11:33
A reggeli kép-címadás gond folytatódott.

--- Touché. A fentieket ezentúl idézni fogom tőled. H.

--- A cím a beazonosításhoz kell,, hogy beszélni tudjunk róla.
Azt az embert keresem, tudod, aki a Honvéd utcában lakik,
fekete a haja, elvált és számlálja a napi lépéseit, azt szeretném tőle megkérdezi, hogy...
// helyett: Pétert keresem d.

--- A 13. században nem volt kérdés, mi a kép témája. Madonna col bambino, Pietà, tök egyértelmű.
A címadás barokk találmány. (Szerintem.)  Ha most én három leábrázolt biciklinek azt a címet adom, Golgota,
rögtön bevillan a középső kereszt-jellege, és akkor a két lator mellette, jobbra és balra.
Na ezért tekintem alapvetőnek a címadást. H.

--- A cím kényszerűen beszűkíti, de sőt csonkítja a valós tartalmat (ami végtelen, mert személyre szabott :-)) d.

--- Ez nagyon arra rímel, amit anyám mondott a Malevics-négyzetre,
amikor 13 évesen megkérdeztem, hogy „Hátezmegmia…?” – „Amit gondolsz róla.” 
Lehet, hogy a címmel az alkotó tudatosan irányítani/befolyásolni akarja a befogadót? H.

--- Igen, de sőt a címadásnál valami kurvaság is elkezdődhet.
Magamról tudom. d.

tovább a teljes levélre

tovább a honlapra

kapcsolat: vali@deske.hu