VALI NEWS

VÁLINEWS; 235. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. október

2014. október 1., szerda

05:30 Telefon, hogy jelöltek az MTA / Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagságra, mindenki meg is szavazott, aztán valami techn. probl., hogy egyszerre csak egy 70 éven felülit lehet. S ebből valami kisebbfajta botrány is, miattam.
Már két akadémia, ahova jelöltek, és nem vettek föl. Illetve hát köztestületi tag... Széchenyi és Makovecz után talán nekem is alapítanom kellene egyet.

05:51 Kedves bópeer...! Megvolt. A margitszigeti padomon; befejeztem. Remekmű. Nem emlékszem könyvre, emberi fájdalmat ilyen felnőtt módra kezelni. Talán a Jób könyve. De neki annyival könnyebb, hogy megtanult ilyenkor is az égre nézni.

16:03 Ma két kép tovább, bef.
Kevéske műterem - A/2014/62

2014. október 2., csütörtök

06:26 Október kettő; a Szent Őrzőangyalok ünnepe (szülnapomon). Nem értem. Isten végtelen (végtelen gigabájt winchesterrel), mi szükség van még segítségünkre őrangyalokra is. A hajnali zsolozsma-himnusz így definiálja feladataikat: / Vigasszal látogassanak, / tisztítva jóra intsenek, / tanítva lángra gyújtsanak, / kísértőt messze űzzenek /... hogy égbe jutva általuk... /
Tanultuk: hasznos beszélgetni velük.

13:40 Deske, Annál nagyobb ajándék nincs, mint hogy szabadon reflektáljon minden angyal és minden ember a Teremtőre: viszontszeresse, avagy elutasítsa. A viszontszeretetre hajlásunkat segítik (az ezt a feladatot választó?) teremtett égi lények. Elgondolkoztató, hogy az önmagában tökéletes és tökéletesen boldog háromságos egy Isten tündökletes és tobzódó jókedvében miért akart hozzá hasonló szabad lényeket létrehozni. Ennek is a szeretet lehet az oka, amely adni szeret: ebben az esetben életet és hozzá döntési szabadságot a helyes és a rossz választásának a lehetősége között.
Üdv K.

09:09 Máris számos (3) gratuláció érkezett, kösssszönöm. Ennyi elég is. Nem születésem napját ünneplem ma, amúgy; annál sokkal fontosabb dolgokat. 1./ Diplomám után bő két évvel, 1969. okt. 2-án hagytam ott utolsó (belsőépítész) munkahelyemet, a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalatot, és lettem szabad-, úszó. Egy életre. 2./ 1972. okt. 2-án költöztünk ide, a Margit körúti műteremlakásba, ami által ugyebár hivatalból sokkal jelentősebb festő lettem, automatikusan. 3./ 1990. júli. 28-án kezdtem el a napi úszást, ezt is idecsatoltam, mert olyan fontos.

16:25 Kaptam egy nagy verset is, köszönet. Szégyen, nem ismertem.

BABITS: ZSOLTÁR FÉRFIHANGRA
Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
a teljes vers

17:06 Ez csak sima hencegés, szülnap, kivételesen szabad;
délelőtt a naplóm négy új dobozát az MTA Kézirattárába.
Kb. két év anyaga,
plusz most a sárga opuszjegyzékek.
Bár 12,3 kiló volt,
nem kellett volna kocsival mennem,
iszonyú nehéz arrafelé parkolni.

A vájtszeműeknek,
igen,
a 33. kötet is ott van; csak még az asztalon.

Hívom a fiamat;
- Kellett volna neked, itt van a kezemben, megvegyem neked?, Samsung lézerprinter.
- Igen, kösz, én is akartalak hívni, hogy gratuláljak a szülnapodra.

Így hirtelenjében, életem két legszebb ajándéka:
Egy távoli rokon, öreg nénitől, életemben egyszer láttam, Sátoraljaújhelyen meglátogattuk.
Amíg a felnőttek beszélgettek, nézegettem. Megcsodáltam néhány vastag könyvet, a Pesti Hírlap Lexikonai, és album a magyarországi várakról.
Amit fél év után, hogy költözködött, váratlanul, egy hatalmas postacsomagban megküldött nekem, Pestre.
1956, tizennégy éves voltam.

A másik Mikitől, hogy épp most két éve megszervezte, s 46 év után újra evezhettem egyet. Aztán még kettőt. Szkiffben.
Egyébként olyan versenyhajóban, amit az MTK-ban, 1959-60-ban nem adtak volna alám.
Sokáig álmodtam is az evezéssel, hogy a főiskolával ennek vége kellett, hogy szakadjon.
Aztán ez lassan-lassan elmaradt -, maradt az emlék. S ha arra jártam, néha a dunaszag.

20:42 Dolgozom rajta és lassan megtanulom, és tudom már ezt az TI-úszást, bár ez nekem olyan, mint a DK, egyik betűje se igaz. Total Immersion, Teljes Illazulás, nahiszen.

21:10 Ma ezt a gyönyörűt kaptam – mint Bernáth Aurél egei –, ezekről a fotókról egyelőre nem bírok leszokni. F/2014/232

2014. október 3., péntek

09:43 Mindig is az volt a véleményem, hogy a művészetekben a tisztes középszert kell díjazni, támogatni. (Ahogy a fotóipar is, pufogtató turisták nélkül nem lett volna soha olcsó fotópapír, és csúcstechnika Hasselblad sem.) A nagy művészek úgyis megcsinálják a magukét.
Erre most egy új hasonlat jutott eszembe. Ha nem lenne második emelet, nem tudna létrejönni a hatodik.

Kedves Deske, sajnos, rossz; rettentően. Egyrészt: a középszerűt és a zseniálisat is lehet csinálni csúcstechnikával is, primitív eszközökkel is. Másrészt: a kétemeletes is lehet tökéletes, a hatemeletes is lehet középszerű, sőt, gyatra, vagy fordítva. Róma, Victor Emmanuel-emlékmű: igen is, sokemeletes giccs. Il Gesú: kétszintes nemes, tiszta épület. Nem tudom, zseniális-e, de nemes. Az emlékmű meg vásári. Ami benne van: a - mondjuk - szellem. Ott van a kutya eltemetve! Legalább is szerintem. Lehet, csúcstechnikával sokkal több középszerűség állítódik elő - és lehet, hogy ez nagyon nagy baj. S.

Tökéletesen félre vagyok értve, ennek egy- egy, vagy páros oka lehet. A felületes és gondolkodástalan olvasás, részemről a rossz megfogalmazás. Vagy mindkettő. (Elég gyakori mindkettő.) Tehát. A csúcstechnika a festészet területén csúcsminőségnek értendő. A hatodik emelet alatt szükségszerű egy második, ezt meg így értettem, sorry. d.

2014. október 4., szombat

06:44 Hát ez érdekes. Tegnap mail, kiállításomat techn. okokból előrehozták most decemberre. És kurátorcsere is, egyikük Rockenbauer Zoltán, annó kult. miniszter, akkor adott is valamelyik kiáll. katalógusomhoz 500 e ft-ot. Levelem nekik: valamelyest már föl is vagyok készülve: http://deske.hu/111.htm

08:59 Deske, írod „a művészetekben a tisztes középszert kell díjazni“, szerintem ez hülyeség. A díj nem a művészek miatt van, hanem a művészet befogadói miatt. A díj szerepe az (mondjuk a festészet esetében), hogy felhívja a vakok/gyengénlátók figyelmét arra, hogy mit érdemes nézniük, ha azt akarják, hogy látásuk helyreálljon. Ezt a feladatát persze nemigen látja el a sok érdemtelen díjazott miatt. Nálam a díj szerepét te töltöd be: amire te azt mondod, hogy kiváló, azt én, a vak is megnézem, és olykor meg is látom a csodát. Szia! Á.

Igaz, kösz, erre a funkciójára nem gondoltam. A díj a művészeknek is van; az ő szempontjukból tartom az állítást. d

13:28 Mondják, életveszélyben váratlanul hihetetlen többletenergiák képesek indukálódni. Valami hasonló most. A vízben alig tudtam memorizálni a fölmerülő ötletek vezérszavait. Aztán az öltözőben gyorsan a noteszbe. Két éve csendesen csinálom ezt a listát (fájlt) műcsarnoki kiáll.-om leendő rendezője számára. Aki tegnap (férfire) változott, de főleg, hogy a megnyitó kb. egy hónappal előbb. Reggel négy óta, lázasan, rengeteg ötlet, és átrendezés, írom, és írom át. Meg a linkeket alá. Most tántorgó-fáradt, és kész van. Még a leendő katalógusszöveg - barátom vállalta a válogatást - leadminisztrálása (összeszedni, és elvinni Zuglóba). Teljesen váratlan többletfeladat volt ez, a ma megoldott a többi mellé. Nagyon jó.

14:33 Megint egy csoda, megint fölmerült a híg létből egy eltűnt képem. Tudtam, hogy van, hogy hol van húsz éve, de nem tudtam mi az, fatális selejt, egy másik kép reprója törölte digitalizált létét. Más meg nincs. Hazahoztam, fotó, rendbehozatal, a karcolások, keretét is; és még este vissza tulajdonosához. Festettem 1972-1990 között, a címéből tudom, hogy kezdettől nagyon szerettem. És még most is.
Séta Trecentoban - A/1972/21 76,5x90 cm. olaj.

2014. október 5., vasárnap

17:23 Most már minden a hirtelenjében előrehozott Műcsarnok-kiállítás körül forog. Még most is a rendező keze alá készülő teljes merítésű választéklistát igazgatom. A maga módján ez is egy (remek)mű; ez a 111.htm-fájl. És micsoda fordulat ez a váratlan személycsere is; Rockenbauer Zoltán – igazi profi, régi motoros, régi ösmerős – lett ez egyik kurátorom.
Robi meg, szegény, idén írt 300 oldal naplómból válogat egy katalógusnyi szöveget. Tetejébe tízezer dolgának.

2014. október 6., hétfő

21:50 A feladatok. Tetszenek tudni, mi az a fényelés? Két éve (is) csináltak rólam egy 20 perces filmet, a művész egy napja. Azóta elfektetve, mert fényelni nincs pénzük. Egy filmet semleges színűre kell forgatni, hogy a néhány másodperces snittek színeit utólag kompjuteren egymáshoz harmonizálni lehessen. Most meg kellett mondjam az alkotónak, hogy munkája így nem alkalmas, amire szánta, bemutatni kiállításomon. Netán tegye át fekete-fehérre, azt ő is meg tudja csinálni, ingyen; nyilván kissé kopogósabbra kell alakítani, úgy reményesebb; s akkor be tudom tenni a vetítésre ajánlottak közé.
Az a helyzet, hogy ezt a bonyolult témát Vajda Geri, Miki barátja, kettő-, azaz kétperces felvételi-vizsgafilmjében tökéletesen földolgozta. Lásd: 111.htm.

Délutáni ébredéskor valami oktalan és keserves lelki és testi bénultság, nehezen lábaltam ki belőle. Föltápászkodva, új szobámban a vezetékes telefon átkábelezése. És jobb helyre, az ajtófélfára csavaroztam a dugalzatot..

22:21 Aztán kitaláltam, s mostanra megcsináltam. Kellhet. Egy fájlban az elmúlt évek 54 darab 90x90 centis vagy annál nagyobb képei. Áttekinthetően. kiallitas/k60.htm Elképedtem, rég felejtett dolgok, mi minden. És mennyi.

2014. október 7., kedd

06:13 Megtudtam, bizonyos körökben liberálisnak tartanak. Akár vagyok is, ha annak van keresztény változata.
Inkább csak egy öregedő festő.
Bár annak jó.
És akkor ehhez egy kényes kérdés. Nincs bajom és nem szimpatizálok a zsidósággal. Ahogy a pékséggel, népséggel-katonasággal, Hansággal sem. Semmiféle ság-séggel. Isten sem ismeri a többesszámot.

09:50 Már két mailt is kaptam, hogy: a -ság /-ség képző: nem többes számot jelent.., Hű, de beletaláltak a probléma közepébe!!

2014. október 8., szerda

05:46 Nagyon dolgozunk a katalógusomon, s közben kaptam tőle egy olyan anekdotát is, amely a fenti, hullámokat vert gondolatsort elegánsan és pontosan lezárja. <<Az öregedő Faulkner unottan hallgatta impresszáriója lelkendezését az újabb pénzsikerekről. Az megállt, s rákérdezett; nagyon utál bennünket, zsidókat? - Igen! Ahogy a mohamedánokat, buddhistákat és a keresztényeket is.>>

08:30 Remek figura. Hatalmas szívességet tett nekem, igazán szűk idejéből hosszú órákat pazarolt rám. Mivel lehetne viszonozni. Egy legömbölyített sarkú, zöldes, téglatest formájú dunakavicsot vittem neki. A klasszikus polgári formulával köszönte meg, ó, igazán nem kellett volna... És összenevettünk.

08:45 Lehetne műcsarnoki kiállításom címe egy tegnap a Bálnába beadott képemé: Megtagadott műterem. Ugyan logikája kétséges, de milyen jól hangzik.

Úszás után 30 másodperc forró zuhany, kijön belőlem az aktuális pisi, akkor a 32 másodperces hideg zuhany. Azért hosszabb, hogy nehogy azt higgye, hogy ő hátrányt szenved; mert félek tőle. Vagy ha félek is, legyőzöm. De két hete áttértem a 33 másodpercre, semmiképp nem akarnék a megszokások rabjává válni.

09:16 Uszodánk előtti parkot föltúrták, csatornaépítés,
gondolom az épülő Budai Fonódó Villamoshálózat kapcsán.
Ezt a gyönyörű színű mozgóvécét
bizonyára nem fogják ellopni.
Igaz, így használni se.

2014. október 9., csütörtök

14:09 Eldőlt. Itt voltak. Műcsarnoki kiállításom 2014. december 12., péntek este nyílik, a jobboldali 4 (nem három) terem. Február 8. zár. Nemcsak festmények, egyebek is, személyiség-keresztmetszet. Visszatekintő kiállítás, egyetlen igazán korai munka is lesz, 1971-ből. Plakát, katalógus.
Ami részleteket is már most megbeszéltünk, azokkal is, mindennel, nagyon meg vagyok elégedve, vagyis nagyon örülök.
Véghajrá kezdődik. Lektor barátomat (katalógusszöveg kész) már tegnap hívtam, Berlinben.

2014. október 10., péntek

17:49 Ma
mailváltás mentorommal katalógusszöveg ügyben
mailváltás / Műcsarnok, katalógus-korrektor ügyben
telefon / OSZK Kézirattár igazgató
új naplókötetek OSZK-ba, taxival
Katának C. vitamin a patikából
telefon / győri múzeumigazgató
lányomnak lézerprinter rendel, meghozzák, kifizetem
ötlet / levél a Műcsarnok igazgatónak
emlékeztető-napló kezd / Műcsarnok-kiáll. intézendők

Holnap - muszáj - a sajószentpéteri ünnepségre, 7-8 óra közlekedés, átszállással.
100 éves lenne plébánosuk, amatőr festő.
1972-ben többünkkel együtt kifestette templomát is,
akik közül mára én az egyetlen élő. Díszvendég. Valamit beszélnem is kell.
A freskókat nagyon utálták a hívők, később nagyon megszerették, nem engedik eltávolítani. Mára le is van védve.
Bár pl. az enyémre minimálisan sem vagyok büszke. Kék-piros, rettenetesen nem vettem figyelembe a környező színhangot. Sem.
(Vigyázat, alighanem evvel most helytelen lenne a ünneplő híveket megzavarni.)
Apokalipszis - A/1972/15, freskó-szekkó, 680x240 cm.

21:54 Este kilenckor eszembe jutott valami.
Hogy a facér Rippl-keretbe
a belőle kivett képet kéne belerajzolni.
Méretre vágott farost véletlen volt.
Fél óra Rippl-Rónaival - A/2014/69
olaj, farost 65x91,5 cm.

Tulajdonképp gyűjtő barátomnak szánom meglepetésnek, aki nagyon szerette ezt a képét. A Kieselbach Galéria az aukcióra egy rettenetes széles arany keretbe tette át, s igaza volt, az új vevő csakugyan azt választotta, megmutatták neki, őrület.
Így jutott hozzám a keret.
Baloldalon szignáltam Rippl-nek is, nehogy azt higgye valaki, hamisítok.

2014. október 11, szombat

20:26 Most érkeztem Sajószentpéterről. Kutya fáradt,
pedig ott is aludtam; közös ebéd helyett, egy díványon.
Kb. 40 év után újra láttam életem egyetlen freskó-szekkóját a templomban,
Demeter Pista bácsi ünnepsége alkalmából.
Tíz percet rögtönözve előadtam a templomban összegyűlteknek.
A vonaton végig Szabó Magda: Az ajtó regénye, másodjára.
Nagyon jó könyv.

Fotó: F/2014/234

2014. október 12., vasárnap

04:38 Szombati mail

2014.10.10. html-2014/mucsarnok-cimadas-2014-10-10.htm C.14764
Szegő György ig.
Műcsarnok
Kedves Gyurka!
Bocs, igazán nem akarnék beleugatni a munkádba, és kérlek, ne is tekintsd másnak, mint egyetlen véleménynek.
Nem lenne célszerű elhagyni ezt a célkitűzést, az egyidejűleg kiállító három művész közös nevezőre/címre hozását?
Rengeteg elég baj lesz velük/velünk e nélkül is...
Nagyon megnehezítené ez az önkéntes elkötelezettség a további évek munkáit is.
A mostani cím pedig – KÉP PRAXISOK –, ugye, olyan átfogó, hogy inkább csak formális, tartalom nélküli, nem húzóerő.
Nem lenne elég pl. Életművek, vagy Életművek a Műcsarnokban kiállítássorozat?
szívélyes üdvözlettel:
deske.hu

Válasz: Nagyon is igyekeznek figyelembe venni a véleményemet, de vannak más szempontok is.

05:58 Itt megnézhető a szekkóm, környezetével. Ami a nagy meglepetés volt, és mindent rendbe is tett, utánam készült a szemközti falfelületre egy hasonló gondolkodású, és szintén kékbe ágyazott szekkó. Így az enyém nemcsak hogy elfogadható, de rendben is van. De sőt! Kijavították a munkámat. Ez a két folt átvette a főszerepet, és szerencsésen tagolja a templomot, az ezekhez képest némileg egybemosódó többi felületet.

09:49 Szabó Magda: Az ajtó. A léleknek micsoda játéka ez, hogy olvasva a könyvet, teljes izgalommal várom a titok megfejtését, amit egyébként tudok, hiszen néhány éve már olvastam. A bizonyítéka, hogy nagyon jó írás.

2014. október 13., hétfő

14:03 Van innét még visszaút? Kata vasárnapi ebédje olyan botrányosan finom volt, hogy ma kénytelen voltam tea és pirított kenyeres napot tartani. Eddig. De a konyhás néni most mákos tésztát töltött az ételhordómba.
S amíg térült-fordult, arra én még egy adag mákot kanalaztam rá.
Újabban a meleg zuhany harminc másodpercét is gyanúsan lassan számolom.

Kiállításkatalógusom korrektúráján dolgozom, egész napos program.

20:40 Húsz-huszonöt éve a Lukács uszoda folyosóján egy kanapán
két öregúr üldögélt hosszan, egymással beszélgetve, egy barna- és egy kék köpenyes.
Éveken át, reggelente.
Egy sofőr, majd sofőrügyi előadó, és egy MTA fizikus.
Átépítések, időmúlások, eltűnt a kanapé, és a kékköpenyes úr is.
(A barna, a Gyuri bácsi, ő maradt.)
Minap azonban sok-sok év után szembe jött velem ő is, tehát él, megvan.
Széles örömmel üdvözöltem. S amit eddig nem,
beszélgetni kezdünk egymással, immár a zuhany alatt.
Hogy került szó a szeretet szimbolikájára, már nem emlékszem.
Ennek kapcsán mesélte, hogy járt Kairóban, a Tutanhamon múzeumban.
S ott egy szőttes, a király és királyné egymással szemben,
s feltételezetten szerelmük jeleként
egy pár cipő két fele megosztva van rajtuk.
Különös. Akkor is szép, ha nem igaz.
Többször rákérdeztem a kép elérhetőségére, tegnap váratlan ajándék,
utána turkászott, s printben átnyújtotta.
Ime.

2014. október 14., kedd

Délelőtt Szentendrére, hazahozni a képem a Malomba szervezett Labirintus kiállításról. Gyanítom, nincs értelme 600 művet kirakni, itt most ennyi volt. Állítólag zsűrivel.
Műterem, Lénocska - A/2013/61 90x90 cm.

19:06 Mail New Yorkból, fiamtól.

Egy korszak vege: nincs tobb fem kituzo. M.
AKKOR NEM MEGYEK TÖBBET ODA. d.

Ugyanis csakugyan fémből volt a belépőjegy-kitűző, gyönyörű, és minden nap más színű. Kettő még fölrajzszögelve íróasztalom fölött. Mulatságos, de a hír tényleg fáj. Igen, fáj. Metropolitan Múzeum. A művelt világ közepe. Hányszor voltam benne a három utamon; tán 12 - 15-ször. Többé aligha. Megvolt. Tán elég is volt. Pedig, tudom, tavaly nyár óta hétfőn is nyitva; minden nap nyitva. Tetszőleges összegű belépőjeggyel. Az ajánlott ár mintha 7 dollár lett volna.

22:21 Legjobb képeimen mennyei béke.
Csak az a kérdés, ez van-e bennem, vagy a teljes ellenkezője, s erre csak vágynék oly nagyon. Én se tudom.

2014. október 16., csütörtök

21:06 Szóban tényleg vidáman megegyeztünk, hogy én több temetőt nem festek, a kép pedig itthon marad. De ehhez majd valami segítség kell, a papírra vetéséhez; van rá két hónapom. Próbálom megfogalmazni, kitalálni valami jogi formát.

NN. műgyűjtő, New York (születési adat?, lakcím?) megvásárolta Váli Dezsőtől alkotását:
Zsidótemető mindörökké - A/2014/43, olaj, farost, 65x92 cm,
Ennek kapcsán megállapodtak a következőkben:
1./ Ez a festmény nem hagyhatja el Magyarországot. Tulajdonosa végrendeletében kiveszi az örökölhető hagyatékából, és a képet pl. a Magyar Nemzeti Galériára hagyatékozza. Vagy ha időközben eladja, ez a kikötés az adásvétel feltételeként szerepel.
2./ Egyikük sem fest többé zsidótemető tárgyú képet.

E megállapodás egy példányát a kép hátára fölragasztják.
két aláírás, dátum(tanúk?)

vagy pl.?: A tulajdonos ezt a művet most a MNG-nek ajándékozza egy ajándékozó levéllel, avval, hogy azt haláláig haszonélvezőként magánál tartja.

Hogy én ezt miért. Nem életszerű, hogy 50 év múlva egy kiállításra ezt hazaszállítják, mondjuk, Bostonból. Ha kellene. Hiába határtalanságok, elvész a magyar kultúra számára. A képet egyébként tényleg befejezésnek szántam. A címe is utal erre.

2014. október 17., péntek

05:35 Tegnap az ébrenlét rövid óráin ezen kapirgáltam.
Nem vadonatúj témaközelítés.
Mégis milyen nehéz volt megoldani.
A/2014/56

Este belső fáradtságból kifolyólag
Katát kértem egy rövid Svábhegy-sétára.
Kilátás a Normafánál, egészen Pest határáig.
Szép a város a sötét előtti utolsó pillanatokban.
És csöndesek az erdei utak a fekete fák alatt.

Nincs emberteremtő asszonyi méltóságunk.
Gondolom, azért dicsekszünk mi annyit, férfiak.
Velünk született kisebbrendűségi érzület.

Talán ezért is figyelnek asszonyaink csak szavaink dallamára, nem a tartalmára.

13:39 Ti meg csak azt halljátok meg, amit mondunk - [vagyis nem a lényeget], mondta Kata - mi meg azt, amit mondani akartok. [csak a lényegét].

Kata fantasztikus vasárnapi sült húsát, szafttal és tunkolással, ezúttal négy! kemény nap volt kiheverni. Súlyilag. Az elhízás irányában/ból.
Enni jó.

06:33 Barsi Balázs arról beszél, nagy erővel, hogy Krisztus nem azért jött el, hogy letöröljön minden könnyet. Hogy itt minket boldoggá tegyen. Ezt a tévtanítók mondják, de átszivárgott hozzánk is. Az érett személyiség ember mély fájdalmat is hordoz. Megoldhatatlan gondok között élünk. A szeretet az, hogy fölvállaljuk a másik poklát. 1999. ápr. 25.
15 perc.

08:51 Anyuka kisfiát konyhakéssel halálra szurkálta, mert az útközben elveszített tíz krajcárt. Mi történt itt. A pillanat hevében fölcserélődött fontossági sorrend. Ami ember legbelsőbb sajátja és tán legfontosabb paramétere. Titkos. Ezért nem értjük egymást.

09:02 Kurátorom - szerencsésen Rockenbauer Zoli - meglátta a padlón fölfűrészelt festménydarabkáimat: Ezt is kitesszük. Csinálhatnál egy kétperces filmet is a műveletről, nem kell profi munkának lenni. Tetszett az ötlet, bólintottam. Egy hete. Ma levél:

- Zoli, kérlek, számolj vele, hogy legendás exhibicionizmusom – legalábbis egyelőre – a képfűrészelésfilm ügyében megtorpant, visszariadt. d.

09:38
- Kedves Dezső! Nem akarlak kényszeríteni semmire.
Terveim szerint ez az installáció a dokumentálás mellett jelenne meg tézis-antitézis formájában (tézis: minden mű dokumentálása – antitézis: a tudatos szelekció – amelynek szintéziseként jön létre az életmű).
Ez az én szememben nagyon erős művészi tett a részedről – alig valaki képes rá, a XX. században nagyon sokan voltak/vannak akik „túltermelnek”. Nem véletlen, hogy ez a tett rólad közismert, ezt mindenki megjegyzi, aki hallott róla. Ezért szeretném megjeleníteni, amiben sajátos csavart jelentene, ahogy filmen is dokumentálod, a dokumentumból kieső darabokat.
De hangsúlyozom – csak akkor biztatlak erre, ha te is jó ötletnek gondolod. Üdv: RZ

- Most ott tartok, hogy a darabkák mellé egy szöveg: (eddig) 1008 volt-nincs kép... d.

10:59
Szia Deske (mégse tudok néma maradni az ügyben:) ...én is biztatlak :-) nagyon jó lenne az a film. (nagyon "összeilletek" R Zoltánnal :-),
lényegileg érvel) s.

10:24 Beköszönök reggel a szerszámboltba. Remekül áll magán az az ezüstkalap. A lányom mutatta a neten.

10:31. Ma képszelektálással kezdtem. Vagy, hogy mit kell/lehet mégiscsak továbbfesteni. És most meg is tudom fogalmazni: Kép akkor kezdődik, amikor ránézve az ember szíve kicsit elszorul.

12:52 Kiszelektálva: A/2013/ 33, 40, 43 A/2014/ 03, 07, 28, 33, 38, 46, 52, 55, 58, 60. Még megnézhetőek a festményeknél. Nyitott helyzet, ezekből délelőtt hetet tovább, és be is fejeztem. Kettő kapott piros rajzszöget közülük.

13:46 Új konyhás nénink aggódós, ha nekünk többet ad, marad-e minden diáknak. [Marad, mindig van hiányzás.] De ahhoz már hozzászokott, ha egy merítést adott a levesből, továbbra is odatartom a lábost. Ezt már elrendezte magában. Hanem ma húsgombóc. Kiadagolta. Közben mesélek, ma milyen jól sikerült a munka. Térül-fordul, még egy gombóc.

2014. október 18., szombat

06:29 A tegnapi Barsi-beszédet hallgatom újra.

A szeretet iszonyatos teher. A szeretet az, hogy fölvállaljuk a másik poklát is, ha kell. Egy kis fohász segít, hogyha valaki hívő.

08:42
- "Kép akkor kezdődik, amikor ránézve az ember szíve kicsit elszorul" - nagy mondat. h.
- Köszönöm. Új megtalálmány. A mondatot csak maga vette észre. d.

2014. október 19., vasárnap

Megértettem, hogy az isteni része vagyok, és ezt semmi - semmi az égvilágon - nem másíthatja meg. Az a (hamis) nézet, miszerint valahogy el tudunk szakadni Istentől, ez minden aggodalom gyökere... erre az a tudat a megoldás, hogy soha, semmi nem szakíthat el minket Istentől.
Eben Alexander dr.

- Deske, kép akkor kezdődik, amikor ránézve az ember szíve kicsit elszorul. Nem világos a kezdődik szó. Ez mire vonatkozik? .. Netán a kép akkor kezdődött...?

- Akkor így mondom: Jó kép az, amikor... d.

2014. október 20., hétfő

09:07 Az élet bonyolult. Mi minden van. Ilyenkor.

Csodálatos Lukács Uszoda h. ig.
Kedves Cz. Sz.!
Kérem szíves engedélyét egy film forgatásához. Ez is belekerülne a filmek közé, amit a most dec. nyíló Műcsarnoki kiállításomon levetítenek.
Paraméterek:
November elején, 07-08 h között. Fiam, Váli Miklós készítené, a 26 fokos medencében úszom, azt forgatja.
A jelenlévő fürdőközönséget nem fogjuk zavarni.
Köszönöm. Szívélyes üdvözlettel: d.

Kedves Műcsarnok! Fájdalommal, de a Műcsarnok akaratában megnyugodva vettem tudomásul, hogy koncepcióváltozás következtében önálló plakátom ügye átkerült a támogattalan kategóriába. Szívélyes üdvözlettel: d.

13:15 Délelőtt öt képen kapirgáltam.
A fele tavalyi.
Ez egyik, az utolsó,
szerencsésen remek műv lett.
Nem tudom, neten látszik-e ez.
Bár az nem is olyan fontos.

Műterem és csend - A/2013/54
60x60 cm.

Úgyhogy ma a menzai káposztás kockát
baracklekvárral fűszereztem.
Képzeletben.
Mert Kata nem elérhető,
hogy szabad-e újat bontani. Ez az ő területe.

De szilvalekvárral is jó volt.

18:04 Szia, Deske!
Kertész Imre: Gályanapló, 53.o.: Az ember! Él, de nem rendelkezik az életével; gondolkodik, de semmit sem tud; nyájban él, de személyiség; személyiség, de nem képes egyedül élni; a természethez tartozik, de szétrombolja a természetet, hogy társadalmi javakká alakítsa; s végül e munkájával a természetet is, a társadalmat is elpusztítja… Üdv: T.

olcsó. d.

20:58 Ha egyszer ugyanazt látom, mindig.

F/2014/241

2014. október 21., kedd

09:46
Kertész: „Az ember! Él, de nem rendelkezik az életével; gondolkodik, de semmit sem tud; nyájban él, de személyiség; személyiség, de nem képes egyedül élni; a természethez tartozik, de szétrombolja a természetet, hogy társadalmi javakká alakítsa; s végül e munkájával a természetet is, a társadalmat is elpusztítja.”
Érdekes, hogy ezzel a színvonallal Nobel-díjat lehet kapni... L.

09:54
Igen, ez olcsó. Rembrandtnak, sőt Czóbelnek is vannak pocsék képei. d.

11:27.
A Gályanapló egyetlen kiragadott mondatából levonni azt a következtetést, hogy ilyen színvonal...?! "Könnyebb szeretni, mint igazságosnak lenni; s tán igazságosabb is. Miért? Mert így többet kockáztatok. Tehát szeretni nemcsak könnyebb, hanem sokkal, sokkal nehezebb is." (Gályanapló, 59. oldal.)
Nem szeretni - az látszik a legkönnyebbnek. E.

21:46 Egész nap négy nagy képen dolgoztam, aztán 14 kép fotózása, mostanáig tartott. Semmi másra nem volt idő.

2014. október 22., szerda

09:02 Egy szelfi reggel a Lukács-kertben, esőben.

F/2014/242

14:54 Délelőtt mindenféle szerszámrendek,
Kata kiskertje háttérmunka: deszkaalzat olajozás,
képcsomagolás,
meg ez itt (átalakítva),
A/2014/13,
90 centis.

Katának kedvezendő, mára beszerveztem
egy takarítónőt - régi ismerősöm.
De szerintem a pisiszag sokkal jobb volt a fürdőszobában,
(én okozom),
mint ez a mostani, ami itt létrejött.

Vendégeim előszobai cipőlevételi szándékát avval szokom hárítani, hogy
ne tegye, mert piszkos lesz a zoknija.

18:06 Mail a rendezőmnek.

Kedves Zoli, csináltam egy segédeszközt számodra;
a képválogatásodhoz egy folderbe tettem a festményeket,
amelyeket 2014. okt. 9.-i látogatásotok óta továbbfestettem.
Esetleg később majd visszatérően ugyanazt,
de ott van/lesz mellettük a dátum.
deske.hu/222
ölel:d.

21:31
Kedves Deske, egy érdekes aspektus azzal a mondattal kapcsolatban, hogy az ember szíve elszorul egy igazán jó kép kapcsán: tudja-e, hogy van egy Stendhal- vagy Firenze-szindrómának nevezett tünet-együttes, amikor az ember egyszerre olyan sok jó műalkotást lát, hogy abba belebetegszik (feltehetően azért, mert olyan mértékben elszorul a szíve)?
Részletek itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Stendhal_syndrome Á.

2014. október 23., csütörtök

05:29 A fölhívásban mintha valami halvány önértékelési zavar, kisebbrendűségi érzés tükröződött volna-, hogy össze akarják állítani az 1945 utáni minden magyar belsőépítész almanachját, jelentkezzünk, küldjünk fotókat munkásságunkról. Most a szerkesztők nevetve mondták, én küldtem be az anyagot először. Hát hamar meg tudtam csinálni. Egyetlen fotó, csakugyan bútor, készült 1960-2012 között, agyaga fa és bognárszög. A magam módján győztem is vele, a többieknek 4-6 fotó a kapott egy oldalon, hát aprókák. Több kilós, hatalmas album, meg is vettem - mint résztvevő, csak 4000-ért -, és öröm, emlék, sok régi ismerős. Mi mindent csináltak azóta.

10:25 Hazajöve látom, a szemközti parkban paravánokon alkalmi fotókiállítás 56-ra emlékezve. Két otthonom, a Körtér és a Széna tér fotóit amúgy is gyűjtöm.

F/1956/07	F/1956/08	F/1956/09	F/1956/10
Széna tér	Körtér	Nagykörút	Széna tér

2014. október 24., péntek

18:26 Ma ezt tovább.
A kép nem jó,
de kibillent reménytelen állapotából.
Talán, majd.

A/2011/11
90x90 cm

21:49 Egy Pór Bertalan önarckép 1913-ból.
Nnna?

Mára ennyi jutott olvasnivaló.
És tökéletesen elég is volt,
megvolt.

Aggastyánok isszák az újbort
október harmincadikán
hajadonfőtt, rókaluk-langyos
présház előtt,
szél árnyékában
az utolsó darázs zeneszavában -
...
Csontok, izmok most pihennek meg
bizalommal,
ebben a jó együtt-ülésben,
ebben a jó messzenézésben,
megkönnyebbülten végre
a hajnal óta, amikortól

- Bíz' egy életen át kapáltunk. -

2014. október 25., szombat

09:01 Báruk próféta írja, Kr.e. 580 körül:

A csillagok vidáman ragyognak helyükön, de ha ő szólítja őket, azt felelik: "Itt vagyunk." Vidáman csillognak Alkotójuk előtt.

13:50 Emlegetik a rádióban, 1956, tényleg aktuális; hát ide az Egy mondat, a szerzővel, hátha valaki örül neki.

17:15 Reggel óta: az 1900 tételes címjegyzékem beélesítése a kiállításra. Mennyien meghaltak. És mennyire nem emlékszem, megjegyzés sincs a név mellett. Hol van már a Mikszáth Kálmán téri Piarista Gimnázium, te jó ég, ahol a nagy Kondor-képem volt 20 évig. Egy barcelonai cím, ott laktam néhány napig a Vuillard kiállítás alkalmából. Még csak a Nö betűnél tartok. De jó lenne egy magántitkár. És hogy lesz ebből etikett. Tíz éve csináltam, bonyolult volt, külön program kell hozzá, elfelejtettem. Azt is.

20:59 Most tartok a W betűnél.

21:30 Egy Czóbel rajz 1910-ből.
Micsoda elképesztő szerkezete, ritmusa van.
Ez nem tanultság, ezt nem lehet megtanulni.
Pedig el van rajzolva, egyébként.

Persze könnyű annak,
aki ilyen rettenetesen tehetséges.

Megyek körbe, órákat visszaállítani.

21:57 Barátom most küldött át egy viccet, hogy ez jó.
Tényleg jó, csakugyan szellemes.
Azonban.
Ez a kép azt mondja, a tanult ember rájön, hogy ez a világ igazából rossz. Ez nem igaz.
Aki ezt tanítja, kárt okoz.

2014. október 26., vasárnap

05:08 Piros teásbögrém belsejét folyékony vimmel tisztítottam, kevés sikerrel.
Most teáim vim-ízűek és illatúak.
Először idegenkedtem tőle,
de tulajdonképpen.

F/2014/245

13:09 Kedves Dezső, az a gondolat, hogy "a világ rossz", az emberiség egyik fontos tapasztalata - ami egyébként végkövetkeztetésnek az én hitem szerint is téves. Viszont elkeseredettség, kilátástalanság, reményvesztettség: van. Van, hogy keresés közben úgy tűnik, csak az van. A műalkotásokat pusztán pedagógiai hasznuk alapján megítélni... A művészettörténet nagyját dobjuk a szemétre? Ezt nem mondta persze ön sem. Üdv: F.

Köszönöm. Nagyját?! Én nem ismerek műalkotást (értve ezen értéket), ami a rosszra tanít. d.

Illyés ír erről valahol nagyon emberien. Hogy egy vers legsötétebb jajj-a már maga a továbblépés.

2014. október 27., hétfő

08:31 Hazafelé jövet útközben láttam az újságcímeket, hogy: Hujj, hujj! meg: Nagyon!. Arra gondolok:

Aki békétlen a kormánnyal, önmagával békétlen.
Aki békétlen az ellenzékkel, önmagával békétlen.
Aki békétlen a szomszédjával, önmagával békétlen.

11:29. Levelezünk kiállításrendezőmmel. Így:
Esetleg az A/2012/73-76, valamint az M/A/2013/02 (ez film).

12:48 Postai levél is érkezett ma:

Előzetes megbeszélésünk értelmében szeretném tisztelettel felkérni a Műcsarnokban 2014. december 13-tól 2015. február 8-ig látogatható Képpraxisok c., három művész kiállítását bemutató tárlaton történő részvételre.
A Másik kettő művész: Hegedüs2 László és Lévay Jenő.
Ezúton is megköszönve kérem, hogy részvételével járuljon hozzá a kiállítás sikeréhez.
Üdvözlettel: Szegő György igazgató

Tisztelt Igazgató Úr! Felkérő levelére válaszolva jelzem, a kiállításfelkérést már csak előrehaladott állapotomra való tekintettel is örömmel elfogadom. Szívélyes üdvözlettel: vd.

13:58 Egyetlen mondat.
Szerdán a három unoka vendégünk, mert Zsófi a volt férje egyik szeretőjének sírját gondozni utazik le, Miskolcra.

14:27 Mindenkinek ilyen gazdag az élete, csak nem mindenki írja le, veszi észre. Például ma vettem egy baltát.

"Aki békétlen a kormánnyal, önmagával békétlen." Teljesen egyetértek. Maradhatott volna minden úgy ahogy volt. Mondjuk a Kádár rendszer, vagy pl. az ötvenes évek. Nyugodtan önmagunkkal békében várnánk a fekete autókat. Meg egyáltalán-, ez az egész civilizációs fejlődés, harcok, háborúk-. minek? Semmi értelme. P.

Egy változtatáshoz békétlenség is kell? Az igazihoz talán inkább belső béke. d.

20:50 Kedves Deske, bocsánat, hogy megkérdezem, de ez annyira meglepett: "Például ma vettem egy baltát." Mihez kell, mihez kellhet egy balta? Ajtózsírozáshoz? T.

Pontosan. Kétkarú emelő. Van egy másik is, a csomagtartóban. Egyszer kellett, 79 februárban a VW-mel árokba csúsztam félkerékkel egy magányos zebegényi hegyi ösvényen, az erdőben; s a hetedik helyben ácsolt fahíddal tudtam kikecmeregni. Azóta nem kellett, de. d.

2014. október 28., kedd

05:47 Mennyi ideje rózsafüzérezek futás közben? Tizenöt éve? Húsz éve? És mindig lelkiismeret furdalással. Merthogy szórványos figyelemmel. Pedig, ugye, ez a titkokban való elmélyedésre való. A most olvasottak fölmentenek. Persze, hogy nem tudunk folyamatosan figyelni. Hanem úgy, ahogy az ember egy gyönyörű katedrálisban sétál; nem feltétlen elemzi a látványt, anélkül is megkapja.

21:08 Unokák megkapták Kata nagy fényképes dobozát, kajtattak.
Annyira az én képszerkesztő-gondolkodásom,
hogy csak én csinálhattam ezt a fotót Szütsről,
szokásom szerint a 180-as Olympia-Sonnarral.
Felesége-Ildikó plasztika-kiállítását
nyitja éppen, talán a Bajcsy Zsilinszky úti Stúdió Galéria-belit.
Amit miközben délelőtt Miklóssal ketten rendeztünk,
Ildikó Sződligeten, vagy Gombáspusztán még készítette az utolsó darabot, vagy darabokat.
Régen volt.
Most beszkenneltem, aztán még retusálni kellett: karcolás- és rajzszögnyomok. 1978-ra saccolom, az szerint is számozom be.
F/1978/71

Tök megtiszteltető, még a fenti sorokat toldozgattam; írtam át meg át, ahogy jöttek föl az emlékek; érkezett levél a Fotómúzeum igazgatójától, hogy most nincs ideje hosszabban, de ezt a fotót feltétlen a kiválasztottak közé.

Igen, az emlékek. Volt a plasztikák között egy(?) életnagyságú, csuklókra mozgó sematikus (legkevésbé sem naturális) fabábú. Miklós beállította a bejárattal szemközti sarokba. Hátralépett, közben a bábú összerogyott. Fordult utána, rákiáltottam, ne nyúlj hozzá. Nagyszerű látvány volt, és maradt is.

2014. október 30., szerda

08:54 Jó fél éve jutott az öregasszony erre a találmányra. Véreres, szétmállott arc, alkoholista lehet. Zilált fésületlen ősz haj. Mintha nem nézne a két szemével, üres tekintet; bandzsa is talán. Száz méterre a uszodától egy kapualjban álldogál olykor reggelente, pongyolában, járókeretére támaszkodva. S várja, hogy valaki megálljon előtte. Régebben kenyeret kért a túloldali boltból, nyújtotta rá a pénzt. Többször vittem is neki. Aztán újított. Most kétszáz forintot kér - mindig épp ennyit, nagyon tehetségesen -, máskor pedig, hogy hoznánk neki cigarettát a nem is túl közeli boltból. Én ugyebár reggel futás-, vagyis inkább kocogás közben. Időre is megyek, megszokás. Visszafordulni trafikügyben, hát ez keserves. Újabban, gyengébb napjaimban kerültem is a találkozás lehetőségét, sunyi módon a túloldali járdát választva. De hát nem úgy van az, gyóntatóm is buzdít. Ma éppen megint kint volt, el is kapott; megálltam előtte. Nyújtotta a szokott ötszázast, hogy cigarettát. Nem vettem át, viszont benyúltam a táskámba, s átadtam; BLOND BLUE CIGARILLO. Pár napja jutott eszembe ez; boltba, s kértem cigarillót. - Melyikből. Ojjé, többféle van, fogalmam sincs. Aztán beugrott: - Amit az az öregasszony szokott kérni (Más is visz neki.) - Ja, akkor ez, tessék.
Az öregasszony nem tudja, táskámban még egy dobozzal, a köv. alkalomra.
Igen, sajnos. Bármit - mindent, csak időt ne kelljen adni.

10:21 Ennél erotikusabb reklámot én még nem láttam.
Igen figyelemreméltó.:)))

17:34 A minap egy csodálatos pillanat, ahogy benézek, a Bem utca végén a túlparti Fehér ház helyett az Atlanti óceánra látni. Két bolt-táv túlfutás után fékeztem le, s fordultam vissza, hogy ez megörökítendő.
F/2014/246

A/2008/28	A/2012/11

17:40
Hogy valahol-valamikor most egy monitoron képeimet válogatják kiállításra, ettől valahogy könnyebben nézem elidegenedett - tiszta szemmel munkáimat.
Ma négy régi képen dolgoztam. Az elsőn ugyebár hatodik éve. Mindig hajszálnyira volt a megfelelőtől.
A második pedig elbaltázott kompozíció volt, nagyon ügyetlenül durva-, eredetileg érdekesnek hittem. A linkben kinagyított kép baloldalán feljövő nyíllal az előző állapotát is mutatom, az már valamellyest javított is. A reménytelenből jött vissza. Sok smirglizés után. Még jó lenne hozzá valamit kitalálni.
Kilencven centis képek.

18:10 Hatos villamos, a szemközti ülésen egy úr láthatóan nagyon feszülten dolgozott tabletjén. Hosszan, végig; ahogy jöttünk a Nyugatitól, egészen a Széna térig. Leszálltamkor belepislantottam. Kis golyók gurultak lefelé, azokat kellett elkapni.

20:36 Telefonálok a boltba, a mai napig kissé ijedten, ahogy egy kislány fölpróbálja popójára a mama melltartóját. Hogy kérem, hozzanak nekem, diktálom:
5 liter lenolaj
5 liter terpentin
5 10-es jó sörteecset
5 18 as
5 tubus párizsi kék, 38-as
5 Van Dyck-barna
10 kg hegyikréta
- számlával és a kerek összegből visszajáró aprópénzzel.
...És ezt nekem a boltos idefuvarozza a ház sarkáig, boltzárás után.

2014. október 31., péntek

16:55 Kedves Deske, csak nekem tűnik úgy, hogy az a minap feltett Natan ékszerreklám a szellemessége mögött meglehetősen szexista és bántó? Nem azt sugallja, hogy a nők ékszerért (pénzért) szétteszik a lábukat a férfiaknak, magyarán, hogy végső soron minden nő kurva? H.

Igaz, a reklám szexista. De olyan magas minőségű megfogalmazás, amit még egy rendőrviccnél, zsidóviccnél is elfogadhatónak tartanék.
2. Miért kellene általánosítani, hogy minden nő...

2014. október 31., péntek

Igaz, a reklám szexista. De olyan minőségű megfogalmazás, amit még egy rendőrviccnél, zsidóviccnél is elfogadhatónak tartanék.
2. Miért kellene általánosítani, hogy minden nő... Van ilyen. Egy igaz állítás más szférába kerülve már hamis lehet. Számomra itt ez a helyzet. d.

Sikerült, meglett. A honlapra mától 42 giga tárhely. Abból már tele van 31.

17:43 Délelőtt a Szépművészetiben, a (tegnap nyílt) nagyszabású kiállítás: Vermeer, Pieter de Hooch, Ruisdael, Ostade; az egész szeretett, gyönyörűséges németalföldi csapat. Sok Rembrandt is, köztük több fontos és két igen gyenge képe. Nagy, talán kissé túl nagy kiállítás, nem nekem szólt.
Igaz, én már minden fontos képet láttam, eleget, bel és külföldön. Számora megrendítőbb dráma volt, ahogy két napja egy középkorú férfit láttam elbúcsúzni kedves lovától. Az állat hatalmasakat nyerített, amint húzták - tolták föl a rámpán az utánfutó rekeszébe. Gazdája még orrát néhányszor a ló pofájához dörgölte. S közben zavart ide-oda topogása, tétova kézmozdulatai.

2014. októberi olvasó
belső számláló [449480] = 3966/hó = 128/nap
C3 számláló szerint 21447/hó = 691/nap

oldal teteje előző levél köv. levél összes levél LEVELEK LE MEUX-BE 1990.5.17. ► weben 2000.6.11. ► ‒

facebook.com/deske.hu honlap főoldal üzenet: vali@deske.hu –