2024. április 30., kedd
06:23
Ma hajnalban meg is néztem a tegnap küldött filmet, végig, köszönöm.
Az ember ilyenkor persze mindig magára gondol.
Mennyire egyszerű és világos a Szentírás életvezetése… d.
07:37
Találtam egy régi szövegemet, 2008.
Enyhe őszi napsütés, a még zöld mezőn végtelenbe futó magas töltés; rajta széles út.
Azon sétálgattunk, velem a fiam meg a lányom. Beszélgettünk.
Hirtelen magához rántott a föld, elhagyott minden erőm, a földön feküdtem.
És föltört a csendes zokogás, hogy még itt az én két édes szép nagy gyerekem,
akik lassan elhagynak, hiszen már most is távolodóban.
Tanácstalanul, kissé zavartan hajoltak fölém.
Erre ébredtem.
Érdekes.
Az életben, hogy felnőttek, alig szánok rájuk időt.
Unokáimról nem is beszélve.
Jut eszembe, hogy húgommal ha néha találkoztunk, néztünk egymásra,
nemigen volt mondanivalónk egymás számára. Élünk, rendben vagyunk.
Korán leírtam, nekem nem társaság kell, hanem kétszernégyes fenyőléc, kötegelve.
09:11
Csak egy kedvelt régi fotóm, Kékkút, a szomszéd telke felé nézvést, alkonyatkor.
11:20
Átalakítottam Műteremben álló - A/2022/28 90 cm., 2022 - 2023 - 2024.
12:25
Ilyet még nem kértek tőlem. Érdeklődnöm kellett, hogy. Akkor most csináltam egy típusnyomtatványt.
Pl. nem tudom, szokták-e, de nálam a szerzői keret fontos. Jogi kategória, nem lehet lecserélni, csak restauráltatni szabad.
A képcímet muszáj idézőjelbe tennem, rettentő szeretik az opuszszámot lehagyni belőle.
Mindig mondom, nem én találtam föl, Mozartnál is így. Vagy amit maga a szerző: Bartók 2.G-dúr Zongoraverseny.
Ami nála a G, az nálam az A, vagyis festmény. Van még pár betűm.
2014. ápr. napi olvasó 443
Fbook követő
436
kapcsolat: vali@deske.hu