16:30
Javítgatom a KÖNYVEK-nél besorolt, készülő, de már mutatott Padlásnaplót.
Benne Mester Ildikó Életinterjúja 60 oldal.
Élőbeszéd, rettenetes bő, a felénél tartok rendbetenni.
1992.
És a fotózás is, ha már az előbb szóba került.
Én elhatározottan nem tanultam meg fotózni, holott dolgoztam vele,
mert az alkalmazott grafikánál még húsz éve a betűket fotózás útján nagyítottuk egy katalógushoz.
Tehát, ha egy 14 mm-es H betű kellett, akkor fotólabor.
Van száz betűnegatívom. Begyűjtöttem, az ilyenekben lelkiismeretes voltam.
Vettem nagyítógépet, állt 6 évig úgy, hogy csak betűket fotóztam vele.
Nem akartam megtanulni fotózni, holott már gyerekkoromban fotóztam.
Ezt Matissetől tanultam, ő meséli ezt el nagyon szépen,
hogy nagy pénzt kapott egyszer fiatal korában, és elment valahova Hawaii-ba.
Vett hozzá egy nagyon drága fényképezőgépet, és az utolsó percben otthon hagyta avval,
hogyha ő fényképezik, akkor csak arra fog emlékezni.
Namost én ezt magamról ismerem.
Szóval utakra – egyszer jártam Észak-Koreában –
nem vittem gépet. Sőt ott nem is jegyzeteltem.
Hogy felejtődjön el, ami elfelejtődik,
és deformálódjon az élmény, ahogyan akar
[...]
Ja igen, volt a padlószemét, az a legeredetibb ötletem volt.
A zsidó temetőket is fotózásból indítottam, de előtte fotóztam a padlószemetet.
Azt úgy lehet fotózni, hogy teljesen absztrakttá válik.
Hát itt is, ha a padlóra lenéz, azért is hagyom lenn, mert állati érdekesek.
És évekig sokszor abból kezdtem el nonfiguratív festményeimet.
És aztán a fene tudja, ez az életutam, mint a gyümölcsfánál is, hogy időnként le kell metszeni,
egy ötvenkilós homokzsák tele lett fotókkal, kidobtam, meg a negatívokat is.
E mögött az a fajta csömör, hogy nem társadalmi hasznosságú, nem ez a dolgom.
Hogy körülbelül 15 igazán fotót csináltam életemben, és azok meg is vannak.
Még tán a negatívjuk is megvan. Hát ennyi volt a fotózás. Nagyon jó játék volt.*
[ *a világ legjobb Sonyja mindig a nadrágzsebemben 2026.08.]
K: És amikor szándékosan megszüntet valamilyen tevékenységet,
kiiktat az életéből, akkor nem marad vissza utána komoly hiányérzet?
V: Dehogynem, de hát az a célom.
Egy üres szerzetesi szoba, egy lópokróccal letakart ággyal és egy feszülettel a falon.
Csakhogy bennem nincs ennyi szellemi tartalom.
Tehát óhatatlanul bejön, beburjánzik az ablakon, bejön a küszöb alatt az élet:
hol a fotózás, hol kereteket kell csinálni.
Most egy pár hónapja a naplómat hozom rendbe megint,
merthogy egyszer ez 2000 gépelt oldal volt és eltéptem, kidobtam az egészet.
Szerencsére mikrofilm-másolatát egy barátom őrizte . Ehhez megtanultam ezt a technikát :))
kapcsolat: vali@deske.hu