● 2007. június 21. csütörtök
Svájc, világlátás, haza. És mit találok éppen most, tegnap éjjel;
drága öreg barátom dünnyögi, micsoda ajándék.
ZELK: AKI BEJÁRTA A VILÁGOT
Ismertem egy öregurat, aki
bejárta szinte az egész világot,
látta, mit a földön ember csak láthat,
pontosabban, mit látni érdemes -
a Rákospatak medrében a hajnal
kormos lábnyomát, s a tűzfalakon
a fáradtság végtelen vonulását,
szerszámládás, szatyros árnyakat -
de nem csupán Angyalföldet, dehogy,
ismerte Józsefváros valamennyi
odvas kapuját, s a gyulladt szemű
házmestereket, kik a föld alól
hosszú alsónadrágban és papucsban
buktak föl, bérkaszárnya-szellemek -
és ismerte, néha már arra gondolt,
kezet kellene nyújtani neki,
az egyetlen budai tulipánfát,
s azt a kéményekkel békét kötő
ecetfát a ferencvárosi bérház
asszonysikolytól lucskos udvarán -
s még mennyi táj! mennyi feledhetetlen
világrész! a Bosnyák téri piac
sikátorai, a lóhús mészárszék
és a káposztáshordók sorfala
az Ősz csöpögő eresze alatt -
a délutáni utcák áradása,
s a hullámok közt imbolygó sziget,
a Klauzál tér, ahol ha föltünt, Jön már
a mi gibicünk! kiáltottak a
snapszlizó csarnoki ládadobálók,
s a világjárni fáradt öregek,
kiknek szemében hatvannégy sakk-kocka,
kitelt az élet, annyi a világ -
s ki tudná fölsorolni, tán még ő sem,
hol, s merre még, hiszen oly otthonos
e tájakon, hogy szinte egyidőben
a hajnalban nyitó macskaszagú
kávémérésben, s a Teleki tér
rozsdát okádó ószeres bódéi
s Margitsziget platánjai között -
Margitsziget! ott látta Krúdyt egyszer,
mint fenséges lassú mondatai,
sétált olyan fenséges lassúan - - -
a többi már satöbbi meg satöbbi
meg satöbbi meg satöbbi csupán.
kapcsolat: vali@deske.hu