2025. december 11., csütörtök

00:11
Barátnőm K. súlyos
székrekedését kezdte kezelni. Érdeklődött.
Fotóm: mostanra hirtelen váratlan eredmény.
Egy Izraelből visszatelepült orvosgyűjtőmtől tudom,
szakértőnek a székletszín, forma, állag is fontos. A rengeteg vécépapírokat fölüle lepiszkáltam.

A színhelyességet a Photoshop be tudja állítani, ha van a látványon abszolút fehér.
Itt volt, a vécécsésze.



-- Szuper, teljesen egy húron pendülünk. Most akartam írni, hogy napi kaka-strigula kellene
   és talán ennek alapján kellene majd kisebb adag gyógyszer, hogy reggelre legyen produktum.
   Ez a csoda, egy kakának egyformán örülünk.... H.

-- Fotó/2. Lehet, hogy így lett volna illendő küldenem? d.

-- Bepisilek -- annyira kacagok. De az eredeti jobb, mert ott jól látható a színe, állaga stb. H.

 



-- Megnéztem elalvás előtt a News-t. Isten köpenye szegélye és egy adag rendes kaki. 
   Az életünk--így, mindenestől. Fess újra színesen! A zsidó temetők színvilága. H.






09:04
Ez múltkor még
kétforintos bedobással működött. Ezért inkább két törülközővel jártam a Lukácsba.



09:06
Illyés Gyula reggelente
a Lukácsból átballagott
a szemközti bisztróba, leült a teraszon, kért egy duplát,
maga elé tette az újságot, vagy egy papírt talán.

Reggelete a Lukácsból át a szemközti pékségbe, kéretlenül elém tesznek
pirospöttyes bögrémben egy extrahosszú híg kávét, sok habbal,
tarisznyámból hozzá a kiskanál,
leülök a kirakati dobogóra, és onnét lesem, melyik villamos jön.
A 17-es menetrendjét nem tudom fejből, csak annyit,
hét percenként jár, és egy 19-es után szokott érkezni.
Ez szerint sietek, vagy sietek még jobban a kávémmal.
... Illyés tehetségesebb.



09:10
Ma végre
rászóltam vetkőzés közben az öreg ezredesre.
Hetekig keresgéltem - míg megtaláltam a mondatot előtte,
A folytonos zsörtölődést hagyjuk az öregekre.
Szóáradat, hogy most minden rossz.
Megismételtem.
Ő: Akkor én magával nem tárgyalok.
Valaki közbeszólt, hogy hát mi is öregek vagyunk.
Ő kifulladt, hogy nem szabadna az öregek szót használni,
az idősek helyett. Aztán leülve szótlanul reggelizni kezdett,
ahogy szokott.



09:15
Csodálatos házmesterünk
van. Ugyan most gondnoknak hívják.
Sokat áll és beszélget a lépcsőházban, és mindig mosolyog.
Az öregekre külön figyel.
Tán kétszer javasoltam kerületi kitüntetésre,
de azt inkább élsportolóknak.
Három képem van a falán.

Most hajnalban kitett a lépcsőházba egy igazi karácsonyfát,
kéretlenül, saját ötlet. Fölhívtam, hogy nagyszerű,
és beszállhatok-e anyagilag; de hárította, hogy nem új.
Szemközt a fával jó pár éve csinált VIDD ÉS HOZZ- feliratú polcom,
fölötte faliújság, Zelk-versek is.




10:10
Telefon a patikába,
holnap meghozzák a tápcsöveket és a fecskendőket.


10:15
Katához holnap
utoljára az ápolónő.
Már mindent tud magától, mosakodni is.
Még járókeret.
Elkezdett rendet rakni a kitett ruhaneműk között.
Amiket én mindig reménytelenül néztem, hova kéne.

Éjjel elmosott néhány fedőt is,
igaz, azokhoz nincs lábos.



11:00
Hegyijárat a 11-es busz,
hozzászoktam,
hogy a pilótáktól a fölső végállomáson elköszönök.
Változó, hogyan fogadják. Tegnap még odaszóltam,
hogy irigylem, milyen nyugodtan vezet. Fölkapta a fejét.

Ma kettő percet festettem. Olyanmódon, hogy néztem a képet,
s beláttam, szeretném, de nem tudom jobbá tenni.

Mindez a Széchényi Könyvtár nyilvános szerverén is,
ott őrzik a honlapomat minden nap 02:00-kor frissítve:
deske.oszk.hu





13:31
ERDŐ42
Istenem, ez a lombhullatott nagy kerekerdő mind a Tiéd. Meg most az enyém.


F/2025/153









F/2025/154





14:55
Eddig életemben kb.
hatvan fenyőfát vettem. Ma is egyet.



20:27
Mail Kaliforniából
, (ott van egy képem) keresi, hol a bisztró, ahol Illyés reggelente a kávét.
Mutatom, a Google Frankel Leó u. 46-nak jelöli.
Balról a török kupola, a járdaszélen végig üvegfal, mögötte tavacska.
És jobbról a rendház épülete. Ahhoz közel a kis földszintes épület,
azt hiszem, most üresen, holnap megnézem.
Jó kis hely lehetett üldögélésre reggel, a tó mellett.
Az én HAUKI pékségem ettől jó 100 méterrel balra, ahol ő kereste,
a Szent Lukács fürdő villamosmegálló mögött.
A tulaj, Hauki Katalin lovakat is tenyészt.
Ő találta meg a presszógépen számomra azt a gombot,
ami (csak nekem) félbögrényi kávét csurgat. Más ilyet nem kér.





Jobbszélen a török kupola, megyünk visszafelé.

<



A sárga-fehér a reumatológia, utána földszintes (műemlék) épületben a pékség.
Túloldalon a Lukács uszoda.




A nyitottajtós fehér kisteherautó mögött.



Be lehet fáradni. Bármit kérhetek a kávé mellé, nekem egységáram van :-)))
Mondtam Katalinnak, lecserélném egy jobb képre, de ragaszkodik már ehhez.
F/2019/037