08:51
Tegnap azt beszéltük,
ma is ágyban, és uszodába se.
De annyira rosszul érzem magam, mint beteg, hogy ma valami más megoldást.
Tehát.
Végig lábujjhegyen a Lukácsba.
Az úszószemüveg csepptelenítés idejét 53-ról leszorítottam 30 másodpercre.
Négy oldalát folyékony szappannal tíz-tízszer körkörösen.
Igaz, a nyolcast háromszor számoltam.
570 helyett 684 méter.
Katának a cigányasszonytól - első vevő - ezúttal csak két bugyi.
Merthogy csipkés szélű, nem tudom, mit szól hozzá.
Szokásosan hatot csomagol be. Csak kettőt viszek.
A boltocskában pogácsa helyett régi nevén szerelmes levél,
félreteszik számomra. És féláron kapom, nem tudom miért.
Talán, hogy kérdezem, mit tud már az unoka.
A villamoson nyitnám Zelket, egy úr rám kérdez, megvolt az uszoda?
Mondom, kinek tetszik lenni.
Senki, csak régóta a mestert...
Nem udariaskodom. Jön Zelk, Olgácskadeszépma. Szeretem.
Írták róla, a világ egyik legszebb aktleírása.
A földszinti polcról Katának: Néprajzi ínyesmesterség
Tökéletes, minden együtt. :-)) Főleg a szakácsműsorokat szereti.
Nevetni fog.

Majd ha fölébred, megáldozunk.