Igaz, én is jónéhány, ámbár sajátot, adtam a Nemzeti Galériának.
Meg Várhelyi Timiét.
Ajándékoztam volna Sugár Gyuszi élete két legjobb képét,
és egy Király Gyuri főművet az idők során; de a mostani osztályvezetőjük.
Így azok vidéki múzeumokba.

Rászánom, négy utam jegyzeteit kell végignézni, hátha.
És megvan, hát leírtam!, Tájkép kacsákkal. És meglett a neve is.
Daubigny 1817-78.

És itt lett meg, a 2013-as NY.-jegyzetben.
Mai napot ünnepnek tekintem, mi legyen.
Váratlanul beugrott az emlék, a kedves hűvösvölgyi Határnyereg, ahol 150-szer.
De jó, megyek. De 29 fok. S helyette Daubigny történt.
Éppen olyan jó.
Az évek során föl-följött már csak halványuló emléke, hogy ott, valamikor.
Ajándék. Most már ez kép újra az enyém.

tovább a teljes levélre

tovább a honlapra

kapcsolat: vali@deske.hu