2024. május 5., vasárnap

 

06:36
Amikor kedvelt
szemközti parkunk dombjai épültek. Ott ma már dús lombok, szerpentinút az oldalában, esti sétáink helye.
Nehezen, sokára jöttem rá, mért nem föld. Gondolom, mert az túl nehéz, alatta garázs. Netán szállítással együtt drágább, mint a műanyag.

 

 

 

 

Ma reggel ugyanaz.

 

 

 

 

10:05
JAJ, MEG NE MONDD!
Mi ez a csönd, ez a
hirtelen kővé dermedt lárma?

 

Csak az isten csikorgatja a fogát.

 

HAGYATÉK
Korommal falra karcolt
átmeszelt verseim
az Istenre hagyom
ZELK

 

 

 

12:25
Olllyan fáradt vagyok
. A mennyországban majd nem kell vasárnap kirándulni menni. Kirándulni. Párszáz méterek.

 

 

 

15:16
Gellérthegyre kocsival
, ott sétáltunk. A Citadella, a kilátás kerítéssel lezárva, építik, de az alatta-park nagyon emberközeli, csöndes.
Egy eredeti madárhangra álltunk meg a sétányon:

 

 





15:37
Deske, nem fordult meg a fejedben, hogy mi lenne, ha ez fordítva, ha ő gondozna téged? N.

-- Nem, nem jutott ilyesmi eszembe. Értem, mi van a kérdésed mögött, hogy engedhette meg Isten... Tudod, én csípőből elhiszem, hogy minden jól van. d.

-- Igen, ezt tudom; nem tudom, irigyeljelek-e érte... N.
-- De hát te is tudod, a hit nem érzések – érzelmek dolga. Kata sem sajnálja magát.