2026. május 22., péntek

07:07
F/2026/233

07:13
És ennyi az egész, egy gépelt papírka, NYAKTÖRÉS
elfekvő, meghalt, megfelelő szó aláhúzni
jobb alul: Ára 3 fillér
Nagymamám, őt szerettem.

10:58
Újraéledő csalánkák, évek óta megnézem reggel azt a lépcsőfokot.
F/2026/234

Volt ez már itt ilyen is
F/2025/047

11:02
Zaj. Útközben benéztem a fürdőszobába is.
Dr. Váli Dezsőné a földön, hátát a pamlagnak támasztva. Fölsegítettem.
- Nem, nem fáj sehol. Csúszik a zokni a padlón.
Ami már két napja kellett volna, hogy elromlott,
Tolnát-Baranyát bejárva hazafelé új vészcsengő az elfáradt helyett.

Kulcsolt kézzel még nem láttam aludni.
F/202/235

20:41
Köteg családi iratot kaptam, egy ismeretlen asszony hozta .
Váliak szabadkai család - Subotica, sok papír szerb nyelven.

1944, a kötelező származási táblázat, hogy 1800-ig visszamenőleg nem vagyunk zsidók.
Én hordom a rangját, egyszer egy Nemakárki kinevezett tiszteletbeli zsidónak :))

Meghozzák Ukrajnából apám halálhírét.
Anyámat ez nagyon tönkretette, álmában azonnal megtudta,
aztán ez a papír; de valahogy nem hitte el;
s ez ügyben én is évtizedre valami rejtett bizonytalanságban maradtam.
Utólag nagyon bánta, hogy fájdalmával minket is nagyon megterhelt.

Ma erre azt mondom, mindegy. Minden ember pontosan annyi terhet kap,
amennyi neki van szánva.

Apám öccse szeretné 1957-ben földecskéjét visszakapni. Amúgy jogot tanult, nem nősült meg,
de barátnőjét és annak anyját vénséges halálukig ápolta. Kicsit flúgos volt. Hivatalnok volt, végig Pesten,
lakásán kis esztergagép, és sokat túrázott motorkerékpáron. Szombat délutánonként voltunk nagymamánknál,
akkor ő soha nem volt otthon, nem véletlenül.

20:50
Majd mindennapos patikavendég vagyok.
Van gyógyszer, amit csak miattunk tartanak.
Tegnap halkan odaszóltam az egyik kisasszonyhoz.
Finoman szép, csöndesen; kitűzőjén neve előtt dr.
- Szeretnék magának valamit bizalmasan mondani.
Kissé kelletlenül hajolt közelebb.
- Festő vagyok, én a látványt nézem. Maga arisztokratikus alkat,
nemigen illik magához a kifestett köröm.
Zavartan mondott valamit, hogy sajnálom.
Ennyi.
Itthon Katát kérdeztem,
vélhetően egy nő örül egy ilyen mondatnak, vagy az ellenkezője.
Szerinte inkább örül. Én annak szántam.

21:35
Feszült izgalom, kínlódás, hogy is legyen; aztán kitaláltam, döntöttem.
Utólag egyszerű, persze.
Ma átszerkesztettem a Padlásnaplót.
Két kötetté, mondjuk így, mert István rákérdezett, és az interjúk?
Azt kifelejtettem. Az még 194 tétel, majd annak a java.

tovább a teljes levélre

tovább a honlapra

kapcsolat: vali@deske.hu