2025. augusztus 12., kedd
08:41
Tegnap a metrón.
Mellém ül egy fiatal pár.
A fiún rojtos farmer, karján tetkó, a lányon, 17-20 lehet, díszesnek gondolt lenge ruha.
Viháncol, beül a fiú ölébe.
Hosszú éjszakájuk lehetett.
Ahogy feléjük fordulok, a fiú - inkább fiatal férfi - valami jókedvű szót vet felém. Jókedvűt válaszolok.
Erre a lány vidáman, ő is kissé be lehet csípve: beszállsz, van pénzed?
Mosolygok. A férfi szagot kap, s egy hosszú történetbe kezd, aminek a vége az,
hogy elaludtak éjjel a vonaton, s közben a lány papucsát ellopták, ugye, milyen nem szép dolog.
Remek.
Nem pénzt kér, hanem hát a papucs..., a lány tényleg zokniban.
Mondom, jó.
Együtt szállunk le, Nyugati pályaudvar, jól tájékozottan egymás között pontosítják, balra hátul a papucsos.
Érdekes, a férfi immár fölöslegesen, szabadkozik, sőt, előhalászik a zsebéből két eurót.
Aztán váratlanul: mivel hálálhatom meg? Mondom, ha hívő, egy fohász a nejemért, beteg.
Hogy hívják? Kata. És megdöbbenés, itt az aluljáróban, egy hosszú-hosszú,
gyönyörűen fogalmazott, személyre és helyzetre szabott ima következett.
És még egy második fordulat is, ez pedig édes.
A viháncoló lányka arca papucsválogatásra hirtelen tökéletesen megváltozott.
Szigorú, fegyelmezett vevő:
nem, ez kicsi, ez is, inkább fehéret, azt az aranybojtosat kérem.
Fizettem.
Visszafelé úton a férfi már nem tudta megállni:
tudja, Nyíregyházára, hosszú út, nem hoztunk magunkkal semmi ennivalót...
(semmi csomagjuk nem volt)... Mentünk a pogácsás pulthoz.
10:31
Kedves Doktornő, Kata „csípőset” hányt, hívtuk öreg orvos barátunkat, azt mondta, a Noacidot cseréljük le 40 mg-os Emusol-ra, 2x1
Ezt kérnénk, Váli Dezsőné dr.,
1943.09.04...
Azonnal megkaptuk.
11:08
Évek óta tudom, most, augusztus közepén, néhány napig. Tegnap futottam a gépemért, de mire--
Ilyenkor a napsugár néhány percig, áttörve a sűrű lombokon, az egész falon
egyetlen pontot világít meg.
Amitől a reflektor mintha a hátoldalán sugározna.
Hátúszás közben látom.
F/2025/072
12:54
Miki, mégiscsak élnék előrelátó ajánlatoddal, hogy Kékkúton maradj lent velünk az indulásnál, ahogy levittél, ha tudsz.
Megtoldanám avval, hogy netán egy-két napig – besegíteni.
Ott az egész ellátás bonyolultabb, én meg most túlfáradt vagyok.
És nem segít, hogy sokat alszom. Esetleg Katát Tapolcára stb., jobb állapotban van, mint én.
ölellek d.
21:08
Meghalt Tatár György vallásfilozófus. Utoljára 2009.6.12. találkoztam vele, hogy ezt a képet kölcsönkértem átlakkozni.
'87-ben kapta letétbe, amit később az össz többivel együtt ajándékra változtattam.
De jó lenne, ha most jó helyre kerülne. Jó lenne tudni, hová, látom a neten, utolsó tíz évben Svájcban élt.
Szerettem ezt a képet.
Tudom a háttértörténetét is.
Még szerelmem-Zsófit sirattam benne.
Ott az angyal-lába motívum is.
Milyen jó neki az aranykeret.
Tatárt alig ismertem, egy fura ügyem volt vele. Pestre jött egy izraeli miniszter inkognitóban, kb. 1984, s megkeresett, gondolom,
a C'fat-ba került zsidótemető
fotóim kapcsán. Az egész látogatásból csak egyetlen dologra emlékszem, kérdezett? s ajánlottam neki Tatárt izraeli ösztöndíjra,
mert tudtam, mivel foglalkozik. Mire a miniszter rezignáltan, mindenki evvel...)
Mintha tényleg kapott volna aztán meghívást.
(A fotóimból valaki kiállítást akart ott szervezni, és hogy meghívnak, aztán az ügy elaludt,
a képek az ottani múzeumban landoltak, Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma.
Legutolsó virágod - A/1971/32 130x100 cm, olaj, még vászon.
kapcsolat: vali@deske.hu