10:33
Önidézet News, 2004.02.03.
Zuhanyozói házi feladat volt Petri Apokrif-ját elolvasni.
Zakatol a szentcsalád,
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább- - -
- - - "Megint Isten?"
- - - "Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz, és legyint:
- - - "Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom előtt dugtok!
- - - de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól mint a földrengés
mindig az rohadt ágy,
közben - de komolyan - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"
Kissé kajánul kérdezték, hagy na?!, én, mint Petri-rajongó...?
- Nem öröm egy ilyen verset olvasni.
Egyébként szerintem gyenge is, mert egysíkú. Az a pár (jó) ötlet sem emeli el.
A teológus Jelenitsnek egy idevágó gondolata: Ha apád káromkodik, az már Istenkapcsolat.
Illyés meg elmagyarázza, hogy amit leír, az nem az életfilozófiája,
hanem azt aznap délután így gondolta.
Lábjegyzetben elmagyarázhatná, hogy éppen fájt a foga, és becsapták a boltban,
de az akkor már nem vers lenne.
És még egy.
Ha Mari néni rettentő dühös, földhöz csap egy tányért. Petri ír egy verset.
Ki tudja, miről beszél tulajdonképpen.
Egyébként, ha ez az egész Mária-dolog
nem piszkálná annyira a csőrét, valószínűleg nem harapott volna bele.
A többi Istennel belügye. Olvasd el a Halálomba belebotlok -at, kettéáll a füled.
Munkaidőm harmada rendcsinálás. kapcsolat: vali@deske.hu
Azért jön föl azonnal egy ilyen tétel.