2024. december 15., vasárnap

10:19
ÁKOMBÁKOM

Mint gyermekkézzel rajzolt ábra:
olyan az alkonyati táj,
ahogy ráfonódik a fákra
csipkézve, lassan a homály.
Mint ákombákom az irkában
a házak úgy dülöngenek,
úgy billen a madarak szárnya
s a tintaszínü fellegek.

És kéz a kézben, mint a rajzon
a kedves bámész figurák:
megyünk, míg fölöttünk az alkony
kibontja barnuló haját.
Megyünk, de úgy csak mint a szellő,
és köröttünk az emberek
arc és hang nélkül, mint a lengő,
a szélben lengő levelek.

Egy kecske jő most vélünk szembe,
mögötte bottal kisleány…
a földön járnak vagy füzetbe? –
Hold ég a kislány varkocsán.
Ott ring a Hold s fölszáll az égre
s a sötétedő szineken
látom, ahogy felcsillan fénye
s véle a félszeg szerelem.
ZELK

13:14
Advent - F/2024/132

13:27
[Horn] Péter végre egy nagyszabású honlapot csináltatott gyűjteményéhez. Hamarosan publikus. Tőlem egy hosszúhajú portrét turkásztak ki.
.. Péter, szívesebben venném ezt a fotót magamról, csak 1,5 próbaévig volt hosszú hajam; addigra megérett, hogy idegen tőlem :-)). Köszönöm. d

LÁBJEGYZET EGY FOTÓHOZ.
 
Ez a kép, Istenem, néhány nap cicásélet, boldog idő.
 
De ahogy nem fért életembe Assy, a bernáthegyi,
a növekvő könyvtár, titkos vagy nem titkolt szerető,
a főiskolai tanítás, római ösztöndíj,
New York-i kiállítás,
Szentföld-körutazás,
színház-mozi-tévé, társasági élet,
 
vagy egy tárt ablak felhődús éggel...;
 
hét után már tudtam, ez sem fér bele.

tovább a teljes levélre

tovább a honlapra

kapcsolat: vali@deske.hu