2024. április 20., szombat
01:18
Most, éjfél után, tíz perc alatt három öröm. Két nagy, és egy kicsi. Riasztócsengő, ébredek, ugrok. Ilyenkor futtomban mindig benyitok a fürdőszobába is, hátha ott fekszik. Csakugyan ott, de talpon, a hátát mossa. Mint a múltkor. Keresem a csengőt, csak egy tégelyt tett rá. Megsimogattuk egymást, mosoly, de jó, minden rendben.
És ott ettől? eszembe jutott. Délben elromlott a hűtő. Baj. Persze hétvége, majd hétfőn szerelő. Ameddig a hatásköröm ér, bedugtam helyette a hajszárítót. Az működött, tehát áramot kap. Most ötlet, be zseblámpáért. És kezdem a fölső polcot kirámolni. (Egy hígan tömött hűtőtől nagyon idegenkedne.) Ó igen. Addig gyömöszkölt befelé a polcra valamit, míg az egyik valami nullára csavarta a beállító gombot. Ennek is lehetett örülni.
Akkor eszembe jutott, új fotómnál egy adatot elfelejtettem beírni az adatbázisba. Nyitom a gépet.
Ha már nyitva, mindezt ide, a blogba is. Fogalmazok, szócserék.
Fél három.
Oltok, bújok ágyba, takaró alá.
Takaró ki, vissza, gép nyit,
printek Katának.
A hetedik jó.
Negyed négy.
.
08:48
Alszik - F/2024/045
Aludt a reggelizés alatt is. Ennek mindig örülök.
09:31
Kata ébred, olvassa az éjjeli szöveget, véleményezi. És nevetünk.
Igaz, én kezdtem. :-))
A GYÖMÖSZKÖLT SZÓ OLYAN CSÚNYA !! NEM LEHETNE HELYETTE: ELHELYEZ ?
09:04
Tegnap konkrétan ezért a képért Kecskemétre. Pasztell, élőben sápadtabb. Mindent túlszíneznek, gyakran szándékosan. Aukciók. Nem feltétlen hibáztathatók, az eredetihez képest a reprón, kis méretben annyi minden elvész; próbálják pótolni.
Világtendencia. Az én nagy Nikonom is túlszínez, reprózásnál 15%-ot automatikusan leveszek.
Valóságban kb. ilyen. Én is a reprót szoktam meg. Eredetiben tán egyszer láttam, a nyolcvanas években, a legendás Rácz-gyűjteményben, az utolsó szobában volt. Múzeumban lenne a helye. Adtam oda egy zsidó temetős képemet, csak hogy Vajda (Tengeri utazás?, Északi-tengeri táj?), és e Nagy-képpel egy lakásban lehessek. Rang. Elég hamar elcserélte egy Dienes Gábor képpel... :-))
10:12
Megtaláltam. Vajda: Északi táj, pasztell, szén, 29x88 cm. magántul. Netán ez is ugyanott, a Kemény Gyula gyűjteményben.
Ahogy azt a sárgát odatette...
Hát, ámulatos.
10:36
A fiú szólt, jövő héten nem jön, Madridban forgat.
Mondom: Prado.
--Igen, azt megnéztem.
Eszerint már volt ott...
17:23
Tévénézésbe fektében olykor bele-belealszik. Szemüveggel.
F/2024/046
17:33
Megpucoltam három fokhagymát. Szóltam Katának, hagyja ott. Mint amikor Illyés szőlőgyökeret tett a nyaraló falára szobornak.
kapcsolat: vali@deske.hu