2026. május 26., kedd
12:32
Kurucz D. Istvánra (1914-1996) mindig fölfigyelek.
Valami jóleső bizonyosság a létben.
12:43
Tökéletes, aranyos. Reggel Katának.
LÁTOGATÓ
– Honnan uram ilyen bozontosan?
– Az ántivilágból jöttem, uram.
– És ott mit hagyott?
– Ó, nagyon sokat!
tejelő kecskét, fölnyergelt lovat –
és ráadásul királyságomat.
– Mi hozta? Hintó? Gépkocsi? Vonat?
– Nem látja fölmart, véres talpamat?
Gyalog jöttem én, uram, csak gyalog:
hiszen az ön költeménye vagyok!
ZELK
14:15
Válaszom levelére, írja, mennyire örül, ismerkedik a zsoltárokkal...
Köszönöm a leveled, nagyon szép szöveg. [...]
Reggeli imámban mindig van zsoltár.
Tudok olyan női szerzetesrendről, ahol minden nap elimádkozzák mind a 150-et.
Akkor egy édes rész, ami mindig megmosolyogtat, sokat emlegetem:
Mózes emberének imádsága Zs.90 (89)
nyafog:
Napjaink mind elmúlnak haragodban,
éveinket, mint egy sóhajtást bevégezzük.
Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri,
vagy az erőseké a nyolcvanat,
és azok nagy része is munka és fájdalom,
gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.
No már most, ha olyan rossz az élet, mért baj, hogy hamar véget ér?! :))
ölel:
d
17:21
Reggeltől ötig fölállás és ebéd, alvás nélkül a könyvet csináltam.
Ilyenkor valahogy nem jut idő a fáradtságra.
Új fejezet is, ÚJSÁGCIKKEK.
Eddig nem jutott eszembe.
kapcsolat: vali@deske.hu