BÉKABÁNAT
Ha vizipók jő a tóra
és ha légy nádra száll:
tátva bukik ki a vízből
már ezer békaszáj –
este is csak azt zokogjuk:
– Brekeke, brekeke,
szegény béka nem lakik jól
sohase, sohase…
Hogyha nékem szárnyam lenne,
istenem, istenem!
fönn szálldosnék én a légi
réteken, réteken,
amíg édesízű léggyel,
szúnyoggal jóllakom –
s megpihennék és brekegnék
erdei ágakon…
Boldog fecskék és ti rigók,
jaj nekem! jaj nekem!
három napja, hogy egy sovány
szúnyogra éhezem:
ha elvisz a hosszucsőrű
halál majd engemet,
a lelkem is éhen száll a
tó felett, tó felett…
Tudom én, nem minden béka
él ilyen cudarul:
messzi földön, messzi tóban
lakik egy béka úr,
a tó fölött nem kelepel
a halál, a halál
s a víz alatt s a víz fölött
szúnyogok raja száll.
Nem írigyli ő a fecskét,
a cinkét, a rigót,
szitakötő táncol néki
s nagyhasú vizipók.
Zizeg a sás, leng a nádas,
járja a tavi-bál –
s este a Hold csak őnéki
furulyál, furulyál…
kapcsolat: vali@deske.hu