VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX‒be / 348
09:41
Szállása: kapualj,
Párnája, derékalja : kő,
Takarója: a párkányon alvó galambok álmai
Eszesség? Semmi. Bölcsesség? Több annál, az csak válasz, elfogadása a létnek. Ez itt életuralás. Kinyilatkoztatás. Hogy a szenvedés és a boldog álom egy kalapban, együtt. És hogy ez így van jól.
Apja zsinagóga-kántor volt.
11:52
Ezt ma befejeztem. Műterem - élet - A/2024/02 60 cm, piros rajzszög.
20:53
09:13
08:44
08:45
09:39.
APU KABÁTJA fotókiállítás megny. A cím (gondolat) annyira jó, hogy minden remény hozzá. Horváth M. Judit, márc.12. kedd, 16h. Artphoto Gal. Bartók. B. út 30.
15:15
10:43
egy ember él közöttetek.
van kulcsa és van ajtaja --
hazamegy és nem megy haza.
Lefekszik és nem alszik el,
egy néma istennek perel,
míg rákövül az éjszaka,
az álom kényszerzubbonya.
És hályogszínű virradat,
S ő fölkel. s megy, megy, mint a vak
ZELK: Sirály
Útiválogatásomban, a Só és emlékezetben, nyilván itt hibás: VAN KULCS ÉS VAN AJTAJA --
Mondtam már?, hogy ezt a kötetcímet fölösen modorosnak tartottam, mígnem elolvastam a hozzá tartozó verset is. Abban az a megrendítő gondolat,
hogy a vándorló zsidók ezt a kettőt hordták batyujukban...
10:56
14:12
Műterem békeidőben - A/2024/01 60 cm.
14:53
Hát ez nagyon a kezdeti időkben lehetett. Talán az akkori Műv. minisztérium honlapja. Hogy történhetett. Visszanézve egy mosoly.
19:26
És máris, elmerülve, József a holdfényben ringatózva imádkozik a szent kútnál;
váratlanul
rég nem tapasztalt otthon éreztem magam. Ez kicsit ijesztő is...
09:52
09:55
LEHEL-TÉR
Mintha vonatból a tájra,
hegyek, rétek bársonyára,
olyan boldogan nevetve
bámulok a villamosból
erre a szép krumplihegyre!
Micsoda táj! Hegye! dombja!
Krumpli! retek! hagyma! gomba!
tisztáson a lombok árnya,
az se olyan bársony, mint e
hajnalban szedett vargánya!
Háta ringló! hát az alma!
hát a barack sárga halma!
s hogyha még csak mutatóba,
zöld káposzta-csúcsok mögött
épül már a dinnye dombja!...
10:46
13:12
17:26
11:41
06:12
Anekdota. Valami nagybátyám tévedésből szerepelt az 1920-as Zsidó Lexikonban, akkor egy hétig zsidónak tudtam magam. Nagyon feszült lélekállapot, nem volt se jó, se rossz, ezt rögzítettem is; de valami lebegés, hirtelen mindent másnak láttam. Mint most, amikor életemben először halálközelben.
Ja, és akkor ide egy nagyon fontos különbség, a tizenkilences vörös rémuralmat nem
a zsidók csinálták, hanem
zsidók csinálták.
d.
06:15
08:59
11:14
13:14
20:33
09:27
09:33
Befejeztem, Fekete műterem - A/2024/04 90x90 cm.
19:24
Azt tudom, egy ideig volt a Farkasrétiben egy asszony, aki száz forintért vállalta, bárkinek megmutatja a meglehetős elrejtett urnahelyét, hogy a vendég leköphesse.
A történet hitelét bizonyítja, hogy az igen eldugott helyről az urnát később áttették közvetlen a főbejárat mellé, a hivatalépületből jól beláthatóan.
13:29
06:77
09:39
Meséli, minden szavát megértik. Gondolom, ez kis orangután lehetett. A gorillák ennél szigorúbbak.
09:45
Egész elbúsúltam, az ezredes úr azt mondta, a tábornokok között a dandártábornok a legkisebb fokozat.
09:46
160.09
Apó, ez egy gorillának a talpa eleje, az 5. ujja nem fér ki :) Zs.
09:52
-- Köszönöm, hamar elvégzem érte a teljes búcsút, megússza az egész tisztítótüzet… ez a legfontosabb. d.
11.04. Élve Egyházunk oldó-kötő hatalmával, elvégeztem Szütsért a teljes búcsút. Minden bűne elfelejtve, tisztán kész a boldogító Istenlátásra.
Erre az elfelejtésre van egy gyönyörűséges példa. Egy látnok leány ment a papjához a hírrel. Kérdezd meg, mit gyóntam utoljára, akkor mindez hiteles. És visszajött a lányka: Az Úr azt üzeni, elfelejtettem.
13.34 Köszönöm Deske nagyon! Tegnap este a sziklakapolnabol tudtunk hivni egy atyát es mar nem volt maganal egesz nap de megkapta a betegek szentseget nagyon szep volt mindannyiunknak sokat adott. Sok puszi: Eszter /lánya/
Szoros kapcsolatban 1977-2001 között voltunk. Hívtam, 1980-2001 között minden március a Kecskeméti Alkotóházban, a szomszédos műteremben. Utána ő erre a célra Párizsba ment. Nagyon sokat tanultunk egymástól.
F/1978/14
F/2002/04
F/2009/020
2003.10.25. fájl: html / nekrolog.htm C.7649
ezt tudta korrigálni...
2003. VÁLI: SZÜTS NEKROLÓG
LEVÉL ODAÁTRÓL Kedveseim!
Bocs, csak most van időm írni. Először is köszönöm azt a szép, kissé talán eltúlzott búcsúzkodást. Nagy utazás volt, a várakozások ellenére alig kellemetlen. Csak a határon csóválták a fejüket a sok vízumpecsét láttán. Anyácskám várt az állomáson, már messziről integetett. Hozta nekem azt a suliban elveszett üveggolyót is. Persze rögtön összevesztünk, mert egy déli fekvésű albérletet megkérdezésem nélkül lefoglalt nekem. Déli, műteremnek?! Most így elsőre, a régi ismerősök kézről kézre adnak. Ja, lakás! Ne felejtsem, az OTP számlámon van pénz, abból lehet egy ideig a lakbért és a rezsit fizetni. Tudjátok, most egy ideig nem találkozunk. Majd.
Na, szóval, anyácskám. Nyüzsög. Már a hét végén össze akar hozni a papával. (Nóra, ne piszkáld már azt a paradicsomlevest!!!) Várom a percet, megbeszélnénk azt a régi összeveszést. Vennék tőle vívóleckéket. Megnézem majd újból vele erkélyünkről, hogy jönnek be az orosz tankok 1956 novemberében, végig a Pozsonyi úton. Kleevel is beszélni szeretnék, már tudom a mobil-számát. Aztán végre rászánom magam, és friss szemmel megnézem Váli új képeit. Szóval rengeteg a dolgom. Csak egyelőre a Nagy Bemutatkozó Látogatásra kell készülnöm. Porolgatom, rendezgetem a magammal hozott dolgokat. (Ajándékoknak nevezni túlzás.) A Látogatáson be kell őket mutatnom, ez itt házszabály. Talán nem vallok velük nagyon szégyent. Végül is elég sokat dolgoztam rajtuk. Magamon...
(nincs befejezve)
2002. SZÜTS: VÁLI NEKROLÓG
ez jó néhány kiállításom megnyitószövege lett
2002. fájl:html-2015/szuts-megnyito-bevezetessel.htm C.15264 - 265
megnyitószöveg
A VATTAKABÁTOS
Már jócskán alkonyodott. A völgyet pára borította, elmosván az éles körvonalakat: estére minden tárgy egymásba simult. A hegy felső harmadán a nap még élesre rajzolta a kupacokban összekapaszkodó fákat, kiemelve a lejtő nappal sohasem érzékelhető finom domborulatait.
Egy ember baktatott felfelé a hegyre. Kockás flanel inge a hatvanas évek rockandroll divatját idézte, alul rövidnadrág, amit - kívülről nézvést legalábbis - teljesen fölösleges kékcsíkos hózentráger tartott. Lábán láthatóan tartós használatra vett, kicsit ormótlan félcipő, szürkés-zöld pamutzokni. Vállán suszter-szegecsekkel megerősített meglehetősen viseltes barna oldaltáska, formája, mérete feltűnően pontosan feladatához igazítva. A férfi nyakában, becsúsztatva a flanell ing kivágásába madzagon lógó fémcsipesz, beléfogva egy spirálos jegyzetfüzet. Rövid, őszes haj, ugyancsak ősz, rövidre vágott ritkás kecskeszakáll.
Komótosan, egyenletes tempóban baktatott felfelé a hegyre. Néha megállt, és fémkeretes szemüvege mögül rövid távolságokhoz szokott szemét kicsit összehúzva nézett le maga alá a völgybe. Bólintott, és indult tovább felfelé.
Fenn, nem messze a hegygerinctől egy másik férfi ült egy lapos kövön, vattakabátos hátát egy sziklának támasztva. Bicskájával egy faágat farigcsált. Néha feltekintett. Messziről észrevette a völgyből felfelé ballagó embert.
A rövidnadrágos férfi lassan közeledett. Nem nézett föl a szikla mellett ülő emberre, tudta, hogy várják. A gerinchez közeledve sem változott mozgása, nem tűnt sem fáradtabbnak, sem nyugtalannak.
A sziklához érve, ahol a farigcsáló ember várta, megállt. Komótosan lerakta válltáskáját, kinyitotta, és egy sárga, félliteres citromlés műanyag flakon vizet húzott elő. Lecsavarva a kupakot meghúzta a flakont, majd kérdőn a másik férfinak nyújtotta. Az elvette, ő is ivott és visszaadta a rövidnadrágosnak. Az gondosan visszatekerte a kupakot, és a flakont egy kőre állította.
- Ennyi? - kérdezte a vattakabátos.
- Ennyi. - válaszolta a jövevény.
- Család, gyerek?
- Asszony, két gyerek, unokák. Ja, meg volt egy bernáthegyi.
- Rágyújt? - kérdezte a vattakabátos, és egy gyűrött cigarettáscsomagot nyújtott felé.
- Vakarózni szoktam.
A vattakabátos bólintott. Kihúzott a csomagból egy szál elgörbült cigarettát, szájába illesztette, és a zsebéből gyufát kotort elő. Rágyújtott.
Aztán még? -kérdezte maga elé fújva a füstöt.
Aztán? - a szakállas ingébe nyúlt, előhúzta a jegyzetfüzetét és fellapozta: Hát képek.
- Sok? -kérdezte, újabbat szippantva cigarettájából a vattakabátos.
- Elég.
- És jók?
- Ami tellett.
- Szerelem, vad szenvedélyek?
- Képek.
- Szeretet, áldozat?
- Igen: képek.
- Rend van?
- Rend.
Elhallgattak. Békésen, csöndben üldögéltek.
- Na menjünk lassan, mondta a vattakabátos. Kidörgölte a parazsat egy kövön a cigarettájából. A csikket kiegyengette és a bicskával együtt zsebre dugta. Felállt és elindult lefelé a gerinc túloldalán. A másik visszarakta a műanyag flakont a helyére, becsukta és vállára vette bőrtáskáját, és füzetét ingébe visszadugva utánaindult.
Tisztelt egybegyűltek, a kiállítást megnyitom.
17:47
03:27
03:35
04:01
1978.4. html/veronese.htm C.00763-765
JEGYZŐKÖNYV
Fölvéve 1573. július 18-án, szombaton, Velencében.
Megidézve a Szent Hivatal által, Paolo Veronese, aki San Samuel egyházközségből származik, megjelenve a Szent Bíróság előtt, miután ki lett kérdezve vezeték- és keresztneve felől, a feltett kérdésekre a következőképp válaszolt:
kérdés: Mi az Ön foglalkozása?
válasz: Alakokat festek és rajzolok.
k: Tudja Ön az okát, hogy miért le beidézve ide?
v: Nem, uraim.
k: És el sem tudja képzelni?
v: De igen, el tudom képzelni.
k: Mondja el nekünk, amit Ön képzel erről.
v: Nagytiszteletű Atya, Saint Giovanni e Paolo priorja közölte velem, hogy Ti Kiváló Uraságtok iderendelték, s közölték vele, hogy festesse át velem egy képemet. Hogy fessek Magdalénát a kutya helyére. Én mondtam neki, hogy szívesen megtenném a becsületem és a kép kedvéért, ha úgy érezném, hogy az a figura ott megfelelő lenne. Azonban különböző okokból úgy érzem, hogy Magdaléna nem tartozik a képbe.
k: Mi az a festmény, amire Ön hivatkozik?
v: Az Utolsó Vacsora festménye, amin Jézus Krisztus van a tizenkét apostollal, Simon házában.
k: Hol van ez a festmény?
v. San Giovanni e Paolo szerzetesek refektóriumában.
k: Falon van, vásznon vagy táblán?
v: Vásznon.
k: Milyen magas?
v: Körülbelül 17 láb.
k: Milyen széles?
v. Körülbelül 39 láb.
k: Ön festett néhány egyéb résztvevőt az Utolsó Vacsora képére.
v. Igen, Uraim.
k: Mondja el nekünk, hány résztvevő szerepel, és részletezze, mit csinálnak.
v: Ott van először is Simon, a vendéglő tulajdonosa. Figurája mellé festettem egy szolgálót, akit úgy képzeltem, saját kedvére jött éppen be, megnézni, hogy állnak a dolgok. Ezen kívül sok más figurát is festettem, de ezekre nem emlékszem, mert hosszú idő telt már el munkám óta.
k: Ezenkívül festett Ön más Vacsorákat is?
v. Igen, Uraim.
k: Mennyit festett, és hol vannak azok?
v: Veronában festettem egyet a San Nazarro nagytiszteletű szerzetesei számára. A refektóriumban van. Egyet itt is festettem, Velencében, a San Giorgio nagytiszteletű szerzetesei számára. Ez is a refektóriumban van.
(A bíróság közölte vele, hogy az nem Utolsó Vacsorát ábrázol.)
k: Mi az Utolsó Vacsoráról kérdezzük Önt.
v: Egyet festettem a Servi számára Velencében, egyet Padovában a Santa Maddalena szerzetesek számára. Ezeken túl, másra nem emlékszem pillanatnyilag.
k: A San Giovanni e Paoloba festett Vacsorán mit jelent az a figura vérző orral?
v: Egy szolgát akartam mutatni, akinek valamely baleset következtében vérzik az orra.
k: Mi a jelentősége annak a fölfegyverzett férfinak, aki németnek van fölöltöztetve, és alabárdot tart a kezében?
v: Hogy erre alaposan válaszolhassak, szeretnék néhány szót szólni.
k: Tessék.
v: Mi, festők, némi szabadsággal rendelkezünk, akár a költők vagy a bolondok. Én egyszerűen két alabárdost akartam megmutatni, az egyik iszik, a másik eszik a lépcső mellett. Nekem úgy mondták, hogy Simon gazdag ember volt, és gondoltam, így bizonyára volt néhány szolgáló a házban.
k: És miért festett Ön egy bohócot, csuklóján papagájjal a vászonra?
v. Ornamentális okokból, mint ez már szokásos.
k: Kik ülnek a mi Urunk asztalánál?
v: A tizenkét apostol.
k: Mit csinál szent Péter?
v: A bárányt vágja, készül szétosztani.
k: Mit csinál a mellette ülő?
v: Tartja szent Péter felé a tányérját.
k: Mit csinál a következő?
v. Fogpiszkálóval tisztítja a fogát.
k: Ön gondolja, hogy ez a reális Utolsó Vacsora ábrázolás?
v: Én úgy hiszem, ott Krisztus volt a tizenkét apostollal, de mivel sok hely volt a képen, úgy gondoltam, néhány egyéb figurával is díszítem, fantáziám szerint.
(A bíróság megkérdezte, volt-e megbízása arra, hogy a képre németeket, bohócokat és más dolgokat fessen.)
v: Nem, Uraim. De megbízásom volt festeni a képet, olyan módon, ahogy én gondolom. Ez nagyméretű kép volt, s úgy véltem, abban a teremben sokan lehettek.
(Ezután a bíróság megkérdezte, vajon általában saját elgondolása szerint szokta díszíteni a képeit, s ezek a díszítések a főalak kiemelésére szolgálnak-e? Vagy saját örömére tesz különböző alakokat a képeire?)
v: Képeket festek, legjobb tudásom szerint, a számomra legmegfelelőbb módon.
(A bíróság megkérdezi, számára megfelelőnek tűnik-e bohócokat, iszákosokat, németeket, törpéket, és más hasonló szemérmetlenségeket festeni a Mi Urunk Utolsó Vacsorájára?)
v. Nem, Uraim.
k: Ismert-e Ön előtt, hogy Németországban és más helyeken is, melyek eretnekséggel fertőzöttek, szokás mocskos képekkel a Szent Katolikus Egyházat csúfolni és kigúnyolni, megtévesztve a buta, és tanulatlan embereket?
v: Igen, Uraim, ez helytelen. De ismétlem, amit az előbb is mondtam, nekem azt kell tennem, amit a legjobbak is tettek előttem.
k: Mit tettek a legjobbak? Csináltak ők is hasonló dolgokat?
v: Rómában, a főpapi kápolnában Michelangelo megfestette a mi Urunk Jézus Krisztust, az ő anyját, szent Pétert, és az egész mennyei tömeget, és mindet meztelenül, beleértve Szűz Máriát is. Azok az alakok a legkülönbözőbb pózokban állnak, nem nagy tisztelettel megfestve.
k: Tájékozott Ön arról a tényről, hogy az Utolsó Ítélet ábrázolásánál nem szükséges ruhát ábrázolni, mert feltételezve van, hogy ott sem ruhák, sem más dolgok nem fordulnak elő, ami nem szellemi? Ott nincsenek fegyverek, udvari bolondok, kutyák, vagy más efféle bolondságok. S mindezekért, vagy más efféle példákért Ön elfogadja a festészet azon útját, amelyen jár? És kitart amellett, s állítja, hogy ez a festészet jó, és nem obszcén?
v: Nagytiszteletű Uraim, én nem akarom megvédeni azt a képet, de én azt hittem, amit csinálok, az jó. Én sok dolgot nem fontoltam meg, és én egyáltalán nem úgy gondoltam, hogy a képem valakit zavarni fog, különösen mióta az udvari bolondok kikerültek abból a teremből, ahol a Mi Urunk foglal helyet...
(A bírósági ülés következményeként a bíró kihirdette, hogy Veronese festőnek a szükséges változtatásokat három hónapon belül, a saját költségén el kell végeznie. S amennyiben az átfestést megtagadná, úgy a Szent Bíróság által kivetett pénzbírságot ki kell fizetnie.)
utószó: Veronese nem végzett el minden elrendelt módosítást. Azonban megváltoztatta a kép címét, azáltal elismerve, hogy a kép nem az Utolsó Vacsorát ábrázolja. Az Inkvizíciós Bíróságot láthatóan ez ki is elégítette. A képcíme ma: Lakoma Lévi házában.
04:11
Szüts megnyitóbeszéde Kis Duna Galéria kiállításomon 1980.02.
Váli Dezső két citrompótlóval és négy kanál cukorral issza (a világ legrosszabb) teáját
Váli Dezső életében a legnagyobb fényűzés az aszkézis
Váli Dezső imád autót vezetni, (sajnos) soha nem fél vezetés közben
Váli Dezső épített egy 18x24 cm-es negatív méretű fényképezőgépet
Váli Dezső az elmúlt négy évben mindennap tanult egy órát angolul
Váli Dezső fölnevelt egy bernáthegyi kutyát
Váli Dezső naplóját mikrofilmen őrzi, hogy tűz, árvíz vagy földrengés esetén megmenthető legyen
Váli Dezső csináltatott egy fosztott pihével bélelt hálózsákot, amiben télen is lehet szabadban aludni
Váli Dezső reggel jógázik
Váli Dezső a múltkor azt írta: lehet, hogy a házikoszt jobb, mint a konzerv, de nem marad utána doboz
Váli Dezső imádja az édességet és a rock and rollt
Váli Dezső (állítólag) remekül síel
Váli Dezső legjobb barátja Paul Klee, a festő
Váli Dezső nem szeret festeni
Váli Dezső mindennap fest
Váli Dezső a barátom.
16:49
09:55
Best Regards
*******************************************
Mike Zhang | Service Manager
China Name Registry (Head Office)
No. 300, Xuanhua Road, Changning District, Shanghai200050, China
Tel: +86-2161918696 | Fax: +86-2161918697 | Mob: +86-1582177 1823
Web: www(dot)chinanameregistry(dot)com
****************************************************
-- NOT. VD.
23:29
23:40
-- Köszönöm a figyelmességed. d.
00:27
A negyedik évbe léptünk. Bonyolult, és gyakran változó. A gyógyszerezést, az orvosi adatokat frissítve este-éjjel rendbe tettem, ki is printeltem.
Ez utóbbi 38 soros lista, ne csak én tudjam. Még a táblázatba ceruzával beírni, a gyógyszer mikor fogy el. A csütörtöki kötözést tök kifelejtettem. Azt amúgy gyakrabban kéne...
Miki két hétre New Yorkba.
06:49
Kedves Deske! Kérdésedre, amit a kis filmen mutattál: az egy fülemüle, más néven csalogány.
Üdv: Sz. Gyuri
"Ötvenkét másodperc létboldogság. Nagyon mokány. Nagyon dolgozik. Kata végignevette és rögtön el is kérte."
07:01
15:01
A beteg feláll a mérlegre, ami százhúsz kilót mutat.
Mire az orvos:
- Mennyi volt a súlya, amikor utoljára mérték?
- Három kiló húsz deka
KÉT EMBER ÜL A KOCSMÁBAN:
- Látom üres a korsód. Kérsz még egyet?
- Nem, mit kezdenék két üres korsóval?
20:17
Panorámafelvétel. Itt a szem jobban működik, mint az objektív.
A Hollán kiállításért mentem, aminek a megnyitóját szerencsére elfelejtettem néhány napja. Ha nagyon jó képét tették volna ki, ideális, hogy önmagában van a kicsiny teremben. Fölötte egy Rohko-idézettel. És invitálnak a Szépműv. Múzeumba, ahol egy nagy grafika anyag, ápr. 1-ig. Csüt-vas. között nyitva. Hát az kevéssé érdekel.
Aztán körbenézések, kedvencek. Ferenczy csodálatos lovai az erdőben. Ez pedig a legjobbak között az egyetemes festészettörténetben.
Hazaérve besötétedett. Szép ilyenkor ez a féhomály. F/2024/028
Szentmise hatkor, "Fekete vasárnap" A feszület már letakarva.
20:57
21:27
17:42
1982.03.05. Kecskemét C.1076
A TÁJÉKOZTATÓ szakmai lap (nem fogadta el:)
LÁTTUNK EGY ROSSZ PERFORMANCE-OT
Hogyan működik a műalkotás:
Első lépése természetesen a figyelem fölkeltése. Teszi ezt a festészet pl. vákuumszerű, hirtelen csönddel (Vermeer), vagy leggyakrabban a szép megmutatásával (Uccello csataképei). Olykor a különössel (Bosch). A téma megtette szerepét: földre tesszük a szatyrunkat.
Kibillent köznapi gondolkodásunkból. Elfelejtkezünk a szatyorról, sőt magunkról is. Kell ez, hiszen a körülöttünk-tények rettenetesen elfedik a lényeget. És a logikus-én a legkevésbé alkalmas az univerzum megragadására. A végsőkig próbálkozunk, hiába. Ezért működni kezd az emocionális-alineáris-én.
Már lebegünk. E ritka, ihletett pillanatban hirtelen fölerősödik vágyunk a teljességre. Ívfény villan a két pólus között. Amikor újra fölemeljük a szatyrot: ugyanaz, de mégsem egészen.
És mit tesz egy rossz performance: Figyelemfelkeltésre a szépet stb. kevésnek, korszerűtlennek találja. Sokkhatással dolgozik. Fölrobbantja a síneket. A szerelvény ijedten megáll, mindenki odafigyel. Várjuk, mi történik ezután. Többnyire semmi. A művész meghajtja magát, körbejár és tányéroz. Ez van. Se vigasztalás, se villamospótló autóbusz, semmi. Vége. Nem elég. Akár egy rossz képcsarnoki kép.
Idáig jutottunk a cikkel, mikor Frank János barátunk figyelmeztetett, hogy a Tájékoztató nem kritikai lap. Nem annak szántuk, de amit leírtunk, csakugyan féllábú. Mi tavasszal valóban láttunk egy rossz performance-ot. Röviddel utána, leköltözve a Kecskeméti Alkotóházba órákat, majd fél éjszakákat töltöttünk egymás műtermében, próbálva ezt a számunkra meglehetősen idegen műfajt magunk (és egymás) számára helyére tenni. Honnét induljunk. Egy érvényes -műalkotás--képletet kellett előállítani. Megtettük (lásd fent). Innét közelítve fogalomról fogalomra mértük be ezt a műfajt, keresve a kizáró okot, ahol fönnakad a hálón. Meghökkenés, a várt eredmény ellenkezőjét kaptuk, nincsen ilyen. Teljes jogú, sőt történelmi formáiban jól bevált műfaj (húsvéti körmenet, Mozart-opera). (Mai formáiról nincsen áttekintésünk.) A képlet érvényes rá (is). Persze jól kell csinyálni. Várjuk. Hát ennyi.
Szüts Miklós - Váli Dezső
1983.04.24
C.1202
LEVÉL Sz. Miklósnak
miséről jövet, még beteszem a mindennapi sajtos kenyeret a kenyérpirítóba -
olyan szép levelet vágytál, mint -
azon leszek.
(szeretem a pátoszt)
Megköszönöm Istennek, valamint a japán üzletkötőnek, aki Bakallárnak egy tokiói kiállítást szervezett, s ezért nem tudott 77 nyarán Zebegényben tanítani, hogy összehoztak veled.
Hálás vagyok, hogy sokat tanultam tőled, és hogy sokat tanultál tőlem. Kata szerint - aki igazán autentikus ez ügyben - emberibb vagyok, mióta
Meglepő volt első hallásra, hogy fontos embernek tartod magad, amikor figyelek rád, de jó
sok mindent kitaláltunk mi; együtt.
jobb mutatóujjam leukoplasztban, azért ütök ennyit mellé
nem ez így nem jó
valami mesébe kellene beleilleszteni a mondanivalómat
pedig a misén a levél atmoszférája már együtt volt.
igaz, utána egy rendőrnyomozás-riportot olvastam el,
mintegy próbaként is, - nem zörög-e ezután
az emelkedett hang. hát tényleg.
83. 4. C.1214
Miklós találta ki: -frakkban meghajolni egyszer Cannes-ban-.
Én meg ezt: -tengerre néző műteremablak- vagy csak: - ablak.
Az enyém jobb.
83. 7. 13. C.1239
Szüts Miklós levele
s hogy folytassam még, szeretem:
a BUT-33 desodort, az ötödik brandenburgi versenyt, az őszibarackot, a 2-es sebességet, a keménydobozos rövid Marlborót. Van Dyck reprodukcióját a zsennyei lépcsőfordulóban, a hideg tejet, József Attilát, a Lukács cukrászdát (újabban megint Kiss Zoli humorát), a Dunát, az öngyújtókat, karórámat (most pucolják, nagyon hiányzik), a lányok mellét, a kétoldalt tapadó ragasztószalagot, festőkötényemet, a sült zöldpaprikát, a cselló hangját, a több dombra épült kisvárosokat, a kompot Szántód és Tihany között, a dáliát, a szép levélpapírokat és hosszúkás borítékokat, egyáltalán: a papírboltokat, írógépemet, a terpentin szagát, a racsnis dugókulcskészletemet, a zenélő dobozokat, lányokat fiúingben, a pingpongozást, szeretnék gallér nélküli ingeket, és gérvágó-fűrészt, rózsaszínt festeni feketével, szeretem (újabban már tudom) a csendet, a csúnya kavicsokat, a kispárnát, a Börcsök-bicskát (már megint nincs), szeretek tornacipőben járni, szeretem a színpad szagát, amikor felhúzzák a függönyt, szeretek írni, a sebekről a vart lekaparni (és kettéharapni!), csomagot kibontani, medencébe hátraszaltót ugrani (mindig félek), fotelokban keresztben ülni, szeretem a 27 dines filmet, a távcsövet, a gyorsvonatot, a mozgólépcsőt, nagyon szeretem, ki tudja miért: a 18-as villamost, szeretem Törőcsik Marit, a -slágermúzeumot-, a nagybetűvel nyomott könyveket, a 90 grammos írógéppapírt, a Tungsraflex égőt, a társasjátékokat, locsogást idegen nyelveken, télen forralt bort, Leonard Cohen nótáit, az üveget világos képeimen, a kadmium-narancsot, szeretek útnak indulni 18:04
82-ben aztán borultam vele, totálkáros.
18:29
-- Igen. 2002. Hogy pontosan: soha semmi összeveszés vagy harag. Attól az évől kezdve a minden márciusi Kecsekeméti Alkotóház helyett ő Párizsba járt. Húsz évig egy hónap együtt, hát ez nagyon szoros kapcsolat. Ez szűnt meg, érdeklődése is elfordult tőlem, és ennyi az egész. Hamarosan terjedelmes baráti köre írókkal, újságírókkal. Irodalmi lap szerkesztősége is belekerült. Még volt, hogy hívtak is, én a baráti társaságokat kerülöm. Így maradtak ritka látogatásaim műtermében.
Az alatt a húsz éve alatt egymás kiállításait rendeztük, megnyitottuk, sok emlék, naplómban is.
d.
18:44
-- Szia Deske, azt tudtam, h vadul vezetsz, de hogy borultál is a bogaraddal, azt nem. Szupermenő! :) ölel, p
-- Egy hatalmas barom német BMW belém rohant. Részletkérdés, hogy (akaratlanul) piroson mentem át… d.
-- akaratlanul... p.
-- Mentő vitt be. Másnap telefonon rendőrségi kihallgatás, mondtam, ellenőrizhető, hogy vétlen voltam.. d.
összes levél LEVELEK LE MEUX-BE 1990.5.17. ► weben 2000.6.11. ► |