Szentendre - A/1963/01
1963 -1969, 44,5x76 cm.
indul 800e, becsérték: 1,4-2,2m HUF

És van ott még egy.
Műterem fényben - A/2004/37 60x60 cm.
Indul 700e, becsérték 1-1,5m HUF

Eszembe jutott, hát fölteszem a Czimráról írt nagyon régi szövegemet, ami most a katalógusban.
Nem tudom, mikor, miért írtam, hova.

Érdemes idézni egy festőkolléga, Váli Dezső 1992-es, rendkívültanulságos írását a tökéletesre csiszolt képi harmóniáról:
„Sok festő beszél erről a percről. Amikor a festékből kép lesz. Bernáth Aurél ezt úgy fejezi ki, hogy amikor megcsendül a kép.
Megszületett. És akkor kezdődik az aprómunka: a keresgélés újabb fázisai.
Egy jelentéktelen színfoltocskát ötvenedszer átfesteni. Bírja-e a festő szusszal,fegyelemmel, minden ezen múlik. […]
Az apómunka, a keresgélés. Számomra erre a legcsodálatosabb példa alighanem mindig is Czimra Gyula marad.
A Galéria akkor még a volt Kúria épületében lakott. döbbenetes emlékkiállítása.
Emlékszem, az ajtóban találkozva csak dadogni tudtunk erről egymással Kokas Ignáccal: micsoda festő! Ő is akkor látta először.
Mit tudott ez a festő? Mindent. Nem mondhatni pedig, hogy témagazdag volt.
Szobabelső. Szobák, üres műtermek. Félig nyitott ajtó, festőállvány, egy korsó a földön, semmi.
Fölrajzolja a témát ceruzával, majd a térközöket kifesti? Mint a gyerek a kifestőkönyvet.
Megnézi, úgy ítéli, nem történt semmi. Nem jó. S akkor elkezdi a színeket keresgélni. át- meg átfesti a foltokat.
Rétegek egymáson, szinte relief már a felület.
A ceruzavonalak eközben érintetlenül maradnak (a kompozícióban bízott), de egyre mélyebb árkot képeznek.
És aztán egyszer csak megvan, megtalálta.
Azt a lehelet-egyensúlyt a színek között, amit nem lehet soha előre kigondolni. Amikor megcsendül a kép.”