2025. augusztus 23., szombat
06:50
Tegnapi betűtakarékos levélváltásunk.
-- Nagyon kérem mondja el a Búcsút most meghalt László barátomért!
-- igen, holnap.
08:50
Ez is rövid.
-- Ha nem mozdul, kitiltom a vízből. d.
Rég nem jelentkezett. Kislány korában gyöngyhalásznak készült, s csakugyan rászólt az úszómester,
túl sokáig a víz színén, hason, mozdulatlanul.
08:55
-- Miki, nem én állítottam neked kelepcét, Isten mosolya.
Kata ötletére reggel befizettem egy szentmisét élő Miklósért, csüt. 18h.
Későn vettem észre, én akkor a Mátrában, neked kéne elkísérned.
Áldozásnál mellé állni, és ha a pap nem ismerné őt, szólni: beteg, egész pici darabot.
d.
13:04
Támolygok kifelé az előszobába pizsamában, úgy dél tájban,
immár másodszor ébredve, ahogy újabban egyre gyakrabban.
És egy döbbenetes látvány.
Nem a Kata. A bot. Nordic Walking-bot.
Kilépve a derékszögekből, henyén a falhoz támasztva.
Kiderül, egyedül, piac. Dinnye barack répa-retek-mogyoró.
Piac, egyedül.
Tegnap séta se, annyira fájt neki.
Azt írja, ha kicsit megimbolygott, a bot segített.
Sírás és mosoly között.
F/2025/077
14:59
Úgy volt, hogy kiállítására Chagall is eljön. Megnyitón ott volt a Műcsarnokban Zelk is. Én is.
Korábban nem értettem, miért ez a cím, nekem zörög.
De amikor elolvastam hozzá a verset.
kapcsolat: vali@deske.hu