2025. szeptember 9., kedd

09:30
Már csak hazafelé, a villamoson tudtam megfogalmazni, mi történt velem.
Igen, csoda történt.
Nyúlok a proxyóráért, hogy belépjek az uszodába.
És nincs a helyén.
Mármost ez lehetetlen.
Rendszerem olyan, hogy elveszni nem tud.
Tarisznyazsebben tartom ugyan, de egy karabiner végén.
Onnét le, oda vissza, különben a karomon a vízben.

Viszonylag körülményesen, bár nagyon udvariasan engedtek be,
alá kellett írnom valamit.
És hogy ha nem kerül elő, majd 5000-ért adnak helyette.
Kétszáz-alkalmas bérlet.

Már itthon.
Blackout, a zsebemben volt.




10:06
A hatvanéves távfutott Katika meséli a kávém mellé.

Indulás előtt a rajtszámot SMS-ben fiaimnak.
Ők a mobilon (!) látták a részidőmet, hogy a 18. kilométernél nagyon lelassulok.
Akkor megnézték, hol vagyok - kis pötty a mobil térképén -,
és mellettem futottak a célig. És így kibírtam.

Mesélt róla, kértem, küldje el futócipője fotóját.




10:52
Följött. Nem tudom, mi tévedés,
ez a szép képet sokáig igen korai Picassonak szerettem.

12:32
Kata itt járt, elkérte a Sonyt. Megmutattam, mely gombot kell lenyomni.
A háttér foltritmusa nagyon jó. Matisset sose szerettem igazán.
F/2025/088

13:14
Átfestettem, és erős kételyeim. Már a szerszámot kerestem, hogy keresztben átkarcoljam.
Tűnődtem, a világon annyi mindennek nincs értelme.
Műterem, egyedül - A/2025/29 60x60 cm.

tovább a teljes levélre

tovább a honlapra

kapcsolat: vali@deske.hu