01:18
Most, éjfél után,
tíz perc alatt három öröm. Két nagy, és egy kicsi. Riasztócsengő, ébredek, ugrok. Ilyenkor futtomban mindig benyitok a fürdőszobába is, hátha ott fekszik. Csakugyan ott, de talpon, a hátát mossa. Mint a múltkor. Keresem a csengőt, csak egy tégelyt tett rá. Megsimogattuk egymást, mosoly, de jó, minden rendben.
És ott ettől? eszembe jutott. Délben elromlott a hűtő. Baj. Persze hétvége, majd hétfőn szerelő. Ameddig a hatásköröm ér, bedugtam helyette a hajszárítót. Az működött, tehát áramot kap. Most ötlet, be zseblámpáért. És kezdem a fölső polcot kirámolni. (Egy hígan tömött hűtőtől nagyon idegenkedne.) Ó igen. Addig gyömöszkölt befelé a polcra valamit, míg az egyik valami nullára csavarta a beállító gombot. Ennek is lehetett örülni.
Akkor eszembe jutott, új fotómnál egy adatot elfelejtettem beírni az adatbázisba. Nyitom a gépet.
Ha már nyitva, mindezt ide, a blogba is. Fogalmazok, szócserék.
Fél három.
Oltok, bújok ágyba, takaró alá.
Takaró ki, vissza, gép nyit,
printek Katának.
A hetedik jó.
Negyed négy.

.