10:19
ÁKOMBÁKOM
Mint gyermekkézzel rajzolt ábra:
olyan az alkonyati táj,
ahogy ráfonódik a fákra
csipkézve, lassan a homály.
Mint ákombákom az irkában
a házak úgy dülöngenek,
úgy billen a madarak szárnya
s a tintaszínü fellegek.
És kéz a kézben, mint a rajzon
a kedves bámész figurák:
megyünk, míg fölöttünk az alkony
kibontja barnuló haját.
Megyünk, de úgy csak mint a szellő,
és köröttünk az emberek
arc és hang nélkül, mint a lengő,
a szélben lengő levelek.
Egy kecske jő most vélünk szembe,
mögötte bottal kisleány…
a földön járnak vagy füzetbe? –
Hold ég a kislány varkocsán.
Ott ring a Hold s fölszáll az égre
s a sötétedő szineken
látom, ahogy felcsillan fénye
s véle a félszeg szerelem.
ZELK
kapcsolat: vali@deske.hu