05:50
Feküdt a polcomon évtizedekig. 88-ban jelent meg, akkor vásárolhattam. Nyugat folyóirat I-II., viták-kritikák válogatása.
Ezek nagyon okos emberek voltak. Rákaptunk Katával, hetek óta. Hogy föllelkesült, ő karácsonyi ajándéknak
vásároltatott velem karácsonyra még három példányt, s egy rá maradt. Tegnap este mondtam neki az oldalszámot, Tóth Aladár hatoldalas
ujjongása, megszületett Kodály Psalmus Hungaricusa, 1923. Nagyon nehéz, szélesívű szöveg, a magyarság karakterével,
a vallási indíttatású művekkel, az érzelmi költészettel általában is foglalkozik.
Sorolja és értelmezi Mozart, Liszt, Mahler vallásos indíttatású zenéit, s megkülönböztet.
Nem biztos, hogy mindenben igaza van, de gondolkodásra késztet. Ilyen mondatok:

Érzéseiket az áhiíatos, a szent, a fenséges, az isteni, vagy más hasonló
recipék szerint válogatják meg, és elfelejtik, hogy a művész,
akinek nem minden érzés egyformán szent, tulajdonképpen nem is művész.
Aki az egyházi zenében valami mást lát, mint a világiban, az tagadja a művészet minden parciálisnak hadat üzenő
általánosságát, teljességét. Az ilyen extra egyházi szerzemény tulajdonképpen önfertőzés,
külsőséges kultuszt csinál abból a mély vallásos érzésből, mely minden művészi teremtés fundamentuma.
Mert vallásos mindenki, aki saját egyéniségénél nagyobb,
valóságosabb hatalmat érez az életben, aki hangszernek érzi magát
ennek az istennek kezében, bármilyen akár eszmei vagy akár érzései formájában tisztelje is azt.
Ilyen vallásos tisztelet (Ehrfurcht, ahogy Goethe mondja) nélkül el sem képzelhető
igazi művészet, s ezért minden művész vallásos. A művészet anyaga a teljes élet...

tovább a teljes levélre

tovább a honlapra

kapcsolat: vali@deske.hu