2026. április 27., hétfő
09:23
Legyen megbecsülve, ma százötvenedszer a Homokhegyre.
Hát reggel hatkor indultam. A negyedik emeletről fordultam vissza, hogy talán vécé.
Az ösvényeken
csak három kutyás, meg a terepfutók.
Meg egy elhagyott hajdan fekete csipkebugyi, férfiak öröme,
éppen itt volt sürgős ettől megválni.
Harmadik napja a porban.
Színkörnyezetével szép kompozíció.
F/2026/208
Hajnali súrolófényben minden más hangsúlyt kap.
F/2026/209
13:05
Levél Kata gyógytornász asszonyának.
Kedves N.,
hálásan köszönjük a munkáját, a mai nappal befejeztük.
Szerettem volna szerdai befejezést, hogy ne ilyen hirtelenjében,
de akkor meg éppen orvoshoz kell mennünk.
Nagyon sokat segített nekünk, köszönöm én is!
Hogy befejezzük, részben az anyagiak, de még egy,
Kata nagyon igyekszik önmagát már gyógyultabbnak látni,
mint akinek erre már nincsen szüksége.
Az igaz, tegnap már másodszor pici séta a Szabadsághegyen...
Én most orvoshoz, nem tudtam mindezt személyesen,
mégegyszer mindent köszönök!
d.
Két hónap, 308 ezer volt.
21:02
Elfogyott a kétszer húsz példány Zelk-vers az uszodai faliújságról, most húsz új print.
TIZENNÉGY SOR
Hogy ifjú tested átsüt a halálon,
másfélezer magányos éjszakámon,
hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,
hogy árvaságom ablakát beverted,
hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,
hogy a temetők rám ujjal mutatnak,
hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,
nincs más erény már, csak az ifju szépség,
hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded
napkeltét lesik a didergő éjek,
hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,
mert arcod fénye nem szűnik fölöttem,
s kiver a boldogság, mint a verejték -
oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!
kapcsolat: vali@deske.hu