by me. I do not know anything about this exhibition. If you would send me any possible information about the event, including the title of my work, it would make me very happy, Thank you. Yours, Váli Dezső

Deske, ez nem lesz jó, a MOMA naponta több ezer levelet kap, a világ lejobban elfoglalt emberei. Kezdd el a neten az utánanézést. F.

--- 2013. április 15., hétfő ---

Nem látok szoros összefüggést az altató szedése és ébredéseim időpontja között.

12:17 Maestro, későn nyitottam ki a gépet, így a felkérést az angol szöveg javítására már valaki teljesítette. -  Az altató szedése és az ébredés között - bocsánat! - egy bizonyos kor (kb.70 év) után már nincs összefüggés, de más behatások is lehetnek. Ha van kedv/e/ük pepecselni, javaslom a citromfű - orbáncfű - levendula kombinációt, mint teát (Herbária). Jöhet hozzá borsmenta (mint íz és légút-tisztító, + galagonya virágos hajtás a szívnek. Arány: másfél liter már felforrt vízbe  - mondjuk - 2-3 kávéskanál citromfű, 1 kk. orbáncfő, ua. levendula, borsmenta, galagonya. Kísérletezni is lehet. 'Nyafogok ... halál': Darvas Iván mondta egyszer, hogy aki 70 év felett nem gondol a halálra, az hülye. Szerintem tökéletesen igaza volt. A.

Hát idén is, megint lett tavasz. Legalábbis a Lukács-kertben. F/2013/016. Most néhány napi tündöklés.

Tegnap, leszámítva a biológiai szükségletek idejét, 24 órában; tehát szentmise alatt, és úszás közben is egy levelet fogalmaztam Erdő Péter bíborosnak, imaközösségünk ügyében. Reggel adtam postára. Szentségimádásunk kérdéséről van szó. A levél vége ennyi:

tudtommal ez az Atya jogkörén belüli kérés. Bencés húgom szerint a 28 év gyakorlata is nyom a latban. A reményt nem adom fel. Pl. ma sikerült a Lukács medencéjét víz alatt végigúsznom, másfél méter híján. Nagyon sok éve próbálkozom, minden nap egyszer.

Hétfő délelőtt a szokásos tavaszi kistakarítás, pormacskák méret szerint. Aztán a polcok közt helyteremtés az új 90 centis képeknek. Kiállításra gondolva csináltam huszonötöt. A galériáról már nehéz volna leszednem őket mutatni, 7,4 kilósak. És valószínű, hosszabb ideig kell velük együtt élnem. F/2013/105

És aztán még vannak alkonyatkor az alkonyati fények. F/2013/108

--- 2013. április 16., kedd ---

Hogy a minap elővettem ezt a kedves halottairól szóló Zelk-kötetet, meg akartam volna tudni, mi/ki ez a címlapfotó; megfordítottam. Hát a Kondor. Csak Kass János szárnyakat rajzolt neki. Ki lehet a másik pasas.



Ettől baromira félek. Fiam ezt elnézte az intézkedések közepette, és már nem lehet visszacsinálni. Hazafelé New Yorkból átszállás Münchenben, 9 óra éjszakai út után, amit nyilván félálomban töltöttem. És onnét tovább Budapestre, de 9 és negyed óra várakozás után. Reggel nyolctól kezdve. Azt a várost, a közlekedését nem ismerem, ilyen állapotban nem is fog nagyon érdekelni; hullafáradt leszek. Elrémisztő horizont.
Egyáltalán, már nehézkes vagyok egy utazáshoz.

--- 2013. április 17., szerda ---

Uszoda után, munkakezdés előtt
dollárkiváltás az OTP-ben,
de nekik nincs apróféle, átarányítanak egy pesti fiókba,
egy hasított zsömle, 25 HUF, a pékségnél,
telefon a Széchényi Könyvtár Kézirattárba, szkenneljék be, és mailben, nagyfelbontásban küldjék át naplóm 6. kötetéből a C.00931/B oldalt, preparált NY. térképemet,
telefon a Godot Galériának, kiállításukra kért képet el kéne vinni, utazom,
próba: le tudom-e szedni és aktiválni FTP-re idegen PC-n a Totalcommander programot; akkor tudnék távolból is NEWS-t írni, elvben,
aztán tovább, A/13/15, de most se tökéletes.

Reggeltől féltem tőle. Budaörsön délután ötkor protekciósan gumikesztyűs ujjal beletúrtak a fenekembe. Múltkor ilyenkor fölordítottam a váratlan fájdalomtól. Most nem fájt. Prosztatavizsgálat.
Kinyitott, internetre aktivált notebookkal léptem a rendelőszobába. Azon együtt minden valahai leletem. Használtuk is.

Délután egy mail a Széchényi Könyvtár Kézirattárából, preparált N.Y.-térképemmel és egy fotóval.

Kedves Váli Dezső, nem tudom, használható-e, sajnos, ennyi a technikai lehetőségünk. (Ha teljesen használhatatlan, holnap leviszem a fotólaborba, és készítünk róla nagyfelbontású felvételt.) És közben sikerült megoldanunk az áldatlan helyzetet, mármint a Napló valóban méltatlan elhelyezésének problémáját. Utólag is elnézését kérve, tisztelettel, L.

--- 2013. április 18., csütörtök ---

Megjött az OSZK-ból a javított felvételsorozat,
az 1988-as N.Y.-térképem.
Hogy mit is kell megnézni.
Megnéztem.
El kellett pepecselni vele három órát a gépen,
mire ez így meglett.

Összenéztem ezeket a kilencven centis képeket,
amiket tavaly év végén még tökéletesnek gondoltam.
Ma kettőt átfestettem közülük.
Ez volt a délelőtt.
Egy a címük: Tenger és műterem...
csak a számuk más.

--- 2013. április 19., péntek ---

Hallom, vagyis mondták, jelöltek akadémia-tagságra. De aztán nem szavaztak be. Nahát, nahát. Akkor most egyáltalán nem leszek akadémikus. Maradok apó, lakótárs, sporttárs, kedves vevő és kedves utas.

11:03 Kedves Dezső, a Tenger és műterem(ek) nagyon jól mutatja nekem, hogy a magánál a színeken a lényeg, nem a témán. De én ezt csak így, hogy egymás mellett tudom még észrevenni, érteni. Ha csak az egyiket látnám, akkor ha megmozdulna bennem valami, biztosan máshogy. Szép napot! N.

A mai munkanap kb. evvel ment el: http://www.berszangabor.hu/a-human/h12-21.htm.
Gábor barátom gyógyulva mostanára földolgozta a Vasárnapi Újság 1864-1866 évfolyamait. Most egy újabb szempontrendszer szerint, a címlapok ábrái tükrében. Azok nyilván nagyon megfontolt szerkesztői megfontolások alapján, akárcsak ma. Ha jól emlékszem egy kb. 1953-as Ludas Matyi főábrára, Eisenhower tábornok lép ki egy tankból, "érkezve a béketárgyalásra".

Az én feladatom ebből az ábrák netről leszedése, rendbetétele, stb. Erről a lapról sokkal kevesebb szó esik, mint a Nyugatról, holott tartalmát már ismerve állítom, hogy a magyar kultúra élesztésében legalább akkora-, de mindenképpen szélesebb körű szerepe volt.



A 81-es műcsarnoki kiállításom katalógusában találtam egy fotót magamról, hősi pózban, remek. Ki csinálhatta. Legyen: F/81/28
Régen volt.

Mikor van zárva a N.Y., Frick Múzeum

New Year's Day (Tuesday, January 1)
Martin Luther King Day (Monday, January 21)
Presidents' Day (Monday, February 18)
Memorial Day (Monday, May 27)
Independence Day (Thursday, July 4)
Labor Day (Monday, September 2)
Columbus Day (Monday, October 14)
Thanksgiving Day (Thursday, November 28)
Christmas Day (Wednesday, December 25)

--- 2013. április 20., szombat ---

Harminc éve meséli Szüts, akkortájt baráti társasággal Mongóliában.
- Kivittek minket a sivatagba;
János megalkudott a sofőrrel, dollárban, hadd vezesse ő a dzsipet.
Világos, azért, hogy mindez egyszer majd legenda...,
a mítoszteremtés...
- Te, nem ezt csináljuk mi, marha férfiak, mindnyájan?!
- Talán csak finomabb eszközökkel.

Minden a mítosz.
És – legalábbis nálam – nem a szembehűháért.
Belenéztem a Bibliámba. (Évek óta nem használom, most a Breviárium.)
Fölütöttem; a címoldal, hoppá, akkor mégis ezt kell vinni az útra.
(fotója F/2009/009; méretesre továbbnagyítható a bal fölső négy nyíllal.)
Talán a müncheni hosszú órákra is.
Bár arra a The Spy Who Came in from the Cold-ot szántam.
Igaz, akkor már nem kell angolt gyakorolni.
Akkor tán a Másik halál-t.
Erről fontosakat hallottam.

Volt még egy mellékterméke ennek a reggelnek.
Ebbe a könyvbe beütöttem (minek?) 92-es kiállítás-megnyitóm
bélyegzőjét, ekkor alkalmaztam először dedikálógépet.
(Egyetlen megmaradt,
bekerül a többi mellé, a tervezőgrafikákhoz.)
Kiállítással egybekötött könyvbemutató,
a C. Napló. Esterházy beszélt.
Tartalmasan.
Meg is jelentette az És-ben.
Másodjára, évekkel később, a Háború és béke egy részét olvasta fől.

Fél év után Robival szombati séta a Hajógyári szigeten. Láttunk boldog kutyaperceket.
Pár száz méterrel arrébb meg ilyen hangok:

--- 2013. április 21., vasárnap ---

Hát, hogy is van ez a mítosz. Meg az utazás. Leginkább élet-koordináta-pontnak használják. Emlékszel, hű, amikor az a határőr. Sokaknak a vágyott változatosság. Egy Margit körúti öregasszonyarc fontosabb, mint a tíz előtti izlandi vulkánkráter. Egy utazásra kisebb munka emlékezni. A fontos dolgok nagyon csendesek. Gazdag a világom, nem vagyok kíváncsi.
Útra készülni viszont jó. Szervezés és rendezés. (Örömöt most gallyra vágta, mi lesz átutazóban az ismeretlen Münchenben, álmosan; kilenc órán át. Múzeumok hétfőn zárva.)
Egy út előtt az itthoni dolgok még rendebbe, egészen a hagyaték elrendezésig; legutóbb OTP-számlámat átírattam Kata nevére is. A becsomagolandók. A lefűrészelt szárú fogkefe. A könyvválasztás tétovái. Ötven éve a felettes-én idea mindig megküzd a kellem-vággyal. Érettségi utáni Balatonra építészettörténetet; nem olvastam bele. Idő lesz rá a váróteremben; amit most boldogan vinnék, a Káoszelmélet. Vagy egy angol G. Green paperback. De a Bibliát muszáj, már beleírtam a dátumot, Kettő mintha sok a tarisznyába. És ha egy Ószövetség / Királyok könyve-kurzust tartanék? München-továbbiakra pedig megoldás lehetne a prémes Bundeswehr-anorák, nehéz és meleg, de itt paplan-funkcióban, befészkelődve egy fotel mélyére. Vagy amit a drága Dragomán javasolt, egy weiẞ (ha ugyan ez a sárfesz sz..., érdekes '91-es szótárban még így.) Wurst a városban. Ennél is markánsabb ötlete a japán alvókapszula, amit ugyan nem próbált ki, de látta a reptér negyedik emeletén, óránként 15 €.New York egyszerűbbnek tűnik. 88-ban előjegyzett múzeumlistám irányt adó, ízlésem nem változott. Bár táblakép-érdeklődésem bevallottan lanyhult, a világ fontos képeit láttam. A véletlenre tehetségtelen, csak a szakmámban szeretem, ott kellék; de legyen rá 20% esély.


Robi egyik fiúunokája, 12 éves, gimnáziumi felvételi vizsgára készül. Illetve nem készül. Hogy miért:

Ha készülök, és fölvesznek, OK.
Ha készülök és nem vesznek föl, ciki.
Ha nem készülök, és nem vesznek föl, rendben van.
Ha nem készülök és fölvesznek, AZ VALAMI.

--- 2013. április 22., hétfő ---

2013.4.21.        html-2013/munchenbe-level.htm         C.12102

Kedveseim, ha emlékeztek rám, az egyik Marik Tamás-féle imacsoport vezetője voltam, illetve vagyok a mai napig. Én Zs. nagy-bozontos hajára emlékszem a legjobban, meg hogy minálunk egy-egy kis Szentlélek-lángnyelvért imádkozott 1985-táján Pünkösd előtt mindnyájunk számára. Majd egy következő alkalommal erről az igényéről szintén nyilvános imában lemondott...

Fiam rosszul váltott repülőjegyet számomra. Egy hétre megyek New Yorkba, meghívásra, múzeumokat nézni, s hazafelé április 29., hétfőn 07:55 érkezem Münchenbe Lufthansával. Sajnos csak délután 5 kor van átszállásom Budapestre. Nagyon fáradt leszek nyilván az éjszakai úttól. (Erősen sportolok, de 70 éves vagyok.) 

Eddig így terveztem az ottlétet, vaktában, mivel Münchent egyáltalán nem ismerem:
- Ahogy látom az internetről, kb. 1/2 10 -re érek be a Hauptbahnhofra vonattal.
- Akkor valami olcsóbb étkezőhelyet keresek weis Wurst-ot javasoltak; avval is telik az idő.
- A 2 Pinatkothek hétfőn zárva. Séta, körülnézés a városban, amíg bírom. Szerencsére csak egy magam varrta bőrtarisznya a csomagom.
- Akkor vissza a reptérre, és egy fotelben alszom. Ebéd utáni alvás amúgy is szokásom, 40 éve. [Szabadfoglalkozású festő megteheti. :-)) ]

 Van-e valami ötletetek, mit érdemes csinálni, megnézni.

Amúgy rólam valami, ha érdekelne titeket: minden festményem, fotóm, könyvem, stb., és 13 éve egy  blog: VÁLINEWS a honlapomon, deske.hu
Válaszotokat amint megkapom, válaszolok.
szervusztok: deske

ha nem megy át a fotó, ez vagyok én: http://deske.hu/foto/jpg/f2010021.jpg

10:15. Szia kedves Deske, hogy ne emlékeznénk rád!!!! Szeretettel látunk, Zs-nak 4-töl lesz Münchenben dolga, nekem 3 és 4 között kell indulni dolgozni, addig otthon vagyunk, elmegyek érted a reptérre, szerintem először jöjjünk hozzánk reggelizni, pihenni, aztán hogy mit szeretnél, azt meg tudjuk beszélni utána... Sok szeretettel, -

Így hát a münchen-problémán túl. Folyt. készülés. TotalCommander progr. exe fájljának pendrive-ra mentése, viszem, akkor onnét is be tudok majd lépni a NEWS-ba. És az igazán édes percek: könyvek az asztalra, amikre ugyan biztos nem lesz hely a tarisznyámban, reménytelen; de olyan szívesen magammal vinném egy hétre. Zelk-összes nincs köztük, két köetét összeragasztottam, eleve túlsúly. Vagy mégis? És ha út helyett egy hétre beköltöznék Zsófi szobájába, ezekkel?
És még ide: ma 04:50-kor tarisznyajavítás. Satu, fémfűrész és M4 anyacsavar. A műhelyszobában, ahol Kata nem hallja. Tarisznya útra kész.

Úti előkészületnek számít cipőm kipucolása, új cipőpertli-, valamint 50 színes rajzszög beszerzése, ennek ideje volt, a régiek nagyon ragadnak már.
1 fehérfejű a kereten – hozzányúltam, továbbfestendő a kép
2 fehérfejű – kész, lehet fotózni
2 sárga középen – a különböző színű próbakeretek jele
1 pirosfejű a peremen –kiemelt árfekvésű kép
Korábban erre három szín, kategóriánként, de ez nem vált be. Némelyek elbizonytalanodtak, ha egy legolcsóbb kép tetszett meg.

--- 2013. április 23., kedd ---

05:11 Nem való már? ez nekem.
Ma 02:37-kor rájöttem, a hazautazás napját egy hete elszámoltam, Münchenbe gyorsan egy mail.
Ezek után álom.
Katával valami ismeretlen vidékről sürgősen haza kellett utaznunk.
Bolyongva kerestük a vasútállomást.
Hatalmas mozdonyfütty, váratlanul megérkezett a szerelvény.
Kata sehol.
A vasútjegyeket kifújta kezemből a szél.
Rohanás föl a váróterem második emeletére a csomagjainkért, egy tucat.
Ebből kettőt bírtam megemelni, azt is alig.
Az egyik menetjegyet észrevettem a sárban, köröm nagyságú, széle megpörkölődve.
És úszni akarok, próbálom is, de a medencében harminc centis a víz.

Tegnap 18 átfestett kép fotózása, föl a honlapra; az idei munkák. Ma vissza őket a keretbe. De csak két-két szöggel, gyanakszom magamra. A/13/18

12:52 Csomagolás, a dolgok jelenlegi állása szerint
ekerül a tarisznyába, egy hétre. F/2013/111
Illetve a papírok java az anorákzsebekbe.
Az nem szép dolog, hogy váltóinget nem viszek.

Próba Kata gépén.
Hiába viszek én Totalcomm. programot magammal.
Persze hogy nem lehet majd idegen gépen NEWS-t írni,
hacsak nincs azon véletlen egy htm-szerkesztő is telepítve.





Valószínű, ide, a Szt. Ferenc templomba
8-as, vagy 9:30-as vasárnapi misére,
esetleg a 9:15-ös koreai mise?
135W 31 Str.

Jó utat Deske, ha legény vagy, akkor eszel egy ilyen Rothko lekváros piritóst a MOMA kávézójában. N.

Kösz, nem tudod, mennyire beletaláltál. 88-ban,
tántorogva a fáradtságtól, tényleg félálomban,
a MOMA-ban váratlanul elém robbant egy paravánon a № 10. Rothkotól,
15 éves kamaszkorom egyik legfontosabb képe. Gerő atya mutatta Győrben,
1957, a Knaurs Absztrakt Lexikon záróképe, kivételesen egészoldalas.

Már akkor tudták a kép helyét a világban. (Rothko 1970-ben lett öngyilkos.)
Az a pasas számomra ma is kívül áll minden mércén. d.

Holnap, szerda, 10:55 Ferihegy - Frankfurt - New York. Jövök kedd este.
Útrakész. Középen a tubusban antineuralgika, 20 éve (valaha a bicska helye); tőle jobbra rózsafüzér.
A fogkefe helye csak életjáték.
A sok csillogó nitt nem dísz, hanem szégyen.
Restaurálások alkalmával lusta voltam varrni. Bőrvarró tűbe nagyon nehéz befűzni.
Egy öreg susztert kértem meg anno, tanítson meg rá.

Apó! Búcsúzom tőled! Jó utat! Imádkozunk majd érted! Zs.

Egész délután azon gondokoztam, most megvan. Téged felejtettelek el fölhívni, búcsúzni.
Szeretlek, kislányom. d.

--- 2013. április 24., szerda ---

05:12 Nagyon szépeket írnak róla, és tényleg lehet, hogy remekmű. (Nyolc évig készült, Mann Józsefe is ilyesféle.) Így egyik méltatójától – barátom – kölcsönkértem ezt a most díjazott Barnás kötetet, Másik halál, hogy tán ezt az útra. A tét nagy, úgyhogy elolvastam az első ötven oldalt, aztán még bele a közepébe is, egy kicsit. Eddig atmoszférikus, rejtélyeket fogalmaz meg. Csak hát én tanulásiból olvasok, hogyan kell élni. Nem pihenésnek, nem szórakozásnak. Nem érdekel, a végére egymásra talál-e Jancsi és Juliska. De itt ne tréfálkozzak, nem méltó.
Kivétel: angolul könyveket szótárazva tanultam meg, most is azért a krimik, Greenek.
A József 1387 oldalából bármelyik kettőt elolvasom, zuhog rám a tanítás, bocs.
Hogy kedves méltatóját valamivel kárpótoljam, a könyvet egy kissé dedikáltam.
A MŰTERMET – vagyis New Yorkot nem.

Még most ima, uszoda, 08:40 taxi.

--- 2013. április 29., kedd ---

19:30 megérkeztem New Yorkból és megvagyok. Múzeumok. Majd.

2013. áprilisi olvasó (384575) = 3501/hó = 117/nap