2026. január 12., hétfő


05:59
-- Makovecz magyarkodó
és használhatatlan épületeket csinált.
Díszletnek, makettnek jók. És persze a szocializmusban tetszett ez a magyarkodás...
Volt valami kötődése Makóhoz, ott sok épülete van, fürdő (aminek a rémes faszerkezete még gombásodott is),
óvoda, ami jégverem és fűthetetlen, nem praktikus, viszont ronda.
És akkor még a piliscsabai használhatatlan campusról nem beszéltünk,
amit a végén úgyis le kell majd dózerolni. C.

-- Köszi. Viszont a Janáky-mellékletemet feltétlen nézd meg,
a 80 fotót szép magyar házakról,
semmi szöveg, fölér egy egyetemi szemeszterrel. d.

 

Kettő a 80-ból. Pazár Béla békásmegyeri evangélikus épületcsoportja

 


Kotsis Iván balatonboglári temploma






08:55
Katahírek

1. Engem már nem érhet vész. Szobájában elvesztette a vészcsengőt.
2. A héten fodrászhoz készül. Járókerettel. Tökéletes.
3. Tart számomra babapiskótát. Kiflim elfogyott,
    most avval reggelizem a csípős parasztkolbászt, amig
4. Most reggelente is kötözés. A mait átaludta. De nyikorog az ajtó, viszek baltát*, olajozni.

*avval lehet megemelni


13:57
A mennyországban
majd egyidejűleg tökéletes bukóforduló párhuzamos karokkal,
műlesiklás fekete pályán a Magas Tátrában,
és éppen iratok egy hibátlan programot az adatbázisomhoz,
mindeközben a kisszobában valaki festi az új 60x60-as képemet.




15:10
ERDŐ71

F/2026/017





F/2026/018






21:17
Hogy Tóth úr
olyan szépen beszélt a Psalmus Hungaricusról 1923-ban, megjelenése alkalmából a Nyugatban,
leültünk egymás mellé és másfélszer meghallgattuk a frankfurti rádiózenekarral.
Estére megkerestem, kiprinteltem Katának is a magyar szöveget.
A protestáns számozás szerinti 55. zsoltárból van írva. 17 versszak.

Baráti miatt volna bánatban
 Panaszolkodván nagy haragjában
 Ilyen könyörgést kezde ő magában
 
 Istenem Uram! kérlek tégedet
 Fordítsad reám szent szemeidet
 Nagy szükségemben ne hagyj engemet
 Mert megemészti nagy bánat szívemet
 
 Csak sívok, rívok nagy nyavalyámban
 Elfogyatkoztam gondolatimban
 Megkeseredtem nagy búsultomban
 Ellenségemre való haragomban
 
 Hogyha énnékem szárnyam lett volna
 Mint az galamb, elröpültem volna
 Hogyha az Isten engedte volna
 Innét én régen elfutottam volna...
 





21:52