14:20
Erdőből hazaértem.
GYERMEKRAJZ
Mint gyermek ha rajzol házat, barikát
és föléje napnak sárga karikát,
légben úszó fákat, libegő füvet,
fák közt rókafarku póniló üget,
napkarika s fű közt olyvalami száll:
zümmög is, csirrent is: bogár és madár –
s fiu is meg lány is az a kis alak,
aki cérnalábon áll is, meg szalad
…
Így látlak már téged elvesztett világ,
teleírom véled cellám ablakát!
Gyermekkézzel rajzol az emlékezet,
mindent egybegyűjt a rívó képzelet:
tavasz, nyár, ősz és tél már nem évszakok,
kihullott kezükből a stafétabot,
hajuk egybelobban, így rohanva át
ötvenegy esztendőm tikkadt udvarát.
Izzó nyár is, tél is nékem a világ,
így lát, aki éve csak cella falát:
egyik ágon cinke mondja: Nyitni kék!
másik ágra varjú hozza gyász hirét,
akáca felhője hogyha föllebeg,
avarszag is száll már, holt levél pereg,
nap is ég az égen, Göncöl is ragyog,
lépegetnek páva-farku hajnalok.
Mint hajdanában négylevelű reményt:
keresem mi széthullt, de enyém! enyém!
városszéli utcán kehes verkliszót,
csillár alatt szálló hegedűsikolyt,
ifjú arcod… s mely már nekem kedvesebb,
félszáz év zománcát, te legkedvesebb!
azután nem bánom, ha szakállamon
zuzmarára vált a tegnapi korom.
Mint gyermek ha rajzol házat, barikát –
dülöngél szivemben a kinti világ.
Villamos csengője, tücsök-cirpelés,
utcák zsibogása, rigók füttye és
ifju társak verse, barátok szava,
kávégőzben, füstben úszó éjszaka,
apámmegigérte aranyszín csikó –
ugye, megvársz engem, te tavalyi hó?
tovább a teljes levélre
tovább a honlapra
kapcsolat: vali@deske.hu