09:19
1997. október 2., születésnapom, antikvárium.
Verscím: Mikor Tersánszky Józsi Jenő mellett...
Ez érdekes, ki ez. Megvettem. Zelk.
Mikor Tersánszky Józsi Jenő mellett a Beketow cirkusz karzatán ültem
Charlie Rivels, a drága,
a bohócok királya,
de nemcsak a bohócoké,
mert millió
alattvaló,
mikor orrát az égbe fúrja
s fölbúg az épp hogy hallható
Akrobat oh!
És áll merengve a porondon,
s mögéje lopódzik Poló,
a nyájasságba öltözött
fehér arcú agresszió
s a merengő Charlie-t (mert mereng!) farba rúgja!
s mert az nem moccan, hát újra! és újra!
és tízszer! hússzor! ötvenedszer!
(ha bírná, akár százezerszer!)
ha lihegve, lankadva is,
ha még szíve-fulladva is,
míg végül is
az iratlan törvény beteljesül
s az orv, a mindig hát-mögötti
a fürészporban elterül – – –
S akkor Charlie megfordul, s mintha zsákra,
úgy néz a szuszja sincs, kinyúlt,
szánandó gyilkosára,
és fölemelve vállra,
viszi az öltözőbe,
a plakátokkal aggatott,
deszkából épült túlvilágra.
kapcsolat: vali@deske.hu