2026. augusztus 7., péntek
20:50
A napot kb. átaludtuk. Délután Katának szóltam, visszahoznak egy kulcsot, lemegyek.
De jó, hogy szóltam.
Tíz-tizenöt percig tarthatott.
Hogy visszaértem, járókeret fölborulva.
Ő a földön, emelni alig bírom, már tudjuk, először négykézlábra, onnét hasmánt az ágyra.
Nyugodtan.
Csak a könyökén véres horzsolás.
Ez jó.
Ami nem jó, három.
-- Rákérdeztem, most se emlékszik semmire.
Ájulás? Megszédülés? Hibás kapaszkodás?
-- Rákérdeztem, félt utána, egyedül. Eddig ilyesmi, úgy tudom, nem.
-- Írja, telefonon háromszor hívott. Megnéztem, három SMS Mikinek.
Bekötöztem, a tévé hangját vissza, a kontakt szétcsúszott.
Talán mint anyuka kisbabáját.
Az se csinál semmit a huszonnégy órás gondoskodásért.
Annyit, hogy mozdul. Hogy van. Egy mosolyt.
kapcsolat: vali@deske.hu